Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-25 / 149. szám

mwc jtmiro »

napló

5

Strauss-est a Szabadtérin

Vezényel Rudolf Hanzl

Megérkezett városunkba Rudolf Hanzl professzor, a hétfő esti Strauss-hangverseny dirigense. Elegáns, enyhén őszülő, kimagaslóan muzikális egyéniséget ismerhettünk meg ben. ne, aki* zenekari hangszerét, a fagottot, néhány évvel ezelőtt felcserélte a karmesteri pálcával.

Mint született bécsi, a Bécsi Filharmonikusok Társaságában fejtett ki hosszú éveken át működést, melyek őt képzett, stílushű és lelkiismeretes karnaggyá avatták

Életéről, munkásságáról így vall:

— A bécsi Zeneakadémián tanultam, de egyetemi végzettségem is van. Egészen fiatalon kerültem be a Wiener Staatsoperhez. 1953-ig elnöke voltam a Bécsi Filharmonikusoknak. így kerültem összeköttetésbe a világ legnagyobb művészeivel és karmestereivel.

Mint a Bécsi Filharmonikusok első fagottosa játszott Toscanini, Bruno Walter, Weingartner, Sabata, Furtwängler, Clement Krauss és Richard Strauss vezénylete alatt. Az ő példájuk inspirálta arra, hogy Furtwängler és Clement Krauss tanítványa- kéht dirigenssé képezze ki magát. Az a barátság, ami e neves művészekhez fűzte, a kölcsönös nagyrabecsülés alapján nyugodott és azok a sikerek, melyeket Hanzl mint karnagy Ausztria klasszikus zenei eseményeinek színhelyein: Bécsben és Salzburgban elért,

Grác! egyetemi tanár

Pécsett

A Kulturális Kapcsolatok Intézetének vendégeként hatónkban tartózkodik dr. Rudolf Walter, a gráci egyetem tanára, az Államjogi és Jogelméleti Intézet vezetője. Ebből az alkalomból három napot Pécsett tölt a Pécsi Állam és Jogtudományi Egyetemen. A neves szakember az egyetem tanácstermében a jogelmélet tárgykörében előadást tartott tegnap és ma a megye és a város nevezetességeivel ismerkedik meg.

bőségesen bizonyítják képességeit.

__ Én alakítottam meg a

W

iener—Blase Oktettet — mondotta Hanzl professzor — és ezzel a társasággal többször utaztam körül a világot. A Bécsi Filharmóniai Társaság elnökségem alatt nagy hangversenykörutakat tett; 8- szor jártam Amerikában, Kanadában és Mexicóban, háromszor Japánban, Indiában, Egyiptomban, Dél-Afrikában, Thaiföldön, Hongkongban és természetesen Európa nagyon sok városában.

A nagy klasszikus művek dirigense ezúttal szülővárosának. Johann Straussnak legszebb műveit vezényli hétfőn este a Szabadtéri Színpadon, minden bizonnyal a pécsi közönséget is magávalragadó művészettel.

Holnap halászbúcsú

Francia frank és dollár a halászcsárdában

Megjelenés: bikini és fecske

Holnap: halászbúcsú Duna-i szekcsőn. Érdeklődtünk az 1930-as évek óta kiveszőben levő hagyomány feltámasztásának előkészületeiről.

— A megye valamennyi községébe küldtünk meghívót, — mondja Nagy István, a körzeti művelődési ház igazgatója.

Amennyiben lehetséges, széles területen biztosították a fürdést a Duna mindkét partján. Tekintettel a várható hőségre, valószínűleg az egész megyéből, sőt még messzebb ről is érkeznek vendégek, hiszen itt a megjelenés a legegyszerűbb: bikini és fecske.

Készül a földművesszövetkezeti vendéglátóipar is. Újabb intézkedés: a Dunarév halászcsárdában nemcsak forinttal, hanem dollárral, dinárral,

Műteremlátogatás

Az ember raktáron tart bizonyos formulákat, amelyeket aztán adandó alkalommal könnyedén előhúz, és hajlamos ezeket idő előtt alkalmazni is. Mi lehet egy festő vagy szobrász nyári programja? „Uj tájakat felfedezni, élményt gyűjteni, vízparton, hegyeik között vagy az országutak mentén szemlélődni, összeszedni a benyomásokat és legfeljebb vázlatokat készíteni’Y Esetleg: elmélyült munka egy művésztelepen, de főleg mégis az élménygyűjtés”.

A nyár mindenkinek elsősorban a pihenés, az utazás és egyebek évszaka. A műteremlátogatások azonban mást bizonyítottak,

í.

A lottó nyerőszámai

A Sportfogadási ég Lottóigazgatóság tájékoztatása szerint Budapesten a Sportfogadási és Lottóigazgatóság székházában megtartott lottósor- solásom, a 25. játékhéten a következő számokat húzták ki:

24, 26, 57, 75, 90

A folyó hó 27-én, hétfőn, a Sportfogadási és Lottóigazgatóság székházában megtartandó nyilvános havi tárgy- ny*s remény-sorsoláson a 25. lottó játékhét szelvényei vesznek részt

Soltra Elemér a vásznai, festékei és virágai között is először megmaradt közéleti embernek, s a képzőművészek területi szervezetének titkáraként kezdte sorolni a közös eszéki kiállítás emlékeit, tanulságait és folytatását. A kapcsolatok fontosságát fejtegette és az eszéki művészek itteni kiállításának terveiről beszélt.

Aztán mégis elővett néhány vásznat, rajtuk a feldobott témák. Izgatott témák, lobogó színek, s ezek így vázoltán is mintha különböznének eddigi képeitől.

— Az ember folyton változik, Azt hiszi, itt az egész világ előtte, csak meg kell festeni — az ablakhoz lép, kimutat a napfényben fürdő városra, a Mecsekre — azután rájön, hogy mégsem tudja belefoglalni ezt a gazdagságot a képekbe. Később meg odajut, hogy megérti: két tenyérnyi vízpart vagy

I néhány furcsa kő, és benne van minden.

Az állványon a félkész sárga kép szinte tüzel,

<— Megy az ember az úton, a hegyekben, egyszercsak elé- tárul a hegy, mintha fűtől, fától, növénytől letisztult volna, maga a tektonikus világ. Az ősi természeti erő, egy kegyetlen küzdelem dokumentuma. Az ember egész mélységében felfogja a történést, a lényegét látja. Ezt kellene kifejezni, nem elme- sélgetni a történést, hanem a lényegét megragadni. így valahogy gyúrja át a történelem is az embert. Egyelőre a természetből tanulom ezt, a mélyebb értelem kifejezését. Ez a dolog izgat, a folytonos küzdelem és az ilyenr fajta mélyebb igazság.

A falra feltűzött hatalmas rajzlapon figuravázlatok.

— És persze a grafika. A rézkarc izgat még, a vonalak fegyelmezettsége, amely egy ilyen nemes anyagban, mint a réz, jobban megvalósítható.

Nagy filodendron tárulkozik az ablak felé, üde, világoszöld levelekkel;

— Hogy mit akarok nyárom csinálni? Festeni, festeni, festeni. Bezárkózni a műterembe és dolgozni. Ja igen, megyek majd egy kéthetes balatoni nyaralásra, ezt kizárólag pihenési céllal. De kérdezem, ki tud úgy pihenni, hogy ha hasrafekszik a partom, ne kezdjen rajzolgatni a homokba vagy ne vegye észre a Balaton meg feje fölött az ég színeit?

Megkezdődött a szünidő a tanárok számiára, de a festő alig várja, hogy dolgozni kezdjen.

itt: csupa érdeklődés, jóindulat és talán egy cseppnyi büszkeség is. „A Gyuszi” itt nőtt fel, közöttük.

Makacs, kitartó, munkabíró fiatalember, ha úgy adódik, megfeledkezik az alvásról is. A szobrai többnyire készek, befejezett alkotások, szuggesztívek és olykor megdöbbentőek, mély gondolati tartalom és hallatiamul gondos, tiszta és becsületes munka sugárzik belőlük. A korábbi szobrokon a finom faerezet vagy a kövek felületének játéka arról tanúskodik, hogy a szobrász tiszteli és „érzi’’ az anyagot.

— Cipeltem már haza az árpádi legelőről is követ. Ezt a nagy követ itt nem messze láttam meg, s elmondtamegy itteni fiúnak, milyen nagyon kel lene -nekem. Másnap megjelent, hogy segíti elhozni. Van vagy két mázsa. Talán bolondnak néznek, de a kőbem benne van a szobor, az egyetlen szobor. Lehet, hogy meg lehetne csinálni másból is, de igy igazibb és frissebb. Az az igazi, ha a kőből csak egészen keveset kell lefaragni és máris ott a szobor.

A hétköznapokról, az élményekről, gondolatokról, hangulatokról beszél. Minthd naplót írna az ember:

— Mindennap dolgozom. Valahogy mindig odakerül az a nap is a munkába, az aznapi élmények vagy benyomások. Ezt a követ itt négy hónapig faragtam s a lényegén túl benne van a négy hónap „története” is.

Különös, fájdalmas és groteszk szobor, méreteivel is kiemelkedik a többi közül. Aztán újabb szobrokat emel az állványra, az alátámasztás izgatja, mondja, és egyszercsak ott van az állványon egy csillogó, fekete, tiszta és zárt forma, maga a fölényes és öntörvényű őselem, nyugalmával és roppant feszültségével. A szobor címe: Tenger.

A helyiség teli van mái I szobrokkal. De Bocz Gyula elégedetlenül rázza a fejét.

— Rengeteg mindent mej j akarok még oldani. Mindig

kevés az idő és sosem vagyok j kész, az, amit az egyik szo- ] borban megoldottam, folyta- ! tódik a következőben, és ígj tulajdonképpen sose mondha- , tóm, hogy befejeztem volnj I valamit.

őszre kiállítása lesz, arre is készül. És a nyarat — i nyarat természetesen munkával tölti. Vasárnap reggeltől mikor mások strandra vágj kirándulni mennek, kint a; udvaron, tűző napon faragj; a kincset érő, kétmázsás kö vet.

— Szeretem a napot — közli, félreértések elkerülés; végett — szeretek a napol lenni, akármilyen erősen sü is. És nincs is annál jobb követ faragni, nyáron, a sza badban.

Haltam» Erűébe

schillinggel, rubellel, mindkét márkával, koronával és francia frankkal is lehet fizetni.

— A vendéglők befogadóképességét 'nagymértékben növeltük — tájékoztatott Szödé- nyi István, az fmsz elnöke — Dunafalván négyszázötven, Dunaszekcsőn hatszázötven vendéget fogadhatunk egyszerre, ezenkívül büfésátrakat is felállítunk. Negyvenöt hektoliter sörrel, tizenöt hektoliter borral, tíz mázsa hallal, háromezer üveg hűsivel és félezer üveg narancsitallal várjuk a halászbúcsút. A Dunarév kisvendéglőben sajátos ételeket is készítenek majd, így borban pácolt pontyot és filézett hagymás pontyot.

A hogász céldobó világbajnokokat, a Barth házaspár képviseli majd Dunaszekcsőn. Barth Róbert és felesége világbajnoki bemutatót tart. Hírt kaptunk arról is. hogy megtörténtek a benevezések az Aranyponty Ünnep halás2Üé- főző versenyére. Baranya megyét Marácsai József, a mohácsi Petőfi Halászati Szövetkezet halfőzője képviseli. Egyik nagy vetélytáraa lesz, a mohácsi-szigeti vendégeik előtt | népszerű Farkas, József — becenevén Sobri Jóska — a nagybaracskai halászcsárda főzőmestere.

Újabb könnyítés az IBUSZ-túrákra

Tegnap értékelték a földművesszövetkezetek és takarékszövetkezetek IBUSZ- szervező tevékenységét.

1965 második felétől kezdődően ugyanis ezek a szövetkezeti szervek kezdték meg a falusi lakosság utaztatásának szervezését. Most megállapították: tevékenységük általában sikeres volt A Népek Barátsága külön- vonatának háromszáztizenhé utasa közül például nyolc vanhármat szerveztek be ; szovjetunióbeli útra. A; utaztatásban különösen < mohácsi és szigetvári föld- művesszövetkeziet, valamim a vajszlói, bólyi és lány csoki takarékszövetkezet végzett jó munkát. A Népek Barátsága vonatának utasai közül például huszonegynek az útiköltségét részben a szövetkezetek igazgatósági alapjából fedezték. Tegnap kihirdették az új ügyviteli intézkedéseket is. Ezek sorában többek között olyan könnyítés is található, hogy mind a belföldi, mind a külföldi utazást teljes egészében elintézik falun is. az eddiginél jóval gyorsabban és egyszerűbben, s egyáltalán nem kell Pécsre utazni ennek érdekében;

Ha rajtam múlana...

2.

Bocz Gyula szobrász, a fiatal nemzedék egyik tehetséges tagja Gyárvároson lakik, egy népes udvar kis lalcásá- ban, s a helyiség, ahol fogad, j különös keveréke egy konyhának, egy műteremnek és egy műhelynek. Szobrok, rádió, tűzhely, megint szobrok, rongybacsavart agyagfej, áll- j ványok, egy rézlemez- és i rézdrótkompozíció, egy ko- j ponya, egy eredeti, csodálatosan szép gyökér, jókora kődarab, szerszámpolc...

A Sopianában dolgozik, la- katos, Két éven át minden- ! nap a Városi Művelődési Házba- ment munka után, ahol egy parányi padlásszobában dolgozott, a ház zárásáig. Most a lakásban dolgozik és az udvaron.

— Pompás műtermem van, sz udvar. Egy nagy követ faragok éppen odakint. A ki- 'abbeket idebent csinálom.

Az udvarban még sokan laknak, meg-inegáilnak a

zobrász mellett, elnézelődnek, mesélnek, néha még vé- j leményt is mondának a ké- ! szülő szoborból. Az emberek

..; ha rám bíznák a pécsi parkok épségének intézményes megóvását és mindjárt a régi módszerek szelektálásával kezdeném. De miért is finomkodok, amikor egyszerűen arról van szó, hogy ördögbe a régi módszerekkel. Mert hogy is volt eddig?

Amióta nálunk is parkosítják a tereket, az utcaszegélyeket, azóta a Parképítő Vállalat évről évre egyre elképeszt óbb méretekben túlteljesíti az egy utcára eső termelési tervét. Fél- dának okáért elég ha csak a - Jókai utcát emlitem, ahol a következőket figyeltem meg.

Az időközönként kivezényelt virágpalántás, pázsitmagos, kapás, geréblyés, derék dékoratőrök, a szemem előtt alakították meg nap mint nap nagy átéléssel Kőmíves Kelemen legendáját: „— Mit parképítettek estvélig, leomlott reggelre, amit reggel, leomlott estvére”.

Pedig a Városi Tanács is „beszereposztotta” a maga aggodalmas arcú, utat fürkésző, görbébotos, karszalagos „kelemenjeit”, mégsem ment a dolog. Azaz csak annyi eredménnyel járt, hogy rá-rákiabáltak a liliomtipró — bocsánat —, a pázsit-, a virágtipró járókelőkre és legfeljebb any- nyi még, hogy esténként jelentették az esetet a feljebbvalóknak.

Eredmény? A feljebbvalók minden alkalommal „ta- tarozási’’ utasítást adtak a Parképítő Vállalatnak és ez így megy gyöngyvirágtól lombhullásig. Na, persze történt azért közben egykét újítás is, amit szintén megfigyeltem. Az útkereszteződések átlósan legázolt virágágyásait, nadrágszaggató, harisnyaszem-felszalaj- tó bokrokkal ültették be, sajnos sikertelenül.

Az ötletes járókelő azóta ravaszul megkerüli, szerpentinszerűen gázolja meg magának az új „dűlő- utakat”. Aztán egy ideig az a módszer is járta, hogy fürge úttörőfiúkat osztottak be segítségnek a parkőrök mellé. Mire jutottak velük? Szegény fiúk csak annyiban érvényesítették fürgeségüket, hogy idejében meg tudtak lépni a „lefülelt’’ parkrongálók kilátásba helyezett fülesei elől i

Szóval ez a módszer sem vált be. Ezért gondoltam hát, hogy néhány eredeti ötlettel én is hozzájárulnék a célravezetőbb óvintézkedések kidolgozásához.

Mi lenne, ha radikális módszerekhez folyamodnánk. Például nem volna rossz megoldás, ha utcaszegélyeken az eredeti mellett néhány „csali” virágágyást is csináltatna a Parképítő Vállalat Olyat, ami alatt mindössze méternyi mély verem rejtőzködne és esetleg el- tekintenőnk az aljába szürkéit hegyezett karóktól. — Vagy itt van a technika legújabb falusi vívmánya, a „villanypásztor”; amelynek üzembeállítása előtt csak arra kellene vigyázni, hogy valamelyest leredukáljuk a voltok számát. Aztán nem volna haszontalan terep- színű „nyúlhurkok’! alkalmazása sem, nem is beszélve a tyúkszemek reagálását élénkítő acélcsapdák elhelyezéséről, hogy csupán célravezetőbbjeit említsem a megoldásoknak.

És arra is gondolva, hogy kísérleti, tehát időigényes technikai megoldásokról van szó, volna egy közbeeső javaslatom is. Mi lenne, ha addig is átvennénk a forgalmi rendőrség régi, de nagyon bevált módszerét? Azt, hogy ezután ne csak a „piroson” átsuhanó fe- \ gyelmezetlen járókelőket i büntessék meg az illetéke- ! sek, hanem a „zöld” meg- ‘ sértőit is.

Állítom, hogy az ily mó- > dón begyűjtött forintokból > hamarosan elnyernénk a j „Virágos Pécs” kitüntető cí- < mét. I

(Pálinkás) (

A