Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-16 / 141. szám

IMS. JÜNTUS U.

ruiplö

Baranyai villanypásztor

Elkészült a prototípus Közármisleny ben Ma lesz a próbaüzem Ú/petrén

A korszerű legelőgazdálkodás nélkülözhetetlen tartozéka, a „villanypásztoir” jelenleg nemcsak Baranyában, de országosan is hiánycikk; A legeltetési szezon megkezdésekor harminc termelő- szövetkezetnek lett volna sürgősen szüksége villanypásztorra, a kereskedelem azonban csak néhányat kapott.

Mivel az ipar belátható időn belül nem tudja kielégíteni a szükségletet, a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának megbízásából ez év tavaszán megkezdték egy új villanypásztor konstrukció kikísérletezését a Ko- zármislényi Gépállomás villamossági részlegénél. A munkálatokat Komor László, a villamos részleg vezetője irányította, s június 15-re elkészült a prototípus, melyet csütörtökön délelőtt mutatnak be Ujpetrén a járás valamennyi tsz-agronó- musának jelenlétében.

Elmondta, hogy az új konstrukciónál arra törekedtek, hogy az áram fogyasztása minél alacsonyabb legyen. Az eddig forgalomban lévő típusok — német, angol és hazai gyártmányú villanypásztorok — fő hibája— a magas fogyasztás volt. Ezt sikerült kiküszöbölni, hogy ez a készülék egy motorkerékpár akkumulátorral egy hónapig üzemeltethető. A dróthuzalokban keringő áram 6 voltos s ez élég ahhoz, hogy érintésekor az állatot megállásra kényszerítse.

Ha a készülék beválik <—■ ez a csütörtöki bemutatón derül ki végleg —, rátérhetnek a szériagyártásra. A készülék iránt igen nagy az érdeklődés. Még el sem készült a prototípus, a tsz-ek máris sorra jelentették be igényüket. Sőt a budapesti AGROTRÖSZT is érdeklődött az új gyártmány iránt, s ha beválik, onnan is nagyobb megrendelés várható. Szerencsére a tartozékok, a készülékhez szükséges anyagok és alkatrészek kivétel nélkül kaphatók a kereskedelemben, így a gyártásnak nincs semmi akadályai

Az új vi lián ypásztort előreláthatólag 5000—6000 forintos áron vásárolhatják meg a termelőszövetkezetek. Tehát nem drága, s haszna sokszorosan megtérül, nemcsak á megtakarított pásztorbérben, hanem a súlyos taposási kár megelőzésében. A villanypásztorral bekerített legelőszakaszt csak akkor hagyja ed az állat, ha a füvet már lelegelte, a legelő többi része mindaddig érintetlen marad. így nincs pazarlás, minimális a veszteség. Sőt az öntözött legelőkön azok a szakaszok, melyekre az állat csak később kerül, egyszer, esetleg kétszer kaszálhatok is.

— Rné —

jTársasházak, telkek, gyermekek

Anarchia a Mecseken

Tűzoltó-jubileum

Fennállásának 55 éves jubileumát ünnepli a göd- rekeresztúri önkéntes tűzoltó testület június 19-én, vasárnap a falu határában. A délelőtt 10 órakor kezdődő ünnepségen részt vesz és közreműködik az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet katonai alakulatok egyik zenekara, a magyarszéki földművesszövetkezeti énekkar és a helyi fúvószenekar. A várható nagy érdeklődésre való tekintettel két földművesszövetkezeti vendéglátó egység, valamint a helybeli Béke Termelőszövetkezet lacikonyhája gondoskodik ételről illetve italról.

A program szerint 12 órakor ebéd következik, tizennégy órakor pedig megkezdődnek a hagyományos gödrei népi játékok. Az ünnepségek júniálissal folytatódnak tovább.

Egy orvos anekdotái

Hirtelen lett betegek

A babonás 13-as — 41 fokos láz a krumplitól

Dr. Bank József, a pécsi bányák főorvosa ismerőseit, barátait gyakran szórakoztatja anekdotákkal. A napokban nekem is elmondott néhány történetet, melyekből átnyújtok egy csokorra valót.

Ügyeletes voltam egy éjjel Meszesen — kezdte az első történetet; — Egyszer csak úgy éjfél előtt néhány perccel megjelent nálam egy 25—30 év közötti fiatalember. Bemutatkozott, hogy a Széchenyi-akna csillése, majd panaszkodott, hogy nem jól érzi magát.

Megnézem a páciens torkát, meghallgatom a szív- és tüdőműködést, lázmérőt adok neki, s sehol semmi. Egészségesnek látszik, mint a makk. Mondom is neki: „Nálam hiába kereskedik, jóember!” Erre ó megszeppen, s könyörgőre fogja a szót: „Csak egy igazolást adjon doktor úr! Csak egy papírt, hogy itt jártam az éjjel!«

Fél hónoppo! a határidő elölt

Híd a siklósi övcsatornán

A siklósi övcsatornán, a vasút és a siklós—nagyhar- sányi út kereszteződésénél vasúti és közúti hidat építtet a MÁV hídépítési főnöksége. A vasúti híd már korábban elkészült, a közúti hidat a június 31-i terminus helyett tegnap fejezte be az újhegyi szocialista brigád. A hidak elkészültével Siklós-szőlőhegyig kiépítik az övcsatornát és Göntérröl is csatornát vezetnek a völgybe, ezzel megszüntetik Siklóson a záporok alkalmával keletkező kisebb „árvizeket'

Van egy erre a célra rendszeresített nyomtatványom, kitöltöttem. A nyomtatványon feltűnően aláhúztam a következő mondatot; ^Megjelenése nem volt indokolt.” Másnap délelőttre majdnem elfelejtettem az egészet, ám egyszercsak bekopog hozzám a meszesi rendelő szemész szakorvosa. Elmondja, hogy megjelent nála egy 25—30 év közötti fiatalember, betegesen piros szemfehérjével, azon a címen, hogy este, véletlenül belenézett az ívfénybe. Állítását különös módon azzal a papírral próbálta igazolni, amit én adtam neki az éjjel, a következő aláhúzással: „Megjelenése nem volt indokolt.;.” Tudtam, hogy éjfél előtt öt perccel semmi baja sem volt a szemével, s különben is, egykettőre kiderítettük, hogy a „barátunk” hat hónapja dolgozik Széchenyi-aknán s a hat hónap alatt éppen hatszor volt beteg. Megkértem a kollégát, hogy hívja csak be őt. Elképzeltem, milyen megrökönyödött arcot fog vágni, ha meglát.. ;

Sajnos, nem így történt. A jóember megszimatolta, hogy valami bűzlik Dániában, s mire a kolléga visszatért a szemészeti rendelőbe, meglépett. Az üzemből is leszámolt, egyszerűen eltűnt a szemünk elől;

Ha már a szemészetnél tartunk, elmondok egy rokontörténetet is, melynek egy István-aknai főcsatlós a „főhőse”. Tettének „bűnjele” itt látható ezen a törzslapon. Nézze meg jól: fehér ragtapasszal körülrajzolt négyzet, melynek közepén van a ...

Hogy az elején kezdjem, már régóta gyanús volt nekünk az az ember. Mindig a fizetés körüli napokban volt beteg, örökké a szemével volt baj. s ami a legkülönösebb: mindig csak az egyik szemével.

Biztosra vettük, hogy azok a kötőhártyagyulladások akarattal csinálódnak, de sosem volt bizonyítékunk. Most, vagyis néhány napja, megtört a jég: kollégám egy paprikamagot vett ki a páciens szeméből. Azt ragasztottuk a törzslapra is, a ragtapasz-négyzet közepére, okító bűnjel gyanánt.

Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy az illetőnek ez volt a tizenharmadik esete. Tizenkétszer sikerült. S még mondják, hogy a tizenhármas nem babonás szám!

A következő történetet dr. Tarján Valér Széchenyi-ak- nai üzemorvostól hallottam.

Egyszer, úgy félórával műszakkezdés után. megjelent az elsősegélynyújtónál egy; bicegő vájár. Panaszkodott, i

hogy egy éles kö mélyen

megvágta a lábszárát.

A vöröskeresztes nem tudta, hogy nem a bánya mélyén, hanem a vájár otthonának udvarán történt a baleset, favágás közben. Azt sem sejthette, hogy a város egyik kórházában már elsősegélyben részesítették őt, s csak azért rendezte meg a leszállást és az egész „színházat”, hogy ne hetvenöt, hanem száz százalékos táppénz üsse a markát, mint ahogy az üzemi baleseteknél szokás. A vöröskeresztes mégis gyanút fogott, hiszen nem vágás, még egy karcolás sem volt a gumicsizmán, s ami a legkülönösebbnek látszott: a seb gyönyörűségesen be volt varrva.

— Ugyan hol varrták be ezt a sebet? — kérdezte csodálkozva;

A vájár megijedt, s dadogva válaszolta:

— A bányában ;.. A bányában varrták be.

A lázmérő olcsó dolog. A

megrögzött táppénzcsaló számára kifizetődő, ha „előmelegített” hőmérővel megy az üzemorvosi rendelőbe. Szépen kicserélheti az eredetivel, azaz csak cserélhetné, mert az üzemorvosok is értik a csíziót. Nem a várakozóban, hanem csak a rendelőben engedik megmérni a betegek lázát.

így cselekedett kollégám, dr. Lichner György, a Mecseki Ércbányászati Vállalat üzemorvosa is, ezért módfelett elcsodálkozott, amikor az egyik betegnél 41,8 Celsius fokot mutatott a hőmérő. Volt ok a csodálkozásra, hiszen az ember félhalott már ilyen magas lázzal, ez a páciens pedig egész jól bírta magát, a saját lábán jött be a rendelőbe.

„No, sebaj! Majd megvizsgáljuk!” — gondolta dr. Lichner, s hirtelen rárivallt a páciensre:

— Emelje fel a karját!

A „nagybeteg” megijedt, s felkapta a karját. Egy gömbölyű tárgy esett ki a hóna alól — egy meleg, sőt forró sült krumpli...

Nincs töltöttkáposzta hús,; adoma pedig csattanó nélkül. A kérdés tehát a következő: Mi a végső csattanója a négy történetnek?

A válasz egyszerű. A „paprikamagos” és „sült- krumplis” embert társadalmi bíróság elé állították, illetve í állítják; dr. Bank József fő- j orvos éjszakai látogatója; jobbnak látta kereket oldani '■ a felelősségrevonás elől. Ami! pedig a lábfájós vájárt illeti:! azonnal elbocsátották, pedig; tizenkét éve dolgozott már' a bányában. Rossz idők jár-! nak a táppénzcsalókra.;.

Magyar László i

A

z utóbbi időben mind több észrevétel hangzik el az új résztelepülések kialakításával, különösen a rendelkezésre álló tér beépítésével kapcsolatban. Néhány éve rendkívüli módon fellendült az építkezés és egyre-másra születnek a többszintes, nyolc, tizenkét, huszonnégy lakásos társasházak, hovatovább beépítve egyes helyeken szinte minden négyzetcentiméter területet. Ilyen pl. a Magaslati út és a Hunyadi János út kereszteződésének környéke, de a „telkesítés” mind inkább előretör, új, — eddig — tágas gyümölcsösöket, szőlőskerteket nyel el.

örvendetes, hogy ilyen nagy az építkezési kedv, melyet megfelelő vállalkozói kedv kísér, és nagyon örvendetes, hogy újabb és újabb családok jutnak egészséges, modem, szép lakásokhoz.

Nem örvendetes azonban az a tény, hogy villanegyedben olyan mértékű a beépítés, hogy ha így halad, nemsokára alig marad szabad beépítetlen terület, és az egykor szép, kertes, fás kertváros mindinkább valamilyen sűrűn beépített, a telket maximálisan kihasználó belvárosi negyedhez lesz hasonló.

Ma már ez az egyik jellemzője a Magaslati út és környéke utóbbi években történt beépítésének.

Van azonban egy másik sajátos, de semmiképpen sem előnyös vonása is ennek a részleges új településnek; az embernek az az érzése, hogy itt az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben mindenki úgy és olyan épületet épített, amilyen az építőnek vagy tervezőnek eszébe jutott. Vannak itt nagyon szerény külsejű családi házak, egy-kétszintes villák, két- és ötszintes bérházak, társasházak — és melléje ezek az épületek úgy vannak elhelyezve, hogy lehetőleg lezárják az eddigi szép panorámát nyújtó kitekintést a városra.

Valamikor a Magaslati út Pécs kedvelt sétaútja volt, és joggal, mert ide kevés fáradsággal jutott el a pécsi bennszülött vagy idegen, a szép rálátást biztosító sétaútra. Ez ma már szinte teljesen megszűnt. Valahogy az az érzése az embernek, hogy a Magaslati út és környékének beépítésénél nem érvényesült a sokat hangoztatott távlati városfejlesztési és rendezési terv, és ne vegyék rossz néven az illetékesek, ha kétség merül fel bennem az iránt, hogy a Magaslati utat és környékét illetően volt-e, vagy egyáltalán van-e ilyen terv?! — Mert ha van, az elgondolkoztató.

Máskülönben nem a ma- | gas épületeket kifogásolom < elsősorban — bár nem < mindegy, hogy hová építünk < három és hová öt-hatszintes 5 társasházakat, — hanem a S telepítést és sok esetben az í épületeket. Ami pedig a < telkek gazdaságos kihaszná- ? lását, beépítését illeti, szin- ) tén téma lehetne, hiszen ez i veti fel a harmadik és na- í gyón súlyos problémát, a \ gyermekek problémáját.

A beköltözők többségé- > ben fiatalok, akik egy-két 5 vagy több különböző korú ! gyermekkel jönnek, a gyér- < mekek zöme kinőtte a ho- í mokozót, ami a városterve- i zésnél a maximumot jelenti > ezen a téren, és nincs egyet- < len olyan terület, ahol a ; gyermekek szabad idejükben j biztonságosan játszhatná- > nak. Nem a kicsikre gon- 5 dolok, hanem a 7—15 éve- < sekre, akik kinőtték a ho- í mokozót, és ezek számára a í mozgás alapfeltétele az élet- > nek, a fejlődésnek. A tety- S tyei sporttelep ezt nem old- < ja meg. Messze van. na- < gyón forgalmas úton kell j megközelíteni stb. — de í máskülönben is nem rep- i rezentatív sporttelepekre < van szükség itt, hanem a > szabad mozgást, a játékot \ biztosító kis, erre a célra szabadon hagyott területek- • re, „grundokra.”

Jelenleg 10—15-ször any- í nyi gyermek van ezen a területen, mint a nagy épít- ; kezések megkezdésekor és ; játék, mozgás céljára nem E marad más, mint a Pálos E templom előtti parkrész, az < út és a Hunyadi út 64/a ; épülete mögötti kis gyér- < mekjátszótér — rajta 4 < garázzsal — amelyet a vál- E lalkozói kedv szintén elnye- i léssel fenyeget, pedig 1953 S óta, az egykori három É. M. j szolgálati épület megépítése < óta hivatalosan is gyermek- < játszótér. Az egész terüle- ; ten az egyetlen. í

Arra kérem az illetékese- < két; a területi főépítészt és < az állami, tanácsi szervek 1 illetékeseit, hogy ne enge- E délyezzék minden szabad i terület beépítését, korlátoz- j. zák az épületek magassá- > gát egyes területeken, fi- í gyelembe véve a meglévő ; város — illetve utcaképet, ) ne engedjék meg, hogy há- S rom szintesnél magasabb í épületeket építsenek, és ne E különösen a Hunyadi úton, ; amely Pécs egyik legössze- hangoltabb, leghangulato- , sabb villanegyede, kertvárosa, bár az utóbbi évek- j ben épült nagy tömegű, nem ; egyszer jellegtelen épületek sokat rontottak az utcaképen. És azt is figyelembe kell venni, hogy a Hunyadi ! út a Mecsek fő megközelítő útja.

Bár ezen a területen a

városrendezés, tervezés, tervszerű fejlesztés úgy lát- szik elkésett, legalább a jö- vőben törekedjünk arra, í hogy ez másképp legyen. j Debitzky István í