Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
James Baldwin és a „Blues... A délszlávok harmadik hullámának érkezése a török Baranyából való kiűzése után történt, amikor 1690-ben a török csapatok visszafoglalták Belgrádot és a császári csapatok elhagyták a Balkánt. A töröknek a Balkán területéről való kiűzését az akkori had- vezietőség csak úgy látta sikeresnek, ha ezt a harcot a délszláv népek felkeléssel támogatják. Ezért a birodalmi kancellária 1690 április és augusztus 27-i felhívásában a császári hadsereg támogatására azzal az ígérettel szólította fel a délszláv népeket hogy ha- a hadjárat a töröknek kedvezne, I. Lipót megengedi. hogy a török bosszúja elől hazánkba telepedjenek át. Ugyanakkor megtartja öktet régi jogaikban, főként görög-keleti vallásuk és vajda választásuk szabadságában é* mindabban, amit a török uralma előtt élveztek. A balkáni vereség UTÄN a szerbek végleg elestek attól a reménytől, hogy hazájuk a török iga alól felszabaduljon. Félve a török bosszújától, Csarnojevics Arsen ipeki pátriárka vezetésével a szerbek tömegesen hagv ták el ősi lakhelyeiket, 37 OÍK —40 000 család, egyesek szerint 200 000, mások szerin4 500 000 lélekszámmal jött Ma gyár országra, illetve kapót4 menedéket A hazájukat elhagyó délszláv népek Popovic J. Dusán szerint Bácskánál és Eszéknél léptek Magyarország területére, majd útjukat Buda felé folytatták. Eszék felől mintegy 60 000—70 000 menekült jött be, legnagyobb része Ö-Szerbiából és Metohi- jéből, kisebb részük Horvátországból és a Dráván túli területekről. A délszlávok . Baranyába való özönléséhez még hozzájárult az is, hogy 1686-ban félelmetes éhínség pusztított Boszniában. A lakosság fakéregből sütött kenyeret, sokan éhen haltak, az éhínséget a pestis követte, ezért nagyon sokan otthonaikat elhagyták és Dunántúl déli területeire vonultak. Ezek egy részével jöttek be részben a baranyai sokacok és bosnyákok, akiknek letelepítését Radonay M. Ignác pécsi püspök szorgalmazta 1686—1703 között, hogy a visszaszerzett püspöki és káptalani birtokra; Németire, Szalántára, Keszüre. Kökényre, Pogányra, Málomra, Szőkére menjenek. Ezt Igazolja az 1695-ös összeírás, ahol a helynév után fel van tüntetve, hogy Boszniából jöttek. A délszlávok utolsó betelepítése Baranyába 1720—1750 között ment végbe, amikor III. Károly szerbeket helyez el Borjáéra, Töttösre és Pocs- ra, Mária Terézia pedig Borjáéra. A délszláv népek történetében ezzel a vándorlással az első nagy időszak, lezárult és megkezdődött az ú) családi fészek kialakítása, amelyet a vallási villongások és a Rá- kóczi-szabadságharc megzavart, és amellyel a délszláv népek vándorlásuk második szakaszába léptek. Sárosán György muzeológus ff « Pénteken mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház a kiváló amerikai néger író első színművét, s az Ének Charlie úrért külföldi siker- sorozata után nem nehéz megjósolni, hogy alighanem az évad egyik legnagyszerűbb színházi élményére számíthatunk. Ezt a „gyanúnkat” erősítik a színház előkészületei, a legjobb erőket mozgósító szereposztás, és mindenekelőtt maga az igen értékes színmű. Pedig James Baldwin nem is drámaírónak' indult, hanem elbeszélőnek, esszéistának és kritikusnak: regényeivel, elbeszéléseivel, esszéivel emelkedett a második világháború utáni amerikai írónemzedék elismert művészeinek sorába; ezekért kapott egymás után értékes művészeti díjakat. Magyar nyelven is csupán két elbeszélése jelent meg nemrég a Nagyvilágban. Az elbeszélés az amerikai irodalom legfontosabb műfaja: olyan erős, értékes hagyományai vannak, mint nálunk a költészetnek. Ebben a műfajban a legnehezebb az elismerésig emelkedni, a néger író pályája mag kiváltképpen nehéz Amerikában. Baldwin 1924- ben született New-Yorkban, egy harlemi világi prédikátor fia, s már gyermekkorától, eszmélése első percétől kezdve végigkíséri a négerek elleni fajgyűlölet, a számtalan megaláztatás, poikoljárásnak is beillő útját. A drámában, s főként Richard alakjában az ajánlás szerint Madgar Evansnak, nyílt utcán agyon lőtt néger társának állít emléket, de a jellemet s a környezetet érezhetően saját ifjúkorának élményeiből, belső feszültségéből formálta. A 40-es évek végén Baldwin Európába utazott, hosz- szú éveket töltött Párizsban s egy svájci falucskában. Ezekben az években érett íróvá, világnézete megszilárdult, s gondolkodásában felszabadulva tért vissza Amerikába. Maholnap hazaérsz c., magyarul is megjelent elbeszélésében írja meg párizsi élményeit, nyíltan feltárja rokonszen- vét és személyes kapcsolatait a Franciaországban élő algériaiakkal, s főképpen állandó témáját: a fehérek és feketék viszonyát, ellent mondásait. Az 50-es évek második felétől sorra megjelenő műveinek legfőbb problémája ettől kezdve a négerek és fehérek ellentéte; erről szólnak regényei (Go Tell It on the Mountain, Giovanni’s Room, Another Cointry), elbeszélés-kötetei (Prizes Stories, 1959) és nagy visszhangot felkeltett esszé-kötete (The Fire Next Time) egyaránt. Nemcsak az integráció hívei ellen küzd, akik a négert másodosztályú állampolgárnak tartják, hanem a liberális fehér magatartás ellen is, amely hangsúlyozott előzékenységével szintén sérti a négert. Baldwin a teljes egyenlőség híve s annyira belülről érzi és szemléli a faji kérdést, hogy még az amerikai Dél életét kiválóan ismerő Faulkner négerábrázolásával is szembefordul egyik tanulmányában. Valószínűleg a néger léleknek ez a teljesen belső, az ösztönök mélyéig hatoló ábrázolása lesz a magyar néző lei'meglepőbb élménye az új dráma megtekinI I tésekor, hiszen köztudatunkban még a helyes álláspont Is inkább csak a fehérek néger-szemlé- E létén keresztül alakulha- * fcott ki- Baldwin egyes mű- ■ veiben a túlzottan belső I szemlélet hibákhoz is veze- * tett, a néger-kérdést néha ■ leegyszerűsítette a nemek I harcára, elfedve ezzel a fontosabb, társadalmi mozgatórugókat. Ügy érezzük, drámája mentes ettől a hibától, s bár a néger kérdést Itt is a legmélyebb ösztönökig feltárja s jelentős szerep ■ jut a nemek harcának, sőt | a fehér és néger „szék- szuális versenyének*’ — a I mű arányai nem torzulnak | el, mert jól megalapozott és kifejtett' a gazdasági. I társadalmi ellentét is, ame- | lyet csak hibás rendezés fedhet el, ha túlhangsúlyozza a lényegtelenebb mozzanatokat. A drámát az 1963/64-es évadban mutatta be először az Actors’ Studio Theatre az amerikai színházi világ középpontjában, a Broadway-n — nagy sikerrel. A Blues for Mister Charlie most hozzánk Is eljutott —, s érdeklődéssel várjuk a pénteki bemutatót. Szederkényi Ervin Délszlávok Baranyában/ * Őslakosok vagy betelepültek? ? Miről vallanak a történelmi források? \ | Uortnét, mikor, hányán jöttek? { A BARANYAI DÉLSZLÁVOK eredetével és történetével több kutató foglalkozott (Unyi, Bemárdin, D. J. Popovic, Paridurovic, Czirfusz János, Baranyai Tivadar stb.), de egy összefoglaló dolgozat sem íródott e népcsoportokról. A néprajzuk ugyancsak feldolgozatlan és ismeretlen. A baranyai délszlávok megjelölésére a különböző források sokac vagy rác elnevezést használnak, ez pontatlan és téves. A rácokon a Szerbiáiul betelepült právoszláv vallású szerbeket értjük, a bosnyákok és sokacok alatt pedig a Boszniából betelepülő katolikus és právoszláv vallású délszlávokat A történelmi. néprajzi, statisztikai munkák általában a bosnyá- kokat is sokacoknak vélik, ugyanakkor a bosnyákok magukat soha sem nevezik sokáénak, hanem bosnyáknak, anyanyelvűket nem horvát vagy szerb nyelvnek, hanem bcenyáknak mondják. A bosnyákok és a sokacok betel épülésé megyénkbe Bősz. nia-Hercegovina különböző területéről történt. Mindkét népcsoport kultúrájában nagyon sok az azonosság, talán ezzel is magyarázható, hogy a bosnyákokat is sokacnak nevezték eL A Dráva menti horvátokat ugyancsak sokacoknak hívják, ez az elnevezés is téves, mert kultúrájuk nem a Boszniából betelepült délszlávokra, hanem a Dráván túli horvát területékre utal. ök magukat horvátoknak nevezik. Etnikailag a délszlávok nap jainkban három sokac, egy bosnyák és horvát csoportot alkotnak. Legnépesebb csoportot a sokacok képezik. Településeiket Pécs—Mohács kö_ zotti műút vonalától balra és jobbra Mohácsig, valamint Alsóezentmártontől délre eső területeken, míg a horvátokét a megye Dráva menti falvaiban találjuk. A bosnyákokat (Pécsett) Pécstől délre, a siklósi, és siklós-villányi ; műút mentén és a Siklósi hegy vonala között elterülő falvakban találjuk. A rácok (szer- : bek) napjainkban a megye ' keleti és déü részén elszór- 1 tan laknak. A bunyevácoknak : megyénk területén önálló te- 1 ]épüléséi «oha sem voltak, a I meglévő néhány bunyeváe i család bácskai települő. A baranyai délszlávok eredetéről és a nemzeti bovatar- í ozá/sukról kialakult jogosa- ' láv és magyar kutatók néz»- 1 teát két csoportra oszthatjuk. A kutatók egy része aztigyek 1 szik bizonyítani, bogy a soka. i cok a honfoglaláskor itt talált i szláv őslakosságnak az egye- 1 nes utódjai lennének, akik a í VI—VII. században teleped- j tek lei A másik csoport azt l állítja, hogy a honfoglalás < után (X—XVI. sz.) a török I hódoltságot megelőzően Bara- l nyában nem voltak délszláv : települések. i Mindkét nézetet — a nyelvi és okleveles emlékeink össze- f gyűjtése alapján — így nem 1 fogadhatjuk el. A ma éló ba- j ranyai sokacokat, bosnyáko- ' kát, szerbeket és a horváto- 1 kát semmiképpen sem te- ' kinthetjük a honfoglaláskor c itt talált szláv népelemek r egyenes leszármazottainak, ' akik megszakítás nélkül éltek ' itt, hanem jövevényeknek, 1 akik az elmúlt évszázadok 1 alatt jöttek be önként, hívás- * ra, vagy kényszerűségből. A rendelkezésünkre álló források alapján a baranyai délszlávok bevándorlása há- : rom nagy hullámban ment végbe. A szerbek első vándor- 5 lása hazánk felé IV. László ® idejében 1286—1290-ben indult el, amikor Drina és a ^ Morava közt elterülő bánsá- . got és Boszniát IV. László só. gora, Drágutin István szerb király kerítette hatalmába. 1 Ezt követően a magyar kirá- c lyok igyekeztek a szerb des- ] potákat és földbirtokosokat ( minél jobban a magyar koronához kötni. Ennek érdeké- ' lien » hrwznini bánok között 1 magyar földbirtokot osztanak szét. így Boric bánnak a XII. században, már Szlavóniában, Prijezda bánnak a XIII. században Baranyában voltak birtokai. Ezt bizonyítja XI. Gergely pápának az 1376-ban a bosnyák ferences rend tartományi főnökéhez intézett levele, amelyben megengedi: a boszniai ferencesek munkaterületüket kiszélesítsék Magyarországra. többek között a pécsi egyházmegye területére, mivel, hogy az itt élő szlávok nyelvét a magyar papság nem érti, éppen ezért lelkileg nem gondozhatja. Orbán pápa 1386-ban elismerését fejezte ki Lajos királyunknak, hogy a Csanádi, kalocsai és a pécsi püspökkel : egyetértve hathatósan támo- 1 gáttá a bosnyák ferenceseket ! az újonnan áttértek lelki gon- ] dozásában. E levélből már az > is világosan kiderül, hogy 1 boszniai ferencesek elsődleges ' tevékenysége nem a bévándo- < rolt délszlávok lelki gando- ] zása, hanem azok római katolikus egyházhoz való térítő- ) se volt. A BETELEPÜLÉSRE VO- ] NATKOZÓ első megegyezés 1 Magyarország és Szerbia között 1 a nikápolyai csata (1396) után 1 jött létre, amikor Zsigmond király felismerte, hogy a tö- i rök hódítás nemcsak a déü- s szláv népekre jel érit veszélyt, hanem a magyarok számára 1 is. A megegyezésben, amely 1 1403—1404 között jött létre 1 Zsigmond király István szerb i despotának a török kérdésben i szabad kezet adott, ugyanak- i kor megajándékozta több sze_ rémségi városával és birtokával, 1404-ben pedig megyéjének főispánjává nevezte ki. j A szövetség létrejötte vilá- t gosan igazolja, hogy az első r betelepülők között ott találjuk i a volt uralkodó családokat, , azok hozzátartozóit, alattva- ) lóit, harcosait, akik török elől t menekülve személyüket és j vagyonukat igyekeztek meg- ■, védeni, de velük egyidőben t jelentős számú jobbágynépes- { ség települ le. A török balkáni hadjáratok j megindulása után Brankovics Györggyel számos szerb föld- birtokos és ribntegy 80 000 T főnyi szerb népesség jött be I hazánkba. Ezt igazolja 1436- 4 ban Marchiai Jakab levele, . melyben engedélyt kór a Szentszéktől, hogy a gondjaira ' bízott bosnyák ferencesek 1 Magyarország határain belül s néhány zárdát elfoglalhassa- ( A Szerbia, majd Bosznia- m Hercegovina eleste után gf délszlávok emigrációja Bá- ® nátba, Szerémséglbe, Bácská- g ba, Baranyába még erőtelje- ” sebb, különösen Mátyás ide- í jében, aki minden eszközzel \ támogatta a szerbek bevándorlását Magyarország déli 3 területeire, mert az újonnan J betelepülők alkalmasnak bizonyultak a déli határok meg.® védésére a török ellen. Mátyás király a pápának« írt egyik levelében írja, hogy! 1483 január 12-től. az utolsó" évben ©él-Magyarországra« 200 000 délszláv költözött be.B Mátyás király a hontalanná® vált délszláv lakosságnak nem« csak otthont biztosított, ha-M nem igyekezett azokat ked-® vezményben részesíteni. Így« 1481:3,4. kiadott törvényeik-■ kelyek a beköltözött délszláv" lakosságot a papi tized alól« felszabadítja. . ■> 1465-ben Brankovics Zmáj_ — Vukkai ismét több ezer» főnyi menekült szerb család | érkezett hazánkba. 1481-ben Kinizsi Pál szerbiai portyá-1 zása alkalmával 50 000 főnyi J szerb és török foglyot hozott magával, n. Lajos uralkodá-1 sa alatt közel százezer főnyi J szerb özönlött kisebb rajokban Magyarországra. Jáffics adatai szerint II.® Ulászló király uralkodása» alatt Szerbiából. Morava mel-Bj lékéről, Stilyónovcs István® despota vezetésével 1508-ban B végbement egy nagy szerb be-j| település Siklós környékére.® Az 1554-es adóösszeírás arra enged következtetni, hogy a délszlávok (szerbek, bosnyákok, sokacok) nemcsak Duna—Tisza közé telepednek le, hanem Dunántúl déli területeire, így Baranya megyébe is. A megye adózói közül érdemes figyelmet fordítani a „Tót” vezetéknévre és a „pimitre, Petre, Mátda, Már- ko, Branko” keresztnevekre. Ezek a keresztnevek világosan bizonyítják, hogy viselőjük délszláv jobbágyok lehettek. A tömegesen előforduló „Tót” jobbágynév már több bonyolultságot mutat, mert napjainkban ez a név mind a magyarság, mind a délszláv lakosság között egyaránt meg. található. Viszont az összeírás idejében Szlavóniából Baranyába menekült magyar és dél szláv jobbágyokra is vonatkoztatható ez az elnevezés, mivel Szlavóniát magyarság is lakta, ugyanakkor ezt a területet „Tótországnak”, míg a délszláv jobbágyokat „tótoknak” nevezték. E keresztnevek és a vezetéknév arra, enged következtetni, hogy az 1554-es adózók között több volt a szláv adófizető, mint ahogy ez az adatokból kikövetkeztethető. Ugyanakkor az adóösszeírás alapján feltételezhető, hogy a XV. század és a XVI. század elején a török Balkánon való erőteljesebb előretörés következtében a délszlávok különböző csoportjainak betelepülése a megye területére nagyobb méretű lehetett, mint ahogy ezt a történelmi források bizonyítják. A délszlávok betelepülésének második nagy hulláma Baranyába 1526, a törők megszállás után történt, amikor Baranya magyarlakta falvainak nagy része elpusztult, a megmaradt kevés lakosság egy része pedig elmenekült A kipusztult falvak helyébe a török Bosznia-Hercegovinából különböző Időben, bevándorlókat telepít le, s hivatásuk és kötelességük volt hogy a hadsereg élelmezéséről gondoskodjanak. 1552-ben Dunaszekcsőn 41, Dombón 21 martalóc katonát telepít le, míg 1577-ben Siklós vár török parancsnoka 000, a pécsi bég 450, Szigetváron 100 főt. A második letelepítés alkalmával Siklós környékén 3600, míg Pécs közelében 2700 délszláv állapodik meg török parancsra. A boszniai püspök megemlíti. hogy a tíz év alatt az elviselhetetlen terhek miatt több mint kétezer katolikus család költözött ki Boszniából és helyezkedett el Magyarország területén. Ezek a bosnyákok legnagyobbrészt Baranyába kerülték, ahol egész községeket foglaltak el, pL „Pogánt”, vagy a régi lakosok mellé telepedtek le, pL Szigetvár, Birján, Szőke, Udvard, Bogád és Pécs. A grabovcai Évkönyvből látható, hogy a török vezérek a Magyarországon élő délszlávokat bizonyos előjogokban részesítik. A budai vezér a délszláv lakosságnak akarata szerint templomokat engedélyez építeni és az elvadult földek korlátlan meny. nyifiégű irtását A TÖRÖK a XVI. sz. második felétől nemcsak a megye déli, hanem nyugati részét is délszláv lakossággal telepíti be. Szláv lakosságot találunk Zselicségben: Mazs- gön, Ibafán, Almáskeresztu- ron, Tormáson stb. Hasonló a helyzet a megye keleti és délkeleti részén, ahol a török 1570—1571-ben újabb betelepítést hajt végre, ekkor népesíti be Mohács környékének pusztáit és Izsóp, Darázs, Töttös falvakat. E területen a délszláv lakosság letelepítése oly nagyméretű volt hogy 1625-ben a jezsuiták Ivkovics Tamás bosnyák püspöktől kapott felhatalmazással megkezdték Pécsett és Pécsvárad felé eső községekben a még katolikusnak megmaradt, hívek lelki gondozását Mohácsi sokacok
