Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Rettenetesen szeretek új életet kezdeni. Alig van szebb, iránt szakítani a régi bűnö6 múlttal és mondjuk mától kezdve egy teljesen új, minden eddi1 give! ellentétes, tökéletes életet élni. Mondjuk 1965. szilveszterkor végzek az eddigi felületes, könnyelmű helyenként léha önmagámmá] és, 1966. január 1-én egy teljesen más, mindenhova percnyi pontossággal odaérő, tökéletes ember fog helyettesíteni engem, aki szintén én leszek. Hihetetlen kedvező színben tű nik fel az egész előttem és megér annyi erőfeszítést,, amennyibe kerül.

Ezt az írásit is azért írom, nehogy könnyelműen elrepülő íglret legyen belőle, hanem fe.ie'.én-fehéren, papíron itt álljon az, hogy elsejétől kezdve egy teljesen új emberrel találkoznak az ismerőseim. És hr véletlenül mondjuk, nem 1-: önök előre, vagy esetleg \ :: ..kinek nem fogadom el a köszönését, akkor az nem nagyképűség miatt történik, h lem pusztán azért, mert már nem vagyok azonos én sem önmagámmal, hanem egy teljesen más emberrel találkoznak össze.

Ha valakinek tehát január elsejétől kezdve valami kifogása lesz ellenem, akkor kérem. hogy ne nehezteljen különösképpen, hanem vegyék figyelembe azt, hogy itt döntő változás szemtanúi lehettek. Egy ember nem azonos a régi önmagával.

(Zárójelben azt is meg kell mondanom, hogy nem ez az első eset, amikor megjavultam* de ez minden eddiginél komolyabb. Eddig valahogy mindig közbejött valami,’ de bízom abban, hogy ez most nem így lesz.) Persze azért jobban szeretném, ha nem csu pán én javulnék meg, hanem némi jobbulás városunkban is hekövetkezne. Ebben az esetben ugyanis nekem is lényegesen könnyebb lenne a dolgom és nem kellene annyi erőt kifejtenem. Ez ügyben néhány javaslatom akad, amelyek révén városunkban is komoly változásra lehet reményünk.

Bízom benne, hogy már Január elsején Pécsett a közönség a következő kis jelenetnek

Rejtett kincsek nyomozása 4.

felugrott a baler« és ü)r* rfenj kezdte a csengőt.

— Na, isten áldja!

— Isten áldja — kiáltotta túl a csengőt a szemetes. — Ha tudok valamit, majd szolok.

Egy haükneszfl autó jött

akkor, és ő él akart ugrani. Nem volt útban, de megijedt a surranástót. Az út elég göd rös volt, a jég hepehupás. Elvesztette a lába alól a talajt, még a fa után akart kapni, de nem sikerült... Végi gzuhant a földön, az üvegek nagy csörömpöléssel összetörtek, a jégen tej és lassan szivárgó vér folyt össze rózsaszín patakocskává...

— A kórháziban van — mesélte a szemetes este a ven- ' glőben. Nagyiroccsöt ivott,- rom-négy kortyintásra, feljött egy pohárral. — Én

km, hiszen akkor váltunk

— magyarázta a többiek- Néhány házmester volt-neg a fekete hajú sofőr. \ fejét verte be, meg ágta magát... Kiáltani tudtam, olyan hirtelen t.

• Veszélyes? — kérdezte a- H em sqkat mondott a nrvos. A feje... azzal valami baj. Nem volt-ál.

■ 'ennyit beszélteik róla! '■ e“v matróztrikós ra- . /Ás. — Mintha a ro- c-nne. Melyikőtök royikőnknek sem — fe- , /idén a fekete hajú.

— Csak szerencsétlen. Épp e’ég baja van. És nincs senkije — mondta a szemetes.

— Na és? Ki törődik veletek? Vagy velem? Nem értem, hogy lehet egy vadidegennel ennyit foglalkozni.

•—Nem vadidegen — forty a<nt fel az egyik házmester.

— Jól ismerjük. A háború tönkretette és tejet hord ki. Abból él. meg más, apró mun kából. Neked megvan mindkét lábad, mindkét kezed... Egészséges vagy. Hála isten, én is... Mit kell itt magyarázni?

— Szép szavak! — mondta a matróztrikós és elment. Kicsit szégyellte magát

— Triciklit szeretett volna

— mondta maga elé a szemetes. — Éppen arról beszéltünk. Hogy akkor könnyebb lenne a sorsa.

— Az biztos — bólintott a sofőr.

— Kérdezte, hogy nincs-e valami mechanikus ismerő som.

— Mechanikus?

— Aki szerezne olcsón.

— Hm...

— Mit gondolsz?

— Segíteni kéne rajta.

Hallgattak.

— Nekem az apám elesett a fronton — mondta a sofőr és a poharába nézett. — Nagyon derék ember volt.

— összeadhatnánk pár forintot — mondta az egyik házmester.

Közelebb ülitek az asztalhoz. Valami egybevonzotta őket. — Mintha csak itt, az asztalnál lenne meleg, s arrább fáznának.

— Várjunk csak — ráncolta homlokát- a sofőr. — Én mindenféle ócskavasat hor dók. Szerelni is tudok. Talán majd akad valami.

•— Én is körülnézek — szól) a. bórkötényes. — A szemét telep egész kincsesbánya ...

— Telefonálni kéne a kórházba. Mégis: hogy van?.

A fekete sofőr odament a kasszához te tárcsázott.«.

Politikai könyvhónap IlL

I

1

»

h

r

t

ft

>

»

t

*

n

tt

19

iy

tt

m

u

te

w

/#

*

>1

m

1»

XI

m

21

U

ív

%

ír

i

u

is

i

%

lm

»<

m

IX

1

Is

Ü

H

»»

A

*

9f

V«

V#

i

ix

%

v*

77“

rr

%

%

V*

7F

VI

m

SS

m

r

rj

P

[d.

rr

m

n

n

»

0

n

m

Cm

a

m

^7'

cv

P

ti1

u

4

rr-|

u

m

rr~

*9

H

%

Vr

H

P

l;

p

I*

94

t*

m

é

%

#v

yr

ÍT

L_

%

»>

»»

%

te

•

P

ti

%

tt

7»

W

*r

*

P

i)

W

**

*1

l»m

%

Ul

ZT

7Í3T

Vt

m

Uí

%

fé

>0

m

U0

III

ni

hi

m

1:

iir

u

ni

■I»

%

nt

w

1966

és az új élet

A munka otthon, a munka1 mezőn! Nem. nem!

Nénike: Na és a városiak! Azoknak talán jobb? Sohasem ihatnak frissen tejet! Az a ronda poros levegő. Vigye el annyiért!

Fiatalasszony: És falun a nagy sár!

Nénibe: És itt, a városban, a gyerekek sose szaladgálhatják ki magukat!

Fiatalasszony: És a kapálás ... jaj, maguk szegények (sír) fogadja el! Nem lenne többé egy jó napom sem!

Nénike: Jaj lelkem! (sírva- fakad) Vigye el 1,60-ért! — (Mindketten hangosan zokognak).

Gondolom. Sok területen kezdünk új életet.

De látogassunk el még két olyan helyre, ahol úgy érzem, van még javítani valónk. Az egyik a vendéglátóipar. Az alábbi jelenet ott bonyolódik le:

Vendég: Fizetek! (JAzannal odasiet).

Pincér: Fizetni! A vendég fizet!

Főpincér: (Rögtön odalép) Tessék parancsolni! . . . Mi volt kérem?

Vendég: Egy dupla, négy deci tisztán. Hat kifli.

Főpincér: Bocsánat öt volt! Vendég: Lehetetlen! Főpincér: De igen kérem.

megszámoltam

__ összesen

19

,10. (Pénzcsörgés)

Vendég: Mit csinál kérem? Főpincér: Visszaadok.

Vendég: Köszönöm, tartsa csak meg.

Főpincér: Bocsánat, csak nem akar megsérteni?!

Vendég: Nem akartam, de könyörgöm fogadja, csak el

Főptncér; De Vendég úr! Nem tehetem! önnek is három gyermeke van!

Most nézzük meg másük: köz kedvelt ismerősünket, a szenes embert Ö tulajdonképpen jó fiú és nem sokkal drágább, mint bármelyik sebész- professzor. Egy kisebb operációt akarom mondani szénhordást már docensi áron megcsinál, de januártól kezdve az alábbi szemlélete lesz

Szenes; Aztán hová kel: vinni?

Asszony: A György utcába

Szenes: Olyan közel? Tu dom, van egy kis emelkedő de az nem számit.

Asszony: Be Is kellene í pincébe dobálni.

Szenes: Milyen messze van

Asszony: Két méterre. Mi

kér érte?

Szenes: Oh, hát csak nen

visz rá a lélek, hogy azér még külön kérjek. Bedobá lom ingyen is, tessék csal rámbízni!

Bizony így lesz. Én lénye gesen jobb leszek, mint ed dig. A három erőmű kémény a mérnöki előrelátás diadalé januártól kezdve kizáróla Nagyárpád felé fújja füstöt az állati fehérje esténkén hangulatos ámizsillattal vonj. he a levegőt az eddigi dög rovás helyett; a részegek Kossuth Lajos utcában nem ; haverjuk anyját, hanem ; saját anyjukat fogják emle getni, azt is kizárólag érzel mesen; a kukorica betakarj tását a diáklányok határidő re befejezik; Di Stefano Pécsi Dózsába megy edzőnél aki szemetet talál a városbar az 50 forint jutalmat kap;

■ pécsi építőipari vállalatéi előbb helyezik be a villany csöveket, azután festenek.

Mit mondjak még. Törne ges javulásra van kilátá: Most még egyelőre a sorrer det kellene eldönteni. Tula: donképen az lenne a jó, h én kezdeném, de valahog úgy érzem, hogy ez nem lenn I elég izgalmas. Túlságosan k> pont vagyok én ehhez. Va inkább egy javaslatom; keze • je a pécsi víz. Jövőre víz he lyett színtiszta fenol folyjon akarom mondani fenol helye1 tiszta víz és talán a kedve - olvasó is nevezzen be a „LB GYÜNK JOBBAK” mozgé lomba, akár a puK innen« akár a pult túlsó oldalán v gyünk. Legalább január else r jén, mert úgy érzem, hogy ké sőbb úgyis közbejön valam Közbejön január másodika.

•»

?! SZOLLOSY KALMAN

lehet tanúja. Színhely a Széchenyi téri autóbusz megálló, a nyilvános W. C.-től keletre:

A kalauznő: Nagyon szépen kérjük az utasokat, tessék befáradni. Nem kell sietni kérem, ráérünk!

Egy utas: Kedves Kalauz- néni! Olyan jó magát látni1 Maguk olyan megértőek!

Kalauznő: Dehogy, kérem: Van azért, hogy az ember kijön a sodrából. Éppen tegnap hallottam egy kartársnőről, hogy az utasnak azt mondta; ejnye, ejnye!

Egy utas: Csak nem?! Hihetetlen!

Kalauznő: De bizony! Meg is fedték! Le kellett neki írnia huszonötször, hogy a kedves utasnak mindig igaza van.

Egy utas: Szegény kis kalauznő! Azért nem kellett volna bántani! Még ha egy mogorva férfi lett volna, de a nők mindig olyan mosolygósak.

Kalauznő: Hát mit tehet az ember ... Muszáj állandóan mosolyogni! Hisz a kedves uta sok is olyan aranyosak!

Egy öreg néni: Könyörgöm Kalauznéni, adjon egy kis utat. Szeretnék bemenni a kocsi belsejébe!

Kalauznő: Tessék nénikém! Majd bevezetem!

Egy fiú: Tessék itt az én helyem, ide tessék ülni néniké!

Egy másik fiú: Inkább az én helyemre.

Egy öreg nő: Aranyos kisfiúk vagytok! Bezzeg az én időmben ez nem így volt. *

Persze ez csak az élet egy apró területe ás nem is a leglényegesebb. Van ennél fontosabb is, pl. egy futball meccs.

A következő jelenetünk 1966. tavaszán játszódik le egy Honvéd mérkőzésen. A Budapesti Honvéd, kedves labi

darúgói; Vági, Mihalecz és Dudás mesterek látogattak el hozzánk. Őket különösképp szereti közönségünk, mert a legutóbbi találkozó alkalmával néhány pécsi játékost barátságosan megsimogattak és általában testvéri szeretetükről biztosították a mi aranylábú fiainkat. Most ez alkalommal ők látogatnak el hozzánk és a közönség körében majd meg figyelhetjük az alább bemutatott építő jellegű jelenetet.

I. Szurkoló: Vigyázz Halasi! Neked ne menjen az a szegény vékony fiú véletlenség- ből! Még megütné magát!... Na, ugye mondtam... Na, emeld fel szépen és simogasd meg!... úgy . . . (Taps) Bravó! Bravó!

II. Szurkoló: Nézd ez a bíró milyen igazságtalan! Én világosan láttam, hogy a Török lesen állt. Bíró sporttárs! Ez nem szép magától!

III. Szurkoló: Na, azért azt mégsem mondanám a maga helyében! A bíró is ember.

II. Szurkoló: Persze, persze. Megfeledkeztem magamról! Bocsánat sport társ!

III. Szurkoló: Semmi baj, sporttárs! Előfordul ez.

II. Szurkoló: Köszönöm sporttára.

*

Nézzük meg őket hazafelé

is.

I. Szurkoló: Azért én nem

vagyok elkeseredve. Elveszett a meccs, de meg kell adni, sokkal szebben játszott a pesti csapat

II. Szurkoló: Én is úgy láttam. Persze akadnának egyesek. akik azt mondanák, hogy az edző az oka. Én azonban bízom benne.

I. Szurkoló: Én is!... De úgy sajnáltam azt a szegény Dunait. Úgy elszomorodott, mikor mellérúgta a tizenegyest.

II. Szurkoló: Igaz* Majdnem sírt. Én is átéreztem a szomorúságát. Láttam, hogy a kö zönség is megérezte. Oda is kiáltottak neki; Nem baj Iván, máskor jobban megy! Szegény olyan hálás volt! ö is odafeiáltott valamit a közönségnek, csak azt nem hallattam, mit?

Ne firtassuk kedves hallgatóink. Nyilván hálásan megköszönte az együttérzést. Ehelyett inkább látogassunk el a pécsi piacra. 1965-ben itt még idegesek voltak az emberek. 1966-ban azonban új életet kezdenek. Azelőtt még egyes őstermelők valami lélkj antagonisztikus ellentét miatt furcsa módon több pénzt akartak a tojásért, mint kevesebbet, de 1966. áprilisa után már egész más kép fogadja a pécsi vásárlót. Nézzük meg ezt is.

Nénike: Jaj lelkem, fiatal- asszony! Vegye meg ezt a néhány tojást! Már csak eny- nyi maradt és szeretnék hazamenni.

Fiatalasszony: Jól van, tegye be a kosaramba! Nem akartam ugyan venni, de nem visz rá a szívem, hogy lekösse a vonatot. Mennyiért adja?

Néniké; Nagyon olcsóért. Tudom, hogy nehéz a városiaknak. Mindenért, még ezért a kis zöldségért is pénzt kell adniok. Odaadon 1,60-ért.

Fiatalasszony: Az lehetetlen! A boltban 1,90!

Nénike: Az más. Azok szegények nem adhatják olcsóbban. De én maszek vagyok, én odaadom.

Fiatalasszony: Nem fogadhatom el! Nem visz rá a lelkem! Ha elgondolom, hogy mit vesződnek azok a szegény falusiak! Korán kelnek, se vasárnap, se ünnepnap

Vízszintes: 1. A kónyvhónapon

megjelent egyik szépirodalmi mű címe (4. kockába 2 betű). 16. Ho- luj könyvének címe, mely a könyvhónap alkalmából ismét kapható. 16. Tisztítod. 19. Izom karbantartás. 21. TV. 23. Norvég sziget. 25. Juhok szállása (+’). 26. VM. 27. Régi meleg. 2».

Észak—Dél harcának egyik vezető tábornoka. 30. A népdalban lyukas ez a göngyöleg. 32. AL. 33. Helység Tahiti szigetén. 34.

A csík. 36. Kávé! 37. Darabok.

39. Majdnem hideg évszakra. 40.

Város Törökországban. 42. PL. Románia is ez. 43. Ritka férfinév (i = o). 44. össze-vissza pezseg.

46. Régi spanyol pénz. 47. ...

Bányász (NB I-es labdarúgó csapat). 48. Szidalmaz. Csak rosszat mond valakiről. 50. Kétes! 52. Férfinév. 53. Vég nélkül) fogkrém. 54. Közeire mutató szó. 56. Nyugdíjba megy (... etál). 58. ... oria, étkezde, kifőzde

Olaszországban. 59. Község Baranya megyében (2. kockába két betű +’). 60. A fehérjéket

felbontja és vízben oldhatóvá teszi ez az enzim (+ i). 63. SOA!

64. Kevert ital. 65. Gazdasági ve- télytárs. 67. Személyes névmás. 68. Névelő. 69. Község Zala megyében. 71. Azonos mássalhangzók. 72. A latin enyém egyik ragozott alakja. 74. Középkori vallatásakor. 75. ABI. 76. Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. 78. Mi? (oroszul). 79. Rákospalota „folyója”, a közepe nélkül. 80. Ave, Ave, Aveü 81. Svábosan becézett női nevet. 83. Este közepén. 84. Állatok násza. 86. Régi ipari tanulók. 87. Noé legidősebb fia. 89. A mágneses térerősség egysége (kiejtve + A). 90. Város Texasban. 91. Vesz- szöböl font göngyöleg névelővel. 93. Svájci nagyváros (S = Z +’). 95. Sétány, sétatér. 97. Orosz víz. 98. GGG fordítva. 99. Személyes névmás. 100. TJK. 101. ;. ria. Elmélet. 103. Éktelen ábra! 104. Növény1 része. 105. Dunámén!! községünk keverve. 197. Szeszes itallá. 109. Ores karaj. 110. Képkiállítás. 112. Kedveltek az Uyen témájú filmek. 114. A könyvhónap egyik könyvének címe. 116. Ürítsd (poharad tartalmát). 118. Lengyel Gyula lró, krtnyvhónao alkalmából megjelent könyvének címe.

Függőleges: l, Marx egyik

munkájának címe, mely a könyvhónap alkalmából ismét kapható. 2. Afrikai állam. s. Francia város 0. kockába 2 betű; I = Y). 4. Hegység az NSZK-ban (+ ’). 5.

Jugoszláv hegység. 6. Rubikonl kocka. 7. Idegen fürdő. 8. Lisztjelzés. 9.... uria (szigetcsoport Melaraéziában). 10. Szülő. 11. Fordított hűtlenségéről ismert madár. 12. Időszakról. ’3. Régi iskolatípus (+’). 14. Némán ideges. 15 Két magánhangzó. 17. öregek. 20. Siskin egyik munkájának címe (a könyvhónapon Jelent meg). 22. A B„-vitárain hiánya okozta betegség. (8. kockába két betű). 24. Könyvhónapi könyv címe. 26. A könvhónap alkalmából megjelent mű dme. Fidel Castro: ... (+’). 28. Régen a városkapu mellett székelő alkalmazott. 30. Kisiparos. 31. Csonkán repül. 33. Kétfertályos (idő)! 35. Jókedvűen-e? 37. Erek. 38. Nem egészen egy, 39... kényszerít, behódoltat. 41. Hajdú- Blhar megyei község. (—’, E — A) 43. Idegen pénz. 45. ZU. 47. Idegen igen. 49. Tanuld eszperantóul. 51. Szomjúság oltót adnak neki. 55. Panaszos szó. 57. ... csata (1444-ben). 60. Városállam eredeti helyesírással. 61. Tanulás utáni vágya (D — ZV 62. Köny- nyen elmozdítható vagyontárgy.

65. Egzotikus madár egyik fele.

66. SRR. 70. Évszak többes számban (+’). 73. Hazai kúszónövény. 77. összekevert pályaudvari vendéglő. 80. „A” francia gyarmati katona. 82. Lakoma. 85. Nem szabad. 87. A saját temetésére is gyalog megy a vicc szerint. 88. „Már”, Hajdú-Bihart»an. 91. AR. 92. Egyik, szilveszteri mulatta- tónk. 95. A miskolci kocsonya igéje. 96. Ez jön a ború után. 99. Fejrész. 102. Baechusznak tiszteletére rendezett lakoma, ünnepség (+’). 105. Idegen férfinév (+’). 106. Becézett női név. 107. Nagy vétket. 108. A YDS 110. TEA. 111. Azonos mássalhangzók. 112. Nagyobbrészben bátor! 113. Csonthéjas gyümölcs anagrammája. 114. Megrövidített aknavető. 115. LO. 117. Azonos mássalhangzók

Beküldendő: vízszintes l., 16.; 114.. 118.

Függőleges l.j SO., 24., 26.

Beküldési határidő: 1965. december 31. 12 óra. (Cím: Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége Pécs, József Attila u. 10.)

A Politikai Könyvhónap n. nyertesei: Pelczel György, Iván- dárda, Balatoni Endre, Pécg, Ha ág Józseíné, Páca.

Most egy, a téli időszakra jellemző kérdéssel fordulunk olvasóinkhoz, s ez a disznóölés.

A paraszti háztartások hús- 5s zsírszükségletének jelentős részét a házilag levágott serfedezi, amelynek ülésénél hagyományos és az egyes nép csoportokra, vidékekre jellemző módokkal találkozunk, ezeknek a módoknak pontos elterjedési területe azonban még ismeretlen. Három kérdésre várunk feleletet, amelyek mintegy kulcskérdései ennek a problémakörnek;

1. Orjára bontják-e a disznót, vagy pedig gerincét kettévágva dolgozzak fel?

Az itt említett kétféle eljárás a közelmúltban alakult csak ki, tudomásunk szerint régen az egész megyében csak orjára bontottak, vagyis az egész hátgerincet egyben vették ki, ezért kérjük megírni azt is, hogy mióta vágják ketté a gerincet, ahol ez a szokásos disznóbontási

mód.

2. A leölt disznót „rémfán”, vagy „hakstokon” bontják?

3. Csak pörzsölik, vagy pedig csak forrázzák a disznót?

Magyaroknál és délszlávok- Jiál régen csak pörzsölték a

leölt állatot, németeknél pedig csak forrázták az eddigi adatok szerint, illetőleg a szőrzet eltávolításának e két módja vegyesen fordul elő: először forrázzák, s utána még pörzsölik is a disznót. Ahol a két eljárás együttesen fordul elő, írjuk meg, hogy mikor váltotta fel a korábbi eljárásokat (melyiket?)!

Érdekes, hogy a nép találékonysága hogyan segített a szalmahiányon, illetve a régi pörzsölési mód tűzveszély ességén: igen sok helyen fafú- tésú, tekerős „kézi lángszórót” használnak pöizsöléskor. Írjuk meg azt is, hogy hol porzsolnék ilyen szerszámmal!

Várjuk kedves olvasóink válaszait, ne feledjék, hogy a Rejtett kincsek nyomozása, sajtó útján végzett adatgyűjtésünk válaszadóit jutalmazzuk is, mégpedig 1966. októberében, a következő Pécs- Baranyai Múzeumi Hónap során! Díjat csak az kaphat, aki valamennyi kérdésünkre válaszol, viszont a kérdésekre elég, ha 1966. október 1-ig befutnak a válaszok!

JPM Néprajzi Osztály Pécs, Rákóczi u. 15.