Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-30 / 75. szám
2 napló UM. MÁRCXT* M Megkezdte munkáját az SZKP XXIII. kengresszusa (Folytatás az 1. oldalról) eltérés akár jobbra, akár pedig balra történjék, különösen veszélyessé válik, ha párosul a nacionalizmus, a nagyhatalmi sovinizmus, a hegemén törekvések megnyilvánulásával. A kommunistáknak feltétlenül le kell vonniuk ebből a megfelelő következtetéseket”. Leonyid Brezsnyev ezután a kommunista mozgalom egysége erősítésének konkrét útjait taglalta. A testvérpártok 1957-es és 1960-as tanácskozásain kidolgozott fő irányvonal iránti hűség a forradalmi mozgalom egységének és újabb sikereinek komoly biztosítéka. Az egység csak úgy erősödhet, ha megtartjuk a pártok közötti kölcsönös viszony kollektíván kidolgozott szabályait: a teljes egyenjogúságot és önállóságot, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozást, a kölcsönös támogatást és az internacionalista szolidaritást. Az SZKP ellenez minden . hegemonizmust a kommunista mozgalomban, sürgeti az internacionalista egyenjogúságot a pártközi kapcsolatokban — jelentette ki Brezsnyev. A beszámoló megemlíti, hogy a kommunista pártok túlnyomó többsége határozottan védelmezi a nemzetközi munkásosztály forradalmi élcsapatának Internacionalista összeforr ott ságát. Kérlelhetetlenül harcolunk a revizionizmus, a dogmatizmus ellen Az SZKP Központi Bizottsága tökéletesen egyetért más kommunista pártoknak azzal i véleményével, hogy a kom- •nunisták internacionalista egységének, az élet áltál felvetett új problémák kollektív ilzsgálásának fontos és bevált tormája a kommunista .pártok íemzetközi tanácskozása. Ml — jelentette ki Leonyid Brezs- íyev — újabb tanácskozás nellett vagyunk, amikor erre negémek a feltételek. Továbbra is kérlelhetetlenül íarcolunk a revizionizmus, a logmatizmus ellen, a náciona- ista megnyilvánulások ellen, íkraszállunk a marxista—le- tista tanítás alkotó fejlesztőéért. Az elmúlt években a németi felszabadítás, a gyarmati •lnyomás elleni népi harc 'gye jelentősen előrehaladt — elentette ki az SZKP Közönt! Bizottságának első tit- :ára. Azoknak a népeknek, ame- yek még harcban állnak a ülföldi hódítókkal, szabadágukért és függetlenségükért üzdenek, az SZKP és a szövet nép a jövőben is aktív Imogatást és reális segítsé- et nyújt. A beszámolóban Brezsnyev megelégedését fejezte ld a zovjetunió és a független zsiai és afrikai országok dön- 5 többsége közötti kapcsolati sikeres fejlődése felett. „Az utóbbi évek fontos eseménye volt, hogy egy sor flail felszabadult ország a ha- idó társadalmi fejlődés útjá- í lépett.* Gyakorlatilag meg- rősítette ez az 1960-as íoszkvai tanácskozásnak azt megállapítását, amely szent megvan a lehetősége an- ak, hogy a felszabadult né- ek a fejlődés nem kapilalis- i útján haladjanak. „Komoly társadalmi átala- ulásokat valósítottak meg az lyan országokban, mint az gyesült Arab Köztársaság, Igéria, Mali, Guinea, Brazza- llle-1 Kongó, Burma”. Az SZKP Központi Bízottig ának első titkára korunk ínyeges tényezőjének nevezte i ázsiai, afrikai és latin- •nerikai népek összefogásá- ak erősödését. Leonyid Brezsnyev, miután mét megerősítette, hogy a TOVjet állam békepolitikája áltozatlan, kijelentette; az imperialisták, mindenekelőtt pedig az Amerikai Egyesült Államok imperialistáinak agresszív cselekményei miatt fokozódott a háborús veszély. Ilyen körülmények között a Szovjetunió politikája arra irányul, hogy határozottan visszavágjon az agresszív erőknek, ellene szegüljön a nemzetközi helyzet további kiélezésének, harcoljon a világháború, kirobbanásának veszélye ellen. A szónok a továbbiakban az amerikai imperializmus vietnami agressziójával foglalkozott. „Washington felelőtlenül azzal fenyegetőzik, hogy még jobban kiterjeszti a hadműveleteket” — mondotta Brezsnyev. „A Szovjetunió a világ békeszerető népeivel együtt erélyesen követeli a Vietnam elleni amerikai agresszió megszüntetését”. Határozottan kijelentjük: az agresszorok. amikor megvalósítják a vietnami nép elleni szégyenletes háború „eszkalációját*, szembe találják magukat azzal az egyre növekvő támogatással, amelyet a Szovjetunió és Vietnam más szocialista barátai és testvérei a vietnami népnek nyújtanak. Vietnam népe úr lesz saját hazájában és soha senki nem olthatja ki a szocializmus fáklyáját, amelyet magasra tart a Vietnami Demokratikus Köztársaság. A Szovjetunió sfkraszáll a vietnami probléma rendezéséért azoknak az elveknek alapján, amelyeket a VDK kormánya és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front fejtett ki. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak érdeke fűződik az európai biztonság garantálásához. Kijelentette. hogy „napjainkban a békére nézve egyik legveszélyesebb tényező az a sajátságos kétoldalú katonai szövetség, amely az Egyesült Államok és az NSZK kormánykörei között kialakul”. Ez a két partner „Igyekszik fokozni a nemzetközi feszültséget Európában”. A Szovjetunió sohasem egyezik bele, sohasem békéi meg azzal, hogy a nyugatnémet militaristáknak atomfegyvereket adjanak. Európában szilárdad a szocialista közösség hadállásai Leonyid Brezsnyev nagvra ■tékelte az NDK békeszerető úitikáját, rámutatott, hogy szocialista közösség hadállá- i Európában szilárdak. „Mélységes meggyőződésünk • mondotta —, hogy tovább- i Is érvényes a nemzetközi wnmunista mozgalomnak az következtetése, hogy meg hét fékezni az agresszort, el hét hárítani az új vllághá- >rút*. De csak valamennyi ikeszerető erő aktivitása válthatja valóra ezt a lehetőséget. A béke védelmében külön szerepet kell betölteni a szocialista országoknak. Az SZKP tehát szüntelenül gondoskodik az ország védelmi erejének szilárdításáról, a szocialista országokkal való harci szövetség erősítéséről. Leleplezve az imperializmus | agresszív politikáját — je- I leniette ki Brezsnyev —, ugyanakkor következetesen és változatlanul követjük a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének irányvonalát. Természetesen neon lehet békés együttélés a tőkés vagy gyarmattartó országban, ameny nyiben az osztályharc és a nemzeti felszabadító harc belső folyamatairól van szó. A békés együttélés elveit az elnyomó és az elnyomott viszonyában, a gyarmatosító és a gyarmati uralom áldozata viszonyában nem alkalmazzuk. Brezsnyev miután foglalkozott a Szovjetunió és más kapitalista ország közötti kapcsolatokkal, kitért a még meg oldatlan fontosabb nemzetközi kérdésekre. Kijelentette, hogy meg kell szüntetni a külföldi haditámaszpontokat Idegen területeken, meg kell fékezni és meg kell szüntetni az imperialisták által kirobbantott fegyverkezési hajszát, gyakorlati lépéseket kell tenni az általános és teljes leszerelés irányában. Említést tett más szovjet békejavaslatok időszerűségéről. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután a hétéves terv (1959—1965) eredményeivel foglalkozott. Rámutatott, hogy ezekben az években a Szovjetunióban 58 százalékkal emelkedett a társadalmi össztermelés és 84 százalékkal az Ipari termelés. A népgazdaság termelési álló alpjai 92 százalékkal növekedtek. Lényegesen megváltozott a szovjet társadalom szociális struktúrája. A munkások létszáma hét esztendő alatt 14 millióval, a szakembereké és a hivatalnokoké pedig 7 millióval növekedett A Szovjetunió részaránya a vjjág ipari termelésében állandóan emelkedik (1965-ben csaknem 20 százalék volt a második világháború küszöbén pedig még 10 százaléknál is kevesebb), „Következetesen megoldást nyer a párt által kitűzött feladat: az egy lakóra jutó termelésben felülmúlni a legfejlettebb kapitaLeonyid Brezsnyev megnyitja a párt XXTTÍ kongresszusát a Kreml kongresszusi palotájában. Balról M. A. Szuszlov, jobbról A. Koszigin. Hsta országokat” — jelentette ki Brezsnyev. Brezsnyev a hiányosságokat bírálva hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság lemaradása észlelhetően fékezni kezdte haladásunkat, negatívan befolyásolta a könnyű- és élelmiszeripar fejlődésének ütemét; nem tette lehetővé, hogy telje» mértékben megvalósítsuk a nép életszínvonalának emelésére megjelölt intézkedéseket” — állapította meg Brezsnyev. Az utóbbi években „bizonyos összhang-hiány mutatkozott a nehézipar egyes ágazatainak fejlődésében”, észlel- hetővé vált „a termelés fejlődési ütemének és a munka termelékenységének lassúbbodása, a hatékonyság csökkenése a termelési alapok és a beruházások kiaknázásában”. A szónok megjegyezte, hogy „a hétéves terv kidolgozásánál szubjektivista okokból bizonyos számítási hibák, előrefutások történtek”. Az új tervezési és gazdasági ösztönzési rendszert barátaink helyesen értelmezték §s — ahogy ez már lenni szokott — ellenségeink igyekeznek elferdíteni. Leonyid Brezsnyev „elejétől végig nevetséges koholmánynak nevezte a reakciós sajtónak azt az állítását, hogy a szovjet gazdaság — úgymond — „válságban van” és hogy „letér a szocializmus útjáról”. „Ha a központosított tervszerű népgazdasági irányítás erősítését országunkban ösz- szekapcsoljuk a vállalati kezdeményezés és önállóság további fejlesztésével, ez azt bizonyítja, hogy a szocialista gazdálkodás elveit egyre helyesebben, egyre hatékonyabban alkalmazzuk. Az új ötéves terv „új fontos szakaszt jelent a szovjet népnek a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa megteremtéséért folyó harcában” — mondotta a szónok. „Az új ötéves Időszakra vonatkozó fő feladatok meghatározásánál azt Is figyelembe vettük, hogy tovább kell erősítenünk gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szocialista oszágokkal és a fejlődő államokkal.” A társadalmi termelés és a nemzeti jövedelem gyors növekedési üteme, továbbá a termelőeszközök gyártása növekedési ütemének (49—52 százalék) és a fogyasztási cikkek gyártása növekedési ütemének (43—46 százalék) lényeges közeledése jellemzi az 1966—1970 közötti időszakra szóló új ötéves tervet. „Amint a felsorolt számadatokból Is kitűnik — a párt a jövőben is a nehézipar elsődleges fejlesztésének, a termelőeszközöket gyártó népgazdasági ágak gyorsabb ütemű fejlesztésének politikáját folytatja” — mondotta a szónok, majd megállapította, hogy a szovjet ipar műszaki fejlettségi szintjét, a munkások és a szakemberék képzettségét tekintve világviszonylatban is élre került. A mezőgazdaság fejlesztése területén továbbra is a szemestermények hozamának növelése a legfőbb feladatunk. „A mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztése megköveteli a falusi termelési viszonyok további tökéletesítését. A sokéves tapasztalatok meggyőzően bizonyították a társadalmi termelés mindkét szervezeti formájának — a kolhozoknak és a szovhozok- nak — az életképességét. Ugyanakkor azonban az utóbbi években kísérletek történtek arra, hogy indokolatlanul szovhozzá szervezzenek át sok kolhozt. Az 1965 márciusában tartott plénum kijavította ezeket a hibákat” — állapította meg a szónok, majd felvetette azt a kérdést, nem kellene-e választott kolhozszövetkezeti szerveket létesíteni kerületi, területi, köztársasági és országos szinten. „Az irányításnak ez a demokratikus formája lehetővé tenné, hogy alaposabban kihasználjuk a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit a mezőgazda- sági termelés további fejlesztése érdekében” — jelentette ki Brezsnyev. Beszámolójának az életszínvonal emelésével, a tudomány és a kultúra fejlesztésével foglalkozó fejezetében Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme — amely a világon egyike a legnagyobbaknak — a múlt évben meghaladta a 190 milliárd rubelt. Lakásépítkezésekre öt év alatt 39 milliárd rubelt költöttek; az új ötéves tervben tíz mil- liárddal többet költenek erre a célra. A lakosság reáljövedelme az ötéves tervidőszak alatt körülbelül 1,3-szeresen növekszik. Az SZKP Központi Bizottságának az a véleménye, hogy a dolgozók jövedelmének növelését főképpen a munkások és alkalmazottak bérének emelésével, a kolhozokban végzett közösségi mun ka magasabb bérezésével kell biztosítani. Az ötéves terv előirányozza, hogy a kiskereskedelmi árakat bizonyos áruknál termelésük és a munkatermelékenység növekedésének mértékében csökkentsék. Fokozatos átállás az ötnapos munkahétre Az ötéves terr előírja, hogy mindenütt fokozatosan álljanak át az ötnapos munkahétre azzal, hogy ebből haszna legyen a dolgozónak is és az államnak is. Az ötéves terv Időszakában tovább javítják a nyugdíjasok helyzetét: felemelik a legalacsonyabb nyugdíjakat, a nyugdíjellátást — a munkások és alkalmazottak nyugellátási szintjén — kiterjesztik a kolhoztagokra, javítják a rokkantsági ellátást. Leonyid Brezsnyev miután megemlítette, hogy a Szovjetunióban 660 000 tudományos dolgozó, vagyis a világ tudományos dolgozóinak egynegyede tevékenykedik — szólt az irodalmi és a művészeti személyiségek szerepéről. Megjegyezte, hogy a párt ellenzi az adminisztrációs és önkényes döntéseket művészeti és Irodalmi kérdésekben; majd így folvtatta: változatlanul szem előtt tartjuk a művészet pártosságának, a kultúra területén történő dolgok osztályszempontból történő értékelésének elvét. A szocialista művészet mélységesen optimista és életigenlő. Ez természetesen nem Jelenti azt, hogy csak a jóról lehet írni. Ismeretes, hogy nálunk Igen sok a nehézség, a fogyatékosság, s ezek Igazságos bírálata a művészeti alkotásokban hasznos és szükséges, mert ez lehetővé teszi a szovjet emberek számára, hogy leküzdjék a fogyatékosságokat. Sajnos, akadnak a művészetnek olyan kontárai Is, akik a nép segítése helyett szakmájukká kiáltják ld rendszerünk bemocskolását, hős népünk rágalmazását. Természetesen, ilyen emberek nálunk kevesen vannak. Ezek egyáltalán nem képviselik alkotó értelmiségünk érzéseit és gondolatait, amelyek elválaszthatatlanul egybekapcsolódnak a néppel, a párttal. Ezeknek a kontároknak még a szocialista haza érdekei sem drágák, ami pedig minden szovjet ember számára szent dolog. Tökéletesen érthető, hogy a szovjet nép nem hunyhat szemet az Ilyen emberek szégyenteljes tevékenysége felett Úgy bánik el velük, ahogy megérdemlik — hangoztatja a beszámold. Hangsúlyozta a párt figyelmét az értelmiség Igényei Iránt. Leonyid Brezsnyev kijelentette, hogy az alkotó szervezetekben <Ss intézményekben meg kell teremteni a művészi Igényesség, az elvhűség és a néppel szembeni állampolgári felelősség légkörét. Leonyid Brezsnyev beszámolójának befejező részében foglalkozott az SZKP szerepének növekedésével a szovjet társadalom életében, sorainak erősödésével, a tömegekhez fűződő kapcsolatainak szilárdulásával, munkája formáinak és módszereinek tökéletesítésével. Az SZKP Központi Bizottságának októberi plénuma (1964) — jegyezte meg Brezsnyev — „kifejezte a pártnak azt a megmásíthatatlan akaratát, hogy fejleszti és szigorúan betartja a pártéletnek és a vezetés elveinek lenini normáit”. A párttagság felelőssége „Az októberi plénum határozatai alapján a gazdasági és pártélet területén kiküszöbölik azokat a fogyatékosságokat és hibákat, amelyek kapcsolatosak voltak a párt-, a tanácsi és a gazdasági szervek indokolatlan átszervezésével”. A plénum „pozitív befolyást gyakorolt a párt, a szocialista állam, az egész szovjet társadalom életének és tevékenységének minden területére. A plénum ragyogó tanúbizonysága volt a párt tömör össze- forrottságúnak és egysegének, politikai érettségének, ama képességének, hogy bátran és határozottan el tudja háríta ni mindazt, ami gátolja haladásunkat", Az SZKP-nak ma 12 millió 471 ezer tagja és tagjelöltje van (a beszámolási időszakban 2 millió 755 ezerrel emelkedett a létszám). A párt minőségi összetétele jól tükrözi a régi fiatal kommunisták társítását (a pártban a tagoknak több mint fele 40 évesnél fiatalabb). Ma minden egyes belépővel szemben támasztott magas követelményeket diktálja az az óriási felelősség, amelyet a lenini párt visel a szovjet nép előtt. A tanácsok tevékenységének megjavítását — hangzik a beszámoló — további demokratizálásuk alapján kell meg(Folytatít a 3. oldalon) Továbbra is elsődleges a nehézipar fejlesztése
