Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-10 / 34. szám

19M. FEBRUAR 10. napló 5 :Filmezik a Pécsi Balett Peter Weiss-bemutató a Budapesti Nemzet Színházban A dráma címe a Nép- szabadság műsortájékozta­tójában így szerepel: Marat halála. A színlapokon má: a teljes címet olvashatjuk, amint következik: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása ahogy a cha- rentoni e' megyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában. Az ötlet remek, ugyan­akkor nyugtalanító. A maj­dani néző kicsit társszerző­nek érzi magát és eszébe tut. hogy ilyet ő is tudna. S már mondja is a címet: A tanítónő, ahogy a föld- birtokos cselédei előadják a plébános betanításában. Hátborzongatóan tendenció­zus jelenetek, szenzációs át­tételek, biztos síiker. A vé­gén a cselédek, a betanítás­ra fittyet hányva a tanító­nőnek adnak igazat, hiába jönnék a csendőrök, a né­ző érzi, hogy az általános népoktatásé a jövő. Teheti, fia színjelesre végezte a nyolcadik általánost. Peter Weiss darabjának De Sade márki a „társszer­zője”, nemcsak betanította, 5 is írta az elmegyógyinté­zet fürdőiében előadott já­tékot. Korábban maga is forradalmár volt, most a végletekig individualista, Marat ellenfele. A darab központi kérdése: van-e értelme a forradalomnak? A cselekmény 1793-ban ját­szódik. pontosabban, mert tulajdonképpen ez a cselek­mény: a bolond színjátszók 1808-ban előadják, hogyan is volt 15 évvel ezelőtt >— mi pedig 1966-ban nézzük. Mit kaphatunk ettől a drámától? A cselekmény iz­galmát nélkülöznünk kell, mert ha történelmi tanul­mányaink feledésbe merül­tek, a kikiáltó gondoskodik arról, hogy ne nyugtalan­kodjunk: Charlotte Corday nem most., hanem a har­madik. látogatás során fog­ja mégölni a forradalmi hőst. Világos tehát, intellek­tuális alkotással van dol­gunk, mely nem érzel­meinkre elsősorban, értel­münkre hat. Az érzelmi ha­tásokat az ápoltak „műso­ron kívüli produkciói” vált­ják ki, mellyel tanűjelét ad­ják annak — bárcsak hi­hetnénk —, hogy „az ő lel­kűkből többet már nem le­het a forradalom gondola­tát kitörölni”. (Marton End­re rendező szavai.) Lélektanilag érthető, hogy az emberek — ne korlátoz­zuk bolondokra — minden lehető módon, nyíltan vagy burkoltan, szembe helyez­kednek rabszolgatartójuk­kal, kizsákmányolójukkal, azzal, aid nekik indokoltan ellenszenves. így vannak ezzel az elmebetegek is. Rabszolgatartójuk, kizsák- mányolójuk egy személy­ben Coulmier, a császárhű elmegyógyintézet-igazgató. De Sade úr, aki Marat ellen érvel, vitatkozik, rész­ben Coulmier véleményét fejezi ki, és teljes mérték­ben az ő érdekét képviseli. Az igazgató, ha feltételez­hetjük, így gondolkozik: lehetnének jobb érvei is De Sade-nak, ennek ellené­re engem sikerült meg­győznie a forradalom értel­metlenségérőlS ha a bolondok is gondolkozhat­nak, rá kell jönniük arra: ami Coulmier-nek jó. nem jó nekünk. S Itt a problé­ma magva. Vajon elég-e ez „forradalmi gondolatinak? Ráadásul a bolondok „for­radalmi” jelszavainak egy része — Le a kényszer­zubbonnyal!, Le a ráccsal! — éppen a forradalom ér­telmetlenségét bizonyító De Sade érveit támasztják alá... A néző érzései kicsit ha­sonlítanak Coulmier-éhez. Lehetnének jobb „érvei” is a szerzőnek, ennek ellené­re engem sikerült meg­győznie a forradalom szük­ségességéről ... Persze — és ez véleményünk szerint a darab gyengéje — nézője válogatja. Kéri Tamás TÉLI SZERELEM TIHANYBAN Füred felől kellemetlen, j éles szél fúj, végigfut a tiha- | nyi mólón, száradó avart sö- * pör a jégre. A hipermodern í postai és Idegenforgalmi kj- 1 rendeltség előtt négy könnyen J öltözött fiú áll, három hatal- | más Jupiter-lámpa éles fényt 1 szór rájuk. Valahova a mesz- j szeségbe néznek, ahonnét va- laldnek jönnie kell... — Kérem a hármas plébe- ket! — Kész! — Felvétel indul! Csapó! Kellemes, lassú tánczene I foszlányait kapja hátára a ! meg-megújuló szél s fent az épület emeleti csupaüveg fa­linál megjelenik a sárgaru­hás lány. tekintetét végighor- í dozza a befagyott tó jegén, ! megfordul, szembenéz a fel­vevőgéppel. Lefut a lépcsőn, í a négy fiú mögé áll, akik a j következő pillanatban feléje i lépnek. — Jó, köszönöm, csináljuk ; meg még egyszer. , Tihanyban filmet forgat- i nak. A Televízió stábja tíz 1 nap óta kora reggeltől láza3 ' tempóban vesz; filmszalagra Ahol jó üzlet a kultúra A legnagyobb ,,filmes falu“ - Dunaszekcsői megoldós Mit ad a kultúra az erszé­nyünkbe? — A kérdés meg­lepő, mert a kultúrától, a népművelésitől általában szel­lemi javakat várunk, ami a fejünkben és nem az erszé­nyünkben eredményez gyara­podást. De nézzük csak a dunaszekcsői művelődési ott­hon helyzetét! A kultúrának ehhez az ott­honához három falu tartozik: Dunaszefkcső, Dunafalva és Bár. Lakosságuk sorban: 3300, 2200 és 700 ember. S ahol az erszényükbe pénzt szereznek: a három falu három tsz-e Cde tartozik a lakosság zö­me) Dunafalván a Bajai Ál­lami Gazdaság, Bárban a Bó- lyi Állami Gazdaság üzem­egysége. aztán nyáron mint­egy 100. illetőleg 50 székesét do’gozlk a tégla-, illetőleg a cementgyárban. télen fele ennyi. Létezik még FÖLD- SZÓV, tanács és egyebek. ELŐADÁSOK A TÁPKOCKARÓL EZ hát az alapállás. A kér­dés most már igy hangzik: ha ez a mintegy 6200 ember a felsorolt munkahelyekből él, vagyis ott tölti fel erszényét havonta, kéthetente, évente, hogv kerül akkor össze a kul­túrház és az említett erszény? Hát így: a dunafalvi Egyet­értés Tsz-ben néhány éve el­határozták, hogy tápkockában termesztik a zöldpaprikát, pa­radicsomot, mert ebből előbb lesz termés, előbb hoz pénzt. Csákhoz mi az a tápkoéka? — A szokcsőiek vajmi keve­set értettek hozzá. _ öt szakelőadást szervez­tünk a tápkockás termesztés­rő l — mondja Nagy István, a kultúrház igazgatója —, még­pedig filmvetítéssel egybeköt­ve. A kertészetből 50—60 asz- szony hallgatta végig ezt az előadássorozatot, tanulta meg a táptalaj préselését, a helyes palántázást és a tsz kertészeti bevételétől megnőtt a munka­egység értéke. Vagyis: a kiul- túrház is dagasztott valamit az erszényeken. NEM EGYEDÜLÁLLÓ A példa azonban nem egye­dülálló. Az Egyetértés Tsz-ben bajok voltak az állattenyész­tésben: terv született a fejő­gulyások helyszíni oktatására. Sajnos közbejött az árvíz. A növényvédelem munkáját a hároméves tsz-akadémia segí­tette. i— Az előadások színvonala.' — Közérthető — mondja Nagy István. — ' Ä megyei film- és szemléltetőeszköz- tárnak mi vagyunk a legna­gyobb megrendelői. Ábráikkal, filmmel kísért szakelőadásain­kat mindenki élvezL — És Bár meg Dunafalva? — Bár kis falu, mindössze egy klubja van, ahol évi ti­zenkét előadást tartunk, pél­dául a kanadai csirkékről, amj szakmábavágó a bárt ba­romfitelep dolgozóinak. IXma- falván az öntözéses növény- termelés érdekében kellene oktatást szervezni. — És nem sikerül? — A régi kultúrházat a tsz használja irodának, pedig en­gedélyt kaptak arra, hogy a pártszékházba költözzenek, de húzódik a dolog. Mo6t, ami­kor a dumafalvtakat a jég vágja el a világtól, milyen hasznos előadásokat lehetne ott tartani!' Aztán a tanács községfejlesztési alapból ga­vallér módon húszezer forin­tos keskenyfilmes vetítőgépet szeretne vásárolni, de az egész országban nem tudnak sze­rezni. ÁLTALÁNOS TÁMOGATÁS Az ismeretterjesztő tevé­kenység és a gazdálkodás szín­vonala, jövedelmezősége kö­zött tehát szemmellátható áz összefüggés. Az összefüggést jelzi az illetékes gazdálkodó szervek hozzzáj árulása is. A dunaszekcsői tsz tavaly öt­ezer forintot adott a kultúr­ház költségvetéséibe, évi kul­turális alapjának mintegy ti­zed részét. • Ezenkívül fizette az ismeretterjesztő előadások költségét. Igaz, a másik két tsz nem ad semmit. De a béri közös gazdaság elvállalta az ottani klub működési költségeinek fizetését és tízezer forintért berendezte azt. ■— Sajnos a dunafalviak nem látják ilyen jól a lehe­tőségeket. ők igen kevés tá­mogatást nyújtanak — mond­ja Nagy István. — Talán ha rendeződik a klubügy. A földművesszövetkezet szak- szervezete 1300 forint vetíté­si díjat fizetett, az összes töb­bi dunaszekcsői szakszervezet szakmaközi bizottsága pedig 1600 forinttal támogatta a kul­túrházat. Ezek az összegek- azt bizo­nyítják: a tsz-nek és a többi szervnek megérj a • kultúrház számára nyújtott tám gatás. Földessy Dénes egy téli szerelem történetét. A címe: Téli szerelem; sze­replői: jégtáncosok, énekesek és a Pécsi Balett néhány .tag­ja. A film rendezője Bednai Nándor, a televízióban látott számos könnyűzenei összeállí­tás kitűnő szerkesztője. — Reiriifilmet készítünk — mondja i—, amely sem köny­vilep, sem zeneileg nem ha­gyományos. Harmincegy új, modern zeneszámot építettünk be, nincsenek prózai szerep­lők, táncosok játszanak. A kö­zel hatvanperces film jelen­tős része tánc — a Pécsi Ba­lett kitűnő előadásában. Az együttes most új oldaláról mu­tatkozik be, amikor egy tánc­ban elképzelt forgatókönyvet valósít meg. amely a klasszi­kus balettől a népi táncig min­den stílust magában foglal. Nehézsége abban van, hogy nem színpadi méretűek, ha­nem rövid snittek, tehát na­dos fák alatt felépítettek egy táncparkettet, köréje a ci­gány tábor hangulatát vará­zsolták az építészek; dülede- ző putrit, rozzant szekeret fol­tozott sátortetővel. A hang­szóróból jellegzetes cigány­melódia árad, Bretus Mária lassan feltáncol a pázsitról a parkettre, egy gyors forgás után azonban majdnem el­esik. „Nagyon csúszik” — mondja. A műszak zsákdara­bokkal gyorsan letörli, de a harmadik próbálkozás után már kiderül, hogy itt aligha lesz felvétel, az eső mind sű­rűbben permetezi a cagánytá- bort. A stáb egyelőre vár nap­fényre vagy legalábbis eső­mentes percekre. Fodor An­tal, a pécsi balett magántán­cosa, a cigánykép koreográ­fusa nyárias öltözékben sétál. — Az időjárással fs meg kell küzdeni. Amikor elkezd­tük a forgatást, ragyogó kö­gyon tömören kell kifejezni, másrészt a színpadot a termé­szet helyettesíti, s bizony elég hideg van. Valószínű április elején mutatja be a filmet a televízió. A revüfilm két főszereplő­je Handel Edit és Hetényi Já­nos, a lány és a fiú, akik kö­ré felépül a történet. Hetényi János e pillanatban száll ki a filmesek m ikrobu száből, — csak délután lesz néhány per­ces dolga. — Már a felkérés is várat­lanul ért, a próbafelvétel si­került, igy rám esett a vá­lasztás. Nagyon örültem, bár.., — Bár? — Na, jó, hát például éne­kelnem kell. Ezt látja a néző és Németh József hangját hallja. Nagyon nehéz táncol­ni és a zenére is együtt fi­gyelni, ritmusban, dallamban vele lenni. Hideg is van, gyor­san lemerevedik az ember. Azért nagyon szép ez, tánc­ban kifejezni a szerelmes fiú gondolatait. — A történet? — Nem különleges, hiszen a hangsúly a táncon, a zenén, a látványosságon van. A szto­rija: egy fiú és egy lány meg­ismerkedik, lejönnek a Bala­tonra, egymásba szeretnek; közben azért van más is, de körülbelül ez az alapötlet. Dél körül csökken a szél ereje, viszont lassan szemer­kélni kezd az eső. A park szé­lén, közel a tóhoz az évszáza­rülmények voltak, azt hiszem, most befellegzett. Számomra is nagyon izgalmas ez a vál­lalkozás, mert a film óriási lehetőségeket nyújt a tánchoz, ugyanakkor azortuan azt a kü­lönleges feladatot is, hogy a filmhez meg kell találni a megfelelő koreográfiákat. Majd a televízió nézői eldön tik, hogy ez mennyire sike­rült. Zsombolyai János, a Tele­vízió operatőre — az ürömben öröm —, mosolyogva jár kör­be a kigyózó filmszalaggal, amelyen néhány, korábban felvett részlet látható. — Nagyon szép... —mond­ja. — Már szeretném együtt látni. Hó, fény, napsütés, így is képzeltük el a filmet. So­káig kerestük a legkifejezőbb helyszínt, ahol kevés költöz­ködéssel szinte mindent meg­csinálhatunk, látványosan he­lyezhetjük el a történetet, a táncokat. Az eső vigasztalanul esik, egyre sötétebb lesz. Bednai Nándor kiadja az utasítást, a stáb kocsira rakod’k, a mik­robuszok elindulnak Balaton- füredre, a forgatócsoport szál­lására A színes, mozgalmas park egyszeriben visszakapja álmos, téli hangulatát. A mólé mellett hosszúfejszés embe­rek tűnnek fel, csapásuk nyo­mán fröccsen a jég. Tihany­ban most a jég vastagságát mérik., Boc* József ZENEI NAPLÓ A Pécsi Állami Zeneiskola növendékei Bartók Bélára emlékeztek kedden délután a Városi Művelődési Ház dísztermében rendezett hang­versenyükkel a Mester ha­lálának 20 évfordulója al­kalmából. Már ez az ünnepi alkalom js kiemelte műso­rukat a megszokott növen­dék-hangversenyek sorából, de més inkább az hogv ek­kor mutatkoztak be a naev- közönsée előtt az Iskola Bar. tők-versen vének helyezett­jei. Hirt adtunk arról, hogy a zeneiskola több mint két­száz zongora szakos növen­déke részére az év .-leién versenyt hirdettek, melyen kizárólag Bartók-művek hangzottak el. Az osztályon­ként legjobb eredményt el­ért növendékeket hallhatták a művelődési ház dísztermét zsúfolásig megtöltő szülők, növendékek, érdeklődők Aligha találunk a zenetörté­nelemben még egy olyan ze­neszerzőt, aki műveinek pá­ratlan gazdagságát, változa­tosságát, sokszfnűséeét kí­nálná a zongorával ismer­kedő és abban már előre­haladó fiatalok számára A legkisebbek, a II. osztálvos Farkas Gyöngyi, Szíjártó Éva és Krasznal Andrea éppúgy megtalálták az ő képessé­geiknek megfelelő rövid, de értékes műveket, mint a na­gyobbak: Schmalcz Zita. Reisz Zsuzsa, Bocsárdi Al­bert A gondos pedagógus­munka és a gyerekek dicsé­retre méltó szorgalma bon­takozott ki a IV-esek: Kéke­si Mária, Halász Ágnes. Ne- ducsin Mira. Zsolt Tamás és Szász László, nemegyszer ko­moly tehetséget megcsillan­tó játékából. Már egészen komoly feladatra vállalko­zott Laky Gábor, Gazda Klá­ra, Liptai Sára, Moser Ta­más, Dohai Tamás és Hor­váth Dalma. akik a VI. osz­tály. illetve a továbbképző növendékei. A hangverseny változatosságát és művész.) értékét növelte, hogy a zon­goristákon kívül hallhattuk az énektanszak igyekvő, tó hanganyagot ígérő növendé­kei közül lengyel Margitof. Kaposi Magdát, Vass Ilonát.. Gresa Judit'ot, Vlncze János- nét, az énektanszak férfi együttesét, tanáruk: Veress Endre stílusosan alkalmaz­kodó zongorakíséretével. Az V. és VI. osztályosok Dobos Lászióné vezényletével két Bartók-kórusművet szólaltat­tak meg kidolgozott. szép tónusban. Bartók Gyerme­keknek ciklusából Horváth Mihály hangszerelésében Fe­jér Gábor, Liszt Ferenc Angster Judit és Szikszay Petronella adott elő, vala­mint a műsor zárószámakén t a zeneiskola tisztáin, igénye­sen játszó zenekara Szeép Zoltán tanár vezényletével. Úgy gondoljuk, hogy mind pedagógiai. mind művészi szempontból eredményes és példamutató volt a Pécsi Ál­lami Zeneiskola lelkes ta­nári karának fáradozása. Kórodi András és Sirokay Zsuzsa neve fémjelzi a Pé­csi Filharmonikusok Zene­karának soron következő hangversenyét. Vasárnap dél­előtt és hétfőn este Kóroji András, az Állami Opera­ház karnagya, aki operahá­zi munkája mellett számos szimfonikus hangversenyen Is dirigált Tokiótól Lenin- grádig, Berlintől Szófiáig, ér­dekes Kodály-mű bemutató­val kedveskedik a pécsi kö­zönségnek: az 1941-ben be­mutatott és a chicagói szim­fonikus zenekar jubileumára komponált nagyzenekari Concerto most hangzik el Pécsett először. A műsoron szerepel még Ravel: Pavane pour une Infante défunte cí­mű, az elhunyt infánsnő em­lékére írott, fiatalkori kom­pozíciója és Brahms: Haydn- variációi. A legifjabb elő­adóművész-nemzedék legte­hetségesebb ígéretű tagja. Sirokay Zsuzsa zongoramű­vésznő pedig Schumann a- moll koncertjét szólaltatja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents