Dunántúli Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-23 / 147. szám

MM. JÜNTPS 23.---------------------------------­-------------nupió 5 S zakmunkásvizsgák a fodrásziparban A hét elején kezdődött és a hét végéig tart a megye fodrászipari tanulóinak szak­munkásvizsgája a Pécsi Fod­rászipari Vállalat Kossuth utcai tanműhelyében. A me­gye különböző részéről jött 40 fiatal a férfi-, női és nől-férfifodrász szakmák va­lamelyikében írásbeli, szó­beli, majd gyakorlati vizsgát teS2 az állami szakmunkás- vizsgáztató bizottság előtt. Az eddigi eredmények biz­tatók. Mivel a városokban ebben a szolgáltatási ágban általában munkaerőfelesleg van, a legtöbb fiatalt vidék­ről iskolázták be, főként szövetkezetek, de itt vizs­gáznak a magánszektor ta­nulói is. A jövendő szak­munkások között alig akad férfi (mindössze négy); de ez mindenképpen örvende­tes, tekintve — ahogy a Fodrászipari Vállalat igaz­gatója mondotta — a fod­rász szakma végeredmény­ben női. Egy ember nem boldogul­hatott ebben a tíz fiókkal rendelkező szabadpolcos kö­zépkönyvtárban. Tavaly ja­nuár óta folyik a régi adós­ságok törlesztése, melyben olyan tételek szerepelnek, mint az előfizetett folyóiratok jegyzékének elkészítése és terjesztése természetesen, a 237 oldalas, 103 példányban készülő katalógus, mely átfo­góan tájékoztatja az érdek­lődőket a könyvtár állomá­nyáról anélkül, hogy be kel­lene jönniök a központba és az országosan is újdonság­számba menő kezdeményezés: az igénykatalógus összeállí­tása. „Kérem, szíveskedjék az alábbi kérdőívet kitöltve visszaküldeni a Műszaki Könyvtárba. Ennek alapján rendszeresen felhívjuk tisz­telt cím figyelmét, ha a kö­zölt témára irodalom érke­zik”. És a kis dobozban a témák mögött ott sorakoznak a nevek. Érik a barack Pultokra került a piac legújabb csemegéje az őszibarack, nagyságától függően, 8—14 forintos áron. Bányászat, ércdúsítás, föld­tan, gépészet, villamosság és sugárbiológia — ezek azok a témák, melyek a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak szá­mot. Adorján János, a könyv­tár vezetője tizenhét éve dolgozik a bányászatban, idő­közben az elektronikus szak­zsargont is elsajátította — négy nyelvből fordít. Ideális munkamegosztásban dolgozik dr. Kisbán Lászlónéval, a másik könyvtárossal, ö vég­zi a fordításon kívül a pro­paganda- és dokumentációs munkát. Kisbánné a forgal­mat, a nyilvántartást, a lel­tárügyeket irányítja. A kutatási, műszaki fejlesz­tési területen dolgozó szakem­berek szinte mindennapos vendégei a központnak vagy valamelyik fióknak. A terme­lésben dolgozó műszakiak kö­zött valamivel kisebb az ér­deklődés a könyvtár iránt, ez nagyfokú leterheltségükkel is magyarázható. A vállalat a dokumentációs anyagok szá­mának növelésével kívánja javítani az arányt. A köny­vek kísérletekkel már száz­százalékosan alátámasztott tu­dományos eredményeket, el­járásokat tartalmaznak, de mintegy hatéves késéssel je­lennek meg. A fordítások, külföldi folyóiratok viszont általában a legfrissebb kuta­tásokra támaszkodó új teó­riákat közlik, ezek feíhasz­fiz orszáooyűlés ülésszakról a Kossuth-rádió csütörtökön és szombaton 20 órakor, pénte­ken 19.20 órakor, az esti kró­nika adásában számol be. A Magyar Televízió csütörtökön és szombaton a TV-híradóban sugározza filmbeszámolóit. nálása a termelésben, ha kockázat árán is, jelentős nye­reséghez juttathatja a válla­latot. Az 540 olvasó, végül is ter­mészetes, túlnyomórészt mű­szaki ember. De megtalálha­tó a tagok között Bálint Já­nos csillés, Cservenka István lakatos, többszörös újító, Ma­rosi József, Nagy László villanyszerelők neve is. Fe­hér Gyula vájár, akit most bíztak meg a lőmesteri teen­dők ellátásával, a legszorgal­masabb olvasók közé tarto­zik. Akárcsak Sziklai József, az igazgató, aki egy-egy ér­dekesebb témát ki is szignál az illetékes szakemberre, és jelentést kér, mit lehetne az anyagból hasznosítani... Az első félévben mintegy ötven százalékkal több könyvet, for­dítást kölcsönöztek ki, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. Idei folyóiratot csak a helyszínen lehet tanulmá­nyozni. — Nekem ez a kedvencem — mondja Adorján János és a Gomorudnaja Fromislen- noszty egyik példányára mutat. — Még ide sem ért az angol nyelvű folyóirat, ebben már olvashatom az angolul megjelent cikk kivonatát. Vagy itt van például a Refe- rativnij zsúmál bányászati ré­sze, mely szintén rövid is­mertetésekből áll. Nézzük ezt a címet! — és már fordítja is. — A potenciális energia, mint az ipari robbanóanya­gok értékelési kritériuma. Megjelent a Nedra Könyvki­adó gondozásában 1965-ben. Itt a Vzrivnoje Delo-beli cikk- gyűjtemény száma is. Ha az ismertetés alapján az olvasót közelebbről érdekli az eredeti cikk, elküldjük a könyvtár- közi kölcsönzés kérőlapját a NIMDOK-nak, ha ott sincs meg, tovább adják az OMK- nak és az anyagot végül meg­kapjuk. K. T. Fiafal Agrárszakemberek Klubja Mindössze egyhónapos múlt­ra tekinthet vissza megyénk és városunk legifjabb klubja, mely a kezdő mezőgazdászo­kat tömöríti soraiba. Létreho­zásának jogosultságát mutatja, hogy az első perctől igen élet­képesnek bizonyuló klub nem egészen egy hónapon belül a második vitadélutánját rende­zi meg június 27-én, délután 15 órai kezdettel Pécsett a TIT Janus Pannonius utcai klubhelyiségében. Napirenden ezúttal a mezőgazdasági irá­nyítás reformja, a mezőgazda­ság harmadik ötéves terve sze­repel. melynek előadója Czé- gény József, a Megyei Pártbi­zottság Mezőgazdasági Osztá­lyának vezetője lesz. A Klub vezetősége egyben értesíti a klubtagokat, hogy az első vi­tadélutánon megbeszélt Horn professzor által tartandó elő­adásra a professzor külföldi útja miatt későbbi időpontban kerül sor. Országon ankét Pécsett Vizsgázik a feketeszén Szabványtervezetet készítenek a feketeszén laboratóriumi vizsgálatára a meszest »an cskozás alapján i Mintegy harmincöt vegyész, illetve laboratóriumi vezető részvételével kezdődött meg tegnap délelőtt egy háromna­pos ankét a Mecseki Szén­tröszt meszesi munkásszálló­jának kultúrtermében. A Szabványügyi Hivatal, továbbá a tröszt és az MTESZ pécsi csoportja rendezésében e há­romnapos találkozón vitatják meg a „feketeszenek laborató­riumi vizsgálata módszereit”. Dr. Reményi András, a Szab­ványügyi Hivatal főmérnöke részletes nyilatkozatot adott az ankét tulajdonképpeni cél­járól. — Hazánkban csak a mecse­ki medencében fejtünk fekete­szenet. azonban az ország kü­lönböző üzemeiben kerül fel- használásra. A felhasználás előtt rendszeresen figyelem­mel kell kísérni a szén ki­emelkedő tulajdonságait, mint például hamu-, nedvesség­vagy kéntartalmát, égési tu- ladonságát. sütőképességét a kokszolásmál stb. Természete­sen ilyen irányú vizsgálatok azelőtt is lezajlottak. Azonban ezek a tulajdonságok — rész­ben az újonnan feltárt lelőhe­lyek miatt, aztán a bányászat gépesítése, illetve a laborató­riumi vizsgálatok korszerűsíté­se miatt — változók. Tehát új szabványosítási eljárásokra van szükség. S feltétlenül úgy, Bicskázás a 48-as téren ! Pécsett június 21-én este a Borostyán étte­remben két asztaltársa­ság szórakozott. Az egyik, társaságban fog­lalt helyet többek között Németh József 19 éves pécsi lakos, a másikban Miskolczi József 43 éves pécsi lakos. Záróra után a két társaság elindult a 48-as tér felé, — majd szóváltás támadt köztük, verekedésre is sor került ' és Miskolczi József zseb- \ késével hasba szúrta Né­meth Józsefet. Né- > methet súlyos sérüléssel | a ll-es Sebészeti Klini- l kára szállították, Mis- > kolczit pedig a Városi j Rendőrkapitányság ( ügyeletére állították elő. 1 A bicskázással végződött szórakozás körülményei­nek kivizsgálása folya­matban van. hogy az összes laboratóriumi vizsgálatok azonos módszerrel történjenek. Gyakorlatilag annyit jelent, hogy egy bizo­nyos tétel szenet a bánya és a felhasználó üzem laborató­riuma fele-fele arányban vesz vizsgálat alá. Az eredmény aztán meghatározó szerepet tölt be az árképzésben is. — Milyen feladatok hárul­nak a bányára? — A feketeszén felhasználá­sának megvannak a maga ve­gyi követelményei. Éppen a laboratóriumi vizsgálatok jel­zik ezeket a követelményeket, amelyhez a bányának — ter­mészetesen a lehetőségeken belül — a kitermelés során igazodnia kell. Magyarán mondva: ha a bánya a szab­ványoknak megfelelő szenet bocsát piacra, nyilván maga­sabb árat követelhet. — Az ankét célja tehát a szabványok megvitatása, rögzí­tése ... — Igen. Az itt elhangzott véleményeik alapján a Szab­ványügyi Hivatal tervezetet ké­szít, ezt sokszorosítva megkül­di az érdekelt feleknek és egy bizonyos idő elmúltával a szabvány életbe lép. — Milyen „életkort” él meg a szabvány? — Átlag hét-nyolc év. de. .. erre sem lehet megesküdni, mert a fejlődés egyre gyorsuló üteme mindig meglepetéseket tartogat: ha „ma” kidolgozzuk a vizsgálati módszereket nem biztos, hogy azok életképesek lesznek esetleg „holnap” is. A váróban minden szék foglalt, de a ren­delőből kiszűrődő borzongatóan ismerős sur- rogás, a fogfúrógép neszezése is tilosat jelez. — Na, majd a rendelés után — nézi óráját Lengyeltóti János, a mozsgói kultúrotthon igazgatója. — Ha már elkísértem, addig se vesztegessük az időt, nézzük meg a kis dok­tornő kertjét! Érdemes megnézni. Átvezet a fenyőkkel, nyírfákkal, díszcser­jékkel övezett parkon, az esőtől agyonázott gyümölcsösön és olyan lelkesen, otthonosan magyaráz, mintha sajátjával dicsekedne. — Látom a spanyolmeggyet már megszüre­telte, de nézze csak — mutat körül a kert­ben. — Olyan termés lesz itt mindenből, amilyen évek óta nem volt... Hátunk mögött kacsák lármáznak, lábunk álatt kiscsirkék bóklásznak, ügyetlenkednek. — Ezek is mind az ő neveltjei — mondja. — Nem is tudom, hol tanulta, hiszen fél éve még legfeljebb a pesti híradó moziban lát­hatott baromfinevelést. De akárhol is, nagyon ért hozzá... Csakugyan. Hiszen annyi kellett a bizonyí­táshoz, hogy a kertből visszafelé jövet be­nyissunk a ház üvegverandájába. Csak körül kellett nézni. Az asztalkán teli ládikó kuko­ricadara, kis zacskóban baromfitáp, a padlón „taposott csalán”, mellette kés, vágótönk, avit cipő, ócska kesztyű, szóval hiány nélkül min­den, ami kell, ami csak szükséges a baromfi­nevetéshez. És a „majorgazda”? Már éppen a befőttjeit szemrevételeztük, mert arra is ajtót nyitott Lengyeltóti János, amikor elénk toppant a „kis doktornő”. — Na, jöhet a következő páciens — nyúj­totta kezét nevetve dr. Dankó Éva, és a i rendelőn át beinvitált a nappaliba. — Jaj, ne I Akklimatizáltam magam... nézzenek körül — szabadkozott feleslegesen, mert ahogy a kertben, úgy itt is érdemes volt körülnézni. Nem is a frissen festett falak, a tükörfényes padló, a modern bútorok miatt, hanem valami másért, olyasmiért, amit csak. női kéz, női ízlés teremthet igazán kedvessé, lakályossá. Minden bútoron, állványon, pol­con virág, virág, virág... — Erős vagy édes italt parancsolnak? — kérdezte megint feleslegesen, mert a férfia­sabb italt tette elénk. — Mdr nagyon vár­tam egy hivatalos embert, aki meghallgat. Tele vagyok elégedetlenséggel... I Aztán a kis talpas poharat kézbefogva fel­állt, kinyitotta a rendelő ajtaját és már „könnyített” is valamit az elégedetlenségén. — Első látásra semmi baj. A rendelő le­vegős, világos és látszólag semmi sem hiány­zik. Addig legalábbis, amig a szigetvári kór­ház vissza nem kéri a kölcsönadott berende­zést. Pedig januárban visszakérik, s marad nekem egy fogászszék, meg egy használhatat­lan fúrógép. Panaszkodott a tanácselnökre is, noha elő­zőleg hozzátette, hogy sok mindenben segí­tett a kezdéskor. A kúriának is beillő’orvos­lakás, a kert elsősorban neki köszönhető, de hát más is kell. — Milyen orvosi rendelő az, ahova a má­sodik szomszédból kell vödörrel hordani a vizet — mondotta. — Van ugyan egy kutunk, de olyan sekély, hogy fertőzés miatt a KÖ­JÁLÉ megtiltotta a használatát. Hiányolja azt is, hogy a busz kilométerre áll meg a rendelőtől. — Kilenc községből járnak be hozzám az emberek, köztük gyulladásos, hőemelkedéses betegek, nem tudom hát, mi akadálya, hogy az én utcám előtt is megálljon a busz. Az ő „utcája előtt”. Olyan határozottan hangsúlyozva mondta, mintha évtizedes gond­jaira kérne orvoslást. Pedig mindössze három hónapja helyezték ki Mozsgóra. Budapestről kérte ide az áthelyezését. Enyhültebb, szinte derűs hangon beszélt arról, hogy a pesti kol­légák, kolleginák „elhűltek az értetlenségtől”, amikor búcsúzkodott tőlük: — Mit akarsz ott magányos nő létedre — ijesztgették. — Kinéznek, előbb-utóbb kikö­zösítenek maguk közül a falusiak, pláne az asszonyok — riasztgatták mindenféle rém­mesével. Es nem minden alap nélkül. Az első hetekben árgus szemmel figyelték a mozsgóiak. Nem az orvost, a „pesti dámát” fürkészték minden lépésében, szavában, gesztusában. De hol van már a bizalmatlanság. A nyoma is eltűnt három hónap alatt. Na, persze eh­hez nemcsak az orvosnak, hanem a házigaz­dának is sok minden másban bizonyítania kellett. Abban, amit Lengyeltóti János is olyan lelkesen sorravett a kerti szemle al­kalmából. Ami a „pesti dámát" mozsgói „há­ziasszonnyá” tette, nem egészen kilencven nap alatt. Dr. Dankő Éva mégis tiltakozott. — Na, nem egészen így van. Nem bizonyí­tani akartam én háztájiskodással. A szükség vitt rá. Akklimatizáltam magam. Ahol nincs hentesüzlet, meg zöldségesbolt ott be keli rendezkedni, ha tartósan akarja az ember a berendezkedést. Én akarom ... S hogy mennyire akarja, mindjárt be is bizonyosodott. Már órája is elmúlt a hivata­los rendelési időnek, amikor az asszisztens- nője benyitott hozzánk: — Doktornő, új betegek jöttek... Dr. Dankó Éva felállt, kicsit zavartan el­nézést kért, mielőtt elköszönt volna tőlünk. — Ugye nem haragszanak, de beláthatják hogy ez nem városi rendelő... Hogy nézne ki, ha azt mondanám, hogy csak délután fogadhatom őket... Pálinkás Gyom Kitekintés a világba Hétezer könyv, csaknem 4000 fordítás 152 hazai és nemzetközi folyóirat a MLV műszaki könyvtárában

Next

/
Thumbnails
Contents