Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
f { Galabárcli 7o fáu: Miocén feltenger — Baj lesz — ezzel nyitott be az agronómus az elnökhöz, valamikor május elején. — Számoltam és minden jel arra mutat, hogy baj lesz a Púpos dűlővel. Vállaltuk, hogy talajjavítás végett legalább két méteres mélységben meg lesz forgatva... — Fölvállaltuk, igaz — hagyta helyben az elnök. — Szót adtam rá, veled együtt. Márpedig arra sokat adok, hogy ami szóra van mondva, az beteljesedjék. — Nem teljesedik be —' mondta az agronómus.. — A magunk ereje semmi, gépi segítségnek se híre, se pora. És ez csak az egyik baj. Számoltam, osztottam, kivontam, és minden jel arra mutat, hogy a búzát se tudjuk learatni a Púposról. Az emberek kézzel nem akarnak nekimenni, gépi segítségnek se híre, se pora ... — Miért nem akarnak nekimenni az emberek? — kérdezte az elnök. — Csak. — Aha — bólogatott az elnök. — Csak. Ez nagyon fontos. Sokat adok arra, hogy az emberek akarata szerint essenek a dolgok... — Se aratás, se talajforgatás — búsult az agronómus. — Hacsak nem történik valami. Például jöhetne egy jó kis földrengés. Két méterre beforgatná azt a búzát... — Földrengés nem lesz — mondta az elnök. — Valami más kell. Tudsz-e ötletet? —''Tudnék — mondta az agronómus. — Különben miért áztattuk volna a lábunkat abban ,a tengerben? — Aktivizálni gondolod a csigabigákat? — kérdezte az elnök. — A kagylókat — helyesbített az agronómus. — Azokat kell bevettni. A tervet már megcsináltam. Egy hét ilyen pác, egy hét olyan pác, megint egy hét arra, hogy a kagylók odakerüljenek . a tudósokhoz. A tudósoknak három hét intézkedésre, egy hót a felvonulás. Ha minden igaz, Péter-Pál- kor indulhat az aratás. Utána hadd forgassanak ... — Véled, hogy elsül a dolog? — kérdezte az elnök. — Hát persze! — mondta az agronómus. — Amilyen állapotok azon a Pesten vannak! — Ajaj, ezt vond . vissza! — sopánkodott az elnök — Hogy Pest, meg állapotok. Még az lesz, hogy fölmelegítjük a bűnös városról szóló avítt nézeteket. Csúnya, reakciós dolog .az! Az óföldész hümmögött, aztán alordította magát. — Újkori ganaj! „Nem sült el a dolog! — gondolta ijedten az agronómus. — A fene a jó szaglásét!” — Már hogy... ezekre tetszik érten:? — Magára értem! — kiáltott az óföldész. — Rabiátus természet vagyok ... Hát most kell idejönni ezekkel? — Hát... az időbeosztás .. meg a ... — Meg a, meg a... — így az óföldész. — Mert csak ma gukkal tudnak törődni. Más forduljon föl Megint belemerült a vizsgálódásba s közben néhány fél szava megismertette az agronómussal a helyzetet. Kttűn- hogy az utóbbi években mértéktelenül e!czanor~d*— q? ófő dészek. Már minden földtörténeti korszakra, alkorszakra és periódusra szerveztek főosztályokat, osztályokat szakértőkbe álló csoportokat és adminisztrációt de még így is tétlent:1 beosztás nélkül lézeng jónéhány. Ez viszont *»«"'•> ’gy-két illetékesnek, akik elég goromba módon szóba hozták a feleslegesnek minősíthető státusok esetleges megszüntethet ségéről való elmélkedés netántán1 «züks-sgoss-ég'5* 1 nagy kár lenne a csellengő óföldészekért. hisz egytől egyig helyes emberek. Ha azonban ezek a leletek valósnak bizonyulnak, nem csupán lehetséges, de egyenesen kötelező egv Középhegyi Feltenger Osztály létesítése, amely minden bizonnyal ha ma rost főosztállyá nőheti ki magát. MfiVMs Al- tenger Osztály már van, de ezddáig. bár gondoltak rá. konkrétum híján nem merték javaslatba tenni az ;mmár né'kii lözhetetlen új állami organizmus, jelesül a Középhegyi Fel - tenger Osztály létrehívását. — Valahogyan így gondoltuk mink is — mondta az agronómus, aki főleg csak annyit értett a félszavakból, hogy mégis beindul a dolog. — Ásni fogunk maguknál — mondta az óföldész, miközben nagy gyönyörűséggel himbálta szemei előtt az egyik kagylót. — Ha jól ásunk, könnyen kialakulhat egv társosztály is. Bizony, mert ezek a lyukak az Eocénben élt fúróférgektől származnak... — és külön-külön megvizsgálta a Bundás kölykének minden fognyomát. — Ergo betervezünk a harmadik negyedbe egy alapos ásást. Amekkora az a dűlő, egy hónap alatt elkészülünk véle ... — Van itt egy baj — kezdett csatába az agronómus. — Épp az exponált területen augusztus legelső napján meglehetős nagy építkezés indul. — Leállítjuk! — kiáltott harciasán az óföldész. — Azt nem lehet, kérem — tiltakozott az agronómus. és elsorolta, hogy mi minden ok miatt nem lehet az épitkezést leállítani. — H-m... — mondta az óföldész. — Akkor is ásunk! Egy hónap kell nekünk, tehát július legelején elkezdjük. Aztán építkezhetnek, amennyit akarnak... „Csak jöjjön le a búza a dűlőről — gondolta az agronómus. — Azután ássatok, amennyit akartok ..." — És tetszik gondolni, hogy ennyi jdő alatt össze lehet szervezni az összes szükségest? Mert például a bürokrácia... — Megkerüljük — mondta az óföldész — Maga csak menjen haza, de úgy vigyázzanak a dűlőnkre, mint a szemük világára! A többi a mi dolgunk. Tüstént nekikezdek. — Jól van — egyezett bele az agronómus. — Visszavonom: — Az mindjárt más — derült fel az elnök.Sokat adok arra, hogy ideológiailag ne vétsünk. Másnap az elnök magával vitte hazulról a négy kagylót. A rózsaszín külsejű, gyöngyházbélésű holmikat a Fekete tenger hamokpartján szedegette, amikor jutalomképpen ott üdült az agronómussal együtt. Most elküldünk valakit mészért — mondta az agronómus, miután megvizsgálták a kagylókat. Addig ők becsalogatták a Bundás kutya hathetes kölykét az irodába és ingerelték az oktalan jószágot, amíg az dühében át nem harapta a kagylóhéjakat. A tűhegyes fogacskák gyönyörű lyukakat hagytak maguk után. Egy köcsögben megjött a mész, abba beleágyazták a négy kagylót, hadd malijának, vékonyodjanak. Le is kötötték. akár valami dunsztost, majd hét napig hagyták állami a páncélszekrény legbelső sarkában. A másik hét elején kizavarták az istállóból az álattenyésztő brigádot. Hogy most majd ők tanulmányozzák az istállói munkát. A szegény állatok jócskán megsínylették a tanulmányozást, hanem az biztos, hogy soha az aljuk olyan tiszta nem volt, mint azokban a napokban. Az elnök is. az agronómus is fáradhatatlanul hordták a dombra a trágyát, de még a trágyalevet is, azzal locsolgatván a kis kupacot, ami alá a kagylókat elásták. — Nü, furcsa — ilyeneket mondogattak a tsz-tagok, akik szívesen tartózkodtak az iroda körül, nem azért, hogy szemmel tartsák a vezetőséget, csak úgy, megszokásból. — Egyszer kiskutyával játszanak, most meg tanulmányoznak. Meglássátok, emberek, ebből lesz valami. Egy hét után az elnök és az agronómus előszedték a kagylókat a trágya alól.- — Mint a parancsolat! — örvendezett az agronómus — Vénültek ezek vagy nyolc korszakot .. — Azzal bepakolta a kagylókat egy csinos kendőbe és felutazott velük Pestre. Mindjárt az állomás előtt megszólított egy rendőrt: mondaná meg, melyik kávébázban tanyáznak az óföldészek. — Akarja, hogy letartóztassam? — kérdezte szigorúan a rendőr. — Miért tartóztatna le? — Mert ez egy új rendőrvicc, mi? — Nana! — csóválta a fejét az agronómus. —* Valakit csak úgy letartóztatni nem egy új rendőrvicc. hanem egy régi rossz szokás. — Ja, ha maga ezt is belekeveri — sóhajtott a rendőr, s már el is iramodott onnan. Az agronómus nem tehetett mást. vaktában benyitott az első kávéházba. Ott azonban az irodalmárok tanyáztak. Éppen arról folyt közöttük a v!ta, hogy ha valakit megrúg a ló s az illető jogos bosszúként megbotozza a lovat, minősíthető-e a kettejük között kialakult viszony elidegenedésnek. — Mije van? — állt az agronómus elé egyikük. —I Kagylók, rejtélyesek — mondta az agronómus — Á! — legyintett az irodalmár. — Kagyló, rejtély, kipattanás. gyöngyszem: ósdi sematizmus. Vénusz kiszáll a kagv'-ból' geil giccs. A-nvit hai’ardó volt mégis elmondani, hogy az óföldé- «■’ m '”:k kávéházban élik a világukat. Az agronómus hát <-■ C7rmre kiválasztott egyet az óföldészek közül, az r.'tette a kendőt a kagylókkal, hozzáfűzvén, hogy r- 'itt. figyelmeztetem, én rabiátus természet vagyok, akár >=• . ‘•••‘Mis szörnyete» — mondta az óföldész, s csak azután rr " bele a kagylók tanulmányozásába. — M'o'én — mondta végtére. — Minimum Miocén Lázban vagyok. Hol találták és mikor? — Vagy három hét«, a Ptípc* dűlőn... Az agronómus hazautazott, az óföldész pedig akcióba lépett. Valahány alkalmatos kollégája volt, azt mind beléptette különféle brigádokba, tiszteletbeli tag gyanánt. Az új brigádtagok tiszte volt a legelső alkalommal elkeseregni, hogy milyen gond gyötri a tudományukat. A brigádtagok persze haladéktalanul fölkarolták az ügyet. Egyikük túlmunkát ajánlott segítségül, a másik a nyári szabadságát kínálta, a harmadik egyebet; csupán egy húzta ki magát, azzal, hogy reumatikus hajlandóságú és fél, hogy holmi tengerrel való kapcsolat akuttá teszi a nyavalyáját. Közben az óföldészek ügyesen megkörnyékeztek egy hatalommal bíró pénzügyi szakem. bért. Bemagyarázták a jámbornak, hogy ha sikerül bizonyítani a Miocén korabeli tenger létezését, akkor MagyarorSza l<ony i Káro\y: AMBRUS A derült téli hajnalokat szerette Ambrus; nagy csend volt és szikrázó hideg; fülére húzta prémsapkáját, nagy biztosítótűvel összekapcsolta nyakán a kabátgallért és, bár kezét minduntalan összedörzsölte, nem fázott. Vállán ormótlan rongyszatyor lógott, benne összekoccantak a fél- és egészliteres tejesüvegek ... A lába. a lába nem fázott Ambrusnak: falába volt. Az egyik térd alól. a másik comb tói felcsatolva. Óvatosan lépdelt. vigyáznia kellett, hogy el ne vágódjon a síkos úton. Ahogy ment most az úton. autódudálást hallott. Hátranézett. A Feketehajú jött a teherkocsijával. Amint mellé ért, egészen lelassította a gépet, félig kihajolt a kabinajtón. kiintett: — Jó reggelt, papa! Széles mosollyal visszabólintott. Kedves fiú ez a Fe- ketehajú. Nem tudta a nevét, azért csak így nevezte. M:n- den reggel erre járt a kocsijával, éppen ebben az órában. Valami vállalatnak hord ócskavasat. — Érdekes — gondolta mindig —, van ilyen vallalat. ahol összegyűjtik a sok ócskaságot és eladják. Okos emberek. Elismeréssel gondolt az ügyes emberekre, ö sohasem volt okos. Már ami a leleményességét illeti. Mindig kibab- rált vele a sors el is ment a kedve mindentől. Nem maradt más a háború után. mint a romos laké«; az asszonynak csak a sírját találta meg, a szomszédok vezették ki a temetőbe. Mással is megesett ez így, mégis sokan kilábaltak a bajokból. Dehát Ambrusnak ott maradtak a lábai a frontkórházban. — Ambrus bácsi! Hej, hideg van ma, fene ezt a telet!... Felkapta fejét a hangra. Fercsi, a kifutófiú triciklizett el mellette. — Hopp! Várjon már — fékezte le járművét. Leugrott e nyeregből. Fekete, vastag síruhájában úgy pattogott, mint egy ördögfióka. Felemelte a ponyvát és két jó illatú, friss pogácsát nyomott az öreg markába. — Na. tegye el gyor san. Hogy van? Meg sem várta a választ, visszapattant a nyeregbe és vi_ csit felágaskodva nyomkodni kezdte a pedált. — Isten áldja, sietek! Fejcsóválva nézett a fiú után. Micsoda imposztor! Tenyerét melegítette a pogácsa, szívét a kedvesség, ami a fiúból áradt ezen a fagyos téli reggelen. Miket ki nem talál? Tegnap zsemlét adott. Az isten áldja meg ... Betért az egyik házba. Bajuszán még ott ült néhány morzsaszemecske. Letette a tejet. Kövér asszonyság lakott itt, s mint a kövérek általában: kedélyes volt. — Nos, Ambrus — mondta —. hogy aludt az éjjel? — Keservesen — Danaszol- la. — A kályhám kicsi, ha- ma* kihűl, hajnalban már olyan hideg a szoba ... Uj jfiszéki Frigyes aj évi kívánsáq Simítsd el homlokodnak éles ráncait, és gyújtsd ki kedved mécseit szemedben, mint a nyár ölén a sárga-fényű búzaföld simítja szét barázdák termő árkait. \ gondok buktató göröngyei felett lebegj oly könnv'x'nn mini pel'-l-nflnim «zellő szőke'! a űol-ro« fá! domb iáin át füsl-osz! ttér Iei éJ-r„-»«i;t«>tnn. Ne szólj — dalolj hn ajkadat kinvltja szíved mint április tavasz-’irágnk kelybeit. és bőkezűn hint‘d színe« szirm-ttdnak illatát Nézz szét magad körül mi-* náro-an szálló madár végtelen cg fátvii alatt, s lásd meg felhők mögött a rmr>«ütó«t. szág a jogfolytonosság alapján részt kérhet a tenger halászatból. Az új iránt fogékony szakember színes képkén- jl-j modta maga eié a tengeri halászat oozitiv aa7de«s /o_ repét. és repeső szívvel utalta ki a szép summát am ' óföldészek kértek. így aztán Péter-Pál előtt egy nappal ott volt a Púp-s dűlő széléij minden, amire szükség lehetett- sokféle gép tev- rekész emberek és természetesen az óföldészek. Ám ekkor következett a meglepetés: az elnök megmondta, hogy amíg a búza a dűlőről le nem iött. addig sommiféle turkálásról nem lehet szó, a tagság pedig két héttel odábbra tervezte az aratást, és előbb nemigen hajlandó nekifogni, hacsak... Az óföldészek mint a mentőövbe, úgy markoltak ebbe a hacsakba. Hogy is ne — dőlve érezték minden elképzelésüket. — Hacsak — bíztatták az elnököt —, na! — Hacsak meg nem jön a kedvük — mondta az elnök. — Azt hiszem, egy kis pénzmag meghozná nekik. Ezen nem múlhat — gondolta az óföldészek vezetője és másnap, a legszabélyosabb időben nekiállt a tsz tagsága, learatni a búzát. Segítségükre voltak a vendégek. így elhárulván az utolsó akadály, az óföldészek fel tű rat- ták az egész Púpos dűlőt, előbb egyenes, majd átlós vonalak szerint, utóbb összevissza. Az már az elején kitetszett, hogy sem andezit, sem riolit-láva nem akadt a dűlő talajában, de mert enyhe mésznyomokra mégis akadtak, a világért abba nem hagyták volna, mivel a mész is feltétlenül a Miocénre utal. Ezalatt jelentékeny apparátus foglalkozott azzal, hog? előadások és tudományos Írások özöne útján mindenkinek a fejébe verjék a Miocén korból való Középhegyi teltencef túlbecsülhetetlen jelentőségét. És hiába nem kerülj elő több kagvló a Púpos dűlő mélyéből, az óföldészek azza] vonultak el, hogy az ügyek a lehető legjobban állnak, s esztendőre sokkal nagyobb hévvel folytatják majd a kutatást. — Megcsináltuk a sze-renAénket — mondta az enök. —* Már úgy értve, hogy az egész tagság szerencséjét. Ezek a jótét népek itt lesznek jövőre is, aztán csak rajtunk múlik, hogy mi legyen a dolguk. — Csak ne jöjjön közbe nekik valami — aggodalmaskodott az agronómus. — Akkor sincs baj — mondta vfgan az elnök. — Tudod, hogy sokat adok a tervszerűségre. Beszereztem én egy hordó különlegességi olajat, bent áll a színben. Ha ezeknek közbejön valami, meglocsoljuk a legnagyobb kukoricatáblánkat azzal az olajjal. Majd csak lesz, akj az iránt iS érdeklődik! nyi vastag rések vannak a* ajtón ablakon. A lábam is fáj. Mindig szaggat a sebhely. Meg mintha a lábamfeje is fájna. Ki hallott már ilyet7 Mióta nincs nekem lábamfeje és mégis fáj. — Csakugyan? — Néha annyira fáj, hogy felszisszenek. — Képzelődik. — Nem. Pontosan érzem .. Rossz ám ez a sok mászká- lás. A derekam majd leszakad. Tudja, mi kéneV — Autó. — Autó a csodát! Olyan tricikli. Olyan, mint a nyomorékoknak van. Arra gyűjtök _ Gyűjt? — Az asszony me ggyújtotta a rezsót, feltette forralni a tejet- — Aztán mennyi van már? — Hát nem sok. Azt mondják, kéz alatt megkapnám ezerötért. — Mj az magának ..: — Mi az nekem ... ugye? Na kezét csókolom, mert mind járt dél lesz ... „Olyan nyomorék-tricikli kéne csakugyan” — mondta magában amint tovább ment a kerítések mellett. Itt is nagyon kellett vigyáznia, mert féloldalasán fagyott meg az út, a bal lába minduntalan a jobb alá csúszott. Néha — érdekes — egészen elveszíti az ember az egyensúlyát, s akkor vége, bizonytalanná válik, alig meg megtenni egy lépést is. — Idővé! motort is szerelnék rá, ez nagyon praktikus, akkor másféle munkát vállal hatnék, hallottam egy láb- nélkül'riíl, aki gázpalackokat szállít házakhoz ... A másik háznál erről beszélt, pedig itt egy szűkszavú agglegény vette át a tejesü vegeket. — Mit tetszik gondolni J kérdezte alázatosan Ambri» —, mennyibe kerülhet c£ olyan háromkerekű jármi amj a nyomorékoknak var Valaki azt mondta nekert1 hogy ezerötért kéz alatt... Kinn, az úton. a szemetei kocsissal találkozott. Éppen : ház előtt ment el. Nagy, bő! kötényes ember volt és óivá szürke, furcsa szagú, mint kályhahamu. Állt a bakói egyik kezével a gyeplőt fői ta, a másikkal meg egy él< hangú csengőt rázott. — Jó reggelt Ambrus • szállt le a kocsiról. Ass» nyok hozták ki szemetesvedl két. Ambrus megállt, me kapaszkodott egv vékony derekában mert kezdett « fáradni a csúszkálásban — Mi újság? -— kérdezte bőrkötényestől. — Gyúrjuk az ipart. R mj van. akad még *üzelöi Ha elfogyott, majd kim gyünk a szeméttelepre. K rülnézhet. — Nagyon köszönöm. A szemetes erős ember v<- mint a pelyhet, úgy e— gette a sok szemetes egy-kettőre felpakolta va mennyit. — Mondja csak — kérde- Ambrus. — Magának nincs v lami mechanikus ismerősi — Mechanikus? Minek7 — Tudja, fáj a lábam derekam is majd les?-' mindig. Egy olyan hároml rekű izét szeretnék ? nem? Beleülnék, hajtan-* — kezemmel mint a többi n’- a nyomorékok. — Hm... — verte le r gáról nagyjából a oort * metes. — Az elég d-ív . * — Elég drága de ané' már nehéz nekem boldogu Megvárta, míg a szem«
