Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

A színház zenés műsorairól közönségtől is fokozottabb megértést, megbecsülést, tá­mogatást várunk. Legyenek büszkék arra, hogy városunk­ban operatársulat működik, Szeressék ezt a lelkes és el­ismerésre méltó munkát vég­ző együttest, mint ahogy ked­venc labdarúgó csapatáért drukkol a szurkolók népes tábora. Meg kellene alakí­tani városunkban is az Ope­rabarátok Körét. Ennek tag­sága személyes kapcsolatai révén mind több és több né­zőt vonzana az operaelőadá­sokra, melyeket rendszeresen a hét egy bizonyos meghatá­rozott napján, pl. csütörtökön tellene tartani. A közönség­szervezés sem fordított a múltban elég figyelmet az operaelőadások közönségének toborzására. A közönségszer­vezés új rendszere máris je­lentős eredményeket hozott. A komoly áldozatokkal meg­teremtett önálló pécsi opera­együttes minden támogatást megérdemel, hogy Paulusz Elemér hozzáértő és lelkiis­meretes irányításával tovább fejlődve betöltse nemes hiva­tását. í7" A legnagyobb számú kö­zönséget vonzó könnyű zenés műfajú előadások nemcsak a színház anyagi bevételét nö­velték, hanem felelősségét is. Nem lehet közömbös, hogy a nagy tömegeket vonzó elő­adásokon mit kap a néző. — Behár: Éjféli randevú című revüoperettje, A nyitott ablak, az ördöglovas és a Strauss- melódiákból összeállított Me­sél a bécsi erdő ellen alap­vető kifogásunk nem lehet. Mindegyik a maga módján kellemesen szórakoztatott. — Viszont nem érthetünk egyet e művek kiválasztásának és bemutatásának ötletszerűségé­vel. A színháznak ki kellene dolgoznia évekkel előre a könnyű zenés műfajban be­mutatásra érdemes alkotások sorrendjét. Az operettelőadá­sok színvonalára kétségkívül kihatott, hogy kevés a jó operettszínész, különösen fel­tűnő volt a már-már króni­kussá váló primadonna-hiány. Ne tévessze meg a színház vezetőségét az a tény, hogy az ilyen szórakoztató, köny- nyű darabokra úgyis bejön a közönség, hanem ugyanazzal az igényes művészi munká­val teremtse meg ezek sike­rének alapfeltételeit, mint az egyéb műfajokban. — nt — TORKOS ILDIKÓ SIÓFOK XVII—XIX. századi bútorok a siklósi várban A siklósi várfesztivál idei programjának két jelentős kulturális eseménye: Dési Hu­ber István képeinek és a XVII—XIX. szá­zadi bútoroknak a várban rendezett kiállí­tása volt. A két kiállítás úgy a látogatók, mint a szakemberek szempontjából is ér­deklődésre tarthat számat, különösen az utóbbi helyi vonatkozása miatt érdemel fi­gyelmet. * A pécsi Janus Pannonius Múzeum és a budapesti Iparművészeti Múzeum rendezé­sében megnyílt bútorkiállítás anyaga döntő részben a Janus Fannonius Múzeum műtár­gyai és Baranya megyei közintézmények va­lamint magángyűjtemények védett beren­dezési tárgyai közül származnak. A kiállítás megrendezését ötéves gyűjtőmunka előzte meg és a kiállított tárgyak eredeti szépsé­gét szakavatott helyi és budapesti restaurá­torok állították vissza. A gótikus várkápolna kórusához csatla­kozó kiállítási teremsor architektúrája mű­vészi térélményt nyújt. Az enteriőr-szerűen berendezett, a megye területén gyűjtött fest­mények és a kornak megfelelő használati esz­közök az élővé varázsolt berendezéseket hiteles környezetben mutatják be. A kiállítás a Dunántúl XVII. század végi, török uralom alól való felszabadítása előtti késő-reneszánsz és az azt követő, XVIII— XIX. századi részből áll. A késő-reneszánsz stílusperiódust magában foglaló korszak em­lékei a két első teremben kerültek kiállí­tásra. A XVII. század az Itáliában szüle­tett reneszánsz bútorművesség kései, ba­rokkba hajló periódusa. A bútorok e kor­ban nagyméretűek és nehézkesek, legtöbb­jét a fal mellett helyezték el. A berendezés legfontosabb darabja a láda. A fehérre me­szelt falak kedvelt dísze a gyapjúból cso­Simon István: űéÁft&fc elő­Feszült a csend, a tüzes nap előbukkan még a felhők alól, de lábát lógatja már az eső, nyugtalan jár a sürgő hangyaboly. A száraz föld, mint megrepedt üveg csillog, szomjasan lihegnek a fák. Rezegve állnak a kardos füvek, a lécek között kinyúl a virág. A felhő tornyosul, nekifeküdt az ég, talán egy perc, egy pillanat és széttörik a levegő feszült nyugalma a víg sistergés alatt. De — kip-kopp, — kezdi máris az eső, dobol a cserép, egyre hangosabb. Kiszabadult a megkötött erő, és csattogtatja a villámokat. Kint állok most a cikás ragyogás fényében s friss zenéjét hallgatom, nézem, hogy füstöl, lubickol a ház, csöppök zsinórja fut az ablakon. S egy villám még, mint nagy ölelkezés karmozdulata ég és föld között; aztán eláll az eső csöppje és nyár lett, közben a tavasz megszökött... mózott, színes keleti szőnyeg. A két terem berendezése ugyan XVII. századi, de a stí­lus eredeti karakterét évszázadokon át meg­őrző berendezési tárgyak ízelítőt adnak a vár eredeti, török idők alatt elpusztult be­rendezéséről is. Dél-dunántúl felszabadítása és az elpusztult részek újratelepítése után Baranya megye másfél évszázados török hódoltság után újra bekapcsolódott az európai kultúra vérkerin­gésébe. A kézművesség többi ágaihoz ha­sonlóan a bútorművességnek is Pécs lett a központja. 1696-ban vegyes céh alakult, de már 1712-ben az asztalosok önálló testületet alkottak. A XVIII. század folyamán a kor egyetemes stílustörekvéseinek megfelelően országos viszonylatban is jelentős barokk, rokokó és copf alkotások jöttek itt létre. A legnevezetesebbek, mint például a pécsi Fe­rences templom, a Székesegyház sekrestye berendezése és a mai Egyetemi Könyvtár bútorai az egyház számára készültek. A XVIII. század stílusváltozásait a har­madik terem mutatja be. A ívelt és hasaso­dó formákat kedvelő barokk és rokokó stí­lust kétajtós szekrény, szalagberakásos író­almárium, kommód, kecsesvonalú játékasztal és a püspöki palota berendezéséből nádazotl karosszékek képviselik. Ugyancsak szép pél­dáit láthatjuk még itt a századvégi, síkokat, általában geometrikus formákat kedvelő copf stílusnak is. A copf stílussal kezdődő klasszicizmus ki- teljesedése a XIX. század elején a Napoleon udvarában kialakuló empire művészt. Közép- Európában ennek puritánabb változata ter­jed el, hazai fejlődését Pest és Bécs irá­nyítja. A gyakran feketére fényezett búto­rok díszét az ókori görög és római forma­kincsből kölcsönzik. A kiállításon bemuta­tott, a hajdani sombereki Mirbach kúria feketére fényezett, aranyozott faragásokkal díszített empire berendezése a kiállítás leg­egységesebb része. 1820 utón a szigorú zárt formákat ked­velő empire stílust a kötetlenebb bieder­meier váltja fel. a tökéletesen kidolgozott dekoratív formájú biedermeier bútorok a gyakorlati szempontok figyelembevételével készülték. A bútorok díszét a tetszetős for- ma mellett válogatott színű és szép erezésű bontoanyag és gazdag faberakás képezi. — 1848_ után francia hatásra a barokk és ro­kokó formák befolyása erősödik és kialakul a Bach-korszak kiegyensúlyozott stílusa a neo-barokk. A régi pécsi otthonokból, az egy­kori városháza és a rendházak berendezésé­ből szármázó bútorok a XIX. század első fe­lének és közepének magas lakáskultúrájáról es a kézműipar művészi szintjéről tesznek tanúságot; * A kiállítás természetesen nem lehet teljes, mert a megye területén az emlékek rend­szeres számbavétele még nem történt meg. A régi magyar kultúra ez értékes fennma­radt dokumentumai könnyen romló anyaguk, de méginkább a hozzánemértég következté­ben állandóan pusztulnak. A még fellelhető emlékek összegyűjtése és közkinccsé tétele elsőrendű feladatunk. BATÁRI FERENC t 1 fcénetű, zeneileg rendkívül há­lás, de mégsem agyoncsé­pelt opera színvonalas tol- ! mácsol ásban került a közön­lég elé. Janácek Jenufá-jával a pécsi operatársulat régi mulasztást igyekezett pótolni, Imikor ezt a drámai cselek- ményű, értékes zenéjű művet választotta bemutatásra. A szakmabeliek legnagyobb el- smerésével szemben a közön­ség nem fogadta kellő meg­értéssel a darabot. Az egyik szereplő megbetegedése is , közrejátszott abban, hogy a ; nagy munkával, energiaráfor­dítással betanult mű az évad ; során mindössze háromszor j sérült előadásra és ezernél alig többen tartották érdé- ' mesnek megtekinteni. Remél­jük, hogy a következő évad- ' oan még színrekerül. A repertoáron szereplő Pil­langókisasszony újabb felújí­tása a közönség körében ked­vező visszhangot keltett, de < nem pótolta az együttestől még elvárt bemutatókat. Nem­csak az operák számát talál- : tűk az idei évadban kevés­nek, hanem azt is, hogy a közel 9 hónapig tartó évad­ban mindössze 27 alkalommal csendült fel opera. Ez az új bemutatók számának növelé­sén kívül arra is mutat, hogy több művet kellene állandó repertoáron tartani, még évi 1—2 előadás kedvéért is. — Ilyen állandó repertoár-darab­nak kellene lennie pl. a Bánk bánnak, valamint néhány olyan népszerű operának, me­lyet mindig szívesen fogad a közönség. Kár volt abbahagy­ni azt az elmúlt években ki­alakult gyakorlatot, hogy a repertoár felújítására neves vendégművészt hívott meg a színház. Tavaly örömmel üd­vözöltük az Eszéki Nemzeti Színház operatársulata néhány tagjának vendégszereplését abban a reményben, hogy en­nek további folytatása lesz. Ezt azonban idén hiába vár­tuk. Ma, amikor a rádió, a tv és a mikrolemez a leg­kiválóbb művészek előadását a szó szoros értelmében „házhoz szállítja”, akkor a színháznak is nagyvonalúb­ban kellene gondoskodnia a hazai és külföldi kapcsolatok alaposan átgondolt kiépítésé­ről. Tudjuk, hogy ennek gaz­dasági feltételei is vannak, mint ahogy anyagi kérdés részben az operák repertoáron tartása, hiszen a díszletek, jelmezek tartalékolása és rak­tározása gyakran nehéz­ségekbe ütközik. A megoldá­son mégis érdemes lenne el­gondolkodni. 3. Amikor a színház vezetőségé­től még több segítséget kérünk az operatársulat művészi munkájához, ugyanakkor a---------------------------------- t 1 . 1 f Kezdjük néhány tanulságos 1 számadattal: 8 A Pécsi Nemzett Színház * művészei a most véget ért a évadban 477 előadást tartót- t tak, melyet 217 261-en tekin- v tettek meg. Ebből — május s végéig — 213 alkalommal ke- -v rült színre zenés műfajhoz s tartozó mű (opera, operett, ^ zené® vígjáték), melyekre be- s reken 106 ezren voltak kíván- j, csiak. Az operaelőadásoikat 16 r ezren látogatták. A színház c épületében 27-szer tartottak s operaelőadást 10 326 néző j, előtt, míg az ún. Gördülő a öpera 13 előadása közül a r Traviatát 9 alkalommal 3800, j a Lammermoori Luciát 2 al- t kálómmal 1283 és a Pillangó- kisasszonyt 2 alkalommal 496, összesen 5579 néző élvezte ^ végig. A 173 könnyű műfajú f zenés előadásnak kereken 90 v ezer nézője volt. A pécsi szín- r házépületben 52-szer, tájelő- T adáson 25-ször játszott Nyi- c tott ablak című zenés vígjá- f tókot csaknem 40 ezren te- r kintették meg, az Éjféli ran- l' devút 15 ezren, az ördöglo- * vast 26 ezren, a Mesél a bé- c esi erdő-t pedig több mint 1 tízezren. Ugyanakkor az évad s két operabemutatóját, a Lám- * mermooi Luciát 13 előadáson 1 4397, a Jenufát 3 előadáson ] 1047 operakedvelő hallgatta 1 végig. \ <------9-------- 1 E számadatok azt bizonyít- ' ják, hogy a zenés műfaj , iránt általában igen nagy a , közönség érdeklődése. Operatársulatunk, melyet , sokáig úgy emlegettünk, mint j az ország legfiatalabb együt- . tesét, lassan közeledik fenn- ‘ állásának tizedik évforduló- j jához. Az évek során felnőtt, . megizmosodott, tekintélyt és , elismerést szerzett művészi j igényű előadásaival. Kollektí- . vája összekovácsolódott, re­pertoárja sokrétűvé és vál- ’ tozatossá vált, melyben éven- te egy-egy magyarországi ős- j bemutató országos, sőt hatá- . rokon túli figyelmet is kel- ‘ tett. Mindez természetesen ( egyre növelte áz igényeket, t emelkedett a társulattal szem- | ben támasztott művészi mér- . ce, fokozódott a közönség és a szakmabeliek várakozása. ‘ Az előző évadról áthozott s Bűvös vadász idén is foly- : latódó s'Zép közönségsikere, a I Traviata tójelőadásai, a Wind­sor) víg nők televízióközve­títésének megérdemelt, or­szágosan jó visszhangja mel­lett két bemutató (Donizetti: Lammermoori Lucia és Ja- . nácek: Jenufa), valamint egy felújítás (Puccini: Pillangó­kisasszony) jelezte az opera­együttes törekvő munkáját. Az eredményeket tükrözte az az elismerés, mely Illés Éva operaénekesnő és Horváth Zoltán operarendező művé­szeti díjában realizálódott. Mindez jogos büszkeséggel tölthette el az operaegyüttes tagjait és mindazokat, akik őszintén szívükön viselik vá­rosunk ezen értékes művészi tényezőjének sorsát, fejlődé­sét. Jogos büszkeségről szóltunk és nem elégedettségről. Hi­szen az igazi művész soha­sem elégedett tevékenységé­vé], az elért eredményekkel. A színház zenei vezetői is tudják, hogy a korábbi évek 3—4 operábemu tatójával szembeni két idei premiernél többre képes az együttes. A két be­mutató közül Donizetti: Lam­mermoori Luciá-ja a klasz- szikus reportoár gazdagítását szolgálta. A romantikus tör-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents