Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
Látogatás a Népművelési Intézetben A népművelési munka módszertani központja Budán, a Corvin téren, ax egykori Budai Vigadó épületében székel a Népművelési Intézet. Munkájáról, amely csak közvetett módon jelentkezik az ország népművelési érrendszerében, meglehetősen keveset tudunk. Pedig az Intézet ma már a korszerű népművelési munka irányító köz pontja. Érdemes tehát közelebbről is bepillantani mindennapos tevékenységébe. Ka lauzként Kiss Imrét, az Intézet igazgatóját kértük fel. — Erdei Ferenc akadémikus nemrégiben kimutatta: a nagyüzemi földműveléssel mintegy százféle, addig javarészt ismeretlen szakma honosodott meg a a mai falu életében, — mondja bevezetőül. — Megháromszorozódott vidéken az ipari munkásság száma; ami pedig az iskolázást illeti, ma már országszerte 70 ezren érettségiznek és 300 ezer felnőtt tanult évente a különböző esti iskolákban, tanfolyamokon. Alapvetően változik tehát műveltségünk térképe, s ennek megfelelően változnia kell a népművelési munkának is. periódus zárult le, amely a hazánk felszabadulásának 20. évfordulója közé csoportosította a tennivalókat. Ezzel egyidőben hozzákezdtünk a népművelési munka következő öt esztendős, átfogó programjának kidolgozásához. A sok apróbb esemény helyett ezentúl két nagyobb esemény csoportot állítottunk munkánk középpontjába. „Szomszédaink” címmel év végén indul a televízióval közösen megrendezésre kerülő, és két éven át tartó sorozatunk. A másik ilyen főbb keret pedig a hazánk felszabadításának negyedszázados évfordulójával egybefüggő kulturális megmozdulások lesznek. — Mit értsünk a televízióval közösen kidolgozott népművelési munkán? — Ahogy nőtt, terebélyesedett ez a munka, — hogy csak néhány dolgot említsek: megélénkült a kórusmozgalom, „belépett" a televízió atb. — úgy változott az Intézet szerepe, feladatköre is. Eleinte a műkedvelő csoportokra koncentráltuk erőinket. De ma már alig van olyan területe a népművelésnek, ahova ilyen vagy olyan módon ne jutottunk volna el, sőt vannak egészen új, még számunkra is feltérképezetlen területek például a népműveléssel kapcsolatos hatás-vizsgálatok, tudományos felmérések, amelyekkel mi is csak most próbálunk megbirkózni. Igazából azonban csak majd sok .év múlva, amikor Intézetünk hivatalosan is afféle népművelés-tudományi intézet lesz, akkor lesz tevékenységének alapja. — 1970-ben lesz felszabadulásunk 25. évfordulója. Era lftette már, hogy ez az esemény jelenti munkájuk másik főbb mozzanatát. A Művelődésügyi Minisztérium nemrégiben foglalkozott a Népművelési Intézet munkájával, s az erről szóló határozat kimondja: „Az Intézet 1957 óta folyamatosan az egész népművelési mozgalom módszertani központjává vált. Tevékenységét a tanácsi intézményeken kívül egyre inkább igénylik a társadalmi és tömegszervezetek is.” Mit jelent közelebbről ez a módszertani tevékenység? — Ax az elképzelésünk, hogy megfelelő tartalmú, szín vonalú, és jól szervezett bemutatókon, fesztiválokon szerepeljenek a műkedvelő csoportok. A fesztiválok évének akarjuk megtenni ezt az évfordulót. Ezzel kapcsolatban már elkészültek a megyei tervek, — Érthető, hogy a legkorszerűbb módszerek kialakítására kell törekednünk. Hadd említsek néhány gyakorlati példát. A népművelési munkában tavaly egy nagyobb meg is vitattuk ezeket, t közülük a legjobbakat — elsősorban Baranya, Hajdu-Bihar és Szolnok megyék terveit, — közreadtuk. Jó, újszerű ezekben a tervekben, hogy messzemenően alkalmazkodnak a megyék történelmi hagyományaihoz, kiaknázzák a folklorisztikus lehetőségeket. Továbbá azt értékeltük elsősorban, hogy ezek a sikeres tervek szakítottak a népművelési munkának azzal a gyér mekbetegségével, hogy rivalizálni, versenyezni akarnak Szavaz az olvasóközönség Az idén a nagyközönséget is meghallgatják a SZOT művészeti díjak odaítélése előtt. A kezdeményezés célja: nagyobb biztonságot, mintegy tömegbázist terem- temteni a díjak kiosztásához. Az így megnyilvánult véleményeket a SZOT figyelembe veszi, de azoktól nem függ, hogy kinek adja a díjakat. Baranyában az SZMT szervezésében két féle úton gyűjtötték be az irodalmi, művészeti „közvélemény” megnyilvánulásait. Egyrészt ankétokat rendeztek, mégpedig Komlón. Az első ankét író-olvasó találkozó formájóban zajlott le, ahol Kende Sándor és Galambosi László vettek részt. A másik an- kétot kizárólag közvéleménykutatás céljából hívták össze. A két alkalommal összesen mintegy háromszázan „szavaztak le”. Ennek során 1965-ben megjelent irodalmi művek, filmek, íróiról, költőiről, illetőleg rendezőiről, színészeiről hangzottak el vélemények. Ezen kívül az SZMT Pécsett és Baranyában működő könyvtáraiban a könyvtárosok beszélgetések útján kutatták a fenti kérdésekről alkotott véleményeket * hivatásos művészettel, a hivatásos művészekkel. Verseny helyett fokozottabban igénylik a hivatásos művészek tanácsait, útmutatásait, stb. De azért is jók ezek a tervek, mert messzemenően alkalmazkodnak a közönségkapcsolat új formáihoz, vagyis már nem kizárólag a színpadi bemutatkozásra szorítkoznak, hanem komplex módon (klub-foglalkozás, családi ünnepségek, ismeretterjesztő tevékenység stb.) fogják fel a műkedvelő mozgalom szerepét, feladatát. — Mi a helyzet az Intézet tudományos tevékenységével? — A televízió ma már jelentős helyet foglal el kulturális életünk vérkeringésében. Kézenfekvő a tennivaló: építeni kell a tv-re, ki kell aknázni népszerűségét, amely számokban kifejezve ma már 800 ezren felüli tv-készüléket jelent! Tervezett. közös sorozatunkban a velünk szomszédos országok életét, hétköznapjait, történelmét mutatjuk be a televízió sajátos eszközeivel (képekkel, filmekkel, előadásokkal stb.), mi pedig a magunk eszközeivel (kiállítások, szellemi vetélkedők stb.) tovább mélyítjük ezt az anyagot. Két éven át tehát kimerítő, gazdag anyag áll a népművelők, a közönség rendelkezésére. Ennek a párhuzamos ismeretterjesztő munkának az a célja, hogy tíz- és százezrekben ápoljuk tovább a bennünket övező országokhoz fűződő barátságot, romboljuk az előítéleteket, a múlt káros örökségét! — A felmérések, hatásvizsgálatok hozzátartoznak mindennapos munkánkhoz, nem boldogulnánk nélkülük. Az utóbbi időben megvizsgáltuk például a televízió ismeret- terjesztő munkájának hatását: tavaly november 21-én 103 művelődési otthonba látogattunk el. Megállapítottuk, hogy a televízió hasznos, fontos ismeretterjesztő műsorai nem érik el azt a hatást, amelyet megérdemelnének. A szóbanforgó este például a „Századunk” című tv-sorozat egyik adása volt műsoron. A sorozatról előzőleg útmutató jelent meg a „Népművelés” mellékletében, többször szóba került a népművelési munkások szeptemberi értekezletén is. Ennek ellenére — megfelelő propaganda, felvilágosító, ismertető munka hiányában!, — a nézők döntő többsége nem ismerte a sorozatot, egyszerűen nem tudott vele mit kezdeni. Kiderült, hogy egy másik tv-műsor (a „Nyomorultak”) vonzotta őket a művelődési házakban... — Egy másik felmérésünk a gyöngyösi járásban folyik. Ott 17 tsz községben az emberek irodalmi ízlését vizsgáljuk a Tudományos Akadémiával és az Országos Statisztikai Hivatallal karöltve. Ez a munka még tart, és az adatok feldolgozása előreláthatóan két esztendőt vesz majd igénybe... — fejezte be tájékoztatóját a Népművelési Intézet igazgatója. Bános Tibor TÖLG-MOLNÁR ZOLTÁN KETTŐS FEJ Köszöntünk színház! Ax európai metnjitmím megszületésének 2500. évfordulója alkalmából — sorrendben ötödször — a világ minden színházában megttn- nepllk a színházi világnapot. Vasárnap este a Pécsi Nemzeti Színházban Bázsa Éva színművésznő elvassa fel az előadás előtt Rene Maheu-nak, az UNESCO főigazgatójának szózatát. Egyetemet, örökifjú színház, köszöntjük most benned minden ember álmát! Csoda, varázslat a színház — elbűvölt szemek láttára, rabul ejtett fülek hallatára a képzeletbeli cselekmény a színpadi játékban megelevenedik, amelyre értő-érző emberi közösség lelkes odaadása felel. Erő van abban az emberek közötti kapcsolatban, amely a színházban megvalósul. Ez a kapcsolat legyőzni kívánja és legyőzi a természeti, társadalmi, kulturális különbségeket, nem ismer határokat. A színház közönsége nem elszigetelt, magányos emberek összessége, hanem közösség, valódi közös- g, amely önnön lelkét keresi, és ha megtalálja egy-egy színházi estén, azt megőrzi magában. Az ember — cselekvés, a cselekvés ■ hit, erre emlékeztet a színház! Erő rejlik a színházban, a színpadi játékban! A komédia nevettető, a tragédia szo- rongtató erejű. A színpadi játék közvetlenül parancsoló erővel hat, a testet öltött illúzió hitet teremt. Mert a színház nem csupán látványos mutatvány, a színháznak kölcsönös, egységes élményt kell adnia! Erő rejlik a színház lényeges elemében, a gondolatközvetítő nyelvben is. A szavak eleven emberi alakokban öltenek testet, amelyeket a színpadi játék harcokon, kísértéseken, vitákon és csapdákon át vezeti a szerelem vagy a halál, a groteszk bukás vagy a fennkölt dicsőség nagyszerű, szánalmas vagy nevetséges beteljesülése felé. A színház bűvölete, amelyet befogadtunk, próbatétel is. A színház fényt áraszt tévedéseinkre és önmaga vált meg saját varázslatától. A színház katharzis, megtisztulás, az értelemre és érzelemre hatva fej^melni és jobbá tenni akar, embert és társadalmi közösséget egyaránt. Írók, színészek, rendezők, ti valamennyien színházi emberek, akik megteremtitek a színháznak ezt a varázslatát, engedjétek, hogy a szervezet kifejezze a világ nézőseregének háláját! Kívánjuk, hogy mindenkor kiérdemeljétek a színházi közönség megbecsülését és szeretetét, kívánjuk, hogy a művészet nagy szerű hatalmával szórakoztatva gondolkodásra tanítsátok a nagy emberi közösséget, a művészet méltóságáról és hivatásáról pedig soha meg ne feledkezzetek! A színpad és a nézőtér közös játéka megteremti és teremtse meg az emberek testvériségét! A ja és a jó A minap a 30-as buszban két főiskolai hallgatónő állott mellettem. Az egyik hossza- dalmasan sugdosott valamit a másik fülébe, amire az állandóan csak bólogatott és csak ennyit felelt: — Ja. Amikor a Tanárképző Főiskola előtt leszálltak, a válaszolgató a huszonkettedik ja-nál tartott éppen. De nemcsak az egyetemi és főiskolai hallgatók körében, másutt is igen gyakran hallható közbeszédünkben a ja. Pedig a ja szónak az igen helyett való használata néme- tes. Bár Pécsett és megye- szerte sokfelé hallható, felesleges használatától tartózkodni kell. Viszont nem mindig felesleges és magyartalan e 3zó használata. Néha megfér az igen-nel is annak kifejezésére, hogy valami éppen beszéd, írás közben jutott eszünkbe Ezért így írjuk, így mondjuk: — Ja igen, csakugyan nem volt ott. Némely ráhagyást jelentő. szó, kifejezés előtt is használhatjuk annak érzékeltetésére, hogy már meggyőződtünk a mondottak valódiságáról: — Ja persze, most már értem. A ja gyakran kiszorítja a ráhagyást jelentő szavakat is: a perszét, a tér- mészetesen-1. PL: Na ja, no ja! A ja általános elterjedtségét igazolja, hogy sűrűn alkalmazzák a hja indulatszó helyett magyarázatszerű ellenvetés, elhárítás gyanánt: — Ja, barátom, ezen már nem változtathat senki! — Ja kérem, én előre megmondtam. Meg nem értett közlés után a helyes megértés, az elgondolkodtatás kifejezésére is alkalmazzák kérdő hangsúllyal: — Ja, hát erről van szó? használatát természetesen nem kifogásolhatjuk. A másik olyan szavunk, amelyet unos-untalan feleslegesen használunk: a jó szó. Mielőtt erre a tényre rámutatnánk, nézzük előbb, miként határozza meg a jó fogalmát a Magyar nyelv értelmező szótára! E szerint a melléknévként használt jó szó: életszükségleteink szempontjából, gazdasági vagy technikai szempontból kedvezőt, célravezetőt jelent. (III. k. 652. 1.) Ekként beszélhetünk jó vízről, borról, kávéróL Milyen következtetést vonjunk le az elmondottakból? Elsősorban is azt, hogy a ja-t ne használjuk sülve-főlve. (Kétszeres használata úgyis tojásokat jelent horvát nyelven: jaja = tojások.) Ne szorítsa ki a ja szapora sí ga igen szavunkat a köznyelvből még Pécsett sem! A hja helyetti A felsoroltakon kívül sokféle más, átvitt értelme is van a jó szónak. Ha a főnök engedékeny hangulatban van, így cincognak a beosztottak: — Ma jó napja Van az öregnek! — Sok jó labdát adott előre — vallják meglehetősen ritkán a szurkolók egy-egy játékosról. A kifogástalan magatartás^ engedelmes tanuló: jó gyerek, jó kislány. De a jó alak, a jó firma, a jó pipa már a megbízhatatlan, laza erkölcsű ember jellemzője. A becsületes ember: jó lélek, de a jó bolond jelzős kifejezés a tapasztalatlan, a naivul hiszékeny ember sajátja. Jóba Űzni valakivel — néha nemcsak jó barátságot jelent. Az említett pár példából láthatjuk, hogy egy-egy szavunkkal, ebben az esetben: a jó szóval milyen ellentétes értelmű fogalmak fejezhetők ki. Az utóbbi időben az idézett példákon túl is gyakran használják a jót. Pl.: — Ugye eljössz hozzám, jó? — Megcsinálod ezt nekem, jó? Az így kérdező mintegy elvárja, hogy ez legyen a válasz: — Jó, jó, persze, hogy elmegyek, természetesen megcsinálom. A felszólító mondat végéhez függesztett jó azonban már parancsoló, sőt néha gúnyos jellegű Is lehet: — Menjenek már dolgozni, jó!? — Máskor válogassa meg a szavát, jó? — Nem beszéltek a teremben, jó!? A nyomatékosító szóként használt jó szavunk közbeszedünkben elszaporodott, mint konkoly a vetésben Magyartalan a használata? Nem. csak gyakori alkalmazása szürkíti nyelvünket. Nyelvszegénvség jele. ha mondataink végébe- a jót illesztjük. Utóvégre: « jó bál is megárt a sok! Tollseprif
