Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

i<<n. 25. 6 napló öregszik Szigetvár készül a jubileumra a „Nagy varázsló?" Ezt a táltost 1919-ben vásá rolta meg tőle az állam. A HETVEN—NYOLCVAN évetek emlékeznek még Hei­ke Béla különös gyerekkorára. Azok mondták, hogy Béla olyan gyerek volt, akit nem igen kísérlett mag a maga korabeliek zsivajon' hancúro­zása, .noha élénk, élelmes fiú­nak ismerték faluszerte. Ép­pen ez az élénksége, élelmes- ségs állította őt az ujjal mu­togatott különösök soréiba. Akik emlékeznek még. azt mondják a gyerek Herke Bé­láról : — Istállók környékén, kö­rutak mentén tanyázott a ■égszívesebben. Órák ho6Z- szat elnézegette, ki hogyan ápolja, szerszámozza, foga­tolja, hajtja a lovait, s ha szemlélődésében valami sze­met szúrt néki, nem állhatta, hogy szóvá ne tegye: \ — Neim való még kocsi elé az az állat... — Jobban húz­nának a lovai, ha megcse­rélné őket a kocsi előtt... Nem zabla az, hanem kínzó­szerszám ... És nemcsak mon­dogatta, hanem magyarázta is ilyenkor a maga igazát. Volt, aki meghallgatta, volt aki elkergette, de szabadulni ez sem, az sem J^idott tőle köny- nyűszerrel. Ha kilökték a ka­pun, a pajta feliül találkoztak szembe vele': De miután próféta, felnőtt fejjel is bajosain, gysrekem­V. sr korral még nehezebben k z valakiből saját hazájá­ban, Herke Bélának is össze Á. ■ V' köttet t számolnia a maga húsz bittend éjét. ahhoz, hogy végre meg is szívleljék a tanácsait. De ez már nem az öregek emlékezéséből derült ki, há­rem Herke Béla jó hangu­latából. Mert amikor a bodai tsz-irodán utána érdeklődtem, azt mondták; szívesen elve- ek hozzá, de nem biztos, légy beszélő kedvében talá­lón.'.: — átmeneti idejében van az öreg. Októberben mondta fel az állattenyésztési brig'a- ck osságot, és mit tudni, fáj- lttja-e feledte-e. Hatvanhá­la n éves embernél ilyesmivel is számolni kell. Saóval a 1': ngulatlól függ minden .. . Hát abban találtam rá. ' .rral meglocoolt, toros früs­.c utáni jó hangulatban. ? égis provokálnom kellett, 1 >gy onnan kezdje az eimlé- k ízest, alion,nan én szeret- r. ám. — Azt mondják, olyan szak ■ riője volt a lovaknak Béla ■ácsi hogy nemcsak a javát, de a gebéjét is eladta a kül- ö’di lócsiszáróknak. Azt is mond Iák, hogy egyszer na­gyon rászedte Pipót. a lc;g- reffináltabb olasz lókei'esike- dőt is, aki azóta haragot tart magával.. Addig szót rém sízólt rá Herke Béla, amíg meg nem töltötte a poharaikat. Addig sem, amíg ki nem ittuk. Kel­lett hozzá ennyi türelmi idő. — Hát, azt nem tudom, de nem is érdekel, hogy ki mondta, ki zavarta így össze a dolgokat, mert nem így tör­tént. Pipót én sohasem csap­tam be. Ma is tartjuk a ba­rátságot, legutóbb tavaly lá­togatott meg a házamban. Ellenben az osztrákot, a ..., na, hogy is hívják, nagy, hú­sos, vörös ember volt, azt tényleg becsaptam, — AZ ÜGY VOLT, hogy felneveltem egy nagyon szép lovat, amikor megtörtént vele a baj. Az erős téli etetéstől vérlobbanást kapott, és ami­kor kivittem az udvarra meg­járatni, a hideg levegőtől megbénult a hátulja. Olyan féltfarú lett szegény. Arra meg éppen kapóra jött a pellérdi vásár, hogy túladjak rajta. De ugye, lelkiismerete is van az embernek, és így én sem a környékbeliek előtt táncol­i tattam meg a lovat, hanem az orztrák kupec előtt. Rettentő­mód megtetszett neki az állat ] és meg is vette ... Próbáltam faggatni Béla bácsit, hogyan, miként csi­nálta a szemfényvesztést, de csak annyit árult el: — Jó szabó a púposra is csinosra szabja a ruhát, csak ahhoz értsen, hogyan állítja a tükör elé. Hát így vala­hogy ... Megláthatta rajtam a hitet­lenséget, mert belekezdett egy érthetőbb történetbe. — Na, azért ha Pipót nem is, de a cenzorát, Báder urat alaposan rászedtem egyszer. Az úgy volt, hogy leértékelt áron megvettem egy pej kan­cát, amelynek az alsó szája- szélét elvágta és rettentően el csúfította a zabla. Így per­sze, hogy nem állhattam ki vele alkura Báder úr elé. De úgy már igen, hogy egy helyett, két kötőfék-rzárral szereltem fel a kanca fejét, ami a mustra elől gyönyö­rűen eltakarta a jószág csúf fogyatékosságát. Na, de mégsem ezek miatt kapta Herke Béla a „va­rázsló” címet, hanem sokkal különb érdemekért. Tenyész- méneiért, jeles kancáiért, külföldi kereskedők verse­nyeztek, akik Herke Béla állataidért mes ze földről kel­tek útra, időt, pénzt. még tolmácsot sem sajnálva a hí­res alkukra. S. ha kifogyat­kozott az istállója, akkor is üzletfele maradt az olaszok­nak, osztrákoknak. Vásáro­kon, kiállításokon jó pénzért ő választotta, ajánlotta meg nekik a lovat, beleértve az al- kút is, amihez nemcsak a li­citálás, hanem n?' szakér­telem kellett. Ö < a leg­rejtettebb hiba i pucérra vetkőzött, s úgy feldícsérni, vagy megcsúfolni állatot, mint Herke Béla. ‘ Mii sem tudott. Persze, minden attól függött, hogy maga fajtája- belitől vagy uraságtól alkudta ki az állat árát. Ha jóbarát kérte meg must­ráiénak, az bizonyos lehetett a jó vásárlásban. Mert Herke Béla csak kiállt az eladandó lovak elé, és már mondta is az ítéletet: — Ez sarlós há- tuijú, az csapot tfárú, amaz mélynyügérű, az meg kos- orrú és így tovább. Százaso­kat mentett meg ilyenfor­mán a barátainak. Nevetve mesélte el, hogy az osztrákok I már úgy elpimaszkodtaik, ! hogy őt magát is megvásá­rolták volna szakértőnek. Persze, hogy nem ment bele ebbe az „alkúba”. Az ö szá­mára nem a szakértés, ha­nem a nevelés volt az első­rendű. Nagyon megelégedett ő azzal is, hogy a lovai még az eszterháziak és a mándiak ménjeit is lepipálták. Any- nyira le, hogy azokról a vá­sárokról, kiállításokról, ame­lyeken az ő lovaikat hajtot­ták fel. kitiltották Herke Bé­la csődöreit, kancáit. SEMMI BOSZORKÁNY­SÁG nem volt pedig az én módszereimben —, kesereg még mindig az irigy urasá- gokon. — Annyi volt az egé-z, hogy murával keresz- i teztem a belgát, és csuda , eredményt kaptam. A mura hosszú derekát lekurtíttattam, a belga rövidebbjével, mert rájöttem, hogy kisebb hor- passzal, rövidebb derékkal | jobban birja az állat a he- ] gyes-völgyes igavonást. Mo t el kellene mondanom még, hogy hányszor és hol nyertek országot díjakat Her­ke Béla lovai, de ő beszélt le róla. — Hagyjuk, ami elmúlt, beszéljünk a jelenről. Mert igaz ugyan, hogy ma is van harminc szép lova a téesz- I ünknek, d| a belga-mura do- ] log ma sein hagy megnyu- ; godni. Megvadulnak érte a j külföldiek ... Igen, igen, csak az elején arról is beszéltem, hogy Her­ke Béla októberben abba- j hagyta az állattenyésztés irá- i nyitását. Azóta állatfelvásár- lá- sál, eladással bízta meg a tsz. De arról is hallottam, hogy a Békáspusztai Állami Gazdaság egy mént ajánlott fel a tsz-nek azzal a kikötés­sel, hogy Herke Béla legyen a nevelője. Fáradozásait kü­lön megfizetik. Ezek szerint nem felejtették el, ma is nyilvántartják Béla bácsi varázsló tudományát. A dicséretes tudományt, amelyből neki is, az ország nak is csak haszna szárma;: - hátik. Pálinkás György FIGYELEM! FIGYELEM! Hozott fonalból (birkagyap­júból is) pulóverek, kardi­gánok. kulikabátok a kivi.it Kötési j'ntával rövid határidőre vállaljuk: pécsi VEGYESIPARI VALL. Felv3vő helyeink: Korruth L. u. és Flórián 0 ssrok Jókai I 31 Kolozsvár ls. 22. EM. BUDAPESTI BETON- AltUGYAK BP. XXI. (Csepel), Rákóczi F. u. 389. azonnali belépéssel alkalmaz kezdő és gyakorlattal rendel­kező géplakatost, .villanysze­relő, autóvillarr/szerelő, va­lamint vízvezetékszerelő >zak- munl .ásókat, azonkívül rako­dáshoz férfi, mozaiklap és 'betör olemgyartó munkára férfi és női segédmunkásokat, vizs­gázott és segéd fűtőket. Fel­vételhez munkakönyv. MTL- lap. SZTK kiskönyv és ia- nácr'• i"{vT^’ér szükséges. — Mur é ...y.q-’r-i biz+ositunk. Je­lent: 15 munka­i t'1'j >portiénál Szigetvári ,,éid miend" PárizsDcr tCü ön pos*a 'é /eg es uyo caye vü eoore.io elenik A tiUtl éves szigetvári jubi­leum előkészületeiről újabb érdekes tájékoz! díásf kaptunk a rendezésben érintett szer- vektők A ..uáSZÜV-nél Közölték, hogy már most szervezik a vár.u-.ó „agy vendégsereg el­látását. Mivel előreláthatólag a jőve évi tömeg semmikép­pen sem fér el Szigetváron, a környező helységek vendég­lőit, italboltjait is igénybe ve­szik ellátásukra. Elsősorban a Szigetvárra vezető utak men­tén rendezkednek majd be a veni-i -vvadásra. így a szent- lőrinci és a mozsgói vendéglő is teljes kapacitással felkészül a 600 éves évfordulóra. To­vábbá a nagypeterdi és a két- újfalusi italbolt, — ahol egyébként nincsen konyha — ideiglenesen vendéglővé lép elő. Emellett természetesen Szigetváron belül is fokozott ellátást biztosítanak a föld­művesszövetkezetek is. A Baranya megyei Idegen­forgalmi Hivatal számos új kiadvánnyal várja a vendége­I kel. Így megjelentéi eg.\ .öbb- színn omású .Szigetvár .írni • leporellót. A tizennyolc,ez- \ példányt. iadcá y s? I két nu*lv ’» 'esz ma d kan’a tó, mégped'g magyai—né e francia—angol. eszperank' szerb, valamin; lengyel—cse nyelven. Már 1965. utolsó nap jaibar megjelenik az új kia dású szigetvári útikalauz tízezer példányban. Ez egy nyelvi: lesz. de a vegén négy nyelvű összefoglaló található majd. Két rendk vül ízléses autómatricát nyomtatnak. Az autós vendégek ezúttal a Zrí­nyi-család és Szigetvát címe­rét kaphatják meg. A posta is külön bélyeget ad ki ebből az alkalomból. A Pécs-Baranyai Népműve­lési Tanácsadó szintén jelent­kezik egy kiadvánnyal, még­pedig „Zrínyi és kortársai’’ címmel. Ez egy kórusgyűjte­mény lesz, melyet a jubileumi kórustalálkozón résztvevő énekkarok tagjai kapnak és klasszikus műveket tartalmaz adományozhat Eddig tizen­kettőt adtak Ki. Többek kö­zött Bárdoi Lajos zeneszerző­nek. aztán dr. Écsy István tanárnak. Utóbbi „Sziget vára és Zrínyi a magyarországi la­tin költészetben” című mun­kájáért kapta. A tizenharma­dik most elküldött jelvényt Konrád Ignác kétújfalusj szü­letésű Párizsban élő festőmű­vésznek adományozták a Vár- barátok Körének küldött réz­karcsorozatáért. oqj^ tizéoes vallomásai ISKOLA Ági negyedikes. Vékony, komolyképű, tíz éves, egy kicsit megilletődött, de ha­mar feloldódik és feltétle­nül őszinte. Haja kissé tüs­késen keretezi az arcát, kéz­mozdulatai iskolásak. Né­gyesrendű, s ennek megfe­lelően van benne valami a kötelességtudó, cseperedő lányból, de még épp elég a gyerekből is. — Az olvasást szeretem, meg a számtant. Meg raj­zolni szeretek, de festeni nem, mert mindig összefo­lyik a festék. Ha felelek, mindig izgulok. — Barátnőid? — A Zsuzsának van egy fényképe is, egyszer régen kiskorában a Balaton mellett ült és nézett bele a tóba és lefényképezték és az újságba is belerakták. — Akkor hát szeretsz isko­lába járni? — Igán. Csak ha beteg vagyok, akkor szeretek ott­hon lenni. Vagyis, azelőtt szerettem, mert apukám be- fűtött és egyedül voltam otthon és játszottam. De nyáron sokszor voltam beteg, mindig fájt a torkom és nem volt szabad fagylaltot enni. És ezért nemsokára ki­veszik a mandulámat! A HÁZ — Majd nyerünk egy há­zat. Vettem egy sorsjegyet, van rajta egy ház. Azt nyer­jük meg. — És akkor mi lesz? — Eladjuk ezt, mert a pincében feljön a víz, és nedves a fal, ahol mosako- dok. És berendezzük min­denfélével. — Te miért örülné] a ház­nak? — Nem kellene takaríta­ni. OTTHON — Mindig takarítani kell. — Nem is játszhatsz? — De azért játszhatok. Legtöbbet babát rajzolok, meg ruhákat neki. Csak né­ha nem sikerül, akkor mér­ges vagyok és kidobom. Meg rajzolok mindenfélét. — Mit? — Almát, körtét. Meg vá­rost. — Testvéred nincs? — Nincs. — Barátaid a szomszéd­ban? — Csak az Eszti. Már majdnem tizennyolc éves, de néha áthív és rajzolhatok meg játszhatok nála. Van egy nagyon szép babája, ' űsarkú cipővel. Nem akar­ta megmutatni, de aztán na­gyon könyörögtem Tényleg nagyon szép baba! Ekkora, ni. Feje fölé emeli az egyik karját és boldogan moso­lyog. VÁGYAK — Ha azt tehetnéd, amit csak akarsz, mit tennél? — Sose takarítanék, ha­nem sokat játszanék. Akkor mindennap moziba mennék. Meg mindig fürödni. És mindig tévét néznék. — Most nem lehet? — Ha anyukám fösúrolja a padlót, akkor nem. Most fölsúrolta, mert karácsony lesz. NYÁR — Mindenfelé elutaznék. Nyáron mindig fürödnék. De oda nem mennék a Duná­hoz, ahol most voltunk. Jó volt, de az anyukámmal együtt kellett aludni és olyan volt az ágy, mint a vályú. Különben szerettem ott len­ni, de akkor nem, mikor le kellett feküdni. — Jártál a Balatonnál? — Igen, és az jó volt. Az üdülőben csináltak egy mű­sort és abban én is szere­peltem. És az apukám meg­nyerte az asztaliteniszt. És az utolsó nap nagyon érde­kes volt, fölkötöttek egy spárgára egy lekváros lán- gost és lekötötték a kezüket és úgy kellett megenni. PÁLYAVÁLASZTÁS — Kisgyerek koromban porcelánfestő akartam lenni. Megnéztük a kirakatokat és olyan szép vázák voltak. Most... áruházban, olyan ... — Eladó? — Az. — Miért? — Akkor mindent meg­vennék, ami ott van. — Szóval az leszel? — Lehet, hogy fodrász, az is tetszik. Vagy fagyialtos. Még az leginkább. Annyi fagylaltot ehetnék, amennyit csak akarok. BÁNÁTOK • — Elment a nagymamám. — Hogyhogy? — Mert öreg már szegény, és keresett valamit, és ösz- szedobálta a lakást, és ne­kem kellett elrakodni. És megmondtam anyukámnak... Lehorgasztja a fejét. — Sajnálod a nagyma­mát? — Igen ... Csak nem sze­reti a kiscicákat. Egyszer egy kölyökcicát úgy eldo­bott, hogy átröpült a kerten. Vékony hangja remeg és lefelé pislog, a padló felé. — Veled nem szoktak igazságtalanok lenni? — Egyszer is nagyon ki­kaptam. Mert egy kisfiú el­lökött és még mo6t is sebes a térdem. És kiszakadt a harisnyám és kikaptam. Egy gyerek meg azt mondta, hogy elvettem a sapkáját Nem is volt igaz. ILVÜZ1ÖK — Másodikos koromban azt mondta az anyukám, hogy elárul egy titkot. De csak harmadikos koromban árulta el. Én meg már meg­tudtam, hogy nem a Jézus­ka hozza a karácsonyfát. — Mit szeretnél most ka­rácsonyra? — Játékokat kapok meg csokitelefont, mert nagyon szeretek telefonálni. Persze, ez nem igazi. Meg anyu­kámtól egy nadrágot. — Honnan tudod? — Megnéztem. REALITÁS — Kiskoromban szerettem a csibéket, de csibetetves lett a hajam tőlük, mikor ölelgettem őket, a fene tud­ja, hogyan. Akkor aztán anyukám jól kimosta. — Már nem szereted a csibéket? — Nem. A pulykát meg pláne nem. Félek tóle. Egy­szer elkezdtem csúfolni, hogy: szebb a páva, mint a pulyka, úgy nekem jött, hogy el kellett futni. — Gondolod, hogy megér­tette? — Csuda tudja ... — Miért csúfoltad? — Mindig ott a kapu előtt sétál, és ... odacsinál. Min dig nekem kell elsöpörni. — Mit csinálnál, Ági, ha már felnőtt lennél? A kérdés meglepi, de hosz- szasan és komolyan kutatni kezd az agyában. A válasz megfontolt. — Rosszat, azt nem ten­nék. De megnéznék minden filmet, amit tizennyolc éven felülieknek szabad. Elutaz­nék ... mondjuk Jugoszlá­viába. Lenne egy autóm. És lenne valaki, aki vezetné, mert nem akarnám, hogy fölírjon a rendőr, ha rosz- szul vezetek. Aztán lehet, hogy megtanulnám. — Nem mennél férjhez? — Nem, mert a férfiak ... csak, ha találnék olyat, aki tisztán tartaná a lakást, ak­kor talán... — Mit csinálnál még? — Mindennap úszni jár­nék, meg fürödni... Töprengve Sélrehajtja a fejét, aztán azt mondja: — Mindennap háromszi r azért nem mennék moziba. Hallania Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents