Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-24 / 303. szám

1965. DECEMBER M. 2 napló Egy hét a világpolitikában © A francia elnökválasztás $ Erhard és Johnson megbeszélései © Wilson „hajlékony” vonalvezetése © Növekvő amerikai veszteségek Vietnamban Erhard lába az atomkiiszöhön De Gaulle tábornokot újabb hét esztendőre Franciaország elnökévé választották. Győ­zelme viszont úgyszólván haj­szálon múlott, mindössze tíz százalékkal kapott több sza­vazatot, mint a baloldali egy. ségfront jelöltje, Mitterand. A szemleírók, a diplomáciai megfigyelők általában meg­egyeznek az esemény jelen­tőségében: hosszú ideje nem akadt példa arra, hogy Fran­ciaországban a baloldal szoros küzdelemre késztesse a hiva­talos jelöltet. Kétségtelen: Francois Mitterand elsősorban belpolitikai síkon érte el a szavazatok 45 százalékát, hi­szen porgramjában a belső változások foglalják el a leg. nagyobb helyet. Nem közöm­bös az sem. hogy már nincse­nek messze a parlamenti vá­lasztások, 1967-ben járulnak újból az urnákhoz a francia szavazók. A baloldal mostani sikere nyilván hatással lesz a törvényhozói választásokra is. Ezért mondják indokoltan Franciaországban: a harc még nem zárult le. A baloldal előtt álló leg­fontosabb feladat a közeljö­vőben sorainak megszilárdí­tása. Ezt viszont főként a nemzetközi helyzet alakulása teszi szükségessé. Nyilvánvaló: az Egyesült Államok és az NSZK politikai körei igyekez­nek majd kihasználni De Gaulle megtépázott tekinté­lyét. Ezért aztán a hideghá­ború öreg harcosa, Adenauer, közvetlenül a választások köz zététele után már nyilatkozott is, kijelentette: legfőbb ideje, hogy De Gaulle engedjen me­revségéből a NATO-val szem­ben. Az elmúlt napokban fejeződ tek be Erhard kancellár és Johnson elnök tárgyalásai. A megbeszélések során a kancel­lár meglehetősen nyíltan fel­szólította az Egyesült Államok felelős politikusait, méltányol­ják Nyugat-Németország kö­veteléseit, különösen ami az atomfegyvereket illeti. Erhard ugyanakkor frontális támadást indított minden olyan szerző­dés ellen, amely gátat vetne az atomfegyverek elterjedé- í sének. A képhez tartozik, i hogy a vietnami háború fo­kozódásával egyenes arány­ban nő Bonn katonai jelen­tősége az Egyesült Államok szemében. Egyes jelentések szerint az agresszióban résztvevő ame­rikai csapatok létszámát állí­tólag 200 ezer fővel kívánják kiegészíteni. Ezt a kontingenst Európából vezényelnék a dél­kelet-ázsiai térségbe, helyüket pedig a Pentagon tervei sze­rint nyugat-német katonai egységek töltenék be. A ve­szélyes tervek közé tartozik, erről a Spiegel című nyugat­német hetilap adott hírt, a sok cáfolat után, az ameri­kaiak mégis elhelyeznék az atomaknákat Nyugat-Német- országban. A lap részleteket is közölt: Lemnitzer NATO- főparancsnok javaslatára az amerikai hadügyminiszter el. rendelte, hogy ezer atomak­nát szállítsanak az NSZK-ba. Az atomaknazár, a közlemény szerint már meg is érkezett és azt az amerikai haderők bunkereiben tárolják. Wilson angol miniszterelnök washingtoni megbeszéléseiről csak semmitmondó protokollá­ris közleményt adtak ki, de a jelentések szerint Johnson el­fogadta Wilson rhodesiai po­litikáját, a brit miniszterelnök pedig továbbra is támogatja az amerikaiak agresszióját Vietnamban. Megtárgyaltak egy úgynevezett „munkaprog. ram” javaslatot is. Wilson in­dítványozta, hogy közös pa­rancsnokság alatt egyesítsék az amerikai, angol, auszkália! és új-aélandi katonai erőket a Közép-Keleten, az Indiai­óceán térségében és Délkelet. Ázsiában ellátandó feladatok­ra. Ez lényegileg annyit jelent, hogy Wilson hajlandó az ame­rikai világcsendőr mellett se­gédszolgálatot vállalni. Nyílt kérdés viszont, hogy a veszé­lyes diplomáciai csomaggal hazaérkező angol kormányfői milyen hangulat fogadja majd az elkövetkező napokban, hi. szén Wilson egyre inkább Amerika felé hajló vonalveze. tését a közelmúltban már munkáspárti berkekben is tá­madták. Végül, de nem utolsósorban, foglalkoznunk kell a vietnami eseményekkel. Az amerikai közvélemény alakulását tük­rözi, hogy a baloldalisággal aligha vádolható Mansfield amerikai szenátor. aki egy csoport élén világkörüli utat tett és Dél-Vietnamba is ellá­togatott, sajtónyilatkozatot adott. Ebben egyebek között kijelentette: „Az Egyesült Ál­lamoknak is érdeke, hogy tár­gyaljunk a vietnami konflik­tus rendezéséről. Minél to­vább késik a megoldás, annál baljóslatúbbá válik ez a prob­léma”. Ez a megállapítás, bár­mennyire is óvatosan fogal­mazott, az amerikai politikus, lényegileg szembehelyezkedik a háború fokozására, sőt ki- terjesztésére irányuló ameri­kai katonapolitikai tervekkel. Erhard kancellár a nyugat­német televíziónak adott nyi­latkozatában kijelentette, hogy „a NATO-n belüli atomkérdés megoldása sokkal fontosabb, mint az atomfegyverek elter­jedésének megakadályozása”. A kancellár azt hangoztatta, hogy washingtoni látogatása­kor Johnson elnök is egyet­értett ezzel a véleményével. A bonni kormányhoz közel­álló körökben továbbra is hangsúlyozzák; a látogatás eredménye megfelelt a vára­kozásnak. Erhard elérte azt, ami az adott körülmények között lehetséges volt. a NA­TO-n belül a bonni atomigé­nyeket továbbra is napiren­den tartják és ha az eredeti MLF-terv most nem is lát­szik megvalósíthatónak, min­denesetre nem zárták be az ajtót más, olyan lehetőség VI. Pál pápa csütörtökön este az egész emberiséghez intézett karácsonyi szózatában a béke mellett foglalt állást és felhívta az országok fele­lős vezetőit, hogy törekedje­nek a világbéke megteremté­sére. A pápa hangoztatta: „Senkinek sem szabad visz- szaélni más békeszeretetével. vagy csalárd módon és nyug­talanság szitásával más bé­kéjét megzavarni”. A pápa kijelentette, hogy senkinek sem szabad kitérnie a rend és a barátság helyre­állítására irányuló becsületes tárgyalások elől, s az egyház feladata békét hozni, békére inteni, békére nevelni. VI. Pál karácsonyi szózatá­ban felhívta a népéket és az előtt, amely a beleszólási jo­gon kívül valamilyen formá­ban társtulajdont is biztosít­hatna Bonn-nak a nyugati atompotenciál egy részét ille­tően. A Die Welt Washingtonba küldött különtudósítója hang­súlyozza, hogy Erhard lába már ott van azon a küszö­bön. amely „a nukleáris ha­talmak exkluzív szalonjába” vezet. Az ajtó még nem nyűt ki teljesen, de máris láthatók egy új fejlődés körvonalai és a most következő hónapokban lényegében Bonn taktikai ügyességétől függ majd, vajon sikerül-e teljesen feltárnia az ajtót. A francia sajtó bizalmat­lanul fogadta az Erhard és Johnson tárgyalásairól ki­adott közleményt. A francia kommentátorok nyugtalanító­államokat, hogy lépjenek olyan útra, „amelyen az em­berek közötti kapcsolatokon nem a hatalom és az erőszak uralkodik, hanem az egyenlő­ség és a szolidaritás magasz­tos eszméje”. Szerdára virradó éjjel jég-, szikla- és sárgörgeteg maga alá temette Olayan falut a perui Andok lábánál. A falu mintegy kétszáz lakosa életét vesztette. A Limától körülbe­lül négyszáz kilométernyire északkeletre fekvő falu har­nak tartják a nyilatkozat kö­dös fogalmazását. Félő — írja a degaulleista Nation —, hogy a halva szü­letett MLF-terv után a Mc- Namara-különbizottság köd- fátyola mögött nyugtalanító realitások rejtőznek. John­son jól tudja, hogy nyíltan nem mondhat igent a nyugat­német követelésekre, de „nem”-et sem mondott Er- hardnak Ha fontosnak tartja a Kelet és a Nyugat együtt­működését, nem hagyhatja fi­gyelmen kívül a nyugatnémet atomfegyverkezés elleni szov­jet és temcia tiltakozást. Dominikában feszült a helyzet A dominikai fővárosban változatlanul feszült a hely­zet. Szerda éjjel és csütörtök reggel a főváros csendjét puskaropogás verte fel. A je­lentések szerint a rádió épü­letében az éjszaka bomba robbant. A lövöldözésnek nem volt sebesült áldozata. Godoy elnök szerda este kijelentette, nincs tudomása olyan tervekről, amelyek cél­ja ellentét szítása a kormány és a hadsereg vezetői között. mine vályogviskója és a falu felett emelkedő domb is el­tűnt, amikor a hegycsúcsról száz kilométer messzeségben hallható robajjal legördült a jéglavina, több száz tonna sziklát és földet zúdítva a kis településre. A falunak csak két lakosa maradt életben, két paraszt, aki öszvérével gyümölcsöt szállított a szom­szédos faluba és hazatérőben szemtanúja volt a szerencsét­lenségnek. Azonnal segítségért siettek, de mire a mentőcsa­patok megérkeztek, csak a falu eltűnését állapíthatták meg és durván ácsolt keresz­tet állítottak a holtak emlé­kére. akiket soha többé nem lehet már megtalálni. MOSZKVA: Gromiko szov­jet külügyminiszter csü­törtökön fogadta Wima zam­biai pénzügyminisztert és Mudenda földművelésügyi mi­nisztert akik jószolgálati kül­detésben szerdán érkeztek Moszkvába. MADRID: Madridban egy bíróság hat év és három hó­nap börtönbüntetésre ítélte POTYAUTAS A Oastel Felice nevű olasz tenger­járó hajó tegnap vetett horgonyt Sout hampton kikötőjé­ben. Az utasok egy kivételével partra- szálltak. A kivétel Frank Moriarty 21 éves ausztráliai ál­lampolgár volt, aki a nyugat-ausztráliai Freamantle-ben lo- pózott a fedélzetre, — s ezekben az órákban, a hajó visszaindulásáig ka binjában ült. A kabint fegyveres őr vigyázza. Nem így volt ez a háromhetes hajó­út alatt. Csaknem az utolsó pillanatig szabadon mozgott a hajón, részt vett az utasok szórakoz­tatására rendezett társasjátékokban és esténkint táncolt. Az olasz tisztek nem gyanakodtak, hiszen képtelenek voltak feltételezni, hogy a társaság sze mefénye a fürdő­kádba ágyaz magá­nak, s a legszemte­lenebb potyautas a tengerhajózás törté­netében. Moriarty kezes­lábasban jelent meg a jelmezbálon. Mo­solyogva jelentke­zett az első tiszt­nél: — Meg kell mon dánom uram, hogy potyautas vagyok. Az olasz értette a tréfát. — Hahaha, úgy is néz ki! — mond­ta az olasz, barátsá­gosan visszahaho- tázva. Moriarty pünkös­di királysága egé­szen addig tartott, amíg egy leány, aki nek hevesen udva­rolni kezdett, férj- hezmenési szándék­kal utána nem né­zett nevének az utasok listáján. Eb­ben persze nem szerepelt. Moriarty egyéb­ként írónak készül és könyvéhez akart anyagot gyűjteni. Sikerült — nyilat­kozta örömmel. A pápa karácsonyi szózata Földcsuszamlás Peruban Ünnep előtt egy révátkelésnél A Dunán minden évben át­kelnek a karácsonyfák, nagy két-háromhetes lassú menet­ben, és elhelyezkednek a szi­geti házak első szobáiban. Dí­szes öltözékük legtöbbször ve­lük költözik a szatyrok mé­lyén szorongó dobozokban, an­gyalhaj, csillagszórók, szalon­cukor, szép csokoládépatkók, pirosvégű sztaniolba csoma­golva, és hát gyertyák, szép csavaros gyertyák, melyek olyan nyilvánvalóvá teszik az­tán az ünnepet... A Duna felett hajózó és a révcsárda körül gyülekező karácsonyfák gyantás illata nyugalmat áraszt, az embe­rek a közeledő ünnep béké­jét már a szemükben hordják, kicsit mól tórái teljesebb a mozgásuk, mintha ünneplő­ben lennének misére vagy len-imába menet... A mohé őri (izl ~tek és a rév között nagy a forgalom, az év legfontosabb vásárlásai sokszor a legutolsó napokra maradnak. Az ünnepi készü­lődésbe lassan belefáradnak az emberek. A ..Vasudvar” előtt kály­hák állnak a járdán, talá" egy órája rakták le a szállító kocsim’, de máris körüláll- ják a kályhákat, válogatnak. Masas. vékony, esőköpenyes férfi tárgyal a segéddel, segy pici, nagykendős öregasszony mindig közbeszól. De a ko­moly tárgyalófelek, az eső­köpenyes és a segéd rá sem hederítenek. — Ember, nekem elhiheti... Én is ilyennel fűtök otthon. Ez nem kormoz, gazdaságos. A legjobb kályha az utolsó húsz évben ... „Sózott bél kapható!’* — hirdetik a feliratok a vegyes­kereskedések ajtaján, s az em­berek ilyeneket mondanak, ahogy kilépnek az utcára: — Ha egy egészen kicsit megkeményedne az idő, ak­kor az ember ugye levágná a disznót. Más a karácsony ha van mihez nyúlni. Jó friss tőtelék, húsok... De az idő. a fenébe is ... Az ember már attól fél a szigeten, hogy maláriát kap ... Vásárolnak az emberek, az­tán betérnek a „Béke” sörö­zőbe, s tűnődve lötyegtetik a fröcsöt a poharakban. Hogy min tűnődnek? Talár nem is illik odafigyelni. De a szavak néha belehullanak a pillanat­ra beállt csendbe, és az em­ber már akaratlanul is figyel utána. — Ha visszafogadom, hát másforma lenne az ünnep, de ugye... — Ki kellene neked tarta­nod. Ha ilyen a vére, hát ilyen a vére. Megjavul, aztán egyszercsak rákezdi újra. Is­mertem én Vas megyében egy szép fekete lányt, a botos lá­nya volt. Akivel az búcsúkoi táncolt egyet, mindjárt bele is szeretett, ördöngős egy te­remtés volt. Ha mulatott, szé­gyenben maradtak körülötte a legjobb táncos legények, még a futballisták is. Aztán el­vette egy sofőr feleségül. Szé­pen éltek két évig, gyerekük is volt, de aztán az ördöngős lányra rágyütt a dolog. Bele­bolondult egy kis regrutába. Az ura alighogy kihúzta a lábát, ezek már a kazalban voltak. Amikor a regruta be­vonult, gyászba öltözött a lány, és megnyugodott. De jött az első szabadság. A so­főr bezárta a feleségét, mert nem szerette a botrányt. De ezt az asszonyt nem lehetett megtartani. A bolt fölött lak­tak az első emeleten. Az asz- szony amint elment az ura. kiugrott az ablakon. Eltörött mind a két lába. — Nehéz ez... — Ez betegség, komám .. Ismertem én egy másik ese­tet is. Az egy vasúti főtiszt felesége volt. Hogy az kikkel adta össze magát? — Csak ugye itt ez a ka­rácsony ... Amikor felálltam a szom­szédos asztaltól, önkéntelenül is hátranéztem. Futólag mit láthat az ember? Két férfi könyököl egy asztalnál, előt­tük forralt bor gőzölög. Az egyik fiatal, fáradt arcú, a másik megállapodottabb. kö- véres. A kompnál már összeverő­dött egy kisebb falura való nép, aztán teherautók, szeke­rek, motorosok is. Megkezdő­dik a behajózás. Szokásos, ri­tuális rendben megy, tüleke­dés nélkül. A magas, esőkö­penyes férfi egy bakszekéren egyensúlyozza a kályhát, a pici, nagykendős öregasszony lihegve nyargal mellette. Az utolsó pillanatban érkeznek. Az esőkabátos csak ledobja a bakszekeret, és elkapja az öregasszony karját: — Gyerünk, anyja i Beszállnak, a kályha ott marad a folyó partján. Az utolsó pillanat után, amikor a kompfeljáró és a part közé már egy félméternyi víz is került, vágtatva megérkezik a helyi huligán. Valamelyik kis szigeti falu helyi huligánja, hosszú hajjal, trapéznadrág­ban, stewardess táskával és bravúros ugrással a kompon terem. Elégedetten körülnéz, de a taps elmarad. A mutat­vány értéke azért így is je­lentős. A komp a Duna közepén keresztbe farai, zúg a kis von­tatómotor, s megismétlődik a parthoz illesztés több ezerszer kipróbált manővere. A bak­szekér a kályhával a mohá­csi parton maradt. Fene tud­ja, hogyan képzelte az eső­kabátos. Biztosan visszajön­nek majd szekérrel egy óra múlva vagy délután. Talán eszébe jutott, hogy mást Is kellene még venni, s akkor érdemes átkocsizni a Dunán A bakszekér a kályhával megvárja. Bertha Baien Szolidaritási katonagyűlés (Folytatás az 1. oldalról) — Így van. A dél-vietnami fővárosban is vannak erői a Felszabadítás! Frontnak. Az USA nem tudja, hogy hol rej­tőznek, mi tudjuk: Á népben vannak és amikor szükség van rá, akkor cselekednek, mint most is. — Franciák, más nemzeti­ségiek, kisebb törzsek is él­nek Dél-Vietnamban. Milyen velük a kapcsolat? — A franciák a felszabadí­tott területeken elfogadták a Nemzeti Felszabadítási Front törvényeit és nagyon jól be­illeszkednek a közigazgatás­ba, a mindennapos életbe. Például erről elismerően és meggyőzően írt Ruffand fran­cia újságírónő, aki hosszabb Időt töltött nálunk. A nemze­tiségiek pedig teljes erejükből támogatják harcunkat. — Mikor jött Magyaror­szágra? — Két hónappal ezelőtt hagytam el országunkat. Ak­kor dúlt a Plei Me-i csata, ettől a helységtől én mind­össze harminc kilométerre la­kom. — Mi a véleménye a ma­gyar emberek szolidaritásá­ról? — Már otthon is sokat hallottam a magyar népről és szolidaritásáról, a tiltakozó nagygyűlésekről. Itt pedig még közvetlenebbül látom, mennyire támogatnak ben­nünket. Nagyon köszönjük. Elmondotta még, hogy je­lenleg a Dél-vietnami Felsza­badítási Front budapesti iro­dájának titkára és többször is szeretne Pécsre látogatni, mert első benyomásai alapján megszerette ezt a várost. — A dél-vietnami parasz­tok és munkások nevében forró szeretettel üdvözlöm a gyönyörű Pécs munkásait, parasztjait, a pécsi dolgozó­kat. Kívánom az elvtársak­nak, hogy sok sikert és ki­váló eredményeket érjenek el munkájukban és egyben sok boldogságot is kívánok. A baráti beszélgetés a késő esti órákba nyúlott és a po­hárköszöntők a két nép szo­lidaritását, barátságát hang­súlyozták. Gáldonyi Béla Riccardó Gualino olasz és Luis Catalan Burgos spanyol diákot, illegális propaganda terjesztésének vádjával. Mind­két diák 24 éves és a mad­ridi egyetem természettudo­mányi karának hallgatója. A bíróság szerint mindketten az illegális kommunista párttag­jai. Gualino szombaton kije­lentette, hogy rokonszenvet érez a kommunizmus iránt, de nem tagja a pártnak. MIDDLEBURG: Johannes­burgtól keletre árokba zuhant egy zsúfolt autóbusz, ame­lyen afrikaiak, köztük 15 év körüli fiúk és leányok utaz­tak. A szerencsétlenségnek 37 halálos áldozata van. Negy­venhárom 15 év körüli kis­lány megsebesült. LOMÉ: Soglo tábornok, aki Dahomeyban kezébe ragadta a hatalmat, szerdán Cotonou- ban sajtóértekezleten kijelen­tette, hogy a hadsereg nem siet az új Dahomey-kormánv megalakításával. Megjegyez­te, hogy a hadsereg hatéko­nyan biztosítja az országban a rendet és a nyugalmat. \ loméi rádió Soglo nyilatkoza- tára hivatkozva közölte, hosv Apithy volt elnök, Ahomadeg- bey volt alelnök, valamint Hubert Maga, Dahomey egyik régebbi elnöke szabadon van. BELGRAD: 1956. iamjár 7- től új pénzegységet vezetnek be Jugoszláviában. Az új pénzt, csakúgy mint a régit, dinárnak hívják és 100 párá­ból áll. Egy új dinár értéke azonos lesz 100 régi dinár ér­tékével és egy para rrjegfelel az eddigi egy dinárnak. A Ju­goszláv népbank új Papír­pénzt bocsát ki 100. 50 10 és 5 dináros címletekben. A fém pénz is új formában kerül forgalomba. Mindenfelől —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents