Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-09 / 57. szám
mAkcids a. CIO napló 5 bír& Ív Perek, rendeletek A termelőszövetkezetek segítik 0i> A Szigetvári Járásbíróság „Polgári bíró” feliratú szobájában dr. Sellei József bíró > ^ ül az íróasztalnál. Asztali lám- pújának fénye vagy egy tucat kéj sárga dossziét világít meg. Bí- i '< rósági ügyiratok. I ;sVÍ Bontóperek J Arról kérdezgetem, hogy a e‘2 szigetvári járásban milyen ter- 2Z®J mészetű polgári perek vannak t 1 most többségben? Milyen ka- ezel tegóriában nőtt vagy csókkal kent az ügyiratok száma? — Legtöbb a bontóper •* J mondja. sic Tény, hogy az újabb remizví delkezések bizonyos esetek- lPj ben könnyítést engednek a bontóperi bizonyítási eljárásai« ban, mert ha a házastársak n1^ szándéka a válást illetően ko- 3 moly, mindketten kérik, meg- esveztek a gyerekek elhelyezd zésében is, nincs vita köztük sei a, vagyon megosztásában sem, ’ & akkor a bíróság mellőzheti a 9 házasságok felbomlásához ve- re | zető okok kutatását. A felekkel nek nem kell feltárniok há- zasságuk benső részleteit. U Nagy füzetet üt fel, aztán ! folytatja: — A statisztikában — mint Tj látom — szép számmal szerepelnek a különböző tartásipe- : j rek. Ezek közül mint szomo- 1 rú tényt említem: sokan köt- , j nek idős emberekkel eltartási 35 szerződést, aztán... Már többször felmerült a probléma és f csak helyeselni tudnám, ha a az eltartási szerződések megkötéséhez tanácsi engedély lenne szükséges. Az igaz, hogy jJS az ilyen szerződések problé- más eseteiben a tanács szakáé# igazgatási szerveinek van bé- kítési, ellenőrzési joguk. Ez i azonban nem sokat ér akkor, _> amikor viszont határozatho- j zatali joggal nem rendelkezni nek. Végeredményben példá- ){S ül egy községben mégiscsak a tanács isméri legjobban a * helyzetet, a tanács tudja meg- ítélni: az eltartási szerződés ^megkötését az eltartók részéit! ről nem az idősek kijátszása sugallja-e? Sőt azt is javáéi sóin ám: ruházzák fel a tanáig csókát perindítási joggal ab- 1 ban az esetben, ha látják: az , i idős embert az eltartók ki- ’»I játsszák vagy durván bánnak vele. Á $ Visszás helyzetek P1* A beszélgetések során szóba ,g kerül: van egyéb megoldásra III váró visszás helyzet is. Nem- j rég tárgyalt egy ügyet. A fe- vjj leségnek kétszobás családi há- ’ ■ za van, ott lakik a férj is. I A házasság a férj hibájából 1J felbontásra került és a bíróul ság kötelezte a férjet, hagyja j el a lakást. Igen ám, de a férj nem megy, a tanács pe- j dig nem tud a férfi számára másik lakást biztosítani. A ’’ I férfi lehetetlenné tette felesé- v gének és két gyermekének életét a családi házban. Az asszony kénytelen volt elköl- [töznl, a rokonainál húzza meg magát a két gyermekkel. A volt férj pedig éli világát a családi házban. „Nincs lakás, hova költöztessem a férjet!” — ismétli a tanács. A bírósági határozatnak tehát nem tudnak érvényt szerezni. — Rendelet kellene arra, i1''"ív ilyen esetben a tanács .kötelezhesse a volt férjet: záros határidőn belül keressen [magának másik lakást — mondja a bíró. Mert az mégiscsak lehetetlen, hogy a durva. iszákos férj jogtalanul [továbbra Is a lakásban tartózkodik. Arról a helyzetről ne is beszéljünk, hogy mi történik akkor, ha ez a férfi egy új asszonyt visz a lakásba. Akkor már végképp remény- itélén a helyzet: egy személyt sem tudott a tanács kiköltöztetni, most immár ketten van- > nak. A szerencsétlen asszony í = nődig a két gyermekkel nyomorog valahol, holott az övé a ház, a lakős. , Újabb és újabb problémák j merülnek fel. G y er m e kekk én t a jövedelem Jogszabálybem meghatározott százalékát kell gyermektartásként a volt férjnek fizetni. Igenám, de a jövedelem változik. Ha a volt férj jövedelme lényegesen változik, akkor változnia kell a tartásdíj összegének is. A felek azonban peren kívül nem egyeznek meg, hanem ismét a bírósághoz fordulnak. Új rendeletet — Az a véleményem — mar, d:a a bíró —, hogy abban az esetben, amikor a tartásdíj fizetési kötelezettség jogalapját a bíróság már korábban megállapította, a kereset-változásra alapított felemelési vagy leszállítási igény tárgyában már a tanácsok is eljárhatnának. Tanácsi szerveink vannak már olyan erősek, hogy ezt & feladatot rájuk lehetne bízni. Ismét a statisztikába pillant. — Arról viszont, hogy szinte a minimumra csökkentek a kártérítési perek, csak örömmel szólhatok. Régebben a tsz-ek sokszor pert indítottak a nem dolgozó tsz-tagok ellen. Ha valamelyik tsz-tag nem dolgozott, abból természetesen kára származott a közösségnek. Voltak itt 15—20 ezer forintos kártérítési perek is. Most nincsenek. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy a termelőszövetkezetekben megszilárdult a munkafegyelem. és mind többen jönnek rá a közösben megtalálják számításaikat. Szó kerül a termelési szerződésekről Is. Szerződnek az Allatforgalmi Vállalattal például üszőre vagy bikára. Átvételkor az Allatforgalmi Vállalat felvásárlója és az ál' latorvos történetesen I- osztályúnak minősíti az állatot és kifizetnek a szerződőnek mondjuk 10 ezer forintot. Igenám, de néhány hét múlva az Allatforgalmi értesíti a parasztot, hogy a nevelt állata gümőkóros volt, a vágásnál ezt állapították meg és ezért csak 2000 forintot adhatnak. Kérik, a különbözetet fizesse vissza! Mit mond a termelő. Akkor miért vették át tőlem I. osztályban. Talán nem is az én állatom volt gümőkóros. £s pereskednek. — Az Ilyen esetek kedvét szegik az illetőnek az újabb szerződés megkötésétől, még akkor is, ha az állat valóban beteg volt. Vagy utólag kellene minősíteni az állatot vagy lehetőséget kellene adni, hogy a vágásnál a szerződő is ott lehessen. Ez utóbbi tudom, nehezen megoldható. De vaiami megoldást kell rá találni. — Erről is sokat lehetne beszélni, de talán csak any- nyit: az ügyvéd sem kerül többe és akkor nem adódnak a bírósághoz küldött beadványok körül az illetőre nézve kellemetlen problémák. Négy éve a járás polgári bírója. Beszélgetésünk, ha nem is a teljes képet, de némi keresztmetszetét adja a járás polgári perelnek. Készül haza. Sárga fedelű ügyiratokat tesz a táskájába. Ezeket még otthon átnézem — mondja, aztán lekattintja a villanyt. Lépteink visszhangoznak a hosszú folyosón. Üres már az épület. Garay Ferenc as állatkerti állatok téli ellátását Az állatok iránti szeretetnek Igen szép példáját láthatjuk, ha számbavesszük azt a segítő készséget, melyet a termelőszövetkezetek és vállalatok nyújtanak az állatkertnek. Az elmúlt ősz folyamán a bólyi Kossuth Termelőszövetkezet, a szigetvári és a pel- lérdi termelőszövetkezet any- nyi burgonyát adott, ami az állatok egész évi szükségletének közel egyharmadát kielégíti. Kinek volt igaza? Hiba van a kosok körül? ZENEI NAPLÓ Sok a zugírászat Egy fekete között még elmondja, hogy tapasztalata szerint sok a zugírászat. Amikor a díósvisdői Kossuth Termelőszövetkezet panaszos levelét kézhez vettük, súlyos visszaélésre gondoltunk. A tsz népgazdasági kárt emlegetett és hivatkozott a közös gazdaságot ért anyagi veszteségre is. Az történt, hogy a diósvisaolóiak december 7-én húsz kost vittek visz- sza a magya rhertelendi telepre. Huszár Árpád telepvezető több okból Is megtagadta a kosok átvételét. Először azért, mert már késő volt, és a kosok számát nem tudta azonosítani. Másrészt, a kosok igen leromlott állapotban voltak, harmadszor, nem jelentették be az átvételt és így nem készült fel rá. Mint azt a járási népi ellenőrzési bizottság vizsgálata megállapította „... a január 19-én felülvizsgált, a termelő- szövetkezet által január 13-án leszállított 20 kos közül 15 igen gyenge állapotban volt és tíz szinte alig állt a lábán csak csont és bőr és gyapjú volt rajtuk.” Huszár Árpád okkal tagadta meg az átvételt, mert két kos szám nélkül érkezett vissza. Ha tehát kár érte a Aó6- viszlói termelőszövetkezetet, annak teljes mértékben a tsz vezetősége az oka. Ugyanis a kos telep mindig meghirdeti az átvételt, a kihelyezett kosokért gépkocsit küld a járási székhelyre. Csakhogy a tsz-ek ezt nem veszik figyelembe és sokat utólag, több hét, sőt, hónap múltával szállítják visz. sza a kosokat. A diósviszlóiak- nak Siklósra kellett volna csupán szállítani és akkor sem vita, sem anyagi kár nem keletkezett volna. Nem egyedülálló ügy ez. A drávaszabolcsi termelő- szövetkezet a tíz kost 187 kiló súlycsökkenéssel adta vissza. A diósviszlóiak 240 kilóval csökkent súlyú kosokat adtak le, egy-egy kos átlagosan 52 kilós volt, ilyent már legtöbbször kényszervágásba adnak. A kost elep adatai elszomorítóak. Az utóbbi időben — a helytelen tartás, gondozás miatt — 18 tenyészkos Ijullott el, hatvanat kényszervágtak és 134 kost kiselejteztek megállapíthatóan a termelőszövetkezet hanyagsága miatt. Az anyagi veszteségről elsősorban a kostelep panaszkodhat, amelyik kosokat adott a baranyai jutenyósztő gazdaságoknak. A vizsgálat megállapította, hogy 534 ezer forint kár érte a telepei a szövetkezetek hanyagsága miatt Hiszen egy tenyészkos ára 3200—3500 forint, a kényszer- vágott állatért alig 2—300 forintot kapnak. A népi ellenőrzési bizottság javasolja... „hívják fel a termelőszövetkezetek figyelmét a gondosabb kostartásra”, mi hozzátesszük: vonják felelősségre azokat, akik hanyagságukkal, nemtörődömségükkel évente ilyen kárt okoznak a népgazdaságnak! Gáldonyi Béla A baksai termelőszövetke zet egy mázsa árpát, öt mázsa csöves kukoricát, ötven kilogramm zabot húsz mázsa takarmányrépát adott az álla tok részére. A takarmányrépa télen a zöldtakarmány egyik pótlója. Ebből a baksai termelőszövetkezet mellett a bo- dal, a pellérdl, a belvárd- gyulai. lippói. bőlyi, bicsérdi termelőszövetkezetek összesen 165 mázsát adtak, ami az egész évi szükségletnek 63 százalékát teszik ki. A bólyi Kossuth Termelőszövetkezet annyi káposztát adott, amely több mint 4 hónapig elegendő. Az innen kapott kukorica és sárgarépa 5 gímszarvas nak öt és fél hónapig elég. A sárgarépa téli időszakban igen jelentős vitaminforrás és zöldtakarmánypótló. A szigetvári, bőlyi, pellérdi termelő- szövetkezetek 14 mázsát adtak, ami az összes állat szükségletét negyedévre fedezi. A fentieken kívül még napraforgómagot, kölesmagot és búzaocsút kaptunk a pellérdl, szentlászlói. szigetvári és bólyi termelőszövetkezetektől. A napraforgómagból a majmoknak, páváknak, mókusoknak, szikaszarvásnák, a kölesmagból a fácánféléknek, tyúkoknak, a búzaocsúból a vadkacsáknak, vadlibáknak és szintén a fácánféléknek, majmoknak jutott „bőséges lakoma" Igen fontos támogatást jelent a Mezőgazdasági Vállalattól kapott selejt naposcsibe, mely a kis ragadozók táplálásánál (pl. nyuszt, nyest, vidra, sakál, ragadozó madarak stb.) a benne lévő értékes tápanyagok, csont, toll által igen kedvező élettani hatást fejt ki. Ennek jelentősége egész esztendőben, de különösen tél végén nagyon fontos. Dely Mátyás állatkertvezető Hármas ikerborjak születtek Gerden és Lánycsókon Ha azt mondod „újság”, — gondolsz az újságíróra, fotóriporterre, szerkesztőkre, nyomdászokra ... meg kikre is? Bárkire is, de annyi biztos, hogy a kézirathordóra legkevésbé. Pedig olyan munka ez. ami a felelősség meglehetősen furcsa megnyilvánulásával jár: pontosan, a délután és az esti órák szigorú perceiben elindulni a kézirattal a nyomdába, aztán lehet akármilyen eső, szél, hóvihar, de az utat, a szerkesztőség és a nyomda között meg kell tenni. Mert az újságnak meg kell jelennie. Aztán útba kell ejteni a pályaudvart, aztán a postát, néha a MALÉV autóbuszt, hogy a világban történő események képekben, gyorsan és biztosan eljussanak a szerkesztő asztalára. Nem kell a kilométereket számolni... Inkább az éveket. Tizenhat évig vitte a kéziratokat a szekresztőség Kovács nénije. Nyugdíjba ment. Sovány, alacsony, örökké lótó-futó asszonyka. Csak rója a megszokott utcákat, néha futva, azt mondta, amikor szemébe vágta a szél a havat, sze- methúnyva is tudta hol, melyik sarkon, hány lépés után merre kellett befordulnia. Megszokta: tizenhat esztendőn át. A fáradtságot Homes né* ti a lábaiban érezte először. Elküldtük Hajdúszoboszlóra. Három napig készült, negyedik nap elindult, ötödik nap visszajött. Valami orvosi aláírás hiányzott a pnp fokról. Éppen neki volt ilyen pechje. De másutt meg szerencséje volt. Évekkel ezelőtt nyert az áruház „házi- lottó”-húzásán. Egy Pannónia motorkerékpárt... Eltolta a szerkesztőség elé és bemutatta a nyereményt. Fogta a kormányt és úgy állt merev büszkeséggel, mint hajdani huszárok a helyi fotográfus fekete klottal letakart masinája fiflj Nem mindennapos sza porosáéról tett tanúbizonyságot a lánycsóki tsz 7 éves Vilma nevű tehene hisz négy év leforgása alatt 7 egészséges borjúnak adott életet s valamennyi utóda él és egészséges. A tejtermelésben is kiváló, tehén 1962-ben kettős ikreket hozott a világra s most ez év januárjában pedig hármas ikrei lettek, három üszőborjú, melyeknek születési súlyuk elérte a 100 kilót. A három kisborjú olyan egyforma, akár három tojás s különösen mióta az anyjuktól, Élbúcsúztattuk. Sör t>oIí is Kovács néni hozta a meleg, friss pogácsát. Egész éjjel sütötte. Készült a nagy napra. A szerkesztőség nőtagjai megkönnyezték. Kovács néni nem sírt. Jókedvű volt, mint mindig. A folyosón feltűnt a postás, Kovács néni kirohant, hogy átvegye az országos lapokat. A küszöbről húztuk vissza: megfeledkezett arról, hogy ez a funkció’’ már másé. Megnyugodva leült, átvette az ajándékokat és megigazította frissen bodöritott haját, összenéztünk: egyetlen ősz hajszála sincs. A múlt héten még volt... Tapintatosan hallgattunk, a fordász- ipar e diszkrét kreációja láttán. Kovács néni... így ismerjük. A kis ünnepség során megnéztük a munkakönyvét. Akkor tudtuk meg, hogy Kovács Mihálynénak hívják. Mi csak Kovács néninek hívtuk. Azt sem tudtuk, hogy Katalin a keresztneve. De így volt jó. így nőtte túl iáját szerénységét előttünk. Kik 9unm elvették őket s átkerültek a mesterséges nevelőbe ápolóiknak nem kis gondot okoz megkülönböztetésük. A hármas ikrek most hétfőn lesznek 2 hónaposak” szépen fejlődnek s testsúlyuk egyenként eléri már a 85—90 kilót, A szövetkezet vezetői ezért úgy határoztak, hogy nem küldik vágóba őket, hanem mind a hármat felnevelik megtartják. Pár nappal ezelőtt hasonló ritka szenzáció történt Gérdén is. A tsz 51-es .Tsuzsi nevű 7 éves törzskönyvezett tehene két üsző és egy bikaborjút i hozott a világra. Szarvasmar- íhánál még a kettős Iker Is szokatlan, a hármas iker pedig nagyon ritka jelenség. Tekintettel arra, hogy Zsuzsi borjai nem voltak egyneműek, mint ahogy ez rendszerint történni szokott, a két testsúlyra ugyan nagyob üszőborjú élet- képtelennek bizonyult és azonnal elpusztult. A legkis- sebb alig 25 kiló* borjú maradt meg, mely a gondozók szerint olyan rendkívüli kicsi, hogy örökösen megszökik a borjúnevelőből, mivel minden kis résen átfér. A tehenészetükről országos hírű gerdeiek ettől függetlenül nagy szeretettel nevelik az állatot, mert igen értékes szülőktől származik. Anyjának termelése évi 7100 liter tej 4,14 százalékos zsírtartalommal, apja a híres Nepomuk, fiú testvérét, a pécsi Mesterséges Termékenyítő Állomás vásárolta meg, lánytestvérei országos hírű tenyészállatok A kis állat így ragyogó pedig- rével már most nagy értéke' I képvisel s gondozói külön pré- ! miumban részesülnek, ha gon- j dós ápolással be tudják pó > toltatnl vele a születéskor hátrányt s egészséges állató í nevelnek belől«. SIBELIUS HANGVERSENY színhelye lesz március 13-án este fél 8 órai kezdettel a Liszt Ferenc I hangversenyterem. Az est I dirigense a finnek nagy ) nemzeti zeneszerzője. Sibelius műveinek kiváló is- l merője és interpretátora: Urpo Pesonen. Pécs testvérvárosának, Lahtinak zeneigazgatója. Édesapja, aki pedagógus volt, a húszas években többször járt Magyarországon és jól beszélt magyarul. Hegedűt tanuló fiát is Ma- gyarországon szerette volna továbbképezni. Erre lehetősége is kínálkozott, mert 1939-ben kétesztendős ösztöndíjat nyert, hogy Bu- j dapesten, Zathureczky Edé- ; nél folytassa tanulmányait. í Ebben azonban a második , világháború kitörése meggátolta. Vezényletével Pécsett a ! Filharmonikus Zenekar három Sibelius-művet szólaltat meg. minden bizonnyal első Ízben városunkban, de országos viszonylatban is. „A fogoly királyné” ballada kórusra és zenekarra. (Op. 48.) Ca- jander német nyelvű szövegével a Pécsi Liszt Ferenc Kórus mutatja be. A mintegy tízperces. változatos hangulatú művet Sibelius 1908-ban Jdrven- pää-ban kmponálta. A mű allegorikus tartalmú: a fogoly királyné lényegében az elnyomott finn nyelvet szimbolizálja. A mü végén ' a királyné kiszabadul a várból és a nép örömujjongással köszönti őt. A hangverseny másik száma Sibelius II. szimfóniája. (Op. 43. D-dur). A század első évében komponálta Olaszországi útján kezdett hozzá, három évvel az T. szimfónia után. Merészebb, formailag is újabb utakat járó az elsőnél. Sibelius, legismertebb, leggyakrabban játszott müveinek egyike. Toscanini is dirigálta a Scala zenekar élén. A II és III. szimfónia megírása között, 1903rban keletkezett a 47. opus számú Hegedűverseny. Sibelius mintha saját félbeszakadt hegedű- művészi pályafutásának állított volna emléket e müvével, melynek 1. és IV. tétele a virtuozitás jegyében igen nehéz feladatot ró az előadóművészre, mig a II. tétel költői lendületű és mély érzésekkel teli. Sibelius a magyar Veesey Ferenc hegedűművésznek ajánlotta Hegedűversenyét, melyet Pécsett K6t.é László ad elő. A fiatal hegedűművész néhány éve végezte el a. Zeneművészeti Főiskolát, azóta a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban Kogan ösztöndíjasaként tanul. 1965-ben résztvett Helsinkiben a Sibelius hegedűversenyen. A LJUBLJANAI SZLOVÉN FILHARMONIKUSOK ZENEKARA március 14-én és 15-én ad hangversenyt városunkban, Santa Hubád vezényletével. Műsorukon Wagner: Tannhäuser nyitánya, Pnrrtoz Ramovs: Musique funebres című müve, Csajkovszkij Hegedű- versenye — Dejan Bravin- car tolmácsolásában —, valamint Musszorgszkij—Ravel: Egy kiállítás képei el- mű alkotása szerepel. A városunkba ellátogató jugoszláv zenekar számos külföldi városban koncertezett már. Milánói kritika szerint „zsúfolásig megtelt a Konzervatórium Verdi-terme, minden számot olyan csodálatosan adtak elő. hogy két ráadást is kellett a zenekarnak, adnia ..." A berni kritika Ramovs Gyász-zenéjéről azt írja, hogy középúton áll Sztravinszkij és Schön berg stílusa között. Elismeréssé' imák Dejan Braviv-e- hegedümüvészről. Ojszlrah tanítványáról és Samo Hubád karmesterről ^ ^