Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
Szabó Pál: Mostanában történt összeszólalkozott a fóagronómussal, és bizony, durvább volt, mint ahogy az igazság és becsület megengedte volna. Most már érzi, tudja, bánja, de hiába. Eső után késő a köpönyeg. S ráadásul leváltották. A tehenészetből áttették a növénytermesztésbe. Kapálhatja a cukorrépát, de annak is a forgóját, ahol a gép kőkeménnyé tapodta, vágta. Vagy viliázhat ja a szénát, rághatja a sárgarépát .;. De nem rágja. Ó nem úgy született, hogy hagyja magát. Most itt ül az állomás várótermében, várja a vicinálist és megy a városba. Vele aztán nem babrálnak ki:.. Tűnődik, gondolkozik, s néha vigyorgásra rándul a szája, kicsi híja, hogy el nem röhögi magát. Aztán nagyon is megkomolyodik. Talán mégse becsületes dolog, hogy egyszerűen csak úgy ott hagy csapot, papot... Legalább a kicsi aszonykától elköszönhetett volna! De majd ír neki, hogy.:: hagyja a fenébe azt a hólyagot, vagyhogy csak ő csinál ebből az egészből nagy ügyet. Ezt a fiatalembert, aki itt a váróteremben ül magánosán, Baka Imrének hívják. Huszonnégy éves. Az történt, hogy Pintyéné, a fejőasszony, bevitt az irodába egy nagyon érdekes, sőt izgalmas női fehérneműt, hogy ott találta a szálláson. Le volt takarva vele az asztali égő. Neki nem kell, de nem is tudja, hogy kié. Mindenki más tudhatta, mert nagy az állami gazdaság, sok az alkalmazott, és elég pontos és szakszerű mosoda is működik, de meg kell jelölni monogrammal, vagy kezdőbetűvel a fehérneműt. Az egész iroda pár pillanat múlva derült, hiszen, ez a ruhadarab a Kóró Andrásnéé, a zoo- technikus feleségéé! Baka Imrét pár nap alatt leváltották, s most indul a város felé, hátha ott lesz a leváltás nélküli jó világ... Óráját nézi. A vonat érkezéséig még jó húsz, vagy huszonöt perc.:. Ha ugyan nem késik, a fene egye meg;:! A váróterem ajtaja nyitva, s bent árnyék és hűvösség, de kint ragyogó a nyári ég. Messze a falu tornya látszik, itt a betonon egy kis elcsorgatott tej, vagy tejfel. A legyek ellepik a betont. aztán felröppennek, megint jönnek, s közben habzsolják a csorgást. S már azt nézi. Milyen érdekes. Most egy nagy, csaknem fél ökölnyi béka ugrál befelé a világosságról. Kissé balfelé ugrik, aztán jobbfelé, és a csörgéstől jó arasznyira megáll. Tokáját gyorsan meglebegteti, szóval nyeli az éhkoppot, aztán csak egy parányit illeszkedik előrébb és száját kitátja. Ebben a pillanatban a szélső légy nem is repül, hanem egyszerűen belépattan a szájába. S utána a másik, harmadik, mintha zajtalan kis gépfegyver lőné ki őket A béka továbbmegy és ő pillanatok alatt beszívja az egészet. Mintha hipnotizálta volna a legyeket. — így szokta, — áll meg egy idősebb ember az ajtóban. Pillanatig az is a békát nézi, aztán szatyorjárt leteszi a padra, majd melléje ül. S közben tovább mondja: — Ehető. Kilója harminc forint. Kivitél. A franciák is nagyon szeretik. — Mit? — kérdezi Baka Imre meg- hökkenve. — Hát ezt a... békát. Mocsári békát A békacombot. Tudja, magam is nagyon szeretem, rántva.;. — magyaráz, s közben a két keze ide-oda jár. Baka Imre a békát nézi. a békát, ami egyet fordult a betonon, és szinte büszkén ugrál kifelé, miután rendet csinált. S Baka Imre a tegnapi és tegnapelőtti derengő estékbe és hajnalokba hallgatózik, amikor is felzendül tavasztól őszfeléig az ezer és ezer skálán hangzó zene, amint a békák ezrei és százezrei rákezdenek. Gólyák, gémek, sasok és más madarak eszik őket, eszik, de annyi van a mocsarakban, tavakban, hogy mindet nem lehet megenni. Méghogy harminc forint kilója. Méghogy szeretik a franciák. Hallott már erről, hallott, de ilyen közvetlen közelről még soha. •— Hát a..; magyarok miért nem szeretik? *— Miért szeressék? Jobb a hal, mint a béka.;; Ámbár, a városban is van olyan vendéglő, ahol a békacomb van az étlapon és ha külföldiek jönnek, izééé;.: — A szó elnyúlik, mert a vonat csattogva befut az állomásra. Az idegen ember hirtelen felkapja a szatyrot Baka Imre ellenben tétován ácso- rog az ajtóban, s nézi, hogy a mozdonyból alól is. félül is, szinte mérgesen lökődik ki a gőz. Méghogy harminc forint kilója, méghogy őt tették által a mezőgazdaságba. Persze egyáltalán nem biztos, hogy Kóró And- rásné utána jönne a városba, hiszen melyik asszony az, aki minden körülmények között állja a szavát vagyis hát. s. A vonat indul, s Baka Imre is indul — visszafelé. A világon semmi sem fenékig tejfel, vagyis meg kell fizetni a tandíjat, bármilyen új munkához kezd hozzá az ember. Csütörtöki napon történt, délután egy óra tájban, amikor Baka Imre biciklivel s a biciklire kötött vesz- szőkosárral ment a város felé. A kosárban tizenöt, ha pontosan mérik tán tizenhat kilogramm kecskebéka, s . a zsebben egy levél cégjelzéssel, amelyben az áll, hogy mától kezdve bármennyi mennyiségben átveszi ez és ez a cég a békát harminc forintért kilónként. Tízszer harminc, az háromszáz:.: hatszor harminc az ... száznyolcvan ..: négyszáznyolcvan ..; ha,,; tizenhat kiló.;, Abbamarad a számolás és gondolkodás, mert egy falu közepén járt már ekkor és andalítóan hallik, hogy hívo- gatóan csobog a.z ártézikút. Megáll, lelép a bicikliről, s egy akácfának támasz ja. Megy a kúthoz, s közben zsebkendővel törölgeti az arcát, homlokát. Kutyameleg van. Eléggé néptelen az utca, hiszen dologidő járja széliében. Csupán az apróbb gyermekek hancuroznak valamivel odább, rongycsomóból labdát göngyöltek, kötöztek, azt rúgdossák. Fél szemmel sandít rájuk. Iszik, aztán rágyújt, s az árnyék felé húzódva fújja a füstöt. Egy szippantás, még egy, még, még, de ekkor már valami olyasmit sejdí- tett, hogy baj van, igen nagy baj, s szinte félt oldalt fordítani a fejét, ahol a gyermekek ordítoztak, ugráltak: — Itt is van egyi Itt is! Elébe! Hó- ha, hó! Csak akkor Ijedt meg így, amikor egyszer a Ráró bika megvadult, mert az állatorvos mesterséges megtermékenyítés előzetes ügyében kerülgette. A bicikli eldőlt, a kosár lefordult, a celofán kipukkant, és a tizenhat kiló béka sugarak alakjában szóródott szét. De olyan is akadt, amelyik errefelé jött, mert megszagolta, vagy meghallotta, hogy itt csobog a víz. — Gyertek már fiúk, gyertek már... — kiáltja csaknem rimánkodva, aztán ide kap, oda kap ... A gyermekek jötték, s diadalmasan ordítoztak, mikor sikerült valamelyiket elkapniok. Nagynehezen összeszedtek vagy tíz kilónyit Ez is valami. Háromszáz forint.;; S nem is olyan soká, tán jó három hét múlva, már motorbiciklivel száguldozott a városig, meg vissza. Hogy az oldalkosárban mi van, inkább csak sejtették, mint tudták némelyek. Csupán egyszer ült a háta mögött egy nő, de azt is jóval az állami gazdaság központján túl ültette fel. A fiatal nő elhelyezkedett, s nagyon bájos mozdulattal és puhán ölelte át a derekát, s fejét a harmadik, vagy negyedik kilométernél gyengén ráhajtotta a vállára. Két hír járja mostanában a falut. Az egyik, hogy Baka Imre motorbiciklit vett, a másik, hogy Kóró Andrást ott hagyta az asszony — gépírónő az állami gazdaság központjában — és albérletbe ment egy özvegyasszonyhoz. Válni akar, és ha a válás meglesz, hozzámegy Baka Imréhez; Kóró András nem vesz be mindent olyan könnyen. Mert hát.:: hogyan is lehetne békából motorbiciklit venni, sőt, amint hallja, most meg házat akar építeni? Halból igen. De békából? Mondja ezrt a bolondnak. Egy szép, koromsötét éjszakán mesz- sze nyúló fény féküdt a távoli tavak felett. A halászmester felkeltette Ba- git, az itteni éjszakást: gyerünk, megfogjuk az orvhalászokat. Minél közelebb érnek, annál inkább zajtalanul, lábujjhegyen mennek, és íme, mit látnak. Vakító fényesség, itt is. odább is, apró meredt fény csillog belé a mesz- szeségbe. Víz csobog a gumicsizmák alatt, sok béka, özön béka áll mozdulatlanul, belédermedve a fénybe. Nem tudnak megmozdulni. Egyébként, páronként potyognak bele az egymást váltogató kosarakba: — Ügyes ez a Baka::. — suttogja Baginak a halászmester s a fényen túl próbál tájékozódni. Ott a kosaraknál babrál még valaki, de az mintha nem is férfi, hanem nőszemély lenne. Képes Géza: JleiH'l anyámnak Valahányszor írok neked, Anyám, mindig gyerekkoromra gondolok: korán elhagytam az otthont, egymástól elszakadtunk. Tizennégyéves lehettem akkor — a kamaszkor zűrzavarába merülve nyakig. Zárkózott, türelmetlen, az élettel elégedetlen voltam s te azt hitted, mindez neked szól. Egy barátomnak keserűen panaszoltad: „Nincs már nekem fiam.” Pedig én a te fiad voltam s mindvégig az maradtam, büszke voltam rá, hogy ilyen anyám van A te nyelvedet beszéltem, testem tartása tied volt egészen s a világot a te szemeddel néztem (Mint kisgyerekek meghúzódva csendben figyeltünk dalodra. Én azt szerettem leginkább, ha vasaltál — ilyenkor mindig ezt énekelted: „Te benned bíztunk eleitől fogva..,”) Mikor hazulról elkerültem, idegeid piros hálója megfeszült: felfogott: vergődő hal-gondolatokat, szúnyogokat és madarakat. Egyszer megálmodtad, hogy eltört a karórám, mit keresetemből vettem — Leveleim, ha mentek, üresen mentek: te töltötted ki őket eleven színekkel... Mit írjak neked, Anyám, most hogy lelkem befagyott csapjai kinyílnak? Búcsúznak az élők s a holtak még életükben szétosztják magukat mint kenyeret s a fiák és unokák tekintetében és mozdulatában élnek örökre tovább. Ramón de Garciasol: S^fianyaL $ zeneit Ha hallgatnék! S mégse tehetem meg. És soha meg se tenném. Nézd: a vér fent a homlokukon csillog. Ha beszélnek, véres szót forgatnak a sebzett nyelvek, az 6 nyelvükön szólok én, a vertek, a megsebzettek kórusában. És mert igazuk van, nekifeszül sörétvert szárnyuk, daluk új, szabad szeleknek. Nem, nem hallgathatok tovább. Hiába parancsol csöndet ostor, marva, tépve a számat. Felszökken magas sugárba a fény, a fényed, fényük, azok fénye, kik vért okádnak. Arad ereimbe könnyeik habos árja, s zúg keringve. András László fordítása — Ramón de Garda sol, spanyol költs, 1913-ban született, az elkötelezett humanizmus, a spanyol nép szabadságának rendlfc- hetetlen énekese. Cervantes-életraiza még a roppant terjedelmű Cervantes-irodalomban is kiemelkedő alkotás. GYENGÉK A lány arra gondolt, hogy ha most rájuk törne valaki... Egy ici-picit szerette volna, ha bekövetkezik. Elszánt mozdulattal rohanna neki a fiú, nem tétovázna, mezítelen lábbal kirúgná kezéből a kést. Ebben biztos volt. A fiú összeszorította a fogát, nem mozdult, pedig egy szúnyog élősködött a hátán. Tizennégy másodperc hiányzott a percből. Az emberi teljesítőképességnek nincs felső határa, gondolta, szinte élvezte a fájdalmat. A lány végigsimított a hátán. — Szomorú vagy. Miért vagy szomorú? — Majdnem elvéreztem. Egy lány mentette meg az életemet ... — Elmesélnéd? — Ennyi az egész. — Ezért vagy szomorú? A fiú felsóhajtott, érezte, mi következik. Azért megpróbált kitérni. Magához húzta a lányt, homlokát csókolta meg, két szemét, úgy a száját. Harmincat számolt közben, majd tenyerét becsúsztatta a fürdőköpeny kivágásán. Melltartó. A lány nem vette el a kezét. A fiú kezdte beleélni magát. A harmadik kéz rögtön közbelépett. Levegőt vett. — Mi bajod van. drágám? — csapott le rá a hang. — Rögtön megfojtom ezt a lánygyermeket — mormolta, de vigyázott, hogy csak belülről lehessen hallani. A csendes erőszakosság kellemetlenül érintette, ha célt akar érni, ki kell találnia valamit. Klári okos teremtés, élesen fog az agya, de szerencsére több mint romantikus, a végletekig naiv. Ez már megismerkedésükkor kiderült, Osziéknál. Igaz, sokat ittak akkor. Klárinak vele kellett kiváltania a zálogot, kimentek az előszobába. Ha az előszoba mesélni tudna! ö rögtön átkarolt-1 a lányt, szorosan magához húzta. Klári azonban tiltakozott. ők most látják egymást először, a szerelem szent dolog.. Alig tudta visszafojtani a röhögését. Végül azt találta mondani neki. te kis csacsi, hiszen ez csak játék! Éppen csal: azt nem felelte, ja az egészen más . . Oda nyújtotta a szájé' huncutul mosolygott is közben. Mire visszamentek a szobába. a többiek már mást játszottak. Ha nem tartanának itt, kettesben, fürdőruhában a parton, már ötször itt hagyta volna. Érdekes, minden lány a hangját akarja hallani. Türelmetlenek. Pedig már régen szeretne egy nővel őszintén beszélni, mintha a testvére lénne. Talán elvenni feleségül. De hogy megkaphassa őket, hantázni kell. Utána meg.;. Néha undorodott magától. — András, én igazán szeretlek téged. És tudni akarom..; Klári felült, erőlködve ölébe húzta a fiú fejét. Ezt a helyzetet szerette. Gyereknek látszottak így a férfiak, szemükben lágy fények égtek, s ő védve volt tőlük. András hajába túrt, finom ujjai eltűntek a sűrű fürtök között. Egy fiú azt mondta egyszer, te, ez többet ér, mint egy gyógyfejmosás. Ö volt az első. Ma már nem érti, hogy lehetett olyan hiszékeny. Talán a minden átmenet nélküli vallomás zavarta meg. Néha az az érzése, hogy akkor a fiú is elhitte, amit mondott. Remegett a szája közben, alig mert ránézni, nagyon szerencsétlennek látszott. Utána meg.:. Ebben hasonlítanak egymáshoz a legkülönbözőbb férfiak is. Szerette volna megbeszélni Andrással ezeket a dolgokat, komoly fiú, ilyennel még nem találkozott. De úgy érezte, most nincs joga erre, meg kell tudnia, mi bántja, nem hagyhatja, hogy ilyen szomorú legyen. Amint tekintetével András arcát kémlelte — a hosszú szempillától árnyékolt sötét szem most is fájdalommal nézett vissza rá — egyszerre megértett mindent. A fiú őszintén szereti őt, azt akarja, hogy az övé legyen. Ezért szomorú, a vágyakozás veszi el a szavát. Ösztönösen összébb húzta mellén a köpenyt, megborzongott. De bizonyos megnyugvás fogta el ugyanakkor, lám már szeme van az ilyesmire. Az ő teste értéket képvisel, értéket, mellyel maga rendelkezik. Ezen múlik az egész. Most odaadja Andrásnak, a szomorú szeműnek. Köpenyébe burkolózva feküdt ’a lány. Hátával érezte, nedves a föld anyja mindentől óvta. táskájában, nylon zacskóba csomagolva ott volt a melegítő. Társa segítségével felfedezett valamit, még nem tudta pontosan megfogalmazni. Szégyellte magát, szégyellte magában azt a valamit. És büszke colt rá. A fiút nézte letisztult tekintettel, ő volt a támpont i rendszertelenségben. Rendszertelenség? Gondolatai végül is ngikusan épültek egymásba. A jeleneteknek, amiket elkénzelt, főszereplője volt. Sokszor látott jelenetek voltak ezek. de i férfi arca még sohasem látszott ennyire világosan. Látta magukat a násznép gyűrűjében, érezte vőlegénye kezének szorítását. Karjai között gyermekét tartotta, Dani, a technikus rájuk fogta a fényképezőgépet és mosolygott. A párttitkár is mosolygott, pedig annak rengeteg dolga van. A KISZ sportfelelőse mondott beszédet, aki a múltkor a természet]árókhoz hívta, nagy taps, majd a dolgozók egyhangúlag elfogadták, hogy a gyerek neve András. A fiú felemelte a gyerekkel együtt, hiába tiltakozott, és az autóig vitte. Délután megjelent náluk az igazgató. Személyesen. A fiú kinyitotta a bárszekrényt, vermuthot vett elő. Ö behozta az új készletet, amit Rózsi nénitől kapott. Az igazgatónak hamar jó kedve lett, hangosan nevetett és megcsipkedte az 5 arcát. Nem haragudott rá, de félt, hogy a fiúnak nem tetszik, kedvesen megfenyegette ujjával a górét. — Azért jöttem — váltott komolyra a vállalatvezető —, hogy ezt a fiatalembert megszerezzem a gyárnak. Mikor végez, kolléga? „Kolléga”:.. — Még két évem van. — Elrepül az, hamar elrepül. A presszóban alig lehetett helyet kapni. A zenekar tangót húzott, lal-la-lal-la, lal-la-lal, lal-la, amikor felálltak, rajta nyersselyem zsákruha volt, minden férfi őket nézte, de ő észre sem vette, a fiú átkarolta, ő a vállára tette a kezét. — Tudod, miért szeretlek én téged? — Nem tudom. Nem tudom, hogy miért szeretsz engem. Mondd meg! És ott, mindenki előtt megcsókolta. Egy csöppet sem szégyellte magát. Amikor a fiú kinyitotta a szemét, örömmel látta, hogy Klári alszik. Nem volt kedve beszélgetni. Felállt, nyújtózkodott, majd kihozta a kabinból a pokrócot, betakarta az alvót. Mosolygott álmában a lány. Milyen furcsa, egyáltalán nem látszik rajta, aztán, ki fudja, hány férfival összefeküdt. Benne lehet a vérében. Hallott olyan nőkről, akiket az isten sem tud kielégíteni A méh- királynő. Elvigyorodott. Gyűjti a mézet. Elindult befelé a sekély vízben. Sokáig kellett mennie, hogy a melléig érjen. Akkor úszni kezdett, vad, erős csapásokkal. Amikor elfáradt, kiengedte minden levegőjét és lemerült a mélybe. Fülében rögtön játszani kezdett a zenekar. Tüdejében mind kisebb helyre szorult az oxigén. Óriási akaraterővel tartotta magát, több mint egy percig volt a víz alatt. Kéri Tamás * \ r 1 >
