Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-24 / 303. szám

VUog proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napló _________Az MSZMP Barongg megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja_________ X XII. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM ÄRA S0 FILLÉR 1965. DECEMBER 24.. PÉNTEK Egy év múltán... Egy esztendő telt el az MSZMP Központi Bizottságá­nak a népgazdaság fejlődésé­vel foglalkozó, nagy jelentő­ségű ülése és az 1965. évi terv jóváhagyása óta. Eddigi mun­kánk, s a jövő feladatainak helyes megítélése végett ér­demes áttekinteni: mit - tet­tünk a határozat megvalósí­tásáért. A Központi Bizottság múlt év decemberi határozata alap­ján az 1965. évi terv fő cél­kitűzése volt, hogy megszün­tessük az utóbbi évek káros gazdasági jelenségeit és hatá­rozottabb lépéseket tegyünk általában a hatékonyabb gaz­dálkodás, a termelékenység, az önköltségcsökkentés, a ta­karékosság területén. A ha­tározat a népgazdaságnak úgyszólván minden területére megfogalmazta az ezzel kap­csolatos konkrét tennivalókat, s hozzájárult egy egészsége­sebb gazdasági szemlélet ki­bon lukozásához. Az emberi akarattól függet­len körülmények — főleg ter­mészeti csapások — növelték a nehézségeket a határozat és, a terv végrehajtása során. Most mégis elmondhatjuk, hogy népgazdaságunk a Köz­ponti Bizottság határozatában megjelölt irányban fejlődött. A fejlődés egyik fontos jel­lemzője, hogy a terv teljesí­tése az eddigi évekénél job­bár) megfelelt az előirányza­toknak és elgondolásoknak. Erősödött a takarékossági szemlélet. Az 1965. évi gaz­dasági munkában több új., kedvező vonást is tapasztalha­tunk, az eredmények azon­ban lehetőségeinkhez mérten még kezdetiek. A határozat-1 ban megjelölt feladatok nagy részé>ézért továbbra is előt­tünk áll. Ismeretes, a határozat és az 1965. évi terv előírja, hogy; gondosabb munkával, a piao követelményeihez való rugal­masabb alkalmazkodással, a minőség javításával emeljük az export színvonalát. 1965- ben valóban javult a kivitel­re történő termelés aránya, az ipari termelés túlteljesítéséből származó többletek eredmé­nyesen növelték az export­árualapokat. Jó dolog, hogy a gazdasági és párt vezető- szervek az előző évekénél na­gyobb figyelmet fordítottak erre a kérdésre. Az elért ered­mények azonban ne vezesse­nek megnyugvásra. hiszen még mindig nagyok a tarta­lékaink ebben a vonatkozás­ban. Némely területen a gon­datlan felkészülés és a szer­vezési hiányosságok miatt az export mennyiségében is je­lentős a lemaradás. Sok még a minőségi kifogás export-ter­mékeinkkel szemben, hátrá- nvok érik az országot a kése­delmes vagy rendszertelen szállítás miatt. Márpedig ex- portfeb'dataink 1966-ban to­vább nőnek, ami az ideinél még határozottabb intézkedé­seket követel meg a termelés és n külkereskedelem minden t"' "létén. Helyesnek bizonyult, hogy az 1965-ös beruházások ter­vezett összege nem volt ma­gasabb. mint 1964-ben. A be­ruházásokat így 1965-ben si­kerűit valamelyest jobban összpontosítani. Rövidült a kivitelezés idő. Emellett a beruházási munkában tovább­ra is sok a hiányosság. Ezek főként a kivitelezés, a mun- kpfpgvelem gyengeségeit, az építőipar létszámproblémáit mutatják, amelyből 1966-ra ugyancsak le kell vonnunk a Szükséges következtetéseket. Az értékesítés számos mód­szerének alkalmazásával (ki­árusítások, börzék stb.) és a különböző pénzügyi intézke­désekkel sikerült kezdeti ered­ményeket elérni az elfekvő készletek hasznosításában, va­lamint az ilyen készletek új­ratermelődésének megakadá­lyozásában. Az ipari export növekedése gyorsabb volt az ipari termelés emelkedésénél. Számos részadat viszont azt jelzi, hogy még sok helyütt nem a szükségletre, hanem raktárra termelnek. Az ipari termelésből származó készle­tek ezért — kisebb mérték­ben ugyan, mint tavaly — to­vább nőttek. 1965-ben a lakosság vásárló­ereje és a kiskereskedelmi forgalom a tervnek-megfele­lő mértékben nőtt. Ilyen mó­don sikerült biztosítani 1965- ben a vásárlóerő és az áru­alapok egyensúlyát és több cikkben javult az ellátás. Az életszínvonal emelésére irá­nyuló egyes célkitűzéseket (alacsony nyugdíjak emelése, családipótlék-emelés) teljesí­tettük. A mezőgazdaságon kí­vül foglalkoztatottak létszá­ma — a tavalyinál kisebb mértékben — tovább nőtt. Eb­ben az évben a munkások és alkalmazottak reáljövedelmé­nek növekedése ennek ellené­re nem éri el a tervezettet, gyakorlatilag az 1964. évi színvonalon marad. Ennek el­sősorban az idénycikkek — zöldség, gyümölcs — árszín­vonalának igen jelentős nö­vekedése az oka. Kedvező változás, hogy a Központi Bizottság decembe­ri határozata alapján az 1965. évi tervben konkrét intézke­dés vagy -utasítás formájában megjelölt és a vezető állami szerveknek, vállalatoknak ki­adott feladatokat (például lét­számkorlátozás, normák ki­igazítása stb.) általában fe­gyelmezetten hajtották végre. Alapvetően ebből következik az, hogy a termelékenység az idén lényegesen javult, a ter­melés emelkedésének mintegy 80—85 százalékát fedezi. A termelékenység emelkedésé­nek idei forrásai azonban csak időlegesek, nem elég tartósak. A vállalatok öntevékenysége, az adottságoknak megfelelő kezdeményezése nem kielégí­tő, több — a Központi Bizott­ság határozatának szellemé­ben született — feladat gya­korlati megvalósításában. Az év tapasztalatai azt mutat­ják, hogy vállalatainkban nem törődnek eléggé a terme­lékenység növelésének állan­dó tényezőivel. Jobban kelle­ne törekedniök például mű­szaki szervezési intézkedéssel a munkaidő-megtakarításra, továbbá a termelési folyamat racionalizálására és általában a termelés szervezettségére. A javulás ellenére nincsenek kihasználva a munkafegye­lem betartásában rejlő tarta­lékok sem. Nem tarthatjuk kielégítőnek a termelés haté­konyságát, a költségek csök­kentését sem. A Központi Bizottság múlt év decemberi határozatának és az idei terv teljesítésének tapasztalataiból világosan kö­vetkezik: célkitűzéseink meg­valósítása érdekében még mélyrehatóbban kell foglal­koznunk gazdasági felada­tainkkal. Fejlődésünk bizton­sága megköveteli, hogy to­vább haladjunk a Központi Bizottság határozata által megjelölt úton, 1966-ban erő­sítsük azokat a kezdeti ered­ményeket, amelyeket ebben az esztendőben elértünk. Köszönjük a magyar nép támogatását A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front képviselője Pécseit Szolidaritási katonagyűlés Harmincórás fegyverszünet Vietnamban Szolidaritási katonagyűlést tartottak tegnap délután a pé­csi katonai alakulatnál. A gyűlés előtt Kerékgyártó Béla őrnagy parancsnok, a fegyve­res testületek parancsnoki be­osztásban lévő tisztjeivel fo­gadta a vendégeket: Mai Dinh Huongot, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének első titká­rát és Le Hüü Vant. a Dél- vietnami Felszabadítási Nem­zeti Front budapesti irodája-. nak titkárát. A nagygyűlésen Asztalos László őrnagy méltatta a szo­lidaritás jelentőségét, á viet­nami nép harcát az amerikai imperialisták ellen. Beszélt a katonákhoz Mai Dinh Huong és Le Hüu Van is, kifejezve háláját a szolidaritásért. A nagygyűlést Kerékgyártó Béla őrnagy zárta be. A vendégek ezután felke­resték a Fegyveres Erők pécsi Klubját, ahol baráti vacsorán vettek részt. ­* Munkatársunknak sikerült szót váltania Le Hüu Van elvtárssal, áld elsőnek láto­gatott Dél-Vietnajnból Pécsre. — Mikor kezdte a harcot a külső ellenség ellen? — Már az első szakaszban, 1945-től részt vettem a har­cokban. Akkor 22 éves voltam és egy járási ifjúsági mozga­lomban dolgoztam. Később, 1954-ben, amikor az ameri­kaiak megkezdték beavatko­zásukat a felszabadító har­cokba, újra ott voltam a báb­kormány elleni összefogásnál. — Mekkora területet szaba­dítottak fel eddig a Front egy ségei? — Hivatalosan a dél-viet­nami országrész négyötödét felszabadítottuk. Ezen a te­rületen több mint tízmillió ember él. — Ügy tudom, Dél-Viet- namban 34 tartomány volt. Je­lenleg mi a helyzet? — A Felszabadítási1 Front megszervezte az északi beosz­tásnak megfelelő kerületi rend szert. — Hírek érkeznek arról, hogy Saigon közelében elke­seredett harcok folynak. (Folytatás a 2. oldalon) Az amerikai kormány, a saigoni parancsnokság révén hosszas huzavona után végül is elrendelte Vietnamban a karácsonyi fegyverszünetet. Mint ismeretes, a 12 órás fegyvernyugvást eredetileg a szabadságharcosok javasolták, s közölték, hogy a szünettel alkalmat adnak az amerikai katonáknak a karácsony meg­ünneplésére. Washington s javaslatot nem utasította el ugyan nyíltan, de különböző politikai manőverekre igye­kezett kihasználni. Westmoreland, a saigoni amerikai parancsnok most végül is 30 órás fegyverszü­netet rendelt el, s utasította az amerikai egységeket, hogy „csak abban az esetben tüzel­jenek, ha támadás éri őket”. Az intézkedést általában az amerikai és a világközvéle­mény nyomása eredménye­ként értékelik Washington­ban. A Fehér Házat valóság­gal elárasztották a levelek, amelyek a szabadságharcosok ajánlatának elfogadását kö­vetelték. Állást foglaltak a fegyvernyugvás mellett a les­különbözőbb szervezetek, köz­tük számos egyházi szervezet is VI. Pál pápa ugyancsak javasolta, hogy. az .amerikai kormány éljen a szabadság­harcosok által nyújtott lehe­tőséggel. Január 1-töl Háztól házig szállít az AKÖV 1966. január elsejétől kísér­leti jelleggel — az országban először — darabáruk „háztól- házig” szállítását vállalja az Autóközlekedési Vállalat. A MÁV csak az állomásokon és a megállóhelyeken: mintegy 65 Baranya megyei helység­ben fogadott el ilyen tartal­mú megbízást, tehát a közsé­geknek mindössze húszszáza­léka volt bekapcsolva a darab áru-forgalomba. Az érkező árut a vagonból a raktárba irányították, az értesített tu­lajdonos eljött érte és haza szállította. A feladás ugyan­csak az állomáson történt, oda a feladónak kellett el­juttatnia a csomagot. — Mi az új szolgáltatás lé­nyege? — kérdezzük Laki Páltól, az AKÖV forgalmi szakosztályának vezetőjétől. — Kijelöltünk hét körzeti állomást. Ezek: Pécs, Mohács, Komló, Pécsvárad, Boly, Szentlőrinc és Villány. Mind­egyikhez több község tartozik. Amennyiben a körzetesített községekben gépkocsival jár­ható út van, az AKÖV a da. rabárut a szó szoros értelmé­ben házhoz viszi, illetve ház­tól szállítja a körzeti állo­másra. A bólyj körzethez tar­tozik például Nagynyárád, Szajk, Sziebert-puszta, Töttös és Versend. — Ez a vasútnak is előnyös. — Kevesebb ideig kell áll­nia egy-egy megállóhelyen a szerelvénynek, mert nem lesz darabárukezelés. Ezáltal csök­ken a menetidő: nő a szállí­tási kapacitás. — Hány községet körzetosí­tettek? — Százötvenet — az első lépcsőben. De még 1966 első felében további három körzeti állomást jelölünk ki, a hozzá tartozó községekkel együtt. — Mi a teendője annak, aki például Sziebert-pusztáról „háztól-házig” kíván feladni egy ISO kilós csomagot? — Huszonhét MÁV, illetve földiművesszövetkezeti alkal­mazottal állunk megbízási jog viszonyban. Általában ők tartják a kapcsolatot a kör­zeti állomásokkal. Lebonyo­lítják az adminisztrációt, fel­veszik a megrendeléseket, ti­zenhármán olyan községben, aho] nincs vasútállomás. A sziebertpusztai megrendelő te­hát levélben vagy telefonon értesíti megbízottunkat, aki­nek személyét és tartózkodási helyét ismeri, erről gondos­kodunk. Értesítése alapján menetrend szerint megjelenik a kocsi és átveszi a darab­árut. Emellett az autójárat személyzetét is felhatalmaztuk rendelések felvételére. — És ha valaki nem kör­zetesített községben lakik? — A megbízott egyidejű ér­tesítése mellett a legközeleb­bi körzetesített községbein le. tétbe helyezheti a darabárut, mi kimegyünk a megadok címre. Természetesen akárhol lakik valaki, nincs meggátol­va abban, hogy feladandó csomagját személyesen vigye ki a vasútállomásra. — Mennyiért vállalják az új szolgáltatást? — A jelenleg érvényben lévő díjszabás szerinti áron. Csaknem 13 millió forintos költséggel bővítik. Illetve tataroz­zák a Pécsi Gyermekklinikát. A munkál fokkal jövő év jú­niusára szeretnének elkészülni. A képen: a ’-Fnika új bejárata az új tanteremmel.

Next

/
Thumbnails
Contents