Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
Mit mondanak a szentesi Petőfi-iratok a költő igazi születési helyéről? A rádió és a sajtó néhány soros hírben röpítette világgá az izgalmas hírt: Petőfi Sándor születési helyére utaló iratokat találtak Szentesen! Az irodalomtörténeti szempontból rendkívül érdekes okmányok egy hajdani mészárosmester tanúvallomását rögzítik arról az időről, amikor Petőfi édesapjánál inaskodott. Hogyan került napvilágra a nevezetes „írásos lelet” a Szentesi Állami Levéltárban? A helybeli Kertészeti Kutató Intézet megbízott munkatársai a levéltárban már évek óta gyűjtik Szentes mezőgazdasági múltjára vonatkozó adatokat. A korszakok szerint rendezett — de tüzetesen még át nem vizsgált — dokumentumok között bukkan tak a VI. 96 1868 számú szolgai-írói iratokra. Az iratokban lévő első levelet az a Pásztor Ferenc — kiskúnfélegyházi ügyvéd — írta. aki ismerte Petőfi Sándor dajkáját és tőle tudakolta meg, hogy kik dolgoztak, vagy inaskodtak a Petrovics családnál. Pásztor Ferenc a múlt században mi megy harminc éven át védte igazát, hogy Petőfi Sándor nem Kiskőrösön, hanem Kiskunfélegyházán született. (Erről különben Hat vany Lajos bőven írt Petőfiről szóló művében.) Pásztor Ferencet ilyesmi szándék vezette annak a levélnek a megírásával, amit 1868. augusztus 8-án küldött a szentesi szolgabírónak. Az volt a kívánsága, hogy hallgassanak meg egy szegvári illetőségű lakost — Szlávik Mihályt —, aki annakidején Petőfi édesapjánál volt hentesinas. Pásztor Ferenc azt is megírta, hogy milyen kérdéseket tegyenek fel Szlávik Mihálynak. Erről Pásztor Ferenc szentesi képviselője Kiss Zsi gmond ügyvéd is tudott. A kihallgatást 1868. augusztus 19-re rendelte el a szénié«» szolgabíro, de erre csak később 1868 december 31-én került sor. Tudniillik Szlávik Mihály — a volt mészárosmester — időközben Romániában vállalt gazdadszti állást és csak a fenti időpontban látogatott haza Szegvárra. A hivatalos jegyzőkönyvben lényegében így szól az első kérdés, amit Szlávik Mihályhoz intéztek: „Honnan és mely időről ismerte Petrovics István mészáros -mestert?” A válasz: „1823. november elején kerültem hozzá mészáros tanulónak és nála voltam 1824. július végéig, összesen kilenc hónapig.” A második kérdés: „Mit tud Petrovics István fiáról?” A válasz: „Amikor odakerültem a gyermek egy és egynegyedéves volt. Félegyházán született, a szüleitől hallottam. A szülők tudtommal már ezelőtt két évvel ott laktak.” A szentesi meghallgatáskor az 58 éves Szlávik Mihálynak 35 év előtti dolgokra kellett visszaemlékeznie és talán ennek tulajdonítható, hogy Petőfi Sándor születési idejében nem pontos. (Bár lehet, hogy neki van igaza.) Tudniillik azt mondja, hogy 1823 november elején került a Petrovics családhoz és akkor a gyermek ötnegyed éves, azaz 15 hónapos volt. Viszont az irodalomtörténet megállapítása szerint Petőfi Sándor 1823. január 1-én született! Hogy Petrovicsék Szlávik Mihály inaskodását megelőzően két éve Félegyházán laktak, ez viszont sarkalatos része az iratoknak és azt igazolhatja, hogy a költő Kiskunfélegyházán született. Egy bizonyt»: Szlávik Mihály az irodalomtörténet fontos „statisztája” lett és a hajdani szegvári illetőségű volt mészárosmester talán a mostani kétkedőkre is gondolt, amikor szavait így zárja, hogy csak szentesi vallomásának higgyenek: „Ha netán valahol másképp nyilatkoztam volna, hibás volt nyilatkozatom!” Szabó Róbert Áru- és pénzviszonyok és a gazdasági reformok Az előirányzott ár- és bér- intézkedések bejelentését követően a lakosság élénkülő érdeklődései kíséri figyelemmel a gazdaságirányítás módszerének várható módosításával kapcsolatos vitát Az MSZMP Központi Bizottságának irányelvei körvonalazták a reform főbb vonásait. Ezek egyik, központinak is nevezhető kérdése az áru- és pénzviszonyoknak —, úgy is szoktuk mondani — az értéktörvénv érvényesülésének, a piacnak a szerepe. Az utóbbi kifejezés áll legközelebb a köznapi szóhasználathoz és egyben ez, amihez a legtöbb túlzó vélemény fűződik. A kérdések olyan értelemben merülnek fel: miért vált szükségessé, hogy a gazdaságirányítás módszerének továbbfejlesztése során kihangsúlyozzuk az áru- és pénzviszonyok szerepét. Merőben új, a szocialista gazdaságtól eltérő jelenségről „kapitalizálódásról” van szó? Ezekre az elmúlt néhány esztendő alatt végbement gazdasági folyamatok adják meg leginkább a választ. I A szocialista gazdaság a naptári időben mért viszonylag rövid idő alatt hosszú utat tett meg és ma, már túljutott a mennyiségi igények kielégítésének szakaszán. A fogyasztók és a felhasználók ma már kevésbé veszik tudomásul a minőségi. — választéki hiányokat és azt sem, hogy ezek miatti kockázat, esetleg kár csak őket terhelje. Jelentősebb, vagy rendszeres kapcsolatok során egyre inkább érzik az eladó és vevő közvetlen kapcsolatának szükségességét, ami lehetőséget teremt az egymással szem beni igények érvényesítésére. A közbenső szervek, raktárak által „elosztott termék” helyett az eladótól, termelőtől vásárolt „áru” megbízhatóbb üzletkötési alap. A gazdaságvezetés módja, a beszolgáltatás megszüntetése és a túlzottan részletezett tervezés csökkentése óta, fokozatosan ebben az irányban haladt ez ideig is. A korábbi politikai gazdaságtan ugyanis alábecsülte a termelési szakaszban az áru- és pénzviszonyok szerepét. Szűkre szabta az áruforgalom körét, túlsúly ban a tervutasításokkal, keretszámokkal tartotta célravezetőnek a termékek elosztását. Ennek természetszerű következménye volt, hogy a lehető legapróbb részletekig mélyült a tervekben előirányzott termelés és termékelosztás, holott a szükségletek ilyen mélységű felmérése, akár éves vonatkozásban is, — tehát nem túl hosszú időre is — aligha lehetett megbízható. Az ilyen módszer a túlzott írásbeliség mellett leszoktatta az embereket a gazdálkodásról. Az árutermelés szűk köre és a részletes tervezési módszer sokszor nem tette érdekeltté a termelőket a választék bővítésében, korszerűsítésében. Az időnkénti árrendezések, a vállalati önállóság növelését célzó átszervezések a rugalmasabb és a kereskedelmi módszerű gazdaság kialakítását voítak ugyan hivatva szol gálni, mégsem szűnt meg ez ideig a termelőerők színvonala, illetve az ehhez közeledő, de korábban kialakult irányítási elvek közötti kü- lömbség. Az 1957-ben és' azt követően végrhajtott intézkedések ellenére nem bontakoztak ki eléggé az áru- és pénzviszonyok. A közvetlen, rugalmas „piaci” kapcsolatok korlátozottak voltak. A továbbiakban is a terv teljesítését kell ugyan a főfeladatnak tekinteni, de a részletes tervutasítások kiadá sa és végrehajtása helyett a tervben megszabott fő arányok betartása lesz a cél. Az operatív tervekben nagyobb súlyt kapnak azok a szükségletek, amelyek saját piackutató ténykedésük alapján kerülnek az üzemek tudomására, vagy amelyekre a benyújtott igények alapján szerződést kötnek. Minden bizonnyal, komolyabb lesz ezáltal a szerződéGergely Sándor: „Ott a munkást keresik..." 1931. fagyos novembere. A kubikost* a Teleki téren ülnék, meg ácsorognak és — várnak. A pipa régen kialudt, a dohány íze is kifakult belőle Meleg ételt már csak a szagáról ismernek az Alföld népeinek kubikos-telepeiről ide- sereglettek. A kolbász, a szalonna ritka vendégük. Most már csak kenyérrel tetézik a kenyeret és úgy szelik, a hüvelyk- és mutatóujj közé szorítva. Jó, ha só akad a kenyérre. De a legjobb, ha egyáltalán — kenyérre telik. Mert nagy sora van a kenyérnek. Miatta jöttek gyalogszerrel, maguk előtt tolva a talicskát, Békésből, Csong- rúdból, a Jászságból, Csanáditól ide. Pestre, körül-körülszimatolván a nagy varost, mintha ostromra készülnének. A bandagazda el-elnéz a vállalkozóhoz, oe íöldmunka sehol sem akad. És leta- nyóznak a csapatok a Teleki téren. Itt vannak. Várnak.. ( várnak... Hosszú, keskeny a táboruk. Hátuk mögött a zsibvásár, arcuk előtt a Kerepesi temető. Sok a detektív. A Teleki téren sok a lopott áru, az orgazda, a besurranó tolvaj és a zsebmetsző. Ezért is sok a detektív. A legnagyobb részük, mégis a kubikos-vonalat tartja megszállva. — Ecsém — mondta nemrég egy nagyhasú, nagybajszú parasztruhás ember, zsíros kalapját félrevágva — Ecsém, hé ... — Jó, jó — feleltem és rámosolyogtam a detektívre. — Rossz a kosztümje, felügyelő úr... Ezt a nagyhasút többet nem láttam ott. Sovány, agyonéhezett kubikosok közé nem való ilyen rosszalaku kopó. Jöttek helyette mások. Talicskával, rongyosan, piszkosan... Volt ügy is, hogy egyszerre ayoic «-kubikos Mmfergett, fülelt a szerencsétlen, agyon- kínzott emberek között. De hamarosan kitudták Őket maguk közül a földmunkások. Más volt a szaguk, a szavuk. Később csak postás, vagy vasutas ruhában ólálkodtak a hekusok. A Társadalombiztosító palotája előtt is táboroztak. A Teleld tér és Fiume út sarkán összetömörülve állnak, ülnek subájuk és süvegük alatt. Az ég ólomszínű, fúj a szél, az őszutó hideg, de az emberek állnak-ülnek rendületlenül. Kevés cók-mókjuj^ a félrefordított talicska alatt bújik meg. — Bátyám, mi lesz magukkal télen? — kérdem az egyik bandagazdát. — Megdöglünk — felel fásultan az öreg. Szeme se rebben, csak néz rám elborultam Előttünk hosszú vonalban állnak a többiak. Eltakarnak bennünket a Fiumei út járókelő népe elől. Mintha véletlen volna! Vagy szándékosság ez? Nem tudom. Hátunkat a lezárt árusító bódék falának vetjük és beszélgetünk. Egyre többen és többen tömörülnek össze. Akár a háborúban, ha rajvonalat sűrítette a vezényszó. Az öreg beszél. Igen, éheznek. Az otthonhagyott család talán már fel is fordult a nélkülözésektől. Levél tőlük onnan ide,, nem jön, innen oda nem megy. A postaköltség — ha van — kenyérre kell... De hát miért élnek ók itt? Sokáig hallgat köröttem a csapat. Nem tudnak felelni. Csak azt tudják, hogy: még élnek! Egyikük-másikuk elmegy valamilyen ingyenleves-osztás- hoz. Van, aki valami alkalmi munkát fog ki, de a nép túlnyomó többsége hónapok óta fia-munkát se látott. Senki se törődik velük. Csak a detektív... — És hol laknak? — Itt — mondják. — Itt, ahol most vagyunk. A levegőn, az esőben, a vásáros bódék eresze alatt. Néha tüzet is raknak- Ha hulladékfát szereznek valahol. Akkor melegednek. Néha, nagyritkán el-eljön valaki, mérnök, vagy vállalkozó, — kiemel néhány embert a csoportból és viszi magával munkára. Már nem a kubikméter az egység, már nem akkordban dolgoznak, hanem napszámban: egypengőötvenért. Ha nagyon jól megy. két pengő » napszám. Napi tizenkét órai munkáért. Mennyi ideig? Hát, egy-két hétnél hosz szabb időre sose akad munka. így aztán száz ember közül átlag nyolcán dolgoznak két hónapon át tizennégy napot. Most úgy egyeztek meg egymással az emberek, hogy nyilvántartják: ez ekkor, és ekkor már dolgozott. S addig nem nyúlhat újra munkához, amíg a többi nem dolgozott. De ez már féléve tart. És a félév előtti dolgozó még mindig vár a tfz-tizen- négy újabb munkanapra. Hogy miért nem mennek haza? Minek? Otthon sincs munka. Lehetőség se. — Újságírók Is jönnek ide — düny- nyög a bandagazda. — Fényképezőgépet is hoznak. Minden hónapban írnak rólunk. Megírják, hogy: derék magyarok' így, derék, magyarok úgy.. .> Keresnek rajtunk az írással, a fényképezéssel, de gondolják magukban: amíg a kubikosság étlen-szomjan, mint a kivert kutya, koncot vár, addig nincs baj, se az újságíróknál, se a kenyéradó gazdáiknál, a bankoknál, a gyáraknál. a földesuraknál. De egyszer, ha már nemcsak titokban káromkodunk, hanem megsuhintjuk a csákányt. ... Azt, igen a csákányt — s rámnéz, szeme száraz, villogó. Megkérdem az embereket: bejárnak-e a Földmunkásszövetségbe? Nem, nem járnak. Újságot olvasnak-e? ... Néha. ha kapnak valakitől. Olvasták-e Károlyi Mihály: „Tiétek a föld” — című kis könyvét? ... Nem felelnek, csak összevillan a szemük ... Oroszországról hallottak-e újat? ... Erre sem felelnek. Szájukra. titokzatos mosoly telepszik., i De az egyik mégis megszólal: — Ott a munkást keresik, itt a munkát hajszoljuk, hiába. — Úgy bizony, ott... — de a közbeszóló elhallgat. Már nem szól senki. A szél fúj, az eső szitál. A Társadalombiztosító palotája táján minden csöndes. A Teleki téri zsibongón is elcsitul a vásár. A bódékat becsukták. Este elé készülődnek a felgyűlő lámpák. A vevők mind eltűntek a környékről. Csak az áru áll még itt. Az áru: a magyar kubikosok. Este van. A Teleki tér álom elé fészkelódik. Csak detektívek, mér utcai nők rajzanak szívósan a kubikostelep körül. sek szerepe is, amelyek ugyan eddig is a szükségletek felmérésének alapjául zolgáltak, de nem mindenütt és nem minden tekintetben töltötték be azt maradéktalanul A közvetlen árukapcsolat feltételezi a közvetlen szerződéses kapcsolatot is. A szerződés megkötése nem lehet pusztán lebonyolítási művelet, forma kellék egy már elhatározott, nemegyszer szÜKségtélén termék előállításának legalizálásához. Nem lehet formai abból a szempontból sem, hogy nem teljesítés, vagy hibás teljesítés esetén mellőzzék az ahhoz fűződő szankciók alkalmazását. Feltehető, — hogy bizonyos idő múlva — megváltozik az a szemlélet is, amit éppen az egyenlőjogú szerződéskötés hiánya váltott ki, hogy nem érdemes-e jogokat érvényesíteni, mivel az ellenérdekű fél a kelleténél jobban védett. Az a kivételes gyakorlat, amit megyénk egyik vállalata kialakított, hogy min den lényeges szerződéses sérelmét perre vitte, bizonyítja leginkább az előbbi felfogás helytelenségét. Olyan kényesnek tartott pereket is megnyert, amelyek kezdeményezése valótlan kivételesnek tekinthető, de mindenképpen alkalmasak voltak a védettnek vélt partnerek, külkereskedelem, kutatóintézetek stb. — érdekeltségének felkeltésére. A marxista politikai gazdaságtan szerint az áruk ösz- szességükben cserélnek gazdát, amire a kereslet-kinálat mindenkori aránya átmenetileg eltérítőleg hathat. Az értéket az áru újraelőállításához szűk séges munka mennyisége határozza meg, így nem közömbös, sem a termelő, sem a fogyasztó számára. milyen munkaráfordítás mellett alakulnak ki az értékviszonyok. Ez a körülmény nem hagyható figyelmen kívül a szocialista gazdaságban sem, ahol ugyancsak árutermelés folyik. Igaz, hogy az értéktörvény szerepe meghatározott keretek között befolyásolható, az értéktől váló lényeges eltérítés még seirf történhet meg hosz- szú távon és az áruféleségek túlsúlyát tekintve. Az értékarányok mellőzése ugyanis valamelyik, esetleg mindkét oldalon a termékforgalom kor látozójává válhat. A termelőt nem ösztönzi a termelési szín vonal tartására vagy fejlesztésére, ha az általa érvényesített árban nem térül meg az előállítás költsége és gazdálkodásának méltányos eredménye. A vevőt pedig az érték fölötti beszerzési ár tartja vissza. Ezek a jelenségek voltak az utóbbi években tapasztalhatók a termékek jelentős hányadának termelési ára tekintetében. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy a termelői árak már érvénybeJépésükkor sem fedték eléggé az értékarányokat. másrészt a technika fejlődése. a termelékenység növekedése következtében — a kivételes rendezésektől eltekintve — már közel tíz évvei ezelőtti költségviszonyokra épülnek. A közbeeső termelői árrendezés ellenére is még sasé lesebb körben szakad el ezek szerint az önköltség és a termelői ár, de fennáll a különb ség a termelői és a fogyasztói árak között is. Az igy megmerevedett árrendszer nem befolyásolhatja aktívan sem a termelést, sem a fogyasztást. Az árak még mindig figyelemreméltó részénél szükség van állami támogatásokra, másutt indoko- latlanlul nagy a nyereséghányad, így a gazdasági döntésekhez szükséges tisztánlátás korlátozott. A mezőgazdasági üzemek például ilyen okok következtében nem az árutermelés növelésében voltak kizárólagosan érdekeltek, hanem abban is, hogy kieső eredményük minél nagyobb részét egyéb módon, például állami támogatásból biztosítsák. Nem véletlen az sem. hogy az iparcikkek között hiányok vannak, különösen a kisebbértékű, az előállítási költségeknél alacsonyabb árral rendelkező cikkekből. Más esetekben pedig törekvések vannak az árak burkolt emelésére sfb Az eddigi termelői árrendezések általában az évekkel ezelőtt megállapító! I fog'ásztól árak keretein belül tö- téntek. így az egyes áruféleségek forgalomba h ozata! a egyidejű állami támogatással történt. Tehát nemcsak a termelői árak. hanem a fogyasztói árak is megmerevedtek, egyikük sem követte az értékarányok időközbeni változását így adódik, hogy a rég meghaladott értékviszonyokhoz igazodott árak már nem voltak tarthatók Ilyen okokkal kell az ezévre elhatározott árintézkedéseket összefüggésbe hozni. Mind a társadalmi, mind az egyéni érdekeknek sokkal jobban megfelel ha az áruk többnyire az érteket közelítő áron kerülnek forgalomba. meet ez felel meg a leginkább a munka szerinti elosztás elvének is. Az ártámogatással forgalomba kerülő fogyasztási cikkek vásárlása nem történik olyan egyenletesen a lakosság körében, hogy az egyformán érintsen minden személyt, illetve családot. Amennyiben ez így van. óhatatlan a különbségek keletkezése, aminek indokoltsága nyilván vitatható. Az érték nem állandósul, egy-egy áruféleség tekintetében. A termelékenység növekedésének, a technika fejlődésének folyamata csali gyorsulni fog. ami szükségszerűen veti fel a reformjavaslatokban is szereplő célkitűzést: a rugalmasabb árrendszer kialakítását. A rugalmasság — aminek érvényesülnie kellene mind a termelői, mind a fogyasztói árak tekintetében — nem jelenthet azonban szervezetlenséget, rendszertelenséget. Természetesnek tűnik, hogy például a fontosabb nyersanyagárak vagy alapvető fogyasztási cikkek árát továbbra is rögzíteni kell.. Az állam ugyanis nem mondhat le arról, hogy az alapvető arányokat szabályozza, viszont nem is kell magára vállalnia minden apróbb ár jóváhagyásának gondját. Az eddigiekkel szemben gyakrabban látszik célszerűnek a rögzített árak felülvizsgálata, illetve a kialakult értékviszonyokhoz való Igazítása is. Mai gazdaságirányítási rendszerünkben alig van lehetőség az áraknak kereslet-kínálat mértékétől függő változtatásra, erre csak kivételesen vannak figyelemmel az árak jóváhagyása során. Későbbiekben nem túl széles körben — elsősorban a fogyasztási cikkek tekintetében — mégis számolni kellene azzal, hogy e termékek a már említett piaci jellegű kapcsolatok útján kerülnek forgalomba. Minként az a zöldség- és gyümölcsáraknál természetes, elképzelhető, hogy a divat- és luxuscikkek vagy új termékek ára kezdetben magasabb, majd a telítődéstől függően később ala csonyabb legyen. Különösen a heljd ellátás céljaira előállított termékek árának megállapításában kívánatos legkorábban a rugalmasabb lehetőségeket megteremteni, ugyanis ennek hiánya itt okozza a legtöbb értékesítési nehézséget. A folyamatban lévő reform tehát lényeges változásokat eredményezhet a gazdasági életben. Ezek azonban mégsem alapvetőek, nem olva- nok, amelyek a szocialista gaz. daságl rend alapelveivel ellentétesek lennének. Látható e/ abból is, hogy a tervbevett intézkedések már az eddigiek során is — bár csak részleteiben és hosszabb időszakonként — folyamatban voltak anélkül, hogy a gazdálkodás alapvető kereteit sértették volna. A reformok nem a terv- gazdálkodás lebontását, hanem egyszerűsítése melletti lm tékonyságát célozzák úgy, hogv ezt az áru és pénzviszonyok felhasználásával mozdítják elő Ez utóbbi elemek a rugalmasságot. az öntevékeny mérlegeléseket, döntéseket hozzák előbbre. Feltehető, hogy ehhez az önállósághoz kellő érdekeltség, felelősség is fog járulni, amelyek ebben a kérdésben meghatározók lehetnek. Kisvár! Ari rá*
