Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

1966. JŰNTUS 12. napló 3 Ä fesztivál első eseménye Ä szigetvári út szeptemberre elkészül Megnyitották Sikláson az ünnepi várkiállítást Dési Huber festményei A siklósi jobbágylázadás emlékei együtt 65 főre az egykor I tizennégy embert számláló brigád, de ma már senki- \ nek nem jut eszébe a próba- tétel. Nem is vár rá Nagy Béla, megy ő mindenhova magától is, ha kérik, ha nem, de ezt már a szükség követeli meg tőle. Pedig | minden reszort élén nagy szerű szakemberek állnak. Nyolcvan, sokszor kilencven féle részletmunkán, szerke­zeti megoldáson osztozkod­nak a reszortosok. — A lakatosüzem negyed­éves terveit hónaposra bontjuk le a reszortmunkák pontos megjelölésével. Ily módon minden részleg min­den egyes tagja tudja, hogy a reá eső kvantumot eset­leg nem is a hónap végé­re, hanem jóval előbb tel­jesíteni kell, ha az építők határidős munkái úgy kí­vánják. Nagy Béla brigádja két- J szeres birtokosa a szocialis­ta címnek, amelynek hite­lességét nagyszerű eredmé­nyek dokumentálják. 1964- ben még 25 fős volt a bri­gád, amikor az üzemükre bontott 14 millió forintos tervet év végén két millió­val túlteljesítették, tavaly pedig ugyanennyivel 18 mii- ; Hóra emelkedett a tervük. Az ideiről még korai lenne nyilatkozni, de abból, hogy június 30-ig elérik a tíz- ! milliót, már következtetni lehet az új rekordra. Cé- I A siklósi várfesztivál gaz­dag programjának keretében tegnap délelőtt megnyitották a kiállításokat. Az újjáalakí­tott; múzeumi szárnyban ka­pott helyet a Dési Huber em­lékkiállítás és a kastélybelső­ket bemutató kiállítás. A lo­vagteremben a Megyei Le­véltár ad átfogó képet a siklósi jobbágylázadás írá­sos emlékeiből. A kiállításo­kat délelőtt tizenegy órakor Dankó Imre, a Janus Pan­nonius Múzeum igazgatója adta át a nagyközönségnek. — A baranyai múzeumi szervezet tevékenységével mindig hozzájárult a Bara­nyai vasárnapok sikeréhez. Ezek a kiállítások is azt cé­lozzák, hogy a látogatókat megismertessük megyénk tör­ténelmi emlékeivel és ezen keresztül gazdag hagyomá­nyainkkal. A kiállítások szer­vesen kapcsolódnak a vár­fesztivál eseményeihez, azt hisszük, hogy a látogatók job­ban megismerik népünk har­cainak történetét. Ezután arról beszélt, hogy Dési Huber István munkás­ságáról nagyon keveset tu­dunk, s a kiállítás jó alka­lom arra, hogy művészetéről átfogó képet adjunk. Dési Huber kommunista volt és festészetét a néppel való azo­nosulás jellemezte, vásznain a munkásság és a parasztság életét örökítette meg. Parasz­ti képével Járó Péter és a sik­lósi jobbágyság késői utódai­nak állított emléket. Az első emeleti termekben helyezték el a XVII—XIX. századbeli kastélybelső beren­dezéseket. Ezeket a helyisége­ket most alakították át és ilyen formán remek alkal­mat nyújtottak a szerzett műremekek bemutatására. A siklósi vár termeiben most azok a bútorok láthatók, amelyeket a kor kastélyaiban és kúriáiban találtak s így a látogatók képet kaphatnak a korabeli kastélyok berendezé­séről. A Dési Huber kiállítást Mangáné Heil Olga, a Nem­zeti Galéria munkatársa ren­dezte. Mint megtudtuk, ő ál­lította össze a nagy művész budapesti kiállítását is. — Nagyon örülök annak — mondotta — hogy Baranya megyében is bemutathatjuk ennek a nagy proletármű- vésznek a munkásságát. A hivatalos művészvilág már korábban elismerte tehetsé­gét és mondanivalójának gaz­dagságát. Nekünk az a köte­lességünk, hogy a széles tö­megek is tanuljanak tőle, aki művészetének központjába mindig az embert állította. A paraszti életről festett ké­pei megrázó erővel állítják elénk hősi küzdelmét és való igaz, hogy a siklósi jobbá­gyok utódjait találjuk meg bennük. A Baranya megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya és a megyei múzeum nagy szolgá­latot tett azzal, hogy a teg­nap megnyílt kiállításokkal a siklósi várfesztivál ünnepsé­geit gazdagította. A Megyei Levéltár dokumentum-gyűj­teménye a valósághoz hűen bizonyítja a megye paraszt­ságának küzdelmét a földes­úri önkény ellen a török hó­doltságtól egészen a felsza­badulásig. Visszhangját ítél­ve szinte egyedülálló az a tény, hogy az utolsó órákban jelentkezett Serényi László népi faragóművész, aki egy nagyon szép fafaragású táb­lán örökítette meg Járó Péter és társainak küzdelmét. Ez a művészi munka ugyancsak helyet kapott a levéltár gaz­dag dokumentum-gyűjtemé­nyei között. Ma reggel nyitják meg a siklósi várfesztivál egész napos ünnepségeit. A kiállí­tások csupán egy villanásnyi képet adnak a környék törté­nelméről, de attól el nem vá­laszthatók s megtekintésük él­ményekben gazdag emléket nyújt a látogatóknak. Nevében foglaltatik, hogy Közúti Üzemi Vállalat, de valójában csak most, ebben az esztendőben dolgozik üze­mi szalagszerű jelleggel. — Ki kellett lépnünk abból a szokványos lassú tempóból, amely hosszú éveken át fém­jelezte a vállalat munkáját — mondotta Lakatos József igazgató. — A műszaki gár­da hosszasan tanulmányozta a korszerű útépítés lehetősé­geit, alapos gonddal vizsgál­ták meg a gazdasási reform adta feltételeket, hogy aztán ezt követően kidolgozzák azo­kat a módszereket, amelyek legjobban megfeleltek a vál­lalat termelési körülményei­nek. Mi a ciklogrumm ? — Melyek ezek a módsze­rek? — Elöljáróban meg kell je­gyeznem, hogy kitűnő képes­séggel rendelkező, vállalkozó kedvű fiatal műszaki gár­dánk van. Ezek a fiatalok Dési Huber: Parasztfej A milliomos brigád élén Ahhoz mérten, hogy tizen­hat évvel ezelőtt kapta meg segédlevelét, valahogy fur­csának tűnt a szabadkozása. — Maszek mesternél ta­nultam ki a kovácsszakmát, s fél évvel a szabadulás után otthagytam. Tudom, illetlen dolog volt, de mit tehettem, amikor annyira vonzott a nagyüzem, ahol nemcsak a tanítómesterrel, hanem a magam fajtájával is összemérhetném tudáso­Hát ami a nagyüzemet il­leti, ez a cím illett legke­vésbé a Baranya megyei Építőipari Vállalat azidőbeli jogelődjéhez. Oda kérte fel­vételét Nagy Béla. — Végszóra jelentkeztem — mondta —, mert erősen szelektálták már a kovácso­kat. Én még elég merész voltam ahhoz, hogy bedele- gáltassam magam a lakato­sok közé. Lakatossá Odrobina And­rás avatta, akire mindmáig szeretettel emlékezik. — ö segített át a szakmai fogások nehezebbjein, ő élesztgette bennem a becs­vágyat, ha valami nem úgy ment, ahogy szerettem vol­na. Szóval ő teremtett be­lőlem épületlakatost. Hogy milyen eredménnyel, az abból is kiderült, hogy kétéves katonai szolgálat után szinte másnap brigád­vezetővé nevezték ki. — Nem mernék meges­küdni rá, de a brigadérosko- dás első hónapjaiban sok­szor volt olyan érzésem, hogy próbára tesznek a sza­kik. Hol ezért, hol azért, oda-oda szólítottak a mun­kapad mellé, hogy kikérjék a véleményemet, s néha még a szerszámot is a ke­zembe adták, ha nem talál­ták „eléggé világosnak” a szakmagyarázatot... Azóta valóban üzemi szín­vonalra emelkedett az épí­tők lakatos-műhelye, vébe pesítésről, az üzem korsze­rűsítéséről álig-álig beszél­hetünk, amit idáig elértek, javarészt saját erőből, saját ötleteik révén érték el. Nem sorolhatjuk fel, hogy a brigád tagjai közül ki mivel járult hozzá az évek óta ismétlődő milliós túl­teljesítésekhez, mégsem hagyhatjuk ki Gruber Já­nos, Garábi Tibor, Lőrinc János, Simon István, Teme- si Tibor, Kiss László, Új­hegyi József, Tóth Károly és közvetlen munkatársaik nevét. De beszélnünk kell a brigád „főnyereményé­ről” is, Dobosy Ignác szer­számkészítőről, aki saját konstrukciójú fazon, illet­ve idomvasvágó szerszámá­val szinte kizárta a selej­tes munkát, s emellett hal­latlanul megnövelte a bri­gád termelékenységét. Szól­ni kell még a brigád „ag­resszió’ anyagbeszerzőjéről, Baksa Lászlóról is, aki min­den akadályt elhárít a terv­teljesítés útjából. Végül annyit még Nagy Béla brigádjáról: kongresz- szusi verseny vállalásukat összekapcsolták minden ed­diginél igényesebb saját vállalásukkal. A Szocialista üzem címéért küzdenek, amihez máris biztató elő­jel az év megfelezésével várható tízmillió forintos teljesítményük. I—á —s) dolgozták ki az úgynevezett „ciklogrammos tervezetet”. Ez tulajdonképpen egy grafikon, amely hű tükörképe egy-egy munkahely termelési meneté­nek. Itt van például a bakó- cai öt kilométeres útszakasz építésének ciklogrammos ter­vezete. A munkakezdés idő­pontja: 1966. március és a teljes befejezés határideje: 1966. október vége. Kilométe­renként is, havonta is, pon­tosan meghatároztuk, hogy az útépítéshez szükséges ti­zenkét művelet hogyan és mi­lyen ütemben követi egy­mást. Az építés például a gépi földmunkával kezdő­dik, következő műveletként a kézi földmunka, aztán a sze­gélyépítés, a pályaépítés és így tovább. A tervezet fel­tünteti a 24 fős létszámot, aztán a szükséges gépeket: 1 kotrógép, négy dömper, egy UTOS-traktor, egy géplánc, ez a zúzottkövet teríti. A ciklogrammos tervezet alap­ján az anyag nagy részét a helyszínen raktározzuk illet­ve folyamatosan szállítjuk, j Szükséges megjegyezni, hogy az AKÖV-től kapott segítség hallatlanul nagyra értékelhe­tő. A korábbi gyakorlat sze­rint a teherkocsik csak le­szórták a zúzottkövet és már fordultak. Most viszont a te­herautó szinte rátapad a gép­láncra és a billenő platóról úgy adagolja — menetközben! — a terítő ládába a zúzott­követ, ahogy ezt a technoló­gia előírja. Képzelje el, hogy ez a módszer micsoda idő és létszámmegtakarítást ered­ményezett! — Uj módszert dolgoztak ki az elszámolási rendszerre is. — Igen, bevezettük az egy­öszegú utalványrendszert. — Megmutatom — itt van kéz­nél — a vlllány—bólyi sza­kasz brigádjainak utalványát. Csonka László nyolc fős ku­bikos brigádja 1966. április 5-én kezdte a munkát, de ak­kor már kezükben volt az utalvány, amelyen feltünte­tik, hogy ezen a munkán 661 332 forint termelési ér­téket kell elérniök 1966. jú­nius 28-ig, a munkálatok be fejezéséig. Ha előbb végez nek — már pedig a brigác 13 nappal kívánja lerövidíte­ni a határidőt, — akkor meg­kapják és eloszthatják magul között a 4800 forintos cél­prémiumot. És ez szép ősz- szeg. Az egyösszegű utalvá­nyozást egyébként a vállala valamennyi brigádjánál be vezettük. Negyedannyi idő alatt — Gyakran érte vád a vál­lalatot azért, mert lassan ha­lad a megye útjainak építése — A korábbi években el­hangzott vádaknak volt is alapja. A vlllány—siklósi ú1 építése például kétszeres ide alatt zajlott le, mint ma. És persze költséges volt. Mi át­lagosan egy kilométer útra 1 millió forintot számítunk, per­sze ez változik attól füg­gően, hogy milyen kategóriá­ba sorolt útról van szó. Az építési idő csökkentését lát­juk legfontosabbnak, de semmiképpen a minőség ro­vására. Mondok egy példát: önök megírták, hogy járha­tatlan a beremend—kásád; út. Megkaptuk rá a pénzt. A korábbi gyakorlat szerint en­nek a 3,5 kilométeres sza­kasznak építési ideje 65 nap lett volna. A ciklogrammos tervezet alapján és egyéb új szervezési módszerek ered­ményeként tizenöt nap alatt elkészült az út. — Milyen feladatok várnak a vállalatra a közeljövőben? — Fogas kérdés. Felsorol­hatnám, hogy ebben az esz­tendőben hol, milyen hosszú utakat építünk, illetve kor­szerűsítünk, körülbelül 83 millió forint termelési érték mellett. Mi ezt elvégezzük, a lehető leggazdaságosabban. De van más problémánk, ami eléggé gondot okoz nekünk. Az egyik: kevés a szakmun­kásunk. Útépítő szakmunkás­ról keveset hall az ember, és ezért nincs is olyan ran­gunk, mint amit megérdemel­nénk. A dolgozóink zöme se­gédmunkás. Hogy segédmun­kásból szakképzett munkások­ká váljanak, ahhoz a segítsé­get a brigádmozgalomtól vár­juk. Távlati tervek kellenének — Mi a másik probléma? — Óhajunk ez tulajdonkép­pen: méghozzá az, hogy kéz­hez kapjuk a távlati terve­ket, amiről jelenleg szó sincs. Pedig a folyamatos termeléshez erre feltétlenül szükség van. Itt egy példa. Szentlászlón a kaposvár—pé­csi utat mintegy 4 kilométe­res szakaszon két éve épít­jük. Dolgozik ott több mint száz ember. De a szigetvári ünnepségekre meg kell csi­nálni a községen áthaladó utat, tehát oda csoportosítot­tuk át a munkaerő és a gép­állomány nagy részét. A szi­getvári munka 15 millió fo­rint értékű, a környéken is van egy 9 milliós feladatunk. Ez rendben van, megcsinál­juk, Szdgetvárott az út kész lesz a határidőre. De mit csi­nálunk utána? Szigetvárra fel vonultunk, iparvágányt épí­tettünk, járulékos beruházá­sokat kiviteleztünk. Vagyis valóságos üzemet létesítet­tünk. Az lenne jó, ha a kör­nyéken — a szigetvári bá­zisról kiindulva — folytat­hatnánk valamelyik útszakasz építését. És nem öt kilométe­res távon, mert ez nem gaz­daságos, márpedig öt kilomé­ternél hosszabb munkahe­lyünk nincs is. Nekünk a gé­pek utáni amortizációs költ­ségünk évi 2 millió 981 ezer forint. Ezt ki kell fizetnünk, akár dolgoznak a gépek, akár nem. Tehát az ideális elkép­zelés az lenne, ha a megyé­ben több súlyponti munka­helyet kialakíthatnánk, ott bázist építenénk és nagyüze­mi módszerrel, szaíagrend- szerrel folyamatosan építe­nénk az utakat, többkilomé­teres távon. Ezért várjuk azt, hogy végre egyszer kezünkbe adják a megye útépítésének távlati terveit. A többit bíz­zák ránk! Bab Ferenc Szalagos munkaszervezés a Baranya megyei útépítéseken Interior a várbelsőből

Next

/
Thumbnails
Contents