Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

1965. DECEMBER 25.- napló 5 Ennek a riportnak a szereplői külön kaszthoz, az albérlők kasztjához tartoznak. Az 6 szótárukban a karácsony nem Ugyanazt jelenti, mint egy főberlettel bíró halandóéban. m B-né fiatal, törékeny asz- jzony, vállalati telefonköz­pontban helyettesít. Még csak két éve, hogy Pécsre költöz­tek, állandó állást eddig nem sikerült találnia. De van kis szobájuk, saját bútorral. Ka­rácsony előtt egy nappal az a legfőbb gondja, hova állítsa fel a fát. — Az asztalon elférne ép­pen, de hol eszünk akkor? Azért majd megoldjuk vala­hogy, hiszen konyha használa­tunk úgy sincs: nem rántott halat kell tálalnom. Sőt, péntek este nem is lesz­nek otthon, utaznak haza Szén tk! rályra, mindkettő j ük szülei ott laknák, ebben sze­rencsések. Fél ötig tart a mun kaidő, ötkor indul a busz. Ott sincs sok vesztegetni való idő. a férfi bányász, szombat este már műszakiba megy. — Addig én a nővéremék- rél leszek, itt laknak a közel­ben — mondja. — Nem sze­retek egyedül lenni itthon. — És vasárnap? A nővéremékhez megyünk. A férjemmel. Nem szeretünk itthon lenni... T. L. 24 éves, esztergályos a Sopianában. Három hónap­ja él albérletben. A szülei is pécsiek, de nem náluk lakik. Vajon miért nem? Megpró­bálok a végére járni. . — Jól kijön a főbérlőkkel? . — A lehető legjobb viszony ban vagyunk. Én díszítem fel a karácsonyfájukat. — Egyébként is bejáratos hozzájuk? — Hogyne. Másfél szobás a lakás, én a fél sízabában la­kom. — Tavaly még otthon töl­tötte az ünnepeket? — Volt is egy télikabát szá­momra a fa alatt.­— Most hogy lesz? — Pénteken este megyünk át a szüléimhez. — Miért beszél többesszám­ban? — Jön a főbérlő lánya is­Albérlők — Ez igazán kedves tőle. I Mondja, nem gondolt arra, hogy megajándékozza valami csekélységgel? — Dehogynem. Vettem neki egy szép kis csizmát. 512 fo- forintért. — Hányas? — 37-es... — Gratulálok! R-né is egész közeire, Me- cseknádasdra való. De nem tudja szüleivel tölteni a kará­csony estét, mint minden nap, pénteken is az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vál­lalatnál este hétig dolgozik. Albérleti szobájuk viszont ki­fejezetten szép, a konyha tá­gas, egy ,,igazi” főbérlő már azt is kiadta volna. — Ha itthon lenne a férjem, pulykát sütnék. — Miért, hol van a férje? — Otthon tölti a szabadsá­gát Nagykanizsán. El kellett en gednam, mióta együtt va­gyunk, még nem volt otthon karácsonykor. Szóval azért nincs Itthon, mert otthon van. Ebbe bele kell nyugodni. 1— És a kislány? — Szombaton este mentem érte Nádaséra. Illetve szom­baton este mentem ki a mo­hácsi elágazásihoz, de nem vett fel a busz... Másodszor va­sárnap reggel indultam út­nak, elhoztam a gyereket és átadtam a férjemnek. Azóta már ő is Nagykanizsán van. i Egyre nagyobb lendületet vesz a termelőszövetkezeti ta­gok szakképzése. November elején három szaktanfolyam indult Pécsett, pécsváradon és Siklóson, átlagosan 30—30 fő részvételével. Pécsett bor­júgondozó betanított munká­sokat képeznek, a tanfolyam két és fél hónapos, bentla­kásos. Pécsváradon ugyancsak két és fél hónapos tanfolyam indult fejőgépkezelőknek. A siklósi öntözéses növényter­mesztői tanfolyam öt hónapos. A napokban Szederkényben öt hónapos növényvédő gépész •— Most már csak akkor találkozik vele. ha visszafelé jönnek? — Igen, ha idehozza a fér­jem huszonnyolcadikén. De lehet, hogy rögtön Nádasdra viszi. — Mihez kezd egvedül az ünnepek alatt? — Van itt még egy albérlő házaspár, nem leszek egyedül T. Gy. végre saját tulajdo­nában lakik, ötven éves le­het, fáradt, megtört arcú em­ber. Marós. Tavalyelőtt vált el a feleségétől huszonegy évi házasság után. Lakosztályának méretei: (szoba: 4x4-es, más helyiség nincs) az albérlők „kasztjához” közelítik. — Karácsony este a sógo­romhoz megyek, vár a két ke­resztgyerek. Ami a karácsony fámon van, az is az övék lesz. — A fiával makor találko­zik? — Kedden nálam vacsoráz­tak. Megnősült a gyerek. — örült is a volt feleségem, szegény most nagyon rosszul érzi magát, kórházban van. Nyugtalanít az állapota, alig várom, hogy meggyógyuljon. — Volt benn nála? — Rendszeresen látogatom. Pénteken is beugróm hozzá, még a sógorók előtt. Az utób bd időben nagyon ideges volt, most már tudom, a betegség lappangott benne. Részemről szívesen visszafogadnám, nem jó egyedül... Kéri Tamás és Pécsett két és fél hónapos zöldségtermesztő képzés in­dult, illetve indul. A tsz-tagok szakképzésében részt vállalnak a gépállomá­sok. December hónapban kez­dődött Szigetváron egy mező- gazdasági gépészképző; Szent- lőrincen gépészképző és trak­toros tanfolyam. Végül a ter­melőszövetkezetek maguk is szerveznek tanfolyamokat Ti­zenöt helyen előkészítőt, ahol a hallgatóknak heti 2—3 foglalkozás keretében (az ösz- szes óraszám 250) tartanak előadásokat. XI ogy a favágók roman- tikus világának már a nyomát sem láttam — nem ked­vetleníteti el. Igaz, azt hittem, majd fejszecsapások verik fel a Mecsek csendjét, a nehéz- mozdulatú és szótlan favágók­nak pálinkaszaguk lesz és sza tonnát sütnek — rönkökön ülve —, közben hajdani tör­téneteket és erdei titkokat me sélnek. Reméltem egy kis ha­vat is. vagy hóesést és süvöltő szeleket. Ilyen . nincs. Ha volt is romantika — inkább a külső szemlélőnek — de nem a favágónak, aki az erő és kalória maximumát hagyta ott nap mint nap az erdőben, szürkülettől szürkületig. Pá­linka meg akkor sem volt, most még úgy sincs, mert Pé­ter Sándor brigádvezető azt mondja, hogy még este, haza­térőben is csínián bánnák a fröccsel vagy sörrel: másnap egész ember kell ide, az er­dő nem tréfál ... Különben is telkemre kö­tötte, — a két erdőmémök. Takács Jenő és Szendrődi Já­nos: ezek az emberek nem favágók, hanem fakitermelő munkások. Üzem ez. ahol pon tosan. meghatározott tervek szerint megy a termelés, ahol a napi teljesítményeket nor­matívák alapján állapítják meg, ahol gépek, csörlős trak­torok, teherkocsik állnak az ember szolgálatában s ahon­nét a termék egy része tüze­lésre alkalmas, de nagyobbik része ipari felhasználásra ke­rül. sőt közvetett exportra is. A környék „hivatalos” neve: Slkondai erdész kerület 11/D erdőrészlet. Igaz persze, hogy ez a zárt, tömör vállalati meg­határozás mit sem változtat a környék hallatlanul megkapó szépségén. Fönt állunk a mere dek hegyoldalban, alattunk erdőirtás, lent a sikondai. pontosabban a kaposvári or­szágút aszifalt-szalagja. Ott állnak a teherkocsik, az át­mentén pedig sarangba rakva a tűzifa, máglyázva az ipari­fa. A hegyoldalból le az or­szágúira merőlegesen szaka­dék húzódik, a szakadékban kidöntött fák nyújtóznak nagy összevisszaságban. — Laci ne! Dollár! Az anyátok... Lovakról van szó, kicsi, rop­pant erős, tömzsi lovakról, akik e fenti névre hallgat­nak, illetve húzzák a felda­rabolt rönköket sáros, mere­dek ösvényeken át le az útig Mert ahova a csörlős Zetor sem juthat el, oda még a lo-' vak elballagnak, szinte remény telemül járhatatlan zugokba is. S amit — egy-egy ló — naponta megeszik: 8 kilogram abrak, 12 kiló széna és 3 kiló szecska. A mezőgazdaság­ban foglalkoztatott lovak en­nek egy negyedét sem eszik, nem is kapják. IV ézem közben a kiirtás- L ' na váró öreg fákat, öregek-e? Karcsúak, magasak égbenyúlóak. A tölgy átlagko­ra 100—120 év, a bükké szin­tén, a cserfáé 80 év, a fe­nyő 60 a nyárfa 40 év. Leg­alább is itt a Mecseken. Mert a fák életkora sok mindentől függ. a talaj fekvésétől, a ta­laj összetételétől, éghajlattól, egyebektől. És, hogy egészsé­gesek-e? Péter Sándor brigád­vezető bemutat a sűrűbe. — Nézze csak! Azok a cser­fák rákosak. A csertapló meg­támadja, kifakad a törzs, lát­ja, és a fanedv, ami lecsurog, barnás-feketére festi a törzset. Ezeket feltétlenül kivágjuk. Az erdőirtás egyébként na­gyon szigorú terv szerint zaj­lik le. Mondják a mérnökök hogy irtásra csak annyi ke­rül, amennyi az évj növen­dék, vagyis arányban az új telepítéssel. Az irtási tervet 10 évenként állítják össze. Lent hangos kiáltozással hajtják a Dollárt. Megugrott, kivágtat az országúira, eléje kerülnek, utolérik, na most kap a ló azt hiszem, mert a hajtója — legalábbis a hangja után ítélve — nem hiszem, hogy lelkesedik ezért a plusz­futásért. De aztán meglepetés­re'látom, hogy a hajtők még I ostort sem használnak, csak szidják, kiabálnak a lovakra folyvást. — Unják a munkát és ak­kor némelyik megugrik. — Múltkor a „Laci” elszaladt Kőlyukig. Megsértődött... — mondja a brigádvezető Hogy unják, nem csoda, iszonyatos munkát végeznék. De az embereknek sem köny- nyű. — Nem unják? — Nem. Tizennyolc eszten­deje dolgozom az erdőn és csak tíz éve géppel. — Korábban fejszével. — Igen. De akkor sem a vágás volt a nehéz, hanem darabolás, fűrésszel. Térdelve gömyedten húzni a fűrészt, képzelheti) több port tartalmazott, mint az átlagos bányalevegő. — Miért hússzor többet? Átlagos porkoncentráció esetén a kísérletek évekig is eltarthattak volna, így viszont négy-nyolc hónap is elégnek bizonyult. Ennyi Idő után ki­vettük a nyulakat, levágtuk őket, s el­küldtük a tüdejüket a Megyei Kórház kórbonctani osztályára, szövetvizsgálat­ra. A vizsgálatot Kádas István főorvos végezte. Nem mondottuk meg neki, hogy mire vagyunk kíváncsiak, mert nem akartuk befolyásolni őt. Tőlünk függetle­nül mutatta ki. hogy az oltott csoport tüdejében csak minimális, a kontroll csoport tüdejében viszont súlyos elvál­tozások voltak észlelhetők. Némileg vulgarizálva: tíz nyúl szilikózist kapott, tíz pedig nem. — Utána mi történt? — Kádas kollégát nagyon feUelke- síi'tte az eredmény, most már ő bíz­ta 0+' bennünket: folytassuk csiak to­vább ; Folytattuk Is. Megismételtük a kí­sérlet :t, kétszer húsz nyúllal, különböző -ariáctókban. Az eredmény ugyanaz volt. mint korábban. A módszert most már embereken kellett volna kipróbál­ni. ezt azonban az Egészségügyi Tudo­mányos Tanács, az Egészségügyi Mi­nisztérium legfelső tudományos szerve nem engedélezte. — Miért nem engedélyezte? Veszé­lyesnek tartotta a kísérletet? Veszélyes ez egyáltalán? Csend lesz. Antal doktor a barátjára réz aki eddig halk bólintásokkal, he­lyé-! éhekkel kísérte a beszélgetést, s cs-k okkor szólt közbe, amikor úgy vélte, hogy pontosabb, árnyaltabb fo­galmazásra van szükség. Dr. Dáno? gondolkozik egy ideig, majd kimondja: — Számítottunk arra, hogy nekünk szegezik a kérdést, ezért minden be­oltott nyulat tüzetesen megvizsgáltunk. A vizsgálatokat az utódokra is kiter­jesztettük. De akár élő, akár holt ál­lapotban néztük az állatokat, sohasem tapasztaltunk olyan elváltozást, amely azt bizonyította, hogy az oltás káros. Még az utódoknál sem lehetett ilyesmit kimutatni. S bár az állatkísérletekből csak bizonyos óvatossággal lehet kö­vetkeztetni az emberre, mégis, úgy vél­jük, meggyőződésünk, hogy az oltás ve­szélytelen. Egyébként a Tudományos Tanács sem állította az ellenkezőjét. Arra hivatkozott, hogy a kísérleti ered­mények nem egészen megalapozottak ezért kontrollvizsgálatokat kellene vé­geztetni mással. — Volt ennek valamilyen akadálya? — Sajnos, igen. Nem találtunk vállal­kozóra. Az Országos Munkaegészség­ügyi Intézet arra hivatkozott, hogy a dologban nincs fantázia, az akkori Pécsi Széntröszt kutatási osztálya pe­dig azt válaszolta, hogy nincs kapaci­tása. Sajnos, odáig fajult a dolog, hogy belföldön nem volt hova fordulnunk Végül nem maradt más választásunk minthogy a szomszédos országok ku­tatóintézeteihez írjunk, bár azoktól sem kaptunk választ. Nem értettek meg bennünket, talán nem is akartak hinni nekünk. Ezután következett Bochum Antal kolléga ebben a Ruhr vidéki városban járt, s szólt az ottani kutató- intézetnek. — Ott elvállalták? — Azonnal megkezdték a kísérletet — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. An­tal. — Azóta is levelezünk egymás­sal, s legutóbbi értesítésük szerint ha­marosan befejeződnek a kísérletek Nagyon kíváncsian várjuk az ered­ményt. — Más külföldi országban nem volt érdeklődés? — A bochumi eset után cikket kö­zöltünk az Orvosi Heti lapban — nondja dr. Antal. — Néhány hét, 11- ’etve hónap múlva leveleket kaptunk Egyiptom. Görögország, Nyugat-Német­■szág, Otoszország, Franciaország. Be1- gium és Finnország különböző kutató- intézeteitől. Bővebb tájékoztatást kér­tek. — Miért nem próbálkoztak még itt­hon? Miért nem fordultak a külön­böző társadalmi szervekhez, vagy a sajtót**? — A sajtó kérés nélkül is megje­lent. 1963 nyarán felkeresett bennünket Bozsik Valéria újságíró, s közölte, hogy szeretne megismerkedni a kísérleteink­kel. Mi azonban megtagadtuk tőle a tájékoztatást. — Miért tagadták meg? Egymásra néznek, mintha a szemük ­kel beszélgetnének. — Abban a helyzetiben nem tartot­tuk időszerűnek a dolgot — mondja dr. Dános — A kérdésre nem akarunk bővebben válaszolni. Csend lesz, a Symphonia füstje ösz- szekeveredik az illatos pipadohányéval. — Tavaly, vagy tavalyelőtt mutatták be a Nehéz emberek című filmet — folytatom az érdeklődést — Bozsik Va­léria nem szerepelt abban a f lmben? — De igen, ő volt az, aki riportot ké­szített Strovszky István elektromérnök­kel, azzal az emberrel, aki hat vagy hét nyelven beszél, s templomban or­gonái — jnondja dr. Antal. — Lehetségesnek tartják, 'hogy Bo­zsik Valéria filmügyben kereste önö­ket? — Nem tudunk semmit. Amikor Bo­zsik Valéria nálunk járt. sejtelmünk sem volt arról, hogy ilyen film készül Mi is meglepődtünk, amikor a filmben viszontláttuk. * A Bochumi Kutatóintézet az Euró pai Szén- és Acélközösségé. Maholnap végeznek a vizsgálatokkal, ha folytat­ják a kísérletet, ha ők fejezik be, ami nálunk megszakadt? Elmaradunk? Néhány tucat nyűi miatt? Több millió szilikózisos él a vilá­gon. Ebből háromezer Magyarországon található. A háromezer majdnem fele — a Központi Népi Ellenőrző Bizottság ■idatait idézem — a mecseki szénvidé­ken lakik. A szilikózis légszomjjal jár, bár nem csak a kőpor vezethet ilyen beteg­ségre. Néha úgy érzi az ember, hogy mástól sem kap elég levegőt. Magyar László Szakmát tanulnak a tsz-tagok Később kaptak egy két­karú MRP típusú gépet, súlya 42 kiló, két embernek éppen elég emelgetni. De van már jobb, korszerűbb gép ennél, a Stihl-contra. egyszemélyes és a súlya mindössze 12 kilo­gramm. Ezzel dolgozik Péter Sándor is. Felteszi a sisakot, a kiszemelt fa környékét meg­tisztítja a gallyaktól, földbuc kéktől megrugdossa a vastag avart nem rejtenek e a le* ve'.ek egy-egy szár; 7 vasta­gabb fadarabot. Ezek óvintéz­kedések. hogy ha ugrard kell, semmi se akadályozza. Indít­ja a kis motoros fűrészt ki­vág egy éket a törzsből köz­vetlen a föld szintjénél Az éket baltával kicsapja ■<■/' 'n a másik oldalról ismé- tevág a fűrésszel. Nézem s koro­náját, amely lassan megindul, de egy másodperc alatt már zuhan is a hatalmas fa félel­metesen megremeg » föld, mint ha a közelben bomba robbanna. A fa elvágódik és csúszik le a szakadékba, ré­mületet keltő surrogással Eny nyi az egész. — A norma mit követel? — kérdezem Pétertől. — Mi szeptembertől szep­temberig számítjuk a gazda­sági évet. Tavaly 4 ezer köb­méter volt a terv, ötezernégy­százhatvan köbmétert vágott a brigádunk. Heten vagyunk a brigádban, kaptunk célpré­miumot hatezernégyszáz fo­rintot. — Mennyi előnye van a gépnek? — Az, hogy most a hét fős brigád havi teljesítménye, géppel öt-hatszáz köbméter, régen, kézi vágással pedig csak száz-százhúsz köbméter. És hát könnyebb persze ... — Kereset mennyi? — Jócskán kétezren felül havonta. Aztán illei r.ényfa évente, ingyenesen 40 mázsa. És másfél hold föld is. A földet is az erdőgazda­ság adja, de nem mindenki tart rá igényt. Péter Sándor például nem, mert Kertváros­ban lakik, (családi ház, két gyerek, felesége az Állami Áruházban eladó) szóval Kert városból hogyan járjon ki ide földet művelni? Mert föld csak itt van, mutatja is. lent a völgyben az országúton túl, ahol sárga elszáradt ku­koricaszárakat zörget a szél azok a parcellák a vállalat dolgozóié. Itt laknak a kör­nyéken, a közelben, nekik megéri. — Tizennyolc év alatt már kiderült, hogy mi rossz és mi szép van ebben a szakmában? — Rossz? Talán az időjárás. Esőben persze nem dolgo­zunk, veszélyes is. d' 'ideg­ben nem állhatunk le v italá­ban mínusz 15 fokig dolgo­zunk. A zömök, izmos Péter Sán­dor ingben dolgozik, pedig aligha van több plusz két foknál. — Miért mínusz tizenöt a határ? — Ha annál hidegebb van, akkor nagyon veszélyes mun­ka ez. A fa megfagy > h'ába megyek rá fűrésszel, hirtelen meghasad, vagy egysze űen el törik, a törzs „kirúg" dőlés közben és teljesen kiszámít­hatatlan irányban. Nincs olyan ember a világon, aki egy gyors elugrással megelőzné a több tonnás fa rúgását. Ezért nem szabad. JTs ami szép? Péter Sándor arca fel­derül: — Egyszerű: a tavasz meg a nyár. Jó levegő, napfény, hűs árnyék, zöld színek. — Nincs szebb. Az embernek még a kedve is jobb. Vasárnaponként a család a Mecsekre kirándul —, a papa nélkül. Az erdőből hat nap elég. A hetediken nem megy föl a Mecsekre, látja eleget. a ház körül, otthon van egy kis kert Pihenésre inkább az szolgál. Rab Ferenc I j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents