Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

A pallérozódás

tervjavaslatáról

A könyvtárak polcain nemcsak az szuny- nyad, amit a költészet bájaként emlegetünk. Nem csupán regények váratlan fordulatait, útleírások szemléletességét rejtik a könyvtári polcok. A művek sokaságában szétszórtan, fölhasználásra vár a könyvtárban mindaz, amit az emberiség tud, sejt, megállapított vagy álmodott. Nem szükséges bizonyítani, hogy korunk szédületes technikai fejlődése elképzelhetetlen volna a könyvtárak nélkül, hiszen például egy jó műszaki könyvtár a technikai tapasztalatok felbecsülhetetlen tömegét egyesíti.

Azért jegyzem meg mindezt, mert megismertem a Művelődésügyi Minisztérium könyvtári osztályán készülő tervjavaslatot, amely a közművelődési könyvtárak harmadik ötéves tervének irányelveit és fő céljait összegezi. E javaslat szerint az 1966—70 közötti tervidőszakban el kell érnünk, hogy az ország lakosságának 18 százaléka a tanácsi könyvtárhálózat beiratkozott olvasója lesven. Kívánatosnak tekinti a dokumentum, hogy a tanácsi és a szakszervezeti könyvtárak olvasói együttesen az ország lakosságinak egynegyedét foglalják magukba. El- c-endő célként jelölik meg. hogy a 6—14 éves korú gyermekek 50 százaléka tagja lépvén a tanácsi könyvtáraknak. A tervidőszak végére a parasztság 15 százalékát szeretnék a tanácsi könyvtárak tagjai között tudni.

Természetes, hogy ezzel „karonfogva” kell járnia a könyvállomány fejlesztésének is. Kívánatosnak tartja a tervjavaslat, hogy 1970-re a tanácsi könyvtárakban 1000 lako- ronkint 1800 kötet álljon rendelkezésre. A javaslat sok vonatkozásban segíteni kívánja a külterületi — főként tanyai — lakosság könyvellátását

Ha a javaslat megjárta mindazt a vitafórumot amely végül tervtörvénnyé csiszolja, az ország részletesen megismeri adatait is. Tehát fölösleges sietség volna ebben az alakiéban részletesen elemezni azokat. Am úgy tetszik, éppen ez az „előzetes állapota” jó alkalmat kínál néhány megjegyzésre a könyv éa a falu kapcsolatáról általában.

Csak egyetérthetünk azokkal, akik növelni kívánják a könyvtári tagok számát; kicsinek találják a könyvet kölcsönző parasztok arányát; több gyermeket szeretnének látod a könyvespolcok előtt. Am, hogy mindez ne csak becsülni való szándék maradjon, ahhoz nem kizárólag anyagi eszközök (könyvtárhelyiségek, művelődési autók, függetlenített könyvtárosok) szükségesek. Jelentősen javulnia keil az olvasd — a könyv — propagandának is.

Kétségtelen, jó eredményeket hoztak as elmúlt évek ebben a tekintetben. Részint a könyvbarát mozgatóra Jóvoltából sikerül elérnünk, hogy országos átlagban minden

1000 lakosra 1200 kötet könyv jut a tanácsi könyvtárakban. Az is vitathatatlan tény: ma már az ország minden községében lehet könyvet vásárolni, s ez nagy szó.

Ezek a tények azonban korántsem jogosítanak fel bennünket, hogy szemet húnyjunk a megoldatlan kérdések fölött. A könyv falun ma egy portéka a boltokban kapható árucikkek tengerében. De azt is mondhatjuk: egyelőre kedvezőtlenebb helyzetben küzd a vevő érdeklődéséért, mint például a mindig főhelyen kiállított boros, és pálinkás-palackok, a kozmetikai cikkek vagy a bizsuk. Falun alig van még a könyvhöz Igazában értő kereskedelmi dolgozó és különös anyagi érdekeltség sem szorítja rá a boltok alkalmazottait, hogy buzgóbban ajánlják a tízforintos könyvet, mint a hetven forintos Hubertust.

S ha a könyvtár oldaláról nézzük az ügyet? Hány könyvtári rendezvény mérkőzhet a vasárnapi bár reklámjával? Kialakult-e már nálunk olyan közvélemény, amely elmarasztalja azt a falusi vezetőt, aki minden táncos murin megjelenik, a helyi te- kézőket a hatodik határba is elkíséri, de a könyvtárban — az avatóünnepség óta — meg sem fordult? ...

Sajnos még gyakran találkozunk azzal a szemlélettel, amely a könyvtárügyet még hajlandó a népművelés részeként fölfogni, a könyvterjesztést és az egyetemes könyvpropagandát viszont „adok-veszek” kapcsolatként kezeli. Ennek a következménye az, amikor falun lényegében senki sem felelős azért, ha a boltban háborítatlanul porosodnak az eladó könyvek, vagy: egyes helyen — a vasárnap délelőtti divatbemutató nagyobb társadalmi esemény — a nagyobb rang dedikálta nagyobb propagandával — mint az ünnepi könyvhét nyitórendezvénye, vagy egy író—olvasó találkozó.

E

bben ludas az a sok helyütt még elevenen élő vélekedés is, hogy az olvasás „a tétlenség egy neme, a legjobb esetben is csak vidám időtöltés”. Ezt ma már nem divat így kimondani, de nem egy intézkedést ilyen hátsó gondolat diktál. A Központi Népi Ellenőrző Bizottság a közelmúltban megállapította; az egyik megyében a vállalatok, ktsz-ek, az fmsz-ek, tsz- ek költségvetésen kívüli kulturális alapja 23 millió forint, de ebből 11 milliót nem művelődési célra fordítanak. Pedig ott a lakosság egyharmada tanyán él és olyan szükség volna jobb könyvpropagandára, gyorsabb ütemű könyvtár fejlesztésére, mint talán sehol másutt.

A gondolatok talán kissé messzire szaladtak a készülő tervjavaslat számaitól. Mentsen az igazság, amely szerint nincs az a csekély, de fölismert és jóvátett hiba, ami föl ne érne egy átlagos „teremtő tettel”.

Bajor Nagy Ernő

Egy prágai pikareszk

A gazdaságirányítási rendszer reformja VI.

Gazdaságirányítás a mezőgazdaságban

1957-ig a mezőgazdasági termelés irányításában igen jelentős szerepet töltött be a beadási rendszer. Az állam a lakosság élelmiszer-, az ipar nyersanyagellátásához, valamint az export tervek teljesítéséhez szükséges mezőgazdasági termények és termékek leg nagyobb részét, 1952-ben pl. 51,1 százalékát beadási kötelezettség útján vásárolta fel. A többit szerződéses és szabad felvásárlás, illetőleg az állami gazdaságok útján biztosította.

A beadási rendszer adminisztratív volta egyrészt kötelező jellegében, másrészt az anyagi érdekeltség figyelembevételének hiányában jutott kifejezésre. A termelők kötelesek voltak a birtok- nagyság és a fold minőségét meghatározó aranykorona érték alapján kivetett mennyiségű, a beadási rendszer keretébe tartozó terményeket és termékeket beadási áron az állami felvásárló szerveknek átadni. Az árak nem tükrözték a termék tényleges értékét,

Az állami. felvásárlás másik módja az értékesítési , és szabad felvásárlási rendszer volt ugyancsak kőtelező Jelleggel. Itt az árak már kedvezőbbek voltak, a búza 200 forint, a kukorica 240,— Ft, hízott sertés 18—22 Ft de a termelők mégsem szívesen kötöttek szerződést mert a szabadpiacon kialakult árak jóval felülmúlták ezeket az árakat ([kukorica. pL 300—400 Ft/q) s így kívánták pótolni a beadási kötelezettség által okozott jövedelemkiesés*.

A beadási kötelezettség nem ölelte fel a mezőgazda- sági termények és termékek egész körét Így elsősorban az ipari növények és a különböző mezőgazdasági vetőmagvak termeltetése és felvásárlása a termelés« szerződési rendszer keretében folyt. A szerződés a lekötött növény meghatározott területén való termesztésére vonatkozott, beadási mentességet biztosított az anyagi érdekeltség figyelembevételén alapult és így hatott a hagyományos termelési szerkezet megbontására.

A mezőgazdasági termelés

irányításában jelentős szerepet töltött be a mezőgazdasági tervezés is. Az állam adminisztratív eszközökkel, terv- utasításokkal próbálta végrehajtani a nem minden tekintetben a népgazdaság szükségletéhez igazodó és sokszoa túlfeszített terv megvalósító sót. Ä döntő többségben méf kisárutermelóst, parasztgazdaságok termelését, az anyag érdekeltségen alapuló terv szerű befolyásolás helyett at állami gazdaságokhoz hason lóan, tervfeladatok kiírósá val próbálta irányítani. B azután mind a termedőszövet kezetekben, mind a kispa raszti gazdaságokban akadó lyozta a helyes vetésforgó ki alakítását, takarmánynövié nyék termelését, az állatié nyésztós fejlesztését.

Ezeken a tapasztalatoké okulva a Forradalmi Munkái Far ászt Kormány 1957-ben k nyegesen változtatott a mt zogazdasági termelés irányitt sónak módszerén elsősorba azzal, hogy a különböző ki töttségeket megszüntette t ezzel párhuzamosan kialak tóttá azokat a gazdaságpolit kai eszközöket, módszereke : amelyekkel a beszolgáltat« eltörlése után is biztosi tai lehetett az ország éJelmiszei rel, ipari nyersanyaggal, v,

lamint export-termékekkel történő zavartalan ellátását. ;

A gazdaságpolitikai intéz- ( kedések a következő főbb feladatok megvalósítását céloz J ták: i

— az anyagi érdekeltségre I alapozva elősegíteni a me- ] zogazdasági termelés bel s terjes irányú fejlődését, növelni a hozamokat, csők- 1 kenten! a költséget,

— elősegíteni olyan felvásár- 1 lási politika kialakítását, t amely biztosítja a mező- j gazdasági termények és . termékekből a szükségle- J tek kielégítését, a mezőgaz- ' daság szocialista átszervezését, a meglevő szocialista nagyüzemek megerősítését. '

— biztosítani a munkásság és *

parasztság jövedelmének 1 helyes arányát. j

Az 1957. évi gazdaságpol i ti - 1 kai intézkedések között leg- \ döntőbb volt az új mezőgaz- , dasági árrendszer kialakítása és bevezetése. A beadási 1 rendszer eltörlése után az ár- « rendszer vált az állam kézé- ] ben a mezőgazdasági termelés . irányításának, a kisárutermelő parasztgazdaságok termelése befolyásolásának leg- ] döntőbb eszközévé.

A beszolgáltatás! kötelezett- ] ség eltörlése után lényegében , a korábban kialakított szabad félvásárlási és szerződé- ‘ ses árak maradtak érvény- 1 ben. Bár ezen belül egyes j árakat csökkentettek. így pl. a búza 280,— Ft ’helyett 210 forint a 134,— Ft/q beadási és 1 szabad felvásárlási átlagár he- ' lyett. Vagy más árakat emel- 1 tek, pl. a vágómarha a 2,70 ! forintos beadási átlagár helyett a 8,— Ft-os szabad ár i fölött került megállapításra, a sertésár viszont alatta.

A parasztság a nyomasztó beszolgáltatás! rendszer eltör lése után kedvezően fogadta az új.árakat, melyek megfelelően ösztönözték a termelésre. A központi készletek képzésének eszközei a termelési, értékesítési, hizlalóéi, nevelési szerződések lettek.

A szerződések különböző anyag- és pénzelőlegekkel te jártak, az egyéni parasztok általában 30 százalékig, termelőszövetkezetek pedig 80 százalékig kaphattak előleget, illetőleg hitelt az átvételi árra. A termelőszövetkezeti hitelezésnél az állam összekapcsolja a hitelnyújtást a termelés növekedésével, A hitei egyrészt termelést fejlesztő, másrész, a mezőgazdaság szocialista átszervezését elősegítő eszközzé, válik, A hitel feltétele a termelés^ illetőleg a szerződés« árutermelés növelése, .az állam je- ' lentőe mértékben hi tel pofi ti’ kával is elősegíti felvásárló- . H tervek teljesítését.

• A párt tehát a jelen idősza- . kot megelőzően 1957-ben fog- . lalkozott utoljára nagyon m- s tenzívan a gazdaság-irányítás ' kérdéseivel. Az akkori dön- ~r tések az adott viszonyoknak . megfelelően helyesek voltak- ás ez az elért eredményekben- is tükröződik.

Befejeztük a mezőgazdaság- szocialista átszervezését, s közben emeltük a mezőgazdai ság termelését is. Baranya me- gyében növénytermelés hozama 5 év átlagában 8 szájl Zalákkal emelkedett, nőtt a n mezőgazdaság árutermelő te- r vékenysége, a felvásárlás

* mennyisége 1965-ben 30 szá- zalékkal haladta még az 1960.

t, évit. Megyénkben a szakem- is berek már 1961—62-ben, az d országban elsőként elkészítették « • Megyei Pártbizottság

1963. március 22-én határozattá emelte a növénytermesztés és állattenyésztés specia- lizálásának tervét. Ennek során figyelembe vették a megye rendkívül változatos talaj-, éghajlati és csapadék viszonyait, igyekeztek minden növényt a számára legalkalmasabb területre helyezni. Kialakult a baranyai tájegységek növénytermelési és állattenyésztési profilja, létrejöttek a hely« termelési arányok.

Ezeknek a terveknek végrehajtása során mindinkább kidomborodott az a tény, hogy vannak jól és kevésbé jövedelmező növények. Ezeket az árrendezéssel igyekeztek áthidalni és így a növény- termelés területén nagyot léptünk előre, ma már ogy- egy tsz nem termel 20—30 féle növényt, hanem csak kb; a felét.

Az állattenyészt« területen kisebb az eredmény és ez elsősorban az árakkal, illetőleg a befektetések megtérülésével kapcsolatos. így például a szarvasmarhatenyésztés nem kielégítő volta nemcsak az árral, hanem a főbb éves átfutási idővel is összefüggésbe hozható. Ugyanis a csibehús előállításhoz hetek, a sertéshúshoz hónapok, a marhanús- hoz pedig évek kellenek.

A termelőnél az, árakban kell, hogy megtérüljön a .termelés költsége, a költségek közit a munkabér, illetőleg munkadíj. Az árakban szerepel továbbá a földek különböző minőségéből eredő különbözeti földjáradék. Ennék egyik része a termelőnél kell hogy maradjon, hogy Így érdekelt legyen a belterjes gazdálkodás fokozásában, a föld minőségét javító beruházások megvalósításában, a másik részé* viszont a megfelelően differenciált adózással Kell elvonni.

Az adottságoknak legjobban megfelelő gazdálkodást nem lehet kötelező tervmulatókkal előírni, adminisztratív jellegű beavatkozással megoldani. Éppen ezért a mezőgazdaságban a reform fő iránya — Nyers Rezső elv- társ 1965. novemberi Központi Bizottsági ülésen elhangzott előadói beszéde szerint — az önálló gazdálkodás fejlesztése, és egyúttal a közgazdasági esz közökkel történő irányítás hatékonyabb, differenciáltabb kiépítése,

Az állami irányítás közgazdasági jellegű legyen. Eszközei: szállítási (termelési) szerződés, állami árszabályozás, a bankhitel, az értékcsökkenési leírás állami előírása, a szövetkezeteknél az alapképzés befolyásolása « az adórendszer,

Felmerülhet ezek után a kérdés, hogy mi ez? A kapitalizmushoz való részbeni visszatérés? Nem! Az új gazdaság-irányítóéi rendszerben az adminisztratív eszközök helyett közgazdaság eszközök alkalmazása nem jelenti a régihez való visszatérést, ez csak látszólag«, csak látszólag« a már megtett út ismétlődése. Ez az ismétlődés magasabb alapon, a szocialista gazdálkodás alapján történik, a fejlődés megismétli, de másképpen, magasabb alapon a már megtett fokokat és éppen ezért eredményei is lényegesen magasabbak les», nek.

Dr. Hűsíti Sinder

Egyszer alaposabban trtána

kellene már gondolni, miért van, hogy a szomszéd népek irodalmáról, annak értékeiről általában olyan keveset tud a magyar olvasóközönség; miért megy felfedezés-számba egy- egy jó cseh, román, jugoszláv író jó műve, holott áss illetőt esetleg már régen magas árral jegyzik a nemzetközi irodalmi tőzsdén. Könyvtárak kimutatásai, könyvesboltok forgalmi statisztikája igazolja: gyenge az érdeklődés az ilyen művek iránt. S ha aztán valakinek a kezébe tóved» pirrik-másik rgeény, elbeszéléskötet, meglepetve kiált föl: — A teremtésit! Miyen jó író! Mi /jelent már meg tő- 1 - magyarul? S nekilát, hogy fölfedezze a már régen feü- f^dezett szerzőt

Kicsit így jártam most én ' A Modern Könyvtár zöld- nű. új kötetén először a rn ragadott meg: egy cseh neve és alatta olasz a cím:

1 vbini di Praga, 1947. Bo- 'rn.il Hraba.1 nevét életem- t’on sem hallottam, pedig hű- ■\sen figyelem az új és ikrán kitűnő cseh műveket,

‘ :óta Kohout Ilyen nagy szere' nm című drámája belémol- totta a kíváncsiságot a mai cseh irodalom iránt.

I

Hogy H rabalt nem ismertem, nem bizonyult szégyennek, vagy vétkes rövidzárlatnak irodalmi radaromban. Magyarul ez az első megjelent kötetkéje, és otthon is csak 1963-ban publikált először. a Gyöngy a mélyben című novellagyűjteményt. Ekkor negyvenkilenc év« volt. Meglehetősen szokatlan életkor egy kezdő író számára. Eddigre azonban mér egy

eseményekben, élményekben.

foglalkozásokban, kalandokban gazdag élet állt mögötte: voit joghallgató, jegyző- gyakornok, vasúti forgalmista, biztosítási ügynök, kereskedelmi utaz», vasmunkás, papírgyűjtő, díszletmunkás. Egy életre való élményt szedett össze, s ezeket írta és írja meg a novelláiban. Első kötete nyomban népszerűvé tette, s később a kissé értotlen kritika is főt hajtott előtte,

1964-ben és 65-ben megjelent újabb kötetei után.

Hrabal kötete — meglepetés. A Bambini di Praga, 1947 elbeszéléseiben egy teljesen kiforrott hangú, egyéni látásmódú író jelenik meg. Semmi nyoma a kezdők bizonytalankodásainak, semmi jele a tétova forma- és stíluskeresésnek. Hrabal tudja, mit akar, és azt is tudja, hogyan kell megírnia mindazt, amit akar Elbeszélései egy érdekes műfajt elevenítenek fel, a pika- reszk regények, novellák műfaját, mely tulajdonképpen sose tűnt el az irodalomból, csak időnként színt és alakot váltott, álruhába bújt. A kalandosság, a néha a burlesz- kig felpörgetett humor, a kü- lönleg« figurák, a jóízű, nem ritkán vadkos történetek mindig éltek, s mindig népszerűek voltak. Mi különösen gazdagok vagyunk modem irodalmunkban az ilyen pikareszk műveikben és hősökben. Ter- sánszky Józsi Jenő, Rideg Sándor. Goda Gábor egy sor kitűnő figurát teremtett, de például, a maga sajátos közegében, Krúdy, vagy a mai fiatalok közül Moldova éppígy kedvelték és kedvelik ezt a múteít, MÉM! a hősöket. Hmhal pompás növeli® annyi

ban adnak eredeti színt és ízt ehhez a nép« és gazdag téma- és figura-együtteshez, hogy sajátos lírával szövik át a történeteket, s egyik-másik írásban a mi Gelléri Andor Endrénkre emlékeztető módon keverik a realitást egy tilndéri irrealitással, ■ mintegy másik képsíkba fordítva a történetet, a szereplőket. Valóság és költészet, vaskos tréfa és légies könnyedség egymásbajátszása adja e novellák egyéni báját. Hrabal a mindennapok költője, és a legkisebb eseményben is rá tud mutatni az* élet végtelen gazdagságára, kimeríthetetlen szépségére, minden pillanatban új meg új boldogságot kínáló édességére. Szereti az életet, szereti a néha svihák, néha elragadó, néha gonosz, néha tragikomikus kisembereket, szereti S jó sört, a jó tréfáit, a csinos, bővérű nőket, a finom virslit; — abban a korban, amikor divat szenvelgő, vérszegény, unott és kiégett hősöket teremteni az irodalomban. Hrabal nem restelli az életörömöt és a megelégedett, bol dog ember alakját megformálni, szívvel és meleg együttérzéssel.

Az Aggkori Segély szélhámos ügynökei, Milton, a különös fiú, Veszdulka, a vak kislány, Burgán, a kissé ütődött cementgyári munkás, Jar- milka, a hányatott sorsú munkáslány szívünkhöz ' növő figuráik. Hrabal nevét pedig meg kell jegyezni, mert aki ilyen légkört és ilyen em• bér eket tud teremteni, az több, mint jó író — az igazi művésze az írásnak.

Takács Irt ván