Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

Torkos Ildikó rajzó A bolt belseje sötét és hűvös volt, s a szikrázóan meleg nyári napnak csak tört su­gared jutottak el a - dobozok, polcok, bálák közé. Enid a pultnak támaszkodott és lustán ra­kosgatta a holmikat egymásra. A helyiség túlsó végében Lucy, az alkalmazottjuk éppen Mrs. Roberts kosarába rakta a fűszerárut. Lépéseket hallott. Harry Ridley érkezett s egy kis cédulát hozott az édesanyjától: szo­kás szerint ismét hitelbe kérte a lisztet, cukrot. Ha a maga ura lett volna Enid, adna neki, s már éppen arra gondolt, hogy szól Lucynak, szolgálja ki a fiút, de aztán eszébe jutott, mit szólna hozzá a férje, meg az apósa, s inkább hallgatott. Nem értette őket. Gazdagok voltak, a Rid­ley családnak meg semmije sem volt, s mégis a segítség minden formáját megtagad­ták tőlük. Szinte hallotta, mit mondana a férje: „Ez üzlet, Enid. így nem lehet keres- kecjrri’'. Az öregember meg felhorkanna és azt mondaná: „Mi, a Day család kemény munkával szereztük ezt az üzletet és meg is akarjuk tartani. Más emberek semmiért akarnak valamit”. Amikor évekkel ezelőtt a faluba költözött, s hallotta amint a helybéliek kézlegyintéssel mondogatják: „A Day-ek mind egyfor­mák ...” ö akkor azt gondolta, nem igaz. Gordon más, nem olyan, mint az apja. De múltak az évek, s rájött az Igazságra. Egyre gyakrabban kívánta: bárcsak sohsem lett volna Gordon felesége. Ha nem közelegne a nyári szabadságuk, most nagyon kipakolná Gordonnak a felgyülemlett mérgét, de nem érdemes. Majd a szabadság mindent rendbe­hoz. Néhány hét a városban, s akkor majd újra szívesen visszatér ide. Csak meggyőz­hetné Gondont, hogy hé-be-hóba menjenek el pihenni, akkor könnyebben bírná az egészet. Talán most majd annyira jól érzi magát, hogy ezentúl szívesebben, több hajlandósággal gon­dol a vakációra. Megint az apósa Jutott az eszébe. Bizonyá­ra mondaná: „Nézz meg engem. Húsz éve nem voltam szabadságon, és itt vagyok”, ö pedig azt felelte volna: „Maga is csak az én igazságomat erősíti”. De nem szólt, mert hi­báztatta ugyan Gordont, hogy fél az apjától és nem követeli a Jogait, tulajdonképpen ő maga Is félt az öregembertől és már úgyis elég nyomorúságos volt minden, nemhogy még jobban összevesszen a férje családjával. Mindig jövevénynek érezte magát közöttük, idegennek, aktt befogadtak a háztartásba, de nem a családba. Az előbbibe is csupán azért, mert Gordon elvette őt, és mert hasz­nossá tette magát... Minden másként lenne, ha volna saját ott­honuk, melynek magányába néha visszavo­nulhat. Akkor Gordon az övé is lenne. Azok­ban az időkben, amikor még megvolt a há­zuk, minden tűrhetőbbnek mutatkozott. Ha rajta áll, sohsem adja el, de képtelen volt ellenállni á sürgetésnek, s a szidalmazásnak. Most már mindegy, kár erre gondolni, ami­kor ilyen közel a vakáció. Kisétált az üzlet­ből, s megállt az ajtónyílásban. Ahogy nézte a környéket, rosszkedve visszatért. Porosán és forrón nyúlt el a-főutca, s a házikók, melyek épp oly kopottak és lomposak voltak, min1 az emberek, hol összebújva álltak, mintha pletykáznának, másutt meg szétszórtan, mesz- sze, mintha éppen veszekedtek volna. Amikor először jött Delfordba dolgozni, a nagyvárosi nyüzsgés és zaj után élvezte • hely békés nyugalmát, a tágas térségeket, a melengető napfényt, s a csendet Forrón kí­vánta, hogy jói sikerüljön, s mégis vereséget szenvedett. Most, esztendők múltán mór min­den másnak tűnt: az üzlet, a falu, az em­berek s a férje. Arra figyelt fel, hogy valaki rángatja a karját. Megfordult, Lucy állt mögötte, s a fü­lébe suttogta: „Mrs. Day, az öreg már Jó ideje figyeli magát”. Fölkapta a fejét, s ész­revette, hogy az apósa a hátulsó helyiség ho­mályából bámul rá. Először lelkiismeretíur- dalást érzett, aztán dühöt, s hirtelen meg­értette, hogy Lucy szemében 6 sem több fi­zetett alkalmazottnál. Általában így néztek rá az emberek, így tekintett rá az apósa, s ha nem vigyáz, mág Gordon is csak ennyibe veszi majd. Az öreg magatartása helytelení­tést fejezett ki, mert úgy vélte, hogy Enid az időt pocsékolja. Nem szólt, de nem is volt szükséges, — már az ottléte eleget mondott. Enid szerette volna, ha megszólal, mert akkor legalább látná, miként állnak De nem baj, holnap mennek szabadságra. Tudta, hogy az öregnek ez is a bögyében van, hallotta, amint az éjjel mondogatta az anyósának: „Micsoda pénzpocsékolás! Én bez­zeg húsz éve nem voltam szabadságon”. Enid végigsétált az üzleten, közelebb ment az öreghez, de az sarkon fordult és elment. Ahogy közeledett az az időpont, amikor Gor­donnak haza kellett érkeznie, Enid nyugta­lanná lett, fel-aló járkált a boltban. Már Angol film készül Peter Weiss Jean-Paul Marat üldöz­tetése és meggyilkolása, aho­gyan a charentont elmegyógy­intézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában című drámájából Marat-Sade rövi­dített címmel .A szerepeket a Royal Shakespeare Company színészei játsszák, rendező Pe­ter Brook. * Jugoszlávia három Játékfil­met kü>d az ez évi cannes-i feszt'-’álra Ezek Veljko Buln- jic Tifuszosok, Gorgevic Lány és Zika Mitrovic Keserű fú című alkotása. * A leo-n'oi filmkritikusok az elmúlt év legjobb hazai fiim­iének jár® Varsói Szirén díjat, FILMHÍREK Jerzy Skolimowski Személy­leírás című filmjének ítélték. * Zárt körben bemutatták Jean-Luc Godard Hímnem, nőnem (Masculin, feminin) c. új francia filmjét. A mai fia­talokról szóló történet alapja Maupassant regénye, a fősze­replők Chantal Goya és Jean- Pierre Léaud. A rendező a cinéma vérité módszerét is al­kalmazza a fiatalok dokumen­tumszerű ábrázolásához. * Michelangelo Antonioni új filmjének címe Egy férfi és egy nő. története egy szép őszi napoa (3torta d’ un uomo e di una donna in una belle giornata d’autunno). Egy di­vatfényképészről szól, arról a módról, ahogyan látja, vagy éppen nem látja a valóságot. Főszereplők: Terence Stamp, Joanne Shimkus és Sarah Mi­les. * Az Egyesült Államokban hét szovjet dokumentumfilmből ké­szítenek összeállítást a szov­jet-amerikai kulturális együtt­működés keretében. A film összekötőszövegét Bing Crosby mondja el. * Idén Japán távol marad mind a cannes-1, mind a ber­lini fesztiválról, megfelelő film hiányában. Tizenöt év óta ez az első eset, hogy nem szerepel Japán film Cannes- ban. déleiüli becsomagolta a bőröndöket, s most semmi tennivalója nem maradt. Gordon majd biztosan későn érkezik és fontoskodva jelenti ki, hogy el sem tudja képzelni, mit csinálnak majd az üzlettel, amíg ők ketten távol lesz­nek. — Ostobaság — feleli majd neki Enid — hiszen Lucy többet ért az üzlethez, mint bárki a családból. Bizonyára elszunnyadhatott a nagy meleg­től. mert egyszerre ismét Lucy hangját hal­lotta: „Megjött a férje, Mrs. Day. Odakim beszélget az édesapjával”. Az ajtóhoz sietett. Megpillantotta Gordont, met az öreeembert amint rendkívii elm^röl­tén tárgyaltak valamiről. Várakozott; noha nagyon szeretett volna Gordonhoz lépni és megbeszélni vele az elutazásukat, de az öre­get nem merte félbeszakítani. Végül mégis Gordonhoz fordult. — Korábban jöttél, mint vártunk — mond­ta. — Sötétedés előtt indulhatnánk, és majd útközben uzsonnázunk. A férj nem válaszolt, s ezért ő gyorsan folytatta, mintha mohó sietségével elfojt­hatná a férje feltámadó tiltakozását. — Ehetnénk abban a kis tengerparti szál­lodában. Emlékszel, akkor is megálltunk ott, amikor hazatértünk a nászúiról. Gordon kíméletlenül közbevágott. — Sajnos, pillanatnyilag még nem mehe­tünk Enid. Egy nagyon fontos üzlet akadt épp most Hillside-on. Enid nem is hagyott néki időt, hogy to­vább magyarázkodjék. Úgy látszik Gordont is megbabonázta ez a hely, s pontosan olyan­ná lett, mint az apja, aki uralta minden gon­dolatát. S ha ő sokáig itt élne, maga is olyanná válna, mint ezek, szűklátókörűvé, fantázlatlanná, tudatlanná. Megfordult és be- viharzott a házba. Gordon nem ment utána. Fölment a lépcsőn, be a szobájába és ma­gára csapta az ajtót. De még itt, a saját szobájában sem bújhatott el előlük. Valójá­ban nem is volt ez az 6 szobája, bármely pillanatban kopogtatás nélkül benyithattak. A becsomagolt bőröndök látványa meggátolta hogy sírjon, és növelte a lázadó kedvét. Az öltözőasztalkán álló órára pillantott. A rend­szeres járat húsz perc múlva ér a faluba. Firkantott egy cédulát Gordonnak, fölkapta a bőröndjét és csendesen kilopódzott a ve­randán át Még elérte az autót. Rajta kívül csak egyet­len férfi utazott, s így egyedül ült a hátsó ülésen. Eleinte csak haragot érzett a férje iránt, de ahogy közeledett az éjszaka, a motor halk berregése és a frissítő hűvös he­gyi levegő megnyugtatta, s egyszeresek maga is meglepődött azon, amit tett. Persze, lehet, hogy ez majd észretéríti Gordont, és a csa­ládját, hogy ővele nem lehet úgy bánni, mint egy szolgával Mostanában ritkán mutatja, de azért Gor­don biztosan még mindig szereti őt Ha csak egy kicsit el tudna feledkezni az üzletről, ha csupán egy kicsit kikerülne az apja bűv­köréből, akkor minden sokkal tűrhetőbb len­ne. Kíváncsi volt, vajon Gordon megtalálta-e már a levelét, s mit tesz utána. Amikor a vasútállomásra árt, as áHomá*- főnök elébe jött — ön Mrs, Day? — kérdezte. — Mr. Day telefonált, és megkért, hogy közöljem önnel, ne szálljon vonatra, hanem várja meg őt a Royal szállóban. Már úton van idefelé. Enid tehát a szállodába ment Közben azon töprengett, vajon Gordon ott akarja-e tölteni az éjszakát, avagy rögtön utaznak a város­ba? Szép éjszaka volt, nagyon kellemes lett volna az óceán partján hajtani a város felé. Remélte, hogy Gordon már nem haragszik rá. Egy kicsit szégyellte is magát Kétség­telen, hogy igazságtalan volt Gordonnal. Nem egészen úgy állnak a dolgok, ahogy 6 kép­zelte otthon, a faluban. Am bizonyára elnyomta a fáradtság, mert hirtelen kopogást hallott. Szaladt, hogy ki­nyissa. Az ajtó négyszögében az öreg Mr. Dayt pillantotta meg. Csalódottsága heves haraggá változott, ahogy elnézte az apósa alattomos tekintetét. Egyszeriben úgy túnt, hogy ismét otthon van a boltban, gyűlöli az öreget és még a férjét is. Igazán, Gordon legalább most otthon hagyhatta volna az édesapját — Hol van Gordon? Az öregember a karjára tette a kezét úgy, hogy Enid — akarata ellenére is — elhúzó­dott. — Gordonnak át kellett mennie Hillside-ra, amiatt a dolog miatt — felelte. — Néhány napig távol lesz, és amikor elolvasta a cé­duládat, megkért, hogy telefonáljak utánad és hozzalak vissza. Nézte a fiatalasszonyt, aztán hozzátette, egy kis mosollyal, amelyet békítőnek szánt: — Nem boldogulunk nélküled a boltban, Enid, míg Gordon odaát van. Meg kell érte­ned: ez az üzlet 20 font tiszta hasznot Jelent neki. Fordította: Zilahi Judit Don Edwards ISOS-ben született Sydneyben, és ugyanott végezte el a Technikai Főiskolát. So­káig tanárkodott, de foglalkozott újságírással U. A Morning Herald és a World Literary Fund muOKatársaként dolgozott. Regényei, novellái éa gyermekeknek irt kalandos történetei egya­ránt népszerűek Ausztráliában. Rónay György Cf-e. del PJ.J zá iruij it Fedelesszárnyú, hova szállsz széttárva szárnyad fedelét? Alattad föld, fölötted éc s te szállsz a két elem között a lég harmadik elemében, egyformán otthon földön-égben s a kettő közti könnyűségben. Fedelesszárnyú legbelül, negyedik elemül mi üz, miféle tűz mikroszkópikus kis szíved cr: mi késztet rá, hogy odaha fűszáladat vagy szirmodat s a higan kéklő tengerek!. ússzál, repül), védtelenül a mérhetetlen végtelenben? Kalandvágy hajt, vagy szerelem? S nem félsz tőle, hogy hirtelen rádcsap mohón egy másik védtelen és összetöri szárnyad7 Vagy a szárnyasnak, míg van ég fenn, szállnia kell ahhoz, hogy éljen? Igazad van. Szállj csak, fedelesszárnyú. Hunyadi latrán: &Htnméreq, A kupéban hatan beszélgetünk, öt „szív tudós”, meg én, ki tájolattam vésztkongató, diákot műszavakban; mint infarktus, angina, attak* ők garázda szivükre mutattak és legyintettek. A szivkórház feli robogtunk. Röpködtek cifra kórleletek, tubusok, medicinák csörögtek a zsebben Alattunk vonatkerekek talpfákkal zúgva perelték; rattata, rattata... S a mellkasok döcögve ráfeleltek: ra-ra, ra-re, ra-ral Az öt beteg egymásra licitált: Kinél vérszomjasabb, rangosabb a kór: — Mint cövek feküdtem, egy télen, szakadat­lan, — Kétszer befuccsolt nálam a motor s a ti életrekeltettl — Szivem megnyúlt, kampót ökörtülök, átlyuggatctt ikont — Támolygok tíz lépést és leszédülőkl — Magából se lesz olimpikonI És cinkosan nevettek. — Enyém ketyegékotyog, pedig nyúzták-fa­ragták. Egy kecskebak-izomból varrtak rá jó darab­kát De — ugratják •— mielőtt elsiet s Mihály lovára pattan vénségünkre igyunk a füredi Kiskulacsosban Lovász Pál: Szénás izek ér a oárűshan Hintázó bárka. Hidd, Noé «I igazán fedélzete dülöngélő magaslatán. Körötte kortévesztő operencia: zúgó gépek hulláma, autók hada. S vad benzinfellegek között csöpp rést talál a szénaillat kisgalambja, » égbe száll.

Next

/
Thumbnails
Contents