Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
MM. FEBRUAR 13. napló 5 A reform alapelvei helyesek Űj körzeti iskolákat, általános iskolai diákotthonokat létesítenek Jövőre a diákok fele szakközépiskolában tanul A megyei párt és tanács végrehajtó bizottsága — mint ezt közöltük — a napokban megtárgyalta az iskolareform végrehajtásának helyzetét és a további feladatokat. Erről beszélgettünk Kutas Antal elvtárssal, a megyei tanács művelődésügyi osztályának iskolai csoport vezetőjével. I — Az elmúlt öt esztendőben milyen eredmények születtek? — A reformtörvény három alapelvben fogalmazta meg a feladatokat, amelyek helyesnek, időtállónak bizonyultak. Szorosabbá vált az iskola kapcsolata az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. A gyakorlati foglalkozások című új tantárgy már a tanu- 'ók pályaválasztásában is érezteti kedvező hatását. Megkezdődött a tananyag korsze- -űsítése és az új tantervek bevezetése, egyre több nevelő használja az audió-vizuális eszközöket, néhány általános iskolában kísérleteznek a programozott oktatással. Az iskolák többségében nagy gonddal törődnek a tanulmányilag hátrányos helyzetű diákokkal. A nevelés mindinkább központba kerül, a nevelési terv hatására tervszerűbbé vált a nevelőmunka. I — HjJthatnánk a fejlődést illusztráló néhány számadatot? _ Az általános Iskolákban a szakrendszerű oktatás Pécsett teljes, a megyében 85 százalékos. A megyében jelentősen növekedett a körzeti iskolák száma, ezt a munkát gondosan kidolgozott tervek alapján végeztük. Helyi erűből három diákotthont létesítettünk kétszázharminc férőhellyel. A korszak egyik legjellemzőbb vonása, hogy a kő- népiskolai tanulólétszám majdnem kétszeresére emelkedett, esed? a megye területén négy új középiskola épült, i ezzel párhuzamosan három új diákotthon. A második ötéves tervben összesen 147 új tanterem létesült, mégis rendkívül súlyosak az épületgondok, ez különösen a szakmunkásképző intézeteknél jelentkezik és gátolja a létszám gyorsabb növelését I “ Melyek I feladatok? a legfontosabb megerősítsük, fejlesszük az oktató-nevelő tevékenységet. — Ezenkívül bizonyára Jelentkezik néhány speciális követelmény Is? — Első helyen említem a gimnáziumi munkáranevelést. Ezt a feladatot nem szakmai előképzés formájában oldjuk meg, mert az eddigi eredmények a szakmunkás utánpótlás szempontjából nagyon szerények. Ahol az 5-fl-es rendszer feltételeit nem tudtuk megteremteni, ott áttértünk a heti két órás foglalkozásokra, bár pontosan még nincs meghatározva, hogy ennek keretében milyen ismeretek és jártasságok megszerzésére kell törekedni. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez csak része a munkára nevelésnek, a pedagógusoktól azt várjuk, hogy egész tevékenységük az iskola és az élet szorosabb kapcsolatának megteremtésére irányuljon. Néhol már tapasztaljuk, hogy középiskolákban is elősegítik a tananyag gyakorlati alkalmazásának elsajátítását, például munkáltató biológiai—fizika órákon. Fokozni akarjuk a differenciált nevelést, egyre több szakosított tantervű osztályt szervezünk Komlón és Mohácson, szervezettebb formában karoljuk fel a hátrányos helyzetben levő tanulókat Érdekes jelenség, hogy egyes tantestületek külön foglalkoznak néhány tehetséges diákkal is, akik központi szakkörökbe járnak, nagytudású szakemberek irányításával képzik magukat. Az iskolák felszereltsége nem mindenütt kielégítő, holott a korszerű tananyag korszerű eszközök használatát igényli. Több magnót, televíziót, filmvetítőt kel vásárolni a költségvetési összegből, de a minisztérium ilyenirányú támogatása is kívánatos. I — A reform megvalósításának központi alakja a pedagógus, a közvélemény sokat vár tőlük a tanulók nevelésében is. — Az erkölcsi, politikai, világnézeti nevelés korszerűsítésének elsőrendű követelménye a pedagógusok ideológiai felkészültsége és szilárdsága. Csak az a pedagógus képes a mai bonyolult világban helyesen tájékozódni, aki állandóan lépést tart a változásokkal, tanulmányozza a felmerülő ideológiai, politikai problémákat, vitaképes és Ismereteit a tantárgyak oktatása során helyesen alkalmazza. Az új nevelési terv is csak akkor töltődik meg tartalommal, ha a pedagógus a maga képzettségével a szocialista emberformálást segíti elő, megvalósítja az oktatás és a nevelés összhangját. Ezt minden eszközzel segíteni és támogatni kell — mondotta befejezésül Kutas Antal. B. J. Kerekasztal-beszélqetés: Várai Sándor Engedjék meg, hogy bemutassam beszélgetésünk két művezető-résztvevőjét. Várai Sándor a Sopiana. Gépgyár esztergaműhelyének művezetője, Mendly Péter a DÉDÁSZ1 pécsi üzemvezetőségének művezetője. A szerelőcsoportot vezeti. Mindketten hosszú évek óta ebben a munkakörben dolgoznak.. Beszélgetésünk témája a termelés első vonalában dolgozó műszaki középkáderek gazdasági és politikai szerepe. Miért felel a művezető? Kinek az érdekeit védi? Mit kell tudnia? De kezdjük talán a ssiámok- kal. rr Örs a vasúton Aki meglépett a nászéjs7akáról - Az Ismerd meg hazádat“ mozgalom mint alibi — Amikor a tolvaj rablót kiált — Ismeretes, hogy az oktatási reform végrehajtása során bizonyos, az alapelveket nem érintő változások következtek be, amelyek a tapasztalatokon alapulnak. Az alsófokú oktatásban a már megkezdett úton kell járnunk, tehát anyagi lehetőségeinkhez képest további körzeti iskolákat hozunk létre, ugyanakkor jelentős mértékben támogatjuk és segítjük a már meglevő körzeti Iskolákat, elsősorban korszerű felszerelésekkel. Mintegy 5—600 általános iskolai diákotthoni férőhelyet kell létesíteni, erre a célra igénybe lehetne venni a felszabaduló középületeket. Az általános iskolai oktató-nevelőmunka tartalmi fejlesztését szolgálja a szakosított tantervű osztályok szervezése. Szük- . séges a műhelyek bővítése és négy járásban központi műhely létesítése. — A közvélemény figyelme mostanában különösen a pályaválasztás miau a középiskolák felé irányul. — A továbbtanulás mértéke szoros összefüggésben van a társadalom érdekeivel. Ezért -íz az álláspont alakult ki, hogy a középiskolákba felvehető létszám a jelenlegi szinten marad, s ezen belül csökkenni fog a gimnáziumokba felvehető tanulók száma. Ez érthető, hiszen a gimnázium elsősorban egyetemi továbbtanulásra készít elő, szakmai képzettséget nem ad. Ugyanakkor bővíteni kívánjuk a a szakközépiskolákat, már a jövő tanévben a tanulók mintegy fele a szakmát adó szakközépiskolában tanulhat. Nagyon fontos tehát, hogy a már működő szakközépiskolákat szervezetileg, tartalmilag A pécs—dombóvári személyvonat megérkezett a cserdi állomásra. Egy középkorú férfi szállt le, felöltője gallérját felhajtotta és sietős léptekkel Szentlőrinc felé kanyaritatta útját. Szentlőrincen már várták... bevettették vele a felöltőt, a kalapot, sált, kesztyűt Lopott holmik voltak, a vonaton lopta ... «=» A vasúti rendőrség az egész megyében ellenőrzi a vasúthoz tartozó területeket — mondja Fodor Károly rendőrszázados, a pécsi vasúti őrs parancsnoka. — Jó kapcsolatunk van az állomásokkal, s az ott dolgozók jól ismerik a rendszeresen utazókat. Ez a jó kapcsolat és ismeretség eredményezte annak a férfinak az elfogását is, aki a vonaton a kabátot és a többi holmit ellopta. A vasúti rendőrségnek sokrétű a munkája. Ügyelnek a társadalmi tulajdonra, igyekeznek elfogni a vasúti tolvajokat. Nem kell bizonygatni, milyen hatalmas mennyiségű áru fordul meg a vasúton, a raktárakban. Esetenként 40— 50 tehergépkocsi is rakodik, és sajnos nem egyszer őrizetlenül hagyják az árukat. Nagy a csábítás az alkalmi tolvajok számára. Fodor elvtárs füzetet vesz elő, abból sorolja, mikor, melyik vállalatot vagy intézményt értesítették, hogy a kirakásnál a téglát dobáljáík, sok törik belőle, vagy hogy a raktárvezetők gondatlanul tárolják az árut... Minden évszaknak megvan a „slágere” a vasúti rendőrőrs nyilvántartása szerint. Télen a felöltők, sálak, kesztyűk eltűnését jelentik az utasok, tavasszal itt is „menő” cikk az orkánkabát, nyáron a bőröndök ... A „mikor vette észre holmija eltűnését?” — kérdésre adott válaszból nagy szakértelem szükséges az eredményes nyomozáshoz. Az utas elalszik például Puszta- szabölcsön, Sárobgárd felé ellopják holmiját és csak Pécsett döbben rá, itt jelenti. Rendőr legyen a talpán, aki ilyen körülmények között megtalálja a tettest. S mégis, a tolvajok döntő többsége kézre kerül. Nemrég történt: Káríe Károly Kálózdra utazott — esküvőjére. Nagyot mulatott a lakodalmon, a menn y asszon y- táncért összeadott 2000 forintot zsebre vágta és még virradat előtt kereket oldott. Budapesten — amíg tartott a 2000 forintból — tovább mulatott, aztán Pécsre jött. A pécsi vasúti rendőrőrsön bejelentette: a vonaton ellopták bőröndjeit, amelyekben ruhaneműi és egyéb holmijai voltak. Ezzel állított be egy pécsi vállalathoz is, ahol munkára jelentkezett. Felvették és mindjárt többszáz forint segélyt is adtak. Az őrs aztán bebizonyította: szó sincs itt lopásról, sőt, kiderültek az esküvői körülmények is... Az őrs „egyszerű” napi munkája is hozzájárul a közrend, a közbiztonság szilárdításához. Statisztikával szolgálnak, mennyi munkakerülőt, csavargót fogtak el az állomáson, a várótermekben. — Csak az elmúlt hónapban 15 megszökött fiút — otthonról vagy intézetből szökötteket — „találtunk” az állomás területén — mondja. — Jönnek az ország minden részéből. Hova mész, fiam? — kérdésre az egyik például így válaszolt: Bekapcsolódtam az | „Irmerd meg hazádat" mozga- ' lomba és most járom a me- , gyeket. Mondani sem keli,: nem a honi ismeretek bővítése volt a célja. Az őrsparancsnok zubbonyán a „Kiváló határőr” kitüntetést látom. Ilyen kitüntetés rendőri zubbonyon? — Őrsünk minden második tagjának megvan ez a kitüntetése — mondja a parancsnok. Figyelő szemük vagy ha úgy tetszik, rutinjuk meglepő pontossággal „emeli ki” az utazóközönség soraiból azt, aki a tiltott határátlépés szándékával érkezik az állomásra. Kötelességüket teljesítik, s ez — mint mondják — sajnos nem mindig talál megértésre. Ha az állomáson igazoltatnak valakit —, az nemegyszer kikéri magának, méltatlankodik. Pedig az igazoltatás nem öncélú — valakit keresnek. Tolvajt, betörőt, esetleg gyilkost. Néhányan kifogásolták, hogy megbírságolták, mert a vágányokon járt. De a határozottabb intézkedés eredményeként lényegesen csökkent a vasút területén a balesetek száma. Nemcsak ők kifogásolják, de városkép és idegenforgalom szempontjából sem valami fennkölt látvány a Lokomotív étterem „törzsközönsége” és a velük járó egyéb „látnivaló”. Részeg emberek dülöngélnek innen az állomás épületébe, aztán nemegyszer zaklatják az utazókat. A Pécsre érkezőket szebb panorámával kellene itt fogadni... A legjobban összekovácso- lódott őrsökhöz tartozik, legfiatalabb tagja is már egy évtizede itt teljesít szolgálatot. Munkájukkal felsőbb szerveik elismerését is kiérdemelték. Garay Ferenc Miért felcf a művezető? Két érdek határán Lépési tartani a korral — Mennyivel emelkedett az önök fizetése a február elsejével életbelépett b'rren dezéssel? Várai: Kétszáz forintot kaptam, A béremelés mértékét az iskolai végzettség, életkor, üziemben eltöltött évek figyelembe vételével határozták meg. Mendly: Ugyancsak kétszázzal nőtt a fizetésem. Az alapbérem most 2400. — Mennyit keresnek az önök vezetése alatt dolgozó szakmunkások? Várai: Az esztergályosok mindig jól kerestek. A legügyesebb és legszorgalmasabb emberek minden hónapban megkeresik a 2500—2700 forintot. Én most az emeléssel 2500-at kapok. A szakmunkások béréhez természetesen hozzá kell számolni a túlóra- nótlékokat is. ez újabb 100— 200 forintot jelent. Ml, művezetők. túlórapénzt nem kapunk. A .mostani béremelés jelentősége — higgye el — sokkal nagyobb annál, semhogy pénzben ki lehessen fejezni. Ez a 200—250 forint csökkentette ugyan a fennálló bérfeszültségeket, eltüntetni azonban nem tudta azokat. Elsőszámú érdeme szerintem az. hogy elismerte a művezetők szerepét. Eddig sokszor úgy éreztük, amolyan szükséges rossz vagyunk a gyárban. Mendly: A főszerelők bére 22CO—2400 forint. Annyi, mint az enyém. Most mégis a művezetik kapnak valamivel többet, az alapbérhez ugyanis prémium és készenléti pótlék is jár. — A művezető amolyan ütközőpont: nála találkoznak a gyakran ellentétes vállalati és egyéni érdekek... Mendly: Valóban ez a legnehezebb a mi munkánkban. Elmondok egy példát. Nálunk a villamosiparban minden a törzsgárdán múlik. Aki egykét éve dolgozik csak nálunk, új embernek számít Pontos helyismeret nélkül egyedül nem engedhetjük a hálózathoz nyúlni. Ebből fakadnak aztán a gondjaink is. Ha jón egy új ember, s kevés a pénz, elmegy. Ha annyit adunk neki, hogy marad, akikor meg zúgolódnak'a -régebbiek... Várai: Az érdekellentétet leggyakrabban a feltételek hiányossága okozza. Hozzánk például ‘ 1957 óta nem érkezett új esztergagép. A padok legtöbbje 50 százalékos. A norHúszezres gáztartály Üjniecsekaljn alatt a régi 10 000 köbméteres gáztartály mellett újabb 20 000 köbméteres tartályt építenek. A szerelők jelenleg a tartály fenéklemezét hegesztlk. A gáztartály a tervek szerint u év végén kerül átadásra. Mendly Péter mák szigorúak. A munkás í rossz gépen csak akkor keres jól, ha engedményeket tesj a minőség rovására. Vállalatunk exportra dolgozik, így a minőség mindennél fontosabb. A művezetőre vár tehát. hogy a munkás érdeken szoigáló mennyiséget a minőséggel összhangban tartsa Aztán itt van az anyaghiány. A művezetőnek kötelessége mindent elkövetni, hogy munkásai ne álljanak Gyakran kell verekednie, ezzel is, azzal is, mégis azt hiszem, mindkét esetben közös érdekeket képvisel. Mendly: Az egyik legellenszenvesebb művezetői tevékenység az ellenőrzés Legalábbis sokan Így vélik. Pedig az lenne jő, ha megértenék: a folyamatos, a munkafolyamat részleteire is kiterjedő ellenőrzés éppen a munkás érdeke, hisz az időben felfedett hiba azonnal kijavítható, s nem kell esetleg napok munkáját elveszítem. — Sokszor elhangzik P vád: a művezető kivételezik a barátaival. Várai: Ez szinte mindennapos. Nem tudom, más hogy van vele, de úgy vélem, a művezetőnek ne legyenek barátai a vezetése alatt dolgozó munkások között Ez nem vezet jóra. A barát — legtöbb esetben — valóban engedményeket vár. jobb szerszámot, anyagot. A munkafegyelem csak akkor biztosítható, ha a művezetőt nem érheti a részrehajlás vádja. — Hogy biztosíthatja a művezető a tekintélyét? Mendly. Két dologgal. Szaktudással és igazságossággal. Várai: Nem szabod túlokos- nak lenni. Vannak emberek, akik minduntalan iskolai végzettségükre hivatkoznak. A művezetők többsége ma már technikus. Megfigyelésem az, hogy sokkal szerencsésebb, ha a művezető több éves szakmai gyakorlat után, mondjuk esti tagozaton végzi el a szükséges iskolát... Mendly: Az is nagyon fontos, hogy a művezető tekintélyét az üzemvezetés is komolyan vegye. Nálunk ez így van. A művezető bevonása nélkül nemigen döntenek. S amit javasol, azt komolyan veszik. — Sok szó esik a szakmai továbbképzésről mostanában. Milyen lehetőségek vannak erre? Várai: Ez elég megoldatlan. Annak sem lehetősége, sem értelme nincs, hogy a művezetők tömegesen egyetemre járjanak, a technikumon pedig már túl vannak, így nem marad más, mint a rendszertelen önképzés. Mérnökök, pedagógusok esetében ez szerencsésebb: ezen a szinten rendszeres továbbképző tanfolyamok indulnak. Mendly: A különböző szakmai egyesületekben rejlik a legtöbb lehetőség. Előadások így is vannak, nem lenne azonban értelmetlen egy kimondottan középszintű — amolyan szabadegyetem-féle —, művezetői sorozatot indítani. Békés Sándor