Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-31 / 308. szám
1965. DECEMBER 31. napló 3 Javult a tsz-ek munkája ^ i-ü Szolgáltatóházak épülnek OE P6CSVQICECll ]QIC[SDQn Interjú dr. Majzik Jeremiással, a pécsváradi járási tanács vb-elnökével Minden év vége egyben számvetés is: milyen eredmények születtek az év eleji elhatározások nyomán. Ezekről az eredményekről, a további fejlődésről beszélgettünk dr. Majzik Jeremiás elvtárssal, a pécsváradi járási tanács v. b. elnökével. • Ebben az esztendőben mi volt a járásban a legfontosabb feladat, amelynek megoldására az erőt koncentrálták? — Járásunkban 10 tsz működik. közülük 7 egyesült gazdaság — kezdte válaszát a vb- elnök. — A tsz-ak területén legfontosabb feladatunk a gyenge szövetkezetek megerősítése. Az elmúlt évben 4 gyenge tsz-ünk mérleghiánya mintegy 3.5 millió forint volt. A munkát úgy kellett irányítanunk, hogy ez a mérleghiány ebben az esztendőben a lehetőség szerint jelentős mértékben csökkenjen. Legnagyobb tsz-ünkben, a pécs- váradiban — ahol sok probléma volt — kicserélődött a vezetés, új elnök, főagronó- mus került az élre, a tsz áttért a készpénzfizetési rendszerre. Jól dolgozott a hosz- szúhetényi tsz tagsága is, sőt, a hidasi termelőszövetkezet a gyenge kategóriából minden valószínűség szerint a közepesek közé „verekedi” magát. Az előzetes számítások alapján örömmel számolhatok be arról — még akkor is, ha ez az öröm még korántsem teljes, — hogy az elmúlt évi 3.5 millió forint mérleghiányt az egymillió alá szorítjuk. I — A járás 31 községében M tanács működik. Számos községet közigazgatásilag összevontak. A tapasztalatok nlt matatnak? — Ebben az évben 3 új körzeti tanácsot hoztunk létre, a szederkényit, az erzsébetit és a berkeséit. A tapasztalatok jók: lényegesen javult a vezetés politikai, szakmai szinten. Ez természetesen jelentős fejlődésről tanúskodik. Szólnom kell azonban a problémákról is. Ezek között megemlíthetem: sok az új körzeti tanácsokban az adminisztrációs munka. Ez egyik akadálya, hogy a tanács vezetői szorosabb kapcsolatot tudjanak teremteni a csatolt községek dolgozóival, ritkán jutnak el ezekbe a községekbe. A tanácsokra hárult újabb feladatok is tetézik a munkát, hogy csak egyet említsek ezek közül: az új PTK szerint a bir- tokháborítási „perek” már nem a bírósághoz, hanem a tanácshoz tartoznak. A körzeti tanácsok ügyfélforgalma meglehetősen nagy, szükség lenne egy-két munkaerő beállítására. Van elképzelésünk, javaslatunk, hogy ezt a feladatot saját hatáskörünkben meg tudjuk oldani, de ehhez szükséges még a felsőbb jóváhagyás is. Reméljük, hogy ezeket a problémákat sikerül megoldanunk és akkor jelentős lépést teszünk ismét a közigazgatás meggyorsításához, a hatékonyabb ügyintézéshez. Az összevonással javult a tanácstagok aktivitása, — élénkek, vitázók a vb- és tanácsülések, ami hozzájárul a „több szem többet lát” elvből fakadó alaposabb munkához. I — A pécsváradi járásban « tanácsi ipar kevés, bár vannak területei, ahol akad tennivaló, Gondolunk itt elsősorban a szolgálta .6 iparra. — Minisztériumi ipar csak Hidason van, — ez nem tartozik a járás hatáskörébe, mégis van tennivalónk kommunális, egészségügyi, szociális, munkavédelmi területen itt is. Építőipari szövetkezetünk működik, jelentősebb munkáit a járáson kívül végzi. A járásban lakó nők elhelyezkedési nehézségein jelentősei segített a Szigetvári Konzervgyár Pécsváradon működő részlege, amely a főidényben 200 főt is foglalkoztat. Szó van arról, . hogy ez a létszám — a részleg bővítése után — a főidényben 300 —400 főt is alkalmazhat majd, — „felszívja” a környező községek munkaerejét. Amiről bővebben szeretnék szólni, az a szolgáltató ipar, ez a járás 32 000 lakóját érinti. Kihelyezett részlegek működnek már, a lakosság szolgáltató ellátásának javításáért számos kisiparosnak adtunk engedélyt, ebben az esztendőben bővültek a ktsz-ek kihelyezett részlegei is. A jövőben a szolgáltatási ágat tovább akarjuk fejleszteni. Három községben építünk úgynevezett szolgáltató házat: Hidason, Hosszú- hetényben, Véménden. Ezekben a házakban „összkomfortosán” működnek majd fodrász, szabó, háztartási gépjavító és egyéb részlegek, amelyeknek munkája hatással lesz a környező községek szolgáltatásának további javítására is. Talán itt említhetném meg az ivóvízellátást, — jelenleg 3 községünkben — Pécsváradon, Véménden és Hosszúhetényben működik törpevízmű, vízműtársulás. Az ivóvízellátás javításáért előirányoztuk vízműtársulás létrehozását Mecseknádasdon, Hidason, Szederkényben, Ber- kesden, Püspöklakon, — előkészületek folynak Erzsébeten is vízműtársulás létrehozására Gyarapodnak, csinosodnak a községek, — tovább fejlesztjük a villanyhálózatot. — jövőre Mecseiknádasd például higanygőzvilágítást kap. — Valóban szép eredmények, tervek. Bizonyára a kulturális terület sem lesz mostoha. — Eddig sem volt. A kulturális részt két területre oszthatjuk: iskolaira és népművelődésire. Ami az iskolait illeti: ebben az évben 11 körzeti iskola létesült a felsőtagozatosok részére, körzeti székhely- lyel természetesen. Pécsváradon gimnáziumi diákotthont nyitottunk, jövőre Mecseknádasdon mintegy 100 fős általános iskolai körzeti diákotthon létesítését tervezzük. Ami a népművelési részt illeti: jelentős lesz a fejlődés ezen a területen is. Bővítettük, fejlesztettük a szederkényi, hosz- szúhetényi művelődési otthont, új művelődési házat kapott Máriakéménd. A tárgyi feltételek lényegében megvannak. A jövőben új művelődési otthon épül Kátolyban, Eilenden, felújítjuk az erzsébetit. Ami a tartalmi részét illeti, van néhány problémánk. Nem akarok erről most részletesen szólni, — csak egyről: a szakmunkásképzésről. Nekünk az a véleményünk, hogy például a tsz-ek szakmunkásutánpőtlását a tsz- eknek közvetlen helyben kellene megoldaniok. G. F Az öregek védelmében TÉLI ESTE A KÓRHÁZ TÉREN S zerkesztő úr, engem vernek a gyermekeim ... Elvették a pénzemet. kiforgattak a házamból, és a halálomra lesnek... Jöjjenek ki és csináljanak valamit... — Intézkedési jogunk nincs, először talán az illetékes tanácstagnak, gyámügyi hatóságnak, szélsőséges esetben a rendőrségnek kellene szólni... — Hiába. Azt mondják, hogy családi ügybe nehéz beavatkozni... Szerkesztőségünkben egyre gyakrabban játszódnak le ilyen beszélgetések, szaporodnak a panaszos levelek, és a személyesen jelentkező panaszosok is. Az öregek sokszor elsírják magukat beszélgetés közben, mert maguk sem értik gyermekeik elképesztő hálátlanságát. — Ezekben az esetekben általában nem arról van szó, hogy a gyermekek nem gondoskodnak az öregekről, elhanyagolják őket, hanem rosszabbról; elszedik tőlük öregségükre összekuporga- tott javaikat, fenyegetik, verik őket. Egy nyolcvan éves, beteg öregember írja: „Megkérdezésem és tudtom nélkül elmentek a lakásomra, elhozták a bútoromat, eladták a lakásomat, kivették a postán lévő tízezer forintomat és engem befejezett tények elé állítottak. Nem is tudtam tiltakozni, hisz nagyon beteg voltam. Nyolcvan éves vagyok, bizonyára számítottak a halálomra, de én meggyógyultam, és akkor kezdődött részemre a pokol. Nyugdíjamat elvették, és amikor kértem a zsebemből kivett dolgokat, rám támadtak és azt mondták, ha nem tetszik, kivágnak, mint a rongyot...” A másik öreg a szerkesztőségi szobában magyarázza, hogy a fia hogyan kapta el a pajta előtt, csavarta hátra a karját a következő szöveg kíséretében: „Te vén disznó, rákenlek a falra, most meg kell dögölnöd!” A fia ráadásul hosszú ideig vezető állásban dolgozott egv vállalatnál. de végül sikkasztás vádjával bíróság elé állították és lecsukták. Szabadulása után munkavállalás helyett az apját hajkurássza az udvaron, fazekakat húzkod a fejére, fenyegeti stb. EQY NAPRA KÉMÉNYSEPRŐ VOLTAM Reggel hét óra van, amikor beöltözöm. Viertl Dezső — erre a napra a mesterem — már oda készítette az egyenruhát. Patyolatfehér kendőt kötök a szám elé, ahogy mondják, ez a kéményseprő ékessége, a tükör elé állok, hetykén félrecsapom a fekete sapkát, — nagyon meg vagyok elégedve magammal. Még a szakmabeliek sem tudnának megkülönböztetni, ha nem tudnák, hogy nem vagyok szakmabeli. Ez a meggyőződésem egészen addig, míg vállra nem akasztom a karikába fűzött drótot a nagy, szőrös bojttal a végén, amit az újévi üdvözlőlapokról ismerek. — Fordítva, mester! — szólnak rám. — Fordítva! Leveszem, megnézem. — Miért, nem mindegy? — Ha valaki dörgölőzni akar, csak ki kell tartani a seprűt. — Értem. — Aztán nehogy letegye egy leánykollégiumban — tanácsolják —, mert egy szál sem marad belőle. Elindulunk. Havas eső, szél. Fázom. Dezső káromkodik. — Máskor nem fogom előre megmondani — mondja. — Mit? Kinek? — Ferkónak. Tudod úgy volt, hogy ketten megyünk illetve hárman. A Ferkó tanuló. Tegnap megmondtam, hogy ezek a házak lesznek, mire nem jött be. Ilyen időben életveszélyes. Életveszélyes? Nofene. Az első munkánknak semmi köze a kéményhez. Egy kályhát szedünk szét. Tegnap jelentették, hogy füstöl, amióta kipucolták a kéményt. — Ez rendes család — mondja Dezső, amíg várunk az ajtónyitásra. — Miért? — Emberszámba vesznek. Látják, hogy vigyázunk, s ha véletlenül kihull a korom, megértik. Nem kiabálnak, mint máshol. Megértik, hogy kéményseprők vagyunk, nem cukrászok, korommal dolgozunk, nem porcukorral. A korom egyébként —* ahogy megtudtam —, fekete ugyan, de nem piszkos. Ha a kéz megsérül, hamar begyógyítja a sebet, s ha valaki sokat nyel belőle, még meg is hízik. Ez persze tréfa. Rafinált kályhát szedünk szét. Két szobát melegít, a csövek sokfelé ágbogaznak. Némelyiket a fehér ágynemű fölött emeljük át, vigyázva visszük a kertbe, ott verjük ki a kormot. Fél óra alatt végzünk, a kályha szelei, lehet fűteni. A háziak itallal kínálnak. Valóban, rendes család. Sokemeletes ház a következő állomás. A kapun cédula: „Holnap jön a kéményseprő”. A házmestertől elkérjük a kulcsot. Miközben felmegyünk, minden lakásba becsöngetünk: vigyázat, koromveszély. A lakók fegyelmezetten veszik tudomásul, Dezsőnek csak egy megijedt nénikét kell megnyugtatnia. — Ne tessék félni, lassan csináljuk! — Nagyon lassan, fiaim, vigyázzanak! Szerencsénk van, nem kell kimenni a tetőre, a padlásról tisztítjuk a kéményeket. Felfelé a seprűvel, lefelé golyóval. Vajon mit jelent az, hogy lassan csináljuk — töprengek. Aztán megkérdem; — Ha lassan engedjük le a golyót, akkor kevésbé kormoz? — Dehogy — nevet a mesterem. — Ezt csak a lakók gondolják. A másik házon nincs cédula. Ez a fogadtatáson is meglátszik. Ugyanúgy becsöngetünk minden lakásba. A másodikon középkorú hölgy nyit ajtót. — Kérem, zárják be a kályhaajtókat, söprűnk — mondja Dezső és már indulna tovább. — Kérem szépen — állítja meg a hölgy —, a gyógyszerész úr elment. — Ne mondja. — Ne söpörjenek kérem, én is megyek, nincs itthon senki. — Ne tessék haragudni, de nekünk ez a munkánk. — Be kellett volna jelenteni és értesíteni a lakókat. — Bejelentettük, de az értesítés nem a mi dolgunk, a házmesteré. Dezső már a következő ajtón csenget. Igaza van, ma még hetven kéményt kell söpörni. Havonta háromezret. Újra szerencsénk van, itt a tetőn kell dolgozni, de a szél elállt, és az eső sem esik. Házról házra járunk, Kőhegyi Antal csatlakozik hozzánk, hogy gyorsabban végezzünk. No igen, úgy látszik nem vagyok teljes értékű munkaerő. Ajtó nyílik, fésűvel a kezében, feltűnően szép nő néz ránk. Dezső is bőbeszédűbb a szokottnál. — Megjöttünk, ígérjük, hogy nagyon vigyázunk, de tessék jól betömni a lyukakat, a csöveket a csatlakozásnál körültekerni, nem szeretnénk összepiszkolni a lakást. — Köszönöm — mosoly. Az ajtó becsukódik. III. emelet 4. Itt fogok akcióba lépni. Fél óra múlva én csöngetek be. Szóról szóra tudom, mit fogok mondani. Most! Megtermett férfi áll az ajtóban. Csak nézem bárgyún. Ö is engem. — A korom — mondom végre —, kijött? — A korom — ismétli, látom, hogy nem érti a dolgot. — Nem — kapcsol —, nem jött ki. Most mit csináljak? Kínos. Nézzük egymást. A férfi belekotor a pénztárcájába. Te jó isten. Szeretnék elszaladni. Dezső kárörven- dőn kuncog a hátam mögött A feltűnően szép nővel az utcán találkozunk. Leteszi a szatyrot, megnyálazza a gombjait. Mind a hármat. Nemcsak ő, sokan fordulnak utánunk, szorongatják a gombjaikat. Fejkendős nénike jön szembe. — Várjanak, kedves — lehúzza a kesztyűjét és egy ujjal hozzám ér. Miféle erkölcs ez? Ennél még a dzsungel törvényei is emberségesebbek! Nyomozásaink során kiderült, hogy a legtöbb esetben a fiatalok mohó szerzési vágya. pénzéhsége áll az egyik oldalon, a másikon az öregek fukarsága, zsugorisága, félelme. Az öregek nem szívesen válnak meg otthonuktól, nehezen összekuporga- tott pénzülttől, amit öreg napjaikra tartalékoltak, és ebben igazuk van; Igazuk van, mert túl sok elriasztó példát láttak maguk előtt. Az öregek bogarasak, ki- bírhatatlanok — mondják a fiatalok. Néha ebben is van igazság, de csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha a családban a szeretetet a nyílt ellenségeskedés váltja fel, a kölcsönös bizalmat a bizalmatlanság és a durvaság légköre. Az öregek hajlott korukból eredően sokszor merevebbek, talán bogarasabbak is. de a családi egység, a kölcsönös megbecsülés és szeretet légkörét nem is az öregeknek kell kialakítani és fenntartani, hanem a fiataloknak, akikben még van elég erő és rugalmasság. Az öregek felnevelték gyermekeiket, összetartották családjukat s fokozatosan átadták a vezető szerepet a fiataloknak. A fiatalok sajnos sok esetben alkalmatlanok erre a vezető szeren-e, képtelenek a családban megőrizni a harmonikus, nyugodt légkört, kialakít--1 a családi összetartó erő'—t, mert önzők, igazság!.-l-n-k, y égül felvetődik egy kér- ’ dés: hol van a? a határ, ameddig egy család ügyei magánügyek? Azt hiszem, amikor egy nyolcvan éves embert vernek a gver- mekei, már nem lehet családi magánügyről beszélni! Ilyenkor az illetékes tanácstagnak, gyámügyi hatóságnak vagy akár a rendőrségnek be kell avatkoznia. A«», hivatalos ügyeknek is van«í&í nak fokozatai... Lehet, hogy egyes esetekben különösebb intézkedéseket még nem lehet foganatosítani, de a verekedő gyermekeket biztosan lehet figyelmeztetni! S ha ez sem elég, közbe kell lépni hatalmi erővel! Bertha Bulcsú — Mihez kellene a szerencse? — Jaj, kedves, a fiam kórházban van, azt mondta a doktor úr, hogy veszélyes, és nagyon félek. Nem tudok mit mondani. Megint csak Dezső segít. — Boldog új évet, néni! — mondja szeretettel. — És gyógyuljon meg a fia! Három órakor állunk a zuhany alá. Dezső mindkét karját felemeli, egészen a rózsáig, testét körülfolyja a víz, viszi, mossa a habot. Most egyáltalán nem látszik rajta, hogy kéményseprő. Aczél Gábor Viertl Dezső Kőhegyi Antal
