Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-30 / 75. szám
VUög proletárjai, egyesüljetek j Dunántúli napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja HŰL ÉVFOLYAM, 75. SZÁM ÁRA SO FILLÉR 1966. MÁRCIUS 30., SZERDA Megkezdte munkáját az SZKP XXIIL kongresszusa MmAtk A Kreml kongresmat jwdotáJSNwj kedden délelőtt mcy r.yilt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXUL kongresz- s/usa. A kongresszuson mintegy 12 millió párttag és tagjelölt képviseletében ötezer küldött vesz részt, vagyis több, mint eddig bármelyik kongresszuson, ami a taglétszám növekedésének az eredménye. Jelen van a világ csaknem összes kommunista- és munkáspártjának küldöttsége, csupán néhány — köztük a Kínai Kommunista Párt — nem tartotta elfogadhatónak a meghívást. A Magyar Szocialista Munkáspártot Kádár Jánosnak, as MSZMP Központi Bizottsága elsó titkárának vezetésével küldöttség képviseli, amelynek tagjai: Biszkn Béla és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, valamint Szipka József hazánk moszkvai nagykövete. Több országból, különösen a harmadik világ országaiból demokratikus pártok, köztük az Arab Szocialista Unió és az Algériai Felszabadítást Front — megfigyeld delegációt küldtek a kongresszusra. A küldöttek hosszantartó tapssal köszöntötték az elnöki emelvényen a párt vezetőit, élükön Leonyid Brezsnyewci, Alekszej Kosziginnel és Nyikolaj Podgornijjal. Lelkes ünneplés fogadta a kongresszuson részt vevő külföldi pártküldött- segeknek az elnöki emelvényen helyet foglaló vezetőit. Leonyid Brezsnyev, a Központi Bizottság első titkára lépett a mikrofon elé, i a Központi Bizottság megbízásából megnyitotta a tanácskozást. A küldöttek nevében üdvözölte a külföldi testvérpártoknak a teremben helyet foglaló küldötteit. Bejelentette, hogy a kongresszuson nyolcvanhat országból vannak jelén a kommunista és munkáspártok s a haladó baloldali pártok és mozgalmak képviselői, akiket a jelenlevők forró tapssal köszöntöttek, A kongresszus Brezsnyev javaslatára egyperces néma felállással adózott a XXII. kongresszus óta elhunyt szovjet és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő személyiségei emlékének. A küldöttek ezután egyhangúlag elfogadták a tanácskozás napirendjét, amely a következő: L Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója a XXII. kongresszus óta végzett munkáról. Előadó: Leonyid Brezsnyev, a Központi Bizottság első titkára. Z. A Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, előadó: N. Muravjova, a bizottság elnöke. 3. Az SZKP XXni. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió I960—1975-re szóló népgazdaságfejlesztési ötéves tervéről, előadó: Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke. Rtf követően m első Ülésen elnöklő Mihail Szusztov felkérte Leonyid Brezsnycvet a Központi Bizottság beszámolójának előterjesztésére. Brezsnyev a küldöttek viharos tapsától kisérve lépett a szónoki emelvényre. Hz SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése Moszkva: A XXIII. pártkongresszus beszámoló jelentésében Leonyid Brezsnyev mindenekelőtt a legutóbbi pártkongresz- szus (1961) óta eltelt időszakot jellemezte. Kijelentette: az SZKP ezekben az években a XX. és a XXII. pártkongresszuson meghatározott irányvonalhoz Igazodva, megtorpanás nélkül vezette a szovjet népet a kommunista építés útján. Az előadó aláhúzta: a párt minden tevékenységét a program végrehajtására irányította. A pártban megszilárdultak a pártélet lenini elvei. A XXII. pártkongresszus óta eltelt időszakot az jellemzi, hogy szakadatlanul növekedett a Szovjetunió és az egész szocialista világrendszer nemzetközi befolyása; a gyarmati elnyomás ellen, a függetlenségért és a haladásért küzdő országok és népek újabb győzelmeket értek el: aktivizálódott a munkásosztály harca a tőkés országokban; tovább fejlődött a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. Másrészről folytatódott a kapitalizmus általános válsága elmélyülésének, a tőkés országok közötti ellentmondások fokozódásának folyamata. Az Imperializmusnak, de mindenekelőtt az Egyesült Államok imperialista köreinek agresszivitása folytán a nemzetközi helyzet éleződött. Ennek ellenére az imperializmus, bármilyen eszközhöz vagy módszerhez nyúljon is, képtelen feltartóztatni a történelmi fejlődés menetét — szögezte le Brezsnyev. Az SZKP Központi Bizottsága a párt és az állam külpolitikájának kidolgozásakor figyelembe vette a rendkívül bonyolult nemzetközi helyzetet. A külpolitika kidolgozásában s vitelében a Központi Bizottság a pártnak abból az internacionalista és forradalmi kötelességéből indult ki, amelyA szocialista közösség alapvető törvényszerűségei közösek minden ország számára, ezeket a törvényszerűségeket jól ismerik és a gyakorlatban próbálták ki. Ugyanakkor a szocialista rendszer országai fejlődésükben állandóan találkoznak olyan új problémákkal, amelyeket a reális élet a maga bonyolultságában lyel mind a testvéri szocialista országoknak, mind pedig a világ dolgozóinak tartozik — mondotta Brezsnyev, majd így folytatta: A beszámolási időszak során minden kétséget kizáróan gazdagodtak, szorosabbak és szívélyesebbek lettek kapcsolataink a szocialista nemzetközösség kommunista és munkáspártjaival, a szocialista államokkal. Kapcsolataink jók és testvériek Bulgáriával, Magyarországgal, a VDK-val, az NDK-val, a KNDK-val, Mongóliával, Kubával, Lengyelországgal, Romániával, Csehszlovákiával és Jugoszláviával. és sokrétűségében teremt. Természetesen nincsenek és nem is lehetnek kész megoldások mindezekre a feladatokra. Ezért a szocialista világrend- szer fejlődése megköveteli, hogy alkotó módon közelítsük meg a keletkező kérdéseket a marxizmus—leninizmus kipróbált alapján, megköveteli a tapasztalatok és a vélemények kicserélését. Rendszerré vált a szocialista országok testvérpártjai vezetőinek gyakorlati kapcsolata, politikai tanácskozása. Az ilyen találkozások lehetővé teszik, hogy idejekorán minél teljesebben általánosítsuk és felhasználjuk mindazt, ami jó minden szocialista ország és az egész szocialista rendszer gyakorlatában. A beszámoló kiemelte a szocialista országok mind kétoldalú, mind sokoldalú gazdasági kapcsolatai fejlesztésének fontosságát. Egyre inkább növekszik a KGST szerepe a benne résztvevő országok gazdaságának fejlődésében. A közgazdasági gondolkodás ma a termelés további szakosításának és kooperálásának problémáira, a népgazdasági tervek racionálisabb egybehangolására irányul. Az együttműködés és a szolidaritás fejlődése és elmélyítése minden egyes ország és az egész szocialista világrend- szer alapvető érdekeit szolgálja, előmozdítja soraink megszilárdulását az imperializmus elleni harcban. „Amikor a szocialista világ- rendszer megszilárdításáról beszélünk, egyben arra is rá kell mutatnunk, elvlársak, hogy kapcsolataink két szociaMég szorosabb együttműködést az imperializmus elleni harcban lista orerég pártjával — a Kínai Kommunista Párttal és az Albán Munkapárttal —, sajnos továbbra sem kielégítsék — mutatott rá Brezsnyev. — Pártunk és a szovjet nép őszintén óhajtja a barátságot a népi Kínával és kommunista pártjával. Készek vagyunk arra, hogy tőlünk telhetőén mindent megtegyünk a kapcsolatok javításáért a népi Albániával és az Albán Munkapárttal”. Leonyid Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy 1964. novemberében Moszkvában találkozóra került sor a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttségével és röviddel ezután Pekingben is megbeszélések folytak a Kínai Kommunista Párt vezetőségével. „Az SZKP Központi Bizottsága javasolta a kinai elvtársaknak, hogy Moszkvában vagy Pekingben tartsunk találkozót a legmagasabb szinten. Most is úgy vélekedünk, hogy egy ilyen találkozó hasznos lenne és készek vagyunk arra, hogy bármelyik pillanatban újra megvizsgáljuk a Kínai Kommunista Párt vezetőségével együtt a mutatkozó nézeteltéréseket, hogy a marxizmus—leninizmus elvei alapján megtaláljuk leküzdésük módját Szertefoszlott a „szovjet agresszió veszélyének" mítosza Meggyőződésünk, hogy végül is pártjaink, népeink minden nehézséggel megbirkóznak és egy sorban haladnak tovább a nagy közös forradalmi ügyért vívott harcukban”. „Az SZKP Központi Bizottsága a jövőben is a párt és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik fő irányát abban látja, hogy fejleszti és erősíti az eszmeipolitikai kapcsolatokat valamennyi szocialista ország kommunista pártjaival a marxizmus—leninizmus elvei alapján, fejleszti és erősíti a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatokat a Szovjetunió és más szocialista államok között.’: Leonyid Brezsnyev ezután a kapitalista világ helyzetét elemezte. Hangsúlyozta, hogy a kapitalista rendszer egészében általános válságot él át, elmélyülnek belső ellentétei. Rámutatott, hogy az imperialista tömbök részvevőinek ellentétei kiéleződnek és ez megindítja ezeket a tömböket: az amerikai monopóliumoknak most már megerősödött versenytársakkal kell szembenézniük, akik egyre gyakrabban ' válaszolnak a dollár támadásaira. Az Egyesült Államok már nem tudja a korábbihoz hasonlóan Irányítani az említett tömbökhöz tartozó államok politikáját. Már régen szertefoszlott „a szovjet agresszió veszélyének” mítosza, amelyre hivatkozva annak idején ezeket a tömböket összetákolták. Fokozódik a kapitalista országok gazdasági életének militarizálódása, erősödik a fegyverkezési verseny. A NATO fennállása óta több mint ezermilliárd dollárt költöttéit e tömb hadigépezetének létrehozására és korszerűsítésére. Az Egyesült Államok agresszív politikát folytat, és „azt szeretné, ha uralma alá hajthatna sok független államot, szeretné, ha gátat emelhetne az emberiség társadalmi haladásának útjába”. „A kapitalizmus világában változatlanul teljes erővel érvényesül a kapitalista társadalom alapvető ellentmondása — a tőke és a munka közötti ellentét” — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. — A dolgozók egyre fokozódó kizsákmányolása kiélezi az osztályharcot A kapitalisták azonban soha nem mondanak le önként az uralomról. A munkásosztály és a dolgozó tömegek csak elkeseredett osztályharcban vívhatják ki a győzelmet. Szerte a világban nyolcvannyolc kommunista páit csaknem ötvenmillió harcost tömörít — közölte a szónok.' Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy az utóbbi időben bizonyos sikereket értek el a munkásosztály egységéért vívott harcban, jóllehet, e tekintetben még nagy nehézségek mutatkoznak. „Ezért mindenekelőtt a jobboldali szociáldemokrata vezetőket terheli a felelősség. De nem ezek a vezetők fejezik ki a munkásmozgalom igazi érdekeit”. A szónok hangoztatta, meggyőződése, hogy a munkás- osztály végül is helyreállítja sorainak egységét. A szónok elítélte azt - kommunistaellenes terrort, amely több országban uralkodik. A kommunista mozgalom egysége erősítésének konkrét útjai „Követeljük, vessenek véget az indonéz nemzeti függetlenségért, a dolgozók érdekeiért hősies harcot vívó indonéz kommunisták bűnös lemészárlásának” — jelentette ki Brezsnyev. A szónok ezután azzal foglalkozott, hogy a kommunistáknak a legkülönbözőbb feltételek között kell harcolniok. Majd így folytatta: „A forradalmi mozgalomnak az utóbbi években szerzett tapasztalatai, újra bebizonyították: azok a pártok érnek el sikert, amelyeket a gyakorlatban kipróbált és ellenőrzött lenini stratégiai és taktikai elvek vezérelnek, azok a pártpk, amelyek számolnak a reális helyzettel. Az élet arra tanít bennünket, hogy a marxista— leninista irányvonaltól való (rotytotff « 1 Maion)
