Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-12 / 36. szám
»«#. FEBRUAR IS. napló 3 Kultúra albérletben Hornung lélszlóné ezekben • pillanatokban átalakul egy nagyvállalat vezérigazgatójának titkárnőjévé. Szerencséjére csak egy telefon van a művelődési ház igazgatói irodájában, különben egyszerre két hallgatót tarthatna. — Nem, azt nem lehet. Délelőtt már foglalt a terem ... Igen. mindhárom nap. Jó, délután jöhettek... — Február 26-án? Délután kettőtől általános iskolás szellemi vetélkedő lesz a nagyteremben. Talán hattól szabad. Igen, majd meglátjuk... Tengernyi kívánság S ez így megy egész délután, egy-egy hfvás között csak lélegzetvételnyi időnk jut a beszélgetésre. — Egyszer már mondták, hogy a Ságvári nem is művelődési, hanem „értekezlet-ház. Nem sértődtünk meg. Van ebben sok igazság is, meg túlzás Is. Mit tehetünk? Sokszor nem is értem, hogyan tudom ö*z- szeegyezteni a tengernyi kívánságot. A húszezres új városrészben Ideiglenes otthona van a művelődésnek. Az épületet eredetileg más célra szánták, a földszinten most Is konyha van, az emeleti részen néhány kis szoba és egy nagyterem. — Ezekbe szorulnak azok az új- mecsekaljaiak, akik néha szórakozásra, klubéletre vágynak. Ha jut hely! Könnyű lenne elmarasztalni a vállalat vezetőit, amiért kisajátítják ezt a csöppnyi művelődési házat és egész héten egymást érik az üzemi rendezvények, bányászakadémiák, brigádértekezletek, gyűlések, tanfolyamok. Meg Is kérdezhetnék: haszontalan időtöltés ez vagy nem illenek a kultúrotthon profiljába? De Igen, feltétlenül beleillenek, a szak- szervezet évi százhúszezer forinttal támogatja a művelődési házat, ezért valamit kapni is szeretne. Kézenfekvő, hogy a rendezvények zömét itt tartják. A művelődési ház vezetői egy kicsit örülnek is ennek, mert a termek mindig tele vannak, örökké emberekkel lehet foglalkozni. Akkor hol a baj? Meghirdetnek egy Ismeretterjesztő előadássorozatot, mindenki szervez, agitál s az első előadásra eljönnek tizen-tizen- ketten a városrész lakói közül. Miért? Manapság divat a kényelemre, a televízióra hivatkozni. Homungné azonban sajátos helyzetükből indul ki, amikor azt mondja: „Hiányzik a klubélet”. Szal'kSrSk albérletben A művelődési házban működnek klubok, egyiknek, máiknak programja is van, de * teremhiány miatt hetenként csak egyszer találják nyitva, 9 szinte percnyi pontosan beütemezik a foglalkozások idejét. Ez tulajdonképpen nem klub, hanem egy meghatározott összejövetel, amelyből hiányzik a kötetlenség, a klubnak az a sajátossága, hogy oda mámáikor el lehet menni, valakit és valamit mindig talál az ember. Barátságos és kellemes találkozóhelye a hasonló érdeklődésű embereknek. Az ifjúsági klub az induláskor szép reményekre jogosított, délután és este nagyon sokan keresték fel. Ma csak az ajtón levő tábla emlékeztet rá, az irodaházból ide telepítették a bánvászzenekart. Ilyen körülmények között azok is elpártolnak a művelődési ház tói, akik egyszer már megtalálták a hozzá vezető utat, nemhogy a városrész lakóit ide szoktathatnák. Homungné nagyon frappánsan fogalmazza meg a furcsa helyzetet: — Amíg a művelődési házban tanácskozások, tanfolyamok zajlanak, és a művelődésre csak lopva jut hely, addig a tényleges kulturális élet néhány alkalmi alagsori, emeleti teremben bonyolódik le — a művelődési házon kívül. A rá<fiÓ6szakkőr albérletben van a 38-as Dandár úti általános iskola egyik alagsori helyiségében. Évente negyven ember ismerkedik a rádió és televízió szereléssel, az utóbbi időben már végbizonyítványt kapnak, amelyre a tanács iparengedélyt is adott. A modellező szakkör a munkásszálló alagsorában, a görög nemzetiségű lakosok klubja pedig egy hétemeletes épület tetején nyílt meg. A képzőművészeti szakkörnek a művelődési házban szorítottak helyet, zsúfoltan dolgoznak, egy-egy előadás, találkozó alkalmával a nagyterembe kell őket áttelepíteni. A fotosok a gondnoki lakásban találkoznak, a fürdőszobát rendezték be laboratóriumnak. önkéntelenül felmerül a kérdés: ahol Ilyen szűkösen vannak a hellyel, miért szerveznek ennyi klubot, szakkört, talán a kevesebb több lenne? A művelődési ház vezetői egy pillanatra sem gondolnak arra, hogy megszűntetik valamelyik klubot, vagy szakkört, később nagyon nehéz lenne újból létrehozni. Vállalni kell a gondokat! Sőt, a nehézségek ellenére igen érzékenyen reagálnak a különböző igényekre. A végleges otthon Nagyon bíznak abban, hogy egyszer majd rájuk mosolyog a szerencse és végleges otthonukba költözhetnek. A városrész építésének megkezdése óta gyakran hangzottak ígéretek a tervezett kultúrközpont létesítésére. A terv régen elkészült, egyesek véleménye szerint már át is kellene dol- dozni, hogy a mai, korszerű kívánalmaknak feleljen meg. Úgy hírlik, esetleg 1970-re felépül. — Nem vagyunk türelmetlenek — mondja Homungné — de ml érezzük a legjobban, hogy feladatainknak csak részben tudunk megfelelni. Hallottam arról, hogy az egyik épületben esetleg átalakítanak néhány helyiséget Nagyon örülnénk ennek, mert jobban kielégíthetnénk a területi jellegből következő kívánságokat is. Bocs József „Posetite Pecuj — Baranju!" „Látogasson Pécsre — Baranyába!” címmel első ízben most jelent meg szerb-horvát nyelvű prospektus a Baranya megyei és Pécs városi Idegen- forgalmi Hivatal kiadásában. A háromrészes, összehajtható prospektus röviden ismerteti Pécs, Mohács és Komló város adatait, nevezetességeit. Ezen kívül ismerteti Abaliget, Harkányfürdő, Pécsvárad, Siklós, valamint Szigetvár történetét és azokat a néphagyományokat, amelyek a turisták érdeklődésére tarthatnak számot. Beleesett az árokba — meghalt A DÉDÁSZ az utcai világítás megjavításáért Pécs Vasason munkához látott: a gyalogjáró mellett 30 centiméter távolságban a villanyoszlopok felállításához alkalmas árkot mélyített. Keszler József 46 éves bányász, vasasi lakos, a vasasi iskola közelében csütörtökről péntekre virradó éjjel a mintegy másfél' méter mély árokba esett és meghalt. A tragikus baleset miatt a rendőrség vizsgálatot folytat Tenger a szigetyári határban Talán helyesebb lenne mindjárt bevezetőben úgy helyesbíteni a címet, hogy „tengerek”, ugyanis kisebb-nagyobb táblákban mintegy 1300 holdat öntött el a belvíz csak Szigetvár határában. Botyka- peterd mellett víz alatt áll az erdő, Patapoklosi felé már a kövesutat is elborította, s a szigetvári tsz 70 holdas búzatáblájának nagy részén is megcsillan a februári napfényben. Azt mondják a járási tanácson, hogy hiába igyekeznek a termelőszövetkezetek lefolyást keresni a belvizeknek, az elvezető árok- rendszer annyira eltömődött, hogy nem képes a víz befogadáséira. Magunk is tapasztaltuk, hogy a so- mogyapáti úton, a köves út szélén levő árkok alja magasabban van, mint a környező táblák vízszintje. Érthető, ha a víz átbukva a köves úton, újabb táblákat önt el. A szigetvári termelőszövetkezet pl. úgy védekezik a belvizek ellen, hogy minden üzemegységben négy-öt tsz- tagot jelöltek ki erre a munkára, akik naponta másfél munkaegységet kapnak, azonban legtöbbször hiábavaló az erőlködésük, nincs lefolyása a víznek. Ezen kellene segíteni. Mégpedig úgy, hogy sürgősen hozzálátni a vízelvezető árokrendszer kitisztításához és kimélyitéséhez. Tudjuk, hogy sokféle módja és legalább annyi gazdája van ennek a munkának, de helyes koordinálással, gyors szervezéssel meg kell menteni a szigetvári határban is, másutt is a jelenleg víz alatt álló, többezer holdat. Jogilag ugyan rendben van... Több és jobb zöldségfélét kémek a városiak. Szállítsunk nekik! — így határozott egy sor tsz 1963, illetve 1964 elején. Az elhatározás valóraváltásához azonban objektív feltételek is szükségesek. Ez pedig ebben az esetben az esöztető öntözőberendezés beszerzése volt. A tsz-ek, — a ma- gyarbólyi Tartós Béke. a sás- di Búzakalász, a csikóstöttösi Tartós Béke, a mecseten á- dasdi Bercsényi, a bári Uj Élet, a véméndi Egyesült Lenin, a siklósi Magyar Bolgár Testvériség, a vajszlói Zöldmező, a hidasi Jószerencsét és a kapos^zekcső; Kossuth — a megyei AGROKER Vállalatnál megrendelték a gépeket. Az AGROKER elfogadta a megrendelést, a tsz-ek pedig a tervükbe beállították, hogy az öntözés eredményeképpen mennyivel több karfiolt, paradicsomot, zöldpaprikát, fejes salátát és más zöldségfélét termelnek majd, természetesen számítottak az ezekből adódó bevételekre is... A tsz-ek gépi megrendelése elindult a maga útján; Az esöztető berendezésbe® szükséges motorokat a Kismotor és Gépgyár készített*, a szivattyúkat hozzá a Diósgyőri MÁVAG. összeszerelés után a gépek a Szerel- vényértékesltő Vállalathoz érkeztek, utána az AGRO- TRÖSZT-höz, majd a megyei AGROKER Vállalathoz, — a vállalat pedig értesítette a megrendelőket: vihetik a masinákat. Ha egy kissé hosszú is ez az út, mégis a végeredmény a fontos: a tsz-ek megkapták a gépeket. Volt gép, volt öröm. Illetve ami az ömömet illeti — csak tiszavirág életű. A gépek üzembeállítása során kiderült ugyanis, hogy nem bírják a huzamosabb ideig tartó munkát;.. Húzták- vonták, javítgatták — hiába. A zöldségfélék pedig tikka- doztak a melegben. A villányi gépjavító — a garanciális javító vállalat — sem boldogult a makacs berendezésekkel. A tsz-ek jelentették: használhatatlan az esöztető. A hiba okának vizsgálatára összeült a központi döntőbizottság. A bizottság megállapította: önmagában kitűnő a motor is, a szivaty- tyú is, de ha összeszerelik, akkor nem bírják az iramot. A A kopott, fekete sínek bekalandozzák az egész bányát ... A szállítóvágatokban masszív, megbízható pályatesteken futnak, beljebb, a keresztvágatokban bokáig érő vízben, csúszós, szén poros törmelék között. Az egyik helyen vijjogva száguldanak rajtuk az apró, valószínűtlenül fürge kis Diesel-mozdonyok, másutt csak lépésben döcögnék, s bár a sínekkel látszatra senki sem törődik, minden, ami a bányában történik, hozzájuk kötődik... ELCSENDESEDNEK HATVANAN VASUTASOK A FEJTÉSEK. Éjfél után, amikor elcsenr desednek a fejtések, leállnak a hatalmas kaparok és fáradhatatlan szállítószalagok, a negyedik műszakban, a vasutasoké a bánya. — Hatvan bányavsutas- sal dolgozunk — mondja Kálmán Sándor, Széchenyi- aknai vasúti felvigyázó. — Többségük, a pályaépítők, állandó éjszakások... Á n. szinti szállítóvágaton megyünk. A vasúti felvigyázó minden éjszaka bejárja a legfontosabb munkahelyeket, néha három- négy szintet is, olyan nap alig van, hogy ne lenne meg a nyolc kilométere. A II. szinten nemrég épült a vasút. Alig egy-két hónapos. A falak fehérek — rendszeresen meszelik őket —, a „mennyezeten” villantok égnek, a kaviccsal felszórt talapzaton két nyílegyenes sínpár fut egymás mellett’, egyszóval minden olyan, mintha nem is bányában lennénk. Legjobban talán egy jólápolt vasúti alagút- ra emlékeztet a kép. Hosz- szú, szinte végeláthatatlan vonatok csattognak: befelé üres. kifelé szénnel rakott csillékkel. Ha vonat jön, falhoz lapulunk, ha elmegy, visszalépünk a sínek közé, mint afféle „földi” pályaőrök. Aztán egyszercsák vége az idillnék. Elfogynak a villanyok, a meszelt vágatfal durva ácsol atra vált, s a mennyezetről szinte zuhogni kezd a víz ... 1— Ez a mi legfőbb ellenségünk — mondja a felvigyázó. — A víz. A vizes vágatokban kétszeresen nehéz a munka: a talaj felázik, csúszkálnak a sínek, a talpfák elrohadnak, akár minden félévben cserélhetjük azokat. ,A bánya nem engedi, hogy elhízza magát az ember. amit Éjjel építenek... A víz és a kőzetmozgás mindennapos „ellenségük” A pályaépftők műszakonként 10—12 méter új vasutat is építenek, néha bokáig vízben, máskor meg olyan kemény kőzetben, hogy a réselő is csak táncol a kövön, g aztán, mikor elkészülnek, s mennének tovább, kezdhetik elölről. — Nézze, milyen girbe- görbe a pálya ,.. Ezt csinálja velünk a talpduzzadás. Amit egyik hónapban építünk, azt sokszor már a másikban kezdhetjük elölről... A negyedik műszakban nincs jelentős széntermelés, hajnal; kettőkor a vonatok is leállnak, reggel hatig olyan a bánya, mint egy gyár, ahol az áramszünet megmerevítette a gépeket. Ilyenkor a vasútépítők 3—3 fős csapatai felbontják a síneket. ahol süllyedés van, ott feltöltik a talpat, ahol duzzadás, ott levésik, kicserélik az elgörbült, vetemedett síneket, törött váltókat. Kálmán Sándor néha az órájára néz, most valóban az ,,’gazi” vasutasokra emlékeztet ... — Sietnünk kell —mondja —, mert legyen bármilyen hosszú ig a kicserélésre váró szakasz, reggel hatra össze kell zárnunk. A szállítás egy percig sem szünetelhet. A bányavasutasok között sok az idős ember, s sok a fiatal is. A felvigyázó nevet, mikor kérdem, miért van ez. — A vasúti munka itt a bányáiban, amolyan rá- és leszoktató iskola... A fiatalok közül sokan itt szokják meg a hányát, nem kerül mindenki azonnal a fejtésbe, az öregek pedig, mikor már lehúztak néhány évtizedet a színfal mellett, itt próbálgatják megszokni, hogy eljárt felettük az idő... MINDEN AZ EMBEREKEN MÚLIK A négy szakban járó bányászok között már anekdó- ták ig születtek a pályaépítőkről. Azt mondják, nem bírják a nappalozást. Kovács István vájár, szocialista brigád-vezető, tizenhat éve dolgozik éjszaka. — Megszokni? Soha! — Hát akkor? >— Nézze, akik itt vagyunk. majd tíz éve csináljuk ezt. A munka szép. Mindennap más. Gondolkod- ■ ni is van min, egy-egy váltócsatlakozáson néha még a mérnökök is vitáznak, nekünk meg azonnal tudni kell, szóval nem unalmas élet ez. Ez az egyik. Aztán a kollégák Ha egymásra nézünk, tudjuk, mi kell. Ez is sokat jelent. Éjféltájban, amikor a városból érkező autóbuszok bekanyarodnak az aknaépü- let elé. a vasútépítő csapat már tűi van az aznapi „mun- kértekiezleten”: többségük egyszerre érkezik, s már a buszon megbeszélik, mi jg az aznapi teendő. — Harmincnégy pálvaéof- tő a műit évben szocialista brigádot alakított — mondja a felvigyázó. — Még társadalmi munkából is tel’e- cftpt+fjv a követnlrnénveket A mű" rx"r*ondőben. mi- i/w o1*--**—‘■'k a bri^d- pípvo*«1 «okán kételkedtek a sikerben. központi döntőbizottság még azt is megállapította, hogy a gépek nem la javíthatók meg, konstrukciós hibájuk van, gyenge a motor, a huzamosabb üzemelést nem ■ bírja. Ami a hfba okának megállapítását illeti, eddig rendben is volna a dolog, ettől azonban még nem lese pirosabb a paradicsom .. A’ tsz-ek nem tudják az esőzte- tó berendezésre alapított tervüket teljesíteni. Lényeges káruk keletkezett. Ki fizeti meg a károkat? Beperelték a megyei bíró*; ságon az AGROKER Vállalatot. A vállalat mosta kezeit, nem tehet róla, ők csak szállítók. Ebben igaza is van.' De a kár mégiscsak kár] a magyarbólyiakat mintegy «1 000 forint, a mecsekná- dasdiakat 28 000 forint, a hidasiakat 97 000 forint kár érte, de a többi tsz Is bejelentette bevétel-kiesés ét, A két esztendeje kezdődött per most végéhez közeledik! a diósgyőriek vállalták — peren kívüli egyezség kötfősével — megfizetik a tsz-ek kárát. Nem kis összegről« százezreikről van szó. Az ügy ezzel rendben is volna. A forint vándorol, áru azonban ettől sajnos nincs több. Az egész ügy hosszabb fejtegetést nem érdemel — konstrukciós hiba, néha meg. történik —, de néhány tanulságot le kell vonni; A gyártó vállalatok ne adjanak el kipróbálás nélkül gépeket Ebben az esetben pedig a tsz-ek, ha gépet vásárolnak azonnal győződjenek meg haaatálhatóságuknói és még a szavatossági Idő lajárta előtt tegyék meg észrevételüket, érvényesítsék jogaikat. Meri akadt olyan tsz, amelyik „ha nem működik a gép. hát mit csináljunk’' mondták és kézlegylntve napirendre tértek fölötte. A gép pedig pénzbe került! A tsz tagságának a pénzébe! Ha. pedig már a szavatossági idő' lejárta után jelentik a hibát, könnyen megtörténik, hogy nem kapnak orvoslást. Az összeszerelő vállalat lényegében a kárt megtérítette. De milyen könyvelési rovatról? Annyi pénz van azon? Az ilyen ecetre mondják: jogilag rendben volna az ügy.,, (Garay) — Legnehezebb volt a kulturális követelmény — mondja a brigádvezető. — Amikor más moziban ül, mi már készülődünk a fficht- re ... Még a televízióval is így vagyunk: leginkább arra van. hogy lekösse az asszonyt, mert mi esetleg ha vasárnap nézzük ... Néha. ha nagyon Jó filmet sugároz a tv, megesiK. hogy memézik páran. Ilyenkor a felvigyázó is tudja, hogy valamivel kevesebbre kell számítani, mert a munka megérd azt a két órát is, amit megtakarítottak az alvásból. FÖLD ALATTI PÁLYAUDVAROK A remízekben ez idő alatt a szerelők ellenőrzik a Diesel-mozdonyokat. Szécheny- akna III. -sztályú sújtólégveszélyes üzem, mindennap vizsgálni kell a »újtól''’ biztosságot. Pihenni, beszélgetni alig van Idő. A szál lítóaknán üres csillék százai érkeznek a rakodótérben kiképzett föld alatti pályaudvarokra, s mire a hajnallal együtt az elsőt ök munkásai is megérkeznek az apró, fürge kis mozdonyok már a síneken csattognak. A pályaépítők összezárták a síneket, helyükre emelték a váltókat, s aztán indulnak ők is. A bánya most éled. A felvonó elől’ már ott topogmk a hajnile* sok... Békés Sándor
