Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
A béke költője Johannes R. Becher születésének 75. évfordulójára ÍRTA: ALICE HELLMUTH C kl zocializmus, Németország és a költészet — olyan egység volt számára, amelyet szeretett, s amelyért élt. Egész életművét az egységes, szocialista Németország iránti vágy hatja át. Költeményeiben egész Németország jelen van, múltjával és jövőjével, embereivel és tájaival. A háború elleni gyűlöletet énekelte meg, Németország megosztottsága feletti fájdalmát és a boldogságot afelett, hogy német földön, a mi köztársaságunkban megkezdődött a szocializmus felépítése. Életműve ezeket a gondolatokat hagyta ránk örökül. Nem kisebb személyiség, mint Anna Sehgers írta ezeket a szavakat 1958. október 11-én, amikor a költőszív megszűnt dobogni. Becher útja nehéz és ellentmondásos volt, mégis következetes. 1891. május 22-én született Münchenben, dr. Heinrich Becher bíró, — később a legfőbb bíróság elnöke — fiaként. Az ifjú már korán vonzódott az egyszerű emberekhez. Apjának nem tetszett ez a magatartás és ezért fiát „megjavulni” az öttingeni nevelőintézetbe küldte, A fiatal Becher a sportmozgalomba való bekapcsolódásával próbálta ellenzéki érzelmeit levezetni. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után Berlinben, Münchenben és Jénában orvostudományt és bölcsészetet tanult. Ebben az időben kezdődtek költői próbálkozásai is: az expresszionista irodalmi áramlatnak volt a szószólója. Az 1914-ben megjelent „összeomlás és diadal” című verskötete nemcsak a polgári világfájdalmat tükrözte, de megjövendölte az imperialista háborút is. És amikor a háború valóban bekövetkezett, Becher azon kisszámú németek közé tartozott, akiket nem kapott el a mámor: elhatározása, hogy nem jelentkezik önként katonai szolgálatra, szakításra vezetett a szülői házzal | B létében a döntő változást az októberi forradalom J—A hozta. Becher tagja lett a Spartacus Szövetségnek és a Német Kommunista Pártnak. Ettől kezdve politikai és költői tevékenysége eggyéfonódott. Irodalmi témái: a háború szörnyűségei, a háborús gyújtogatók leleplezése, a békemozgalom népszerűsítése. A „Hulla a trónon" 1925-ben megjelent verskötetéért és az 1926-ban megjelent „Levisite, avagy az egyedül igazságos háború” című regénykísérletéért letartóztatták és hazaárulás címén vádat emeltek ellene. A nemzetközi tiltakozás, amelyben olyan személyiségek is részt vettek, mint Maxim Gorkij, Romain Rolland, Thomas Mann és Bertold Brecht, a per beszüntetésére kényszerítette a lipcsei birodalmi bíróságot. Becher pedig tovább írta háborúéUenes költeményeit és újabb népgyilkolás előkészítésével vádolta az uralkodó osztályokat. A kényelmetlenül vádló és humanista Bechert a fasiszták a haza elhagyására kényszerítették és megfosztották német állampolgárságától. Becher mégis így írt! * .Német vagyok, ha bolondját járja is a polgárjog. Tudom, hogy azt azért el nem veszítem. És ha egy jövő nemzedéktől majd egyszer megkérdik, ki szerette a népet... Egy szabad német nép dönti majd el, ki tett többet a német névért”. Ausztria, Svájc, Csehszlovákia és Franciaország voltak emigrációjának állomásai, míg végül is 1935-től 1945-ig a Szovjetunióban talált ideiglenes hazát. Itt mint a „Nemzetközi irodalom” és „Német lapok” című folyóirat főszerkesztője dolgozott. A honvágy, a hazája iránti szeretet több versgyűjtemény megírására ihlette, mint „A boldogságkereső és a két teher”, „A győzelem bizonyossága és kilátás nagy napokra” és „Németország hív”. Alkotásaiban egyre inkább a szonett kötött formái felé fordul. 1945-ben, a Hitler-fasizmus szétzúzása után, Becher az elsők között tért vissza Németországba. Tevékenyen részt vett a demokratikus és szocialista kultúra felépítésében, több hivatalt töltött be. 1954-től művelődés- ügyi miniszter. Tevékenységéért számos kitüntetésben részesült. Az 1949-ben irt „Az NDK nemzeti himnusza”, az 1952-ben megjelent „Német szonettek” és a további, új, igaz, emberi, hősi pátosszal teli költeményei a német nép reprezentatív szocialista költőjévé emelték. I V I inden művét felsorolni, alkotómunkájának min- * * den árnyalatát feltárni, s elemezni lehetetlen. Költeményei, mint az „Ének a tanulásról”, „Békés népek”, bizonyítják, hogy amiért Johannes R. Becher és honfitársainak legjobbjai harcoltak, egy új, jobb Németország megszületése, a megvalósulás útjára lépett. Miként Becher írta: „Tettekkel váltjuk valóra az álmot. Formáljuk az új szocialista embert. Tanulni akarunk és példakép lenni”. Fordította; GÁTI ISTVÁN jcí r ’irts” Üdvözlet és köszönet A finnországi testvérváros, Lahti férfikórusa április 15— 19-ig Pécsett vendégszerepeit. Ez a vendégszereplés a két testvérváros szélesedő kulturális kapcsolatainak jelentős állomása volt, alkalmat adott arra, hogy a finn zenei élet értékeibe betekinthessünk és megismerjük a testvérváros hagyományokat ápoló nagy. múltú kórusát. A hazájába visszatért lahti kórus kedveshangú sorokban köszönte meg a felejthetetlen pécsi napokat. A levélben a következőket írják: „Örökre emlékezetes magyarországi hangversenyutunkról visszaérkezve a legelső összejövetelünket arra használjuk fel, hogy elküldjük Pécsnek és a város dolgozóinak a Lahti Férfikórus legtiszteletteljesebb és legszívélyesebb üdvözletét azért a nagyszerű vendéglátásért és kitüntető barátságért, amelyet vendégeskedésünk ideje alatt a városban mind a kórus egésze, mind pedig annak egyes tagjai mindenütt tapasztalhattak. Pécset, a művelt várost ég a testvérvárost, ahol barátokra találtunk, örökre kórusunk története díszhelyén őrizzük. Őszinte kívánságunk, hogy ezt a viszonyt továbbra is folytathassuk és fejleszthessük.” Ezúton is őszinte köszönetét mondunk mindazoknak, akik elősegítették, hogy finn vendégeink, népünk és városunk nagyszerű eredményeit tapasztalva, szocialista hazánk hírnevét öregbítő véleménynyél távozhattak tőlünk. Körösi Lajos, A Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke SZABADOS ÁRPÁD TANULMÁNY Iskola vagy laboratórium? Párizsi tapasztalatok Szöveg nélkül „Üj módszerekre van szükség, mert az élet is megváltozott ...” „A mai fiatalok nem tudják követni azokat az oktatása folyamatokat, melyekkel szüleiket tanították...” „Akik más körülményekbe születtek bele, más dolgokat tudnak és másképp élnek, — azok számára másnak kell lennie az iskolának is...” — Párizsból hoztam magammal a leírt mondatokat, ahol ez év tavaszán egy hónapot töltöttem — a korszerű oktatás, és elsősorban a modem nyelvoktatás gyakorlatának tanulmányozásával. A SeTres i „Rözpoiif — ahogy röviden nevezik, — 2 év óta áll fenn, s a francia nevelésügy fontos centruma. Az eredeti főépület kiegészítésére 6—7 hatalmas épületet emeltek a keskeny, nem mély völgy két szemközti lejtőjén, melyek több ezer különböző korú tanuló különböző jellegű iskolatípusát, osztály-, rajzoló, kísérleti, nyelvi stb. termeit foglalják magukban. A tanárok az egész országból jelentkeztek elgondolásaikkal, ötleteikkel. Ezért nevezik az iskola-részt „École pilote”-nak, vezető, irányító iskolának. A kísérletek természetesen a hivatalosan megállapított tantervi anyag elsajátítására, és a módszerek iskolai kereteken belüli alkalmazhatóságára történnek. Nem nélkülözhetetlenebb a Központ másik tevékenysége: az elfogadott, vagy csak éppen javított eljárások elterjesztése. A főépület nemcsak az igazgatóságot tartalmazza — itt helyezik el és képezik ki vagy át az egy-két hetes, vagy többhónapos időtartamú „Stage”-okra összehívott szaktanárokat, kerületi szak- felügyelőket, akik itt megismerik, s hazatérve tovább terjesztik az eljárásokat. De nemcsak az ország területéről érkeznek a „lakók”, hanem a világ minden tájáról, volt és jelenlegi francia érdekeltségű területekről. Afrikából. Taylandból. Kanadából, Brazíliából, az Angol Birodalom területeiről, Európa minden államából, Csehszlovákiából, a két Németországból. Svájcból, hazánkból hívnak meg hallgatókat, tavaly lengyel és szovjet tanárok is voltak ott, s idén is várnak onnan, s nemcsak tanfolyamokra, de tan- folyamvezetésakre is kémek fel külföldieket, tavasszal egy svájci és egy japán festőművész és egyben kiváló rajzpedagógus volt előadója a művészeti oktatás modem módszertanának. Speciális területem a modern nyelvoktatás korszerű céljainak, módszereinek és eszközeinek • tanulmányozása volt. Elméleti előadások mellett alap és középfokú iskolákban, és a Sorbonne egyetemen volt alkalmam idegennyelvi órákat látogatni, s mint alany is vettem részt idegen nyelvoktatásiban. A modern nyeíTobtatást nem az teszi korszerűvé, ^íogy könyvet, élőszót, vagy gépet használ-e fel, hanem az, hogy ezeket milyen módszerrel alkalmazza. A módszert pedig az elérendő nyelvismeret célja írja elő. Korunk a nyelvet mint a társadalmi érintkezés eszközét tekinti. Ezért több szerepet kap az utca, a család, az üzlet szókincse, szokásos kifejezési formái. Francia beszédkutatók rejtett mikrofonokkal járták az utcákat, üzleteket, különböző embereket hallgattak le témáikkal, kiejtésükkel, hanghordozásukkal. Ez igen jelentős újítás, mert az életben beszélni kívánó a hangszalagról azt a beszélt hangképet kapja először, amivel az életben is találkozik. Az egyszerű témák egyszerű besiédfarmája után természetesen sor kerül az írás megtanítására is, s ez könnyebb, mint az írásból tanult nyelv után az idegen hanglejtést megtanítani, hogy az idegen nyelven beszélőt megértse, s az ő beszédét felfogja az idegen. Helyes beszéd és az idegen nyelvismeret fejlesztése a legmagasabb fokra természetesen nem mehet végbe nyelvtan nélkül. De ebben is új módszert keli követnie a nyelvtanításnak. Elképzelhetetlen, annak a bonyolult szellemi munkának a gyors lebonyolítása, a tartalomra való irányultsággal párhuzamosan, hogy a beszélő megtanult kétezres szókincsének éppen szükséges szavait az ugyancsak megtanult két-három- száz nyelvtani szabály s rag éppen alkalmazandó elemeivel ott helyben értelmes és helyes beszéddé szerkessze össze. Vetítettek egy filmet, ahol az így „felkészült” fiatalember először csak hangzavart vett ki az idegenek beszédéből, amikor meg ő fordult hozzájuk, nem tudták kivárni, míg megszerkesztette volna mondanivalóját. A használható nyelvtudáshoz az élő beszéd felfogásának és kimondásának, a szavak és a nyelvtani szabályok összetűzésének folyamata nem történhet egymástól elszigetelten, hanem együtt, tervszerűen felépített, helyes nyelvtani szerkezeteket besulykoló mondatmodellek- ben. Az elszigetelt elemek „tanulásának” szerepét átveszi a kész és félkész alakzatok gyakoroltatása, élő nyelvein, ahol a mondottak értését a szemléltetett, megjátszott, vagy elképzeltetek tartalom biztosítja. Kis kínai, afrikai, japán gyerekek, akiknek szülei Franciaországban nyertek alkalmazást, néznek egy vetített filmmesét. Magnószalag mondja a szöveget, az ' eseményt, szólaltatja meg a szereplőket, s a gyerekek a helyzetből, az ügyes rajzokból értik a jelentést, újra meg újra meghallgatják a mondatokat, utánamondják. Vajon használnak-e gépeket a franciák a nyelvoktatásban? A Sevres-i Központ keveset használ, többet használnak Saint-Cloud-ban és B es anionban. Audio-vizuális berendezéseket hazánkban is létesítenek, s másutt is. „A nagy gépek nagyon drágák — még Angliának is,” — amint azt dr. Nagy Sándor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem profesz- szora a minap jelentette la egy Pécsett megtartott eíő4 adásában. Nem a gépek ténye a döntő a nyelvoktatásban, hangoztatják Párizsban és a Szovjetunióban egyaránt, . hanem az eszközök felhasználásának koncepciója Az automatizálás, programozás. beidegzés gépekkel jól elvégezhető. Olcsó, egyszerű. iskolák és tanulók által elérhető mechanizmusok óriási mértékben segítik elő az eredményt. helyettük programoznak, irányítják s gyakorlást abban, amire a gép fel van töltve, — s ebből két lényeges segítség is adódik: a tanulók egyéni beállításokat is kaphatnak az órán begyakorlásra, — iskola után pedig hazavihetik, s a megkezdett beidegzés! folyamatot a szükséges elmélyítésig otthon folytathatják. A lauköuyvek szerkesztésében is tekintettel kell lenni a kor fiatalságának igényére, ezér: összefüggő, értelmes, értékes ismereteket adó szövegeket kell nyújtaniuk, az élet szükségleteivel és formáiban. A szövegek automatizálhatok legyenek, hogy gépekbe lehessen őket betáplálni, amivel az automatizálás, variálás, tehát az életszerű beszédfolyamatban való alkalmazás elérhető. A korszerű eszközök témák. s a napról napra lassan kialakuló eredmény észlelése meg tudja fogni ifjúságunkat. Az ismeret és készségszerzésnek ez a folyamata nem az iskolában megszokott „tanítási” folyamat, hanem — a termelő tevékenységtől alig különböző „munkafolyamat”. S nemcsak a nyelveik terén, hanem a többi ismeret megszerzésénél is alkalmazható ez a módszer. S azt hiszem, nevelési és tartalmi eredményeinket nem fogja csorbítani az a tény, hogy azok nem a csupán racionális tanulás tantermeiben, hanem a teljesebb embert kívánó és formáló munka laboratórh:- maiban alakultaik ki! Vak?» Jenő
