Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
(Folytatás a 9. oldalról) kertészekben, öntözési.- gép szerelői és sorolhatnám a szakmákat napestig — szakemberekben, akik hozzáértésükkel segítenének a gazdaságok adottságainak jobb kihasználásában. Csaknem hihetetlen, — mégis így van — olyan leányok, akik a gépírást komoly szakmának tekintik, félvállról beszélnek a képzett baromfi- gondozókról, tejkezelőkről, vagy akár virágkertészekről is ... Nemcsak divatos igazságok vannak, ismerünk divatos tévedéseket is. Az egyik legnagyobb hiedelem, hogy a továbbtanulás az a mezőgazdaságtól való eltávolodással egyértelmű. Vajon tanultabb- nak tekintheti-e magát a gimnáziumot hármas bizonyítvánnyal végigbotladozó fiatalember annál az osztálytársánál, aki például az általános iskola után mezőgazdasági szakmunkástanulóként kitanulta a gyti- mölcskertészséget?! És ez talán válasz arra is, hogy' vajon csak úgy tanulhat-e valaki többet az apjánál, ha hátat fordít a földnek, a falunál: s vele többnyire a szülői háznak is? Beszélgetésünk során Te a zsenge legényke, engem, az ötven felé ballagó férfit egy pillanatra sarokba szorítottál. Elmondtad, hogy nálatok a tsz idős vezetői „szélbe szórt pénz”- r.sfc nevezik a szakmunkás- képzésre fordított összeget. Ezért is húzódoznak sokan falutokban a mezőgazdasági szakmáktól, mert az öregek szemében csak a nyers ■ testi erő számít, a dikón alvás a férfiélet s a mázsás terhek emelgetése férfivirtus jele ... Elhiszem, hogy vannak még ilyen nézetek. Általában olyan emberek a hirdetői, akik zord, küzdelmekkel Teli ifjúkort éltek át, kérges a tenyerük, mintha vaskesztyűt viselnének és kemények önmagukkal szemben is. őket már a viták nem változtatják meg, legföljebb a meggyőző jó tapasztalatok. Hidd el, ennyi nézetkülönbség minden korban volt az öregek és a fiatalok között. Ezt a türelem, a fiatalok nyilván fill ifflilsi nt álmokról és az á mok landaineDtumai ól vaié jószándéka s az idő majd elgerebiyézi valahogy. És a mezőgazdaságot élethivatásul vállaló fiatalok. mellett áll — teljes tekintélyével —, az állam. Ez a hivatalos támogatás sok jeléből válik érthetővé még a vaskalaposok előtt is. Egyébként, ha az ember igazán akar valamit, akkor nem tekinti érte fölöslegesnek még a küzdelmet sem. Végül egy valóban kényes kérdésről. Emlékszel, már harmadszor kerültük meg a templomkertet, s keserűen kifakadtál: „Évekig biztatták a parasztfiúkat menjenek egyetemre, legyenek orvosok, jogászok, tanárok. Most meg le akarnak beszélni bennünket erről?” Amikor Te még nem éltél, a felszabadulás előtti időben a legkitűnőbben tanuló parasztgyerekekből is csak ritkaságszámba menő kivételként lett gimnazista, még kevesebb jutott az egyetemre és egész emberöltők teltek el, míg egy nagyközség parasztfiataljai közül valaki orvossá, mérnökké vagy hasonlóvá vált. Hogy kitárult a legfelsőbb iskolák kapuja a parasztság gyermekei előtt, azt Te magad példáztad, midőn sorra vetted, hogy csak szűkebb rokonságodból három fiú jutott egyetemre, egy lány végzett védőnői iskolát és öten járnak most középiskolába. Arra a kérdésemre, hogy milyen tanulók voltak ezek a rokongyerekek, büszkén mondtad: „Négyesnél egyik sem volt gyengébb.” Te pedig — magunk közt szólva — szerencsés hármas vagy. Ez az átlag szerinted olyan tanulmányi dicsőség, amit föltétlenül *meg kell fejelni” négy gimnáziummal? Azt magad is tudod, hogy az egyetemi fölvételi már néni babra megy. Az általános iskolai hármas átlagból könnyen válik a középiskolában még szerényebb osztályzat. Folytassam"' B1 zonygassam faludbeli példákkal, hogy milyen nehezen találják a helyüket azok a fiúk, lánj'ok, akik csak éppen hogy" átcsúsztak az érettségin? Te ezt ugyanolyan ’’jól tudod, mint én. Nyisd ki a szemed, beszélj őszintén terveidről szüléiddel, ne szégyellj tanácsot kérni tanáraidtól vagy akár néhánj’ évvel idősebb pajtásaidtól. És válassz szerencsésen. Ezt kívánja Neked öreg barátod Bajor Nagy Érné Boidcgky István, Tttnulmánty Egyedülálló dokumentáció A tsadaS Vérmező« tóle- mea napsütésben sütkéreznek a fák, a virágok és az emberek. Á Krisztina körútion nagy a forgalom. Egyemeletes, sárga ház: I. Krisztina körút 57. Az emeleten a Színháztudomány! Intézet és az Országos Színháztörténeti Múzeum. Negyven munkatársa van az intézetnek, majdnem ugyanennyi szerződéses munkatárs, gyakran fordulnak itt meg érdeklődők, tárlatlátogatók, tudományos munkájukhoz forrásanyagot kérők. Középen néhány szobányi temagystr nyelven itt olvasható az első rangos tanul mány... „Irodalmi és művészeti antológiának” nevezi magát a Szombathelyen megjelenő Sietünk c. kiadvány is. Belső szerkezetét, rovatait tekintve a folyóirathoz áll legközelebb: Nyugat-Dunán- túl szellemi életét fogja öcsze, évente háromszor jelenik meg, s néha egy-egy rangos névvel is dicsekedhet. Az olvasó természetesen ott üti föl legszívesebben a lapokat, ahol olyasmit talál, amit más lapban nem. A legutóbbi számban Németh László 4 miniatűr esszéje érdemli a legnagyobb figyelmet. Közös címük: A magyar irodalom jövője. A Herder jóslatából induló, Puskin példáját vizsgáló s a világirodalom távlatait elemző tanulmány fontos gondolatokat mond ki s az olvasót is tovább-gondoikodás- ra kényszeríti. Egyetértésre vagy vitára. Csak közömbösnek nem hagy maradni. Amit az ember „ingyen" társulati tagdíj fejében kap. kevéssé szok+a becsülni. A TIT társadalomtudományi havi szemléje, a Valóság a rn' séstórém a múzeum: az állandó kiállítást le kellett bontani, hogy alkalmi kiállításokra is sort keríthessenek, a magyar színház történetét bemutató tárlat most elcsomagolta« várja, hogy a tudományos intézet a budai Vár egyik épületébe költözzön s az Itteni szobák mind a múzeumé legyenek. A múzeum az Intézet történeti osztályához, a gyűjteményi csoporthoz tartozik. Harmincezer fénykép, húszezer színlap, kéziratok. levelek, naplók, drámák rendezőpélnek illetménykötetként jár. Hányszor marad felbontatlanul a folyóirat postai csomagolása? Pedig az egyik legjobban szerkesztett magyar folyóirat a Valóság. Mivel a társadalomtudományok mindegyikével kapcsolatot tart, igen nagy körből, kitűnő szakemberektől közölhet írásokat. Cikkeinek érdekességét a legjobb értelemben vett aktualitás adja, Andics Erzsébetnek az elmúlt számban megjelent írása — a csehszlovák történészek 1848 értékelésével vitatkozó tanulmánya — alighanem a közelmúlt legérdekesebb folyóirat-publikációja volt. A mostani számból az „érték”-togalom körül kialakuló vitához érkezett hozzászólás érdemel figyelmet, valamint egy terjedelmes dolgozat a Magyar Irodalmi Lexikonról, a legalaposabb, ami az első indulatos-szellemes glosszák után megjelent. — Illet- ménykötet a Valóság, ingyen kapja a társulati tag. Nagyobb megbecsülés illeti: különösen az értelmiségi emberek körében — a legszínvonalasabb önképzésitovábbképzési fórum. % % dányai. színpadi kellekek, nagy művészek relikviái alkotják a gyűjtemény gerincét ás első foto 1795-hőt, Kelemen László látható rajta, az első eredeti kép az 1850-es évekből; Egnessy Gábort ábrázolja Szigligeti Edével. Megvan sok neves színi- előadás színpadképének makettje; a régiek rekonstruál- tan, az újabbakat már a bemutatóra készítik. Az adattárban cikkeik, bibliográfiák, fényképek és fényképmásolatok, nyilvántartva a szerző neve. a darab címe és a téma szerint is. A hangtárban kétszázezer méter hang- fölvétel és ötszáz hanglemez Külföldiek is, így Moissi, Sarah Bernhard, Gérard Philipe hangja is hallható, a hazaiak közül Márkus Emilia, Blaha Lujza szavát őrzik sokakéval együtt, s manapság már teljes előadásokat is szalagra rögzítenek Ötezer szerző — borítékokban Világviszonylatban is egye dülálló az Intézet jelenkor; osztályának dokumentációja Ez a gyakorlati célokat szolgáló, elsősorban a színházak munkáját segítő, a rendezőket, művészeket tájékoztató szolgálat ötezernél több mai. vagy manapság is játszott szerzőt tart nyilván. Borítékokban, tékákban gyűjtik a rájuk, darabjaikra, műveik előadásaira vonatkozó írásos és foto anyagokat. Ennek a gazdag s egyre bővülő anyagnak csodájára járnak a hazánkba látogató külföldiek is és * hazai színházakon kívül mind gyakrabban késnek innen fölvilágosításctet határainkon túlról. Az Intézet ötvenezer kötetes könyvtára viszont tudományos célokat szolgáló, úgynevezett zárt könyvtár (vagyis nem kölcsönöz), Teljes színházi szakkönyvtár, ideértve a segédtudományokat és a rokonművészeteket is, az elérhető drámakiadásokat és a világ jelentős színházi folyóiratait. Különben ezekből a folyóiratokból is gyűjtik azokat az adatokat, s fényképezi a fotólaboratórium azokat a fényképeket, amelyek a dokumentáció sokezer borítékába kerülnek. A jelenkori osztály íoí^sá- kozik a kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal. Az Intézet ugyanis tagja az UNESCO védnöksége alatt működő ITI- nek, a színházak nemzetközi szövetségének, a FIRT-nek, vagyis a szfnhártudományi kutatóintézetek nemzetközi szövetségének, az ICuM-nak. a színházi múzeurhok nemzetközi bizottságának és a FIAP-nak, a színházi könyvtárak nemzetközi szövetségének Százezrek színhaza. Új színház A színházművészén osztály tanulmányozza a folyóiratókat, a megjelenő új drámákat, tartalmi kivonatokat készít, véleményez, könyveket lektorál, fordít, közread, A színházakhoz havonta ők küldik meg a Dramaturgiai Híradót, benne a külföldi bemutatók fölsorolásával és az új darabok ismertetésével, színházi világhíradóval. Századik kötetéhez közeledik. a Korszerű Színház sorozat, javarészt világhírű színházi szakemberek műveinek gyűjteménye. Ez az érdekes sorozat most már nemcsak . léhány könyvesboltban, haKÖVEK \ állomás aic újgúrog hö.lesZeirul a/, üurópA Köuyvk.adó amoíógíaia alkalmából Dimitrioaz UadsisZ, a kiváló görög novellista, nagy -»aölgulatot, téri az ujgoVvg Iro—de — nozvetVo — a magyarnak is, amikor a kövek ciiáü un LOj-ólJitit <j£Zt/Z-diuiii. tOt.ci, ÜvLQS *ÍS3 ciZtifp uóinH-liiitii*!*- Hl <ii, s s görögül nem tiiCió towiiiiiciioío ikü-toiv S-Öiiiiün íí u. ver- seket piúzábcn lefordította de tneg azokat is bkihuek az új görög nyelv szépségei hem kujeretienek .-.orról-soiva Ugyanolyan ptestce mint amilyen ieikés más)wáiu.ö,..-iu» segítette. „Azt bizonyára senki se várta — írja utősfcávú- bsn —, hogy ez a jelenkori görög nöjtészet . aJswailJ'eit morion — formában, jellegbe;;, modorban — folytatása az ógörög irodalomnak. Ugyancsak csalódnálak azok is, iocin azt várnák ettől á felfedezéstől, hogy valamilyen egzotikus világ költészetét ismerik meg: a mai görög költészet megfelel a mai ember ízlésének, költéssetíelfugá- sának, ideológiai és esztétikai világának egvszővcí olyan költészet, mely Szerver részé a jeláftksj-i európai irodaiamnak”. Sem az ókon kc-itőszót folytatása, sam egzotikum te- nát, ebben igára vah Hadad-znak: ám ugyarsákkoj* valamilyen módon, mégis mind a kettő. Folytatást az ókori görög költészetnek, olyan értelemben éj módon, ahogyan a ^1« európai költészet is gyakran leglenyégésibb öesza- tevőiben az. Es egzotikum az egzotikúm megszüntetése értelmében, vagyis « világköltéizet számára ofvan tájak, helyzetek, érzelmek és gondolatok iéifedezéíe' amelyek oda most léptnek be, belépésük pillanatában különösek, de éppen belépésük pillanatában meg is szűnnek különösek leírni: olyan bensőséges nagy erővel, s lenyűgöző értelemgazdagsággal, olyan pontos ábrázolásával t íelfede- érzelmeknek történik e megjelenésük. Kettős Jzgu- -om: a ».ntóg soha nem láttam” izgalma és a „be régen őrzöm magamban, csali nem tudtam, hogv birtokolom” jólesően csodálkozó izgalma tölti el az olvasót. Es itt van az újgőrög költéezetnek mint modern költészetnek eleve megadott rokonsága a magyar költők log- jobbjainak lírájával. S ez a magyarázata annak ti, hogy közülük még azok is, akiknek számira az újgörög líra érthetően merőben új twület volt, azonnal otthonosan moroghattak benne. Mint a jő úszó. aki váksöíétbéh fejest ugrik és utána jó ismerős és kívánt hőmérsékletű közegben tárhatja sálét karját Ami engem illet, természeiatérűleg kétféléi az idáig való munkámban nagy eaerepet betöltő ógörög költészet felől és a mtxtem líra felől közelítettem meg ezt az ia- meneüen-isrwrőa lírát. Némi gyanakvással elein té. Mikor görög barátaim — esztendőkkel ezelőtt — azt mondogatták, hogy' a. mai görög költészet legalább olyan ítiagas- nendű te gyönyörű, mint az ógörög, mosol voltam és ud- varias vúllvcmással vettem tudomásul ezt a — mint ekkor gondoltam —■ lélektanilag érthető hevülést. Persze, a büszkeség mellett nyomasztó is lehet számukra a mérhetetlenül magas mércét felállító örökség — gondoltam, éa rögtön jónéhány olyan író jutott eszembe, aki hosszú életen keresztül reménytelenül és egyre keserűbben küszködik átért, hogy első remekmívű munkáját túlszárnyalja. Valahogy így lehet es mz egékz görög nemzeti iro- «fcüom: túl gyönyörű a kezdet előtti kezdete. Ilyesfélét gondoltam. Aztán ámuló örömmel véltem tudomásul, hogy alaposan tévedtem. Az újgőrög lira ugyan item legalste olyan jelentős és gyönyörűséges, mim az ógörög, de nem is marad el mögötte: rokmtóigáhain és különbö- zűaégeiben egyaránt inkább iánkra mint birttéteáaira hívja eleven ősét — ml iljgönög lírát meglsittexö otvabó Szívében, mórt elválaszthatatlanul együtt Sejtik est a táncot a tenjjar hullámainak ütemére, aa Ariónt hátukon hordozó delfinek aaökhe létének ütemére, a körtánoftt Járó ősi hagrvenulstok és a régről tómért görög tájakon hétköznapok te üm\«pek fegyvertáncét, lakodahni táncát, aa élet minden saonxirúságával, örömével, vtarásasSatával teljes táncát Járó mai nép körtáncának Ütemére. Palamasz, SzikeHanosz te Vamallsz költészetének bemutatásával indul a kötet. Közülük a legidősebb, Pala- maaz, már nagymunkáasású költő volt, mikor a mi Arany. Jánosunk még élt e csaknem szüzévés kort ért Weg. A legiíjabbat, aki a mi Kodály Zoltánunkkal egyidős, néhány esztendeje még magam is együtt ünnepelhettem a vele koccintó athéni hók, festők, színművészek kőiében. Xonsrtantlnasz Kavafisz a kötet iegnagj'obb meglepetése. Talán ez aa Alexandriában született nagj- görög költő lesz lestermékenyítöbb hatással fordítóin keresztül a núd magyar költsészefcre j*. Pompázatos egyszerűsége, tárgyi- lagps lrikesültsége még ennek a nagyon gazdag’ palettának is, anti a Kövek antológia legiágalmas&bb sWftélt adja. A Nobel-díjas Sseferi&z, a hazánkban mái- jólismerí Janrtiáz Ritszosz, a különlegeiíen spártai hangot és tea iá api grammatikus tömörséget adó Nikifor ősz Vrettakosz, és EHtiez, a legfiatalabb, teszi teljessé a gyűjteménj't, melynél nagyobbat, terjedelmesebbet, éppen lenj-űgözÍ5 te gyönyörködtető ereje miatt Jgénj-lünlc. A fordítók közül elsősorban Somlyó Györgyöt és V« Istv&nt, Kapafisz fordítóit kell említenem a már fent megjelölt oícofebói. de Rónai György, Képes Géza, Lator László is művészetük javát állították e líra szolgálatába te igen dicséretes inunkét végeztek azok a fordítók ts, akik itt kezdték vágy majdnem itt kezdték görög fordítói munkásságukat: Szabó Kálmán, Kopp Éva, Papp Árpád, és tiudas Kálmán is. Makritsz Zizi ismeretesen szép illusztrációi díszítik a kötetet, melynek rramkatársaként kezdtem itt vállán: 4a újgfikóg Hídról, de melyet olvasój^cént köszönök meg Di- mitrtosz Hadzisznalc Berecserí Gábor nem. az ország legtöbb hír- lapórudájában is kapható. Azokat a kiadványokat föl sem soroljuk, amelyek jobbára csak a szakembereket érdeklik; annál inkább említjük új kiadványaikat. A Százezrek színháza sorozat gazdagon illusztrált, népszerű köteteket tartalmaz; már nemsokára megjelenik az első kötet, Hegedűs Géza munkája, A néző művészete címmel. A következő két kötet: Stáud Géza: A rendező művészete; valamint Molnár G. Péter: Hohthy Hanna és kora. A nyáron számos érdekes tanulmánnyal, cikkei, riporttal, s etf áj magyar wtetóű szövegévei jelenik meg az intézet almanachja Oj színhír. címmel. Jövőre lesz tízesztendős a Színháztudományi intézet (1957 és 1959 között, a Film- tudományi intézettel együtt működött), s tizenöt évei az Országos Színháztörténeti Múzeum. Hont Ferenc igazgató é3 Székely György igazgatóhelyettes vezetésével lankadatlanul folyik tovább a munka, kiállításokat, könyveket terveznek, tanulmányokat írnak, gyarapodik a múzeum anyaga, bővül a dokumentáció, növekszik az Intézet hazai tekintélye és némztítköa elismerése, 4*e a —J (Ért itt b if 11 • i