Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

Hogyan léphet előbbre t Baranya mezőgazdasága? rr A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak 1965. december 8-i hatá­rozatát, az ár- és bérintéz­kedéseket ma már talán min­denki ismeri és az emberek többsége egyetért az intézke­dései- szükségességével, céljai­val és igazságosnak tartja azokat. Mégis érdemes vizs­gálni. hogy e határozat milyen hatással van az élet külön­böző területeire. Én azt a me­zőgazdasági termelés szem­pontjából. a termelés oldalá­ról vizsgálom', s nemcsak a naraaztok. hanem az effész la­kosság szem szögéből nézem. Ll! Néhány -.adat is mutatja, hogv megyénk, mezőgazda- sása jól fejlődött a II. ötéves lem- időszakában. A mezőgaz­daság szocialista átszervezésé- ' •••*•>.wá*p. erre az idő­S.esik. Megvalósult pár­tunk h^ves célkitűzése: az át­szervezéssel egyidőben növelni iCenyérgabona (vagon! Szarvasmarha (db! Sertés (db) • Baromfi (q) Toiás (1000 db! Tej (hl) \z összes felvásárláson be­lül a termény 149 százalék­kal az állat és állati termék 130 százalékkal, együtt 136.6 százalékkal nőtt 54 cikk fel­vásárlását véve alapul. A ta- n-Sísi szektorban 1960-hoz vi­szonyítva az egy mezőgazda­sági dolgozóra jutó felvásár­lási érték 166,6 százalékkal, a Term .lőszövetkezetekben 170,6 százalékkal nőtt 5 év alatt. Ezekben a számokban csak az állami vállalatok és a föld­művesszövetkezetek által fel­vásárolt cikkek szerepelnek. Ezeket az eredményeket ter­mészetesem elősegítették a me­zőgazdaságban megvalósított beruházások. Többek között felépült több mint 20 000 nagy üzemi szarvasmarhaférőhely és megvalósult sok egyéb be­ruházás 159.7 százalékkal nőtt a traktorállomány. 182 szá­zalékkal a felhasznált műtrá­gya mennyisége. 590 százalék­kal a vegyszerezett terület és 939,7 százalékkal az öntözött terület. Miközben javult a mezőgaz­daság anyagi- műszaki ellá­tottsága, jelentősen csőként a foglalkoztatottak száma és nőtt az életkor.- A mezőgazda­ságban foglalkoztatottak ará­nya az össz. kereső lakosság százalékában 1950-ben 52 szá­zalék volt. 1960-ban 42.9 szá­zalékra. 1965-ben pedig 30 százalék’T. csökkent. Az átlag- élűkor az 1960 évi 48 évről 1984-re. 54-fe növekedett. A nyugdíjasok és járadékosok a tsz-tagfág 28,8 százalékát te­szik ki. de a valóságban enné! rosszabb a helyzet. A tagság­nak- mintegy 45 százaléka ha­ladta r és- a nyugdíjkorhatárt é* jsal azért nem nyugdíjas, mert nincs meg a nyugdíjhoz szükséges évek száma, viszont a “o éves életkort még nem h ’l"dt" meg és ezért nem k; öregségi járadékot. Ez a ■ elyzet. folyamat a mező- gazdasági termelésre káros kihatással van, s ezért nem lehet fenntartani •' tudtuk a mezőgazdaság ter­méshozamát. A felvásárolt különböző termények és ter­mékek mennyisége egyrészt biztosította a lakosság jobb ellátását, másrészt jelentős exportnövekedést tett lehe­tővé. Köztudomású, hogy mező­gazdasági exportunk mintegy 30 százalékkal haladja meg a felszabadulás előtti színvo­nalat és összetételében is je­lentősen változott. Ma a mező- gazdasági exporton belül je­lentős helyet foglal el a hús és' húskészítmények aránya, valamint a gyümölcs- és zöld­ségkonzervek. Az egy főre eső hazai fogyasztás is sokat nőtt, bármilyen cikket is nézünk. Ezt a fejlődést csak úgy lehet elérni, hogy többet termelünk, illetve több cikket vásárolunk fel s mezőgazdaságból mint korábbam. Baranyában az egyes mező- ga^dsságS cikkek felvásárlása 1960-hoz viszonyítva az aláb­biak szerint alakult a tanácsi szektorban • I960: 1965: % 2 064 6 256 207.5 21 818 25 284 115.9 80107 112 299 140.2 2 917 13177 451.7 21 493 38 872 178.5 290 470 359 574 123.8 A határozatnak többek kö­zött célja, hogy ezt a ten­denciát megváltoztassa'T az egész nép érdekében, tehát a munkásosztály és az értelmi­ség érdekeit ts szolgálja. A mezőgazdaságban a ter­melőszövetkezetekben még nagy lehetőségek rejlenek. Ezek kibontakozását, az ön­álló gazdálkodást azonban még számos tényező gátolja. Többek között ilyenek az ön­álló gazdálkodás pénzügyi fel­tételeinek hiánya, a nem ki­elégítő műszaki- anyagi ellá­tás. a viszonylag alacsony jö­vedelem és szociális ellátott­ság. a szövetkezetek egy ré­szében a gyenge színvonalú vezetés, a szakértelem hiánya, valamint a laza munkafegye­lem. A mezőgazdasági termékek és a mezőgazdaságban felhasz­nált iparcikkek árszínvonala — amely 1958-tól 27 százalék­kal nőtt — nem teszi lehető­vé, hogy a szövetkezetek több sége 1 bevételeiből fedezhesse az elhasznált termelőeszközök pótlását. s a felvett hitelek visszafizetését, az. 1962 évi 1 kh-ra eső 86 Ft hitelvi sszn- fi7et,és 1965-re 228 Ft-ra emel­kedett és ez még növekedni fog. De nem teszi lehetővé tagjaik számára a munkás- alkalmazotti nénességébez kö­zelítő szeínélves iövedelmet. valamint a termelés bővítésé­hez szükséges alánok képzését sem. Az árak között? arány­talanságok. egyes irreális te-v előirányzatok azokkal a kö­vetkezményekkel jártak, hogy a célkitűzések gyakran nem estek egybe a szövetkezetek lehetőségeivel és érdekeivel A kialakított tervezési és nénzügyi iránvftási rendszer gátolta az önállóságot, a hely’ lehetőségek és adottságok jobb figyelembevételét, az erőtelje­sebb fedődért, bár az átszer- vezés utáni időben helves és szükséges volt a szövetkezetek érdekében is a gazdasági irá­nyítás központosítása. De ma mór felnőttek a szövetkezetek arra a szintre, hogv a köz- oontosftott irányítást felvált­hatja az önállóbb gazdálkodás rendszere. Ennek megvalósító sál jelenti az úf] tezwtá rendszer bevezetése, a felvá­sárlási árak emelése, hitel­rendezés és az amortizációs alap létesítése. A felvásárlási árak emelé­séből származó többletbevétel jelentős részét az amortizációs alap megteremtésére kell for­dítani. vagvis közvetlenül nem jelent életszínvonal emelke­dést, ha a tavaivi termelés! színt marad. Mégis ezt, az in­tézkedést jelentősnek kell tar­tani a mezőgazdasági terme­lés fejlesztése, az önállóság növelése szempontjából. Ezzel megteremtődik olvan Ű1 pénz­ügyi Man. mellyel a szövetke­zetek maffufc rendelkeznek, ők döntenek a felhasználás médiáról és idejéről. Szinte bizonyos, hogy a felhasználás előtt százszor Is meggondol­ják mire fordítják, s ott hasz­nálják fel, ahol a legfonto­sabb. a leggazdaságosabb, ahol a legrövidebb Idő alatt térül meg. A szövetkezeti parasztság életszínvonalának emelése a terméshozamok növelésével oldható meg. a termés és ter­mékhozamok növekedése hat­ványozott mértékben növeli a bevételeket és így a közös­hói szármázó személyes jőve- ereimet is. A* Ú1 felvásárlási árak ha­tása kedvezó a mezőgazdasági termelésre, illetve a szerződés­kötésre. Ez márts kimutatha­tó. A legfontosabb növények szerződtetése befejeződött, mint néldáu! * kenyérgabo­náé 111 százalékra, a burgo­nyáé 104.6 százalékra. A szük­séges konzerv- és -friss zöld- ségterflletet is lekötötték, bár az összetétel nem mindenben felel meg a követelmények­nek. Az eddig megtett intézke­dések kezdetnek jók. de a Köznonti Bizottság irányelvei az űi mechanizmusról viszont frwrábbj jnté-rVedéseket helvez kilátásba. Fzek tovább botnak az egész péogazda-ság fejlesz­tésére és így a mezőgazdaság fejlesztésére ts m Az eddigi intézkedések és a mechanizmusról szóló irányel­vek. valamint a megyei ta­pasztalatok alanián néhány fontos kérdésre szeretném fel­hívni a fi »veimet. Az utóbbi időben o!v sió­kat hangoztatott és feltétle­nül szükséges önállóságot ha mindenki nem is, de a szövet­kezetek tagjai és verető) na»v jetkeeofjéscej és örömmel fo­ga éták. N"m eevszer esett sző arról Is. how a szővet­W>7etek és a veink termelési kapcsolatban álló vállalatok oevenlő jogúnk vagvis egyen­lő partnerként tárgyaló felek. A régi megszokott gyakor­latról azonban nehezen mon­danak le ezreseik és ha elvileg el is forraőiák a szövetkezetek önállóságát, a gyakorlatban sok n ebé--céggel találkozónk. A szövetkezetek önállóságát mindenki tartsa tiszteletben A termeltető és felvásárló vá’ jalntoknak tudomásul kel1 yenriök hogv eevenlő part­nerek: ők a vevők és a szö- vekezet az eladók. Ez természetesen azt is je­lenti, hogv a szerződéses kö- m1n7oH-c/>aokot mindkét félnek, a sznvetke-7eteknek iS teljesf. teniök kell. Sajnos ma mé° elég nagy azoknak a szövet kezeteknek a száma, amelvek szerződést kötnek és ennek megfelelően felveszik az elé. jogeket. de az árut nem szál­lítják le. jeerföT>bsZÖr Soiát hj- báiukhól A iöyőbein már nem jöhet arpa hivatkozni hr\ev akaratuk pilon, We If-í' Őket a S7er7Őóás megkötésére. A másik ilvgn fontos kér­dés a szövetkezeti demokrá­cia szélesítésié, betartása. Ha va­laha erre szükség volt, akkor ma éppen az önállóság növe­lésével a jelentősége igen nagy. A példák tömegét lehetne fel­sorolni arra. hogy az irányító szervek egyes kérdésekben megsértették a közgyűlés ha­táskörét. A termelőszövetkeze­tek vezetői és tagjai is gyak­ran sértették meg a szövet­kezeti demokráciát. Ezért csak helyeselni lehet a rendszere­sen és szorgalmasan dolgozó tagok követelését: tartsák be a szövetkezeti demokráciát. Az öntudatos tagok helyesen értelmezik és gyakorolják a demokratikus jogaikat, de kö­telességeikről sem feledkeznek meg. Viszont olyanok is van­nak, akik a közösség érde­kére hivatkozva saját egyéni érdekeiket helyezik előtérbe A szövetkezeti demokrácia nemcsak jogokat, hanem kö­telezettségeket is jelent. Az, aki hanyagul dolgozik, nem megfelelően látja el felada­tait, rontja a fegyelmet — megsérti a demokráciát, kárt okoz az egész közösségnek. Harmadik ilyen fontos kér­dés, melyet szóvá szeretnék tenni a mezőgazdasági terme­léssel összefüggő melléküzem- ági tevékenység. Ezzel kap­csolatban szintén sok a meg nem értés, a vita. melynek az a következménye, hogy a me­gyében ilyen tevékenységet gyakorlatilag nem is folytat­nak. Természetesen olyan te­vékenységre gondolok, mely- lyel egyrészt az állandó foglal koztatottságot lehet biztosíta­ni, másrészt lakossági igénye­ket elégítenek ki. Nézzünk néhány példát: évek óta fel­merül a kérdés; vajon mire használják néhány helyen a háztáji gazdaságokban lévő lovakat? Egyrészt saját szállí­tásaik kielégítésére, másrészt fuvaroznak a lakosság és nem egyszer a tanács, a földmű­vesszövetkezetek és más esvéb intézménvek részére. A ház­táji lótartást a szabályok sze­rint fel kell számolni. Viszont gondoskodni kell a jelentkező fuvarigén vek kielégítéséről, mi vei ezt eddig senki meg nem oldotta. Ezért feltétlenül he­lyes. sőt szükséges, hogy a szövetkezetek hozzanak létre fuvarozási részleget a lakos­ság és a közületek ilven irá­nyú igényeinek kielégítésére Régi gond. hogy túl hosszú utat tesz meg az áru a terme­lőktől a fogyasztóin g és ez kü­lönösen sok problémát okoz a friss zöldségnél és gyümölcs­nél, amit a vásárlók jól ismer­nek. Ezért helves lenne az áru útját lerövidíteni oly­módon. hogy az áruk eqv ré­sze közvetlen a termelőktől a fogyasztókhoz jusson. A szövetkezetek közvetlen árusítását kellene elősegíteni az eddiginél jobban, mely az ő számukra sem hátrányos, s a vásárlóközönség érdekeit is jól szolgálja. De ehhez el keli hárítani azokat az aka­dályokat, melyek lehetetlenné teszik a közvetlen árusítást. Ilyen kezdeményezés már többször volt, de közbejött okok mindig különböző ér­dekekre hivatkozva meghiúsí­tották a megvalósulást. Most ismét van kezdeményezés, de. nagyon lassan valósul meg mert sok a vitatkozó, az ag­gályoskodó, de kevés a konk­rét segítség és támogatás. A szövetkezeteknek csak java­solhatjuk: minél többen nyis­sanak elárusító boltokat. a la­kosság jobb áruellátás« érde­kében, na meg saját érde­kükben is. Az is elképzelhető, hogy "fives intézménvek, üzemi kon vb ó'- is közvetlen e terme­lőktől szereznék be áruszük- ségleteik egv részét, természe­tesen szerződéskötések alap­ján. Ennek természetesen tet­Hosználjuk ki Jobban az állati férőhelyeket! Baranya megye állattenyész­tése a II. világháborút meg­előző évtizedekben is jelentős helyet foglalt el az ország állattenyésztésében. A 100 kh mezőgazdasági területre jutó számosállat létszáma 1935-ben pl. 6,8 darabbal volt maga­sabb az országos átlagnál, je lenleg Baranya a negyedik helyen áll az országban. Me­gyénk természeti és közgazda­ság! adottságai, valamint az itt élő parasztság tenyésztői hagyományai igen kedvező feltételeket biztosítanak a szo­cialista nagyüzemi állattenyész téshez. A nagyüzemek k tásánál általában a mezőgaz­dasági üzemek figyelembe vét- ték a helyi állattenyésztési adottságokat. A jelenlegi állat­tenyésztési ágak azonban elté­rést mutatnak a hagyományos tói: jelentősen csökkent a ló- állomány. csökkenő tendenciát mutat a szarvasmarha, lénye­gesen megnövekedett a sertés- és juhállomány. Változások vannak a fajta összetételben, is. A sertés- tenyésztésben a mangalicát nagyüzemeinkben felváltották a húsjéllegű sertések, juhállo­mányunknál a régi úgyneve­zett ciketa állomány helyébe általánossá vált a magyar fé­sűs merinó. Változás történt a baromfiállományban is a ré­gi, kisparaszti hasznosítású ba romfiállomány mellett jelen­tős szerepet kapnak nagyüze­meinkben az intenzívebb faj­ták. A megye sajátos települési viszonyai következtében a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének idején sok kis terme­lőszövetkezet alakult. Az állat- állomány összevonása a közös mtmka beindítása érdekében szükséges volt, ezért minden termelőszövetkezet kapott bi­zonyos beruházást nagyüzemi férőhelyekre. Perspektivikus majortelepítési tervekkel eb­ben az időben még nem ren­delkeztünk, emiatt a tsz-ek egyesülése folytán a jelenleg kialakult helyzetben is több korábban megépült nagyüzemi férőhely korszer fittemmé vált vagy az egyesülés folytán más eéöra használják, eseten­tétele ar. akadályok elhárítá­sa és a tiltó rendelkezések megváltoztatása. A nagyobb kertészettel rendelkező tsz-ek helyesen tennék, ha kisebb tartósító részleget hoznának létre, a frissen nem értéke­síthető, vagy egyébként is tönkremenő termelvényeik fel dolgozására. Ezzel jelentős mennyiségű árut tudnának megmenteni és a lakosság ilyen irányú igényel jobb ki­elégítéséhez is hozzájárulná­nak. Bár a mezőgazdaságban munkaerőhiány van, mégsem megoldott a tagok egy részé­nek állandó foglalkoztatása, különösen a téli hónapokban, mivel a mezőgazdaságban je­lentkező munkák egy része — és nem is kis része — idény­jellegű. Meg kellene találni a módiát annak, hogy bizo nyos háziipari tevékenységgel és vállalatokkal kooperálva munka- és kereseti lehetősé­geket biztosítsanak a téli hó­napokra is. Egyes háziipari szövetkezetek, vagy állami vállalatok megállapodást köt­hetnének a termelőszövetkeze­tekkel. mely szerint a téli hó­napokban bizonyos munkákat elvégezne a szövetkezet, eset­leg megengedné tagjainak a bedolgozást. Nesvcdik kérdésként vetem fel a jövedelemelosztás körű1) problémákat. Már sok javas­lat látott napvilágot, de ter­mészetes. hogv ebben sem le­het sémát adni, mive! a fel­tételek és körülmények Is igen változóak. Talán éppen ez az oka annak, hogy a tarkaság igen nagy, szinte ahány szö­vetkezet van, annyi formával találkozunk. Nem célom bí­rálni az egyes formákat, a kialakult módszereket, csak fel szeretném hívni a figyel­met néhány fontos kérdésre Csak azt lehet elosztani, ami van, viszont az elosztási forma meghatározója is lehet a termelésnek és így az el­osztható iövedelem nagyságá­nak is. Ezért nem lehet kö­zömbös az elosztói módszer, mindenekelőtt abból a szem­pontból, hogy igazságos-e és ösztönöz-e a termelésre vagy •am. ja «Mcaatt aannfcán ként éppen üresen áll. Ez év január 1-től érvény­ben lévő, az állattenyésztési érintő új felvásárlási árak feltétlenül indokolttá teszik* hogy mindenegyes termelő- szövetkezetben a tervkészítés ideién felülvizsgálják' a ren­delkezésre álló és mée hasz­nálható nasvüzemi férőhelye­ket és meetaláliák ezen épü­letek üzemeltetésének módját és lehetőségét. Annál is inkább fontos ez. mert a III. ötéves tervben kapott szerényebb beniházásf összegeket sokkal célszerűbb a már meglévő végleges ma- : Cirokban énült állati férőbe- Ivek járulékos henibárásé-a — víz, villanv, úthálózat, gé­pesítés — felhasználni. Az elmúlt év folyamán le­folytatott vizsgálat anvagáhii megállapítható, hogv a ren­delkezésre álló férőhelyeket, szarva smar hatén vésztés vonat­kozásában az állami gazdasá­gok mintegy 90 százalékra a termelőszövetkezeték pedig 9» százalékra használták ki. — Kedvezőtlenebb a tehénistál­lók kihasználása, mert az ál­lam! gazdaságoknál a félév­ben csak 84 százalékra, a ter­melőszövetkezeteknél pedig 91 százalékra voltak kihasználva ez»k a férőhelyek. Ha a juhtenvésrtést érintő árakat is részletesebben átta­nulmányozzuk, feltétlenül ar­ra a következtetésre kell lut- nunk. hogy a másra nem hasz­nosítható énöletekhen luhá- S7attal Is érdemes foglalkozni. A gvaniú ára 70 forintra emelkedett, ielentősen növeke­dett a vásőluhok ára is, ér­demes foglalkozni pecserive- báránvok nevelésével és fel­nőtt juhok hizlalásával Is. Helves a baksai kezdemé­nyezés is, ahol a kisüzem fl. háztáji férőhelyeket is gazda­ságosan használták ki baromfi tenyésztésre. Végső fokon min­den mezőgazdasági üzem ma­ga dönti el. hogy az üres állaiS férőhelyeket hogyan hasznosítja, lényeg az, hogy minden férőhely W legyen használva a tsz-tagság és a népgazdaság javára. Szabó József kell alapulnia az elosztásnak. Az egyes ágazatok között a kereseti lehetőségeik arányban legyenek s a magasabb telje­sítményre, illetve termésho­zam elérésére serkentsenek. Az elosztási forma tegye köz­vetlenül is érdekeltté a tago­kat abban, hogy jól dolgozza­nak, takarékoskodjanak, vi­gyázzanak a társadalmi tulaj­donra, hogy csökkenjenek a termelési költségek, nőjenek a hozamok. Évről évre növekszik azon szövetkezetek száma, ahol a pénz.beni díiazásra térnek rá. Ezt helyeseljük, sőt javasoltuk is ennek bevezetését minden­hol, ahol a feltételek megvan­nak. Ahol a feltételek még nincsenek meg, ott törekedni kell a megteremtésükre. Ötödik problémaként ve­tem fel a szövetkezetben mű­ködő különböző bizottságok munkáiénak javítását, melyek ma még közel sem töltik V szerepüket a szövetkezetek többségében. Az önállóság nö­vekedésével párhuzamosan fej tétlenül javítani kell a belső ellenőrzést, ezért most fő kér­dés az ellenőrző bizottságok életképessé tétele, ha szüksé­ges az átszervezése, hog” munkájuk megfeleljen az új követelményeknek. Végül a háztáji gazdaságok­ról csak néhány gondolatot. Ezzel a kérdéssel az utóbbi idő­ben sokat foglalkoznak a kü­lönböző szervék és maguk a szövetkezetek is. Ennek elle­nére szükséges hangsúlyozni, hogy a törvényes keretek kö­zött minden lehető segítséget meg kell adni a háztáji gaz­daságok fejlesztéséhez. Néhány olyan gondolatot vetettem fel, amelyeken érde­mes vitatkozni, de föléé a p'eg oldás útlát keresni Ha a tár­gyalt kérdésben előbbre íu- tunk. feltétlenül az egész la­kosság érdekeit szol vél i"k, mert a több termés több árut a több áru bőségesebb piláfért és magasabb életszínvonalai biztosít. NOVICS JÁNOS a Megyed Pártbizottság tftkfaa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents