Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-31 / 308. szám

1865. DECEMBER 31. 2 Egy hét a világpolitikában 0 A világ haladó erői a havannai értekezletre készülnek 0 A legújabb délkelet-ázsiai fejlemények 0 Washington—Bonn katonai és politikai tengely készül 0 A franciaországi politikai helyzet H avannában, Kuba fő­városában, január 3- án ül össze az ame­rikai, ázsiai és latin­amerikai országok első szoli­daritási értekezlete. Az algíri értekezlet elhalasztása után megsokasodtak az imperialista körök részéről az olyasféle célozgatások, hogy vége az afroázsiai szolidaritásnak, amely 1955-ben a bandungi értekezlettel olyan határozot­tan kezdett testet ölteni. A nyugati vágyálomra méltó vá­lasz a havannai tanácskozás, hiszen a konferencia azt de­monstrálja, hogy létezik az elnyomott, s szabadságukért küzdő népek afroázsiai és la­tin-amerikai szolidaritása is. Jelentős tényező, hogy a ta­nácskozást Havannában tart­ják. annak az államnak a fő­városában, amely az egyetlen igazán szabad föld az ameri­kai kontinensen és a legfá­jóbb szálka a washingtoni imperialisták szemében. Sor­ra érkeznek a küldöttségek Havannába és a tanácskozá­son részt vesz hazánk delegá­ciója is. A napirend rendkí­vül sok kérdést ölel fel és ezzel kapcsolatban Raul Roa, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ja, külügyminiszter hang­súlyozta: a három kontinens konferenciája a népeket nyug­talanító legégetőbb kérdése­ket vitatja majd meg. A Dél­vietnami Nemzeti Felszaba­dítás! Front küldöttségének vezetője pedig leszögezte: „A konferencia egyesíti a három kontinens erőit. Elsőrendű fel­adatunk, hogy azokat a prob­lémákat tárgyaljuk meg, ame­lyeknek gyökere az Egyesült Államok által irányított im­perialista politika”. A mocam- bique-i küldött pedig kifej­tette: „Az imperializmus ka­tonai szövetségbe egyesült a szabadságukért küzdő afrikai népek ellen. Mint ahogy azt láthatjuk Portugália, Rhodesia és Dél-Afrika példáján. Egy­ségesen kell szembeszegül­nünk a reakciós erőkkel”. — Ezekből a megnyilatkozások­ból is kitűnik, hogy a havan­nai napirendnek csak külön­böző földrajzi vonatkozásai vannak, a lényeg viszont — akár ázsiai, afrikai vagy latin- amerikai vélemény alapján vonjuk le a következtetést — szilárd egységbe tömöríteni a haladás erőit, a kibontakozást gátló tényezők ellen. A z elmúlt napokban különböző vélemé­nyek hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy az amerikai repülőgé­pek szüneteltették támadásai­kat a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen. Egyesek úgy vélték, hogy ez az Egyesült Államok tárgya­lási szándékait fejezi ki. A reálisabb szemléletű kommen­tárok azonban rámutatnak, hogy mindez csupán fikció, hiszen amerikai részről mind ez ideig nem hangzott el nyil­vános javaslat a tárgyalások megindítására. Sőt, igen jo­gosnak látszik az az angliai álláspont, amely szerint a tárgyalások kérdése körül ki­alakult nagy washingtoni tit­kolódzás a vietnami háború amerikai ellenzőinek leszere­lését célozza. Ez az érv egy­bevág egyes amerikai véle­ményekkel is. Arthur Kroch hírlapíró megjegyezte: „Az Egyesült Államokat jelenleg npsv bizalmi válság járja át. A közvélemény nem hisz a Johnson-kormányzat szólamai­nak. Ezekben csupán álcázást lát. rrnellvel el akarják fedni p riiiVa|ot-ázRÍsi háború ki­te ’ :zt ősének terveit”. E hard kancellár ame­rikai tárgyalásai után sajtóvélemények so­kasága látott napvi­lágot, A Pravda kommentá­tora azt írta. hogy a nyugat­német vendégek megkapták a-/ áhttrtt váltót az atom- fesvverakre. Ez így is van. hiszen Erhard washingtoni megbeszélései után lényegesen konkrétabb formát öltött a bonni militaristáknak az az álma, hogy valamilyen ten­gelyt vagy különleges szövet­séget létesítsenek Washington­nal. A francia sajtó ugyan­csak bizalmatlanul fogadta az Erhard és Johnson tárgyalá­sairól kiadott közleményt. A degaulleista Nation így írt: ,A washingtoni ködfátyol mö­gött nyugtalanító realitások rejtőznek. Johnson jól tudja, hogy nyíltan nem mondhat igent a bonni követelésekre, de nemet se mondott Er- hardnak”. A francia lap fej­tegetéséhez hozzáfűzhetjük, hogy az amerikai el­nök engedményeinek hátteré­ben elsősorban megint csak a dél-vietnami agresszió ténye áll, mivel a jelenlegi helyzet­ben Johnson számára a bonni partner egyre nagyobb kato­nai lehetőséggel bír. Az is kétségtelen, hogy a nyugati szövetségi rendszeren belül éppen Nyugat-Németország támogatja minden fenntartás nélkül a délkelet-ázsiai ag­ressziót. ranciaországban az el­nökválasztás után a megfigyelők legalább- bis részleges kormány átalakítást várnak. Tekintve, hogy De Gaulle nem meggyő­ző erejű megválasztása első­sorban belpolitikai elégedet­lenségre vezethető vissza, va­lószínű. olyan miniszterek tá­voznak, akiknek tárcája az or­szág legégetőbb belső problé­máival áll kapcsolatban. Ezért tartják valószínűnek, hogy lemond az építési, a közokta­tásügyi és a munkaügyi mi­niszter. Ha ez valóban bekö­vetkezik, igen világosan érző­dik a szándék, hogy a fele­lősséget kizárólagosan a szak­miniszterek nyakába varrják, holott a problémák kiinduló­pontja éppen a személyi ha­talom jellege. Az nem való­színű, hogy De Gaulle bármit is változtatna külpolitikai vo­nalvezetésén. Népszerűségé­nek legerősebb oka, hogy Washingtontól függetlenebb irányvonalat alakított ki. A szabadságharcosok sikerei Dél-Vietnamban--------napló----------------------------­A dél-vietnami szabadság- harcosok újabb jelentős sike­reket értek el szerdán és a csütörtök délelőtti órákban. Egy amerikai katonai szóvivő szerint a partizánok mintegy zászlóaljnyi erősségű egysége Da Nang közelében támadást indított Dai Loc körzeti szék­hely, valamint Da Nangtól 22 kilométerrel délnyugatra a saigoni kormánycsapatak egy dombon létesített megerősített állása ellen. A szabadságharcosok szer­dán reggel kezdték meg tá­madásukat és nem sokkal ezután az ottani helyőrség­gel megszakadt a híradó összeköttetés. Az AP tudó­sítójának értesülése szerint feltételezhető, hogy Minh Gongot elfoglalták a parti­zánok. A tudósító a Da Nang körzetében kialakult katonai helyzettel foglalkoz­va megállapítja, hogy az utóbbi időben a saigoni kor­mánycsapatok és az ameri­kaiak helyzete romlott és a partizánok egyre közelebb jutnak a tengerparthoz, fo­kozva nyomásukat Da Nang- ra és a támaszpontot Chu Lai-val összekötő, stratégiai szempontból igen fontos or­szágúira. Szerdán az amerikai légi­erők beavatkoztak a Dél-Viet­namban folyó szárazföldi har­cokba. Minh Lang közelében a szabadságharcosok lelőttek egy amerikai vadászgépet, amely utánpótlást szállító he­likopterek légi biztosítását lát­ta el. Szerdán este a saigoni re­pülőtér közelében kézigráná­tot dobtak egy szállodára, amelyben amerikai katonákat szállásoltak eL öt amerikai megsebesült. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint szerdán sem intéztek az amerikaiak légi­támadásokat a VDK területe ellen, a felderítő repülések azonban folytatódnak. A viet­nami néphadseregnek a Nem­zetközi Ellenőrző Bizottsághoz kiküldött összekötő missziója erélyesen tiltakozott az észak­vietnami légitérbe történő is­mételt amerikai behatolások ellen. Készenlét Zambiában Amióta Ian Smith kormánya Zambia ellenes retorziókkal felelt az olaj-embargóra, a két szomszédos ország közötti lég­kör tovább romlott. Zambia vezetői attól tartanak, hogy a fegyveres erejével kérkedő dél-rhodesiai telepes kormány sú­lyos természetű provokációkkal lepheti meg. Többek között, esetleg, a közös tulajdonú vízierőmű működésének megaka­dályozásával. Éppen ezért a zambiai hadsereget riadó-készült­ségbe helyezték. Ezalatt is folyik azonban az éles töltényekkel végzett gyakorlatozás. Képünkön (MTI Telefoío): aknavetőket próbál ki egy zambiai osztag egy brit szakértő felügyeletével. A zambiai kalonák felszerelése modern, s a védekezésre alkal­masnak látszik. Összeesküvés Salvadorban San Salvador: Julio Adalberto Rivera ezredes, Sal­vador elnöke szerdán közle­ményben jelentette be. hogy karácsony este összeesküvést lepleztek le és néhány sze­mélyt tetartóztattak. A Salva­dort rendőrparancsnok „kom­munista elemeket” vádol az összeesküvés szervezésével, A Reuter egyik tudósítója azt írja, hogy szerdán teljes nyugalom uralkodott San Sal­vadorban, a kis közép-ameri­kai köztársaság fővárosában. A salvadori kormány nyilat­kozata szerint a tervezett par­lamenti választásokat jövő év márciusában megtartják. A VDK külügyminisztériu­ma nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy az amerikai parancsnokság Dél-Vietnamban állomásozó csapatainak utasítást adott Kambodzsa és Laosz terüle­tének „szükség esetén tör­ténő” megsértésére. A VDK kormánya teljes mértékben támogatja a kambodzsai kormány december 26-i nyi­latkozatát, valamint a Lao­szi Hazafias Front Pártja Központi Bizottságának nyi­latkozatait, amelyben elítél­ték az amerikai agressziót. A dél-viefaiami kormány hi­vatalos hírügynöksége jólérte­sült körökre hivatkozva kö­zölte, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülésén határozatot fogadott el, amelyben a viet­nami újév alkalmából csapa­tainak „tüzet szüntess” pa­rancsot ad ki. A hírügynökség szerint a legrövidebb időn be­lül nyilvánosságra hozzák a kormány döntését. Mint is­meretes, a DNFF néhány nap­pal ezelőtt már javasolta, hogy a hold-újév alkalmából négy napra hallgassanak el a fegy­verek Dél-Vietnamban. A New York Times katonai szakértője szerint az Egyesült Államoknak hosszú, felmor­zsoló háborúval kell szembe­néznie Vietnamban és a mos­tani kilátások szerint 1966-ban a harcok hevessége csak foko­zódni fog és az amerikai vesz­teségek még nagyobbak lesz­nek. Washington: Az ameri­kai hivatalos körök továbbra is hallgatásba burkolóznak a Vietnammal kapcsolatos dip lomáciai lépéseket illetően. Amikor az újságírók szer­dán este a külügyminiszté- :'ium szóvivőjét Harriman varsói, illetve Goldberg va­tikáni látogatásáról kérdez­ték, a szóvivő lakonikus rö­vidséggel válaszolt’ „Csu­pán azt tudom megerősíteni, hogy ott vannak”. Az amerikai sajtó utal arra, hogy Vietnammal függ össize Humphrey alelnök délkelet­ázsiai körútja is. Harriman megérkezett Belsírádba Belgrad: AvereF Tarrl- man, Johnson ameri' "Inök utazó nagykövete csütörtök este különrepülőgépen Varsó­ból Belgrádba érkezett A re­pülőtéren a jugoszláv külügy­minisztérium magasrangú kép viselői és Burke Elbrick, az Egyesült Államok belgrádi nagykövete fogadták. Mint a Tanjug jelen*' való­színűleg Tito elnök is iogad- ja majd Harrimant. Akik vádolnak! W ® m Letette az esküt az új fülöp-szigeti elnök Külpolitikai kérdésekről szólva az új elnök kijelentette, hogy a Fülöp-szigeteknek normali- zálniok kell kapcsolataikat Malaysiával. Az új elnök ho­mályos célzásokat tett arra is, hogy kormánya az Egyesült Államok oldalán nagyobb mértékben kíván bekapcso­lódni a vietnami háborúba. Nem állhatunk félre tétlenül — mondotta az elnök. PoiNrnij kmnő távTaí» Doki Istvánhoz N. V. Podgornij táviratban mondott köszönetét Dobi Ist­vánnak, az Elnöki Tanács el­nökének azokért a jókívánsá­gokért, melyeket a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnökévé történ' meg­választása alkalmából feje­zett ki. Manila: Manila hatal­mas parkjában félmilliós tö­meg előtt csütörtökön letette az esküt Ferdinand E. Mar­cos, a Fülöp-szigetek új el­nöke. Marcos a novemberi választásokon 650 000 szava­zattal kapott többet, mint Ma- sapagal volt elnök. Az új elnök 48 éves, a má­sodik világháborúban kiemel­kedő szerepe volt a japán el­leni harcban. Az elnök félórás beszédé­ben komor képet festett az ország gazdasági helyzetéről és közállapotairól. Míg a 30 milliós lakosság nagy több­sége nyomorban él, a gazda­gok hivalkodnak vagyonukkal — mondotta Marcos. Hadjá­ratot hirdetett a korrupció, a csempészés, a törvénytelen­ség ellen, kijelentette, hogy önmegtartóztatásra és a javak igazgságosabb elosztására van szükség. Az elnök nem közöl­te, mit óhajt tenni ennek a célnak érdekében. Kém tudják meríteni a „Sei Jem roncsainak átvizsgálását London: Az Északi-ten­geren hétfőn elsüllyedt olaj­fúró-berendezés katasztrófája ügyében még mindig nem in­dult meg a vizsgálat. Amint korábban jelentet­tük, a tíz lábon álló „Sea Gém’-et új munkahelyre ké­szültek költöztetni és öt perc­cel az eimozdítási munkálatok megkezdése után az alkotmány a tengerbe zuhant, fedélzetén harminckét mérnökkel és munkással. Közülük csak ti­zenkilencet sikerült a tenger­ből kimenteni, a halálos ál­dozatok száma öt, nyolc el­tűnt személy életben maradá­sához alig van remény. Orvo­si vélemény szerint elméleti­leg lehetséges ugyan, hogy az eltűntek egy-egy légzsákban túlélték a katasztrófát, de péntek délig meg kellene ta­lálni őket, mert levegőkészle- tük nem tarthat tovább. A viharos időjárás minded­dig megakadályozta a búvá­rok alászállását. A legújabl tervek szerint helikopterről televíziós kamerákat ereszte­nek le a roncsokhoz és így próbálják megállapítani, hogy vannak-e emberek a romok között. Dominikában változatlanul feszült a helyzet. Egyre-másra érkeznek e sok mevróbáltatást átélt kis országból a hiteles felvételek a jenki beavatkozás következményeiről. Újabban, december 19-én, a légierő osz­tagai és Caamano volt elnök hívei vívtak fegyveres harcot egymással. A légierő reakciós tisztjei meg akarták gyilkolni Caamanot. Tervük azonban nem sikerült, mert a népszerű ezredest a tömeg nem hagyta cserben. Ámde a heves tűz­harcban sokan megsebesültek és sokan meghaltak. Sem az esemény befejezte- kor, sem másnap, nem adtak ki jelentést a halottak szá­máról. Az UP1 riporternek becslése szerint 26 halott ma­radt az utcák aszfaltján. Eze­ket — miután a „rend” üav- gyel-bajjal helyreállt — te­hergépkocsikra dobálták és kivitték a temetőbe. Kéglin­kön (MTI Telefoto) az áldo­zatok egy csoportját szedik össze. Az emberek megdöb­benve nézik a jelenetei és a riporterek feljegyzése szerint feltették a kérdést: „Miért kellett meghalniuk?" Ez a kérdés persze a világ csendőreit illeti, az Egyesült Államok illetékes személyeit. Azokat, akik perfid gőggel követelik maguknak a fegy­veres beavatkozás jogát vala­mennyi latin-amerikai or­szágban, ha ott — nem ez 6 érdekeiknek megfelelően poli­tizálnak. Csakhogy ezt a ma­gatartást a dominikai halot­tak megint vádolják. Erőtel­jes az ő vádbeszédük s a tö­meg megérti, miről van szó. A többi az idő dolga Mikrofonok a falban Moszkva: A kanadai elhá­rítás tucatnyi lehallgató mik­rofont épített be az új otta­wai szovjet nagykövetség fa­laiba — írja az Izvesztyija szerda esti számában. A le­hallgató készülékek amerikai gyátrmányúak, mint ahogyan amerikai az ottawai elhárító szolgálat vezetője is, aki nem­régiben „illendőség kedvéért’’ visszaköltözött az amerikai nagykövetség épületébe. A Kanadában dolgozó szov­jet állampolgárokat állandóan követi • rendőrség* lakástfoftt rendszeresen átkutatják, bő­röndjeiket „megtekintik ' a szállodában. Szovjet rész 1 tartózkodtak az ilyen escis.t kapcsán minden ellenlépéstől, mivel a szovjet—kanadai !ó- viszony fenntartását fontos­nak tartják és tudják, hogy e provokációk mögött az a me« rikai titkosszolgálat áll, „Ideje véget vetni a propa­ganda szappanbuboréké! re- getésének és a felelőtlen rend­őrségi akciónak” — figyel- .gt^ztet a szovjet lap.

Next

/
Thumbnails
Contents