Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
JŐ, ha friss hóban, vasárnap délelőtt sétára Indul az ember kiborotválkozva, mintegy belelépve a téli képeskönyv kellős közepébe. Ilyenkor üde lehelet feszük le a nők meleg szájáról, mentaillattal van tele a levegő és soha nem annyira szép a kölykök piros pufóksága, mint amikor összekeverednek a hóval. Mi legyen hát kedvesebb a fiatal elvált embernek, a magányos ünneplőnek, aki elegánsan előbújt a város egyik rozsdás ki- lincsű kapuja alól és hunyorogva pillantott a behavazott vasárnapra? Mivel csúszott a iárda, öreges megfontoltsággal elsétált a sarokig, villamosra akart szállni Bár választékos öltözete volt. semmiben sem különbö zött a hasonló ezernyi fekete eipős. szürke nagvkabátos. szürke kalaoos férfitól. Alit a villamos peronján. Szerette nézni a na'’’’városi sürgés-forgá t, különösen ilyenkor, amikor a hó kellemesen meglágyította a zajos utcák akusztikáiét. Közben látta a fiatal nők üde leheletét és beleszagolt a levegő téli mentaillatába. Már csak a kölykök voltak hátra. "Többféle cukorkát vett a Fasor egvik édessér»br>tHában, aztán letért az útról. Északi idill fogadta, amilveneket a skandináv, vagy a Jeningrádi híradó- filmeken látott. Sok bunda, sok szánkó, sok gyerek, vastag hó, vastag' fatörzsek Bebarangolta a hatalmas parkot, mindent és mindenkit jól megnézett, miközben hideg csípte arcát, némi jószándékú megiUetődöttsés derengte be Beethoven rossz mészköszobra körűi hatalmas izgalom közepette munkálkodtak a gyerekek: hóembert érhettek Sapkában, marokban hordták ösz- sze a havat. E lázas vigalom többet ért a szánkózásnál, mert azok is a sokadalomba keveredtek, akiknek szánkót hozott a télapó.' A sétáló férfi nevetve szólt a gyerekekhez: — Nem úgy kell azt. srácok! Na várjatok csak! Beethoven humorérzék nélkül ráncolta kőhomlokát. A férfi beállt a gyerekek közé és hozzá látott hóetnbert csinálni. Jókora hógolyót gyúrt, egyszerűen eldobta, majd görgetni kezdte. A golyó gyorsan hízott. Abbahagyta és vezényelt a gyerekeknek: — Görgessétek tovább! Félre állt, kíváncsi mosollyal szem-, lélődött. Kiválasztott magának egy fiúcskát a liliputi állampolgárok sokadalmából. öt éves lehetett a gyerek. Mokány kis kölyök volt, pilótasapkában, prémgalléros Irhabundában, igazi pantallóban, fehér hócipőben. A gyerek vitézül küzdött jogaiért, mindenáron a készülő hóember közelébe akart férkőzni, de a nagyobbak minden érzelgősség nélkül félre szorították. — Neked van szánkód! — torkolták le féltékenyen. A férfi jól tudta, hogy a gyereknek van szánkója, látta Is, hogy melyik, s azt is tudta, hogy nemrég kapta. Odament a kisöreghez, leguggolt eléje — Na gyere csak, majd csinálunk együtt hóembert. A gyerek nekiszegezte rózsás állacs- káját a bundagallérnak. — A bácsi kicsoda? — Hát... ki lennék — vont vállat tétova zavarral a férfi. — A pajtásod. A gyerek bizalmatlanul fúrta állát még mélyebbre a bunkagallérba. Gerencsér Miklós: Egy férfi sétálni megy — Nekem" csak egy pajtásom van. A Kugler öcsi. De ő most fekszik. Beteg, mert kiment az erkélyre mezítláb. — De te ugye nem vagy olyan rossz, mint a Kugler öcsi? — Nem igaz. hogy rossz! — porolt haragosan a gyerek. — Csak a Hedvig szétrágta a papucsát. A férfi hökkent kíváncsisággal rántotta össze a szemöldökét. — Ki az a Hedvig? — Hát a kutyájuk! Szinte dühösen mondta ezt a gyerek: miképpen létezhetnek olyan buta emberek, akik még azt sem tudják, hogy Hedvig egy undok, alattomos, nagyfülű kutya? A férfi szeretett volna a gyerekhez érni, alig tudott uralkodni magán, de nem merte megkockáztatni a bizalmaskodást. — Szóval a kutyájuk. Haszontalan dög lehet, nem mondom. Ne is törődjünk azzal a Hedviggel, inkább lássunk munkához. Akkora hóembered lesz, hogy még a Kugler öcsinek is megmutathatod az ablakból. " — Lesz akkora feje, mint ennek a bácsinak? — kérdezte a fiú és Beethoven szobrára mutatott. — Na hallod! Másképp el se kezdeném. Akarsz cukrot? Látszott a gyerek sóvárgó szemén, hogy nagyon akar, de bizonytalanul szabadkozott: — Nagymami haragudna érte. Azt mondta, senkitől se szabad semmit el' fogadni. — Nem bánom, de én szeretem a cukrot — ravas’Zkodott a férfi. Elő is vette a nylonzacskót, föltépte és a szájába dobott egy, „szem savanyúcukrot. — Finom!. . Kérsz? A gyerek bizalmatlanul bólintott.- — Igen . .. Megkapta az egész zacskót. — Ugye templomban van a nagyanyád? — Honnan tudja a bácsi?... — Hát... a nagymamák szeretnek templomba járni. És te miért nem mentél vele? — Mert sírtam! — jelentette ki a fiú büszke nyomatékkal. — A templomban hideg van. Mindig rám szól a nagymami, hogy ne mozogjak annyit. Most azt mondta, hogy el ne menjek innen a szobortól, mert akkor a jézuska nem hoz semmit. — Az pedig öreg hiba lenne — mondta a férfi nagykomolyan. — Anyu "kád is templomba ment? — Anyukám?... Nincs is itthon. Régen elutazott. Nagymami azt mondta, hogy az ünnepekre már nem is jön haza. — Hát apukád? A gyerek tágra meresztette naev bar na szemét, a cukor a fogaihoz zördült, ahogy mondta: — Az rossz ember! Meg nincs is apukám. A férfi túl harsányan felkacagott Tetőtől talpig rázta a nevetés, majd fokozatosan visszahalkult egészen a szomorúságig. — Az rendben van, hogy nincsen apukád, de az orrodat azért megtöröljük. Na, tartsd szépen a galambházadat. Megint leguggolt a gyerek elé. Zsebkendőt vett elő, s ügyetlenül buzgóIko dott. Miután a kelleténél tovább szösz- mötölt a gyerekkel, a karjára ültette és a magasba emelte. — Na látod. így egészen csinos legényke vagy. Tudod mit. Hagyjuk a hóembert. Inkább szánkázzunk egvel — Jó! — rándult meg a gyerek a karján. — De csak úgy, ha a bácsi húz! — Az csak természetes. Nem sokkal később már messze voltak. Zajtalanul siklott a szánkó, a gyerek boldogan kapaszkodott, csikorgott a hő a férfi talpa alatt. Itt is sokan levegőztek és a férfi megremegett amikor rákiáltottak: — Hé, Gyuszi!... Hát te hogy kerülsz ide?! Áz egyik kollegája volt a tervezőintézetből: jóindulatú ember, keretnélküli szemüveggel, kesztyűben, fülvédőben. Nagyobbacska lányait hozta ő is szánkázni. — Csak úgy... dolgom volt erre — ötölt-hatolt a férfi. — És hol vetted ezt a legénykét? — Loptam. Kacagott a fülvédős. — Micsoda vicc! Csak nem a tiéd? — De igen — bólintott zavartan a férfi. Enyhe kínosság támadt közöttük. Távolabb össze-vissza bukfencezett a havas mezőn a gyerekek zsivaj gása. A fülvédős nyájasan igyekezett segíteni a helyzeten: — Büszke lehetsz. És persze boldog is. Látom, ragaszkodsz a gyerekedhez. Természetesen, ugye minden vasárnapi meglátogatod? — Nincs egészen így — mosolygott a férfi, visszanyerve csendes magabiztosságát. — A gyereket négy évig dug- dosták előlem. Csak messziről láthattam. A volt feleségem még az őszszel disszidált, a gyereket pedig i az anyja nyakán hagyta. Hát mit tehetnék? ... Igaz, a törvény a néhai nejnek ítélte, hiába pörösködtem vele éveken át, csak neki lett igaza. Most meg, á, hagyjuk. Kiszökött nyugatra valami pasassal. A fülvédős megint felszabadultan viselkedett. Együttérzőn csillogott keretnélküli szemüvege. — De milyen Jól tetted. Huszárosán csináltad, annyit mondhatok. Szívből gratulálok! — Bácsi, menjünk már, kikapok a nagymamitól — panaszkodott a gyerek a szánkón. A férfi a gyerekre nézett. Oly aprót bólintott, hogy alig rezdült a feje. Uqy szólt, hogy alig hallatszott a hangja: — Megyek életem. Megyünk ... EUndultak. Senki semmi rosszat nem gyaníthatott róluk. A férfit nézhették orvosnak, tanárnak, fontosabb tisztviselőnek — és persze apának, aki ebéd előtt szánkázni vitte a lurkóját, amikor olyan szép és meseszerű a város, mint a téli képeskönyv. ENDRÉDI TAMAS GITÁROS LÁNY David Számoljon: HAVAZÄS előtt Fáradt a víz, már lassubodva jár. Ez a hóhullás kezdetét jelenti. Fáradt az ár folyónak lenni már. Gyökérbe kúszni, felhőből peregni. Mit ér szökellni, dúdolászni kár. Zengőn zuhogni karcsú kanyarokban. Némán szeretne megnyugodni már, S ahol megállott, ott maradni hosszan. Az alacsonyra hajló ég alatt Az ólmos vizen csillogó homály ég. Változna már, magába-fáradott, De még előbb tompára kell hogy váljék. De még előbb kemény fagy járja át, És páncélcsörgés váltja fel dalát. Még hangtalan vár szerte a vidék. Kopáran csattan szét a bokrok ága. I Ez már nem a kátyús utak világa. A sár csonttáfagyott, de barna még..; Halk, halk nesz kél, az első hóplhék. Bede Anna fordítása A mostanában napvilágot látott dokumentum-kötetek — bő válogatás a húszas évek végén megjelent 100% című folyóirat anyagából, a Gaál Gábor válogatott cikkeit tartalmazó könyv, a „Korunk”-at méltató munka — alapján új vonások bukkantak fel arra vonatkozóan is, milyen jelentős irodalmi, irodalompolitikai. politikai tevékenységet folytatott. — nehéz időkben, a Horthy-Ma- gyarország nyomasztó közegében — Gergely Sándor. S ahogy a kor-dokumentumokból markánsabb kép rajzolódik ki a lázadóból forradalmárrá váló Gergely harcairól, úgy lüktet a változó, alakuló kor — az első világháborútól majdnem napjainkig — abban a nemrégiben megjelent riport-karcolat s cikk- gyűjteményben, amelyet ,.Hallgatás közben” címmel bocsátott közre Gergely Sándor tollából a Szépirodai mj Könyvkiadó A hetvenedik esztendőhöz elérkezett, kommunista író sem önéletrajzi jellegű regényeiben, („Rqgös út”. „Tiltott utak”) sem a most kötetben< olvasható, különböző időpontokban keletkezett, közvetlen önvallomásaiban, nem tartotta tévedhetetlennek magát. Az eszméiért mindig bátran »kiálló író skit gáz vakított meg az első világháborúban, visszanyert látásával együtt új, forradalmi szellemű látásmódot vívott ki magának Nem volt tévedhetetlen, s ahogy szépprózai műveiben csak lassan engedett fel egyfajta naturalizmus, (s a lum- penproletárságot némileg mitizáló anarchisztikus be szüremlés) úgy riportjaiban és publicisztikai munkáiban is érvényesült, nem egyszer, bizonyos egyoldalúság. Ellenfelei sem tagadhatták azonban, hogy első írásai óta mindig elvi alapon állt. hogy sohasem személyes hiúság, individualista indulat vezet- le tollát. Az sem tagadható. hogy az idők szigorú rostáján kiesett írásaiból sem hiányzik a ja vitás szándéka, a népiszeretet, a testi-lelki nyomorúság elleni harc pátosza. Hány — különböző műfajú — írása van azonban. amely fennmaradt a rostán, amely irodalmunk szerves részévé lett. s minden bizonnyal a holnap köztudatát is gazdagítja majd. Nem akarjuk itt ..felfedezni” méltán leghíresebb, legjelentősebb munkáit. „Dózsa”-regényét, a ..Vitézek és hősök” című drámát. „Gyanú” című remek novelláját, a már jelzett önéletrajzi fogantatásé írásokat, a „Pereg a dob" című, a harmincas évekévekről — írott, k váló pa- raszlregényf. De az alkalom kínálja, hogy felhívjuk a figyelmet az irodalmi riport mesterére. Ahogy i húszas évek magyarországi „embervásárá”-ról, a .vákáncsoeok” életéről, a megnyomorítottak, megalá- •ottak. félrevezetettek tömegeiről szól. az jó példája annak, miként lehetett '-zoclográfiai igénnyel leírni várost és falut, megszólaltatni problémákat és felvillantani a szabadulás útjait is. A „Hallgatás közben” dokumentumai közt olvashatjuk a moszkvai „Sarló és Kalapácsában, az „Uj Hang”-ban és más magyar emigráns lapokban írt irodalomkritikai, irodalmi cikkeit is. Móricz Zsigmon- dért, annak írói nagyságáért, nagyjelentőségű realizmusáért nemcsak a reakcióval szállt perbe Gergely Sándor, hanem a forradalmi emigráció egyes szűk keblű tagjaival is. Jellemző reá az értő lelkesség, amely- lyel Illyés Gyula „Puszták népe” című könyvét fogadta. korrigálva a „Sarló és Kalapács” egyik cikkének téves megállapításait is. S tudnivaló, hogy Gergely Sándor az elsők között állt ki József Attiláért isi... A születésnapi alkalom — mint már jeleztük — nem nyújt módot egy sokoldalú és terjedelmében is jelentős írói mű érdembeli értékelésére. De azért hadd írjuk le: ahogyan Gergely irodalmi értékké növelte a szociográfia közvetlen valóság-leírását. úgy a rezzené- keny lélektani folyamatok mögött is észrevette a társadalmi indítékokat. Meg kell látni Gergely pályájának túlhaladott szakaszait, ám azt is. ami maradandó. Gergely Sándor gazdag életművét nem tarthatjuk lezártnak, befejezettnek. Éppen ezért elsősorban nem békés pihenést kívánunk a Kossuth-díjas Gergely Sándornak, hanem hogy új művekkel lepjen meg bennünket, új küzdelmeket vállaljon a még formátlan (de formát ölteni kívánó) élmény-anyaggal, a valóságnak azzal a sajátos párlatával, amelyből az író új valóságot tud teremteni... A. G.
