Dunántúli Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-19 / 42. szám

IMS. FEBRUAR It. napló 5 í­gy hát benne vagyunk a farsangban. Bár, hogy a farsang mitől meddig tart, azt pontosan nem tudni. Mert állítják, hogy január 6-tól, Eplphania ünnepétől számít­ható. Velencében viszont már december 26-át jelölik a „paj- kosságűzés” kezdetének. Bíz- Isten nem célzásképpen mon­dom, de latinul nem is far­sangnak nevezik e szép és ígéretes napokat,, hanem kar­neválnak, ami annyit jelent, hoqy (came vale!), hús, is­ten veled!” Nem vicc, bízisten így van. De egyelőre hűvös udvarias­sággal köszöntik egymást az asztalnál, kimérten tárgyalnak a pincérrel te, a megszólítás természetesen nem más, mint k,ön”, mert a báli közönség lélekben te lemerevedett. Este nyolckor. De aztán a rizling, a cirfandli, a furmint és más efféle italok lassan, de bizto­san olvasztják a jeget. Az Igazgató kartárs mindenkivel és feltűnően lekezel, még az­zal is, akit egész évben utált. A táppénzes — aki egészen „véletlenül” — éppen a szom­bati napra felgyógyult, izzad- tan rázza a rongyot a tánc­parketten és Időnként vidá­man felüvölt: „Sose halunk meg!” Letenyei kartárs a bér­elszámolóból Időnként a fele­ségéhez hajol, jön a virágárus, virágot veez, jön a sósman­dulás, sósmamdulát vesz, jön a szendvicses, szendvicset vesz kedves hitvesének, hogy egész év! bűneit valamicskét lerója. Es persze időnként emelt fő­vel körülnéz, mint hörcsög a vetésben, hogy lám, milyen meghitt kis családi életet él, mindenfelé néz, csak éppen a bal kettőre nem, ahol a bér­elszámoló csinos gépfrólánya, Juci ül a mamával. Mert ugye más dolog hétköznapon­ként Juci tupfr-feje fölé ha­jolni és elmerengeni az őszi­barack-pihés nyakszirt fölött, és más dolog ez itt, az asz- szonv mellett, a bálon, ahol a lélek is álarcot öltött. A zenekar persze veszettül húzza a tvisztef, Immár fél ór^ja, mert valaki beadta ne­kik. hogy az igazgató kartárs ‘endelte. húzzák csak, amíg 6 nem szól, hadd viccelje meg egyszer a vállalat összdolgozó népét Az össwkdaaaók a tüdejüket köpik a parket­ten, de azért csak rángatóz­nak, kedvébe járnak az „öreg­nek”, mert mit is lehessen tudni? Hanákné meg sziszeg az ura fülébe, hát ez a fő­könyvelőtök? Ez a nyavalyás? Ez szavazta le a fizetésemelé­sedet? Hogy az isten rogyasz- sza rá az egét! „Jó estét kívánok főkönyvelő kartárs! —mond­ja Hanák. — Bemutatom a feleségemet”. „Öh, hát maga az; Annyit hallottam önről a féjomtől. hogy milyen kitűnő szakember, ön a vállalat esze” — rebegi Hanákné, és lelkén csak egy egészen rövid kis pillanatig mintha meg­billent volna az álarc;.. ...Wm csomag gyufa vagy két mozi­jegy, vagy egy oklevél, ame­Nos hát, a farsangi bál ak­kor kezdődik, amikor a höl- srvek a Nők Lapjából értesül­je döntenek, melyik legdiva­tosabb és lehetőleg legdrá­gább kisestéljdt öltsék ma­gukra. A férfiak is felöltik a hat-nyolc évvel korábban kreált sötétruhájukat, aztán a kikeményített fehér Inget, arra rá a nyakkendőt, amit a hitves rakott ajándékként még a karácsonyfa alá im­már húsz esztendő óta min­den évben. S ezzel — tekintet nélkül arra, hogy a bál törté­netesen nem is álarcos jelle­gű —, a felnőttek felveszik az ünneples merevség álar­cát. Ilyenkor a buszokon min­dig van ülőhely te, mert a tafotás hölgyek az Istenért le nem ülnének s a férjeket te megfosztják e pillanatnyi ké­nyelemtől, hogy a pantalló éle eltartson egy Ideig. Pedig mi­vé is válik majd ez a feszé­lyezett, karótnyelő merevség a báli éjszaka második felé­ben! Itt van a vállalat „bátor fickója” is, Külthammér, az anyagos, aki végigjárja az asztalokat és elborult szem­mel bizonygatja, hogy „ami szívemen, az számon is!” —* mert; — Tehetnek egy szí­vességet, az én apám cseléd volt, az anyám te az volt, a nagyapámat meg a Dózsával ültették a máglyára, hát ne­kem ne dumáljon senki!”Nem is dumál neki senki, csak fag­gatják — mint egész évben mindig — mondjon már vala­mit, valami bátrat, ejtse ki a száján, ami a szívén fekszik, de erre kétértelmű, sokat sej­tető mosollyal csak azt mond­ja — mint egész, évbén min­dig —, hogy „amit tudok, azt tudom! Majd eljön az ideje és kinyitom a számat!” Nem nyitja ki sohasem. Éjfélkor tombolanyeremé­nyeket osztanak, a nyeremé­nyek között van 3 forintos lyet a főosztályvezető ke­mény káder-kézfogással ad. át a boldogságban úszó nyertes­nek. Utána kihirdetik a szép­ségverseny győztesét te, aki ismét nem más, mint a titkár­nő, aki vénlány és szemüve­ges és akit szépsége miatt senki nem vinne végig dia­dalmenetben a városon. De van egy erénye: kölcsönt ad a vállalat valamennyi férfi dolgozójának. Mint a világon mindenütt, Mancika is jó lel­kű titkárnő, aki mindig ki­húzza az embert a szerencsét­lenségből egy ötvenessel vagy százassal. kon, a WC-s nénit leereszkedő demokratizmussal ölelgetik és kezet csókolnak neki, a pin­cérek hallatlan türelemmel is­métlik el tételenként az egész éjszakai cechet. A zenészek már az asztaloknál húzzák az egzisztencialista kultúrfelelös- nek azt az ősrégi magyar ko- zármislenyi folklórt, hogy- aszongya: „Csau, csau, bam- binó”---- Szervusztok gyere­kek . magamhoz ölelem a vi­lágot ... Konfetti, szerpentin, sapkák és papírtrombiták roncsai be­letaposva a párkettbe. Vége. Itt a záróra. Hiába színész- kedtünk, az álarcot eldobjuk, ennek az éjszakának immár vége. Az első munkanap regge­lén pedig a hanákok, kült- hammerek, könyvelők, bérel­számolók és egyebek, émelygő fejjel, rossz szájízzel kiálta­nak ki a konyhába: ,,Matild, hol a zoknim” ... És ezzel elkezdődik a világ legunalmasabb hétköz­napja. Rab Ferenc Fix, limit és szabad ár a húsféleségeknél A társadalmi ellenőrök megbeszélései Hajnalban a rúzs megkopik az ajkakon, a tafoták össze­gyűrődnek, a tűsarkú cipők félrerúgva hevernek az aszta­lok alátt és a korábbi, szorí­tástól mentes nylon harisnyái kis lábfejek megkönnyebbül­ten vakarják egymást —szin­tén az asztal alatt. A nyak­kendők zsebre kerülnek vagy megbontva félrecsusszannak az izzadt, vörös férfi-nyaka­Középiskolásolc fotókiállítása Pécsett A Nagy Lajos Gimnázium — a Népművelési Intézet és a Me­cseki Fotoklub támogatásával -» országos középiskolai fotókiállí­tást rendez április 3—11-lg. A ki­állításon részt vehetnek az ország bármelyik középfokú oktatási in­tézményének a tanúiéi, szemé­szenként négy, kötetlen témájú képpel. A kiállításra szánt képe­ket a Nagy Lajos Gimnázium Igazgatósága elmére (Pécs. Szé­chenyi tér 11) kell küldeni március 21-ig. A nyilvános zsűrizés már­cius 27-én lesz Réti Pál a Nép- művészeti Intézet osztályvezetője, Bencze Pál a Foto c. folyóirat főszerkesztőle és Tillal Ernő fo­tóművész részvételével. Idén első ízben ítélik oda a Középiskolái Fotoklállltások Ser­legét- a legeredményesebben sze­replő tanulók Iskolájának. A legjobb felvételek készítői pedig számos értékes tlszteletdfjban ré­szesülnek. Az ünnepélyes díjki­osztás és a kiállítás megnyitója április 3-án lesz. Az SZMT és az Állami Kereskedelmi Felügyelőség összehívta Pécs város keres­kedelmi társadalmi ellen­őreit az árrendezéssel kap­csolatos feladatok megbeszé­lésére. Faludl Ármin, az Ál­lami Kereskedelmi Felügye- lőségi vezetője tájékoztató­jában elmondotta, hogy a húsoknál háromféle ár ér­vényes jelenleg, az árhatósá­gi vagy fix ár, a felső ár­határos vagy limit-ár és a szabad ár. Fix ár alatt azok a húsárak értendők, ame­lyek az egész ország terüle­tén érvényesek és amelyek­től eltérni nem szabad. Fix áruk van az összes sertés- és marhahúsoknak és hús- készítményeknek. Limit-áruk van a máj kivételével az összes belsőségeknek, a marhafaroknak és a cson­toknak. Ezeknél lefelé lehet eltérés. Egyéb húsféléknél szabad-árat alkalmaznak, ez vonatkozik a sertésbőrkére, lépre, borjú- és marhafejre. A szabadárat megegyezéssel állapítja meg az Élelmiszer- kiskereskedelmi és a Hús­ipari Vállalat. Mivel az egyes húsfélesé­gek ára között nagyobb az eltérés, fokozottan kell ügyel­ni a tévedések és visszaélé­sek megelőzésére. A szalámi­végeket eddig sem adhatták el teljes értékű áruként, a jelenlegi szabályoknak meg­felelően azonban másfél cen­tit kell levágni a töltelék­áruk végéből és ezt külön, kilónként 15 forintért árusít­hatják. A fótt tarja . és gép­sonka végét is le kell vágni, ezek a végek kilónként 30 forintért hozhatók forgalom­ba. A téliszalámit általában rúdban vásárolják az embe­rek, ebben az esetben a sza­lámi ára 100 forint helyett 06 forint. Az importból szár­mazó fagyasztott húsok álta­lában négy forinttal olcsób­bak kilogrammonként, mint a friss húsok, ldvéve a le­vesnek való szegyet, mely frissen 20, fagyasztóiban 18 forint kilónként. Mindenféle húsnál esek azonos minősé­gű és azonos árú hús lehet a nyomaték! A húsárak elté­rése miatt — megelőzendő a visszaélést —, előredarált húst egyetlen húsboltban sem tárolhatnak. Február elsején csaknem 1600 féle ruházati cikk árát csökkentették 8—20 száza­lékkal. Megkérték a társa­dalmi ellenőröket, hogy a ruházati szaküzletekben a jö­vőben azt vizsgálják meg, van-e elegendő a leszállított árucikkekből. A vendéglátó szakmát Is érintették az árváltozások és a haszonkulcs is csökkent, ezért az összes étel fél ék ár- kalkulációját ismét ki kel­lett dolgozni. Változatlanul érvényes az a rendelkezés, hogy minden vendéglátó üzemben ,,utcán át” IV. osz­tályú áron kell az ételeket kiszolgálni. Ez alól felmen­tést csak a minisztérium ad­hat. Kötelező menünek min­den étteremben lennie kell, kivéve a harkányi Baranya Éttermet és a kisvendéglő­ket. A kereskedelmi társadalmi ellenőrök kifogásolták, hogy a húsdarálók néhány üzlet­ben — így a meszes! Szep­tember 6 tériben te — ellen­őrizhetetlen helyen, a raktár­ban vannak. Felhívták a fi­gyelmet, hogy a vállalati el­lenőrök te fokozottabban ügyeljenek arra, hogy bon­tásnál — mivel a zsírsza­lonna lényegesen olcsóbb lett — ne maradjon a szükséges­nél több zsír a sertéshúso­kon. Bírálták az új tejüze­met, mert töltetlenül vagy félig töltve is szállítanak po­haras tejfölt az üzletekbe. A kereskedelmi társadalmi ellenőrök elmondották, hogv a vásárlók szeretnének több zsírszalonnát látni az üzl-* tekben, és arra hívták fel % figyelmet, hogy a piacokon — az árrendezés óta — túl­ságosan magasra szöktek i tejtermékek árai. 1200 KILÓ ÁQYÚQOLYÓ Kemény Miklós Furcsa, fanyar szagok le­begnek a levegőben. Az a savazó — mondják egy fürdőszoba nagyságú helyi­ségre. A kádban már egy hete a Janus Pannonius Múzeum 1200 kilónyi ágyú­golyója párolódik. Sziget­várról szállították be ide, a pécsi restaurátor-műhelybe. Az a szárító, amaz a vegyi­fülke. Egyébként Szigetvár­ról csak égett, fémes anya­gok érkeznek, mondják, mintha útbaigazítanának. Ez pedig Itt a műhely. Van benne valami az orvosi ren­delők hűvös nyugalmából; a nagy érzékenységű mér­leg, a merev gumikesztyűk, a fehér csempeburkolat, a technikai eljárások pontos­sága erre emlékeztet. A mű­hely jellegre pedig a kék munkaköpenyek, az asztal­ra szerelt kis satu, a tége­lyek, a korongok, az átke­zelt, helyreállított cserép­tárgyak szürke ármádiája az asztalon s a szag, amely egy idő után észrevétlenül beleszívódik az ember tüde­jébe. A pécsi Janus Pannonius Múzeum két restaurátora éppen a XI. századi majsi temetők feltárásából szár­mazó gyűrűk és hnjkarikák tömegét kezeli. Majs sze­gény falu volt, egy-egy sír­ban általában csak húsz tárgyat találtak a kutatók, az utóbbi évek alatt ezer sírt tártak ott fel, ez leg­alább 20 ezer tárgy. Mind megfordult Kemény Miklós és Bessenyei Vendel kezé­ben. — Milyen tárgyakat szok­tak restaurálni? — Fémet, kerámiát, cson­tot, farészeket. Amihez na­gyobb technikai felkészült­ségre vagy nagyobb szakér­telemre van szükség, azt Pestre küldjük. Nem a helyzet kedvéért mondom: hálátlan munka ez, ha nem tévedek, s nem is könnyű. Van benne va­lami az alkonyatokból, ta­lán az a furcsa, belső alá­zat, ahogy az ember fel szokott készülni az éjszaká­ra. de az is lehet, hogy az egészet csak a tárgyak mél­tósága okozza. Bessenyei Vendel több mint húsz éve dolgozik ebben a műhely­ben, súlyos háborús sérülé­seket szenvedett, valamikor hivatalsegéd volt itt, egy ideig egyedül dolgozgatott a műhelyben, sokkal in­kább az ügybuzgalma segí­tette át a napi munkákon, mint a szakértelme. Az asz­talnál ül, gumikesztyűben, egy öreg fogkefével súrolgat egy mais! hajkarikát. Elme- rülten figyeli, a kis tárgyat, mintha régmúlt időkön tű­nődne. Kemény Miklós csak néhánv éve dolgozik a mú­zeum restaurátor műhelyé­ben, de számára ez a mun­ka nem csupán foglalkozás. egyben hivatás te. Nyugta­lan, kutató ember; itt, a vegyszerek, a régi tárgyak között szakértelmével, ösz­tönös érzékével, a művésze­tek felé hajló érdeklődésé­vel, itt van Igazán otthon. Gyakran megfordult már a nagy pesti restaurátorok műhelyedben te, megtanul­ni a szakma nagy titkait — Mivel dolgozik a leg­szívesebben? — Mindennel, ha sikerül Jól megcsinálni. S persze, csábít az újszerű. Ez termé­szetes. — Ml ebben a munkában a szép? — Hogy te mondjam, az ember elcsodálkozik, hogy például egy fémtárgyat ab­ban az időben a kezdetleges eszközökkel is milyen szak­szerűen meg tudtak munkál­ni. Meg hát tudja, néma tanúk ezek a tárgyak, elég csak ránézni egy kerámiára vagy egy fegyverre. — Mint restaurátornak, ml a legfontosabb szerszá­ma? — A kezem. Azt mond­ják: egy restaurátor tudásá­nak a felét a fejében, a másik felét pedig a kezében hordja. A biztos vlsszaazonosftás festékszórásos eljárását Itt dolgoztuk ki — mondja Kemény Miklós önbizalom­mal, közben kintről egy kis surrogás hallatszik, valamit „főznek” éppen az előszo­bában. gőz száll az ajtó előtt, azután Kemény Mik­lós a komplikáltabb ese­tekről beszél; például egy puska, aminek külön keli kezelni a fa és fém részeit; gyakran amit csinálunk, az az órás munkájához hason­lít, annyira finom és pre­cíz, máskor meg több má­zsás sírkövekkel dolgozunk, mondja s nem kell nagy fantázia, hogy megérezze az ember; sohasem lehet ezt befejezni, legjobb esetben csak abbahagyni s ez egé­szen más, talán ez a befeje- zetlenség a legnehezebb eb ben a szakmában. Az elekt­rokémiai tisztítást az Idén vezették be. nemrégen vé­geztek a szebényi ásatások bronz kori anyagának res­taurálásával, egyidejűleg fog­lalkoznak a Máré várából származó s a szigetvári anyaggal te. A régészeti kutatásban Is állandóan új és új módszerek látnak nap­világot s hódítanak, közben teherautószámra hozzák a leleteket. A befejezetlensé­gig. Kemény Miklós átnyújt egy kis papírt: Az 1965. év­ben végzett munka összefog­lalása, olvasom. 493 db fém- konzerválás, 1215 db külön­féle tisztítás, 868 egyéb ke­zelés, stb. Már Itt te a ki­mutatások, gondolom zavar­tan s egy kicsit szomorúan, de hát az Igazság mégis­csak az, úgy tűnik, hogy a kádban pácolódó rozsdás ágyúgolyók szempontjából legalább annyira fontos hogy összesen 1200 kilót nyomnak, minthogy ágyú­golyók. ff)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents