Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-11 / 35. szám
I960. FEBRUAR 11. napló 3 Vetélkedő tanácsi dolgozóknak Az országban elsőnek rendezik meg a Közalkalmazottak Szakszervezete Megyei Bizottsága szervezésében a tanácsi dolgozók vetélkedőjét. Nem egyszerű Ki mit tud-ról van szó, hanem a szakmával nagyonis összefüggő vetélkedőről. ahol a résztvevők az államjogi, államigazgatási, szakszervezeti, munkajogi és általános műveltségi kérdésekre adnak választ. Az előkészületek megkezdődtek és a 2500 dolgozó közül mintegy ötszáz mozdult meg a megyei bizottság felhívására. Február 12-én tartják az első döntőket Szigetváron, ahol a helyi, a siklósi és a sásdi járási, valamint a komlói városi tanács csapatai mérik össze tudásukat. Ezenkívül február 19-én Pécsett, 26-án pedig Mohácson tartanak döntőket és a legjobbak feljutnak a megyei vetélkedőre, amelyet április második felében rendeznek meg. Veszélyben a sertésállomány Új járvány lobbant a megyében fel Beszélgetés dr. Láng Miklós megyei főállatorvossal Január első napjaiban a Bikali Állami Gazdaság alsó- mocsoládi sertéstelepén figyeltek fel először a különös tünetekre, amelyeket egy eddig Baranyában teljesen ismeretlen betegség okozott. Az ismeretlen kór — melyről ma már bizonyosan tudják, hogy nem más, mint a hírhedt TGE, a sertések vírus okozta hasmenése — néhány óra alatt ledöntötte lábáról az állományt. Pár nap leforgása alatt 10 000 sertés betegedett meg Alsómocsoládon, melyből 1000 — zömmel fiatal állat — elhullott. A gazdaságnak e zárt, példamutató higiéniai viszonyok között tartott telepére feltételezhetően Minőségi ellenőrzés a Dohánygyárban Nyolcvanhatmlllió cigarettát gyárt ebben a negyedévben a Pécsi Dohánygyár. A gépekből kikerülő szivarkákat minőségi ellenőrzésnek vetik alá és csak az előírásoknak megfelelő ára jut el a kereskedelembe. A gyár laboratóriumában vegyi elemzéseket végeznek. Képen: Danajka Tiborné dohányipari technikus nikotintartalom meghatározáshoz készít elő egy dohánykeveréket. a takarmánytáp koncentrátu- mot tartalmazó zsákokkal hurcolták be a betegséget. Azóta a megye több pontján fellépett a betegség s félő, hogy a járvány végigpusztítja Baranyát. Szakszerű és lelkiismeretes védekezéssel a járvány megfékezhető. Ezzel kapcsolatban tettük fel dr. Láng Miklós megyei főállatorvosnak az alábbi kérdéseket: — Mivel teljesen ÚJ betegségről van szó, miről Ismerhető fel a kór7 — A TGE tünetei mindenekelőtt a nagyfokú elerett- ség, étvágytalanság s a megszakítás nélküli sárgászöld színű vízszerű ürülék. A tünet malacnál és felnőtt állatnál azonos. A TGE korra és ivarra való tekintet nélkül minden sertést megbetegít, de a kismalacokra veszélyesebb. Egy hetes korig a malacok 100 százaléka, 2 hetes korig 60 százaléka, a három hetes malacok 40 százaléka belepusztul a betegségbe. Most kezdődtek meg a téli fialá- sok. Ha a járvány ellen nem tesszük meg a szükséges védőintézkedéseket, ezzel 35 000 —40 000 malac életét veszélyeztetjük. — Az utóbbi napokban két járványgóc alakult ki a megyében, az egyik Gödreke- resztúr, Alsómocsolád, Dombóvár körzetében, a másik a mohácsi járás déli és a siklósi járás keleti részén lévő községekben. Ezek: Lánycsók, Bóly, Versend és a Villány— Siklósi Állami Gazdaság új- major; telene. A megye más részein pillanatnyilag nincs veszély, de a betegség jellemzője, hogy robbanásszerűen lép fel és igen gyorsan terjed. Lábbelin, ruházaton, zsákokkal, járművekkel hurcolható szét. — Hogyan kell védekezni a vész ellen? — E vírius ellen gyógyszer még nincs, a gyógyszeres kezelés ismeretlen. Ezért az állatorvosok ott, ahol a TGE már fellépett, diétás kezelést rendelnek el. A napi takarmányadagot háromnegyedére vagy felére kell csökkenteni, Gondolatok az árrendezés nyomán T. L. mérnököt a felesége útmutatása alapján a garázsban találtam meg. A szerelő lámpa fényénél matatott a motorban, s kicsit csodálkozott, amikor, megálltam mellette. — Átnézem a villamosságot, jön a tavasz — mondta, aztán várakozóan a kocsi oldalának támaszkodott. — Két, viszonylag sablonos kérdést szeretnék intézni önhöz: milyen tervei vannak az 1966-os évre, és mit akar elérni vagy elvégezni az elkövetkező tíz évben? — Miért pont engem keresett meg? Talán az üzemben ... — Nem. Látásból ismerem magát... És másokat is megkeresek a kérdéseimmel... — 66-ban? Elvégzem a munkámat. Lesz egy techno- lóriai újításom, ha ugyan stimmelnek a téli számításaim ... Más alig... van egy víkendházam a Balatonon, azt szertném bekeríteni, mert a szomszédok tyúkokat tartanak. Utazás? Nem. Csak a Balatonra. Cigarettát vett elő a kocsiból és elmélázva rágyújtott. — Azt kérdi, hogy tíz év alatt? Erre nem is lehet válaszolni. Egyetemista koromban voltak álmaim. Érti, ugye? Nem tervek, álmok. Akkoriban lehetett még a végzősöknek távol-keleti országokba jelentkezni. Négyöt éves szerződéseket kötöttek végzős orvosokkal, mérnökökkel. Akkor én szerettem volr% eljutni a csendes-óoeáTervek és álmok ni szigetekre. Cook-szigetcso- port, Samoa, Guam ... Azt olvastam, hogy a második világháború alatt ezek alaposan elpusztultak, egy évtizeden keresztül hozzá sem nyúltak ezekhez. De aztán megnősültem, született egy gyerekünk, lakást kellett szerezni. Lekéstem a szigetekről... — Le, Samoa amerikai gyámság, Guamt 1950-ben pedig megvették az amerikaiak. Most onnan szállnak fel a Vietnamba induló B—52-es bombázók... — Hát akkor jobb is, hogy nem lehetett oda menni. Nincsenek szigetek. Munka, család, Balaton ... Jól érzem magam. * B. M. könyvtáros, fiatal kora ellenére fáradt embernek látszik, A könyvtár folyosóján tárgyalunk két katalógus-szekrény között. Először a helyzetét körvonalazza és csak azután ismerteti 1906-os terveit — 1950 forint a havi fizetésem, a feleségem is dolgozik. Évekig két gyerekkel laktunk a feleségem szüleinél. A közelmúltban 16 ezer forintért kaptunk egy szövetkezeti lakást. A lakás rezsije ezer forint havonta, a. gyerekeinkre havi 800 forintért, plusz SZTK, vigyáz egy asszony. E éthetenként a megélhetésre -500 forint marad. A lakás így nekünk rabság. Az Idén szeretném elcserélni egy PIK- lakásra, a gyerekeimet pedig szeretném valahogyan felvetetni a napközibe. És még egy: szeretnék valamilyen esti különmunkát kapni... Tíz éves távlatban? — Semmi különös. Semmit nem tudok mondani. Talán szakmailag. Egy érdekes szakmai problémát akarok megoldani. Mindemellett kulturáltan élni — mondta. * K. A. tanárral a székesegyház falának támaszkodva, a napfényes, ebéd utáni órákban beszélgetünk. — 1966-ban? — Fura kérdés. Mivel csak főiskolai végzettségem van, befejezem az egyetemet is. Nyáron, árvízmentesen szeretnék nyaralni Mohácson. Van ott egy öreg csónakom. Télre pedig szeretnék megszabadulni az albérleti szobától... — És a tízéves tervek? — Sok napot szeretnék, fényt és konzerváló nyugtalanságot, belső feszültséget. Ha az emberben már nincs feszültség, befejezte. Óceáni szigetekre is szeretnék eljutni, ^Italában a tengerekhez. Egy autó sem lenne rossz.. — Mondtak már hasonlót. — Nem baj. Én egy afrikai vadászatban Is bent lennék. * L. J. szerelő nem 6zfvesen beszélt a terveiről. a tápot ajánlatos árpadarával higítani, a diétás takarmány minél könnyebben emészhető legyen. Nagyon fontos a folyadék-visszapótlásról gondoskodni, sokszor kell az állatokat Itatni. — Azt a telepet, ahol a betegség fellépett, 21 napra szigorú zárlat alá helyezzük. Az ilyen lezárt telepről még vágóba sem szabad állatot kiengedni, mert a nyers hús vagy húslé is terjeszti a betegséget. Félreértés ne essék, e betegség emberre teljesen ártalmatlan, de könnyelműen kidobott húsmaradék vagy lé újabb állatokat betegíthet meg. Mivel az átvészelt állat három hónapig vírusgazda marad, az ilyen telepekről tenyészállatot kivinni további három hónapig tilos. • A fertőzött telepre csak a gondozó és kiszolgáló személyzet léphet be gondos lábbeli, ruha és kézfertőtlenítés után. E szigorú rendszabályokat minden nagyüzem köteles betartani saját érdekében és a köz érdekében is. — Milyen rendkívüli intézkedést léptettek életbe? — Utasítottuk az állatfelvásárlással foglalkozó vállalatokat. hogy egy-két hónáplg a sertéstelepeket ne látogassák. A takarmánykeverő üzemek figyelmét szigorúan felhívtuk a takarmányos z-ákak erős fertőtlenítésére, sőt a keverő üzemek területének és az ahhoz vezető utaknak a fertőtlenítésére is. A rendelkezés február elsején ment ki. A napokban ellenőrzést végeztünk a mohácsi és szederkényi keverő üzemben. Mohácson betartották az utasítást, a zsákokat töltés előtt 2 százalékos formalinos oldattal fertőtlenítik úgy, hogy a formalinos gőz mindkét oldalon átjárja a zsákot. A keverőüzemek a ragály melegágyai lehetnek, ha a fertőtlenítést elmulasztják. A KÖJÁLL nem győzi a munkát, csak két fertőtlenítő kocsija van s nem jutnak el mindenhova. A védekezés elmulasztói ellen a legszigorúbb eljárást léptetjük életbe. — R — — Lehet, hogy nem is sikerülnek. Nem jó az ilyent világgá kiáltani. De, ha annyira ragaszkodik hozzá, megmondom: szeretnék egy kis szőlőt. Nem nagyot, _ éppen csa k akkorát, ahová szombatonként kimehetek a családdal vagy az ismerősökkel. Tíz év alatt jött össze az ára. Nem egy hirtelen dolog. A munkámat bent elvégzem, — más tervem nincs ... — És tíz év múlva? — Ki tudja? Én nem... * T. K. vájár a napi sörét fogyasztotta az egyik újmecsek- aljai kiskocsmában, amikor szóba elegyedtünk. — Nekem csak egy tervem van — mondta. — Szeretnék az idén bekerülni a technikum esti tagozatára, aztán meg elvégezni. Szeretném valamire vinni. A pénz nem minden, mert a pénz így is megvan. — Nősülés, lakás ... ? — Ilyenre egyelőre nem gondolok. * Voltak színtelenebb, egyszerűbb beszélgetéseim is. Végtelen egyszerű és végtelen bonyolult terveket körvonalaztak előttem néhány szóval. Úgy tűnt, hogy valamilyen elképzelés mindenkiben él, de a legtöbb esetben a tervek, elképzelések álmokkal mosódnak össze, s könnyen lehet, hogy a napi praktikus megoldások kivételével álmok maradnak mindörökké. Bertha Bulcsu II. Legyünk tárgyilagosak! A városiak közül nagyon sokan piaci tapasztalatok, falusi kiszállások, rokonlátogatások nyomán úgy vélekednek, hogy a „parasztnak még a bőre alatt is pénz van”. Mások abból vonnak le messzemenő következtetést, hogy néhány faluról bevándorolt családi házat épített. Honnan, miből? — hangzik a kérdés. Tény, falun mások a napi élettel kapcsolatos benyomások. A városban mindenért fizetni kell, ha viszont az ember elmegy falura, bizony mást lát. A rokonnak, az ismerősnek az udvarból vagy az ólból „felkapott” baromfit vágnak, a testvér, a szülő vagy a rokon, de még a közeli ismerős is a füstölőből leakasztja a kolbászt, a sonkát, a szalonnát. De akad bor, pálinka, sőt, ha rokonról van szó, még be is csomagolnak egyet s mást. És ez mind úgy tűnik, mintha ingyen volna, s azonnal társul hozzá a gondolat, hogy „könnyű ezeknek...” Nagyon kevesen gondolnak arra, hogy mindezért a parasztnak igen keményen meg kellett dolgoznia. Sokan mondják, hogy mennyivel jobban él a paraszt, mint a városi. Kár, hogy eddig nem, vagy csak ritkán volt szó, reális ösz- szehasonlitásról. Ha korábban történt volna, akkor alighanem ritkább volna a parasztság terített-asztalos, csibecombos jólétéről alkotott kép. Nemrég nyilvánosságra hozták, hogy miként alakult a parasztság egy főre jutó reáljövedelme a munkások és alkalmazottak reáljövedelmének százalékában, íme: 1958-ban 79.6 százalék, 1959-ben 82.6, 1960-ban 80, 1961-ben 82.7, 1902-ben 85.8, 1963-ban 84.8, 1964ben 85.9 százalék. Kimutatták forint összegben i« a különbségeket. 1959 1961 1964 Mun kások és alkalmazottak 10 559 Ft/év 10 831 Ft/év 12 762 Ft/év Parasztság 8 722 Ft/év 8 955 Ft/év 10 967 Ft/év A paraszti jövedelem úgy alakult ki erre az összegre, hogy abban benne van a közösből és a háztájiból származó jövedelem is. Természetesen ebbe a számításba többféle módon bele lehet kötni. Az összehasonlítást meg lehet közelíteni többféle oldalról, egyedenként kialakulhatnak más számok is (pl. jól sikerült állateladás stb.), de egyet főleg Pécsett és Baranyában nem szabad szem elől téveszteni: a körülményekből fakadóan magasabbak a bérből . és fizetésből élők átlagai és magasabbak a parasztf jövedelmek is, mint többfelé az országban. A nyilvánosságra hozott számok országos átlagot mutatnak, és aki járt már például az Alföldön, a Nyírségben, de nem kell ilyen messze menni, csak például Dél-Baranyában, akkor nagy különbségekre jött rá életnívó tekintetétében is. Nem véletlen, hogy a mostohább körülmények között gazdálkodó falvak lakói áramlottak elsősorban a városba, az ipari üzemekbe. Gondoljunk csak arra, hogy a bányászat és az építőipar elsősorban honnan tudott munkaerőt toborozni? Az Alfy’dről, Zalából, sőt, most, amikor már csökkenő tendenciát mutat a városba áramlás, .a baranyai állami.gazdaságok még mindig e területről kapják az időszaki munkásokat. A parasztnak tehát mégsem annyira jó a helyzete, mint ahogyan ezt többen elképzelik. Ha ez nem így volna, akkor aligha került volna sor a túlzott városba özönlésre. Túlzottról van szó. Mert volt és bizonyos értelemben van is egy normális urbanizálódási folyamat, amit az ipari termelés fejlődése tett szükségessé. De ezen túl Is volt és még van is. Születtek különféle rendelkezések a városba költözés korlátozására. Nem sokat oldottak meg, nyilvánvalóan azért, mert nem ott volt az igazi hiba, ahol a rendeletek keresték. Sokféle okát találták különféle szinten a nem kívánatos városba áramlásnak (neonfénytől az eszpresszóig) próbáltak is tenni ellene. Élmény volt, amikor a Maris nénit meg a Pista bácsit láttuk, hogyan kedveli meg a falusi eszpresszóban az addig városi italnak számító feketét. Olyasmit gondoltunk, hogy „ez ám a falu városközeibe hozása”, ami- ■ ben van is igazság, de sajnos ettől sem a Mari néni, sem a Pista bácsi fiatalabb nem lett, hanem velük együtt a megye termelőszövetkezeti tagságának átlagos életkora 54 év és ugyanakkor a tagok 45 százaléka elérte a nyugdíjkorhatárt. Aligha vitatható, hogy a városba özönlést meg kell állítani, mert ha nem teszünk ellene, akkor nagy bajok származnak. Ehhez nem szónoklatok, ünnepélyes kijelentések szükségesek, hanem nagyon is gyakorlati tettek, amelyek azt célozzák, hogy mindenki megtalálja életcélját, boldogulását falun is, a mező- gazdasági munkában és ezt legalább tártsa olyan rangosnak, mint az iparban vagy akár a hivatalban való dolgozást. Ez így van, de mégsem jelenthetnek ellentétet a munkások és a parasztok között, mert egy érdekről, közös érdekről van szó. Túljutottunk már több „rázósabb” átmeneten is. Ez is sikerülni fog, bár újabban elég szép számmal akadnak, akik „felkenve” érzik magukat a parasztellenes hangulat megteremtésére. Miféle badarság az olyan vélemény, hogy „népnyúzó a paraszt?!’’ Az igaz. hogy voltak a parasztnak is, a munkásnak is. meg az egész magyar népnek nyú- zói. Sajnos, hosszú ideig. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ezt a „nyúzó” szót éppen a saját gyakorlatukból adták olyanok szájába, akik nem gondolják át az értelmét. Lehet, hogy ugyanezek az emberek voltak, akik 1959-ben amikor a mezőgazdaságot átszerveztük, arról beszélgettek, hogy a „paraszt fellázad a munkás ellen”, mert a munkások elmentek megmagyarázni: miért jobb a nagyüzemi mezőgazdaság. Fellázadt? Ellenkezőleg. Kialakult a nagyüzemi mező- gazdaság, amelynek elmúlt öt éve nem hozott csalódást. A sok természeti csapás és más nehézségek ellenére fejlődtek a termelőszövetkezetek és az a segítség, amit a mezőgazdaság kapott, jó alapra talált. Ennek nagyon sok példája van. Akik valamennyire is ismerik a falut, tudják, hogy milyen mélyen szántó gazdasági és történelmi átalakulás ment és megy végbe. Ezt kell most segítenünk, hogy még egy lépéssel tovább jusson és jobban a saját lábára álljon. Kászon József
