Dunántúli Napló, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-17 / 64. szám

MÁRCIUS n.- I

napló

5

NAGYDfJAS TÁNCOSOK

I Új stílus la népi táncban

\A dijoni Európa- fesztiválra készül In* együttes

Vinne'áték

(a siklóst ünnepségekre

A zalaegerszegi művelődési |ház hatalmas nézőterén másba ugró, ölelkező lányok fiúit örömujjongása jelenős pécsi sikert jelzett: a II. rszágos kamaratáncfesztivá- on a zsűri tizenkét amatőr űvészét! együttes közül a lecsók Táncegyüttes produkcióit nagydíjjal jutalmazta, zóta a táncosok, zenészek azaérkezték, túl vannak már fez éjszakába nyúló önértéke- ái lésen, az ezernyi gratuláción, bár Simon Antal, az együttes reztője még ma sem tud úgy- végigmenni az utcán, hogy ne állítsák meg egy kedves szóra, kézszorításra.

— Először orról tzeret| nénk hallani, hogy mit ér a zalai nagydij?

A. népitánc-egyűttesek ára az országban két helyen, Zalaegerszegen és Szolnokon rendeznek versenyt i\t Ezeken lehet lemérni, hogy az V# amatőr csoportok milyen szinti Vor>alon állnak. A zalai feszit1 tivü rangját mutatja, hogy \f,r °da a legjobb, külföldet Is * f^Kjárt együttesek neveztek Kti' h®, amelyek különböző művéig szét; díjakat nyertek, tehát rí’' jjfö'ön erős mezőny gyűlt fi ;***• Azért is izgalma« volt, 'fi összegezte az eredmé- -TjJ®*» a koreográfiát acso- fi ^^Jesftményt és az elő- kódját Számunkra a

,K' a TCle }áró

forint azt jelenti, hogy pillanatnyilag az £«** között az első he- Z2. fan, többek véleménye i, "nt "W semmi sem vá- eI nünket a hivatásos tói V~ze®rüttes«k színvonalá- • Mindehhez hozzá kell g^?ern' hogy egyik tánco- nk. Bodonri István, a me 22! művelődési ház művéig’ előadói a nyerte a szóló- 'kosok versenyében a má- ^k díjat

~~ Kaptam «W fényképet, nrn«ly a „Variációk egy vfrbunkra” című mil egy ^üzletét ábrázolja. Azt halottam, hogy ez volt a győzőt szám.

y Igen is, s nem is. Hámom

j^rriot vittünk magunkkal, az ~pik a Variációk volt A zsü- í'1 a három bemutatott mű 'teljesítményét tette mérnie, ezért adta a nagydíjat,

;2 említett verbunkos és a ®iiitánc kimagaslott. Már Oszolt formában jelent meg, Syanis mindkettőt egy alkalmai, a mohácsi busójárá >n előadtuk, a Tavaszi zápo szont még nem került szín irira Azt hiszem ebből is 'űnik, hogy mindhárorr Mukció teljesen új, a fesz- "Ura készült

— A fesztivál hozott-e va- ími újat, stílusban, mon- ’mivalóban előbbre jutotunk-e? .

— Az utóbbi másfél évben unk létrejött egy új formai

I

'iúyzat az alkotói tevékenyében. Előtte az együttes > irányban kísérletezett

....-'tűk az utat. közben, mi

7: dás. néha kudarcot vallunk. Ennek letisztulása ás fél éve történt meg, ami- >nr a tavalyi zalai fesztivá- *i bemutattuk a „Vágyó- " t a kísérletezésnek ezt edményét és megnyertem • ú a legjobb koreográfia >«gyd iát. Ebben rögződött Wo Idomképpen az új stílus.

•ti a lényege? Úgy fogalmnz- 'Wnám meg, hogy alapjában Megmaradtunk a népitánc formavilágában, ellenben ezt -1 ies összhangba tudtuk hoz- i olyan témákkal, amelyek mai ember gondolatvilágát ttezik ki és a többi társmü- észettel is párosul. Volt és >a ig van még vita azon, hogy hépi tánccal csak paraszti hatóm án/o*»* 1®^ lafejezni;

Variációk egy verbunkra

kiderült, hogy ez nem igaz, alkalmas minden témára, a legbensőbb ember-momentumok megjelenítésére js.

— Ez az újító törekvés külön dicséri az együttesben folyó kulturált munkát, ennek ellenére, kapcsolódva szavaihoz, megkérdezem, általában hogyan fogadja a közönség a népitánemüsoro- katT

— Volt egy időszak, amikor a közvélemény elfordult tőle, ennek sok oka van. Egyiket a propagandában látóm, nézetem szerint a közönség gyakran nem a legjobb együtteseket láthatja sem a színpadokon, sem a televízióban s teljesen érthető, ha esetenként a jobbak iránt is bizalmatlan. A másik ok, hogy az ötvenes években szinte minden községben. üzemben működött tánccsöport; ütre-botrá felléptek, közöttük sok a minimumot sem érte el, csoda, ha az emberek megunták? Két- három éve azonban megindult egy egészséges szelektálód ás, a megmaradt együtteseket szakemberek vették kézbe, koreográfusok hada kezdett munkához, szinte alkotóműhelyekké alakultak át. A pezsgés, a helyes irányú kísérletezés nyomán most már kezd! visszahódítani közönségét, mert az emberek érzik, hogy ez valóban művészet

— Pécsett ist

— A bemutatott müvek sikere rendkívül nagy. Ha egyszer a néző bejön a terembe és végigüli a műsort, akkor -vár nyert ügyünk van, mert

legkapja a népi tánc varázsa, épsége és máskor is számitatunk rá. Persze megérde- elné, hogy nagyobb propa- mdával szervezzük a közön- get, ízléses plakátokat kelne készíteni, műsortervet ki- in!. százszámra terjeszteni a fényképeket és megkockáztatom: egy függetlenített szervező is meghozná a gyümölcsét. Mindez nagyon szorosan hozzátartozik ahhoz, hogy visszaszerezzük a közönséget, sőt a korábbinál többet.

— Reméljük, hogy a nagy- díj közvetve ehhez is segítséget nyújt, másrészt a helyi szervek is többet áldoznak az együttes további fejlődésére, gondolunk itt a próbalehetőségekre, anya- | giakra. Az együttesnek most ] bizonyára felment az „ár- ! folyama”, sok meghívást < kapt

— Rendkívül dús a progra- j

műnk, jóiésze már a fesztivál < előtt biztos volt. Két hónap 5 múlva a színházban önálló > bemutatónk lesz a művelődési 5 ház jubileumán, részt ve- s szűnik a siklósi várfesztivá- < Ion, meghívtak bennünket a < sárközi napokra, a zalai nen»- ) zetközi táncfesztiválra, ahol > a tíz külföldi mellett csak 5 két magyar csoport lép fel és S a debreceni találkozóra is.

— Külföld?

— A tervek szerint részt- f veszünk a dijoni fesztiválon, ) ahol Európa élvonala jelenik } meg, ezenkívül van « tara»- -~

lyunkbam egy ugyancsak franciaországi és egy görög meghívás is— S végül terveikT

legközelebbi

— Tovább megyünk a megkezdett úton, ezt elsősorban új művekkel szeretnénk bizonyítani, A siklósi várfesztiválra egy húszperces táncjátékot tervezek, amelynek alapja a már bemutatott Vémász lesz, kibővítve és a várhoz alkalmazkodva. A pécsváradi ünnepségre is készül egy hosz- szabb táncjáték, ezenkívül számos más munka is. Hétfőn kerül Budapesten bemutatásra a már említett Vágyódás a Honvéd Művészegyüttes előadásában, kissé módosítva, két új művet mutat be a Duna Művészegyüttes, az egyik hat tételes, folklorisztikus, a másik táncdráma, arról szól, hogy az emberek mennyire elvadultak, durvák, ha mértéktelenül isznak, persze a végén a probléma megoldódik.

Az utóbbi mű mondanivalója Is arra utal, hogy a népi- tánc formanyelvén valóban mindent ki lehet fejezni, természetesen megtalálva hozzá a megfelelő eszközöket. S miután most már vitrin ükbe került a nagydíj, mintegy jelképezve a s°k kísérletezés, fáradozás sikerét, minden bizonnyal újult erővel teljesítik gazdag terveiket. Sok szerencsét hozzá!

Bocs József

Pénteken a Nemzeti Színházban

J £ n u FA

Magyarországi ősbemutató

onoton egyhangúsággal ' forog a malom kereke ... Férfiak hordják a gabonával teli zsákokat. Megkezdődik négy ember tragédiája a kis morva hegyi faluban — és itt, az operaszínpadon.

A sötét nézőtér közepén Horváth Zoltán rendező figyeli a főpróbát.

— Mi késztette a színház vezetőségét arra, hogy Janá- cek Jenufa című operájának magyarországi bemutatójára vállalkozzanak?

— A hagyományos repertoár híveinek nagy tábora mellett — válaszol Horváth Zoltán — országszerte és így városunkban is megnövekedett a modem művészet ked velőinek száma. Janácek műve, amely bár a század első éveiben készült, de most újabb reneszánszát éli világszerte, modem operának mondható. Nagyon Is reális környezetben játszódó élő, mai problémát dolgoz fel.

— Röviden összefoglalva miről szól az opera?

— A falusi erkölcstan áldozatait látjuk a drámában megelevenedni: a fiatal Jenufát, akit szerelmese, Steva, gyermekével együtt elhagyott. Jenufa nevelőanyját, a kegyesasszonyt, aki Jenufáért feláldozza saját lelke nyugalmát és megöli a lány boldogságának útjában álló gyermeket, hogy az új életet kezdhessen a mindent meg- bocsájtani tudó, szerelmét nagyszerű emberségével eszményivé emelő másik férfi, Laca mellett

Az opera tehát két szopránt Igényel. A címszerepet Illés Éva énekli, de az igazi cselekvő hősnő a kegyesasz- szony: Bárdos Anna.

— Soha nem reméltem, hogy játszhatom ezt a szerepet. Valóságos ajándék számomra — vallja nagyon kifejező jelmezében Bárdos Anna.

— Tehát örül neki?

— Magvon UgyensKkor rettenetesen na! rám bogy gyilkolnom kell, ha mindjárt humánumból teszi is a kegyesasszony.

— Voltaképpen ki ez a kegyesasszony?

— Úgy gondolom, a falu tanítónője, aki egyben egyházi teendőket is végez. Szereti a gyerekeket, mint ahogy magam is imádom őket, mégis meg kell tennie e szörnyűséget, hogy megmentse a szégyentől Jenufát és vállalja helyette a bűnhődést.

— Zeneileg milyen feladat elé állítja a szerep?

— Elég, ha annyit mondok, hogy hangterjedelme három oktáv és színészileg te mély átélést kí"án.

Hasonlóképpen nehéz a két vezető tenorszerep is. Ezek félteslvérek: a gazdag, jóképű, de tivomyázó Steva és a komor, szeretetnélküli, mel lőzött Laca. Stevát Csongor József alakítja, Lacát Csányi János.

— Érdekes szerep Laca alakjának megformálása. Hamar belelopta magát a szívembe — mondja Csányi János. — Pedig eléggé kevés időm volt a felkészüléshez: párhuzamosan az Ördöglovasban is játszottam.

— A figura külső megjelenése emlékeztet korábbi operaszer epére, a Kisvárosi Lady Macbeth Szergejére.

r- Nehezebb annál. Laca voltaképpen jó fiú, halálosan szereti Jenufát, aki azonban Stevát szereti halálosan. La- cában a boldogság utáni vergődés, a visszafojtott szerelem legyőzi a jóságot: ezért olyan indulatos, még meg te sebesíti Jenufa arcát... Zeneileg is nagyon igényes, minden Idegszálával ott kell lennie a művésznek...

Paulusz Elemér kamagyi intésére folytatódik a próba, tovább pereg a tragikus történet. A háttérben pedig monoton egyhangúsággal forog tovább a malom kereke..- At"

fVyVVNAVVVVWYVV^

(A teremben 10—12 fiatal

dolgozik a rajzállványok mellett. A fehér papírlapon határozott vonalakkal alakul a rajz: karcsú női alak. Eredetije ott áll középütt: ő a modell. A terem ajtaját belülről paddal torlaszolják el Ilyenkor, nehogy illetéktelenek lépjenek be. A riporter is csak az óra végeztével találkozhat a modellel és beszélgethet el vele nem mindennapi foglalkozásáról — négyszemközt.)

Nehéz elkezdeni a beszélgetést.

— Szereti a művészeteket?

— Természetesen — feleli. ö is zavarban van.

— Csak nagyon keveset értek hozzájuk. Főleg a képzőművészetekhez. A zene az más. Magam is énekelek kórusban.

— Kedvenc zeneszerzője?

— kapók a mentő beszéd- témán.

— A praeklasszikusok: Monteverdi, Gastoldi... — Erről láthatóan szívesen beszél. — Amikor beteg vol- tam_ májgyulladással hónapokig feküdtem, kezembe került Passuth László könyve a mantuani herceg muzsikusáról, Monteverdiről. Engem mégis az ragadott meg a könyvben, hogy oly tok nagy festőről is szól, tkikről én alig tudok valamik

Négyszemközt

A MODELLEL

— Arra nem gondolt,

hogy beiratkozzék valamelyik képzőművészeti szakkörbe?

A fejét rázza. Nem, arra nem érez magában tehetséget. Inkább jelentkezett az újsághirdetés nyomán modellnek. A maga módján így próbál közelebb kerülni a festészethez. Egyúttal hasznára is lehet a tanuló fiataloknak.

(Szőke, törékeny nő. A Közgazdasági Technikumban érettségizett. Utána azonnal férjhez ment, majd nemsokkal később elvált. A kis vidéki mezőgazdasági városban, ahol egyedül maradt. ipari közgazdasági képzettségével nem tudott elhelyezkedni. A kórházban hirdettek állást. Mire odaért, már betöltötték. De megtudta, hogy ápolónői tan folyam indult. Beiratkozott)

— Pedig az érettségi után megfogadtam, hogy nem tanulok többet. Alig félévvel később mégis meghatódottan ültem be ismét a padba, távúink

— Amióta elhelyezkedett új munkakörében, alaposan megismerhette az emberi test szenvedéseit, naponta maga elé tárul az emberi

test a maga teljes meztelenségében. Talán ezért tud modell lenni?

Ismét elzárkózik. Sokéra

válaszol.

— En mindig csak a beteget látom. akinek antibiotikumot kell adnom háromóránként, akinek szenvedését enyhíteni a hivatásom. Biztosra veszem, hogy a gyerekek, amikor rajzolnak

. rajtam is a test arányait nézik, hogy hányszor van meg a fej hossza a test hosszában... Érzem, hogy szükségük van rám.

(Ezt őszintén hiszi. 8s tudja, hogy így is van. Először félt a gyerekektől — így nevezi azokat a művész jelölteket, akik az 6 közreműködésével tanulnak, sajátítják el a rajzolás alapelemeit, ami nélkül nem kerülhetnének a főiskolára. Azonban hamarosan összebarátkoztak ők: a művészjelöltek és a modell.)

— Megnézi az elkészült rajzokat?

— Persze. Van egy Ws

szépérzékem, meg tudom mondani, hogy melyik rajz jó. Hogy miért jó, azt már kevésbé.

— Milyen érzés modellt

állni? — próbálok belepillantani az érzés világába.

— Fárasztó. Eleinte különösen. Most már jól bírom az állást. Nem könnyű, amikor a testnek az egyik lábon kell állnia, ezáltal az egyik váll és csipó feljebb txra, mint a másik. Nagyon szépek a drapériarajzok, ; amikor hosszú redőkben om- < Hk le rólam a ruha. Ma- < gam is örülök, ha a gyerekeknek jól sikerül a feladat.

(Mégis egy kis riadtságot érzek bűjkálni szavai mögött. Nem is titkolja.)

— Félek az emberektől, hogy nem úgy látják a helyzetemet, mint ahogy az bennem és azokban él, akiknek munkájához elengedhetetlenül szükséges a modell. Higgye el, nagyon jól érzem magam az iskolában, tígy érzem, mindenki jó hozzám. Meg kell a pénz is: lakást szeretnék építtetni... De amikor kilépek az utcára, bár senki sem tudja rólam, hogy Bt perccel előbb még modellt álltam, mégis attól ] félek, hogy rám mutatnak... ’■ Pedig ugye, nincs semmi el- f ítélendő abban, hogy szabad < óráimban modell vagyok? j — «H — l