Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-23 / 95. szám

2 napló 1966. ÁPRILIS S3. — Ülésezik az új angol parlament LONDON: A március 31-1 választások után április 21-én fiit össze az új parlament. A képen: (az első sorban) a kor­mány tagjai a megnyitó ülé­sen. Balról jobbra: Edward Short parlamenti vitarendező, Roy Jenkins belügyminiszter (féiig takarva). Arthur Bot- tomley a nemzetközösségi ügyek minisztere, George Brown miniszterelnök-helyet­tes, Harold Wilson miniszter- elnök, James Callaghan pénz­ügyminiszter, Denis Healey hadügyminiszter, egy meg nem nevezett személy, Frank Cousins a technológiai ügyek minisztere és Frederick Peart földművelés-, halászat, és er­dőgazdaságügyi miniszter. (Ez a kép egyébként az első fel­vétel, amely valaha is készült az alsóházban). Ipar a mezőgazdaságban (Folytatás az 1. oldalról) helyben végezni. A megyében 12 termelőszövetkezet létesít az idén takarmánykeverő üzemet, melyekben gyársze- rűen dolgozzák fel a földjei­ken megtermelt abraktakar­mányt. Ez a néhány kiragadott példa nem ad teljes képet arról a sokrétű Ipari tevé­kenységről. melyet a baranyai termelőszövetkezetek végez­nek inkább csak a figyelmet hívja fel arra. hogy ez van ezzel egyre inkább számolni kell. Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Akadémiá­ján megtartott előadásában — melyet a Népszabadság április 8-i számában olvas­hattunk — nyomatékosan fel­hívta a figyelmet arra, hogy nem üldözni, nem korlátozni, hanem támogatni kell a me­zőgazdasági üzemeket ioari tevékenységük fejlesztésében. Hb*s azt akarjuk, hogy a jö­vőben a mezőgazdasági ter­melés egyre több területen váljék az ipari munka váll­fájává. Megyei és járási szerveink ma már támogat­ják, segítik ezeket a törek­véseket. Hisz nagyon sok ér­ték menne veszendőbe, sok lehetőség maradna kihaszná­latlanul, ha mezőgazdasági üzotneink nem kannának módot arra. hogv ezekkel a lehetőségekkel éljenek. — Rné — francia amneszüalorvcny De Gaulle vidéki korúira indul A francia nemzetgyűlés 252 szavazattal, ellenszavazat nél­kül elfogadta a kormány által előterjesztett törvényjavasla­tot, amelynek értelmében am­nesztiát kap 3 200 személy, akiket az algériai háború ese­ményeivel kapcsolatban ítéltek el. Az amnesztia nem vonat­kozik az OAS vezetőire, vala­mint azokra, akik az állam biztonságát veszélyeztető cse­lekményeket, vagy gyilkossá­gokat követtek el. A francia kormány amnesz­tia törvényjavaslatát, amely eltörli az algériai események­kel kapcsolatban hozott bün­tetések nagy részét, az UNR— UDP, s a Francia Kommunis­ta Párt 250 szavazatával ik­tatták törvénybe. Több mint 200 képviselő tartózkodott a szavazástól, mert elégtelennek tartotta az amnesztiát. Az algériai puccs és az OAS vezetői, valamint a gyil­kosság miatt elítélt személyek — számszerint 86-an — to­vábbra is börtönben marad­nak. Ezek között vannak a 15 évre, illetve életfogytiglanra elítélt Challe, Zeller, Sálán és Jouhaud tábornokok. Az am­nesztia 1667 elítéltre terjed ki, akiket máris szabadonbocsá- tottak. ökölvívás Váüozaios mérkőzéseit, szoros küzdelmek a vldékliaino’ sipn Már az első gongütéskor több- százan foglaltak helyet a PVSK tornacsarnokban, a kora délutáni kezdés ellenére is. A selejtezők küzdelmeivel tegnap indult meg a háromnapos mérkőzés-sorozat az ökölvívó felnőtt vidékbajnok­ság érmeiért. A nevezéseknél már eldőlt, hogy várakozáson felüli sportélménynek lehetnek szem­tanúi az érdeklődők. Százhét ver­senyző érkezését jelezték a szak­osztályok, a területi bajnokokon kívül meghívást kaptak az első­osztályú ökölvívók, a magyar vá­logatott keret tagjai és a tavalyi vidék bajnokok. Végeredményben a rendezők 86 versenyző indulá­sát engedélyezték. Három napon keresztül akad tehát bőven esemény a vasutas spor'csarnokban. Tegnap délután és este 26 pár lépett szorftóba, ma pedig az elődöntő küzdelmei­vel folytatódik a bajnokság. Dél­előtt és délután egyaránt 20—20 pár dönti el a továbbjutás sorsát. A közönség negyedóránként íel- morajló hangja is hűen jellemez­te. hogy majd mindegyik találko­zó ígért, valami sportcsemegét. Sok ismerős nevet közölt a han­gosbeszélő, hiszen résztvesznek Gyöngyös, Tatabánya, Salgótarján, Kaposvár, Kiskúnf él egyháza, Szé­kesfehérvár és Pécs legjobb ököl­vívói, hogy csak az elsőosziályú csapatokat említsük. Az első tapsot a rokonszenves dorogi Haidu érdemelte ki. ke­mény, kultúrált öklözésével, az első meglenetést pedig Horváth, a Kaposvári Dózsa versenyzője okozta, aki már a selejtezők so­rán búcsút mondott a bajnokság­nak, Ugyanis mélyütésért a 3. menetben lelép*ették. De nála ne­vesebb versenyzőket is ért ke’le- met’ep csalódás. És ezt nemsoká- l*á Gajer, a Gyöngyös? HSE is­mert erőssége i<? tapasztalhatta. Berecski István, ragyogó taktikai härtbar» gvőzött ellene. Ezzel a mérkőzéssel kezdődött meg a pé­csi versenyzők színre lépés», még­pedig sikerrel, amit a hálás kö­zönség nagy tetszésnyilvánítással honorált. De kijutott a tapsból a többi szép tellesíttnénvt nyújtó öklözőnek is, akik közül többnek bizony győzelmet szavazott volna a nézősereg. A Papp (Kaposvári Dózsa) — Oláh (Salgótarjáni Bá­nyász) találkozó mindkét részt­vevője olyan ökölvívást produkált, amely beillett volna egy rangos döntőnek is. De mivel győztest kell feltétlen megjelölni a ponto­zóknak ebben az esetben, Oláh­nak ítélték a továbbjutást. Nehéz volt a feladat egy nagyon színvo­nalas küzdelem után. A vastaps­ból azonban Papp Jánosnak is jutott. Sok esetben a megalapozott erőn létről is meggyőződhetlek a szak­emberek. a félnehézsúlyú Surián (Salgótarján) és Vigh (Szolnok) 3 meneten keresztül olyan erős ira­mot diktált és bírt, ami szintén ennek a bajnokságnak pozitívu­mai közé tartozik. De általában tapasztalhattuk ezt. A találkozók zöme kilenc percen át tartott, kevés leléptetés, feladás és ki­ütés akadt. Ez elsősorban a me­zőny kiegyensúlyozottságát húzza alá. Jellemzésül például, hogy a nehézsúlyú válogatott. Budainak is keményen meg kellett küzde­nie az alig ismert dorogi Erdei­vel. A selejtezők után, az elődöntők első találkozói során, a gvőri Pusztai ragadtatta el a nézőket ki'űnő technikájával, gyorsaságá­val. Ezután ismét egy váratlan eredmény következett. A kecske­méti csapat fiatal versenyzője Or­bán, feladásra késztette a fehér­vári Harangozót. A pécsi versenyzők váltakozó sikerrel szerepeltek. Gard M’klóst, a balszerencsés sorsolás azonnal a kaposvári Zsigával hozta össze. Vesztesként hagvta el a szorítót, bár harcos volt, szívósan küz­dött, ellenfele mégis megérdemel­ten jutott tovább. Kovács István első bemutatkozása a pécsi kö­zönség elő't. győzelemmel indult, Schtorek (Békéscsaba) a leléptetés sorsára jutott. Gombkötő Béla vereséget szenvedett Insicstől (Pé­csi Honvéd) igaz, hogy nagy küz­delem után és minimá’is nontkü- Púibséggel, Az e^t ecryik legszebb 'eb eseményét láthattuk Bereczki Lászlótól, "aki ragyogó harcban, na cv fölénnyel győzött a győri Csiba ellen. Somogyvárt Valért» A jobboldali ellenzék, amely­hez a szocialisták is csatlakoz­tak, teljes amnesztiát java­solj De Gaulle szombaton ismét vidéki körútra Indul. A köz- társasági elnök, szülővárosá­ban, Lille-ben megnyitja a kereskedelmi vásárt, a követ­kező napokban pedig helikop­teren több észak-franciaorszá­gi várost és Ipari üzemet lá­togat meg. Lille baloldali vezetés alatt áll. A szocialista polgármester bejelentette, hogy nem vesz részt a köztársasági elnök fo­gadtatásán. A helyi önkor­mányzat kommunista tagjai is távolmaradnak az ünnepsé­gektől. Krag Washingtonba n Ottó Krag dán miniszterel­nök csütörtökön este New Yorkból Washingtonba érke­zett. New Yorkban a dán kor­mányfő tárgyalt U Thant ENSZ-főtitkárral és Goldberg amerikai ENSZ-fődelegátussal. Krag rövid sajtóértekezletén közölte, hogy az amerikai ve­zetőkkel folytatandó megbe­szélésein a NATO, a Ken- nedy-forduló és Vietnam problémáiról lesz szó. Tár­gyalni fognak a két ország közötti kereskedelemről is. ENSZ-bizottság ülése A gyarmati kérdés megol­dására alakított 24 tagú kü­lönleges ENSZ-bizottság csü­törtök délutáni ülésén elfo­gadta azt a 14 állam által elő­terjesztett határozattervezetet, amely felszólítja Angliát, te­gyen az eddigieknél hatéko­nyabb lépéseket — beleértve erő alkalmazását is — a dél- rhodésiai fajgyűlölő rezsim felszámolása céljából; A határozati javaslatot 19-en szavazták meg, 5 állam, — Anglia, az Egyesült Államok, Ausztrália, Olaszország és Dá­nia — képviselői tartózkodtak a szavazástól. A 24-es bizottság által elfo­gadott határozatot most jóvá­hagyás végett az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa elé terjesz­tik. New York-i politikai kö­rökben azonban nem tartják valószínűnek, hogy a Biztonsá­gi Tanács jóváhagyja a hatá­rozatot, minthogy Anglia el­lenkezése hasonló javaslatok elfogadását már korábban is megakadályozta^ 63000 belga nő sztrájkja Egy hét a világpolitikában 0 Gromiko Olaszországban 0 Amerika mozgósítja Bonnt Párizs ellen 9 Szilárd a francia álláspont a NATO válságában Q Az osztrák koalíció bukása és ami utána következőt A hét második felében Gro­miko római látogatásáról szóló tudósítások és kom­mentárok kerültek a vi­láglapok vezető helyére. Az érdeklődés a Szovjetunió kül­politikai lépésének szól. Meg­szokta a világ közvéleménye, hogy a szovjet diplomácia lé­pései mindenképpen nagy je­lentőségűek. Egyelőre még nem lehet ismerni a szovjet külügyminiszter római tár­gyalásának részleteit, bizo­nyosra veszik azonban, hogy feltétlenül szóba került a viet nami probléma és olasz rész­ről néhány olyan európai kér­dést is felvetnek, amelyek kö­rül a különböző nyugati fő­városokban élénk vita folyik. Annyi bizonyos, hogy a szov­jet külügyminiszter igyekszik olyan irányban érvényesíteni a befolyását, amely megfelel a béke általános érdekeinek, s a különböző társadalmi és gazdasági berendezésű orszá­gok közötti kapcsolatok fej­lesztésének. A Rómában folyó tanácskozásoknál figyelembe kell venni, hogy az olasz po­litikában az utóbbi időben láthatóvá vált egy olyan tö­rekvés, amely igyekszik az Egyesült Államoktól némileg függetlenebb külpolitikát biz­tosítani Olaszország számára. Természetesen az olaszok nem mennek el olyan messze e tekintetben, mint De Gaulle és Franciaország, de azért úgy látszik — legalábbis ami Fanfani külügyminiszter el­gondolásait illeti —, Olaszor­szág is megoróbál önállóbb helyet biztosítani magának a nyueati szövetségi rendszeren belüL A nyugat-európai politikai központokban változatla­nul a legtöbbet vitatott probléma a NATO és Franciaország kapcsolata, pon­tosabban ennek a kapcsolat­nak a felszámolása. Ismere­tes, hogy De Gaulle elhatá­rozása ig®n heves reakciót keltett nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az at­lanti szövetséghez tartozó más országokban is, elsősorban Nyugat-Németországban. Az amerikaiak megpróbálják a nyugatnémeteket mozgósítani Franciaország ellen, de eddig még nem értek el komolyabb eredményt. A francia külügy­miniszter a közelmúlt napok­ban Bonnban folytatott tár­gyalásokat, de azt ma már a nyugatnémet lapok is beisme­rik, hogy nem sikerült sem­miféle változást elérni a fran­cia álláspontban. A nyugatné­metek Franciaország kivonu­lását a NATO-bóI arra akar­ják felhasználni, hogy meg- tornedózzák a második világ­háborúból származó francia jogokat. így például francia katonaság nvugatnémet terü­leten való állomásozását olyan feltételekhez próbáliák kötni, amelyek megfelelnek a nyu­gatnémet revanskövetelések- nek. Persze a bonni kormány revanspolitikája nyugati szö­vetségeseivel szemben, más módon nyilatkozik meg, mint például a szocialista országok­kal szemben. A nyugatnéme­Egész Nyugat-Európában, de a kapitalista világ más részei­ben is — Japánban és Latin- Amerikában — hatalmas erejű tömegsztrájkok söpörnek vé­gig. Ezek a nagyszabású mun­kásmegmozdulások minden szónál beszédesebben szólnak a tőke és a munka nem szűnő ellentéteiről. A legtöbb sztrájk, természetesen, elsősor­ban bérkövetelések miatt robbant ki. A munkások felháborodottan látják, hogy az általános fegyverkezési haj­sza velejárójaként napirend­re került infláció minden ter­hét az ő vállaikra nyomják. Magasabb béreket követelnek tehát, jobb munkakörülmé­nyeket, szociális helyzetük megjavítását. Ezek a bérharcok azonban politikai követelésekkel is pá­rosulnak. Mind, szenvedé­lyesebben sürgetik a vietnami háború felszámolását, az álta­lános leszerelés megkezdését és a világbéke intézményes biztos tását. E küzdelmek so­rából kiemelkedik Belgium egyik legnagyobb vas- és fémipari üzemének esete Herstal-ban. Itt 63 000 mun­kásnő szüntette be a munkát. Képünk hitelesen demostrálja a felvonulást. Ezek a belga ,asszonyok és lányok azt kö­vetelik, hogy azonos munkáért ugyanakkora bért kapjanak, mint a férfiak, ök a sztrájkot egybekötötték a női egyenjo­gúságért folyó harccal is. Ennek a 63 000 belga asz­szonynak és lánynak elkesere­dett fellépése világraszóló vád a tőkés rendszer ellen, amely nem győzi magaszt',’ni önma­gát. De a kegyetl. ;i tények vasszöge minduntalan kibuk­kan a zsákból. A szép és hangzatos szólamok mögött ott a rideg valóság: nincs ott igazi szabadság, ahol a tőke az úr! Normá!isan működik a műszív tek ezúttal felvetették, hogy a francia csapatok állomáso­zása nyugatnémet területeken, új megállapodást tesz szük­ségessé, ha De Gaulle ragasz­kodik a NATO-ból való kivo­nuláshoz. Ennek a kikötésnek az a lényege, hogy Bonn megpró­bálja úgy beállítani a dolgot, mintha francia csapatok nyu­gat-németországi tartózkodása a NATO alapján jött volna létre. Ez nem felel meg az igazságnak. A francia csapa­tok nyugat-németországi tar­tózkodása a hitleri háború el­vesztésének a következménye és csak később illesztették be a NATO keretei közé. Ezen a taktikán természe­tesen a franciák is átláttak és Couve de Murville úgy tá­vozott Bonnból, hogy még csak előzetes döntést sem hoztak. Mindössze arra szorít­koztak, hogy kölcsönösen le­rögzítették az álláspontokat. A nyugatnémet taktikázásnak még egy célja volt. Igyekez­tek a francia belpolitikában nehéz helyzetet teremteni a Pompidou-kormány számára. Nyilvánvaló, hogy az atlanti­barát ellenzék és Bonn tak­tikáját eleve összehangolták. A francia parlamentben ugyanis néhány atlantibarát (ami gyakorlatban ameri ka- barátságot jelent) képviselő bizalmatlansági indítványt tett a Pompidou-kormány el­len, mégpedig a NATO-va! szemben követett politika miatt. A bizalmatlansági Indít­ványt a parlament elvetette. Az elutasításhoz olyan pártok is csatlakoztak, amelyek egyébként számos kérdésben nem értenek egyet De Gaulle politikájával. E lénk figyelmet keltette hé­ten a világsajtóban az osztrák koalíció bukása, amely egy több mint húsz évig tartó kormányzati rend­szer végére tett pontot. A má­sodik Osztrák Köztársaság történetében első ízben ala­kult egypárti kormány, annak a választási győzelemnek az alapján, amelyet a márciusi választásokon ért el a nép­párt. Ismeretes, hogy a választá­sokon a néppárt megszerezte az abszolút többséget, ami le­hetővé tette számára, hogy felszámolja a koalíciót. Nem lehet azt állítani, hogy a nép­párt egész vezetősége egybe­hangzóan követelte volna a koalíció felszámolását, így például maga Klaus kancellár több ízben úgy nyilatkozott, hogy szeretné fenntartani az együttműködést a szocialis­tákkal. Ehhez azonban a nép­párt nem biztosított megfele­lő feltételeket és csak olyan módon lett volna hajlandó megtűrni a szocialistákat a kormányban, hogy azok egy szerűen statisztálnak a nép­párti program végrehajtásá­hoz. Kétségtelen, hogy a szocia­lista párt vezetői között is voltak egynéhányon, akik sze­rették volna biztosítani a koa­líciós együttműködést, még a legmesszebbmenő engedé­kenység árán is. Az egy hó­napig tartó tárgyalásokat tu­lajdonképpen ebben a sze. lemben/ vezették. Kiderüli azonban, hogy a szocialists párttagság nem akarja elfo­gadni ezt a lealázó és politi­kailag mindenképpen kocká­zatos helyzetet. A múlt hét végén összeül: szocialista párti kongresszus végül is az ellenzékbe vonu­lás mellett döntött, annak el­lenére, hogy a párt vezetői közül többen, így Pittermann és Kreisky erősen exponálták magukat a koalíció fenntar­tása mellett. Az ellenzékbe vonulás mindenesetre biztosít­ja a szocialista párt számára az osztrák közvélemény bizal­mának visszaszerzéséhez a le­hetőséget, persze ezt a lehető­séget harcos módon kell majd kihasználni. Houston: Legújabb hírügynökségi jelentések szerint a 65 éves Derudder nevű szívbeteg mellkasába csütörtökön be­épített műszív most már normálisan biztosítja a szívműkö­dést. A beteg állapota kielégítő, a vérnyomás 120/70 és a je­lek szerint a gyógyulás folyamatos. A hírügynökségek részletesen írják le a műtétet. E sze­rint a grape-fruit nagyságú műszív beépítése 6 órát vett igénybe. Ezt a műszívet két n.űanyag-cső köti össze a beteg j szívével. Az egyik cső a baloldali szívpitvarba vezet, hogy a ! tüdőből jövő friss vér-ellátást biztosítsa. A másikat az aortá­hoz rögzítették. A műszív a szükséges vérmennyiség 40 száza­lékát szállítja a baloldali kamrába, míg a beteg szíve szál­lítja a többit. A műszív működését egy. a beteg ágyának fe­jénél elhelyezett szivattyú biztosítja. A sebészek véleménye szerint az első sikeres műtét után lehetővé válik hogy az ilyen_ műsziveket megfelelő méretre csökkentsék, illetve a müszív működését elősegítő olyan miniatűr szivattyút erősít- ! senek a szívbeteg hátára, amely nem gátolja a normális moz- j gást. Mi több, nem tartják lehetetlennek, hogy a jövőben az ! egész szivet pótolják egy műszív beépítésével. *

Next

/
Thumbnails
Contents