Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-23 / 95. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napló ________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Meglel Tanács lapja X XIII. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM ÁRA 99 FILLÉR 1966. Április 23., szombat Ipar a mezőgazdaságban 4 suszter maradjon a J '* kaptafánál. Ha nem is szó szerint ezt, de valami hasonló választ kapott még nem is olyan régen az a tsz, amely iparengedélyért folyamodott valamelyik illetékes szervhez, hatósághoz. A tsz termeljen búzát, tejet, húst, zöldséget, mert az a dolga, az ipar az megint más. S a különféle tiltó rendeletek olyan éles határvonalat húztak mezőgazdaság és ipar közé, melyen a legéletképesebb, leghasznosabb törekvések is derékba törtek. Az élet azonban soha nem a merev szabályt igazolja. Ha ma kissé körülnézünk megyénkben, nem találunk egyetlen mezőgazdasági üzemet, legyen az állami gazdaság vagy termelőszövetkezet, mely valamilyen formában ne folytatna ipari tevékenységet. Hogy látszólag jelentéktelen dolgokról van szó? Meglehet, hisz az ipar fogalma nekünk monumentális ipari centrumokat, kombinátokat, automata-rendszereket jelent. De ha kicsorbul egy kézhez idomult kapa, élesítésre szorul egy kasza, kifordul egy szekér küllője, talán vegyen újat a gazdája? A falusi kovácsok műhelyestől szerszámostól beléptek a tsz-be. S iparosok; ácsok és kőműves- mesterek, bognárok és lakatosok, amit ma a tsz-ekbe tömörülve folytatnak az nem búzatermelés, hanem ipari tevékenység, melyet a falusi lakosság nem nélkülözhet. A hogy a technika fejlő- dik, úgy korszerűsödik szemünk láttára ez a fajta ipar is. Számottevőbb tsz-ek- ben Baksán, Szentlőrincen, Görcsönyben, Szabadszentkirályon, de a megye más részein is komoly műhelyeket szereltek fel a közös gazdaságok. Megkezdték az ipari tanulók képzését is. Némelyik tsz építőbrigádja, mint például a baksai villany- és vízvezeték szerelési, szobafestési munkát is vállal. A tsz- építkezések lebonyolítására létrehozott TÖVÄLL-ok (Termelőszövetkezeti önálló Vállalkozások, baranyai kezdeményezés) fölös kapacitásuk erejéig kislakásépítést is végeznek. Számuk ma még csak négy, de a közel jövőben minden járásban hármat négyet alakítanak. 4 z ipari tevékenység egy •' * másik fajtája, mikor a (sz saját termelvényeit feldolgozza, saját természeti kincseit hasznosítja. A kővá- gószöllősi tsz kőbányája milliós forgalmat bonyolít le évről évre. A drávasztárai tsz nádpalló üzemében a helyben termett nádat dolgozzák fel télen a tsz-tagok. Igen sok tsz-szeszfőzde működik a megyében, a kozár- mislenyi tsz például nemrég átvette a pécsudvardi földművesszövetkezeti szeszfőzdét is, miután a két község egyesült. Saját termelésű cirkot dolgoznak fel a hirdi tsz seprűüzemében, mely hasznos téli foglalkoztatást biztosít. A szederkényi Ka- rasica Gyöngye Tsz savanyító üzemében azt a zöldségmennyiséget tartósítják, amit frissen már nem tudnának értékesíteni. Az eper és málna termesztéséről híres nagykozári tsz szörpüzem létesítésére kért a közelmúltban engedélyt. A pellérdi tsz a baromfi feldolgozását fogja (Folytatás a 2. oldalon) Koszorúzás Komlón Vietnami helyzetkép A szabadságharcosok megtámadták Pleiku repülőterét Tegnap Vlagyimir Iljics Lenin születésének 96. évfordulója alkalmából koszorúzást ünnepség volt Komlón a történelem legnagyobb egyéniségének szobránál. A koszorúzáson résztvett Bedő Pálné dr. a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, Neubauer József, a komlói pártbizottság első titkára, dr. Simek Árpád, a komlói tanács elnöke, Stier József, a széntröszt pártbizottságának titkára, Garamvölgyi János, a Mecseki Szénbányászati Tröszt igazgatója, Nagy Dezső vájár, az MSZBT Országos Elnökségének tagja, Hegedűs Sándor, a komlói városi KISZ-bizottság titkára. Huszár Sándor elvtársnak, a komlói j városi párt-végrehajtó bizottság tagjának megemlékezése után az ünnepség résztvevői, a komlói bányászok, a vállalatok, intézmények, tömegszervezetek, iskolák dolgozói illetve képviselői elhelyezték az emlékmű talapzatára a megemlékezés koszorúit, virágait. A képen: Huszár Sándor elvtárs ünnepi megemlékezése. Saigon: A dél-vietnami szabadságharcosok péntekre virradó éjszaka újabb támaszpont ellen intéztek tüzérségi támadást: mintegy 20 percen át lőtték Pleiku repülőterét. A támadás következtében megsemmisült öt, és megrongálódott mintegy 20 repülőgép, egy vietnami katona meghalt, négy vietnami és két amerikai katona megsebesült. A repülőtéren általában ötven gép állomásozik — a támadás tehát minden második gépet megrongált. A partizánoknak nyoma veszett, az amerikaiak a lövedékek re- peszeiből próbálják megállapítani, milyen típusú aknavetőket használtak. Kilenc napon belül ez volt a harmadik sikeres partizántámadás a Dél-Vietnamban levő amerikai repülőterek ellen. Pénteken Saigon lakóinak riasztó látványban volt részük: akció közben figyelhették meg az amerikai bombázókat. Saigon központjától kilenc, illetve a külvárostól három kilométerre fekvő célpontokat bombáztak és lőttek rakétával. Az utcákon az emberek aggódó csoportokba gyűltek: világosan lehetett hallani a bombák és a rakéták robbanását, a házak remegtek. Látni lehetett, hogyan zuhannak a bombák. Az amerikai gépek a Long Vinh őrállás közelében támadták a partizánok feltételezett állásait. Az eredményről nem érkezett jelentés. Quang Ngai közelében péntekre virradó éjszaka folytatódott az ütközet az amerikaiak és a szabadságharcosok között. Amerikai jelentések szerint a Saigontól 530 kilométerre északkeletre folyó csatában 172 partizánt öltek meg. Az amerikai és délÜlést tartott a Megyei Tanács Végrehajtó A Baranya megyei Tanács! Végrehajtó Bizottsága 1964. november 6-án tartott ülésén elfogadta a tanácsi irányítású kiskereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok összevonására vonatkozó előterjesztést. Időszerűvé vált, hogy megvizsgálják az összevont vállalatok működését. Erre került sor a péntek délelőtti vb-ülé- sen, melyen megállapították, hogy az átszervezés a lakosság áruellátásában semminemű fennakadást nem okozott. Már az első hetekben nagyarányú készlet-átcsoportosításba kezdtek, s így nemcsak a kiskereskedelemben, hanem a helyi nagykereskedelemben elfekvő készleteiket is teljesen felszámolták. A minőség védelme és az ipari vállalatokkal való kapcsolat kiszélesítése terén is jelentős a fejlődés. Az átszervezés számos munkaerőgazdálkodási problémát megoldott: eleve megszűnt a vállalatok között korábban fennállt munkaerőcsábítás lehetősége, több mint 30 dolgozót helyeztek vissza lakóhelyének megfelelő munkahelyre, vagyis jelentősen csökkent a munkaerőhullámzás, javult a munkaerő minőségi összetétele A tervezett nyereség-előirányzatot a vállalatok 100,43 százalékra teljesítették, így minden dolgozó részesült 6— 16 napi nyereségrészesedésben. A vállalatok az összevonás után nagyobb összegeket fordíthattak korszerűsítésre: nép- gazdasági hitelből lo millió, vállalati saját forrásból 400 ezer, felújítási keretből 3 millió 200 ezer, tatarozási keretből 9 millió 900 ezer forint áll a vállalatok rendelkezésére, ezenkívül 4 millió 400 ezer forintért 130 különféle hűtő- berendezést vásároltak. A kiegyensúlyozott munka és feladatok jó ellátása mellett azonban kisebb-nagyobb problémák is jelentkeztek: a vállalatok vezető kollektívája nem mindenütt forrt össze elég gyorsan. Különösen a vendéglátó vállalatnál mutatkoztak sokáig nehézségek. Az ellenőrzés azonban mindenütt jól szervezett, de nem kielégítő az elemző és piackutató tevékenységük. A vitában felszólalók elmondották, hogy általában jó tapasztalatokat szereztek az összevont vállalatoknál, de hibaként rótták fel, hogy az alapvető élelmiszercikkek tárolása, illetve tartalékolása nem megfelelő. Javasolták, hogy a kereskedelmi ellátás segítésére, választékosabbá tételére vezessék be a több szektorúságot, vagyis kapcsolódjék be a lakosság ellátásába az fmsz, a tsz és az ipar is. A v. b. tagjai határozatként fogadták el a vállalati irányítás és vezetés színvonalának további emelését, különösen a vendéglátó vállalat munkájának szervezettebbé tételét, a káderfejlesztés és szakmai továbbképzés tervének elkészítését, valamint egy belső decentralizálásra szóló terv elkészítését vietnami veszteségek adatait eddig nem adták meg. Washingtonban csütörtökön közzétették a hivatalos amerikai veszteséglistát. Eszerint a vietnami háborúban eddig 3047 amerikai katona vesztette életét — 1966-ban a hivatalos washingtoni adatok szerint is több amerikai vesztette életét, mint tavaly egész évben. Tdén 1427 amerikai halt meg a harcokban. Az amerikai sebesültek száma összesen 15 863. ebből 8229 amerikai katona idén sebesült meg a harcokban. Ha a harcok a jelenlegi hevességgel folytatódnak, az amerikai halottak száma az év végéig eléri a 6000-et. A fenti számokon kívül még 683 amerikai katona vesztette életét kii’ön- böző balesetek következtében Vietnamban. A dél-vietnami kormány szóvivője pénteken közölte, hogv leváltották a rendőrség főnökét és a katonai biztonsági szolgálat főnökét nevezték ki utódjául. A rendőrség új főparancsnoka Nguyen Ngoc Loan ezredes lett. Nguyen Cao Ky miniszter- elnök pénteken a saigoni repülőtéren fogadta Harold Holz ausztráliai kormányfőt. Holz repülőtéri nyilatkozatában kijelentette, hogy Ausztrália növelni fogja Dél-Viet- namnak nyújtott katonai és polgári segítségét. A miniszterelnök viszontagságos út után érkezett Saigonba: a Perthl repülőtéren indulása előtt egy asszony cipőt vágott az ausztráliai kormányfőhöz, aki csak az utolsó pillanatban tudott kitérni a lábbeli elől. Az asszony a „Mentsétek meg fiainkat” mozgalom híveivel ment a repülőtérre, hogy tiltakozzék ausztráliai katonák Vietnamba küldése ellen. Letartóztatása után kijelentette: „nem bírom elviselni a vigyort Holtz arcán”. Sydneyből egyébként pénteken elindult a legújabb ausztráliai csapaterősítés első, 400 főnyi csoportja Vietnamba. A hajón távozó fiatalokat zokogó asszonyok búcsúztatták a kikötőben. Washington: Fulbright szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke, csütörtökön beszédet mondott a John Hopkins egyetemen. A szenátor kijelentette: attól tart, hogy a Vietnammal kapcsolatos vita jelenlegi viszonylag egészséges légkörét” felváltja majd „a mccarthyzmus új kor”. Rámutatott: „minél tovább folytatódik a vietnami háború a győzelem vagy a tárgyalásos béke reménye nélkül, a háborús láz annál inkább nőni fog — a reményeket felváltja a félelem, a türelmet és a vitaszabadságot felváltja majd a hamis hazafiasság”, Kalonavendégeink találkozója a budapesti helyürség tagjaival A Malinovszkij marsall vezetésével hazánkban tartózkodó .szovjet katonai küldöttség pénteken délután gyűlésen találkozott a budapesti helyőrség tisztjeivel, tiszthelyetteseivel, katonáival, a társ fegyveres testületek küldötteivel és üzemi dolgozókkal. A gyűlést Borbándi János vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöke nyitotta meg Köszöntötte a testvéri szovjet hadsereg magasrangú küldötteit és a többi résztvevőket. majd Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter és Malinovszkij marsall mondott beszédet. Malinovszkij marsall beszéde után a berlini Treptov parkban felállított emlékmű kicsinyített mását és egy. a magyar és szovjet hadsereg fegyverbarátságát szimbolizáló. szovjet katonák készítette kompozíciót nyújtott át Czinege Lajosnak. A forró hangulatú gyűlés Borbándi János vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes zárószavai után az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. Müniich Ferenc nyilatkazata a Lenin-évMIó alkalmából A Lenin-évforduló alkalmából Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja nyilatkozatot adott a Komszomolszkaja Pravda budapesti tudósítójának. Münnich Ferenc nyilatkozatában visszaemlékezett azokra a napokra, amikor a szovjet kormányzat első éveiben, Leninnel találkozott. Lenin a Kreml udvarán odalépett a magyar internacionalisták egyik csoportjához és megdicsérte őket bátorságukért. Helyeselte a magyar forradalmároknak azt az elhatározását, hogy hazamennek és forradalmi harcot \ indítanak. Münnich Ferenc visszaemlékezése szerint Lenin a proletariátus ügye szempontjából rendkívül fontosnak tartotta a magyarországi forradalmat. A lenini eszméket tartjuk szem előtt most is, amikor a szocializmust építjük magyar földön, — mondotta a magyar forradalmár. A Komszomolszkaja Pravda közölte Kun Bélának 1919. január 5-i keltezésű levelét, amelyben Budapestről beszámolt Leninnek a magyarországi helyzetről.
