Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-12 / 36. szám
2 napló 1986. FEBRUAR U. Egy hét a világpolitikában Amerikai „békeoffenzíva” Több bombával, vegyiháborúval. Mit határoztak Honoluluban? Még tart a kormányválság Olaszországban B ár a világ számos, nem könnyű problémával birkózik, a múlt hét elején megkülönböztetett figyelem kísérte azokat a híreket, adatokat, képeket, amelyek a Luna 9. munkáját összegezték. A Luna 9. záró- jelentése hatalmas szovjet sikerről tanúskodik. Az embernek ez az óriási távolságra, egészen a Holdig kinyújtott „keze és szeme” nagyszerűen teljesítette feladatát. Megbíz ható választ adott arra, hogyan lehet simán leszállni a Holdra, milyen az égi útitársunk felszíne, esetleg hol teheti le a lábát az ember, ha majd oda is útrakél. Mert a távolabbi jövőben egyszeT az is bekövetkezik. A Luna 9. közelebb hozta azt az időt, amikor a krónikás már nemcsak Földünk eseményeiről számolhat be. Vietnamban az elmúlt héten erőteljesen fokozódott az amerikai agresszió. Ez lett Johnson hangzatos „békeof- fenzívájábór: újabb romok, újabb áldozatok, újabb terrorakciók. Csak- a hét közepén, szerdán az amerikai repülőgépek 17 alkalommal támadták meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét és 437 bombázást hajtottak végre a dél-vietnami szabad-, ságharcosok „feltételezett állásai” ellen. Es ez — az amerikai tervek szerint — csak az új hadjárat kezdete. Február folyamán a ledobott bombák össz-súlyát, az elmúlt hónapokhoz mérten 50 százalékkal akarják emelni. Ugyanakkor újabb csapatokat is küldenek, pedig már jelenleg több mint kétszázezer amerikai katona tartózkodik Dél- Vietnamban. É s hogy a gyilkoló gépezet teljes legyen: sorozatosan bevetik a vegyi eszközöket is. A dél-vietnami Nam Bo körzet parasztjai a napokban élesen tiltakoztak az USA vegyi háborúja ellen, amely ezen a vidéken mintegy félmillió embert besegített meg. A honolului értekezleten Johnson és a dél-vietnami bábrendszer vezetői az agresszió további kiterjesztését határozták ei. Ehhez egymagában persze nem kellett volna tanácskozást tartani a Hawaii-szigetek fővárosában, hiszen ezt a Fehér Házban úgyis eldöntötték már. De Washington ezt a látványos találkozót azért is rendezte, hogy menteni próbálja délvietnami csatlósainak már nem létező tekintélyét. Ámde a saigoni vezetők éppen azért gyűlöletesek, mert az amerikaiakkal paroláznak és legalizálni próbálják korunk egyik legszégyenletesebb agresszióját. Igaz, a semmibe sem kerülő mosolyhoz Honoluluban súlyos dollárösszeget is mellékeltek az amerikaiak — propagandacélokra. Elhatározták, hogy Dél-Vietnamban megindítják a „szívek megnyerésére, szolgáló hadjáratot”. Ez vajmi kevés komoly szándékot árul el, annál inkább cinizmust és iróniát. Mit gondoljanak a vietnamiak az olyan emberekről, akik egyik kezükkel a „szívüket” akarják megnyerni, a másikkal pedig a bombaldoldó szerkezet gombját nyomják meg, hogy megöljék a szíveket A hét európai eseményei ■ közül jelentős helyet kapott az olasz belpolitikai válság. Olaszország 22 nap óta' kormány nélkül van, és lapzártakor még mindig nem vezettek eredményre Saragat köztársasági elnök kísérletei a helyzet rendezésére. A koalíciós pártok ugyanis egyöntetűen a többszörösen megbukott, legutóbbi miniszterelnök, Moro újbóli jelölését óhajtják, ami nem valami biztató ígéret arra, .hogy szilárd kormány 'alakul. De amennyire egységes a véleményük abban, hogy ki legyen a miniszterelnök, any- nyira eltérő álláspontot képviselnek a többi bársonyszék elosztását illetően. Személyi torzsalkodás, ádáz küzdelem folyik a pozíciókért. Moro bukásának igazi oka mégiscsak az, hogy kül- és belpolitikája egyaránt nem állt összhangban a nemzet érdekeivel. A mostani pozícióharc arról tanúskodik, hogy ha ilyen alapion oldódik meg a kormányválság, akkor aligha lehet számítani kedvezőbb fejleményekre. Ezért a kommunista párt olyan akciókat hirdetett meg, amelyek gyökeres változást sürgetnek az olasz kormánypolitikában. Magyar—etióp közös közlemény I. Hailé Szelasszié ő császári felségének, Etiópia császárának meghívására Kállai Gyula, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, 1966. február 8—11 között hivatalos látogatást tett Etiópiában. A magyar fél nagyra értékeli az etióp nép történelmi harcát, amelyet a hódítók, a gyarmatosítók, a fasizmus ellen folytatott, és azt a bátorságot és kitartást, amellyel mindig megvédte függetlenségét. A magyar vendégekben mély benyomást hagytak Etiópia népének őszinte, baráti érzései és meleg vendégszeretete, amelyet etiópiai látogatásuk során tapasztaltak. A magyar miniszterelnököt és a küldöttség tagjait fogadta a császár, az etióp kormány elnöke és több más személyiség, akikkel termékeny és őszinte eszmecsere folyt a két ország kapcsolatairól és a fontos nemzetközi kérdésekről. A felék meggyőződtek arról, hogy ő császári felsége 1964. szeptemberében Magyarországon tett látogatása tovább erősítette a Magyar Népköztársaság és az etióp császárság közötti baráti kap>csolatokat. Azóta magyar nagykövetség kezdte meg működését Addisz Abebában, több magyar gazdasági küldöttség járt Etiópiában az együttműködés különböző tanulmányozására és megfelelő tervek kidolgozására kulturális, műszaki-tudományos és légügyi egyezmények kerültek aláírásra. Attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy e kölcsönösen előnyös kapcsolatok kiszélesítését és erősítését tovább kell folytatni, a jelen látogatást felhasználva a felek megállapodtak abban, hogy a magyar fél meghatározott mező- gazdasági vállalkozások létrehozásával részt vesz az etióp mezőgazdaság fejlesztésében. A tárgyalások eredményeképpen a magyar fél együttműködik a testnevelési felső oktatás megszervezésében, annak személyi feltételeinek megteremtésében. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és ő császári felsége nagyra értékelte azt a szerepet, amelyet Magyarország és Etiópia betölt a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésében, a nemzeti felszabadító mozgalom támogatásában, a gyarmati rendszer felszámolásában, a faji megkülönböztetés megszüntetésében, az államok függetlensége, gazdasági és politikai-társadalmi fejlődésében. A két tárgyaló fél véleményt cserélt a nemzetközi helyzetről. Egyetértőén megállapították, hogy a nemzetközi kapcsolatokat a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, az államok belügyelbe való be nem avatkozás, a függetlenség, a szuverénitás és a területi sérthetetlenség elveinek tiszteletben tartására kell alapozni. A tárgyaló felek egyetértenek abban, hogy a vietnami háború veszélyezteti a világ- békét és a nemzetközi biztonságot. A felek reményüket fejezték ki, hogy ezt a kérdést az 1954-es genfi egyezmény alapján, a vietnami nép érdekeinek megfelelően fogják megoldani. A felek üdvözlik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket — a Szovjetunió jószolgálatainak igénybevételével — India és Pakisztán a közelmúltban Tas kent ben megtartott tárgyalásokon közösen kifejtett az india—pakisztáni megállapodás létrehozására, a két ország kapcsolatainak normalizálására. Mindkét fél egyetért abban, hogy a gyarmati uralom fenntartása bűntett az emberiség ellen. Mélyen elítélik a kolo- nializmus és neokolonializmus minden fajtáját. Határozottan támogatják a gyarmatosítás maradványainak felszámolását. Elítélik a neokolonlaliz- must, amely súlyosan veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot A Magyar Népköztársaság és az Etióp Császárság támogatásáról biztosítja a még gyarmati és függő viszonyban élő országok és népek — különösen Angola, Mocambique és az úgynevezett Portugál—Guinea népeinek — igazságos felszabadító harcát. A két kormány határozottan elítéli az afrikai lakosság jogait semmibe vevő fajüldöző Smith-rezsimet. A magyar kormány nagyra értékeli Etiópiának az Afrikai Egységszervezet létrehozásában és tevékenységében betöltött szerepét. Helyesli és támogatja azt az álláspontot, hogy az afrikai egység a neo- kolonialista kísérletek visszaverése alapján tovább erősödhet. A magyar miniszterelnök megköszönte ő császári felségének a meghívást, s a meleg fogadtatást, amelyben a küldöttség tagjaival együtt az etióp kormány és Etiópia népe részesítették. Kádár János FOGADTA AZ ŰJ FRANCE NAGYKÖVETET Kádár János, a Magyar Szc cialista Munkáspárt Közpon Bizottságának első titkára, a Elnöki Tanács tagja, beírni tatkozó látogatáson fogadti Raymond Gastambide-t, Francia Köztársaság új ma gyarországi rendkívüli é meghatalmazott nagykövetét. Tiltakozó na^vjgvűlé Budapesten A Hazafias Népfront Oi szágos Tanácsa, a Szakszer vezetek Országos Tanácsa, Magyar Kommunista Ifjúság Szövetség és a Szolidarita.- Bizottság tiltakozó nagygyú lést rendezett pénteken Ganz-MÁVAG Művelődi- Házában az Amerikai Egye sült Államok vietnami ag ressziója ellen. Brutyó Jánosnak, az MSZ MP Politikai Bizottsága pót tagjának, a Szakszervezet'1! Országos Tanácsa elnökénél megnyitója után Bugár Já nosné, a Hazafias Népfron Országos Tanácsának főtitkár helyettese mondott beszéde* Elhelyezték Komját Aladár kamrait Emlékünnepség a költő letenyei lakóházánál Pénteken délután a Kerepesi temetőben a magyar munkásmozgalom nagy halottjainak pantheonjában kegyelete« ünnepségen elhelyezték Komját Aladár hamvait — immár végső nyugovóra. A Tanácsköztársaság leverése után emigrációba kényszerült, s 1937-ben külföldön meghalt kommunista költő és forradalmár hamvait a Magyar II titkosszolgálat tisztjei „nyilatkoznak“ a Ben Barka-ügyről Párizs: Leroy-Finville, a francia kémelhárító szolgálat őrnagya, akit csütörtökön este az ügyészség utasítására letartóztattak, kijelentette, ha vád alá helyezik, megszűnik a titkos szervezettel szemben vállalt titoktartása, és „beszélni fog.” Mintegy 10 személy nevét fedi majd fel, akiknek szerepük volt a Ben Barka-ügyben. Leroy-Finville ellen az a vád, hogy tudott a Ben Barka ellen készülő merényletről, de nem tett feljelentést feletteseinek és nem akadályozta meg a bűncselekményt. Leroy-Finville egyik barátja kijelentette, hogy a kémelhárító szervezet munkatársa és Leroy-Finville beosztottjaként dolgozott. Elmondhatja, hogy Leroy-Finville rendszeresen tájékoztatta feletteseit a Ben Barka-Ügy fejleményeiről. Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága hozatta házi Budapestre. A kegyeletes szertartásor. Komját Aladár özvegyén, hozzátartozóin kívül megjeleni Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a Párttörténeti Intézet főigazgatója, Szerény! Sándor, t Pártfőiskola igazgatója, továbbá az írók és az újságiróli szövetségének több vezetője a társadalmi és tömegszervezetek képviselői. Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője szólott előszót Komját Aladár önfeláldozó életéről, majd e kiemelkedó életmű előtt Garai Gábor Kossuth-díjas költő rótta 1® a magyar írótársadalom kegyeletét. Emlékünnepséget tartottak pénteken Letenyén, Komját Aladár lakóháza előtt. AZ épületen elhelyezett «-..lék- táblát megkoszorúzták a helyi és társadalmi tömegszervezetek, valamint az újságíró szövetség zalai csoportjának képviselői. Városok és emberek Indiából BOMBAY. Mintha az „Egymillió fontos bankjegy” statisztikája lennél, úgy érzed magad az óriás metropolis központi részeiben: az üzleti negyed nagykockás járdáin, a hűvösen előkelő Viktória-korabeli paloták között, amelyeken kis angol feliratú réztáblák jelzik diszkréten a nagy cégeket; az angol nevű utcákon és a jókor alapított üzletekben: az angolok és késő indiai századok összevegyült, cikor- nyás stílusában épült középületek negyedében, .amelynek szimbolikus szíve a csodaszép Királynő Nyakéke öböl tövében terpeszkedő diadalív. Ez az India Gate, India Kapuja, hogy vörös kőboltozatával állítson emléket az ehelyütt indiai földre lépett György királynak. De ez c ak „egy” Bombay. Mert találkozhatsz egynéhánnyal, amikor órák- hosszät kanyarog a kocsi a széles körutakon, vagy a biztos eltévedéssel fenyegető utcarengetegben, egészen ki a mesz- szenyúló elővárosokig. Az egyik, a szűk sikátorok Bombay-ja, ahol állandóan sovány fejeik seregle kandikál ki az üvegnélküli ablakokon: a másik a nyomortelepeké, ahol hullámlemez és egyéb városi maradék a kunyhósorok alkotója; máshol meg egy másik öböl karéján a legmodernebb paloták és a nyolc-tízemeletes szu perlakóházak Malabar-dombja. E domb komor nevezetessége a Hallgató -tornya, melyre a párszi vallá9Úak teszik ki az elhunytak tetemét, a keselyüknek. Bombay még korántsem India, túlságosan angol, túlságosan „nemzetközi”, de azért már ízelítőt adhat az indiai s zu bkon ti nen síből, hogy aztán a kép szüntelen módouljon az európányi ország más-más vidékein. S kit válasszon az ember ebből az irdatlan nagy. fülledt, kusza '11 ág városból? Valamelyik, üzletébe bev vjzoló szívós kere iiadot; vf>«v azt a keletien udvarias és nyugatiam fölényes házigazdát, aki a tengerbe másodperceik alatt Mébnirn napot prezentálta, az e látványnál la csodálatosabb lakása erkélyén; vagy a sűrűhajú és sötétbőrű, félmeztelen útépítő munkálok közül valakit? Talán mégis Mehtát ismerem a legjobban Bombayből, a rendőrt, aki rövidnagrágban és cingár lábán térdzoknival posztolt éjjelente a szálloda előtt. Mindannyiszor beszélgettünk, igaz, csak egyik boy tolmácsi segítségével; mert bármennyire meglepő sokaknak, korántsem általános az angol nyelv az egyszerű indiaiak körében. Mehta mindig széles és fehérfogú mosollyal üdvözölt, s míg beszélgettünk, méteres bambuszrúdjával, e fegyverével és hatalmi jelképével, piszkálta a kövezetei 26 éve; volt és bűnesetekről, meg szemtelen koldusokról, meg valamerre a városban azon a héten feketehimlőban meghalt emberekről mesélt. De a legérdekesebb az volt, amikor a családját szóbahozta. Kiderült, hogy felesége és két lánya valamerre Delhi mellett él, csaknem ezer kilométerre. Mehta egy évben egyszer látogat haza. — Ez még nagyon jó — mondta —, hiszen sokan évekig sem jutnak vissza, ahonnan jöttek — S elmesélte, hogy itt az ő kerületében, akiket éjjel az utcán aludni látok, többnyire messzeföldről jöttek. — Ha sötétebb a bőrük, abból tudhatja, hogy dél-indiaiak — magyarázta. Neki köszönhetem, hogy ettőlfogva mindig rákérdeztem — ha alkalmam nyílt — a munkások eredetére s így vált közvetlen tapasztalattá a csak statisztikából ismert tény, hogy az indiai városokban százezerszám találkozhatunk a megélhetést remélő vidékiekkel, a hatalmas és sokszor reménytelen belső emigráció vándoraival. Hyderabad. Mint akit bolha csípett meg, úgy ugrottunk a vonatablakhoz a hyderabadi állomás előtt, a sohasem látott furcsa s a gravitáció megcsúfolásának tűnő, egymásra hányt méteres „kavicsok” láttán. A környék telis-tele van ezekkel a furcsa kövekkel, mintha tűzhányó vetette volna ki őket, holott Hyderabadot csak kis dombok tarkítják, meg egy közepes hegy, várromokkal. Hyderabad két város, mert ikre van: Secunderabad. De senki sem tudja pontosan meghatározni, hogy hol a határ. Sokáig — Pest-budai szemlélettel — a folyót hittem választónak, sokoldalú hídjai- val, de éppúgy nem az, mint a kis, vitorlázásra alkalmas városközéoi tó sem, amelybe fűre'a módon középig szalad be a villanyoszlopok sora, hogy ott bukjon a viz alá, ezáltal külön feladatot róva az előkelőek vitorlásklubjának versenyzőire. A hatalmas mecset, a sok tumjiMÉniuia é* a többi mázlim palota ellenére árnyas kisváros a másfélmilliós Hyderabad. Sehol annyi biciklit nem láttam, mint Hyderabad főutcáin, ahol óriási tömegben és bravúros keleti ügyességgel hajtanak a kerekesek. A gyáros, akivel Hyderabadban ismerkedtem meg, több magyar szakembert is foglalkoztat. (A magyar mérnökök és szerelők vittek le a hétvégi vitorlás versenyekre.) A modern indiai üzletember prototípusa is lehetne. Kitűnő tartásé (sok gazdag, vagy méginkább félgazdag indiai „elengedi magát”, mintha a szétfolyó kövérséggel is reprezentálni akarná kiemelkedését a szegények tömegéből), teljesen európai öltözetük és Oxfordban szabott az angolsága is. Finoman, a nagyon gazdag emberek módján magabiztos, mindig úgy irányítja a társalgást, hogy az az őt érintő témákra korlátozóújék. Ez a telepe 1965 tavaszán már majdnem kész volt. Magyar üzleti kooperációval épült, — sokfelé találkozhatunk Indiában szépen gyarapodó gazdasági kapcsolataink konkrétumaival, különösen a nagyszerűen fejlődő hyderabadi gyárvárosban. — Mr. Varadarjan, a gyáros már új lehetőségek után kutat. A beszélgetésen ott a húsz év körüli unokaöccse, aki nyilván most szerzi a tapasztalatokat a későbbi üzletvezetéshez. A főnök és a gyártelep több mérnöke is járt már Magyarországon s Mr. Varadarjan kitűnően ismer több vidéki várost is s persze a Balatont Egyébként a tulajdonos unokaöccse, a kis munkásétkezdében töltögeti nekünk a kávét. Nem véletlenül jöttünk ide, jellemző erre a modem tőkéstípusra a „szociális gondoskodás”, erről szánt nekünk egy kis leckét. Másutt is láttam Indiában az állami gyár mögé épített lakótelepet, de a magántőkés is igyekszik. Az ő befektetéséhez mérten nem fizet túl sokat, de ha az indiai viszonyokkal vetjük egybe a munkát találtak, s főleg a gyárimunkások keresetét, azt úgyszólván fejedelminek nevezhetjük. Varadarjan büszkén mutatja a túlsó asztalnál ebédeli munkáslányokat (a gyárban 6ok a fiatal és sok a lány is — persze kevesebb bérért, — némelyik már magyar mórt' datokat tud). De azért amikor kimegyünk, belébotlok vagy egy tucat lányba, amint kint ül az épület mögötti köveken, mert nekik még a szociális étkezde is megfizethetetlen. (Folytatjuk)
