Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-30 / 307. szám
DECEMBER M. napló 5 A nemes szórakozás otthona Az igazgatói irodában hárman várakoznak. Márton János bemutatja őket Bonyár Antal tanárnak, az irodalmi színpad vezetőjének. — A kislányommal jöttem —• mondja a mama, — szereti a verseket, sokat szaval, talán hasznát vennék ... Bonyár Antal szívélyesen fogadja a leendő tagot és mindjárt meg is állapodnak a próbák idejében. A másik kislány pirulva szabadkozik, hogy ő még nem döntött, majd meglátja. Belső átrendezés Ha még nem is mindennapos az ilyen eset, a vezetők örülnek annak, hogy olvad a művelődési ház körüli fagyos hangulat. Egy időben elég rossz hírek keringtek a körzetben, az iskolák sem szívesen engedték ide a tanulókat, lassan azok is elpártoltak, akik valamikor a művészeti csoport pillérei voltak. — Túlságosan szórakoztató in-ézmény volt — állapítja meg Siptár Ernőmé, — hozzánk. ■ a tanácshoz is gyakran jöttek panasszal a környező utcák lakói a részegek randa, lírozása miatt. Tehetetlenek voltunk, mert sajnos a szeszt nem lehetett kitiltani, a termekbe a söntésen keresztül lehetett bejutni. Ez a helyzet most megváltozik. A •vasutas szakszervezet is méltányolta az új igazgató, Márton János kérését és 80 ezer forintot adott az épület belső átrendezésére. A folyosóról ajtót nyitnak, így megkerülik a söntést, kicserélik az ablakokat, a nagyteremben lebontják a színpadot, s egy új helyiséget nyernek, letéti könyvtárat nyitnak meg. Az átalakítás lehetőséget nyújt arra. hogy a környék vonzó művelődési központja legyen, ahol fiatalok és öregek megtalálják helyüket. Irodalmi színpad Az irodalmi színpad vezetője, Bonyár Antal szinte minden estéjét itt tölti. Nem táplál illúziókat, a színjátszó csoporttól az igazi irodalmi színpadig elég hosszú az út. — Rájöttünk arra, hogy a szhiiátszóskodásnak semmi értelme, a közönség ma már igényes, inkább színházba megy, mint a műkedvelőket nézi meg. Az irodalmi színeid tagjai fiatalok, tehetségesek és nagy kedvvel dolgoznak. A F -'dnóti-est volt az első próba’ >tel. Szép sikert arattak, s ez önbizalmat adott. A mai magyar költészetet szeretnék közelebb vinni a közönséghez, ezen belül is a fiatal költők műveit bemutatni. Saját programjukon kívül fellépnek az író-olvasó találkozókon, zenés klub-délutánokon. Városnéző sétákat terveznek, amelyeken megismertetik a törté, nelmi, irodalmi nevezetességeket. Nagyon örülnének, ha a vasutas KlSZ-szervezetek- kel megtalálnák a kapcsolatot s innéj kapnának utánpótlást és nézőket. Márton- János mindjárt meg jegyzi; — A ház a vasutasoké, sajnos tőlük kapjuk a legkevesebb támogatást. Nemrég hatvan meghívót küldtem szét különböző beosztású vezetők. nek, s legnagyobb meglepetésemre senki . sem jött el a rendezvényre. A tömegszervezetek is közönyösek. Elismert énekkar A művelődési ház énekkara sok elismerést szerzett már. A nyár végén részt vettek az esztergomi dalostalálkozón, jól esett, amikor Bárdos Lajos zeneszerző megdicsérte produkciójukat Dobált Pál főiskolai tanár személyében szakavatott vezető foglalkozik az énekkarral Májusban önálló hangversenyt adnak a Liszt hangversenyteremben, a szólista csoporttal vidéki vendégszereplésre készülnek, fellépnek a .kulturális szemle bemutatóin is. Az éves program legkiemelkedőbb eseménye Szombathelyen lesz, ahol a Haladás jubileumi ünnepségén találkoznak * vasutas énekkarokkal — A szombathelyi találkozón minősítést akarunk szerezni — mondják —. Ha ez sikerül, akkor elmegyünk az országos dalostalálkozóra is. A művelődési háznak eddig önálló könyvtára volt. anyagi nehézségek miatt azonban nem tudták rendszeresen felfrissíteni a könyvállományt. Januártól letéti könyvtárat nyitnak meg az átalakítás során nyert új helyiségben, kényelmes berendezést vásárolnak. A könyveket szabadpolcos megoldással helyezik él. Két jelentősebb rendezvényt terveznek, áprilisiban a költészet napját, októberben pedig a műszaki könyvhetet. Az ismeretterjesztési program két részből áll: az előadásokból és az ismeretszerzéssel kapcsolatos kirándulásokból. A tizenhárom előadás érdekes és fontos témákkal foglalkozik, beszámoló hangzik el a közlekedés jövőjéről, a korszerű lakáskultúráról, a nemzetközi élet eseményeiről. A táncklub és a társastánc- tanfolyamokon kívül helyet biztosítanak a nyugdíjasoknak, megszervezik az élmunkás klubot. Tartalmas program A TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA Állattani tanszékén A vasutas művelődési ház most az építkezés miatt csatatérhez hasonlít, ha befejezik az átalakítást, megifjodva vehetik birtokukba a vasutasok és a környék lakói. Tartalmas programja, az új szellem bizonyára ismét visszaadja a művelődés, a nemes szórakozás otthonának. B. J. A Tanárképző Főiskola állattani tanszékének folyosója zsúfolásig tele üvegszekrényekkel, bennük kitömött halak, emlősök, madarak, szo- bormodellek ritka állatokról és az „emberi test csodái” — műanyagból. A tanári dolgozószobák is valósággal szertárak. A kutatáshoz nélkülözhetetlen technikai felszerelések sem hiányoznak: elektrofore- tikus készülék, termosztátok, mikrotomok, bidesztilláló apparátus, binokuláris sztereo- mikroszkópok, hűtőszekrények és egyéb műszerek segítik elő a biológus tanárok képzésének eredményességét. Hatszáz hallgató Dr. Wéber Mihály tanszékvezető főiskolai tanárt éppen munka közben lepjük meg. A rövidesen megjelenő Főiskolai Tudományos Közlemények korrektúráiba merülve az utolsó simításokat végzi. Évről évre az ő szerkesztésében jelenik meg a főiskola tanárainak tudományos munkásságát részben ismertető vaskos kötet. A biológus tanárképzés jelenlegi helyzete iránt érdeklődünk. — A biológia szakos tanárok képzése főiskolánk növénytani és állattani tanszékén folyik. A mi állattani tanszékünkön kezdetben a felszerelés és a gyűjteménytár minimális volt. Ma már a növénytani tanszékkel együtt az állattani is korszerűen látja el a szaktanári képzést. — Milyen csoportosításban és hány hallgatója van a biológia-szaktárgynak? — A biológia szakos hallgatók második tárgyként a mezőgazdaságtant, testnevelést, rajzot vagy a földrajzot választhatják. Jelenleg mintegy 250 nappali és 350 levelező hallgató készül arra, hogy az ország általános iskoláiban az élővilág tantárgynak oktatója legyen. — A korszerű oktatást miként biztosítja a tanszék? Korszerű felszerelés — Igen tekintélyes a gyűjteményanyagunk: a rovarvilág egyedei sok ezer példányban; kitömött állatok, szépszámú folyadékos készítmények szolgálják a szemléltető oktatás céljait. Viszonylag kevés a tengeren túli állatállományunk. Az oktatás szemléletessége érdekében több száz diaképet készített tanszékünk. Igen sok állatföldrajzi térképpel és mintegy 300 szemléltető képpel igyekszünk megoldani az elmélet és a gyakorlat összhangját. A biológiai kutatómunkát segítik elő a kölcsönfilmek, a külföldi és belföldi folyóiratok és szakkönyvek. Ha valamilyen szakmunka könyvtárkölcsönzésen belül nehezen szerezhető be, vagy kevésbé hozzáférhető külföldi cikkekről, könyvekről van sző, fotómásolatokat készítünk róluk. Ekként valósággal fotokönyvtárra tettünk már szert. Mivel az általános iskolákban az egészségügyi ismeretek (elsősegélynyújtás) oktatása is folyik, ezeknek elsajátítására is előkészítjük hallgatóinkat. Célunk az, hogy tanárjelöltjeink megfelelő szemléletet kapjanak az állatvilágról a környezet és az élő szervezet közötti egység felismerésére, és meglássák az ember fontos szerepét a természet átalakításában. Ezért az állat- és élettanon, valamint az állatrendszertanon kívül még az ökológiát is tanítjuk. A világnézeti nevelés érdekében a IV. éves hallgatók származástant is tanulnak. Eredményes kutatómunka A gyakorlati oktatás céljait két laboratórium segíti elő. A gyakorlatokat a hallgatók egyedileg végzik tanszéki felszerelésekkel. A tanszéki munkát ö' iktató és három segédei írja el, akiknek az oktatói velői munkán kívül jut idő tudományos kutatások végzésére is. így: a tanszékvezető a táncoslegyek meghatározását végzi, Balogh Imre adjunktus, akinek országosan nyilvántartott és védett lepkegyűjteménye van, fénycsapda módszerrel a Mecsek lepkefaunáját vizsgálja. D r. S e y Ottó tanársegéd a gerinces állatokon végez parazitoló- giai kísérleteket, azok szívóféreg-élősködőit kutatja. D r. Fischer Ernő adjunktus histokémiai kutatásai során a különböző rovarok bélcsatornájában az enzimek szerepét vizsgálja. Dr, Wéber Mihály szerkesztésében 1968- ban jelenik meg dr. Megyeri János szegedi főiskolai tanárral közösen írt állatrendszertani tankönyve. A következő évben határozőkönyvét, míg 1967-ben másik két jegyzetét:: vezetik be az ország vala-" mennyi főiskoláján. A tanszék többi oktatója is vagy jegyzetet ír, vagy aspiran túrára készül. Kutatómunkájuk eredményességét a szakfoivói Tatokban és a Főiskolai Tudományos Közleményekben megjelent cikkek igazolják. A Tudományos Szakkör keretében a hallgatók is bekapcsolódnak a tanszék tudományos munkájába. Eddig két iz’-'en is sikerrel szerepeitek az Országos Diákköri Konferencián. T. Sz. Két fiatal karmesterről DÖRY MIKLÖS DR. nőivel legutóbb az Országos Filharmónia egyik ifjúsági bérleti hangversenyén találkoztunk: a Pécsi Filharmonikus Zenekart vezényelte. — Gyermekkorom óta a zene éltető elemem — mondotta dr. Dőry Miklós. — Ezért, bár elvégeztem a jog- tudományi egyetemet, zenéi tanulmányaimat sem hagytam abba és a Zeneművészeti Szakiskolában Sass Dezső tanítványaként zongoratanári oklevelet szereztem. A vezényléshez azonban mindig nagy vágyat éreztem. Tizedik éve a Nemzeti Színháznál • fejt ki tevékenységet: hét évig mint megbízott karigazgató, az énekkar betanítását végezte. Volt kollégája és barátja, Laky György halála óta a szólisták korrepetálásával foglalkozik. ’— Mióta vezényel? — Első színházi évemtől kezdve. Elsőnek az operett- frodalom, értékét, Lehár „Mosoly ország”-át vezényeltem. Azóta az előadások százait dirigáltam: operát, operettet, prózai művek aláfestő zenéjét, ha nevem nem is szerepelt mindig a plakáton. Igyekszem minden darabra a lehető legjobban felkészülni, bár előfordult, hogy például a „Windsori víg nők”-et egy hét1 • alatt beugrásszerűen kellett átvennem. — Ha egy művet többször kell dirigálnia, nem válik. unalmassá? — Az előadások dirigálásánál elvem az, hogy akárhányszor is megy ugyanaz az opera vagy operett, a vezénylésnek sohasem szabad rutinból történnie. Ennek elkerülése végett minden előadásra valami újabb cél megvalósítását tűzöm ki magam elé, s azt az előadás folyamán következetesen igyekszem megvalósítani. Azt hiszem, így el tudom kerülni, hogy az előadás sablonos vagy unott legyen. — Manapság, amikor rádióból, lemezről annyi zenét hall az ember, nagyon nehéz elkerülni, hogy a muzsikus más előadó hatása alatt ismerkedjék a művekkel. Erről mi a véleménye? — Mivel a műveket általában nem a zeneszerző maga szólaltatja meg, az előadó csak a leírt kottafejeken keresztül ismerheti meg • a művet eredetiben. Ezt kell a saját egyéniségével, az adott stílusban, de az előadó újrateremtő erejével, élményszerűen életre- keltenie. A nagy előadó- művészek ki tudják fejezni a mű megszólaltatásával felfogásukat. Mivel mindegyik más egyéniség, előadásuk — a művészet keretein belül — különbözhet egymástól. Itt van a rádiónak és hanglemeznek az én számomra jelentősége. A sok nagy karmester, hangszeres művész és énekes értelmezését ta' nulmányozom és igyekszem leszűrni az általános jellemvonásokat, melyeket hasznosíthatok anélkül, hogy az utánzás hibájába esnék Hangsúlyozom, hogy a műveket lemezről megtanulni nem szabad, azt minden előadónak magának kell elvégeznie. — Melyek voltak legutóbbi és melyek legközelebbi feladatai? — Ez évben Weber „Bűvös vadász” című operáját dirigáltam a színházban. Verdi „Traviatá”-ját Paulusz Elemér zeneigazgatóval felváltva tájelőadásokon. Továbbiakban Puccini „Pil- langókisasszony”-át újítjuk fel Nagy Ferenc karmesterrel közösen. GD KOVÁCS ZOLTÁN, a színház legfiatalabb tagjai közé tartozik. Először az „Éjféli randevú” vezénylését vette át, első önálló bemutatója „A nyitott ablak” volt. — Ha színházról van szó — mondotta — azt hiszem többet beszélhetnék a jö- vőmről, mint múltamról. A zenével való eddigi kapcsolatairól így beszél: — A középiskolával párhuzamosan végeztem zongora és zeneszerzés-szakot a Zeneművészeti Szakiskolában. Tanárom, Kincses József támogatásával jutottam a veszprémi színházba, majd Pécsre. Itt jelenleg a „köny- nyű műfaj ”-ban dolgozom, bár a komolyabb műfaj, az opera is vonz. — Zeneszerzőnek készült. Nem folytatja ezt a munkát? — Szeretnék ezzel kapcsolatban egy olyan problémáról beszélni, amely gondolom, másokat is érint. Az ember csak akkor tudja igazán megállni a helyét, ha állandóan képezi magát. Lehetőségeink azonban nagyon korlátozottak. Ha zenét komponáltam, szinte első helyen jelentkezett az előadói apparátus kérdése. Pedig ez — véleményem szerint — létfontosságú kérdés. Egy karmester is csak akkor tud előrelépni, ha megvalósíthatja elképzeléseit, megmutathatja magát a közönségnek. Konkréten egy oly fórumra, előadói pódiumra gondolok, mely lehetőséget biztosítana a fiatal zenészek, zeneszerzők, karmesterek számára. Nem szabad, hogy keresztülvihetet- len legyen és gondolom a pécsi közönséget is érdekelné. Végezetül arra kértük, hogy beszéljen még saját magáról. — Főleg a szimfonikus és kamarairodalom érdekel, ezen belül a barokk és a klasszicizmus. Zeneszerzői tevékenységemre egyrészt az egy motívummal, egyfajta akkordstruktúrával felépített forma, másrészt a más művészetekkel való társulás jellemző, pl. versekhez kísérőzene, egy Klee kép megzenésítése, balettzene. — Távolabbi céljai? — Szeretnék jó muzsikus lennL — nt — I
