Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
A gazdaságirányítási rendszer reformja VII. Az új gazdasági mechanizmusról NAPJAINKBAN általánossá vált annak felismerése, hogy a helyes gazdaságfejlesztési célkitűzések megvalósítása egyre több nehézségbe ütközik. Az utóbbi években a termelés kevésbé tudja kielégíteni a fogyasztóknak a termékek jobb minőségére és bövSbß" választékára vonatkozó jogosan növekvő Igényeit. Az-ipar műszaki fejlődése nem mindig tud lépést tartani a nemzetközi versenyben diktált' gyors ütemmel, a termékek minősége, választéka sok esetben nem megfelelő. Egyes termékekből a készletek felduzzadnak, miközben más. termékekből hiány van. Gyakori a beruházási eszközök nem elég hatékony felhasználása, sőt pazarlása Is. Általánossá vált- annak a felismerése is. hogy az előbbiek kiküszöbölése érdekében javítani kell a munkát, fokozni kell a gazdasági vezetők és dolgozók felelősségérzetét, mert a hibák főként emberi fogyatékosságból, a gyakori felelőtlenségből, hanyagságból és hozzánemértésből származnak- El kell ismerni, hogy ebben sok az igazság. A gazdasági életben jelentkező hibák sokszor valóban egyszerűen csak hanyagságbői vagy tudatlanságból származnak és ezek ellen-a jövőben az,erély, a fegyelmezés, a tanítás vagy altár a büntetőjogi felelősség- revonás eszközelvéi is küzdeni kell. De « közgazdasági kutatás az ismert jelenségek okának mélyreható elemzése feltárta: a szubjektív emberi magatartásból eredő hibák mellett nagyobb szerepet Játszik az, hogy a jelenlegi gazdasági mechanizmusunk nem megfeleld. Gazdasági mechanizmus vagy gazdaságirányítási rendszer fogalmáin azoknak az eszközöknek ók módszereknek az összességét értjük, amely- lyel a szocialista állam akaratát. gazdasági célkitűzéseit megvalósítja. Ide tartoznak: a népgazdasági tervezés rendszere, az árrendszer, a bérezés rendszere, a vállalatok anyagi ösztönzésének a rendszere, a beruházások megvalósításának a módszerei stb. A gazdasági mechanizmusnak a jelenlegi elképzelések szerint két alaptípusa van: a centralizált modell és a decentralizált modell, .,, , A centralizált modell jellemzi je: a vállalatok gazdasági tevéken ységénéfc a népgazdasági terv lebontásával való meghatározása, < a beruházások, munkaerő, bér. -anyag .fel- használásának központi meghatározása. a tervek végrehajtását célzó anyagi ösztönzés alkalmazása. A centralizált modellben az áru és pénz viszonyokat a vállalatok csak mint passzív mérőszámokat használják fel — amennyiben bevételeiket egybevetik kiadásaikkal. Mint az eddigiekből félismerhető — jelenlegi gazdasági mechanizmusunk ezt a centralizált modellt ' tartalmazza. Ez a gazdasági mechanizmus megfelelt a népgazdaság eddigi, felszabadulás óta eltelt korszakának, amely extenziv fejlődési szakasznak nevezhető. Eddig ugyanis az ipari termelés gyors növekedését elsősorban a foglalkoztatottság gvors növekedésé biztosította. Továbbá olyan feladatok megoldása, mint a háborús károk pótlása, az erőforrások koncentrált felhasználása a nehézipar gyors ki- fejlesztése ‘érdekében. Ezeknek a feladatoknak a contra- ”záit mechanizmus megfelelt» Ma mér egészen más jellegű feladatokat kell megő’Ununk. Napjainkban • vétoedésót etoőeoeban a technika fejlesztésével, a munka . termelékenység növelésével lehet csak biztosítani, mert a foglalkoztatottság további növelésének lehetőségei lényegében kimerültek. Továbbá, gazdaságunk megnőtt és ezáltal összetettebbé, komplikáltabbá- vált, egyre nehezebb minden részletének központi tistVu tanításokkal1 való szabályozása. Állandóan és jogosan növtekednefc a fogyasztók igényei' az árvik választékával, minőségével szemben. ‘ Országunk sajátos természeti feltételeiből adódóan egyre növekszik a külkereskedelem jelentősége, már ma is a külkereskedelemben realizáljuk a termelt nemzeti jövedelem 35%-át. Ebből következik, hogy rugalmasan kellene alkalmazkodnunk mind a tőkés, mind * szocialista országok piacainak igényeihez és főként a korszerűség, a minőség .és szállítási határidők betartásában egy« éleződő versennyel kell nvigküzde- nünk. Ezek a változások azt a követélményt támasztják a termeléssel és annak egységeivel, a vállalatokkal szemben, hogy az eddigieknél sokkal rugalmasabban alkalmazkodjanak a gyorsan változó bel- és külföld! kereslethez, bővítsék a termékek válaszbékát, növeljék azok m:- nőbégét és technikai szín-.' vonalát,' minden lehetőséget használjanak kt a termelés költségeinek csökkentésére, a technika fejlesztésére, rugalmasan ffleszfoedjenek bele a nemzetközi munkamegosztásba. EZEKET a szerteágazó friadótokat már lehetetlen központi tervmutatókba foglalni és utasításokkal megoldani annak ellenére, hogy az utóbbi években a tervezési rendszerünket sok vonatkozásban tökéletesítettük. A tervezés központi szervei, az Országos Tervhivatal és a minisztériumok tervosztályai túl vannak terhelve gazdasági döntésekkel, ugyanakkor jelenlegi mechanizmusunk rendkívül szűk keretet szab á vállalat! döntések számára — a vállalati kezdeményezéseket megöli, a vállalatok vezetőiben tisztviselői vonásokat fejleszt ki, a vállalatok „eredményes" működésének feltételévé válik a laza tervekért folyó alkudozás, sőt a tecvesítéstől való félelem miatt a tartalékok eltlt- kblása. A vállalatok kockázatvállalása és felelőssége rendkívül csekély. Az előbb említett feladatok rugalmas megoldásán vállalatokon múlik, de ezeket a tartalékokat kötelező tervmutatókkal felszínre hozni nem lehet — csak a vállalatok nagyfokú önállóságának megteremtésével. A jelenlegi centralizált mechanizmust jellemzi továbbá a széleskörű, közel egymillió termékre kiterjedő központi ármegállapítás. Ezeknek az áraknak gondozása, vagyis az állandóan változó értékhez, illetve termelési- árhoz, valamint a kereslet-kínálat követelményeihez való igazítása túlnőtte a nem csekély apparátussal rendelkező központi ármegáTlapító szervek kapacitását. A decentralizált modell nyilvánvalóan ellenpólusa a jelenleg alkalmazott centralizált mechanizmusnak. A dön lések nagyrészét a vállalatok vezetőire és dolgozóira bízza. A döntések egy fő csoportja ugyan nem változik egyik mechanizmusban sem: mindkét mechanizmusban bizonyos döntéseket központi szinten Ilyen dörotéadh a népgazdaság fő célkitűzései, a legfőbb arányok meghatározása — pl. a fogyasztási alap és felhalmozási alap meghatározása stb. Ezeket a döntéseket a decentralizált mechanizmusban is csak a központi irányítás hozhatja, mert: a) csak neki van mégfelelő in- formáoiója— és ennek alapján áttekintése , a népgazdasági szintű arányokban, b) mert ezekben a döntéseikben össztársadalmi érdekeknek kell érvényesülni:’ Ezzel szemben a ’ vállalati'' tevékenységekkel kapcsolatos döntéseket (menynyit, milyen áron termeljen a vállalat, milyen módon és mértékben fejlessze a technikát, növelje a munka termelékenységét) egyaránt hozhatja a központi szerv és a vállalat is. Hogy melyik szerv hozza a vállalati döntéseket, ezt nem lehet sem a szocialista termelési viszonyok lényegéből, sem a társadalmi össznépi tulajdon természetéből levezetni. Ez pusztán célszerűségi, hatékonysági alapon dönthető éL Az állam maga szabályozhatja közvetlen utasításokkal saját vállalati tevékenységét vagy rábízhatja az áltála kinevezett igazgatókra ezeket a döntéseket és közvetett eszközökkel az anyagi érdekeltség elvének felhasználásával az áru és pénzviszonyok tényleges hatásával biztosíthatja a vállalat népgazdasági érdekeinek megfelelő tevékenységét. MA MAR NYILVÁNVALÓ, hogy a szocialista állam a népgazdaság! fejlődésének jelenlegi intenzív korszakában nem ké pes központi utasításokkal szabályozni a vállalatok sokoldalú, bonyolult tevékenységét. Ezért át kell térni az új decentralizált gazdasági mechanizmusra, amellyel kapcsolatban a következő elképzelések alakultak ki. A gazdasági irányítás új rendszerének teljes kiépítésével egyszerűen meg kell szüntetni a kötelező tervutasításoknak vállalatokra való lebontását. A központi tervező szervek elsősorban a prespektivikus népgazdasági tervek alapos kidolgozásával foglalkozzanak és a fő arányokat a beruházási, a pénzügyi és hitelpolitikán keresztül valósítsák meg. Az állami ármegállapítás rendszerét az eddigieknél szű- kebb körűre kell korlátozni és olyan árpolitikát kell folytatni, namely az eddiginél nagyobb mértékben készteti a termelő üzemeket a termelési eszközökkel való takarékosságra és jobban elősegíti a korszerű termékek termelését -és a termelés igazodását a keresletihez. / A vállalatok vezetőit és dolgozóit nagyobb mértékben kell érdekeltté tenni a vállalat működésének eredményességében, a nyereség képzésében. A jelerílegi elképzelések szerint a dolgozók jövedelmének nyereségtől függő mozgó részét a jövedelmek jelenlegi átlagos 4—5%-áról fel kell emelni 10—15°/o-ra. a vezető beosztású dolgozókét pedig ennél lényegesen nagyobb arányúra. Á költség- vetésből csak a népgazdasági jelentőségű nagy beruházásokat, valamint a nemtermelő területek beruházásait kell fedezni. lehetővé kell tenni, hogy a vállalatok kisebb beruházásaikat saiát nvereségül» egy részének felhalmozásával biztosíthassák, a bankrendszeren keresztül differenciált kamatterhek fejében esetenként megállapítandó határidőre visszafizetendő benibá- ZÓ-*»' íjKfAfjfl'k. A OBCENTRAL17ALT gazdasági mechanizmus közgazdasági eszközök, hatásával, az áru és pénz fokozott érvényesülésével, a vállalatok vezetőinek és dolgozóinak fokozott anyagi ösztönzésével Is képes helyettesíteni a központi utasítások rendszerét. Sokan úgy vélik, hogy a nép- gazdasági tervnek a vállalatokra való lebontásának megszüntetése lényegében a terv- gazdálkodás feladását, jelenti. A népgazdaság fejlődését továbbra is a gondosan előkészített távlati tervek fogják meghatározni. Az állam a vállalatokra lebontott tervutasítások helyett más eszközökkel gondoskodik ezen fő arányok betartásáról. Az állam továbbra is a kezében tartja a beruházásokat, — ami a fő arányok biztosításának az eszköze. E keretek között a termelés minőség és választék szerinti alakulását a vevőkre (a kereskedelmi vállalatokra) és az eladókra bízza. A termelés gazdaságosságát, műszaki fejlődését pedig közgazdasági eszközökkel serkenti. Egyébként sem szabad túlértékelnünk a vállalatokra lebontott éves tervek jelentőségét, mert köztudott dolog, hogyha mondjuk a vállalat január elsején meg is kapja az éves terv utasítását, már január 2-án megkezdődnek és egész évben tartanak a tervmódosító tárgyalások, mert a vállalatok vevőinek az igénye részleteiben rendszerint eltér a központi tervutasításokban megszabottaktól. Más szocialista országok gyakorlata, valamint a közgazdasági kutatómunka eredményei ma már /npggyőzően bizonyítják, hogy az árú és pénzviszonyokkal, a közgazdasági eszközöknek a felhasználásával a központi, állami akarat érvényesülését jobban lehet szolgálni, mint az eddigi terv-felbonitásos rendszerrel. Dr. Zinhober Férc«« egyetemi tanár Korszerű anyaggazd átkod ást! Vita a felesleges készletekről A Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Csoportja február 16-án vállalati gazdasági vezetők bevonásával megvitatta a múlt évben lezajlott ipari készletrendezés végrehajtását. A kérdés megbeszélését több körülmény tette időszerűvé. Elsősorban az, hogy 1985- ben a főfeladatok egyikét a készletfeleslegek feltárása, lehetőségek szerinti hasznosítása képezte, másrészt, hogy a gazdaságirányítás kialakítás alatt álló reformja érdekében minél több tapasztalatra tegyünk szert. Indokolatlan félelem Elénk érdeklődéssel hallgatták az anyaggazdálkodókból, műszakiakból, közgazdászokból álló résztvevők Markovics T,ásziónénak, a Magvar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójának vitaindító előadását Ebben összefoglalta az eddigi általános tapasztalatokat, a készletgazdálkodás terén so- ronlevő legfontosabb feladatokat, az ezzel kapcsolatban várható hitelezési- és pénzgazdálkodási intézkedéseket. A tájékoztatás szerint a megyében feltárt és értékesített készletfeleslegek értéke valamelyest meghaladja az országos átlagot. A kezdeti lassú kibontakozás után — különösen a múlt év második felében — jól felhasználták azokat a rugalmas kereskedelmi módszereket, amelyek ilyen méretben első alkalommal voltak alkalmazhatók. Az akció keretében az eddigieket messze meghaladó összegű felesleg került felszínre, mégis olyan tapasztalat alakult ki, hogy különböző helytelen felfogások (pl. kamatteher, egyéb pénzügyi szankcióktól való aggodalom stb.) visszatartották a vállalatok egy részét a feltárástól. Igaz ugyan, hogy a feleslegek kb. 60 százalékát hasznosították, de ez a munka leállt, ami azért fém szerencsés, mert a készletnövekedés még Adatok—események A fontosabb gyártmányok termelésének alakulás* a n. Stévea tervidőszakban Megnevezés Termelés IMI. évben I960. év mennyiségben */,-ában VlUamosenergla 1900 MW6 023 366.3 Feketeszén 1000 1 4 362 153,2 Városi gás 1000 m5 38 367 174,4 Kószánk ok s* 1000 % 73 117,7 Égetett mész 1000 t 72 225,0 Egetett tégla millió db 169 90,9 Porcelánszigetelő t 2 546 95,0 Porcelánedény és diszmű t l 636 114,5 Kenderfonni t 2 017 162,5 Felsőbőr 1000 m 938 174,7 Bőrkesztyű tooo par 1 972 209,6 Bőrcipő 1000 pár 845 138,8 Farostlem« 1000 m' 41 401,7Bútor millió Ft 131 253,4 Gyflmölcskonzerv t 4 751 229,3 Főzclékkonzerv t 5 417 365,8 Savanyúság t 1 450 269,5 S5r * W00 hl 303 125,7 Tej. helyi eladásra 1«« w 102 143,4 Vaj t 778 69,4 Sajt 1 1 359 96,2 Cigaretta millió db 3 587 148,4 ez évben sem szűnt meg, jóllehet, annak üteme mérséklődött. Szóba kerültek mindazok a lehetőségek, amelyekkel a megmaradt ilyen készletféleségek ez évben is kedvezményesen értékesíthetők. A szakemberek úgy látják, hogy a korábbi keletkezésű tételek végleges felszámolására ez évben többségében megvan a mód. l\a.Qxobb mee becsit lés 1 A kapott tájékoztató szerint az idei növekvő termelést’ változatlan készletsvtet- ből kell biztosítani, ameh- az összességében elegendőnek is látszik. így a helyes összetétel kialakítása a feladat. Ezt hivatott a hitelpolitika és — bár ez évben még csak részben — a szállítási szerződés- kötés új rendje Is alátámasztani. Az utóbbitól a résztvevők. mint vásárlók, igen sokat várnak, hiszen alapvető célkitűzése a vevők fokozottabb védelme. (Remélhetőleg sikerül a szállítói pozíciójukban rájuk váró feladatokat is legalább így átérezniök. A megbeszélés során egyetértő álláspont alakult ki abban, hogy mindinkább a gazdálkodás elemeinek kell kl- domborodniok a készletalakítás terén is. Az elosztás, a hatósági módszerek helyett a gazdaságosság minél megbízhatóbb megítélésének kell a kiinduló alapul szolgálnia. Több gazdaságosságbeli megfontolásra lese szükség, mivel a készletféleségekkel járó terhek mindinkább érezhetők lesznek a vállalatok eredményében. Ezért szükségszerűnek látják, hogy a műszaki dolgozóikat szélesebb körijén vonják be a készletgazdálkodás irányításába. A gazdálkodás szélesebb fogalom a beszerzésnél, annál jóval több. Akként foglaltak állást, hogy ma már nem felel meg a korszerű készletgazdálkodás követelményeinek az a mód, hogy az anyagbeszerzők idejük felét beszerzésre, a másik felét a feleslegek értékesítésére fordítsák. Nem szolgálja az ügyet, hogy az anyaggazdálkodást mindenki által a leggyorsabban megtanulható, legegyszerűbb munkaterületnek tekintik és Ilyen mértékű a megbecsülésük is • sokhelyütt. Kugnlmos gazdálkodási Több javaslat került szóba, amelyek mind a rugalmusaob készletgazdálkodást hivatottak előmozdítani. Ilyenek például a feleslegesen közbe».hatott szervek megszüntetése, a kisfogyasztói igényeit kiskereskedelem útján való kielégítése — esetleg a lakosság árualapot ma már túlzottan védő rendelkezések módosítása utján, — a jó irányba ható anyagi érdekeltség szélesebb körű alkalmazása, a devizakeretekkel való gazdálkodás lehetőségeinek decentralizálása stb. Mindegyiket gyakorta ü példákkal támasztották alá és érezhető volt az új iránti odaadó törekvés, amihez az elmúlt év Is biztató kezdc.ül szolgált. A vitadélutannak a távolabbra mutató tájékoztatásom, az eddigi tapasztalaton értékelésén túl a soromevő feladatok ismertetése is célja volt. Az átlagon feiul aatív érdeklődésből feltételezhet^ hogy ezt is elérte. Pécsett lesz a közdazdász vándorgyűlés. Miskolc. Győr, Budapest és Szeged után ez évben május 24—“-25-én Pécsett rendezik meg a Közgazdászok Országos Vándorgyűlését. Rendező szervek: a Közgazdasági Társaság, a TIT Közgazdasági ■Választmánya és a METESZ Ipargazdasági Bizottsága. A megyei szervezetek megkezdték a szervezési előkészületeket. A vándorgyűlés iránt — mely a gazdasági mechanizmus egyes kérdéséinek megvitatását tűzi« napirendre — országszerte nagy. az érdeklődés. A rendezőség mintegy 250 —300 résztvevőre számít megyén kívülről. Jól sikerült előadói konferenciát és vitát rendezett a TIT Közgazdasági Szakosztálya február 9>-én, melyen Lukács Vince, az ár- és bérrendezések hatásáról. Dá- nyi Pál a felvásárlási árak és termelőszövetkezeti jövedelem közötti összefüggésekröl tart ott vitaindító előadást. A nagyszámú hozzászólás során színvonalas vita ki.
