Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
OLVASÓLÁMPA Akár a könyvesboltok pénz- forgalmát, akár a könyvtárak kölcsönzési adatait, akár a könyvkiadás tételeit nézzük, mindenütt az ifjúsági könyvek állnak a vezető helyen. A legnagyobb betűfogyasztó 18 éves koráig az ember. S most nem is a különféle tankönyvekre gondolunk, amiket az iskola ír elő, hanem a szépirodalomra, a szórakozás, a gyönyörködés, az ismeretszerzés szándékával kézbevett művekre. Itt nem ritka az ötven-százezres példányszám, az igen rövid idő alatt megért négy-öt kiadás. Nálunk az ifjúsági művek gondozásával önálló kiadó foglalkozik, a Móra Ferenc Könyvkiadó. Az immár klasz- szikusnak számító író, akit névadójául választott, igényt és mércét jelent azok számára is. akik ma írnak az ifjúság számára. Fiataloknak írni semmivel sem kisebb fejadat, mint felnőtt olvasókhoz szólni. Az ifjúsági irodalom művelése nem lehet rangon aluli tevékenység. Akkor sem, ha nálunk még az ifjúsági irodalom kritikai értékelése, esztétikai és pedagógiai elemzése — mint erre épp a Jelenkorban zajló vita legigényesebb hozzászólói rámutattak — jobbára még elhanyagolt terület. Pedig az ifjúsági irodalom gazdag termése nap-mint-nap szállítja a vizsgálandó anyagot, a tapasztala- tokat-tanulságokat kínáló műveket. Lipták Gábor Regéló Dunántúl című könyve két év leforgása alatt a második kiadást érte meg, s együttesen a harmincezres példányszámot is túlhaladta. Könyvében az író — mely a népszerű Arany- hid folytatása — a Dunántúl történeti nevezetességeihez fűKönyvek ződő népies hiedelmeket, mondákat regéket dolgozta föl olvasmányosan, érdekesen, színesen, a „tíz éven felülieknek”. Az olvasó előtt megelevenednek Dunántúl műemlékei, a várakhoz és városokhoz fűződő mondák — az író gazdag fantáziájával és kitűnő pedagógiai érzékével szőtt regényes történetek tükrében. Lipták Gábor a régész biztonságával jár a múltban, a restaurátor tájékozottságával pótolja a hiányzó mondái elemeket, s a mai mesélő fantáziájával színezi át történeteit. A Regélő Dunántúl tucatnyi elbeszélése közül kettő baranyai tájhoz kapcsolódik. A fekete korsó a nagymúltú mohácsi fazekasmesterség életéből veszi tárgyát; abból az időből, amikor Gyurica Gergely mohácsi gölöncsérmester korsói a dunai hajókon még a messzi Balkánra is elutaztak. A korsók történetét persze a szerelem teszi érdekessé, merthát Gyurica Gergelynek nemcsak korsói voltak, hanem egy szik- rázóan bogárszemű, éjfekete hajú Vicája is... Az ördögszántotta hegy a harkányi hőforráshoz fűződő közismert mondát beszéli el újszerűén, hiteles történeti motívumokat és fantáziaszülte alakokat ösz- szevegyítve... Két markában, meg a foga között is egy-egy törökkel ropja a győzelmi táncot a hatalmas erejű vitéz... Malomkő-tálcán kínálja pohár vízzel Mátyás királyt a legendás hírű hős... — így maradt meg a nép emlékezetében Kinizsi Pál alakja. Ezt az embert és nagyszerű katonát kelti életre Tatay Sándor Kinizsi Pál című regénye. Tatay a mai magyar elbeszélőpróza egyik legrangosabb képviselője. Elbeszéléseiben megcsodált írói értékeiből semmit sem veszítve, de művészetét a fiatal olvasók érdeklődésének megfelelően „hangszerelve” szól Kinizsi Pálról. A népmesék Erős Jánosától Toldi Miklósig, Ludas Matyitől János vitézig a leleményes és nagyerejű hős mindig vonzó alak az ifjú olvasó számára. A meglevő példaképeket Tatay könyve szinte véglegesen megformált új alak kai gazdagította. Az irodalomban, történelemben, művészetekben tájékozottabb középiskolás ifjúsághoz szól a Móra Kiadó Nagy emberek élete című sorozata. Legújabb darabját Tótfalusi István írta Csokonairól, Árkádiában éltem én is címmel. Csokonai színes egyénisége és kalandos élete nem először ihleti meg az író-utódokat. A róla szóló költeményeket (Petőfi, Ady, Tóth Árpád stb. verseit) nem említve hirtelené- ben két korábbi regényfeldolgozás, Mészöly Gedeoné és Csathó Kálmáné, valamint a pécsi szerzőktől (Bárdosi Németh János — Horváth Mihály) származó színpadi feldolgozás is eszünkbe jut. Tótfalusi könyve ennyi előzmény után is újat mond. Nem adataiban, hanem szemléletében. A borissza garabonciás, a bohém szerelmes helyett a plebejus népiesség első jelentős fró-képviselőjét állítja az olvasó elé a vonzó elevenséggel és irodalomtörténeti hitelességgel megírt regényes életrajz. Az olajnyomatok és kötelező olvasmányok fakult költője életre kel a könyv lapjain ... T. T. Néhány szó az írói bátorságról Ha ttt kellene meghalnom, akkor is meg kell mondanom, hogy ez így, ahogy most van, rossz! Mert mit akarnak az Írók? Mi, akik a fiatalok nevében állunk itt, B középkorúak előtt, igenis megköveteltük a szavak megkülönböztetését a tettektől! A tett. az nem szó és u szó, az nem tett! Re a napnál világosabb! Nekünk ebből elég volt! Mi külön akarjuk választani a szavakat a tettektől! Egtl pttlanatio várt, 40 em-rel magasabb lett a szokásosnál, mert a beszéd végére eny- nyivel megnőtt. Körbenézett diadalmasan, majd leült. Ebben a pillanatban kezdett összemenni. — öregem, nagyszerű voltál! — mondta háta mögött a barátja — ezt végre ki kellett mondani valakinek. _ Elég baj ez ne kem! Láttad a kiküldöttet, az elnöki asztalnál, azt a szürkeruhásat? A minisztériumból volt. — Akkor mi van? Itt volt, hát itt volt. — Na, na! Ez Ismeri a főnökömet és szól neki. — Legalább a főnököd is megtudja, hogy néha okosakat is mondasz. — Könnyű neked! De én most mit csináljak. Feltétlenül elmondja neki és máris repülök. — Repülsz s csodát! — t* tudom! Láttad a szemét? Figyeled, most fa rám nézett! •— Nem rád. esők errefelé nézett. Legfeljebb Te fa beleestél a látószögébe. De mi az ördögöt csinálhatnak? Egy írói találkozón nem tilthatják meg a nézegetést. — Figyeled! Ugyanazt a szót használta a kiküldött a válaszában, mint én. Mondd, lehet ez véletlen? Nem, nem lehet! — Miért? Nem értheti félre, amit mondtál. Ott van a magnószalag, ezzel bármikor bizonyíthatod, hogy mit mondtál. — Szent isten, magnószalag is volt? Akkor végem van! Ebben a pillanatban a szívéig hat a rémület. Térde nem remeg, azon már régen túl van. Tulajdonképpen nincs is térde. Ha most fel kellene kelnie, képtelen lenne. A barátja ebből nem vesz észre semmit és annyit mond: —■ Kár. mert csak arra akartalak kérni. hogy t*d le majd a hozzászólásodat. lehozzuk a lapban. De ha így félsz, nyilván nem is tudod leimi. A hozzászóló arcára kiül a rémület, legszívesebben rémült sikoltásba törne H, de mire a hang a száján kiér, ennyi jön ki belőle: — Megírom! A szeme kiguvad, a hangja lázas és remegő. Reszkető térddel megy el. Ez az éjszakája szörnyű volt. És utána még számtalan sok. Minden autóban azt az autót látta, amelyik a vérpadra viszi. Ha egy lépés megállt az ab laka alatt, akkor tudta, hogy érte jönnek. Mikor a főnőké hívatta, akkor remegő térdekkel ment be, mert érezte, hogy most dobják ki. Hatszor meghalt, hatszor újra feltámadt. Giordano Bruno köny- nyebben ment a máglyára, mint 6 a szerkesztőségbe. A cikket azért leadta. SZÖLLÖSY KÁLMÁN Ma<iyaror8zá«ra készül a grúz balett Augusztusban a szegedi szabadtéri játékok közönsége meg tekintheti az „Othello” és a „Horda” című legjobb grúz baletteket. A tbiliszi akadémiai opera és balettszínház száz művésze készül magyarországi vendég- szereplésre. A csoport vezetője a Lenln- díjas kiváló balettmester Vahtang Csabukiani lesz. Szegeden az 6 tanítványai — Vera Ctgnadze, Zurab Kika- lejsvili, Liliana Mitaisvili és mások — lépnek fel. Az Othello című balettet nyolc évvel ezelőtt írta Alefc- szej Macsavariani grúz zeneszerző. A balett bejárta a Szovjetunió számos színházát. Tókióban is bemutatták. Csa- buklanit az Othello rendezéséért és benne a főszerep alakításáért tüntették ki Lenin- díjjaL A Horda című balett David Toradze zeneszerző egyik legjobb alkotása. A mű a távoli múltat eleveníti fel. A grúz népnek a külföldi hódítók ellen vívott harcáról szól. Ezenkívül a grúz együttes nagy koncert programmal készül magyarországi vendégszereplésére. Százhúsz millió mozi látogató az NDK-ban A 17 millió lakosú NDK területén 1965-ben 120 millió volt a mozilátogatók száma. A mozijegyek több mint 60 százalékát fiatalkorúak vásárolták. A tavalyi évben bemutatott 122 film közül 13 hazai alkotás volt. A gazdaságiráii) ít isi rendszer reformja XI. 4 pénz- és hitelgazdálkodás reformjáról A gazdaságirányítási reform irányelveinek a megyében lezajlott vitája során többen hiányolták a jelenleginél szabadabb pénzgazdálkodás lehetőségét. A hitel- és pénzgazdálkodást tartották a jelen gazdálkodási rend egyik legmerevebb tényezőjének, fgy ezeket a kategóriákat általában súlyponti kérdésként kezelték. Növelte az érdeklődést azt is, hogy az irányelvek a pénzfelhasználás útján való be folyásolás hatékonyságát — ezzel a bankok szerepét — további növelését helyezték kilátásba, így ez utóbbi miatt olyan aggályok is felmerültek, hogy ez a célkitűzés a bank- bürokrácia erősödéséhez fog vezetni. Jó előre megállapítható, hogy az ilyen természetű aggályok indokolatlanok. Az eddigi kísérletek tapasztalatai alapján ugyanis éppen a hitel- ellátás az egyik terület, ahol az előrehaladási szándék gyors, önmagában az a tény is ezt bizonyítja, hogy még a gazdasági mechanizmus továbbfejlesztése célkitűzéseinek ismertetése előtt, azok alapvető vonásainak feltételezése mellett is sor került az eddiginél korszerűbb hitelellá- tási módszerek kísérleti bevezetésére. Ennek eredményei, továbbá az eddig kialakult főbb elgondolások azonban még kevésbé ismertek, így nem véletlen, hogy ezidő szerint az aggályok vannak túlsúlyban. AZ ELSŐ KÉRDÉS az, hogy mennyiben teszi majd lehetővé a pénzellátás kialakuló új módszere a vállalati önállóság növekedését. Xz önálló vállalatra többek között az jellemző, hogy a működéshez szükséges pénzeszközökkel rendelkezik, amiből a lehetőséghez mérten minél nagyobb legyen a saját eszközök aránya. Ez az állapot jelenleg nem biztosított, mert — mint ismeretes — az évente növekvő termelés ellenére még az 1957-ben rögzített forgóalappal rendelkeznek a vállalatok. így a valóságos szükségletnél mindenütt lényegesen kisebb saját pénzeszközök kiegészítése bankhitellel történt. A hitel-kapcsolat szélesedése a bankellenőrzési tevékenységet is szélesebbkörű- vé tette, ami ugyan sok tekintetben Indokolt és hasznos volt. de elvezetett olyan túlzásokhoz is, amelyek kétségtelenül csorbították a vállalatok önálló pénzgazdálkodásának lehetőségét. Miként az állóeszközök fenn tartásának pénzügyi elszámolása terén Is figyelemreméltó egyszerűsítésre került sor, a kísérleti módszer szélesebb területre való kiterjesztésével még az idén változik a forgóeszközök finanszírozási módja is. Az alapvető cél az, hogy már most, a reformot megelőzően érezhető módon alátámassza a pénzgazdálkodásbeli önállóságot. Elsősorban az említett megkötöttségek megszüntetése, illetve a már említett néhány ellentmondás felszámolása várható. Az éves hiteltervek alapján üzemviteli hitel helyett forgóalaphitelben részesül az ipari üzemek többsége. Tartalmát illetően az a változás, hogy forgóalap-jelleg gél — tehát saját pénzeszközként — használhatók fel, így az igénybevétellel kapcsolatos kötöttségek is enyhébbek az egyéb hitelekkel szemben. A kísérletek alapján helyesnek látszik az a célkitűzés, hogy a jövőben ne korlátozza a bank az ilyen „saját” pénzeszközök felhasználását, ne ellenőrizze részleteiben annak lekötését A készletelemek hitelmozgással való követése egyébként is csak hozzávetőlegesen lehetséges, így kevésbé látszik szükségesnek erre a normál mértéken belül törekedni. AZ ÖNÁLLÓSÁG FELTÉTELEZI a több eshetőség közti választás, bizonyos kockázat választás melletti döntés lehetőségét. Akként lehetséges a hitelellátás továbbfejlesztésének jelenlegi szakaszában ezt elősegíteni, hogy a vállalat az említett módon kialakított íorgóeszközszükséglet keretén belül szabadon dönthet pénze felhasználásában. Előfordulhat így az is, hogy átmenetileg akár elfekvő, vagy egyéb, a szükségletek kielégítéséhez nem megfelelő eszközöket finanszíroz ebből. Ilyen állapot kisebb mértékben akár tartósan is fennállhat és az indokolt nagyságrenden alul nem teszi szükségessé a külső beavatkozást. Mihelyt azonban az így lekötött pénzmennyiség jelentősebb összeget képvisel, az szükségszerűen pótlólagos hiteligényt vált ki. Ennek kielégítése előtt már megvizsgálja a bank, hogy ml indokolja a lekötött eszközök megtérülésének lassulását A hitelellátásnak azonban a későbbiekre nézve is elsődlegesen a legkedvezőbb eszközlekötésre való ösztönzést, a termékek minél gyorsabb realizálását hivatott előmozdítani. A maga eszközeivel — aktív hitelpolitikával — tehát a banknak is hozzá kell járulnia a rendellenes jelenségek megszüntetéséhez. További kérdés, mi az, amiben jelentősen nő a bank és a hitelrendszer szerepe a gazdasági reform során? Nem abban, hogy az eddiginél is részletesebben avatkozik be a rendelkezésre bocsátott pénzfelhasználásba, hiszen az eddig elmondottakból is látható, hogy már a gazdasági reformot megelőzően sincs szándékában ezt tenni. A kedvező vállalati szintű készletforgás mellett — kivételes esetektől eltekintve — az eddiginél ritkábban vizsgálja a vállalatok pénzügyi helyzetét, a hitellel finanszírozott eszközök likviditását és ezzel az ismétlődő, sokszor mechanikus jellegű kapcsolatok csökkentésére törekszik. Általában hosszabb Időre — 1 évre —, keretjelleggel köti meg a hitelszerződéseket, ami nem zárja ki az előirányzaton tűli hiteligények rendelkezésre bocsátását, feltéve, hogy azok segítségével előállított termékek megfelelnek a szükségletnek, értékesítésük kellő ütemességgel biztosított. Az azonban szükséges — ami egyben a gazdasági mechanizmus új vonása is — hogy a vállalatoknak döntéseik végrehajtását megelőzően akár saját, akár kölcsönből származó pénz eszközökkel rendelkezzenek. Enélkül aligha lehet hatékony a pénzfelhasználás útján való ellenőrzés. Nyilvánvalóan úgy célszerű a forgóalapokat kialakítani, hogy a jelentősebb pénzigénnyel járó gazdasági célok kellő fedezet hiányában fizetésképtelenséget váltsanak ki. Az értékviszonyok fokozottabb alkalmazása, a részletes vállalati tervek hiánya miatt a népgazdasági tervben lévő célkitűzések megvalósításának, vagy azokra való ösztönzésének egyik fontos eszköze a hitel. Ez határozza meg jelentőségének növekedését. Innen ered az a javaslat, hogy a bank hitelezési tevékenységének főbb vonásait a kormány által jóváhagyandó hitelpolitikai irányelvek foglalják magukban. Legfelső szinten határozzák meg a hitelezésben érvényesítendő főbb gazdasági követelményeket: azt, hogy mely területeken kívánatos az export támogatása, vagy a szükségletek kielégítése céljából akár a kamatkedvezmény lehetőségeit is felhasználva a termelést bővíteni, ellenkező esetben pl. nem kívánatos importot megakadályozni, nem keresett cikkek termelését kor látozni, stb. A bankhitel ezáltal a központi akarat érvényesítésének egyik hatékony eszközévé válhat. OJ VONÁS az is, hogy a bank végső soron megtagadhatja a hitel folyósítását is, ha a termékek előállítása nem indokolt, a vállalat gazdálkodása ellentétben áll a népgazdasági érdekekkel. Ezt a módszert ugyan részlegesen, főként a szerződésnélküli termelésre nézve alkalmazta ugyan, de mivel kötelező tervmutatók közt szereplő tevékenység gazdasági indokoltságát általába* nem vizsgálta, ilyen mélyreható és messzemenő követelményekkel járó elbánás alkalmazására nem került sor. Mindezekből a törekvésekből látható, hogy a bank, illetve a hitel funkcióinak növekedé- .se a szükségességre, a gazdaságosságra való befolyásolásban és nem az igazgatási jellegű tevékenységben domborodik ki. A KAMAT MÉRTÉKE és szerepe képezte a vitában a tulajdonképpeni mozgató erőt, amiből arra a következtetésre lehetett jutni, hogy ezen a téren még nem tisztázottak eléggé a nézetek. Napi tapasztalat, hogy a kedvezményes mértéket meghaladó kamattételeket gyűjtő fogalommal büntető- kamatként fogják fel. A „büntető-kamat” fogalma már több mint két éve nem létező fogalom, ugyanis a hitelellátást és pénzforgalmat rendező jogszabályok a szerződéses alapra, tehát kölcsönösségre helyezték a hitelt igénybevevő gazdálkodó egységek és a bank közti kapcsolatot. A hitelnyújtás, illetve a hitel felhasználásának ellenőrzése nem alá-föléren- deltségen, illetve vétkességen alapul, aminek esetenként bűn tetéssel kell járnia. A jövőben még inkább indokoltnak látszik, hogy a hitelkamat alapját a szerződésen nyugvó együttműködés képezze. Kiváltja ezt a részletes operatív tervfeladat hiánya is, ami egyben a mainál átfogóbb, ugyanakkor főbb ügyleti kérdésekben alaposabb körültekintést, hitelbírálatot kíván meg a bank részéről. Az is indokoltnak látszik, hogy egyes esetekben a magasabb kamat alkalmazásra kerüljön, de változatlanul büntető célzat nélkül. Nem valószínű ugyanis, hogy azonnal korlátozás vagy megvonás eszközéhez célszerű nyúlni a banknak ahhoz, hogy befolyásoló szerepét érvényesíthesse. Az ilyen kamat a hitel lényegéhez, mindinkább megkívánt ösztönző szerepéhez tartozik. A 6 százalékos kamat alapkamatnak tekintendő és a későbbiekben is várhatóan kb. 6—7 százalékosra becsülik annak mértékét. Ezt ugyanis a népgazdasági hitelforrásdk „ön költsége” fogja meghatározni. A 6 százalékos kamatfeltétel alkalmazása ma már viszonylag széleskörű, jóllehet a már említettek szerint még mindig nem vált eléggé köztudottá ennek normál jellege. Különösen a kereskedelemben — ahol lényegében első alkalommal kérőit rendszeresebben a sor a felszámításra — vannak ezzel összefüggésben az Indokoltnál nagyobb aggodalmak- Az eddigi Igénybevétel eléggé szórványos és a kereskedelmi készletek nagyságrendje anélkül, hogy a forgalom ezt megérezné, kedvező mértékben csökkent. Amennyire az említett csökkenési irányzat összhangban levőnek látszik a célkitűzésekkel, egy dolog mégis kedvezőtlen. Az ugyanis, hogy a kamatmérték emelkedésétől való aggodalom miatt egyik napról a másikra, átmenet nélkül kívánják a kereskedelmi egységeink készletcsökkentési feladatát megoldani. Az ilyen intézkedéseket sem most és a jövőben sem lehet a rugalmas gazdálkodási módszerek közé sorolni. Az új gazdasági mechanizmusban éppen ezt a merevséget kell elhagyni és a kamatnak sohasem lesz ennek megakadályozására irányuló célja. A vállalati kockázatnak nem az erőszakolt kockázat-mentességben kell megnyilvánulnia, hanem abban, hogy indokolt esetekben mérlegelni kell az ügylet gazdaságosságára ható körülményeket, illetve hátrányokat egyaránt. Ezekben kell a vállalati önállóságnak a pénz-, illetve hitel szerepének a maihoz képest nagymértékben növekednie. Ennek mielőbbi elérése érdekében történtek a felsorolt kezdeményező intézkedések, amelyek a gyors, egyben zökkenőmentes átállás biztosítási' hivatottak szolgálni. Kisvár! Andris
