Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
Viharban új születik J ugoszlávia az idén jubilál. Huszonöt évvel ezelőtt, 1941 nyarán Szerbiában eldördült a felkelés kezdetét jelző puskalövés és megkezdődött a második világháború egyik legnagyobb és legtöbb áldozatot kívánó ellenállási mozgalma, a jugoszláv partizánháború. A népfelszabadító harc nemcsak politikai-társadalmi vonatkozásban hozott sok újat, hanem a művészetek terén is. Ebben a véres öt esztendőben született az az irodalom, amely az egész mai jugoszláv irodalomnak alapját képezi. Nem a semmiből lett, hiszen Jugoszláviában a háború előtt is jelentek meg szocialista tendenciájú művek, de itt a hegyekben, erdőkben, sziklákon és barlangokban nőtt fel és erősödött egy egész nép új életét tükröző új művészet. Egy nép hősi küzdelme mindig ihlető erő volt, különösen ha az írók maguk is ott voltak a küzdők sorában. Jugoszláviában a második világháború idején a legtöbb Író, akár a fasiszták elől menekülve, akár kötelességtudatból a partizánok között találta meg a helyét. Egyesek, mint pl. Bránko Tyopity vagy Iván Gorán Kovácsity itt értek igazi művésszé, míg az öreg Vladimir Názor azon sajnálkozik, hogy csak, élete végén talált igazi megéneklésre méltó témát. Ez a téma még ma, huszonöt év után is élő. M. Jurkovity a Vaprószi Litye- raturi e. moszkvai folyóiratban így Ír: „Az új jugoszláv irodalom egyik legjellemzőbb vonása a háború és a forradalom témájának hegemóniája. Hiszen a háború végigszántotta a jugoszláv főidet nyugattól keletig és északtól délig. Nem akadt család, ember, akit ne érintett volna ... Ezért teljesen érthető, hogy népünk irodalmában ez a téma olyan fontos helyet kapott.’* Azokban a nehéz napokban, amikor az írók a harcok szünetében alkottak, nem lehetett elsőrendű követelmény az esztétikailag és művészileg kifogástalan mű. Hegy milyen körülmények között születtek az alkotások, azt jól illusztrálja Branko Tyopity 1943-ban megjelent novelláskötetéhez írott előszava: „Egyik elbeszélésemet tavaly kezdtem Kljucsnál, aztán úgy ahogy volt, befejezetlenül, meztelenül és mezítláb, együtt vonult vissza vélem a túlerőben lévő ellenség elől Klakovacsa hegyeibe, ahol az erdei vasút egy öreg vagonjában sikerült befejeznem.” Javán Popovity egyik jelentős elbeszélését egy füstös kis kunyhóban írta, ahová a hóvihar elől húzódtak- be. Ez az irodalom mégis teljesítette feladatát. Akár a győzelmek perceiben, akár visszavonulás közben született, mindig telve volt optimizmussal, s azok akik olvasták (gyakran, éppen ezeken tanultak meg olvasni) hitet és erőt merítettek belőle a további küzdelemhez. (Folytatás a 11. oldalon) R. FÜRTÖS ILnNA FAT.TKfíP t A szülőföld üzenete Pécsre Szívből jövő, meleg hangú levelet kézbesített ki a posta; A címzett: dr. Lovász Pál, Pécs. A levél feladója: a „Svetozar Markovic" Elemi Iskola VII. osztálya, Bracko Gra- diste, Jugoslavia. A Bácsföldváron 1966. március 30-án kelt levél szövege szószerint a kővetkező} „Kedves Lovász bácsi* Egy kis jugoszláviai helységből indul a kis levél, amit maga is biztosan jól ismer: Bácsföldvárról. Lehet, hogy már el is felejtette azt a falut, ahol született, s gyermekkorát töltötte. Mi azonban emlékezünk Lovász bácsira; Sajnos, csak a nevére. Előadónktól néhányszor hallottunk önről, amikor falunk irodalmáról beszélgettünk. Az ismeretség vágya késztetett bennünket arra, hogy közelebbről megismerjük: így legalább levélen keresztül. Falunk ma már nem olyan kicsiny, mint amikor ön élt itt szüleivel. Fejlődött a falu, megváltoztak az emberek; Minden szebb, vidámabb mint régen. Az évék múltnak, elszállnak a falu felett, mint a vándormadarak, csak nem jönnek vissza. S mi elhatároztuk, hogy tovább éljen emlékezetünkben. Az irodalmi szakkör falunk íróinak emlékét vállalta összegyűjteni; Szeretnénk adatokat gyűjteni önről is. S ebben a kis levélben Önhöz is emlékekért kopogtatunk. Könyveiről hallottunk, életéről olvastunk a Lexikonban: S evvel nem lehetünk elégedettek. Szeretnénk bővebben tudni falunk írójáról, könyveit is el szeretnénk olvasni. Első verseskötetében a BácSr káról, a Tisza mentéről írt. ügy szeretnénk néhányat megismerni. Szeretnénk legalább fényképről megismerni. Sok és őszinte üdvözletemet küldöm Iskolánk tanulói nevében; Farkas Margit Vili b- oszt. tanuló” i Ki hová kerül? Négy srinházrendező — és 12 színész-hallgató végzett . idén a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ott úgy emlegetik őket: *a szerencsés évfolyam”. Miért? Talán azért is, mert az előző évhez mérten kevesebben voltak, de főképpen azért, mert valamennyien jó szerződéshez jutattak. 1 rendező és 6 színész-hallgató Budapestre szerződött, 3 rendező és a másik hat színész-hallgató pedig olyan kitűnő és a TV-közvetítések révén országszerte ismert színházakhoz került, mint többek között a debreceni, a pécsi, és a miskolci színház. Babarczi Lászlót a pécsi színház hívta meg rendezőnek, miután diplomamunkájával, Gorkij Anya című drámájának színrevitelével a helybeli közönség körében már sikert aratott. Félix László Kaposvárra szerződik, bár az ottani színházlátogatók még nem ismerik. Télen Veszprémben rendezett egy Gyárfás Miklós darabot, diploma rendezését, Macchiavelli Mandragóráját a győriek láthatják. Ugyanitt „diplomázott’ Dániel Ferenc is. Shaw Pigmalionjá- vaL A színész-hallgatók közül Kránitz Lajos Szolnokot választotta, s ott szeretné folytatni a főiskolán elkezdett művészi szerepformálást. „Annyian játszunk ott, főiskolát végzett fiatalok! — mondta. — Tapasztalt, idősebb kollégáinkkal együtt egyre magasabb nívójú színházi élményt nyújthatunk. Ma már a közönség Is egyre inkább ezt igényli.” , így vélekednek a többiek is. Űjréti László Miskolcra megy, Vajda Márta Pécsre. Mindketten évek óta dolgoznak a szinkron filmstúdióban. Vajda Mártát egyébként sokan ismerik már a „Tenkies kapitányá”-btS. Kálói flórát is a film mutatta be országszerte. A Szerelmes biciklisták női főszerepét játszotta. Most Miskolcra szerződik. Szakács Eszter a főiskola „tragédiája” Debrecenben kezdi életpályáját. A Csokonai Színháztól az idén több fiatal színész szerződik át más színházakhoz, tehát nagy szükség van rá. Sok szerepből bizonyíthatja majd tehetségét. Ugyancsak Debrecenbe kerül Csernák Árpád is. A főiskolán Arthur Miller Salemi boszorkányok c. darabjában John Proctor szerepét játszotta — nagy sikerrel. Valamennyien tehát nagy tervekkel indulnak színházaikhoz. Elhatározásuk sikere csak részben múlik majd rajtuk. Segíteniök kell őket a színházaiknak és a közönségnek is. Jósíay György Idáig szól a lev®, amelyet a bácsföldvári „Svetozar Markovic” Elemi Iskola növendékei dr. Lovász Pál Pécsett élő költőnek Irányi Dániel téri lakására küldtek. Olvasása után a 70. életévében lévő dr: Lovász Pál egy kissé élérzékenyül, azután megszólal: — Pontosan ötven év előtt szakadtam él a szülőfalumból: Bácsföldvárról. Ezért esett jól nékem ez a meleg hangú levél. Maga a szülőfalum nyújtja a kezét felém, hogy öreg koromban örömet szerezzen vele nekem. Ha valamilyen gondom van, vagy éjszaka nem tudok aludni, mindig szülőfalumra gondolok, ahol magyarok és szer- bek békés egymás mellett élésben voltak. — Szívem mélyéig meghatott a levél. Elérve 70. életévem határát, ez nagyon szép ajándék nekem. írtam nekik,' hogy fényképet és verseket küldök majd viszonzásul. Levelük, a szubjektív örömön túl azt is jelenti, hogy ime idáig eljutottunk. Azt mutatja, hogy enyhülnek és megbékélnek a szívek. 15—20 évvel ezelőtt nem is gondolta volna senki, hogy egy jugoszláviai iskola növendékei írnak Magyarországra egy költőnek, hogy érdeklődnek szülőfalubelijük | iránt, — fejezi be szavait dr. Lovász Pál költő. Azután leül, fényképet keres elő. Előveszi írógépét és verseket gépel a bács- földi „Svetozar Markovin” Elemi Iskola VII. osztályos növendékeinek. Üzenet neki ' szülőföldről és ő szeretettel visszaüzen szülőföldjének; j P. J. i üénye» József: Örökön béklyók Régen elválasztott az éjjel, most elrabol tőlem a nap. Arcunkat senki se látja, csak félénk fény-madarak. Este volt régen a búcsú, most csak a hitvesi csók. Karod a csönd leigázza. Némák a nádirigók. Régen az éjben a vágyak parázsló szikra-csodák. Szorít a korai álom. Ne sírj, ha nincs koronád. • Elrabolt tőlem az este, most meg a reggel ragad, senki se tudja meg Immár nappali álmaimat. örökös ostoba béklyók. Tudod még, milyen a Nap? Hűvös van. Fázik a mámor. Bújj meg a szívem alatt Estére megfeketfllök, mint aki csontig elég, szemed alól is tudom, átkoz az estéll feketeség. K^rod z párnára omlik. Ffirödj meg. Vetve az ágy. Fejemnél glória-lámpa törvényesíti a magányt Eszéki Frigyes: cAuiyialati tatmiz Lassan kinyílsz, mint a tavasz domború homlokod mögött fogalmak magja megfogant már s a tudás csírái bújnak át lassan tudatlanságod humuszán miként az Ibolyák az éledő erdő árnyas tövén ajkad kútján feltört a zsenge szó mint forrás vize hús völgyek ölén s szavadon felderül szívem akár forrás vizén a szomjazó szemed gyúló sugara felragyog ahogy havasok koszorúja közt csillan kék hegyi tó mélység fölött egeket tükrözőn mert lelked ablakán tisztán szökell a fény árnytalanul ahogy az izzó esfllagok se vetnek árnyat önmaguk mögé. Sík Mihály: 'Veién után Plheg a barna takaró alatt a napraforgó, szója, répa, zab, hibridkukorica; az elvetett mag langyos esőt vár; a földeket munkáló tárcsák, kultfvátorok fémkarikája céltalan forog; a munkagépek zaja elpihen; az örök nyüzsgés most már odalenn a talajban folytatódik, amíg a nyirkos mag csirát nem álmodik, s a föld fölé kidugva szárfejét kíváncsian körülnéz; mint a lány, ki az első szerelmes éj után bámulja a hajnal opál vizét.
