Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
1966. ÁPRILIS 17. napló 3 Kétmillió pár kesztyű Hetven százalék exportra megy Megkezdődött a munka a dombóvári üzemben A gyár közvetlen szomszédságában mintha bomba szelte volna ketté az öreg lakóházat. Bontják, de a szobákból még látni a falak egy-egy darabját, a festést, a képek, szekrények helyét. A kesztyűgyár terjes2Íkedik. Külső jegye ez annak a változásnak, amelyen átesik az üzem az utóbbi néhány évben. De a változásnak vannak — kevésbé látványos, ám annál érdekesebb és jelentősebb —■ belső jegyei is: „Zöld út”-beru- házás, munkalélektan, devizahozam. világpiac és más egyebek, amelyekről Gulyás József igazgatóval beszélgetünk egy délelőttön át. Zöld utas beruházás — Magántulajdonban volt ez a ház. kettőszázezer forintért megvásároltuk és egy üzemrészt építünk a helyére. — Miért „zöld úf’-beruhá- zás ez? — Ez tulajdonképpen fize- tésimér leg-javító beruházás. Ha ez a háromszintes üzemrész elkészül, akkor 127 ezer pár kesztyűvel többet tudunk gyártaná exportra. Ez körülbelül negyedmillió dollár devizabevételt jelent. Ezért kaptunk „zöld utat” az üzemrész felépítésére. Vagyis: éppen a várható devizabevétel miatt egyszerűsített előkészítés előzi meg a kivitelezést és maga az építés is gyorsított eljárással zajlik majd le. Két éven belül feltétlenül állnia kell az új üzemrésznek, illetve két év múlva be kell lépnie a termelésbe. — Van-e változás az idei tervben? — A tavalyi termelésünk 1 millió 680 ezer pár kesztyű, az idei terv 1 millió 935 ezer pár s ennek jó hetven százaléka megy exportra. — Közismert már. hogy a kesztyűgyár a TANNIMPEX- szel közös devizaérdekeltség- hen áll, vagyis a lehető legközvetlenebb kapcsolat alakult ki az ipar és a külkereskedelem között. Tulajdonkénben a piac diktálja a termelés ütemét, mennyiséget, minőséget, bevételt. Milyen hatással volt ez az új gazdasági rendszer a nyereségrészesedésre? — Kicsivel jobban, mint amire számítottunk. 22,7 na- not. azaz több mint három hetet fizettünk ki nyereségrészesedés címén. Természetesen voltak, akik egy teljes hónaDot kaptak, voltak akik levesebbet a három hétnél, ugyanis az elosztásnál figyelembe vettük azt is, hogy pcrvi’ir-hndolgozónk mieny- •nyi tnHdtt &] már a gyárban. «.Takrná’bain. Szerintem, ez így igazságos IS. n piacot tartani beli — Müven a külföldi rendelők által igényelt tételek volumene? — Van többezer párás tétel — ez gyakoribb —, de kaptunk már rendelést huszonnégy pár kesztyű legyártására is. — Az ilyen kis tételek gyártása nem éppen kifizetődő az üzemnek. — Nem, de akkor is legyártjuk a kis tételeket, mert aki 24 párat rendel, az egyszer majd rendel húsz-har- mincezret is esetleg. A piacot meg kell tartani még rizikó árán is. — A TANNIMPEX-szel kitűnő a kapcsolatuk éppen a közös davizaérdekeltség révén. De a közös érdekeltség körébe más társüzemet be le- hetne-e vonni? — Mi nagyon szeretnénk, ha a Díszműbőrgyárral is hasonló kapcsolatunk lenne. Ez az üzem szállítja részünkre az anyagnak elég jelentős hányadát. De erről egyelőre nincs szó. Az igaz viszont, hogy a Díszműbőrgyár már a múlt évben is sokat javított a leszállított bőrök minőségén: finomabb, vékonyabb bőröket kapunk, s ez megegyezik a külföldi megrendelők igényével. — Legutóbb Dombővárott indult be egy újabb üzeme a Kesztyűgyárnak. Milyen gon- dpkkal jár ez? — A Pécsi Kesztyűgyár dolgozóinak létszáma: 3200 fő, a dombóvári, a siklósi és a gyárvárosi telepünkön dolgozókkal együtt természetesen. A legjobb minőséget egyelőre a központi üzem dolgozóitól várhatjuk el, ami nem is csoda, hiszen a dolgozók zöme tapasztalt, komoly képességékkel rendelkező munkás. Doombóvárott a néhány műszaki vezetőn kívül tulajdonképpen mindenki „új” munkás, a kétszáz női dolgozó most ismerkedik a kesztyű- gyártással. Érthető, hogy kezdetben nem várhatunk csodát tőlük. De ennek az új kollektívának van egy előnye; több olyan elképzelést valóra válthatunk egy új üzemben, amit itt a központban nehezen tudnánk már megvalósítani. MunHalélektan a gyakorlatban — Milyen elképzelésekről van szó? — Részben munkafegyelmi, részben munkalélektani módszerekre gondolok. Itt a központi üzemben például örökösen figyelmeztetünk kell a szabászokat, hogy az apró hulladékbőröket ne söpörjék le a padlózatra, ahol jól meg is tapossák, de igyekezetünk gyakran hiábavaló. Dombővá- rott viszont ezt a „műhelyrendet” már eleve bevezettük, a dolgozók az anyagmegóvásnak ezt az egyik lehetőségét is már a kezdet kezdetén természetesnek tartják. Mondok más példát is. Siklósi üzemünkben négy vagy öt hónappal ezelőtt bevezettük a néhány perces üzemi tornát. A nap egy bizonyos szakában leáll a gyár. bekapcsolják a hangosbeszélőt és egy tomatanámőnek korábban magnetofonra vett instrukcióira tornásznak. Kísérlet ez, bevált, mert felfrissülnek az 5 perc torna alatt, javul a kedélyállapotuk, ami nagyon lényeges eredmény a különben egyhangú munka mellett. Hogy a pécsi üzemben sikerül-e ezt bevezetnünk, azt nem tudom. Dombóvárott viszont bizonyára sikerül. És remélhetően más is. Foglalkozom azzal a gondolattal, hogy pszichológusok közreműködésével teremtünk olyan légkört az új üzemben, amely megfelel a korszerű követelményeiknek. Amit nagyon szükségesnek tartok például: az új munkásokkal megismertetni az egész gyár tevékenységét, múltját, jelenét, jövőjét, aztán termékeink világpiaci rangját, külkereskedelmi kapcsolatainkat. Magyarán szólva: ne csiak a konkrét, számára megjelölt szűk munkakört ismerje, hanem tudjon gondolkozni „gyári méretek”- ben is. Ez növeli felelősségét és büszkeségét. — Nemrég két, hétig voltam Borsodban. Nagyon sok előadást hallgattunk meg a vezetésről. sőt szakkönyveket is kaptunk erről. Úgy vettem észre, hogy iparpolitikai életünkben nagyon fontos szerep jut a munkalélektannak. A Pécsi Kesztyűgyárban persze jelenleg más és sokkal döntőbb feladataink vannak, de a miunkalélektan megállapításai már a közeljövőben sem mellőzhetők a vezetési módszerekben. R. P. Megkezdődött a kukoricavetés Közel százezer hold vár elvetésre — Jól csírázó fémzárolt vetőmagot kapnak a termelőszövetkezetek és háztáji gazdaságok Hat fajtából lehet választani Húsvét utáni kedden az egész megyében megkezdődött a kukorica vetése. Ezen a tavaszon közel százezer hold kukoricaterület vár elvetésre, ebből 58 ezer holdat vetnek a termelőszövetkezetek, 37 ezer holdat a háztáji és kisebb részt egyéni gazdaságok. Ezenkívül kukoricával vetik be sok helyen a most felfedett parlagföldeket is, e célra mintegy 10 vagon jóminőségű vetőmagot tartalékoltak a megyei keretből. Vetőmagcsere Közismert, hogy a múlt ősszel Baranyában sem érett be a kukorica s a tél folyamán egy része megpenésze- dett, tönkrement. Az ilyen depós kukorica természetesen vetésre alkalmatlan, csírázóképessége gyenge. A kérdésre, hogy miképp szerezhetnek be a termelőszövetkezetek és háztáji gazdaságok jó minőségű kukorica vetőmagot, a Megyei Tanács Mezőgazda- sági Osztályán a következő megnyugtató választ kaptuk. A közös gazdaságok ezúttal sem a saját termésű kukoricájukat vetik el. Most is csak úgy, mint az elmúlt néhány év során központi készletből kapnak jóminőségű, fémzárolt vetőmagot terménycsere formájában, azaz egy mázsa fémzárolt kukoricáért két mázsa szokvány minőségű kukoricát adnak. A fent említett depós kukoricát nem fogadja el cserére az állam, amelyik tsz csak ilyen kukoricával rendelkezik, annak módot adtak arra, hogy a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattól pénzért vásárolja meg a vetőmagot. A közös és háztáji gazdaságok tavaszi kukoricavető- mag-szükséglete 138 vagon Baranyában. Ez a mennyiség rendelkezésre is áll, sőt 10 vagon felesleg mutatkozik'. Ezenfelül Baranya több, mint 100 vagon vetőmagkukoricát szállított az északi megyék ellátására. A vetőmagot zömmel állami gazdaságok termelték és a bólyi hibridüzemben dolgozták fel, osztályozták, szárították, majd fémzárolták. A Vetőmag Felügyelőség pécsi kirendeltségén befeKerti traktor a kisgazdaságoknak A Pest, Nógrád, Komárom megyei AGROKER budapesti központi telepére 13 csehszlovák gyártmányú DK—20 típusú, 12 lóerős, négykerék meghajtású kerti traktor érkezett. Az ügyes kis erőgépekhez S féle munkaeszközt is szállítottak: ekét, talajmarót, kultivátort, permetezőt és pótkocsit. Elsősorban a kertészeti társulások, fmsz hegyközségek kapnak belőlük. Még az év első felében további 18 traktor érkezik Csehszlovákiából a hozzávaló munkaeszközökkel. jezték a kukoricavetőmag vizs gálatát s az eredmény igen megnyugtató. A bólyi hibrid- üzemből kikerült 426 vagon marion vásári hibrid kukorica- vetőmagból 143 vagon exoort- ra ment. 28"? vagon pedig belföldi — elsősorban megvei — felhasználásra. Ebből a 283 vagonból 234 vagon szabványos minőségű volt ami azt ielenti, hogy csírázóképessége minimum 92 százalékos, tisztasága pedig minimum 98 százalék, tehát vetésre minden további nélkül alkalmas. Mindössze 49 vagon nem lett szabványos minőségű, de mivel az országban vetőmaghiány van, FM engedéllvel ezt is forgalomba hozták. E nem szabványos kukoricavetőmag csírázóképessége sem rosszabb 80 százaléknál, s aki ilyet kap, annak ezt megfelelő súlytöbblettel kell vetnie. Új fajta A vetőmagakció révén tehát jóminőségű vetőmaghoz jutnak a nagyüzemek, de ilyet kapnak a háztáji gazdaságok is. Az idén már hat fajtából lehet választani. A listavezető most is a Marton- vásári 1-es hibrid, ebből 100 vagon a készlet, előnye a nagy terméshozam, hátránya a kései érés. A legkorábban érő MV 5-ös hibridből 12 vagon vetőmag áll rendelkezésre, ezenkívül 10 vagon MV 40-es, 10 vagon MV 48-as és 12 vagon MV 59-es hibrid vetőmag áll a megye rendelkezésére. Ez utóbbi új fajta — tavaly még csak kispar- cellás kísérletekben termesztették nálunk — s azt mondják nagy riválisa az MV 1-es- nek, mivel épp olyan bőtermő. de 6—8 nappal korábban érik be. Egészen újfajta .az F 1-es — szegedi hibrid ,v-, amelyből kísérletképpen 200 mázsát vetnek el a megyében. A termelőszövetkezeteknek tehát módjukban áll úgy meg válogatni a fajtákat, hogy a kukorica betakarítása fokozatos legyen. A Martonvásári 5-ös kezdi a sort, ennek törését már szeptember végén meg lehet kezdeni, ezt követi az MV 40-es; majd az MV 48-as, ezután érik be a Mar- tonvásán 59-es hibrid, majd az F 1-es s végül október második felében az MV 1-es. Nem ok nélküli nyugtalansággal másztufc meg a Mandulás-dombot. Útikalauzom Szabó Dénes, a nagytótfalusi tanács vb-titkára egyetlen tétre alapozta utunk eredményességét: minden attól függ, milyen kedvében találjuk Feri bácsit. Szőlővirágzáskor, szüret előtt hordómosáskor, mindig úgy változik a kedve, ahogyan a kilátásai. Hogy aztán most, a közbülső, legkevesebbet jósló metszés szezonjában milyen cipőt visel, majd meglátjuk, öregembernél sosem lehet tudni.:. Mindenesetre úgy köszöntöttünk rá, ahogyan illik, jónapot, jó munkát kívánva és érdeklődést tanúsító kérdésekkel, korának kijáró tisztelettel öveztük. Ha kedvére valót talált a szapora kérdésekben, szüneteltette kis időre a metszőolló csat- togtatását, hogy aztán végül is a zsebébe csúsztassa, amelyből előbb a pincekulcsot emelte ki „véletlenül.” A borospoharak mellett már előadhattam, hogy tulajdonképpen miért is jöttem. Konyhás Feri bácsi különös vezetékneve miatt, na, meg amiatt is, hogy odalent a faluban még egy előnevet ragasztottak a neve mellé, hogy biztos legyek a személyazonosságában : DCaiiyhiu (Jtezfttc családfája — Az a kérdés, melyiket keresi? A báli Konyhást, vagy a muszáj Konyhást... Szóval „a borospoharak mellett maradva onnan kell folytatnom, hogy Feri bácsi csak a harmadszori koccintás után mondta ki, de akkor is csak nagy unszolásra. — Hát, „ha muszáj”, akkor inkább tőlem hallja, mint másoktól. De előbb megnyugtatta magát is, engem is, hogy rajta kívül az egész Kony- hás-rokonság visel valamiféle előnevet. Van közöttük burunc Konyhás, riba Konyhás, kámci Konyhás, de ezekre úgy ragadt rá a csúfnév, mint a pulira a bogáncs. De az ő nevének története van. Egészen a török- dúlás utáni időkre szóló története. Úgy is beszélt róla, ahogyan a meséket kezdik. — Szépapám unokája mondta el a nagyapámnak, ő meg nekem, még kisgyerek koromban. Hogy aztán igaz, nem igaz, nem jártam utána, de az egyik Konyhás állítólag választott bírája volt a falunak. Elég az hozzá, hogy nehéz dolga volt a kilencedek behajtásával, mert az idő tájt sem nagyon tolongtak az emberek az adófizetéssel. És ugye mit csinálhatott az olyan bíró, akinek nincsen segéd-végrehajtója. Csak taktikázhatott. Olyanféleképpen, hogy megvárta a vasárnapokat, és csak akkor nyitotta ki a községház utcára néző ablakát, amikor a.nép templomba indult. Megvárta. míg sűrűsödnek, aztán jól kihajolt az ablakon és közéjük kiabált: Emberek, mise után mindenki hozza be a porciós könyvét és fizessen, ki mivel tartozik. De muszáj! Értsék meg, muszáj!... Hát így testálódott ránk az előnév..: Ezek után az előnevet már „hitelesen” beiktathattam, de vissza volt még a másik rejtély; mikortól, mitől „Konyhás” a Konyhás família? Ennek is a végére jártam. Ahogyan apadt a boroskancsó leve, úgy haladt vele egyre mélyebbre, messzebbre Feri bácsi mesélő kedve is. — Na, ezt már a maiak erősítik, bizonyítják, éppen ezért nem tudom, higy- gyek-e nekik. Azt mondják, valami könyv is van arról, hogy a Konyhások nevét már a törökdúlás idején bejegyezték a nagytótfalusi anyakönyvbe. Hát ezzel még én is kiegyeznék, csak az eredetével nem. Azt nagyon kicifrázták. Aztán amolyan — mondjam, ne mondjam-féle bizonytalansággal megvakarta a fejét és nagy szemérmesen kibökte: — Azt állítják, hogy valami bukott, csuhájából kivetkezett barát települt meg a falunkban és oda is nősült. Azt is mondják, olyan jó erőben volt öregségére, hogy 18 katona fiát vendégelte, búcsúztatta bevonulások, leszerelések idején. A Konyhás nevet meg állítólag onnan kapta, hogy a keresztúri kolostorban konyhafőnök volt egészen a szökéséig. De mondom, ezeket a máiak híresz- telik, nem kell komolyan venni.:. Feri bácsi utólagos beleegyezésével én is beálltam a „máiak” közé, hogy kiderítsem, mi az igazság, mi a pletyka a dologban. „Kutató munkámban” nagy segítségemre volt Derzsi Endre tiszteletes úr, Nagytótfalu református lelkésze. Ö már írott dokumentumokkal bizonyított. Na, persze nem arról van szó, hogy egészen a „konyhás barátig” visszaigazolta Feri bécsi családfáját, de a következtetésig könnyen elvezethetnek egyes bizonyítékok, Ugyanis kölcsönkértem azt a megkopott régi könyvet, amelyik Siklósnak és környékének török korabeli történetét foglalja össze. Hát, kedves Feri bácsi, én pontosan kijegyeztem ebből a könyvből, hogy a török hadjárat idején valóban ott állt Keresztúr határában a Pálos-rendi szerzetesek kolostora, s azt is, hogy 1543- ban rombolták le a törökök. Hiteles nyoma van annak is, hogy a siklósi vár akkori ostrománál a Pálos-rendi szerzetesek derekasan kivették részüket a védelemben. Török krónikások hagyták az utókorra azt is, hogy seregeik bosszúból rombolták le a Bajcsy monostort és azután került sor a földönfutóvá vált vitéz szerzetesek bujdosására. Nem lehetetlen hát, hogy a konyhafőnökük éppen Nagytótfalu- ban talált menedéket. és nem róható fel bűnéül az sem, hogy a biztos bosszúállástól való menekvés végett hányta el az árulkodó barátcsuhát. Nem is tudom, hogy ezek után mi szemérmeskedni való marad még a Konyhás név eredete miatt. Pálinkás György
