Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-11 / 35. szám
2 1966. FEBRUAR 11. xrapiö Egyiptomi lapok Kállai Gyula látogatásáról A kairói sajtó csütörtökön is meleghangú cikkekben értékelte Kállai Gyulának az EAK-bam tett látogatását és az egyiptomi vezetőkkel folytatott tárgyalásait. A csütörtöki AI Akhbar „Teljes nézetazonosság” című cikkében egyebek között megállapítja: a magyar kormányelnök és az EAK-vezetők tárgyalásaiból kitűnik, hogy a két fél a nemzetközi vagy a közép-keleti helyzetről teljesen azonos nézeteket vall. A közlemény azt is bizonyítja, hogy a békés együttélés politikája szilárd, állandó és a kölcsönös megértésen alapul. A nézetazonosság számos területen létrejöhet akkor, ha az illető kormányok célja: népük javát szolgálni. Az EAK- kal és Magyarországgal Is ez a helyzet. Egyikük sem kívánja más országokra kiterjeszteni befolyását, inikább azon iparkodnak, hogy az egész világion fennmaradjon a béke, és mindenki tartsa tiszteletben az ENSZ alapokmányát — írja a kairói lap. A csütörtöki AI Gumhurija is terjedelmes cikkben foglalkozik Kállai Gyula egyiptomi látogatásával. Sajtóértekezlet Moszkvában a Luna 9-ről 99Johnson talaját vess tett emberként kapálósiki6 — angol vélemények a honolului értekezletről *■“ Egyes amerikai szenátorok nagyobb függetlenséget tanúsítanak Johnson elnökkel szemben, mint Nagy-Britannia miniszterelnöke s az elnök vietnami politikájának hazai ellenzéke bátrabban és kritikusabban lép fél, mint a munkáspárti balszámy Valisomnál szemben — így összegezte a BBC televízió hírmagyarázója Fulbright szenátor elnökletével folyó kongresz- szusi vizsgálatról adott helyszíni közvetítések tanulságait. „A honolului értekezlet semmivel sem járult hozzá az amerikai kormány vietnaDominikában ismét kiéleződött a feszültség Csütörtökön Moszkvában közöl háromórás sajtóértekezleten számoltak be a szovjet tudósok a Luna B űrállomás sima leszállásáról a Holdra és arról, mi « jelentősége ennek a fontos'kísérletnek a* űrrepülés további 'fejlődése nem- pont jábóL Alekszandr Lefcegyinszkij professzor részletesen elmondta, hogyan készültek a világsajtót hejárt felvételek a Hold ■felszínéről. A tudós közölte, a Luna B által szolgáltatott adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az űrállomás 'alma leszállásának helyén a felszín szilárd, de nem túl tartós, lyukacsos kőzetből áll. Ugyancsak a Hold felszínének sajátosságairól beszélt Alekszandr Vinogradov keokmifcus és Alekszandr Mihajlov csillagász, aki megállapította, hogy a hold- íelsáfn több száz kilós terhelést? is elbír, ezért lehetséges hosszú időn át működő obszervatórium megépítése a Holdon. A tudósok élőadásai után Keldiis akadémikus válaszolt az újságírók kérdéseire. Kel- dis egyebek között kijelentette, lehetségesnek tartja, hogy ember tartózkodjék a Holdon és hozzáfűzte, hogy ennél jóval nehezebben megoldható feladatnak tartja az űrhajós visszatérését a Földre. Rámutatott, hogy még sok bonyolult probléma vár megoldásra, amíg embert szállító űrhajót Indíthatnak a Hold felé. A Szovjet Tudományos Akadémia elnöke a szovjet és amerikai tudósok kozmikus versenyét kommentálva kijelentette, e területen verseny helyett együttműködésnek kell kialakulni. A Santo Domángo-i rendőrök brutális fellépése a tüntető diákok ellen ismét kiélezte a dominikai helyzetet. A hírügynökségek jelentése szerint a szerdai tüntetésnek eddig hét halálos áldozata van, köztük három diák és két rendőr. Késő este az AÄSZ amerikai csapatai bevonultak a bél- váróéba. A* éjszakai órákban városszerte szórványos lövöldözést lehetett hallani. Hector Garda Godoy dominikai elnök szerdán este közölte, hogy szigorú vizsgálatot indft a véres eseményeikkel kapcsolatban. Santo Domingo-! megfigyelők rámutatnak — írja az AFP —, hogy az incidensekre akkor került sor, amikor küszöbön állt Francisco Rivera Caminero, volt hadügyminiszter távozása. Ca- minerót az elnök washingtoni tengerészeti attasévá nevezte ki, ő azonban mindeddig nem volt hajlandó elhagyni az országot. Lehetségesnek tartják, hogy az incidensek űrügyet szolgáltatnak majd számára a tárgyalások megszakítására. Castro nyilatkozata egy egyiptomi hetilapnak Fidel Castro nyilatkozatot adott az Al-Musszavar című kairói hetilapnak. Egyebek között kijelentette, hogy "Kuba, illetve a keleti tömb kereskedelme révén, a Kuba-ellenes gazdasági blokád teljesenfcaeg- semmisült. Az országon belül a kubai forradalom ellenségei igen gyengék, az igazi ellenség az amerikai imperializmus — mondotta. összehasonlítva az egyiptomi és kubai forradalom útját, Castro kijelentette: az egyiptomi forradalom hatása az afrikai felszabadítást mozgalomra hasonló, mint az a hatás, amit Kuba gyakorolt a la tin-amerikai felszabadítás! harcra. A ktibai forradalom —• jelentette ki — lerombolta Amerikában a gyarmatosítás és burzsoázia bástyáit, „s minden erőnkkel készen állunk arra, hogy mindenütt harcoljunk a gyarmatosítás és Imperializmus ellen”. Castro kijelentette, hogy sajnálkozik a nemzetközi kommunista mozgalomban támadt nézeteltérések miatt, „mert ez gyengíti azokat az erőket, amelyeket mozgósítani kellene a közös ellenség elleni harcra. A trtkontinentális értekezlet, problémái ellenére bebizonyította az imperializmus elleni harc közös lehetőségét, minthogy a haladóerők a nagy fontosságú kérdésekben egyetértenek, ügy vélem, hogy az imperializmus elleni harc ösztönző ereje sokkal erősebb minden nézeteltérésnél és nehézségnél”. Arra a kérdésre, hogy lehetségesnek tartja-e Kuba ismételt amerikai megtámadását, Castro így válaszolt: „Egy új Invázió mindig is lehetőség marad, készen állunk visszaverni minden agressziót területünk ellen”. A továbbiakban Castro közölte, hogy a következő trikontinentális értekezletre kubai küldöttség élén Kairóba utazik, de lehetséges, hogy egyiptomi utazására előbb is sor kerül. mi politikájának tisztázásához — állapítja meg csütörtöki jelentésében a Guardian washingtoni tudósítója. — A kongresszusban és a washingtoni diplomaták körében egyaránt az a vélemény, hogy Johnson „elsődlegesen hazai fogyasztásra szánta a kapkodva összetrombitált honolului értekezletet” — állapítja meg a befolyásos angol lap tudósítója, majd hozzáfűzi: „Johnson féktelen kirohanásai vietnami politikájának bírálói ellen azt a félreérthetetlen benyomást keltik, hogy az amerikai elnök talaját vesztett emberként kapálózik a mélyvízben”. A konzervatív Daily Mail washingtoni tudósítója ezeket írja: „Az elnök hatalmas propagandagépezete teljes gőzzel dolgozott, hogy az amerikai nagyközönség figyelmét a színpadiasán megrendezett honolului látványosságra irányítsa. Nagyon hamar világossá vált, hogy a saigoni vezetők odaoendelésével Johnson valójában új hirdetési kampányt indított, hogy „eladja” vietnami politikáját az amerikai népnek. A vietnami háború kezdete óta még sohasem volt ilyen általános és szókimondó az elnök politikájának bírálata. . A kongresz- szus demokratapárti padsoraiban lázongás fortyog. Az egyre inkább elhatalmasodó kiábrándultság ellensúlyozására Johnson arról próbálta meggyőzni az amerikaiakat, hogy Dél-Vietnamban érdemes ügyért harcolnak és a saigon: katonai Junta tagjai tiszteletre méltó emberek, akik demokráciára és társadalmi igazságosságra áhítoznak. Johnson mindent elkövetett Hawaiiban, hogy Ky marsallnak tekintélyt kölcsönözzön. Pártatlan megfigyelők azonban erősen kételkednek Ky marsall vezetői képességeiben, s úgy vélik, hogy egyetlen erőssége az amerikai támogatás Végtelenül komorrá teszi a kilátásokat az, hogy a háború fokozódására a polgári lakosság mindinkább a saigoni rezsim és az amerikaiak ellen fordul. Hárman — Tanzániából Tízmfilióan lakják a „zsirá- I fok országát”. így nevezik a zanzibári szigetektől a Vlk- I tória-, a Tanganyika- és a Nyasza tóig elterülő majd egymillió négyzetkilométernyi területet. Maszáj, csagga, nyamwezi, szukuma és mintegy száz más törzs, népcsoport lakja a Kilimandzsárótól délre húzódó óriási országot, a Tanganyika és Zanzlbár egyesüléséből 1964-ben létrejött Tanzániát. A kereskedők, vasutasok egy része Indiából származó hindu, a partvidéket és Zanzibárt arabok és szuahélik lakják. Dar-es-Salaamtól a Mahyara-tórrál húzódó vadászterületig sokféle emberrel találkoztam, ök már az új Tanzánia polgárai..« A kóvéferrresitő Makisza Kell-e mondani, hogy csábított az örök hóval fedett Kilimandzsáró. Legalább lejtőit, völgyeit szerettem vol- -a bejárni. Maranguba utazom. Marangu Afrika legmagasabb hegyének lábánál, kétezer méter magasan épült kis település. Innen indulnak az expedíciók a hatezer méteres csúcs meghódítására. A hegyi vezetők: csaggák. Ök ismerik a Kilo alvó kráteréhez vezető utakat, de a csaggák többsége földműveléssel foglalkozik, kávét termel a Kilimandzsáró lejtőin. Marangutól a Horombo menedékházhoz Ver-tő ösvény mentén így Is merk .»dt cm meg MafriiTával I Az iskolából hazafelé siető gyerekek kalauzoltak takaros agyagházához. — Makisza elvezet téged a Horomba menedékházhoz. ha nem félsz a sártól és a víztől — ezzel fogadott a banánfák és a kávécserjék között megbúvó házikó udvarában a harmincöt esztendősnek látszó férfi. Makisza kávét termeszt a családdal, a körülbelül 6 hold- nyi ültetvényen. A sötétzöld cserjéken itt-ott már pirosodtak a kávébabok. Ilyenkor — akárcsak az évi kétszeri „szüretnél” — szükség van minden munkáskézre. Ezért Makisza a novemberi—decemberi rövid esős évszakban ritkán vállal hegyi vezetést. — A kávé jobban fizet — mondta, amikor udvarán székkel kínált. Ez meglepett, hiszen világszerte túltermelés van kávéból s azzal együtt jár az árcsökkenés. De még- inkább meglepett, hogy Makisza mennyire tisztában volt a kávé világpiaci helyzetével is. Azonnal erre terelődött a szó, úgy, hogy fogyatékosak maradtak Ismereteim a kávétermesztés műhelytitkairól. — A kávétermelők szövetkezetének adom» el a kávémat. Moshíban van a központunk. Ott mindenről tájékoztatnak bennünket. Ha csökken a világpiaci ár. a kormány pótolja a különbséget, így nem kerülünk hátrányba. A szövetkezet iskolát tart fenn, ahol gyermekeink a kor- i szerű kávé termesz tűssel ismerkedhetnek. Bizony uram, az én fiam már ott tanul. Makisza pálmaborral kínált, csípős, erjesztett itallal. — Mennyit keresnek a kávéval? — Nagy a család — válaszolta. — Itt van a bátyám, betegen. Négy gyerek és a feleség. De a nagy fiamnak már Mopedet is vettünk, azzal jár haza vasárnap Moshi- ból... Jövőre könnyebb lesz. A szövetkezettől kaphatunk majd bérbe motoros kapákat. Azt mondják, kifizetődik. A kávé kétszer terem évente. Makisza elégedett ember. A fegyverhordozó Jutna Juma még fiatal ember. Huszonhat éves, de már tizenkét esztendeje hivatásos vadászokkal járja Tanzánia vadban gazdag területeit. Hatvannál több elefánt,, több tucat oroszlán és leopárd, félszáz kaffer-bivaly kilövésénél célozta meg ő is a vadat. Mert fegyverhordozónak szánják, már kisgyermek korában apjától tanulja az éber vadállatok megközelítésének, becserkéa zésének fortélyait. Fiatalon Ismerkedik az állatok nyomaival, amelyekből például nemcsak egy elefánt hozzávetőleges korát, de „menetsebességét” is képes megállapítani! Jumával jártam vadlesen, a Natron tónál együtt cserkésztük be a gyanakvó kaf- fer-hivalyofcat. Amikor a vadász megcélozza puskájával a vadállat agyát — Juma, a fegyverhordozó is rajta tartja puskájának célgömbjét. S hány esetben mentette meg Juma a messziről érkezett és gyakran tapasztalatlan vadászok életét! A kelet-tanzániai mocsarakban hét évvel ezelőtt egy angol vadász elvétette a célt. A kafferbivaly sebzetten rohant felé... A mellette álló Juma oldalt lökte a rémült angolt és a tisztáson egyedül fordult szembe a közeledő bivallyal. Amikor az csupán nyolc-tíz méterre volt tőle, akkor húzta meg a ravaszt és a bivaly egy bukfenc utón lerogyott előtte... — Mivel köszönte meg az angol? — kérdeztem tőle az esti tábortűznél. Juma szerényen elmosolyodott: — Egy font borravalót kaptam ... Amióta Tanzánia független, a sok ezer fekete fegyverhordozó és nyomkereső élete is megváltozott. A külföldiek csak az állami társasággal vadászhatnak. Ma már — ha tetszik, ha kénytelenségből — megbecsülik a „fekete vadászokat”, az afrikaiakat, s fegyvertársként tisztelik őket. S nem csupán egy font erejéig ... .Doktor Masanya" Dar-es-Salaamban, a másfélszázezer lakosú tengerparti fővárosban bemutattak egy fiatal orvosnak, Paul Masanyá- nak. A város déli részében levő ambulancián beszélgettünk, s 6 odahívott egy beteget. Idős néni volt, zaramo törzsbell asszony, aki kilenc gyermeket nevelt fel. Tizenkét éve betegeskedik. A gyarmati időkben a babonás félelem és a nyomor távol tartotta őt az orvosoktól. Tavaly azonban Masanya két ápolónővel felkereste a közeli Mbezi falu lakóit, hogy megvizsgálja őket. A néni, Nkumbala asszony, először hallani sem akart arról, hogy orvos tegye lábát a házba. A község vezetői és vénei azonban végül is rávették őt a forradalminak számító lépésre, s Masanya megvizsgálhatta a nénit. Harmadik látogatása után már hajlandó volt vele jönni a kórházba Is, ahol megoperálták. — így kell küzdenünk minden betegért — mondta Masanya, amikor megmutatta a gyógyuló nénit. — Amikor függetlenek lettünk, nálunk 35 év volt az afrikaiak átlagkora. Mi ezt tizenöt esztendő alatt ötvenre akarjuk felemelni. Nem könnyű felszámolni a gyarmati múltat. Nemcsak gyógyszer kell hozzá, türelem is. Amikor Tanganyika 1961- ben független lett, az ünnepségen az angol királynő férje mondott beszédet. Hosszan emlékeztette a tanganyikaia- kat, hogy milyen nagy feladat az országban található gazdag vadállomány védelme. Az angol herceg megfeledkezett a tanganyikal — emberről. A négy esztendeje független ország nem feledkezik meg róluk! Sebes Tibor Játék a múzeumban Új magyar film A film alapvetően elhibázott, s a hibák hosszú sora már a témánál kezdődik. Miért kellett ezt a filmet megcsinálni — fogas kérdés. Egy kisváros bigott, fülledt világával szembekerül a paptanár, akit ,.hozzásegít” az öngyilkossághoz egy tizenhat éves fiú és egy tizenhat éves lány — ez a töténet lényegei Vagyis a drámai konfliktus* lényegét tekintve, milliószor feldolgozott és ismert: a haladó ember küzdelme és kudarca. Ez még nem volna baj, csakhogy ez a haladásért küzdő hős, a régi idők reverendás latintanára, különösképpen nem képvisel semmit. Összeütközésbe kerül hitével, beleszeret egy tizenhat éves diáklányba, kiállít a múzeumban egy kényes-témájú görög vázát..* És? És semmi, Legfeljebb az az összeütközés, amely az Adám-fiú és a pap között történik: a diák hisz a tanárában és csalódik benne, mert a tanár tudja, hogy hazugságban él. mégsem változtat rajta. Mivel azonban mind a fiú, mind a pap lélekrajza vázlatos (sőt, sablonos) és mivel megzavarja a képet, hogy mindketten szerelmesek Mártába, a diáklányba — ez a konfliktus sem válik igazzá. Ismétlem: végül ti ezt a filmet semmi sem indokolja, Nem is jó. Nem Jó többek között azért sem, mert ezt a zavaros és erőtlen konfliktust sem cselekvésekben, történésekben ábrázolja, hanem töbnyire szövegekben. Példának okáért: a paptanár lelki vívódását Is saját közléséből Ismerjük meg, nagyvonalakban. A diákok ábrázolása a sokéves séma szerint történik: néhány slukk az ablakmélyedésben, ordibáló fiúk a padokban, egy pokrócozás, aminek alig- aitg van funkciója seb., seb. Igen sok öncélú, semmitmondó kép, a fiatal színészek kissé iskolás játéka, néhány szemetezúró utánérzés rontják még a filmet, Gábor Miklós erőtlenül, vergődve játssza a főhős figuráját, s hogy egy cseppet sem „papos”, arról nem tehet, viszont így olykor furcsán lóg rajta a reverenda, mint valami báli jelmez. A film hamis hangjából is bántóan recseg ki néhány jele- netsor, amely — éppen indokolatlansága, ■ a mindenáron való hatáskeresés okából — már az ízléstelenség határát súrolja. Mindent egybevetve: a nézőnek semmit sem nyújt, semmi újat nem mond a film, érdektelen számára a tisztázatlan, régi história, amely a mával vajmi kevés rokonságot tart. Mégha nagy gonddal és művészi ízléssel tálalták volna, esetleg úgy foghatnánk fél, mint egy ételkülönlegességet: „ilyen is van. tápláléknak ugyan nem felel meg, de azért megkóstolhatjuk.” Nehezítette a helyzetet, hogy a filmet kerek negyedórás kérései kezdők vetíte- mi az első előadáson a Kossuth moziban. H. E Meghalt Szabó Ernő színművész Szabó Ernő, a Román Szocialista Köztársaság Államidíjas és a Magyar Népköz- társaság Kiváló művésze, a József Attila Színház nyugdíjas tagja csütörtökön, 66 éves korában hosszú betegség után elhunyt. Aki látta színpadon, sokáig fog emlékezni rá, a kisemberek megtestesítőjére; a rádió hallgatói nem felejtik el * kedves Szabó bácsit, a film barátai pedig a félsaeg Hannibál tanár urat. Szabó Emót gyászolja a magyar színházi társadalom, az ország művészei. a színház és a film közönsége. mindazok, akik tisztelték, szerették. Temetéséről később történik intéJkcdéfc
