Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

A/ új év köszöntésének egyik Az ősi hieroglifákból azt is iderítették, hogy már ide s tova négyezer esztendeje szokás volt a táraónak és a befolyáses politikusoknak az ó-esztendő elmúltával aján­dékokat átnyújtani. Ez a leg­ősibb híradás Szilveszter és az újesztendó megünneplésé­ről A szokat — amely talán ép­pen itt. a Nílus partján szü­leteti —. azóta is él, sőt. furcsa és mulatságos histó­riákká í gazdagította az em­beriség kultúrtörténetét. Ér­demes ezekből néhányat fel­jegyezni. Az „évek" harca Ha mar eleinket Idéztük, s éppen a rég elporladt Ámen- emphet korát, mondjuk el. még azt is,, amit a híres gö­rög történetíró árult el róluk. Hérodotosz írta meg, hogy az óév és az újesztendő küszö­bén a hajdani egyiptomiak mindig megrendezték az évek harcát. A harcot szó szerint kell venni. Bottal felíegyver- zett „évek” álltak egymással szemközt, s igyekeztek az egymás fejére mért ütésekkel eldönteni, melyik az erősebb. Thébában találtak is egy sírkövet, amely alatt egy túl energikusan távozásra felszó­lít, tt „óesztendő” csontjai p<\ í; dtak Az óegyiptomi szokás átter­jedt Athénbe is, a görögök adták aztán tovább sztíriába e- K rinthiába . .. Am „vál- t , iák a korok és változnak a szokások is” alapon a haj­dani botpárbaj napjainkra r.«. ,'V megszelídült, bár le- 1 <gy ugyanennek a har- < nnek a jegyében mé­ri .‘/ít.ze erejüket — a zöld gyepszőnyegen ugyani — Szilveszter délutánján a skót agglegények azokkal, akiknek f. 'éjét már - lekötötték .. . Szilveszterkor persze nem csak az óévet búcsúztatják. « nap egyben az új esztendő kedven pillanata Budapesten érkezésének víg ünnepe is. Ez alól talán csak Albánia töröklakta része volt kivétel, ahol Szilveszter napján, még a század elején is, a férfiak nem kaptak enni, böjtölniök kellett, s amíg bent a házban étlep-szomjan üldögéltek, lá­nyaik és asszonyaik kint az utcán ünnepeltek. Momo király r átveszi a hatalmat Világszerte férfiak és nők. fiatalok és öregek legnagyobb mulatsága Szilveszter éjsza­kája. Bio de Janeiróban Mo­mo király, a Bolondok Biro­dalmának uralkodója veszi át a hatalmat és sok ezres szam- bázó, bossanovát lejtő híve kíséretében, konfettizáporban yonul végig a városon. Olasz­országban az utcák vidám­parki „dühöngökké” válnak. Az újesztendőt köszöntő taljá- nok házuk ablakából az ut­cára szórnak minden — hó­napokig gyűjtött — törött tá­nyért, használt kancsót, poha­rat, lyukas lábast. Ehhez mér­ten a budapesti utcák trom­bitáló, csörgősapkás vidám forgataga — csendes szóra­kozás. Sokféle speciális szilveszte­ri étrend alakult ki. Skóciá­ban birkát esznek például, Ausztriában disznósültet Spa­nyolországban az éjfiit jelző minden egyes harangütésre egy szőlőszemet kapnak be. Németországban ponty nél­kül, Dániában pedig tőkehal híján nem is szilveszter a szilveszter. Ami pedig a hol­landokat illeti, ők ezt a nagy­szerű napot vajban sült alma­szeletek feltálalásával teszik emlékezetessé. Az Italokat nem kell külön felsorolni. Amit csak eleink és kortársaink kitaláltak, § pohárbe tölthető, majd lebo- csátható a garaton, a com- mandariától a szürkebarátig, ezen az éjszakán adószámra Budapesttől n Amazonasii logy. De egy érdekes, ehhez kapcsolódó szokást mégis ér­demes megemlíteni. Dél- Olaszország egyes falvaiban az új esztendő első napján elásnak egy hordót. A hely­színt azonban egyedül csak a gazda tudja. A rá követ­kező újév hajnalán az egész falu népe a bor keresésére indul, a hordóvadászat azon­ban kizárólag csak fél óráig tarthat. Ha megtalálják, utol­só cseppig kiürítik. S ez an­nál is inkább felséges élmény lehet, mert a feljegyzések szerint a föld alatt tartott bo­rok nemes italokká érnék, amelyeknek tüzes erejét és édes zamatét nem egyköny- nyen feledi, aki ivott belőle. Szilveszter legfontosabb „kelléke" Az evésről és az ivásró) már szó esett, de a legfon­tosabb szilveszteri „kellék”- ről, a csókról még nem. Pe­dig a csókolódzás Szilveszter éjszakáján világszokás Ahol a csók nem emelkedett olyan rangra, mint Európá­ban, a szerelem, a széptevés ott sem maradhat ki a szil­veszteri ceremóniákból. Iszpa- hánban, a híres iraki város­ban például Mohammed lá­nyai ezen &z egyetlen egy na­pon fátyol nélkül jelenhetnek meg a város utcáin. Melyik fiatalember lenne képes meg­állni, hogy ne lesse meg őket? Amikor aztán a derék arab ifjú kiszemelte azt, akivel el tudja képzelni az életét, a lány fejére virágkoszorút doö — természetesen benne a ne­ve, címe, rangja és ha a kis Mirjám vagy Seherezádé „kapható”, üzen, s másnap, újév napján már a kádi előtt hangzik el a holtodiglan- holtomiglan. Még érdekesebb egyes Ama- zonas-menti indián törzsek­nél az újesztendő és a pár­választás egybefonód ása. Ki­választott tavakban és folyók­ban fürödnek ekkor a lányok. A víz azonban teli van há­lókkal, a házasodni készülő fiatalemberek rejtették azo­kat oda. Ha a fürdőző lány beleakad a hálóba, az annyi­ra testéhez tapad, hogy nem tud szabadulni belőle. Ki­menteni azonban csak annak az ifjúnak szabad, aki a háló tulajdonosa. Tréfás alkudozás kezdődik, amelynek vége többnyire házasság. A fiú ugyanis úgy tekinti, hogy a sors neki szánta a lányt, s a lány is a sors akaratának tudja be. hogy éppen ennek a fiúnak — a szó szoros ér­telmében a hálójába került Ólomöntés és eletánipor Természetesen az óév elmúl tavai mindenki a szerencséd és boldog új esztendőt várja és reméli Vannak azonban Valaha vallási szerepe volt a képünkön Is látható százféle japán dísztárgynak, amelye­ket azok a vándorárusok. népművészek és falusi emberek készítettek, akiknek nincs munkájuk a hosszú téli hóna pókban. Ma azonban már nin cs több jelentőségük, mint Budapesten a papírtrombitáknak vagy a különböző formájú és méretű csákóknak... Egy kép — az amerikai szil veszterezőkróL olyanok is. akik nemcsak vá­rakoznak és reménykednek, hanem bizonyosat is akarnak tudni az elkövetkezendő 12 hónapról. Ezeknek Szilvesz­ter éjszakáján „hivatásos jó­sok” mondanak jövendőt Sok helyütt szokásban van, külö­nösen a németeknél és a fin­neknél. az ólomöntés. Kam­csatkában viszont az állandó­an Izzó 12 vulkán szikráinak színéből jósoltak (természete sen • ik szerencsét és termé­szetesen jó pénzért) annak idején a messzi földről érke­ző „kíváncsiaknak’’. A legfurcsább szokás azon­ban Nyugat-Afrikéban, Ka­merunban alakult ki Az ele­fánt-tulajdonosok állataik há tán vonulnak egy tisztásra, ahol papok és jósok ütötték fel tanyájukat. Amikor az elefántok a varázslósátor elé érkeznek, a főpap valami port hint az állatok füle möaé. A par maró hatású lehet meri az elefánt felhorkan és addig trombitál, amíg a port le nem kaparja a füle mögül Ebből a kiabálásból mondanak aztán a hozzáértő „szakember <>» jóslatot, s a ceremóniát ter­mészetesen pompás lakom* követi. Sajnos, ezt a különben nagyszerű szilveszteri szokást nálunk nehéz lenne megho­nosítani ... elefántok hiányá­ban. Azért persze ml « in búslakodunk szilves- °i k. f aki nem hiszi — járjon uán* Onody György Söprik a római utcát..« SZILVESZTER

Next

/
Thumbnails
Contents