Dunántúli Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

Egy könyvankét elé A darab egyik jelenete ma elismerését és csodálatát kivívó ősbemutatók is. közben 1963-ban felújították a Pil­langókisasszonyt, — Nemén.vi Pili emlékezetes vendégszerep lésével és most ismét opera- társulatunk mind sokrétűbbé váló repertoárjának e mara­dandó értékű produkciója zár­ja az operaévadot. Az új betanulásban, új dísz­letekkel felújított Pillangókis­asszony pénteken este régen tapasztalt, forró sikert aratott. Bizonyságául annak. hogy Puccini legtöbbet játszott, a külső látszatra talán kissé ér­zelgős, szentimentálisnak ható. de gazdag dallamin vénéi ójú, a Belasco-dráma érzelmi feszült ségeit a zenei megformálás ki­finomult eszközeivel tovább fokozó operája minden idő­ben alkalmas arra. hogy újabb híveket toborozzon az operaelőadásokra. Valljuk be őszintén, ma is elkel az ilyen közönségcsalogató, biztos si­kert ígérő opera. A felújított előadás megbíz­ható zenei alapokra -épült. Érezhető volt az elmúlt évek bemutatóinak leszűrődött ta­pasztalata. tanulsága. Ez leg­közvetlenebbül a címszereplő Illés Éva alakításánál tükrö­ződött. Már hallottuk tőle Butterflyt, de most mégsem csupán ehhez a korábbi alakí­táshoz mérjük mai szerepfor- mslásának színvonalát. Kitűnő szop rám énekesn őn kn ek épp az­zal sikerült közelférkőznie C o-cso-szánhoz. hogy egész sor nehéz, művészileg igényes operaszerep után jutott el is­mét a Pillangókisasszonyhoz. Kiteljesedett benne Puccini tragikus sorsú hősnőjének ze­neileg szinte tökéletes meg­formálása. ami hallatlanul oagv erőpróbát ró a művész­re hiszen az opera elsősorban rá épül, csaknem mindvégig a színen van. Illés Éva bír1a tisztán csengő énekhanggal, drámai erővel és különösen az élet hátrborzongatóan kegyet­len valóságától megkínzott asszony alakjának átélt tol­mácsolásával. Pinkerton szere­pében először színre lépő Csá­a Szegedről vendégként meg­hívott Duba Ibolya bensősé­ges, lírai árnyalatokban gaz­dag Suzuki-alakítása és fi­gyelemreméltó énekhangja. Goto szerepében ezúttal is Hotter József nyújtott jelleg­zetes, színészileg érett alakí­tást. A kisebb szerepekben Horváth Sári, Berczeli Tibor, Kanizsai László és Vincze Já­nos vette ki részét az együttes munkájából. A rendezés Horváth Zoltán kultúrált munkáját dicséri. Hangulatteremtő rendezői ér­zékéről már nem egyszer szól tunk: ezúttal úgy éreztük, hogy amit Puccini színpadá­nak eddig kialakult előadá­si hagyománya megkövetelt az megvalósult Horváth rendezé­sében. Bizonyos fokú leegy­szerűsítést tapasztaltunk nem­csak a rendezői elképzelések terén, hanem Pintye Gusztáv egyébként érdekes diszletmeg- oldásában is. Majoros Teréz és Heriszt János jelmezei jól illeszkedtek a darab hangul a tába. A látványosságra irá­Jilés Éva A Kossuth Könyvkiadó és a TIT Irodalmi és Nyelvi Szakosztályának rendezésében május 26-án 17 órai kezdettel a TIT Bartók Klubjában an­két lesz Magyar Lajos: Késői tudósítások című művéről. Az ankéton dr. Nemes István fő­iskolai decens, dr. Kopasz Gábor történész és dr. Mol­nár István, az Egyetemi Könyvtár tudományos munka­társa ismertetik a művet. Részt vesz és fellép az an­kéton Péchy Blanka színmű­vésznő. a szerző felesége is, aki a könyvet sajtó alá ren­dezte. Magjai- Lajos Pécsről in­dult. Itt végezte iskoláit, sze­rény fizetésű tisztviselő fia­ként, itt vállalt tizenkét éves korától tanítványokat — kezd­te el a pénzkereső munkát. A reáliskola büszkesége volt, ta­nárai egyaránt elképzelhető­nek tartották, hogy kiváló lesz az irodalomban, alkotó elme a matematikában vagy tudós a filozófiában. Érettségi után a jogi líceumba iratko­zik és gyakornoki állást vállal egy ügyvédi irodában, de ab­ból a pár fillérből, amit így keres, olykor a kosztját vagy a tandíját sem tudja kifizet­TO HUU C7i lurkó Hanoiból, a Dzsunka-negyedből indultam ei én véres Huéba, ho! élt egy aprócska öcsém, aranyos kicsi kópé, libegő tüzecske legény, hogy táncol a táska a hátán, s a sapka, a csálé, a fején!.,. — Hallod-e bácsika — súgja — futár vagyok, úgy nézz, bizonyám.' Mang Cá-ban jól megy a dolgom, ha keresnél, ott a tanyám. Cs eliramlik szó nélkül az öcskös. de futtában visszakiált: Viszontlátásra, elvtárs!... s illan kacarászva tovább. Fut, fut a lurkó — így futnak a felhők, így fut a víz. meg a szél, így fut a perc is, a hónap, az évszak. Nyálon jött róla levél. ...Egy reggel, alig, hogy a nap kelt, útnak eredt a gyerek, cédula volt a zsebében, harci parancs, üzenet. Cikázva a frontvonalak közt meggörbülve szaladt, hol a rizs hányja kalászát s dongnak a vas-darazsak. F’öre. ne félj a golyótól! Sürgős! — És szinte repült a fin. Sorozat... beleroppan az ég is. láng lobban, hegyes és iszonyú. A csálé sapka leperdül, árnyék zuhan el feketén, zizzen a rizs, letörött a kalásza. • vércsepp ég a hegyén — Luom, te vagy az? Kicsikém! Ladányi Mihály fordítása ni. „Mit csinálnék, ha Krausz posztókereskedő úr nem tarta­na rendkívüli fiúnak, s ennek fejében nem csinálna hitelben ruhát”... Sokoldalú érdeklődése, az élet teljességének igénye az újságírás felé hajtja. Amikor a Pécsi Hírlap megindul, Ma­gyar Lajos, a lao főmunkatár­sa lesz. szervező, tudósító, ki­váló riporter és kifogyhatat­lan, termékeny publicista. 1912-ben már a Világ — bu­dapesti polgári radikális lap — belső munkatársa, olyan nagy nevekkel dolgozik egy szerkesztőségben, mint Bölöni György, Kosztolányi Dezső. Barta Lajos. A belpolitikai ro­vat vezetője lesz, de ír kül­politikai, közgazdasági cikke­ket is. Első könyvét — Bölöni Györggyel közösen — a bal­káni-török háborúról írta, s a könyvről így vélekedett a Pesti Hírlap: „aki ezt a köny­vet elolvassa, világtörténelmi háttérbe állítva kapja meg a balkáni eseményeket, megérti azt, hogy a monarchia és Magyarország szempontjából milyen érdekbevágó kérdések forognak kockán”. Magyar Lajos pontosan lát­ta az események összefüggé­seit, s amiken- főszerkesztője telefonon közölte vele, hogy megölték a trónörököspárt, s utasította, hogy utazzék Sza­rajevóba, Magyar Lajos biz­tosan tudta: „Ebből háború lesz”. Haditudósítóként műkö­dött, de egyre többet látott meg a háború természetéből, egyre többet az elhallgatott tényekről, az indítékokról, a háttérről. Még 1916-ban neki­fogott egy könyvnek, riporto­kat, tanulmányokat készített a háború kulisszái mögül. A Tanácsköztársaság a kataszt­rofális papírhiány miatt már nem adhatta ki a művet, de most, a Késői tudósítások el­ső részeként, ötven esztendő­vel később, napvilágot látott ez a néhány írás. A szemtanú érzései az újságíró igazságra törő kíváncsisága, a becsüle­tes ember megdöbbenése és felháborodása, a világban a lényeget kereső fiatalember egyre fejlődő eszmei tisztán­látása teszik ma is érdekessé, sőt, izgalmassá ezeket az írá­sokat. Noha nem tartalmaz­nak sokoldalú elemzést a há­ború elvesztésének okairól, világosan kirajzolódik előt­tünk, hogy miért vezetett az akkori helyzet végülis a for­radalomhoz. A forradalom után a Nem­zeti Tanács Végrehajtó Bizott­ságának tagja lett és az' Új­ságírók Szabadszervezetének főtitkára. Még 1918 végén megjelent könyve a forró na­pok hiteles történetéről, s eb­ben Magyar Lajos — aki ek­kor még polgári újságíró, még nem marxista — igyekszik rámutatni nemcsak a forra­dalom szépségeire, . hősiessé­gére, nagyságára, hanem hi­báira is. A Késői tudósítások második részét ezek az írá­sok teszik ki, a döntő éjszaka leírásától a jövő vázolásáig. A Tanácsköztársaság bukása után természetesen perbefog­ták Magyar Lajost is, a Nép­szavában megjelent „izgató” cikkei és közéleti szereplései miatt — ő volt a vezetője például a Szocialista—Kom­munista Újságírók Egyesülete direktóriumának. Védőbeszé­dét a Markó utcai fogházban írta meg, majd a bíróság foly­tonos tiltakozásai közepette elmondta azt az utolsó szó jogán. A Védőbeszéd — amely voltaképpen vádbeszéd — alkotja a kötet harmadik ré­szét. A negyedik pedig a Csillag börtönben készült A tiszta erkölcs kritikája, amely megdöbbentően logikus, tisz- tánlátó mű, a jobbára emlé­kezőtehetségére utalt Magyar Lajos történeti áttekintéssel bizonyítja be az erkölcs osz­tály tartalmát, s az erkölcsöt, mint az osztályharc egyik esz­közét. A Késői tudósítások Magyar Lajos későbbi sorsát, tevé­kenységét már nem mutatják be — tíz évi börtönre ítélték, de 1922-ben csereakcióval a Szovjetunióba került, a TASZSZ elődjének, a ROSZTA hírügynökségnek a szervezé­sével bízták meg, rengeteget írt, rengeteget utazott, volt Pekingben sajtóattasé, a Prav­dánál főmunkatárs és tanított a Keleti és a Vörös Egyete­men. A kötet mégis egy életút döntő szakaszának dokumen­tuma, sok hasonló sorsú, har­cos egyéniség alakulásának állomásaira vet fényt, s nem utolsósorban ma is izgalmas, színvonalas újságírói-írói re­mekművek ezek a ..késői tu­dósítások”. H. E. Pillangókisasszony Puccini operájának felújítása a Nemzeti Színházban A Pécsi Nemzeti Színház operatársulata 1960-ban mu­tatta be Puccini: Pillangókis­asszony című operáját. Az ak­kor még egészen fiatal együt­tes számára hálás feladatnak kínálkozott a kis japán gésa, a felelőtlenül magárahagyott, összetört szívű gyermekasz- szony Cso-cso-szán könnyfa­kasztó tragédiájának színre- vitele. Azóta eltelt hat eszten­dő. Operabemutatók egész so­ra zajlott le. Nemcsak közön­ségcsalogató, népszerű művek kerültek színre, hanem a szak nyi János inkább operettbon- vivánhoz hasonlított, A köny- nyelmű, a szerelmes kis japán lányt egyszerű játékszernek tekintő tengerésztiszt hihető ábrázolása mellett a zenei meg formálás árnyaltságával még adós maradt. Megbízhatóan jó alakítást nyújtott Bolla Tibor a humánusan gondolkodó, megfontolt Sharpless konzul szerepében. Melegfényű bari­ton hangja és mértéktartó já­tékmodora ezúttal is megér­demelten aratott nagy sikert. Kellemes meglepetést jelentett nyúló törekvések mellett Hor­váth nem feledkezett meg ar­ról sem, hogy Puccini főesz­köze hőseinek jellemzésére az énekesek ajkán, valamint az ezzel csaknem egyenrangú je­lentőséggel a zenekarban megszólaló melódia. Azt a ki­emelt feladatat, melyet Pucci ni hangszerelése az érzelmek, hangulatok tolmácsolására a zenekarra ró, együttesünk Nagy Ferenc vezényletével hiánytalanul megoldotta. Érez hetően túljutott a zenekar az elmúlt hetek túlzsúfolt mun­káin, így nyugodtabb félkészü léssel, elmélyült játékkal, a cselekmény hangulatához illő,, szép - pianókkal megörvendez-; tető zenekari hangzással vette! ki részét a sikerből. Nagy Fe­renc, annak ellenére, hogy elő szőr dirigálta Puccini operá­ját. mindvégig stílusosan és drámai intenzitással látta el munkáját. A kórus ezúttal is kitűnt szép hangzásával, ami, Károly Róbert hozzáértő gon j dóssá gát dicséri. < A Pillangókisasszony felújí­tása. ha nem is jelent előre­lépést. mindenesetre emléke­zetes szépségű előadással őr vendezteti meg azokat, akik szívesen látogatják az opera társulat előadásait és tapssal jutalmazzák jószándékú fára­dozásukat. — nt — CjfJu'jrk is kő híj a A Comédie huszonhat év után ismét Pesten játszott. A tisztelet, amivel beültünk a nézőtérre, érthető, hiszen mindaz, ami francia színházkultúra, Mo- liére, aztán a nagy rendezők: Jouvet Copeau, Báty, Dullin, nos mindaz benne van ebben a fogalomban: Comedie Fran- cais. Tudtuk: az 1680-ban alakult intéz­mény sosem maradt el egy igen magas művészi színvonaltól, a színháztörténelem tanúskodik erről. Azt is tudtuk, hogy az új színházi irányzatokkal szemben min­dig szinte hivatásszerűen tartózkodó volt. „Múzeum” — ahogy a sajtótájékoztatón az együttes vezetői mondták, a francia színháztörténelem, főleg Moliére múzeu­ma. Ilyen előítéletek után konvencionálisán szép előadást lehet várni, aminek magas művészi színvonalát természetesnek vesz- szük és amiről hagyományosan csak jót illik és csak jót lehet mondani. A há- ron} estére nyúló vendégjáték egyik da­rabja, Moliére: A férjek iskolájának elő­adása mégis meglepte a szakmai közön­séget. A Comédie művészeinek kezén * a függöny szétnyitásától kezdve egészen a legördültéig egyetlen kellemes labdajá­téknak tűnt a háromfelvonásos darab. A harmincas évek már említett nagy ren­dezői gárdájának stílusán nevelkedett Comédie Francais labdázott a szavakkal, a mozdulatokkal, a szöveggel, kecsesen, könnyedén és végtelenül frissen. Sem­mi átélést nem tapasztalhattunk, csak a szavak, mozdulatok olyan pergő játékát, hogy a szemünket nem vehettük le a színpadról. A neves szereplőgárda méltán kapta a sok hosszú tapsot. Közülük ezen az elő­adáson René Camoin aratta a legnagyobb sikert, ezer színű hanggal, megdöbbentő mozgáskultúrával. Vele egyenrangú mű­vésznek bizonyult Jena-Louis Jemma, Regine Blaess, Paule Noelle. Max Four- nal, Géraldine Valmont, valamint a hí­res Jean Marchat. Az előadásra visszagondolva persze joggal merül fel a kérdés: vajon nem csal-e meg bennünket az a színész, aki átélés nélkül, pusztán az érzés külső je­gyeivel kelti életre a figurát? E kérdés elől talán még egy verses vígjáték alkal­mával sem lehet teljesen kitérni; Egy azonban bizonyos: úgy éreztük, hogy amire színész fizikai alkatával valaha is képes, a Comédie Francais egvüttese an­nak maximumát adta. Földessy D Magyar Lajos, aki Pécsről indult el

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents