Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-07 / 107. szám
napló 198«. MÁJUS 7. 2 Az összhatás kedvéért (Folytatót az 1. oldalról) dieket. Az olvasmányban volt egy csomó szamárság, de elgondolkoztató, ahogy a kötelező udvariasságon és az egészséges kereskedelmi érzéken túl valójában fogadjuk a külföldieket. Ahogy a lelkünk mélyén fogadjuk: bel- só egyoldalúsággal, kisebb- ségérzettel, partner helyett időnként fölös alázattal is, mintha egy léket kapott hajó matrózai volnánk. Ez a kisebbségérzet évek óta témája a humoristáknak, a lényeg mélyén azonban elgondolkoztató, mert jóval több ez, mint az ötletes használati tárgyak és autók áradatának, az életnívók közötti különbségek csodálata. Az egészben van valami mélységes, önérzetbe vágóan szomorú, mintha önmagunk, hazánk értékeit valami oknál fogva kezdenénk elfelejteni, korábbi eredményeinket aláértékelni, keltve ezzel egy egészen furcsa és méltatlan összhatást. Pedig ahogy a világban szerte hazánkfiai: a magyar tudósok, a művészek, a kint élők és a kilátogatók a maguk területén egyéni tehetségükkel hozzátesznek népünk jóhíréhcs egy-egy értékes, figyelemre méltó kockát, a nép Itthon se volt tétlen, vagyis nem voltunk tétlenek például az elmúlt húsz esztendő alatt, létrehoztuk társadalmi jóhírünket, tehetségünkhöz mérten létrehoztunk gazdasági eredményeket, eltüntetve közben sok mindent, amiért korábban szégyenkezni kellett. A magyar közélet egy részét azonban különösen így, a jó idő s a külföldi autók megérkezése táján kezdi aláfesteni egy furcsa igyekezet, mintha egy vitában önmagunkat akarnánk önmagunk alá gyűrni, egy nemzetközi menhelybe dugva közben az országot, amelyben élünk és amelyet építünk. Veszélyes egyoldalúnak lenni, mint veszélyes volt ez ellenkező előjellel a korábbi időszakban. A titkolózásnak, a takargatásoknak nincs sok értelmük, előbb utóbb minden igazságra fény derül. Mostanában nem is szoktunk nagyon titkolózni, különösen, ha a problémáinkról van szó, akkor különös módon döntő súllyal kicsinységünk és problémáink jutnak az eszünkbe: kevés autónk, a nyugat-európai átlaghoz viszonyítva rosszabb életviszonyaink, gazdasági gondjaink — mintha húsz év óta, vagy tíz év óta alig csináltunk volna valamit. Az, hogy a problémáink a nagy társadalmi noteszben az első helyen szerepelnek, ez helyes, sőt: fontos, de nem jelenti azt, hogy egy léket kapott hajón próbálunk át- evickélni a problémák között. De veszedelmes léket kaphat egy hajó, ha figyelmetlenek, lelkileg egyoldalúak, gondatlanok, és az utazást illetően rosszkedvűek (talán kishitűek is) a matrózok. Valaki mondta egyszer egy szónoklatban s szóhasználat lett, hogy a szocializmus nem diadalmenet. Ez így van, de ha nem diadalmenet, akkor kemény, céltudatos munka, s ezt a rengeteg nagy munkát, crő- í "szi' egeinket, közös terveinket. létesítményeinket, szociális intézkedéseinket tartsuk értékesebbnek a kedvet- ’ őségnél, s ha már állandóan, mint egy érzékeny 'zeizmográf azt figyeljük, 'ogy éppen milyen helyzetet oglalunk el a világranglisn, időnként az sem árt neg, ha megfigyeljük: hol állunk a saját történelmünkben. mit jelentett ebben a történelemben és mennyit az utóbbi húsz esztendő. Az összhatás teljességének a kedvéért, hogv úgy ne járjunk. bosszantó módon, mint a firenzei filmfesztivál zárónapjának közönsége. Vietnami jelentésűnk Heves üt hőset Bong Son térségében Az amerikai gyorshadosztály egységed csütörtökön három hét óta először vívtak komolyabb csatát a partizánokkal Saigontól 450 kilométerre, Bong Son térségében. Ezen a területen már volt nagyszabású „tisztogató akció”, azóta azonban a szabadságharcosok visszatértek. Az amerikai csapatokat a partizánok váratlan aknatűz- zel árasztották el, majd heves ütközet alakult lel. A partizánerőket zászlóaljnyira becsülték az amerikaiak, s közlésük szerint mintegy száz partizánt megöltek, saját veszteségeik számszerű adatait nem közölték. Nguyen Cao Ky dél-vietnami miniszterelnök pénteken reggel aláírta azt a rendeletet, amely hivatalosan kinevezi az új választási törvény megfogalmazására hivatott harminckéttagú bizottságot. A bizottság csütörtökön ült öszsze először, de törvényes felhatalmazás hiányában elnapolta munkáját. Az e bizottság által kidolgozott választási törvénytervezetet a korábban megalakított száztagú bizottság elé terjesztik, közölte a miniszter, de ári; már nem mondotta meg, hogy a bizottság határozata kötelező lesz-e a kormányra is. Közös közlemény az olasz és a francia kommunisták találkozójáról Az TTnlta pénteki száma közölte annak a közös nyilatkozatnak a szövegét, amelyet az OKP és az FKP Luigi Longo, illetve Waldeck Ro- chet-vezette küldöttségeinek san rém ói találkozóján fogadtak el. A nyilatkozat rámutat, hogy a két párt azonos nézeteket vall a legfontosabb kérdésekben. A vietnami helyzetről szóló részben a dokumentum rámutat, nincs más megoldás, mint elismerni a VDK kormányának és a DNFF-nek jogos álláspontját. A vietnami kérdés békés és igazságos megoldásának előfeltétele a VDK bombázásának megszüntetése, a DNFF elismerése és a vele folytatott tárgyalás, a genfi egyezmények tiszteletben tartása és a genfi egyezményeknek megfelelően az amerikai Ha'du Gyufa kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Hajdú Gyulának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, élete munkássága elismeréséül, 80. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. csapatok kivonása Dél-Vietnamból. A dokumentum ezután felhívja a kommunistákat és a népi tömegeket Franciaországban és Olaszországban az Egyesült Államok vietnami agressziója elleni harcra. Kozmosz 117. A Szovjetunióban as űrkutatási program folytatása végett pénteken pályájára bocsátották a Kozmosz—117 mesterséges holdat. A szputnyikon elhelyezett berendezés szabályszerűen működik. A koordinációs számítóközpont feldolgozza az érkező adatokat. Árvíz Bulgáriában VRACA: Május 1-én árviz öntötte el a várost. Felhőszakadások következtében felgyülemlett hatalmas vízmennyiség átszakította a város közelében lévő dúsító üzem ülepítőmedencéjének védőgátját. A lezúduló víz hidakat, házakat sodort el, 96 személy életét vesztette. A képen: a város egyik utcája az árvíz után. Egy hét a világpolitikában © Vietnam a monszun küszöbén 0 Az elnök oroszul tanul © Egy párbeszéd alakul © Válság-konferencia zárt ajtók mögött M acbethnek ári jósolták: addig tart hatalma, míg meg nem indul az abirnami erdő. S a dél-vietnami tragédia a héten valósággal Sbakespeare-i színeket kapott. Az (amerikai csapatok megkezdték Georgia fedőnevű hadműveletüket, hogy átfésüljenek egy óserdei szakaszt, de a dzsungel sűrűjébe érve, megindult az erdő. Megelevenedtek a bokrok és a fák, tüzeltek a betolakodókra, a „büntető expedíció” a ragyogóan álcázott szabadságharcosok kelepcéjébe esett. Ez a drama ti kus hadijelentés természetesen csak csepp- je a tengernek, de tükrözi az óceánt. Az amerikai hadvezetés, jóllehet csapatainak száma állandóan emelkedik, s a vietnami háború feneketlen zsákként nyeli el a milliár- dokat, képtelen a katonai meg oldásra. Most különösen nehéz szakasz kezdődik az Egyesült Államok számára, a nyári esős évszak, a monszun ideje Természetesen a DVFF erőinek tevékenysége nem függvénye az időjárásnak, száraz időben éppúgy csapásokat mérnek az amerikaiakra, mint a nagy esőzések idején. A monszun azonban alacsony, sűrű felhőrétegével, gyakori zivataraival, a felázott utakkal nehezíti az amerikai légi tevékenységet, s a technika alkalmazását, — tehát még jobb feltételeket biztosit a partizánok hadviseléséhez. a z amerikai gondok Délke- let-Ázsia mellett tovább sokasodtak Európában is. Egy tudósító találó megfogalmazása szerint a NATO- ban folytatódik a „csendes íoj toga tás”. Egyelőre semmi sem jelzi, hogy 1967. április elsején ne kellene csomagolnia a Párizs melletti atlanti vezérkarnak. A héten megerősödtek azok a hírek, hogy Brüsszel lemondása után London lesz a költözés célja. Közben Franciaország ismét borsot tör szövetségesei orra alá. Ezentúl havonta kell engedélyt kérniök a külföldi hatalmaknak, hogy katonai repülőgépek átrepülhessék a francia területet. (Ugyancsak egy hónap az esetleges felmondási idő tartama). Ez mindenekelőtt az Egyesült Államokat érinti, amely évente mintegy százezer alkalommal élt ezzel a lehetőséggel. Felhők ülik meg a nyugatnémet —francia viszony égboltját is. Első ízben vetődött fel komoly formában a francia csapatok kivonásának lehetősége Nyugat-Németországból. N yugat-Németországot egy jelentős belső vita is foglalkoztatja, amelynek azonban máris nagy a nemzetközi jelentősége. A Német Szocialista Egységpárt kezdeményezéséről van szó, amely párbeszédet javasolt a nyugatnémet szociáldemokratákkal. Az NSZEP nemzeti felelősségtudattól és építő szándéktól áthatott javaslata olyan visszhangra talált, hogy ezúttal először, a szociáldemokrata pártvezetőség sem utasíthatta vissza. A párbeszéd természetesen nem alakul könnyen, hiszen a szociáldemokraták részéről taktikázás, provokációs szándékok festették alá a választ. A nyugatnémet kormány pedig egyelőre adminisztratív rendszabályokkal Is lehetetlenné kívánja tenni a gyűlésekre javasolt kölcsönös szónokcseréket: letartóztatással fenyegeti az NDK-ból érkező vezetőket. V égezetül: egy pillantás a közép-keletre. A libanoni fővárosban, Beirutban zárt ajtók mögött tárgyalnak az amerikai nagykövetek. a konferencia tárgya a szovjet—Szíriái egyezmény, az az elhatározás, hogy a Szovjetunió, az asszuáni gát mellett, segíti az Eufrátesz gátjának felépítését is. (Korábban nyugati cégek vállalták finanszírozását, de lemondták). Emellett más olyan változások is történtek az arab világban, amelyek nem érintették kellemesen az amerikai diplomatákat. Az EAK határozott állásfoglalása, Jemen visszavágása Szaud-Arábiá- nak, az iraki elnökség kérdésének viszonylag gyors megoldása, az Iszlám paktum tervének elvetése nem kedvező az imperialista célokra nézve. Nem szólva arról, hogy a következő hét Kairóra irányítja a figyelmet: megkezdődik Koszigin szovjet miniszterelnök látogatása, 4. A kikötő napfényben fürdik. Látszólag békés az élet. De csak látszólag, mert mellettünk két amerikai hadihajó horgonyoz. Az egyiken rakétafegyverek. A távcső közelebb hozza őket is, a katonákat is. Az őrök egykedvűen sétálnak. Az egyik fehér, a másik néger. Látszólag céltalanul futkosnak le-fel a matrózok. A radar körbe jár, zene foszlányai szállnak. És, amikor lehunyja szemét a nap, fényárban úszik a két hadihajó. Többszáz égő világítja meg. O’yan, mint egy égő háromszög. Egy kicsit hasonlít a cirkuszi kérkedően kivilágított sátorhoz. Ez a kivilágítás mintha csak azt mondaná: „Béke van, de ez csak látszólagos. Nézzétek a rakétáinkat, ágyúinkat.” Fényben úszik a hatszázezres Palermo is. amikor búcsút Intünk a kikötőnek. Szép város. nagyon szép város. Nagy itt a fény, de nagy az árnyék is. Irány Tunisz. Az éjszaka enyhe, csak szellő lengedez. A tiszta égen csillagok ragyognak. A hajó motorjai ütemesen zakatolnak. Az utasok alszanak, de a gép rendületlenül dolgozik. A kabinokban állandóan, álmosítóan duruzsol a levegőcserélő. Hajnalodik. Már látszanak a partok. Mintha a tengerből jönne fel a nap, amelynek sugarai bevilágítják a tájat. Va- lószínűtlenül kék az ég és valószinűtlenül fehérek a parti házak. Messziről látni a magasba kúszó minaretet, amely nek erkélyéről talán ezekben a pillanatokban hangzik el az imára hívó szó. Apró motorcsónak himbálódzik a tengeren a hajónk közelében. Megjöttek a tunéziai hatóságok emberei. Reggel nyolc óra van, mire kikötünk Tunisz-La Gaulette- ben. Tunézia legnagyobb kikötőjében, amely körülbelül tíz kilométerre van a fővárostól. Mindenki menne. Nem csoda: ez az első találkozás egy új kontinenssel, Afrikával. Lent a hajónál humuszos férfiak állnak, a sofőr fején turbán... Különös nekünk ez a világ, ez az ország, amelynek népe a történelem során nagyon sokat szenvedett. Az ókorban, időszámításunk előtt körülbelül a VII. században Karthágó tartozéka volt, a pun háború eredményeként Africa provincia néven római uralom alá került. Megszállva tartották egy ideig a vandálok, de tartozott az Omajjádok, az Aglovidák, a Fatimidák birodalmához, uralkodott fölötte a Haszida dinasztia, amelynek a török uralom vetett véget. Legutoljára francia gyarmat volt és csak 1956-ban vált függetlenné. Burgiba alakította meg Tunézia első független kormányát. 1957-ben köztársasággá kiáltották ki Tunéziát, amelynek ideiglenes elnöke Burgiba lett. 1959-ben tartották az első választást. A nép Burgibát választotta ismét a köztársaság elnökévé. Az ország éghajlata szélsőségek között mozog. Északon rendszeres vendég a hó. a hőmérséklet a mínusz 9 fokot Is eléri, míg délen, a sivatagban nem ritka a plusz 50 fok meleg sem. Az oroszlán már teljesen kipusztult, de északon van párduc, gepárd, muflon, a sivatagban nem ritka a gazella, a hiéna és a sakál. A szélsőségek országa Tunézia úgy is. hogy vannak nagyon művelt emberek, de rengeteg az analfabéta is. Az ország lakosságának hetvenöt százaléka nem tud írni-olvas- ni. Ezen nem is lehet csodálkozni, hisz Tunéziában még ma sincs kötelező alapfokú oktatás. Még mindig csak a felső réteg gyermekei tanulhatnak, alapfokon is. A 164 150 négyzetkilométer alapterületű országot mintegy négymillió-háromszázezer lakos lakja. Hétszázezer ebből a fővárosban, Tuniszban él, Békében élnek itt mohame- dának és más vallásúak. Arabok és más nemzetiségűek, köztük magyarok is. Mert hol nem élnek magyarok? Talán még az eszkimók között is találni belőlük. Egy idős nénike azt magyarázza: meghagyták neki, hogy keresse fel itt Tuniszban Horváth Alajos műszerészt. Most azon sopánkodik, hol találja meg ezt az embert ebben a nagy városban? De vannak itt magyar mérnökök, orvosok, edzők. Kik úgy kerültek Ide, hogy a magyar állam küldte őket: segítsenek Tunéziának, hogy minél előbb megállhasson a saját lábán, ki másként jött ebbe az országba. Végre megkezdődik a kihajózás. A tunéziai buszok már megérkeztek. Büszkék ezekre a buszokra. Ezt már a maguk gyárában, maguk építették. Igaz, látni még. hogy nem nagy a gyakorlatuk a buszgyártásban, de azért mégis az övék. Egy falun haladunk keresztül. Lapostetejű, fehér házak bújnak meg a pálmák között. Az utcán fátyollal elfedett, arcú nők, akik riadtan kerü- Uk az idegen pillantását is. Az autóbusz egy temető előtt áll meg. Sziklákból hasított hegyes fejfák. Mintha csak a kőkorszakból maradtak volna itt. Mintha a kőkorszakbeli ember a kőcsákányát szúrta volna a földbe. A fejfák gyermekek nevét őrzik. Folytatása következik Ez is Palermó. Száradó ruhák az utcán.
