Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

2 nupiu 1966. FEBRUAR tt Célok és eszközok (Folytatás az 1. oldalról) berekhez, kevésbé sorakoztat­ja fel ölcet a célok eléréséért küzdők közé. Arra agitálni, hogy a jobb élet feltétele a jobb munka, általánosságban, majdnem felesleges, ezt min­denki tudja. Annak megmu­tatása azonban, hogy az üzem­ben a munkaidő hány perce vész el beszélgetés, anyag- várás miatt, miért nőtt a se­lejt, mi okozza a hó végi haj­rát — nemcsak azonnal ért hetévé teszi mindenki száma­ra a gondok forrását, hanem már a tettekre, a gondok ki­küszöbölésére is mozgóéit! Ha a kommunisták csak általánosságban szólnak ar­ról, mennyire' fontos az újító- mozgalom, milyen szerepe van a munkaversenynek, sokkal kisebb visszhangot keltenek szavaik, mintha azzal érvel­nének, hogy üzemük arany­vagy ezüstjelvényes újítója mit tett, javaslatai milyen megtakarítást eredményeztek, s a versenyben élenjárók ho­gyan érték el eredményeiket. Qártsaervezeteink egy ré- • szénéi sfkerrel használ­ják lel a termelési agitáció- ban az égy-egy célfeladat vég­rehajtására létrehozott mű­szaki brigádok eredményeit ♦például az importgépek ki- használtsági fokának megál­lapításába, az újítások beve­zetési idejének vizsgálatára etb.) A brigád jelentések egy­ben tények sokaságát is szol­gáltatják, amelyek az agitá- ciós munkában kamatoztat­hatók. Az eddig elmondottak is aláhúzzák, mennyire sok­rétű tevékenység a termelési agitáció, milyen hiba lenne azt a szűkén vett napi terme­lési feladatokra korlátozni. A termelési agitáció lényege ugyanis éppen az összefüggé­sek feltárásiban, az okok és okozatok nemegyszer bonyo­lult szövevényének kibogozá­sában rejlik. örvendetes a változás párt­szervezeteinkben: mind job­ban megértik, hogy a sze­mélyre szóló aOitációs munka jár a maximális sikerrel Ez viszont feltételezi az eszközök, módszerek további finomítá­sát, ac alapazervezetek, a párt- csoportok fokozottabb önálló­ságát. M indezeken túlmenően nem feledhetjük, a leg­jobb agitációs eszköz a példa- mutatás: a kiváló munkásnak, műszakinak, vezetőnek két­szer annyit ér a szava, mert a maga munkája jelenti az aranyfedezetei mások serken­tésére. A termelési agitáció bo­nyolult, nem könnyű munka: rugalmasság, körültekintés, el- mélyültség kell hozzá. Mégis hálás feladat, mert eredmé­nyei egyaránt szolgálják az epvént, a kis és napv közös­séget és az egész népet. Kállai Gyula a Dar es Salaam-i egyetemen Kállai Gyula szombaton reggel a Dar es Salaam-i egyetemre látogatott, ahol megismerkedett az egyetem oktatóival é6 diákjaival. Kíséretében volt Bhoke Munamka, az elröki hivatalban működő államminisz- ler, a magyar kormányfő mellé rendelt díszkiséret vezetője. A magyar küldöttség más tagjai megbeszélést kezdtek tanzániai partnereikkel a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről. Kállai Gyuláné — Munanka államminisz­ter felesége kíséretében — jóléti és kultu­rális intézményeket keresett fel. A magyar küldöttség délután a Tanzániai Afrikai Nem­zeti Unió székházában részt vett azon a népünnepélyen, amelyen a főváros lakos­sága a zanzibari forradalom második év­fordulóját köszöntötte. Kállai Gyula hétfőn ellátogat az Indiai-óceánon fekvő Korall szigetre. Zanzibárba, amely a Tanzániai Egyesült Köztársaság tagállama. Közlemény a KGST Végrehajtó Bizottságának ülésszakáról 1966. február 8—11 között Moszkvában tartotta meg 21. ülésszakát a KGST Végrehaj­tó Bizottsága. A végrehajtó bizottság meghallgatta a KG­ST kohászati, vegyipari, rá­diótechnikai és elektronikai ipari, könnyűipari és közleke­dési állandó bizottságainak jelentését azokról az alapvető problémákról, amelyek a KG- ST-országokban az említett ágazatok 1966—1970. évi fej­lesztési terveinek egybehango­lása közben felmerültek, és e jelentésekkel kapcsolatban megfelelő javaslatokat foga­dott el. A végrehajtó bizottság ülés­szakán eszmecsere folyt arról, hogyan szervezzék meg azokat a munkálatokat, amelyekkel elő lehet készíteni a KGST- országokhan az 1970 utáni időszakra szóló népgazdasági tervek egybehangolását. A végrehajtó bizottság ja­vaslatokat fogadott el néhány rádióelektronikai termék, vé­dőburkolatok és finommeg­munkált hengerelt áruk gyár­tására szolgáló hengerded be­rendezések, nagy mélységű geológiai feltárási munkálato­kát végző berendezések, tenge­ri szállító- és halászhajók, kőolajfeldolgozó komplex technológiai vonalak 1966 és 1970 között megvalósítandó gyártási szakosítására és kooperációjára vonatkozóan. Ezenkívül módosította azokat a korábbi javaslatokat, ame­lyeket a vegyipari és kőolaj - feldolgozó berendezésék szakosításával és kooperáció­jával összefüggésben elfogad­tak. Az említett szakosítási és kooperációs javaslatok meg­vitatása közben a végrehajtó bizottság a szóban forgó cik­kek gyártásában részt vevő országok kölcsönös érdekeltsé­ge és a KGST-országok gaz­dasági együttműködésének fej­lesztése elvéből indult ki. A végrehajtó bizottság jóvá­hagyta azokat az általános el­veket, amelyek meghatároz­zák, miként történjék a köl­csönös kereskedelem kereté­ben a KGST-országokba és Jugoszláviába szállított gépek, valamint berendezések ellátá­sa pótalkatrészekkel és javas­latot tett a KGST-országoknak és Jugoszláviának arra, hogy ezekből az elvekből indulja­nak ki. A végrehajtó bizottság elfogadta 1966. évi munkater­vét és megvizsgált néhány más olyan kérdést is, amely összefügg a KGST-országok együttműködésével. Nem sikerült a francia rakétakísérlet Kudarcot vallott az a fran­cia kísérlet, hogy tudomá­nyos célokból földkörüli pá- lyára Juttassák Franciaország harmadik mesterséges holdját. A kísérlet során egy Dia­mond típusú rakéta juttatott volna földkörüli pályára egy 19 kilogramm súlyú mestersé­ges holdat, amelynek a D— LA jelzést adták. A D—LA az első olyan műhold, amelynek teljes berendezése francia gyártmányú; A kísérletet eredetileg pén­tekre tervezték, de azt húsz másodperccel a kilövés ter­vezett időpontja előtt lefúj­ták. Szombaton reggel a franciák algériai területen, a szaharai Hammaguirban levő támasz­pontján négy ízben kezdték meg és hagyták abba a fellö­vést megelőző számlálást. Ugyanis minden alkalommal valami kisebb műszaki hibát észleltek. Végül magyar idő szerint 9.55 órakor megadták a jelet a kilövésre. A rakéta hajtóművét begyújtották, de a Diamond-rakéta nem emel­kedett a magasba. Ezután há­romnegyed órán keresztül senki sem közelíthette meg a kilövőállványt, mert robba­nástól tartottak. Elmarad az angol vasutassztrájk Szombaton a kora hajnali órákban Wilson miniszterel­nök újságíróknak bejelentet­te. hogy csaknem hétórás tár­gyalások eredményeképpen a vasutasok országos szakszer­vezetének képviselői bele­egyeztek a vasárnap éjféltől meghirdetett sztrájk elhalasz­tásába. A szakszervezeti ve­zetők 13 szavazattal 10 elle­nében elfogadták azt a hatá­rozatot, amely kimondja, hogy tekintettel a kormány javas­lataira. amelyeket fizetett szabadságemelésre. a 40 órás munkahét február 28-tól tör­ténő bevezetésére a nyugdíj ügyekben megtartandó tárgya, lásokra vonatkozóan tett, megsemmisítik a sztrájk ki­hirdetését és tárgyalásokat kezdenek az érdekelt szerve­zetekkel. Wilson miniszterel­nök ígéretet tett, hogy a vas­utasok bér- és nyugdíjeme­lésével foglalkozó, március 11-én kezdődő tárgyalásokon személyesen elnököl. Zichy-képeket találtak Grúziában Tbiliszi: A nyugat-grúziai történeti múzeumban Meunar- gija múltszázadbeli grúz író hagyatékában eddig ismeret­len Zichy Mihály képekre bukkantak. Zichy Mihály festőművész annak idején nagyon jól is­merte Grúziát, többször is járt ott és a haladó grúz ér­telmiség között számos barát­ja volt. Zichy, többek kö­zött, Rusztavelü „Tigrisbőrös vitéz” cimű hősikölteményé­hez készített illusztrációt. A felfedezett Zichy-alkotá- sok között 12 grafikai és akvarell tanulmány van, a „Tigrisbőrös vitéz” illusztrá­lásához, továbbá négy ceruza- illetve akvarell portré a ma­gyar művész barátjáról, Meunargija íróról és a hős­költemény több olvasójáról. Megtalálták Zichy egy kis akvarelljét is, amely grúz nőt ábrázol nemzeti viselet­ben. Vietnami helyzetkép Barbár módon gyilkolnak az amerikai katonák Saigon: Egy ifjú vietnami szabadságharcos siómba ton hajnalban plasztikbombát robbantott egy parkoló ante rikai gépkocsiban. Saigon szívében. Az autó a levegői* repült. Egy amerikai szóvivő jelentést tett közzé a Kiéi Giang tartományban, Saigontól 177 kilométernyire délke ietre folytatott harcokról, amelynek során 137 embert gyil kották meg az amerikai katonák. Dél-Vietnam, An Loa völgy: Gázálarcos amerikai katona támadásra indul egy könnyfakasztó gázzal elárasztóit falu ellen. A barbár támadók partizánok helyett csak öregeket, asszonyokat és gyerekeket találtak a faluban. Nőtüntetés a vietnami háború ellen: A Washingtonba In­duló nőküldöttség, amelynek tagjai az ország minden ré­széről összesereglett asszonyokkal együtt a Fehér Ház előtt tüntettek a vietnami háború ellen. Áusehwitz-per Becsben Auschwitzban szolgálatot teljesített negyven osztrák el­len készítenek elő pert Becs­ben. A vádlottak az SS tag­jaiként, valamint orvosokként működtek a haláltáborban. Többük személyére — például a krematóriumok osztrák épí­tőire — az elmúlt húsz évben ismételten felhívták a figyel­met, de eljárás nem Indult. Tegnap este a Pannónia nagyterme megtelt a pécsi bolgár kolónia ünneplő tagjai­val, akik tavasznyitó ünnep­séget tartottak. Hazai régi néphagyomány alapján min­den esztendőben február 14- én ünnepük a mezőgazdaság indulását és a szőlőmetszés napját. A pécsi kolónia tag­jainak ünnepségén megjelent Sztrasimir Uiev elvtárs is, a Bolgár Népköztársaság nagy- követségének első titkára. Városok és emberek Indiából AGRA. India műemlékcentruma ez a Delhj közelében levő város. Fő nevezetessége a világhírű Tadzs Mahal s a határaiban lévő halott város, Fatekur Szikri. Fatekjur Szikrit egy mogul uralkodó építtette a dombon, ahonnan azonban eltűnt a viz, s az elkészült várváros lakó nélkül maradt. Palotáinak félromjai más érzést keltenek, mint a többi maradvány, mivel nem tudsz szabadulni a tudattól, hogy ez a város már eleve halottnak született. Az aigrai paloták a mogul birodalom XV.—XVI. századbeli fényko­rából maradtak ránk. A vezetők jól előkészítik a Tadzs Mahalt: soktomyú és sok stílusból kevert építményekbe visznek, amelyek ugyan mind jellegzetesen indiaiak, de némi csalódást keltenek. Végül már kételkedni kezdesz a híres Tadzs Mahalban is, amikor aztán — az egyik előtte emelt s a látványt gazdaságosan elzáró vörös épületből ki­lépve — hirtelen eléd tárul ez a fehér építészeti csoda, az elhalt feleségnek épített különlegesen széparányú márvány­költészetbe illő Mauzóleum, amelytől a szem nem tud sza­badulni. Egy másik agrai várban, ahol a Tadzs Mahalt építtető szultán később raboskodott, a falbavésett kis na- gyítótükröt mutatnak, melyben a fogvatartott és már rossz szemű öreg elé varázsolódott a távoli palota. A szultán be­leszeretett hitvese csodálatos síremlékébe. Agrában természetesen minden a turisztikáért van. s mon­dani sem kell, hogy a Tadzs Mahal a fö reklám. Egy kí­gyós bácsi nem is tetemes összeg ellenében felajánlotta ke­nyérkereső állata kivégzését, amennyiben erre volna ked­vem. Indiai veaetőnk^ctoi^tíegített értem a bácsival, láthatólag restell te az öreg nagy emberi mélységeket fel­táró ajánlatát. Általában tapaszatalhatja az ember, hogy az indiaiak nem szívesen veszik, ha az idegen felcsak a nyomor „felfedezőjének”, még akikor sem, ha ennek indí­téka a legteljesebb együttérzés, s ha megnyugtatod őket, hogy teljesen tisztában vagy a gondok eredetével. Mennyire örült viszont immár barátunkká lett kísérőnk, amikor egy új gyár, vagy egy szép modem épületet dicsértünk előtte. — Ugye...! — mondta olyankor csillogó szemmel. Aztán Agrából Delhi felé, a poros úton, miközben néz­tük a falvakat, a szárazságtól megrepedezett földet, ő ma­ga tért rá váratlanul: Minden kevés nálunk. Ha egyszer nem jön a tam- szun, már baj van. Ha kétszer marad el, az már kész tragédia. Olyankor bizony milliók éheznek. — (Akkor, 1965 tavaszán még csak az előző őszi tömegmegmozdulásokra, raktiirfeltőré-ekre emlékezhettünk, azóta, mint ismeretes, már valóban bekövetkezett az újabb rossz termés nyomán a tragikus veszélyes éhínség egyes helyeken.) — Csináltunk földferomot, de még mindig nem tudtuk elérni, hogy minden államban végrehajtsák. Ha majd holnap elmegy a mezőgazdasági minisztériumba, ott majd elmond­ják magának, hogy mekkora erőfeszítéseket teszünk — csatornázunk, meg műtrágya gyárat építünk, de már előre megmondhatom, hogy ez mind kevés. — Átrobogunk egy falun s erről mondja: — Tudják maguk Európában, hogy mit jelent félmillió falu? S látja, hogy milyen állapotban lévő falvak. Uram, ebben az országban még mindig száz­millió faeke van! — Aztán még hosszasan beszélgetünk ar­ról, amiről a legtöbb indiaival beszélgettem, a lehetőségek­ről, éppen a méreteket tekintve. S mondom neki újra a hyderabadi parcellákat, ahol sok-sok kilométer területen inár kijelölték az épülő gyárak helyét, sőt már nem egy fel is épült. — Ugye! — mondja boldogan. Megérkezünk Delhibe. DELHI. Delhi is két város. Uj-Delhi villavároe, amelyet csak néhány kormányépület, az impozáns elnöki palota és a képekről jólismert gyönyörű széles füves felvonulási út tesz várossá. Kellemes alkirályi fővárosnak építették az an­golok a 910-es években kezdve. Ma a köztársaság centruma. De a városias város 0-delhi. Mintha egyik világból a másikba lépnél, az újból a régi városba jutva: a lombos eleganciát felváltja az igazi indiai nyüzsgés, az ezer zaj­ban és színben élő utca, a töméntelen árus, a bérkaszár­nyák közti utcákon torlódó forgalom. Időnként megreked a buszok és ökrösszekerek, a tridklis riskák és modem autók tömege s olykor a zaj csak fokozódik. Ó-Delhi egyik terén van a halárusok piaca, mellette a mohamedán mecset, amelynek magas lépcsője általános pihenőhely. Ó-Delhi ne­vezetessége a Vörös Erőd, szintén mogul építkezés. Bástya- bejáratának komor középkoriságát az ablakokban ugráló majmok enyhítik, s odabent a kert felé magasodva — a mogul kertek mindenféle nevezetességnek számítanak Indiá­ban — található az oszlopos királyi kihallgatás! csarnok. Az nem is kétséges, hogy Delhiből a legmaradandóbb emléket Sasztriról őrzöm. Néhány percre fogadott minket szerény rezidenciáján. Ahogy az egyik szobából a másikba mentünk óvatosan, ahogy már az ember miniszterelnök házában jár, egyszercsak rábukkantunk, amint beszélget va­lakivel; semmi bejelentés, bevonulás, mindez éppoly jel­lemző volt ró, mint a kis őszes bajusza alatti finom biztató mosoly. Amit róla e rövid s alig egy kézfogás erejéig tartó találkozásból őrzök, az a kiegyensúlyizottsóga. Határozott egyéniségének szép tükröződése abban a bölcs mosolyban. Amikor később egyik minisztere —, akj pedig azokban a napokban a nyelvi válság során ellentétbe került vele, — Sasztiról beszélt, azt emelte ki tulajdonságai közül, amely később világpolitikai jelentő-egűvé tette személyét: a reali­tásérzéket és a türelme* józanságot. Nem vitás, hogy e* alapvető annak, akire India kormányzása hárul A. 1. Tavasznyilö ünnepség

Next

/
Thumbnails
Contents