Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
Torkos Ildikó rajzó A bolt belseje sötét és hűvös volt, s a szikrázóan meleg nyári napnak csak tört sugared jutottak el a - dobozok, polcok, bálák közé. Enid a pultnak támaszkodott és lustán rakosgatta a holmikat egymásra. A helyiség túlsó végében Lucy, az alkalmazottjuk éppen Mrs. Roberts kosarába rakta a fűszerárut. Lépéseket hallott. Harry Ridley érkezett s egy kis cédulát hozott az édesanyjától: szokás szerint ismét hitelbe kérte a lisztet, cukrot. Ha a maga ura lett volna Enid, adna neki, s már éppen arra gondolt, hogy szól Lucynak, szolgálja ki a fiút, de aztán eszébe jutott, mit szólna hozzá a férje, meg az apósa, s inkább hallgatott. Nem értette őket. Gazdagok voltak, a Ridley családnak meg semmije sem volt, s mégis a segítség minden formáját megtagadták tőlük. Szinte hallotta, mit mondana a férje: „Ez üzlet, Enid. így nem lehet keres- kecjrri’'. Az öregember meg felhorkanna és azt mondaná: „Mi, a Day család kemény munkával szereztük ezt az üzletet és meg is akarjuk tartani. Más emberek semmiért akarnak valamit”. Amikor évekkel ezelőtt a faluba költözött, s hallotta amint a helybéliek kézlegyintéssel mondogatják: „A Day-ek mind egyformák ...” ö akkor azt gondolta, nem igaz. Gordon más, nem olyan, mint az apja. De múltak az évek, s rájött az Igazságra. Egyre gyakrabban kívánta: bárcsak sohsem lett volna Gordon felesége. Ha nem közelegne a nyári szabadságuk, most nagyon kipakolná Gordonnak a felgyülemlett mérgét, de nem érdemes. Majd a szabadság mindent rendbehoz. Néhány hét a városban, s akkor majd újra szívesen visszatér ide. Csak meggyőzhetné Gondont, hogy hé-be-hóba menjenek el pihenni, akkor könnyebben bírná az egészet. Talán most majd annyira jól érzi magát, hogy ezentúl szívesebben, több hajlandósággal gondol a vakációra. Megint az apósa Jutott az eszébe. Bizonyára mondaná: „Nézz meg engem. Húsz éve nem voltam szabadságon, és itt vagyok”, ö pedig azt felelte volna: „Maga is csak az én igazságomat erősíti”. De nem szólt, mert hibáztatta ugyan Gordont, hogy fél az apjától és nem követeli a Jogait, tulajdonképpen ő maga Is félt az öregembertől és már úgyis elég nyomorúságos volt minden, nemhogy még jobban összevesszen a férje családjával. Mindig jövevénynek érezte magát közöttük, idegennek, aktt befogadtak a háztartásba, de nem a családba. Az előbbibe is csupán azért, mert Gordon elvette őt, és mert hasznossá tette magát... Minden másként lenne, ha volna saját otthonuk, melynek magányába néha visszavonulhat. Akkor Gordon az övé is lenne. Azokban az időkben, amikor még megvolt a házuk, minden tűrhetőbbnek mutatkozott. Ha rajta áll, sohsem adja el, de képtelen volt ellenállni á sürgetésnek, s a szidalmazásnak. Most már mindegy, kár erre gondolni, amikor ilyen közel a vakáció. Kisétált az üzletből, s megállt az ajtónyílásban. Ahogy nézte a környéket, rosszkedve visszatért. Porosán és forrón nyúlt el a-főutca, s a házikók, melyek épp oly kopottak és lomposak voltak, min1 az emberek, hol összebújva álltak, mintha pletykáznának, másutt meg szétszórtan, mesz- sze, mintha éppen veszekedtek volna. Amikor először jött Delfordba dolgozni, a nagyvárosi nyüzsgés és zaj után élvezte • hely békés nyugalmát, a tágas térségeket, a melengető napfényt, s a csendet Forrón kívánta, hogy jói sikerüljön, s mégis vereséget szenvedett. Most, esztendők múltán mór minden másnak tűnt: az üzlet, a falu, az emberek s a férje. Arra figyelt fel, hogy valaki rángatja a karját. Megfordult, Lucy állt mögötte, s a fülébe suttogta: „Mrs. Day, az öreg már Jó ideje figyeli magát”. Fölkapta a fejét, s észrevette, hogy az apósa a hátulsó helyiség homályából bámul rá. Először lelkiismeretíur- dalást érzett, aztán dühöt, s hirtelen megértette, hogy Lucy szemében 6 sem több fizetett alkalmazottnál. Általában így néztek rá az emberek, így tekintett rá az apósa, s ha nem vigyáz, mág Gordon is csak ennyibe veszi majd. Az öreg magatartása helytelenítést fejezett ki, mert úgy vélte, hogy Enid az időt pocsékolja. Nem szólt, de nem is volt szükséges, — már az ottléte eleget mondott. Enid szerette volna, ha megszólal, mert akkor legalább látná, miként állnak De nem baj, holnap mennek szabadságra. Tudta, hogy az öregnek ez is a bögyében van, hallotta, amint az éjjel mondogatta az anyósának: „Micsoda pénzpocsékolás! Én bezzeg húsz éve nem voltam szabadságon”. Enid végigsétált az üzleten, közelebb ment az öreghez, de az sarkon fordult és elment. Ahogy közeledett az az időpont, amikor Gordonnak haza kellett érkeznie, Enid nyugtalanná lett, fel-aló járkált a boltban. Már Angol film készül Peter Weiss Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogyan a charentont elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában című drámájából Marat-Sade rövidített címmel .A szerepeket a Royal Shakespeare Company színészei játsszák, rendező Peter Brook. * Jugoszlávia három Játékfilmet kü>d az ez évi cannes-i feszt'-’álra Ezek Veljko Buln- jic Tifuszosok, Gorgevic Lány és Zika Mitrovic Keserű fú című alkotása. * A leo-n'oi filmkritikusok az elmúlt év legjobb hazai fiimiének jár® Varsói Szirén díjat, FILMHÍREK Jerzy Skolimowski Személyleírás című filmjének ítélték. * Zárt körben bemutatták Jean-Luc Godard Hímnem, nőnem (Masculin, feminin) c. új francia filmjét. A mai fiatalokról szóló történet alapja Maupassant regénye, a főszereplők Chantal Goya és Jean- Pierre Léaud. A rendező a cinéma vérité módszerét is alkalmazza a fiatalok dokumentumszerű ábrázolásához. * Michelangelo Antonioni új filmjének címe Egy férfi és egy nő. története egy szép őszi napoa (3torta d’ un uomo e di una donna in una belle giornata d’autunno). Egy divatfényképészről szól, arról a módról, ahogyan látja, vagy éppen nem látja a valóságot. Főszereplők: Terence Stamp, Joanne Shimkus és Sarah Miles. * Az Egyesült Államokban hét szovjet dokumentumfilmből készítenek összeállítást a szovjet-amerikai kulturális együttműködés keretében. A film összekötőszövegét Bing Crosby mondja el. * Idén Japán távol marad mind a cannes-1, mind a berlini fesztiválról, megfelelő film hiányában. Tizenöt év óta ez az első eset, hogy nem szerepel Japán film Cannes- ban. déleiüli becsomagolta a bőröndöket, s most semmi tennivalója nem maradt. Gordon majd biztosan későn érkezik és fontoskodva jelenti ki, hogy el sem tudja képzelni, mit csinálnak majd az üzlettel, amíg ők ketten távol lesznek. — Ostobaság — feleli majd neki Enid — hiszen Lucy többet ért az üzlethez, mint bárki a családból. Bizonyára elszunnyadhatott a nagy melegtől. mert egyszerre ismét Lucy hangját hallotta: „Megjött a férje, Mrs. Day. Odakim beszélget az édesapjával”. Az ajtóhoz sietett. Megpillantotta Gordont, met az öreeembert amint rendkívii elm^röltén tárgyaltak valamiről. Várakozott; noha nagyon szeretett volna Gordonhoz lépni és megbeszélni vele az elutazásukat, de az öreget nem merte félbeszakítani. Végül mégis Gordonhoz fordult. — Korábban jöttél, mint vártunk — mondta. — Sötétedés előtt indulhatnánk, és majd útközben uzsonnázunk. A férj nem válaszolt, s ezért ő gyorsan folytatta, mintha mohó sietségével elfojthatná a férje feltámadó tiltakozását. — Ehetnénk abban a kis tengerparti szállodában. Emlékszel, akkor is megálltunk ott, amikor hazatértünk a nászúiról. Gordon kíméletlenül közbevágott. — Sajnos, pillanatnyilag még nem mehetünk Enid. Egy nagyon fontos üzlet akadt épp most Hillside-on. Enid nem is hagyott néki időt, hogy tovább magyarázkodjék. Úgy látszik Gordont is megbabonázta ez a hely, s pontosan olyanná lett, mint az apja, aki uralta minden gondolatát. S ha ő sokáig itt élne, maga is olyanná válna, mint ezek, szűklátókörűvé, fantázlatlanná, tudatlanná. Megfordult és be- viharzott a házba. Gordon nem ment utána. Fölment a lépcsőn, be a szobájába és magára csapta az ajtót. De még itt, a saját szobájában sem bújhatott el előlük. Valójában nem is volt ez az 6 szobája, bármely pillanatban kopogtatás nélkül benyithattak. A becsomagolt bőröndök látványa meggátolta hogy sírjon, és növelte a lázadó kedvét. Az öltözőasztalkán álló órára pillantott. A rendszeres járat húsz perc múlva ér a faluba. Firkantott egy cédulát Gordonnak, fölkapta a bőröndjét és csendesen kilopódzott a verandán át Még elérte az autót. Rajta kívül csak egyetlen férfi utazott, s így egyedül ült a hátsó ülésen. Eleinte csak haragot érzett a férje iránt, de ahogy közeledett az éjszaka, a motor halk berregése és a frissítő hűvös hegyi levegő megnyugtatta, s egyszeresek maga is meglepődött azon, amit tett. Persze, lehet, hogy ez majd észretéríti Gordont, és a családját, hogy ővele nem lehet úgy bánni, mint egy szolgával Mostanában ritkán mutatja, de azért Gordon biztosan még mindig szereti őt Ha csak egy kicsit el tudna feledkezni az üzletről, ha csupán egy kicsit kikerülne az apja bűvköréből, akkor minden sokkal tűrhetőbb lenne. Kíváncsi volt, vajon Gordon megtalálta-e már a levelét, s mit tesz utána. Amikor a vasútállomásra árt, as áHomá*- főnök elébe jött — ön Mrs, Day? — kérdezte. — Mr. Day telefonált, és megkért, hogy közöljem önnel, ne szálljon vonatra, hanem várja meg őt a Royal szállóban. Már úton van idefelé. Enid tehát a szállodába ment Közben azon töprengett, vajon Gordon ott akarja-e tölteni az éjszakát, avagy rögtön utaznak a városba? Szép éjszaka volt, nagyon kellemes lett volna az óceán partján hajtani a város felé. Remélte, hogy Gordon már nem haragszik rá. Egy kicsit szégyellte is magát Kétségtelen, hogy igazságtalan volt Gordonnal. Nem egészen úgy állnak a dolgok, ahogy 6 képzelte otthon, a faluban. Am bizonyára elnyomta a fáradtság, mert hirtelen kopogást hallott. Szaladt, hogy kinyissa. Az ajtó négyszögében az öreg Mr. Dayt pillantotta meg. Csalódottsága heves haraggá változott, ahogy elnézte az apósa alattomos tekintetét. Egyszeriben úgy túnt, hogy ismét otthon van a boltban, gyűlöli az öreget és még a férjét is. Igazán, Gordon legalább most otthon hagyhatta volna az édesapját — Hol van Gordon? Az öregember a karjára tette a kezét úgy, hogy Enid — akarata ellenére is — elhúzódott. — Gordonnak át kellett mennie Hillside-ra, amiatt a dolog miatt — felelte. — Néhány napig távol lesz, és amikor elolvasta a céduládat, megkért, hogy telefonáljak utánad és hozzalak vissza. Nézte a fiatalasszonyt, aztán hozzátette, egy kis mosollyal, amelyet békítőnek szánt: — Nem boldogulunk nélküled a boltban, Enid, míg Gordon odaát van. Meg kell értened: ez az üzlet 20 font tiszta hasznot Jelent neki. Fordította: Zilahi Judit Don Edwards ISOS-ben született Sydneyben, és ugyanott végezte el a Technikai Főiskolát. Sokáig tanárkodott, de foglalkozott újságírással U. A Morning Herald és a World Literary Fund muOKatársaként dolgozott. Regényei, novellái éa gyermekeknek irt kalandos történetei egyaránt népszerűek Ausztráliában. Rónay György Cf-e. del PJ.J zá iruij it Fedelesszárnyú, hova szállsz széttárva szárnyad fedelét? Alattad föld, fölötted éc s te szállsz a két elem között a lég harmadik elemében, egyformán otthon földön-égben s a kettő közti könnyűségben. Fedelesszárnyú legbelül, negyedik elemül mi üz, miféle tűz mikroszkópikus kis szíved cr: mi késztet rá, hogy odaha fűszáladat vagy szirmodat s a higan kéklő tengerek!. ússzál, repül), védtelenül a mérhetetlen végtelenben? Kalandvágy hajt, vagy szerelem? S nem félsz tőle, hogy hirtelen rádcsap mohón egy másik védtelen és összetöri szárnyad7 Vagy a szárnyasnak, míg van ég fenn, szállnia kell ahhoz, hogy éljen? Igazad van. Szállj csak, fedelesszárnyú. Hunyadi latrán: &Htnméreq, A kupéban hatan beszélgetünk, öt „szív tudós”, meg én, ki tájolattam vésztkongató, diákot műszavakban; mint infarktus, angina, attak* ők garázda szivükre mutattak és legyintettek. A szivkórház feli robogtunk. Röpködtek cifra kórleletek, tubusok, medicinák csörögtek a zsebben Alattunk vonatkerekek talpfákkal zúgva perelték; rattata, rattata... S a mellkasok döcögve ráfeleltek: ra-ra, ra-re, ra-ral Az öt beteg egymásra licitált: Kinél vérszomjasabb, rangosabb a kór: — Mint cövek feküdtem, egy télen, szakadatlan, — Kétszer befuccsolt nálam a motor s a ti életrekeltettl — Szivem megnyúlt, kampót ökörtülök, átlyuggatctt ikont — Támolygok tíz lépést és leszédülőkl — Magából se lesz olimpikonI És cinkosan nevettek. — Enyém ketyegékotyog, pedig nyúzták-faragták. Egy kecskebak-izomból varrtak rá jó darabkát De — ugratják •— mielőtt elsiet s Mihály lovára pattan vénségünkre igyunk a füredi Kiskulacsosban Lovász Pál: Szénás izek ér a oárűshan Hintázó bárka. Hidd, Noé «I igazán fedélzete dülöngélő magaslatán. Körötte kortévesztő operencia: zúgó gépek hulláma, autók hada. S vad benzinfellegek között csöpp rést talál a szénaillat kisgalambja, » égbe száll.
