Dunántúli Napló, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-20 / 92. szám

napló 196«. Április 2«. 2 Megalakult az új iraki kormány Bagdad: A bagdadi rádió jelentése szerint Irakban meg­alakult az új kormány. A mi­niszterelnök (és egyben bel­ügyminiszter) továbbra is Ab­del Rahman al-Bazzaz. A mi­niszterelnökön kívül a kor­mánynak 11 tagja van, közü­lük 14-en már az előző kor­mányban is szolgáltak. A legjelentősebb változás az új kabinetben, hogy az eddigi hadügyminiszter Al- Ukaili utódjává Mahmud Suk- rl vezérőrnagyot nevezték ki. Adnan Pacsacsi külügyi ál­lamminiszter megkapta a kül­ügyminiszteri tárcát. Nyomban megalakulása után az új kormány tagjai letették a hivatali esküt. A képen: Abdel Rahman Aref tábornok, az újonnan megválasztott köztársasági el­nök, leteszi a hivatali esküt. Hanoi környékén ipari övezetet bombáztak az amerikaiak Saigon: Az amerikai kato­nai szóvivő közlése szerint hétfőn amerikai gépek bom­bázták Hanoi ég Haiphong között a nagy Uong Bi hő­erőművet. A bombázási szünet óta az amerikai gépek ezúttal támadták először a Hanoi környékén levő ipari övezet létesítményeit Kedden B—52-es bombázó­gépek Da Nang városától dél­nyugatra 32 kilométerre bom­bázták a szabadságharcosok feltételezett állásait Az AFP saigoni tudósítása szerint hat amerikai pacifista tartózkodik jelenleg a dél­vietnami fővárosban. Köztük van Musté lelkész, a vietnami háború ellen rendezett nagy New York-i tüntetés egyik szervezője. A békeharcosok szerdán sajtóértekezletet tar­tanak. Washingtoni jelentés szerint az amerikai hadsereg szó­vivője közölte, hogy december óta erőteljesen csökken azok­nak az amerikai katonáknak a száma, akik önkéntes szol­gálatra jelentkeznek Viet­namba. Decemberben még 4490 katona jelentkezett Vietnam­ba, márciusban már csak 1710. Az amerikai szárazföldi had­sereg Vietnamban harcoló 146 000 katonája közül 26 342 jelentkezett önként Couve de Murville francia külügyminiszter kedden este visszarepült Párizsba a nyu­gatnémet fővárosból. Az eló­zó nap Schröder külügymi­niszterrel folytatott találko­zóról hivatalosan semmit sem közöltek, kiszivárgott értesü­lések alapján azonban diplo­máciai körökben az a benyo­más, hogy a NATO-válság és elsősorban a Nyugat-Német- országban állomásozó francia csapatok ügyében a külügymi­niszteri eszmecsere nem hozta közelebb a szembenálló állás­pontokat. A nyugat-német sajtó azt hangsúlyozza, hogy még nem szoros értelemben vett tárgyalásokról volt szó, hanem csak „a kiindulási po­II szovjet katonai ■lelegácid Kecskeméten A szuperszónikus gépek pi­lótáival találkozott kedden a szovjet katonai küldöttség, amely Malinovszkij marsall­nak, a Szovjetunió honvédel­mi miniszterének vezetésével tartózkodik hazánkban. A szovejt hadsereg magasrangú küldöttei Kecskemétre láto­gattak, ahol felkeresték a j magyar néphadsereg egyik I repülőalakulatát. zíciók leszögezéséről” a tulaj­donképpeni tárgyalások még csak ezután kezdődnek, való­színűleg májusban, de azok mindenesetre az előzmények után rendkívül nehéznek ígér­keznek. Bonni kormánykörökben ez­zel kapcsolatban azt hangoz­tatják, hogy bizakodva tekin­tenek a további fejlemények elé, mert úgy vélik, hogy Bonn rendelkezik „az erősebb tárgyalási pozícióval”. Bonn­ban feltételezik ugyanis, hogy De Gaulle elnök mindenkép­pen Nyugat-Németországban akarja tartani a francia csa­patokat és ezért végül is kö­zelednie kell a bonni állás­ponthoz. Bonn „erősnek“ érzi magát Párizzsal szemben Kínai—burmai közös közlemény Peking: Liu Sao-csi-nek, a Kínai Népköztársaság elnö­kének április 17. és 19. között a Burmai Unióban tett láto­gatásáról közös kínai—burmai közleményt hoztak kedden nyilvánosságra, amelyet Liu Sao-csi és Ne Win tábornok, a Burmai Forradalmi Tanács elnöke írt alá. A közlemény hangoztatja, hogy Liu Sao-csi és Ne Win megtárgyalták a két országot érdeklő kérdéseket és a délke­let-ázsiai helyzetet. Burmai részről újból leszö­gezték, hogy támogatják a Kínai Népköztársaság ENSZ- beli törvényes jogainak hely­reállítását és ellenzik a „két Kína” elvét. A Kínai Népköz- társaság elismeréssel adózott a burmai kormány béke- és semlegességi politikájának. urave de Murville francia külügyminiszter (balról) április 18-án Gerhard Schröder külügyminiszterrel a NATO-vál- ságról tárgyal. Washington „barázdái" Afrika arcán Az afrikai földrész sokszor viharos és mindig bonyolult eseményei mögül az utóbbi hónapokban egyre gyakrab­ban tűnnek elő az amerikai neokolonializmus Afrika-poli- tikájánák gyanús nyomai. A földrajzi és időbeli eltérés hozzájárul ahhoz, hogy a fe­lületes szemlélő ezeket a nyo­mokat elszigeteltnek és össze­függéstelennek Ítélje. Ben Barka, a marokkói el­lenzéki politikus brutális el­rablásával kapcsolatban fel­vetődött, hogy Oufkir marok­kói rendőrminiszter az ame­rikai titkosszolgálattal, a CIA- val összehangoltan cseleke­dett. Nigériában összeomlott egy, az angol birodalmi érdekek számára nagyon is megfelelő gyarmati rezsim — s máris arról beszélnek, hogy az új, katonai rendszerre az ame­rikaiaknak a korábbinál na­gyobb befolyásuk van. Közép-Afrikában néhány- napos időközökben katonai puccs buktatta meg a kor­mányt három olvan országban is, amelyek a francia neo­kolonializmus uralmi köréhez tartoztak. A francia sajtó tel­jesen nyíltan — az Egyesült Államok kezét keresi az ese­mények mögött. Kongóban, Fekete-Afrika talán legfontosabb ^ stratégiai központjában hosszú válság után ugyancsak a hadsereg főnöke, Mobutu ragadta ma­gához a hatalmat — tehát olyan politikus, aki a belső küzdelmek során már évek­kel ezelőtt átlépett a belga gyarmatosítás (és ezzel együtt __ dokumentumok egész sora s zerint — a belga titkosszol­gálat) kötelékéből az ameri­kaiak oldalára. Az utóbbi hónapok legje­lentősebb afrikai hatalmi vál­tozásainak ez a puszta felso­rolása is jelzi, hoev az ame­rikai neokolonializmus „tá­madásiban van” a fekete föld­részen, s a látszólag elszige­telt események mögött egy nagyon is világos politikai­katonai elképzelés körvonalai bontakoznak ki. E poliUKa végső célja, hogy Afrika gaz­daságilag, valamint fegyver­kezési bázis szempontjából továbbra is a megelőző mér­tékben függjön az imperializ­mustól, s így a nemzetközi küzdőtéren az atlanti blokk stratégiai tartalékát alkothas­sa. Ezt a célt az amerikai neo­kolonializmus Afrika-politi- kája sokrétű és hajlékony módszerek egyidejű alkalma­zásával próbálja elérni. Ezek­nek a módszereknek néhány tipikus jellemvonása a kö­vetkező: 1. Az amerikai neokolonia­lizmus óvakodik attól, hogy nyíltan szembeforduljon a kritikus pontokon a volt gyarmati hatalmak pozíció­jával és megkísérelje azok leplezetlen elhódítását. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy egy ilyen küzdelem ki­robbanása esetén a követke­zetesen gyarmatosítás-ellenes erők pozíciói rohamosan meg­erősödhetnének és — Mennen Williams, az Afrika ügyeivel foglalkozó amerikai külügy­miniszter-helyettes szavaival — „betódulhatnának abba a vákuumba, amelyet a régi gyarmatosító hatalom pozíciói­nak látványos összeomlása hoz létre”. Ez a magyaráza­ta annak, hogy valóban kri­tikus helyzetekben, amikor a hatalmi változások kérdése élesen és nemcsak formai mó­don merül fel — az amerikai neokolonializmus minden ere­jével és befolyásával a régi gyarmati hatalom mögé áll. A közelmúlt erre számos pél­dát szolgáltatott. Washington teljes mértékben támogatja London politikáját Rhodesia ügyében, hozzásegítve az an­gol kormányt ahhoz, hogy a többségi elven alapuló tényle­ges függetlenség elérését le­hetetlenné tegye. Az ENSZ fórumán politikailag, fegyver- szállításokkal pedig katonai­lag támogatja Portugáliát af­rikai gyarmatainak megtartá­sában, lehetőséget adva arra, hogy a NATO-egyezmények keretében Portugáliába irá­nyított fegyverszállítmányo­kat a szabadságharcosok ellen használják fel. Amikor a kon­gói harcok során egy adott időpontban az antllmperfalis­ta fordulat lehetőségei meg­növekedtek —, az Egyesült Államok, Belgiummal és Nagy-Britanniával közösen fegyveres intervencióval avat­kozott be a polgárháború me­netébe. 2. Ez a gyarmatosítók egy­másközti lojalitása csak addig érvényes, amíg kritikus hely­zetekről, alapvető, közös gyar­matosító érdekek megvédésé­ről van szó. A közvetlen krí­zis elmúltával az amerikai neokolonializmus Afrika-poli- tikája arra törekszik, hogy „súlyeltolódást” hozzon létre és a régi gyarmatosító hata­lom rovására megnövelje be­folyását. (Miután az atlanti blokk alapvető ellentmondása jelenleg a francia—amerikai ellentét —, ez a törekvés kü­lönösen élesen megmutatkozik Franciaország afrikai érdek- területén.) Ezzel kapcsolatban a következő tényekre kell emlékeztetni: a) A Ben Barka-ügy (és abban a CIA máig Is tisztá­zatlan szerepe) alkalmat ad az Egyesült Államoknak ar­ra, hogy kihasználja a ma­rokkói—francia viszony roha­mos romlását. így megerősít­heti politikai pozícióit egy olyan országban, ahonnan csak a koz-'mi'iltban vonták ’.;i az ameri. i légitámaszpon­tokat. Történelmi cáfolat! Még jól emlékezünk a ho­nolului „politikai nász”-ra. Ott Johnson ölelkezett Ky tábornokkal és az idegenfor­galmi lányok virágfüzércket akasztottak az ölelkezők nyakába a tündöklő kék ég alatt. Ky mámorosán szaval­ta: szeretett népe imádja a jenki felszabadítókat és Johnson — ki tudja há­nyadszor — megismételte új­donsült doktrínáját: az USA haderő jelenléte Dél-Viet- namban megfelel a nép ér­dekeinek. Ezt az ölelkezést a gáz­bombák, mérgesgázok, ve­gyifegyverek, gyújtólövedé­kek hallatlan áradata követ­te és Dél-Víetnam égő po­kollá változott. Csakhogy a nép megelégelte az idegen katonák rémuralmát. Da Nang, Hűé, Saigon — és az északi perifériák állásfog­lalása megmutatta: elhamar­kodottan osztogatták „nászi” koszorúikat a honolului Ide­genforgalmi lányok. Kide­rült, hogy Honolulu ege már akkor sem kék volt, hanem ijesztően sötét a Dél- Vletnamhan felgyújtott vá­rosok és falvak fekete füst­jétől. Hűé katonasága már megtagadta az engedelmes­séget Ky úrnak. A tömeg sziláján kiáltja: „Yankee go home!” íme: ez felel meg a nép érdekeinek! Maguk az amerikaiak meg­kezdték katonai tanácsadóik visszavonását egyes terüle­tekről. Saigonban és Was­hingtonban döbbenten tana­kodnak: mi következik még? Azt senki sem hiszi, hogy a Hitlert-imádó Ky tábornok hamut szór majd a fejére és bűnbánatot gyakorol As sem valószínű, hogy a Pen­tagon csak úgy „simán” be­ismeri a vereségét. Egy azonban bizonyos: Állam­férfit ritkán cáfolt meg a valóság olyan gyorsan, mint Johnson elnököt. Több mint káltó tény: Dél-Vietnam né­pe nem kér a jenki milliár­dosok „szabadságából”! Dél-Vietnam embermllIlóL nak hazaszeretete forr, tü­zel és igazságtevést követeL Márpedig az ilyen lángokban hamuvá kell porladnia min­den agressziónak. Előbb- utóbb megtanulja ezt a H’t- ler-szellemű Ky te — és minden patrónusa! Szovjet—Szíriái tárgyalások Moszkva: Kedden meg­kezdődtek a tárgyalások szov­jet vezető személyiségek és a Moszkvában tartózkodó szíriai kormányküldöttség között. Szovjet részről Koszigin, a Minisztertanács elnöke, Novi­kov, a Minisztertanács elnök- helyettese, Gromlko külügy­miniszter, szíriai részről pedig Zuajen miniszterelnök, Mak­husz mlniszterelnökhelyettes és külügyminiszter, s mások vesznek részt a tárgyaláso­kon. A Zuajen vezette szíriai kormányküldöttség szovjet- nnióbell látogatása során fel­kérést Leningrádot és Volgo- grádot is. Április 25-én utazik majd el a Szovjetunióból Nyolcévi szabadságvesztésre ítélték a kegyetlen anyát A Veszprém megyei bíró­ság büntető tanácsa kedden hirdetett ítéletet Sltomyák Alajosné különös kegyetlen­séggel végrehajtott szándékos emberölési kísérlete bűnügyé­ben. Skomyák Alajosné — aki öt gyermek anyja — Sándor ne­vű öt esztendős fiát szülőhöz különösen méltatlanul ember­telen módon nevelte. Allan­b) A Közép-afrikai Köztár­saságban, Dahomeyben és Felső-Voltában lezajlott ka­tonai puccsok a francia gyar­mati hatalommal hagyomá­nyosan együttműködő, Párizs által kiválasztott politikai ve­zetőket taszították le a hata­lomról. Ezek az országok tag­lói az úevnovezett „Afrikai— Malaas Unió”-nak. Ez lénye­dében a franciabarát afrikai országok blokkja volt. amely­nek lényeges szerep jutott az amerikai ecvséetörekvésék megtorpedózásában. c) Ni dórjában. Afrika lee- ragyobb lélekszámú orszáeá- ban az angol ayarmatűavi rni- rjqT-tárjiirnmal eevüttműködő. feudálls-törzri alapon kor- rránvzó rendszer bukása al­kalmat nvűit az amerikaiak­nak arra. hogy kihasznállak az új. katonai kormányzat nrohlámáit és erősítsék hely­zetüket Afrika egyik legfon­tosabb országában. Az utóbb! hónapok esemé­nyei ilv módon beszédesen mutatják, hngv élesedik az Afrfkáéri: folvó küzdelem. A fekete földrészen a rési dvar- matl struktúra összeomlásá­val az Imperializmus az utób­bi évtizedek egvik legna­gyobb veresedét szenvedte el Az összeomló, rési szerkezet romiain azonban űi stratégiá­val jelentkezett az Eavesült Államok neokolonializmusa. Ez a változatos formában fel­lépő, a gazdasági behatolás­tól a fegyveres intervencióig terjedő eszközöket alkalma­zó erő — az új Afrika előre­haladásának legfőbb akadá­lyává vált dóan ütlegelte és éreztette m gyermeket, aki emiatt szem­betűnően visszamaradt a fej­lődésben. A családban meg nem tűrt kisfiút két alkalom­mal is állami gondozásba vet­ték, de az anya kérelmére újra visszakerült a családba. Skomyákné ezután fiát még kegyetlenebb módon sanyar­gatta. Az anya — mint meg­állapították — az orvosi fel­szólítás ellenére is szándéko­san elmulasztotta gyermeke rendelőintézeti vizsgálatát. A gyermek állapota válságosra fordult, s a kisfiút csak vér­átömlesztéssel, és hatékony kezeléssel, szinte az utolsó pillanatban mentette meg a haláltól az orvosi beavatko­zás. A bíróság megállapította, hogy szembetűnően kimutat­ható a különös kegyetlenség­gel végrehajtott szándékos emberölési kísérlet, mert a már-már haldokló, kórházba került gyermek fején nyílt ré- pedés, a lábán szúrás, a tes­tén több helyen friss seb lát­szott. A gyermek négy helyen szenvedett csonttörést: eltört a lapockája, a bordája, a kulcscsontja és a karja. A Veszprém megyei bíróság Skomyák Alajosnét — mint elsőrendű vádlottat — nyolc évi szabadságvesztésre ítélte. A bíróság az apát, Skornyá' Alajost — mint másodrendű vádlottat —, aki eltűrte fele sége tetteit —, ifjúság elleni bűntett miatt tíz hónapi sza­badságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. I Uj cserépkály Miák készítését, ízléses NDK- csempéből, valamint kAlyhAk AtrakAsAt, javítAsAt a lakosság részére röviu határidőre vállaljuk. Pécsi járási Építő Ktsz, | Sállal utca U. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents