Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
1 ÍZBi/iMSiUillÜll A gazdaságirányítási rendszer reformja V. Az állami vállalatok önállósága és felelőssége Közgazdászok továhbkéozése i Február végén új tuníoiyatnok indulunk Napjainkban különö'en nagy jelentősége van a közgazdászok továbbképzésének, ha figyelembe vesszük, hogy az új gazdasági reform megvalósulásának a közgazdászok nem passzív szemlélői, hanem aktív résztvevői, végrehajtói is. Másrészről a továbbképzés szükségességét bizonyítja az is, hogy a közgazdaságtan társadalmi tudomány s a társadalom fejlődésével, alakulá éval változik, fejlődik. A Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Csoportja határozatot hozott — a megyében élő és dolgozó közgazdászok és közgazdasági munkakörökben dolgozók részére kötelező közgazdásztovábbképző tanfolyamok Indítására. A továbbképzés metodikájának kidolgozásakor figyelembe vette a megye közgazdasági adottságait, az új gazdasági reformból adódó feladatokat, valamint a közgazdasági társaság tagjainak igényét is. Ezek alapján a múlt évben az alábbi tanfolyamokat indítottuk be: 1. „Belkereskedelem időszerű kérdésied” című tanfolyamod. két fél éves időtartammal. 2. „Modem matematikai módszerek alkalmazása a gazdasági elemzés és tervezés területén” című tanfolyamot három fél éves időtartammal. 3. „Vállalati üzemgazdasági és szervezési” tanfolyamot két fél éves időtartammal. MKT Baranya megyei Csoportjának vezetősége értékelte a befejezett tanfolyamok eredményeit, s elhatározta, hogy a továbbképzésnek Jelenlegi formáját fenntartja és a jövőben további tanfolyamokat szervez. Ennek széllé mében 1968. február végén két új tanfolyam beindítását tervezzük. Kérjük mindazokat, akik részt akarnak venni h két fél éves, tizenkét előadásból álló továbbképzésben, hogy az alábbi adatok feltüntetésével szíveskedjenek jelentkezni: Név, születési hely és év, iskolai végzettség, munkahelyének pontos címe telefonszáma és beosztása. A jelentkezéseket két témára vonatkozóan: 1. Belkereskedelem területén jelentkező gazdasági és szervezési problémák, valamint azok Az ipar fejlődése Baranya megyében» a második ötéves tervben A szocialista Ipar termelésének alakulása (%-ban): 1M0 1983 1965 Minisztériumi Ipar 100.9 ,135,9 154,9 Tanácsi Ipar 100,0 128,9 139,3 Szövetkezeti Ipar 100,0 134,2 189,5 Szocialista ipar együtt 100,0 134,9 153,4 munka termelékenységének alakulása a szocialista iparban (•/•): 1980 1965 Minisztériumi Ipar 100,0 132,4 Tanácsi ipar 100,0 101,1 Szövetkezeti ipar 100,0 131,6 Szocialista ipar együtt 100,0 128,8 N termelékenység egy fO Összes foglalkoztatottra nyert kiszámítást) iparban foglalkoztatottak (műnk ások és alkalmazottak) száma (fO): 1*00 1565 1965. év I960 %-ában Minisztériumi ipar $0 740 17 335 122,2 Tanácsi ipar IMS 5 325 137,8 Szövetkezeti ipar 2 545 3 277 128,8 Szocialista ipar együtt 45 148 55 337 123,8 Az iparban foglalkoztatott munkások száma (16)1 1580 1965 1965. év 1960 «/,,-ában Minisztériumi ipar 51245 37 760 120,9 Tanácsi ipar 2 8(5 3 901 136,2 Szövetkezeti ipar 2 142 2 992 125,7 Szocialista ipar együtt 38 252 44 353 122,3 Munkások átlagos havi keresete (Tt): 1000 1965 1965. év 1960 «/,-ában Vinlsztériumi ipar 1980 2 188 HM Tanácsi Ipar 1 479 1 550 104,9 Szövetkezeti tpar 1435 1574 108,7 Szocialista tpar együtt 1 917 2 104 1*M Terms éfeenmi Az anyagi termelésben k; fejtett emberi munka erec ménye különböző haszna la értékekben jelenik mej Ezek a használati értékei- az előállított termékek é a szolgáltatások. A termelékenység art hs tározza meg, hogy egy b: zonyos Időegység alatt vés zett munka az említet használati értékekből menj nyit hoz létre. A műnk termelékenysége tehát a anyagi termelésben végze- emberi munka hatékonvss gát jellemzi. Kiszámítás úgy történik, hogy az ele állított használati értéke két, vagyis a termelést é osztjuk a termelésre fői dított munkaidővel. Az lg nyert hányados — a term» lékenység — art mutatj. hogy egy időegység (ór; nap, stb.) alatt történt mur karáfordításs&l mennyi a előállított használati értél a termelés. A termelékenység az elí zőekben ismertetett, általi ban használatos kiszámítás az úgynevezett „egyenes termelékenységi mutatót ac ja. A termelékenységet ús is számítják, hogy a terme lésre fordított munkáidé osztják az említett idő. ala végzett termeléssel. Ez a úgynevezett „fordított” tei melékenységi mutató. E utóbbit egyben „münk-dg; nyességi mutatónak” is ni vezik. A termelékenység növeki dése a munka hatékonysí gának fokozódását Jelent közelebbről tehát azt, hog az egységnyi idő alatt töb terméket hoznak létre, i letve' az egységnyi termé létrehozásához keveseb munka(-ldő) szükséges, termelékenység növekedési ben jelentős követeimén hogy az élőmunkával mir, takarékosabban gazdáikor janak, a szigorúbb létsz-Sn gazdálkodás kedvezően tv a termelékenységre. Népgazdaságunkban B utóbbi időben mérséklő lő az a sok évi töreki'és. hoe mind több dolgozót áll f' sunk munkába. A termeié: növeléseket ma már Inkább termelékenység növeke-5' bal-'kell biztosítani. A mur Ka termelékenységének n' velése nem azonos a műnk intenzitásának növeléséve Nem a munkások fizik, erőfeszítésének fokozásévá hanem munkaidejük teli' sebb kihasználásával, job munkaszervezéssel, a begy: korlottsággal és képzettsé: gél, nagyobb ügyességgel t mindenekelőtt hatékony mi szaki fejlesztéssel, korszí rübb berendezések alkalm? zásával kell elérni, hogv ? időegység alatt több legye a termelés. Az elmúlt években a te’ melékenység számításáét csak a termelést végző mur kásák munkaidejét vetté figyelembe, utóbb azonbf mind szélesebb körben rí tértek a termelés végzést ben érdekelt összes műnk. vállaló (munkás és alkalma zott) munkaidejének a figyr lem bevételére. Ebben r esetben ugyan érdektelen“ a termelő egységek abba: hogy a munkavállalókat m lyem állományba sorpljé1 és fokozottan érdé’. >út hogy az összes létszil " helyesen gazdálkodj an^k. ®r. VMtegti Gyula megoldásának lehetőségei; Műszaki és gazdasági tigyvi tel-szervezés automatizáld tt mákra lehet elküldeni a alább; címre: MKT Bárány megyei Csoportja. Pécs. Rá kóczi út 1, Kibacz János tanfolyar,tvezető A VÁLLALATOK gazdasági irányításának megjavításával kapcsolatos törekvések szorosan kapcsolódnak az egész népgazdaság gazdaságirányítási rendszerének felülvizsgálatához. Az ezzel kapcsolatos hivatalos állásfoglalások egyik alapkérdésként az állami vállalatok önállóságának és felelősségének elvi tisztázását vetik fel, a szocialista tervgazdálkodás fejlettségi fokának megfelelően. Ennek során az utasítás jellegű és az anyagi ösztönzéssel párosuló közvetett jellegű irányítás összhangjának igénye ■ jelentkezik. Az állami vállalatokat az állam gazdaság-szervező funkciójának betöltése érdekében hozták létre. E szervezet tevékenységének alapja a szocialista társadalmat átfogó nép- gazdasági terv. E tevékenység megköveteli a végrehajtó szervezetek jelentős önállóságát, külön érdekeltségének biztosítását. Az önállóság mérvét, korlátáit mindenkor a gazdaság- irányítás alkalmazott módszere határozza meg. Az állami vállalatok korszerű gazdaság- irányítási rendszere feltételezi a vállalatok önállóságát, s azt elsősorban azzal az igénynyel juttatja kifejezésre, hogy a vállalatok maguk készítsék el éves, vagy több éves tervüket, önállóan gondoskodjanak a szükséges terv-koordinációról, irányításuk alapvetően gazdasági eszközök segítségével történjék, s központi utasí^sQtot, csak a . legszükségesebb esetekben és mértékben kapjanak. E követelmények érvényesülése feleslegessé teszi a sokszor ösz- szeegyeztethetetlen és összehasonlíthatatlan tervmutatók fenntartását és nagyobb teret enged a vállalati kezdeményezésnek, a józan számításnak, a különböző termelési tényezők legkedvezőbb kombinációjának, a vezetők felelősségteljesebb döntéseinek. Az állami vállalatok célszerű gazdasági Irányításához elegendőnek látszik két olyan feladat központi előírása, amely 1. A fogyasztás mennyiségi. minőségi és időbeli igényeinek legjobb kielégítését, lényegében tehát a használati érték népgazdaságllag legkedvezőbb szinten történő létrehozását, 2. A jövedelmezőség rendszeres növelését kívánja biztosítani. AZ UTASÍTÁSOKRA ÉPÜLŐ gazdasági mechanizmusban a vállalatok teljes termelői kapacitását központilag kötötték le Az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok feladatát központilag csak oly termék tekintetében állapítják meg, melyek felmérése központilag a legcélszerűbb, s népgazdaságilag fontos termékeket érint. Ezzel szemben azokat a szükségleteket, amelyek felmérése decentralizáltan célszerűbb, a vállalatok állanítják meg közvetlen piaci kapcsolatok útján a szállítási szerződések rendszerének fel h asználásával. Az új gazdasági irányítási rr A'lszert a nagyobb vállala- ’> önállóság jellemzi, amely- k azonban a központi aka- megvalósílását kell bizto- ■'ama. Az önállóságból kötet- ' b. de felelősségteljesebb ■i ’kodás lehetősége és kö- - '■ftsége következik az ál- e vállalatok számára. A ’'"'ebb gazdálkodást a v/1 Ki* tt tervmutatók rendszeri lehetővé, s ez fokozott '■'angsúlyt ad a vállalaton belül1 tervezés közgazdasági és műszaki megalapozottságának. Az új gazdasági mechanizmus elsősorban nem utasításokkal, hanem különböző gazdasági emelőkkel, mint • kamatpolitika stb. orientálja a vállalatokat, a vállalati, s közvetve a nép- gazdasági célkitűzések megvalósítására. A vállalatok kollektív anyagi érdekeltségének alapja, s egyben a központilag megszabott legdöntőbb gazdasági tervmutató a nyereség, amelyet a helytelen gazdálkodás következményeként jelentkező büntetőkamatok, terven felüli eszközlekötési járulékösszegek stb. veszélyeztetik, s így a szerződéses kötelezettségek pontos teljesítésére, a rendelkezésre álló eszközök és munkaerők legkedvezőbb felhasználására ösztönöznek. Az új gazdaságirányítási rendszerben a kitűzött célokat csak a vezetés színvonalának emelésével lehet biztosítani. A tervmutatók csökkentése nem jelenti a tervirányítás gyengülését; ellenkezőleg, a vállalaton belüli reális tervezéssel szembeni követelményeket növeli. Az éves tervszám-kötöttségek feloldása, valamint a centralizáltan felmért szükségletek kielégítését biztosító gazdálkodás megtervezése és megszervezése a gazdasági tervezés tudományos színvonalú fejlesztésének igényét követeli. A tervek megállapítása elsősorban vállalati feladat és nem népgazdasági szervektől megszabott feladatterv. A KÖTETLENEBB gazdái kodás nem egyértelmű a felelőtlen és meggondolatlan gazdálkodással, a gazdálkodás fegyelem fellazításával. Az állami és tervfegyelem meg erősítése szükségessé teszí i jogszabályok számának jelen tős csökkentését és a felesle ges, sokszor egymásnak ellent mondó jogszabályok hatályon kívüli helyezését, s olyan he lyes keretjogszabályok alkotá sát, amelyek lehetőséget nyúj tanak a vállalatok vezetőinél a nagyobb hatáskörű gazda sági manőverezésre. A bérek kel és eszközökkel való gaz dálkodásban az állami é tervfegyelmet nagymértékbei erősítheti a túlzott megkötött ségeket tartalmazó anyagellá tásl és bérezési jogszabályol és utasítások egyszerűsítése és a gazdálkodásban a vezetők jogainak szélesebbkörű elismerése. A legjelentősebbnek látjuk az átmeneti korszakban a bér- és eszközgazdálkodás tekintetében a vállalatoknak adott nagyobb önállóságot. A korábbi gazdasági mechanizmusban a bérezés és a gazdaságosság ellentétesen hathattak, mer a vállalatok a bérmutatókon keresztül a béralap betartására ösztönözték, a gazdaságosság rovására is. Az új irányítási rendszer mérlegelési lehetőséget biztosít a gazdasági vezetőknek abban, hogy az adott feladat megvalósítására milyen megoldást választhat; az egyetlen mérce e mérlegelésnél az, hogy a megoldás hatékonysága az optimális gazdaságosságot közelítse meg. SZÜKSÉGES az anyagi érdekeltség felkeltése' a bérgaz- dálkodáshan. Ennek már ma is minden reális lehetősége fennáll, mert a bérplafon nem akadálya többé a termelékenység növelésének) a több munkát végző munkás a végzett teljesítménynek megfelelően kaphatja meg bérét. De szükséges a személyes anyagi érdekeltség biztosítása a fizikai munkások munkáját szervező gazdasági vezetőknél abban a béralapban is, amely a termelékenység növekedése révén, mint járulékos összegek (pl. ebédidőre járó bér, várakozási bérek stb.) megta- 1 karitásra kerülnek, s ugyan- i Így a szükséges nem termeli létszám kialakítására való törekvésben is. Ezáltal a nem termelő létszám nagyságának megállapítása a gazdaságosság, * illetve jövedelmezőség' mércéje alá kerül. A vállalatok vezetőinek önállósága e tekintetben is korlátlan, mivel tervmutatóban sem a létszámot, sem pedig ennek bérét felsőbb irányító szerv a vállalat számára nem rögzíti. Az új irányítási rendszer jelentős lépést jelent a vállalat rendelkezésére bocsátott eszközökkel történő tényleges gazdálkodás felé. A korábbi gazdasági irányítási rendszerben a holtmunkával való gazdálkodás jelentősége alárendelt volt, s ez az eszközökkel, a forgó- és az állóeszközökkel való pazarlásra ösztönzött. Az élőmunka felhasználását sematikusan jellemző termelékenységi értékmutató lényegében a minél drágább anvagok felhasználására ösztönzött, a nyereségmutató lebecsülése a ténylegesen felhasznált anyagok, gépek stb. szigorú elszámoltatásának mellőzésére vezetett. A vállalatok zavartalan anyagellátásának feltétele az, hogy a termelési programhoz a megvásárolt anyagokat valóban felhasználják. A kötetlenebb gazdálkodást lehetővé tevő termeléstervezés előnyeinek kiaknázásához szükség van a termékgazdálkodás jelenlegi, meglehetősen merev rendjének reformjára. A termékgazdálkodás terén a központi gazdálkodás körébe csak azokat a termékeket szabad bevonni, melyek nép- gazdasági jelentőségüknél fogva központi elosztást igényelnek, míg a többi anyagok forgalmát a termelő és felhasználó vállalatok kölcsönös megállapodásai, szerződései biztosítják. AZ ANYAGGAZDÄLKODÄS leírt koncepciója a gazdálkodásért való nagyobb felelősséget igényelt. Az anyaggal való helyes és ésszerű gazdálkodás a vállalat egészének témája, mert előnyeit és hátrányait a nyereségmutatón keresztül az egész vállalat kollektívája viseli. Az új gazdasági irányítási rendszerben elsősorban gazdasági emelők ;egítségével kell az anyaggaz- lálkodást irányítani. Ez ab- jan nyilvánul meg, hogy a öbbletkészletekért fizetendő rámátok és eszközlekötési járulék a vállalati nyereség volumenét csökkenti és így a vállalati kollektíva anyagi érdekeit sérti. A másik fontos terület az állóeszközgazdálkodés. Jelentősen változott a vállalatok beruházási, felújítási és karbantartási tevékenységének szabályozása. A korábbi gazdasági mechanizmusban i vállalati beruházások jelentő: része központi beruházási hitelekből valósult meg, ^ sokszor gazdaságossági számítái nélkül. A beruházások ú rendszere a vállalatok bels< erőforrásainak növelésével le hetőséget ad a legnagyobl gazdasági eredményt nyújti fejlesztésre. Az eddig kettéválasztott fel újítási és karbantartási tévé kenység elhatárolása megszűn és ez a vállalatokat az ön költségen keresztül a szüksé ges felújítások és karbantar tások időben és megfelelő ml nőségben történő elvégzésér ösztönzi. Korábban a vállala tok nem érezték a felújító sokkal való takarékos gazdái kodás szükségességét, mivé azt visszafizetési kötelezett ség nélküli juttatásnak U kintették. Az új eljárással a állóeszközök jó állapotba való megőrzését kell biztos: tani. Ezért a fel nem ha« nált összegeket költségként i kell számolni és a szükség« felújítások és karban tartáao fedezetére, vagy későbbi időpontban történő elvégzésére megfelelő alapot kell képezni. Korábban a prémiumok jelentős részét központilag előírt feladatok teljesítéséhez kötötték. Az új prémium- rendelet jelentős előrelépést biztosít az anyagi ösztönzés területén is. A vállalat három vezetője kivételével a prémiumfeladatok megállapítását a vállalati igazgató hatáskörébe utalja, rábízva azt, hogy a vállalat számára előírt döntő népgazdasági feladatok biztosítása érdekében olyan ösztönzést alkalmazzon, amely a különböző beosztású dolgozók munkájára jellemző és a végső cél elérését. biztosítja. Uj vonása az anyagi ösztönzésnek a nyereségtöbbletből történő prémium kifizetésének lehetősége. Az ösztönzésnek megváltozott rendszere a vezetők önállóságával együtt a felelősséget is emeli és azzal a következménnyel jár, hogy az össz-vállalati feladat teljesítését előmozdító üzemek, részlegek vezetőit jobban dotálják. AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉSBE befizetendő nyereség összege fontos tervrmítató az új gazdasági irányítási rendszerben. A nyereségrészesedés jelenlegi rendszere nem kielégítően ösztönöz a nyereség fokozására. Megítélésünk szerint a nyereségérdekeltségből a szubjektív elemeket ki kell zárni. A tapasztalat azt mutatja, hogy hatékony nyereségösztönzés csak akkor valósítható meg, ha az elért nyereség minden forintjában érdekeltté válnak a dolgozók. Az eredményterv ösztönző jellegét tehát össze kell kapcsolni a vállalati eszközökkel való hatékonyabb gazdálkodással. Ezért az új gazdaságirányítási rendszerben az eredményterv abszolút forint ösz- szegét,- mint minimális feladatot, függésbe kell hozni olyan fajlagos mutatóval, amely a készletekkel és egyéb eszközökkel való fokozott gazdálkodásra nevel, s a nyereség abszolút összegén keresztül a termelési volumen növelésére ösztönöz. DR. VÁRSZEGI KAROLY Adatok—esemén y ek
