Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
Pécsi főiskolai tanárok irodalomesztétikai tanulmányai Az Irodalomtörténeti füzetekben nemrég jelent meg dr. Péczely László főiskolai tanárnak a Tartalom és versforma c. 233 lapos tanulmánya. A szerző több évi verstan-esztétikai munkásságának össze- fogalmazásaként elsőnek kísérli meg hazánkban, hogy többek úttörő vizsgálódásai, a külföldi, elsősorban a francia és orosz szakirodalom útmutatása nyomán rendszerbe foglalja a funkcionális verstan kérdéseit. A tanulmányíró abból az elgondolásból indítja él funkcionális verstani vizsgálódásait, hogy ha egész irodalmi szemléletünk a tartalom és a forma elválaszthatatlan egységén nyugszik, akkor nem lehet a versformát sem a formai eszközök sorában másodrendű, a ver8 lényegéhez kevésbé hozzátartozó tényezőnek tekinteni. Az iskolai oktatás, a művészi versolvasás, a tudomány és a költői alkotófolyamat is a tartalom és a forma funkcionális egységének megmutatását várja a vers tan irodalomtól. Ezekre a kérdésekre ad választ Péczely Lászlónak, e szaktudomány évek óta művelőjének monográfiája. Vizsgálódásainak középpontjában a ritmus és a rím tartalmakat kifejező funkciója áll. Az előbbi kiterjed a különböző verselési rendszerékre általánosságban és az egyes formákra is. A rímet e tekintetben a legkülönbözőbb oldalról vizsgálva szembehelyezkedik a szerző azzal a korábbi felfogással, amely pusztán szótári minőségben értékeli a tinóéi. Számos példával igazolja, hogy a rímelő szavak értékét a vers egészébeft betöltött szerepük dönti el, mert a szöveg hangulati légkörének megteremtésében jelentésükkel és hangalakjukkal maguk a rím- szók is szerepet játszanak. Sok találó példával igazolja, hogy minden versnek megvan a maga sajátos atmoszférája, amelyben a rímek is szerephez jutnak. A rímnek is van tehát tartalmi meghatározottsága, gondolati, érzésbeli, hangulati vagy egyéb tartalmat kifejező funkciója. Ennek bizonyítása képezi a szerző flő célkitűzését. A régi és az áj irodalomból ügyesen válogatott szemléltető példákkal igazolja, hogy amíg a régebbi verstanok megelégedtek a rím külső ismérveinek leírásával, akusztikai minőségének értékelésével, addig a funkciónéiig verstan a különböző tartalmi tényezőknek a rím minőségére és elhelyezkedésére gyakorolt hatását is vizsgálja. Foglalkozik a tanulmány az öncélúnak, játékszerűnek tetsző rímtechnika problémájával is. Babits, Kosztolányi és Tóth Árpád néhány verse bravúros rímtechnikájának idézésével igazolja, hogy nem üres rímjátékok ezek, hanem a rím nagy mestereire jellemző, a tartalom mélyéről fakadó „rímvarázsok”. ügy gondoljuk mégis, nem ártott volna egy-két példában rámutatni arra is, hogy némelyik költőnknél öncélú rímes játékok is akadnak. A szerző igen sok érdekes példával bizonyítja, hogy a rím még a komikum különböző vállfajaira is érzékeny műszerként reagál, s a szatíra, az irónia és a humor sokszínű árnyalatainak kifejezésére is felhasználható. A monográfia legfőbb tanulsága és végső kicsengése az, hogy a versforma nem külső disz, hanem a vers lelkének lényeges funkcióit testesíti meg . A vérbeli esztéta lelkiismeretességével, ügyszeretetével és kifinomult szaktudásával alkotott nagyfontosságú verstani munkát nemcsak az irodalomszakos tanárok, költők hasznosíthatják munkájukban, hanem a verskedvelők nagy tábora is. * A Nyelvtudományi értekezések sorozatában jelent meg a Tanárképző Főiskola irodalmi tanszéke másik tanárának, dr Nemes Istvánnak A képszerűség eszközei Radnóti Miklós költészetében című tanulmánya. Benne a szerző a funkcionális stilisztika követelményei szerint i tárgyalja Radnóti képalkotásának stíluskategóriáit. A nagy megfigyelőkészségről és tárgysze- retetről tanúskodó tanulmány a helyes és teljesebb Radnóti-kép kialakításához jelentősen hozzájárul. Nemes István művében behatóan elemzi Radnóti képvilágát, és feltárja azokat a stílusirányzatokat is, ame lyeket Radnóti sajátos stilusteremtő művészetével egyéni képnyelvvé alaktíott át. A költő zsengéin még feltünedező szimbolista vonásokon túllépve, lírájába olvasztja az impresszionisták színesen árnyalt, érzékeny képalkotási módját is. A későbbiekben Radnóti expresszioniz- musiha menekülését stílusának erősen intellektuális kiegyensúlyozottságával, s lírája markánsabb egyéni jellegével indokolja a szerző. Meggyőzően bontja ki, miként emeli végülis Radnótit tudatos költői útkeresése a modern lírai realizmus magaslatára. A költőnek sikerű] kitörnie a tájlira szokott kereteiből, s a művészet stiláris eszközeivel, képvilágának gazdagságával reflektorfénybe vehette Korának min den lényeges kérdését. A sok kitűnő példával illusztrált elemzés nagyszerűen bontja ki a Radnóti költői nyelvében központi szerepet betöltő metaforák jelentőségét. Majd hasonlatainak gazdagságát vizsgálva, rámutat a Velük kifejezett tartalmi, hangulati elemek lényegére. A költői nyelv elemzése során gyakran utal Radnóti bátor szókimondáséra, nyelvének néha szükségszerűen rikító elemeire is. Radnóti képrendszerének komplex vizsgálata során rámutat a költő képalkotásának tudatosságára, képvilágának fegyelmezett építkezéseire, vers technikai bravúrjaira. Minderről érdekesen, sok-sok versidézet meggyőző erejével tájékoztat bennünket a tanulmányíró, aki bár ízeire bontja Radnóti sok szép versét, a képszerűség eszközeinek aprólékos bemutatása mégsem válik nála öncélúvá, hanem a tartalomrész funkcionális kifejezőjévé. Radnóti költészetét ennyire pontosan ismerni, művészi, szépséggel ötvözött gondolatait a tartalom és a forma egységében maradandóan szétbontani csak az tudja, aki klasszikussá vált költőnk verseit nemcsak ismeri, szereti, de újjá is éli. (—thisz) VÉGH ANTAL! NYUGTALAN HOMOK A címadó elbeszélés megka- póan szuggesztív írás a homokba süppedt nyírségi falu mai arculatáról, a múltba tekintő konok maradiságróL, a „jehovás” szekta terpeszkedéséről a sivó homokbuckák elátkozott világában. Ebe a kör nvezetbo világít be az író élesfényű lámpásával. A többi elbeszélés is a mai falu s a tanyavilág elmaradottságát, az új és régi tusakodását ábrázolja jól meglátott és reálisan megformált alakokon keresztül. A komoraibb tónusú írásokon is átsüt az író lírája, mellyel szülőföldje súlyos problémáit az emberszeretet napfényével aranyosa» be. Igaz, őszinte írások ezek egy távolinak tűnő, de nagyon is égető problémakör valóságáról, (Széyémdtaie*# Féltucat elbeszélést, s a* Életem, Zsóka című sikeres színművet tartalmazza a rokonszenves fiatal író e kötete. Az elbeszélések magukon viselik a jóhiszemű, stílusában is egyre gazdagodó író jó tulajdonságainak jegyeit, az igazmondásra és szabatos fogalmazásra törekvést, mai életünk problémáinak őszinte fel tárását. Háborús reflexióin kívül külföldi utazásának egy- egy mélyről átélt epizódját is megtaláljuk az írások között (Lent, Rómában). Színműve könyvalakban is megtalálja az utat az olvasó szívéhez és ér- teknábes. {Szépirodalmi.) HENRY JAMES: LONDON OSTROMA „Fő foglalkozása a semmittevés volt, ezt azonban művészi tökélyre vitte” — így jellemzi az író címadó kisregénye egyik hősét, egy unatkozó amerikai milliomost. A hősnő pedig egy válási rekordot tartó szépasszony, aki fejébe vette, hogy beférkőzik a londoni legjobb társaság körébe s ezt a szándékát tűzönvízen át keresztül is viszi. A másik két kisregény is Európába szakadt dologtalan amerikaiakról szól. A valóban „fin de siécle”-re jellemző témakört azonban az író fölényes iróniával, finom jellemző erővel tölti ki. Az eddig nálunk kevésbé ismert Hanry James portréját Szegedy-Maszák Mihály rajzolta meg utószavában. (Európa.) Sulyok József rajza Hunyadi István: Sík Mihály: Q&l aayyők ! JHéyis az eny hít . Itt semmi új. Nyugodt légy és csak írj. A lényeges nem én vagyok. A hajnalok mezítláb tapogatnak az ágyamig. 0, szürke hajnalok, nincs kibúvó, hogy rám ne leljenek így zajtalan. A hajszál-egy napok járó-kelők, arcomba lesnek, tétováznak s valami gyújt szemükben, úgy tűnik bizony, de tévedhettem is, egyébként itt semmi újság. Élek, mozgok, vagyok. Kétségeim? Tudod jól, minek írnám, a gyerekek... mondjam? Akármi jön már nem csodálkozom. Mindegy. Csalódtam. Felvillanyoz egy-két apróbb öröm, talán mozi, vagy jó könyv, egy barátnő, szép terveimből többre nem fntott. Ki eltévedt a tájban, öreg este, boldog, ha fényt lát, lámpást, ablakot, elérhető! Te dolgozz és nyugodt légy. Pár éjszakám nehéz volt. Van enyhe altatóm! Az írás gyönyörét, e furcsa seblázt nem ismerem. De látok lábnyomot amelybe ketten lépünk. Valameddig ez biztat is, egyszer továbbjutok. Amíg valónak hinnéd ezt a pontot erős leszek és meg sem inghatok. Ha fogyna levegőm, kihagyna szívverésem, ne félj, csak pillanat, talán kifogy kegyetlen kaptatónk. Biztos megérem. Dolgozz tovább. Újság nincs. Jól vagyok! Bárdos! Németh János: &izen is akaratán Mégis az ember legkülönb eszével gondolatával épít felhőkarcolót maga fölé vizeket csapol le villámot fog drótok beleibe megöli a magányt s egy különös pillanatban leikébe ülteti a szépség pávamadár-tojásait hogy ezerév múlva is lássák itt járt de nem is ez a legfőbb szeretetből tud szőni szárnyat magának mely testvér-tájakig röpköd földtől a csillagokig csak eszén és akaratán I múlik az egész! A márciusi szelek illatát nem érzem és itt kormosak a fák — de egy lány arca ma a villamosban olyan volt éppen mint a hóvirág. Itt nem lelem a forrás friss vizét Itt sose láttam bimbót nyitni még — de játszadozni láttam pár kis embert és úgy csipogtak mint a kiscsibck. A szűk kis ntca nem napsugaras a levegő nem tele-bogaras — de látom én a házak ráncos arcán bogy hálisten itt van a tavasz. Idegenül élek még itt. A fény megbotlik az utcák rideg kövén — de úgy érzem e város téli álma s tavaszi kedve mégis az enyém. Lányi Sarolta: CJ-urcsM alkat A „jóravaló restség” — — így tanulta ezt rég — bűn. Bár ő kétlL , És kissé gyáva. Talán, mert néki a „rosszravaló restség" — ha nem is bűne — de — hibája. Nála semmisem lehetetlen: tehetségesen tehetetlen magasból mulat törpecégen kevélyen hordja ami szégyen kiválni sem kíván soha — eltökélten lett — tétova. Szerelmesek fiele Hétfőn kétlőn. kedden szebben, szerdán? Less rám csütörtökön, kisördögöm! Pénteken érkezem, szombaton szomjazom vasárnap várlak! ÜJ KÖNYVEK SZAKONYI KAROLY: StRIlAK
