Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-23 / 302. szám
M®5. DECEMBER 13. ZENEI NAPLÓ A baranyai ifjúsági hangversenyek szervezése nagyon szép eredményeket hozott. Eddig Siklóson 316, Szigetvarod 348, Szentlőrineen pedig 274 bérletet váltották. Mohácson és Komlón most folyik a szervezés. Az 5 számukra 4 hangversenyből álló sorozatot állított össze az Országos Filharmónia. A januári műsorban régi muzsika szerepel: Vivaldi, Bach, Händel művek. Februárban Haydn és Mozart műveket, márciusban romantikus műveket: , Brahms, Chopin, Liszt, Schubert, Schumann és Csajkovszkij zeneműveit, Trictor Hugo, Heine, Lermontov, Puskin és Vörösmarty költeményeit szólaltatják meg. Végűi áprilisban századunk zenéje és költészete címmel Bartók. Debussy, Farkas Ferenc, Kodály és Prokofjev zeneműveit, Ady Endre és József Attila költeményeit hallhatja a közönség. * Fischer Annie zongoraművésznő november 29-ére ter- • vezett hangversenyével kapcsolatban számos érdeklődés hangzott el. Az Országos Filharmóniától a következő felvilágosítást kaptuk: — Fischer Annie zongoraversenyét sok külföldi szereplése miatt el kellett halasztani. A koncert január 16-án vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a Nemzeti Színházban. Január 31-én este Budapesten, a Zeneakadémia nagytermében kerül sor a Pécsi Filharmonikus Zenekar szokásos fővárosi vendégjátékára. A koncertet Paulusz Elemér vezényli. Február 21-én pedig a Liszt teremben ismét megszólal Bach hatalmas alkotása, a Máté Passió. .* Kincses József zeneszerző nevével az utóbbi hetekben gyakran találkozhattunk. A Pécsi Zeneművészeti Szakiskola tanára komponálta ugyanis Gyárfás Miklós: Egérét című színművének kísérőzenéjét. Baranyán kívül az ország számos színiháza játssza ezt a darabot, melynek bemutatója Veszprémben volt. Ugyancsak a veszprémi Petőfi Színház vállalkozott A. M. Swinarski lengyel író Szüzek lázadása című zenés , komédiájának magyarországi bemutatójára. A darab a görög mondavilágban játszódik, de Kincses József muzsikája biztosítja a modern hangvételt A rendőrségi riadóautó a Mecsek felé kanyarodik. Kattan a fényképezőgép az őr- • vösmedvék ketrecéiben, felvételek készülnek a környezetről is. Dolgoznak a megyei Rendőrfőkapitányság bűnügyi technikusai. A fényképen jól látható az áldozat nyakán lévő fognyom. Az orvosi vizsgálat után a fénykép is bizonyítékul szolgált annak megállapításához, hogy a medve volt a gyilkos. A bűnügyi technikusokra jelentős feladat hárul a különböző bűncselekmények nyomozásakor. Az egyszerű fényképezőgépen kívül számos technikai eszköz áll rendelkezésükre. amelyek segítségével hozzájárulnak a bűn- cselekmény elkövetése módjának vagy módszerének meghatározásához. Sőt bizonyos esetekben határozott válrszt adhatnak a kérdésre; ki volt a tettes? AZ A BIZONYOS HAJSZÁL... Betöréssel párosult rablást vizsgáltak a nyomozók. A helyszínen egy sapkát találtak. a sapkában hajszálakat, feltehető volt, hogy a sapkát a tettes hagyta el nagy igyekezetében. A betörés elkövetésével több személyt gyanúsítottak. „Ez nem az én sapkám” — tiltakoztak valamennyien. Míg a kihallgatás tartott, a technikusak a nagyítógép fölé hajolva különböző hajszálak azonosítását végeztek. 5 Hogyan keletkezett az élet a Földön? — A kérdés egyidős az emberiséggel. A modern természettudományos válasz azonban még annyi évet sem ért meg, amennyi egy emberöltőt jelentene. Az elmúlt évtizedben világszerte kialakult egy új tudományág: a molekuláris biológia. És az élet eredetét kutató munka ezzel bevonult a laboratóriumba. Az elvont töprengések vagy a szabad szemmel megfigyelt természet helyett ma' már úgyszólván kizárólag a lombiktól" várjuk a választ: hogyan keletkezett az élet? Oparin elmélete Dr-. Tigyi András, egyetemi docens így vázolja a molekuláris-biológia várható jövőjét: — A mai biológusok egyáltalán nem tartják lehetetlennek, hogy laboratóriumban éló szervezetet hozzanak létre, méghozzá a nem is olyan távoli jövőben. A helyzet tehát izgalmas. — A mérjöldkövet Oparin neve jelenti — mondja dr. Tigyi András. — A mai korszerű módon ö kezdte el kutatni az élet keletkezését, tulajdonképpen már 1924-ben. Munkájában a fehérjék keletkezését teszi középpontba. Kimutatja, hogy a fehérjék és általában a szerves anyagok abiogén úton (élő szervezettől függetlenül) szintetizálódnak. Amint tanítja: a szervetlen előfutár anyagokból (széndioxidból, vízből, ammóniából, foszforból) szerves vegyületek képződhetnek, mégpedig elektromos kisülés, ultraibolya sugárzás és ionizáló sugárzás hatására. Laboartóriumban igazolható, hogy a szervetlen anyagból az említett hatásokra szerves anyagok jöhetnek létre. Ugyanakkor egy csomó adat bizonyítja azt is, hogy a Föld kialakulásakor ezek a hatások a mainál sokszorta erősebbek voltak. Ezek azok a tények, amelyekből következik Oparin fel tevése: — llymódon a szerves anyagok élő szervezettől függetlenül is kialakulhattak természetesen földtörténeti időegységek alatt. A XX század legnagyobb felfedezése A problémakör tisztázását az utóbbi években több nagy- jelentőségű tudományos felfedezés segítette elő. •— A molekuláris biológiában ismertté vált, hogy a fehérjék szintézisét a nuklein- savak hozzák létre. E felfedezés jelentőségét érzékelteti, hogy az utóbbi tíz év orvosi Nobel-díjasainak többsége e felfedezés valamilyen formájú elősegítéséért vagy megerősítéséért kapta a díjat. Így aztán eljutottunk odáig, hogy sikerült kideríteni a fehérje- szintézis sémáját. Ezt nyugodtan nevezhetjük a XX. század legnagyobb felfedezésének. A további kérdés az, milyen adatokkal lehet igazolni, hogy az ősóceán vizében, ahol az élet létrejött, voltak nuk- leinsav molekulák. — Ismét a laboratórium bizonyított. Egész sereg adat vált ismeretessé, melyek szerint a nükléinsav bázisok képesek nukleinsav molekulává alakulni. Tehát ez a molekula Jövőre lesz az énekkarok jiiásodik minősítése A következő év elején kerül sár az öntevékeny énekkarok második minősítésére. 1964-ben kaphattak először az énekkarok arany-, ezüst, illetve bronz fokozatot megyed, majd a legjobbak országos szinten. Az aranykoszorúsok Kiváló Énekkar címet kaphattak, amelyet nem sokan szereztek meg az országban, a Pécsi Kamarakórus közöttük volt. A tavaszi dalostalálkozókon kezdődik majd az énekkarok újabb minősítése, amely az elsőhöz hasonló, csupán any- nyiban hoz majd többet, hogy az aranykoszorús énekkarok az eddiginél jóval több szereplési lehetőséget, megbízatást kapnak, esetleges' külföldi utakra és új művek bemutatására egyaránt. abiogén, vagyis nem élő környezetben is létrejöhet. így született a végső következtetés: „Az ősóceán vizében elsődleges jelentőségű volt a nukleinsav molekula kialakulása, ami a fehérjeszintézis sémája szerint fehérjéket; hozott létre.’’ Ez a fázis molekulaszinten már az élet kezdetét jelentette. A következő lépés? — Mi lehetett a következő lépés? — Mikor az ősóceánban ez a nukleinsav-fehérje rendszer kialakult, a környezettől izolálta magát. Az izolálás módja úgynevezett koacervát-rend szerek létrejötte volt. A dolog érdekessége, hogy koacervát- cseppet laboratóriumilag elő lehet állítani szerves anyagból. Ezek 30—40 mikron átmérőjűéit, vagyis sejtnagysá- gúak. — Azt jelenti ez, hogy már élő sejtet tudunk létrehozni? — Bár senki sem állítja, bogy ezek a koacervát-csep- pek teljesen azonosak az élő sejttel, mégis ahhoz hasonló tulajdonságaik vannak. Így mebránjuk, jellegzetes belső struktúrájuk van, azonkívül képesek anyagokat felvenni és leadni. A feltevés az, hogy hosszú evolúcióval alakult ki belőlük az első élő sejt. A molekuláris evolúció A tudósokat Oparin óta világszerte izgatja a probléma. Laboratóriumok tömege foglalkozik idevágó kérdésekkel. A molekuláris biológiai adatok felhasználásával kialakult a molekuláris evolúció tudománya, mely az elkövetkező időben további részleteket ku- tathat fel a kérdéskörben. Hogy mikor érkezik majd el a nagy pillanat, s születik meg az első élő sejt a lombikban, — azt még nem tudni. A tudósok mindenesetre j bíznak benne, hogy rövidesen. Földessy Dénes < Áramszünet — Áramszünet lesz december } 16—30-ig a Bártfa utcában. — j 23, 24-én 7—16 óráig a Rigóder < tető és környékén, Huszár u., Me- < zőszél u., Móré F. u.,‘Athinay u., Atléta u. és a Csend utcákban. — 23-án 8—14 óráig Málóm község- ( ben. Megyeri szőlők, valamint a j Málomi úti laktanya területén, (x) < A bűntettek kiderülnek Vizsgálták a hajszálak színét, vastagságát, a hajtőt, a hajszálak töréseit... — Ez a sapka az öné! — álltak meg az egyik gyanúsított előtt. Az illető hol a sapkára, hol a technikusra nézett, aztán halkan csak annyit mondott: „Beismerem, a betörést én követtem el”. A HALÁLOS LÖVÉS... Nemrég történt, hogy egy ember, aki háztáji gazdaságában borjút hizlalt, éjszaka a tsz zabtáblája felé sétált, zsákot is vitt, zabot akart szedni a borjúnak. Ezen az éjszakán orwadászok is a zabtábla körül jártak — vaddisznóra lesve. A hold búj- kált a felhők mögött —, a vadorzók csak. azt látták, hogy mozog 'valami a táblában. Durrant a puska. A tilosban. járó idős ember segélykiáltása volt a válasz. Az orvvadászok megijedtek és elfutottak. Azt kellett megállapítani, hogy kinek a puskájából lőtték ki a halált okozó gyöngygolyót? Ennek a kérdésnek megválaszolását is segítette a nagyítógép. Az összeszedett vadászfegyverek próbalövéséből vett hüvelyek és golyók kerültek a gép alá — azonosítás céljából. Minden kétséget kizáróan megállapították, hogy melyik fegyverből származott a kilőtt golyó. „Az én puskámból? — kérdezte a gyanúsított. — Lehetetlen, hiszen akkor éjszaka egy esküvőn voltam”. Alibije igaznak bizonyult. Márpedig a gép nem hazudik! Addig-addig kérdezgették a fegyver tulajdonosát, amíg bevallotta: aznap egy ismerősének adta kölcsön a puskát. Ezután már nem volt nehéz a tettest megtalálná, a körülményeket tisztázni. A LÁBNYOM ÉS A NYOMOZÓKUTYA Szilvás községből egyre- másra érkeztek feljelentések: lopják a tyúkokat. Volt ahonnan 25—30 darabot is elvittek. Az . egyik házaiéi, ahol az istállóból tűntek el a tyúkok, az istálló mellett lábnyomokat találtak. A technikusok felszereléséhez gipsz is tartozik, gipsszel vesznek mintát a lábnyomról. De vitték a nyomozókutyát is. A kutya szimatot kapott és elindult. Az egyik ház előtt megállt, a konyhában a csirkepörkölt illata terjengett... A tettes éppen evéshez készülődött. „Én loptam” — mondotta kényszerű helyzetében., A láb- nyoniazonosítás azonban nem stimmelt, tehát • valószínű társa is volt. A következtetés helyesnek bizonyult, a tettestárs lábnyoma megegyezett a gipszmintával. VÉRNYOM AZ ABLAKÜVEGEN Sajnos könnyű dolga volt annak a betörőnek, aki Ist- ván-akna büféjét választotta. Az egyik folyosón mindösz- sze egy odatámasztott ajtó „zárta” el a nyílást, ahonnan szinte egyenes út vezetett a büféig. Megnyomta az ablaküveget és máris zsebelhette az árukat. Mindössze egy hibát vétett: a helyszínen talált egy üvegcserépen vér- csepp pdroslott. A laboratóriumi vizsgálat pontosan meghatározza: ember vagy állatvérről van-e szó, s magát a vércsoportot is. A gyanúsítottól vett vér és az üvegcserépen talált vér azonos volt, s a tolvaj vallani kezdett. „CSIPOG” A FÉMKUTATÖ j — Nekem nincs fegyverem! — tiltakozott a. fegyverrejtegetéssel gyanúsított. A nyomozók felszerelték a fémkutató műszert, tulajdonsága: bármilyen fém érzékelésekor „csipogó” hangot hallat. Jártáji a lakást, a környéket, s egyszer csak mind erősebben csipogott a műszer, aztán az egyik nyomozó az istálló egyik szögletében a gerendák közé nyúlt és egy pisztolyt húzott elő. „Hát ezt nem hittem volna” — csodálkozott a gyanúsított ... A bűntettek kiderülnek, a bűnös lelepleződik. Garay Ferenc EGY DOBOZ BONBON Középiskolai matematika tanárnő. Kilenc éve tanít, ebből egyet általános iskolában töltött. Fáradt, kissé görcsös mozdulatokkal gyújt cigarettára, úgy issza a kávét, mintha gyógyszert venne be. Heti 22 órája van, emellett osztályfőnök. Ez a következőket jelenti: 45 gyereknél családlátogatás, háromnegyed részük vidéki; KISZ-foglaikozások, osztályteák, kirándulások, versenyek, korrepetálások, egy csomó adminisztráció és a dolgozatjavítás. Ezért 1670 forint a fizetése. Esténként levelezőket tanít, havi hatszázért, heti 9 órában, plusz a korrepetálások. Amikor megmondom, hogy a pedagógusok megajándékozásáról szeretném hallani a véleményét, egy percre megmerevednek az arcvonásai. — Nem téma. Egész egyszerűen azért nem, mert gyakorlatilag nagyon ritkán fordul elő, hogy megpróbálkoznak a „lekenyerezéssel”. — Az emberek jórésze mégis azt tartja.., — Tudom. Az orvosok, meg a pedagógusok. Csakhogy nem lehet a kettőt összehasonlítani. Az orvosok, hivatalos elismerésképpen is, ahogy hallottam, párezer forintokat kapnak. Mi, ha agyondolgozzuk magunkat, ötévenként pedagógusnapon, legfeljebb ötszázat. Különben is itt olyan a szellem, hogy néhány éve még azt is megtiltották nekünk, hogy virágot fogadjunk el. Most már lehet. — Soha nem fordul elő mégis, hogy egy-egy gyerek vagy szülő megpróbálja? — Dehogynem! Elsőben, amikor a gyerekek felkerülnek faluról. Ott a tanítónak még sok helyen viszik a tojást, csirkét, miegymást. Oha hoznak harminc tojást az ember lakására. Akkor kezdődik a huzakodás. „Nem viszem már vissza”. Legrosszabb esetben elfogadja az ember, de megmondja, hogy ez nem gyakorlat. Soha többé nem jönnek. — Ünnepek előtt? — Egy doboz bonbon vagy egy tábla csokoládé. Odaadják az utolsó órán, de tudják, hogy azért feleltetek. Nem is azért hozzák. Közösen adják össze a pénzt és az egész csak figyelmesség. Ha úgy tetszik: a szeretet megnyilvánulása. Átvettem egyszer egy- nagyon rossz osztályt. Semmit se tudtak, trehányak voltak, ilyesféle figyelmesség sose jutott az eszükbe. Rengeteget dolgoztam velük, vasárnaponként félnapokat korrepetáltam, délutánonként is. Az érettségin, pedig humán osztály volt, a legjobb átlaguk matematikából lett. Érezték, hogy valahogy meg kell hálániúk ezt a sok plusz munkát. Vettek közösen egy vázát. De az a váza valahogyan .szimbólum is volt, az a tudás is, amit megszereztek, az akarat is, mert a végén már nagyon akartak tanulni, én pedig kezdtem megszeretni őket és nagyon- nagyon át akartam beléjük önteni az anyagot. Úgy gondolom, nemcsak az volt a döntő, hogy felébredt bennük a figyelmesség, a hála kifejezésének vágya, hanem az is, hogy volt bátorságuk odaadni, talán azért, mert érezték, hogy már van joguk hozzá. Nem tudom, érthető-e. — Igen. És ezek az ajándékok olyan örömet okoznak, ' ami valahogyan a hivatásérzettel függ össze... — Néha nem is mindig. Legalábbis nem közvetlenül. Mikor általánosban tanítottam, az volt az első évem, háromszáz kilométerre kerültem a családtól és egy községben laktam, egészen egyedül, albérletben. Karácsonykor az osztályom, a nyolcadikosok, kis feldíszített karácsonyfát ajándékoztak nekem. Csak a fát vették, a rá valót szemenként hazulról hozták. Elvitték az albérletembe, olyan büszkén vonultak végig vele az utcán, és én pedig annyira boldog voltam. Egy kicsit az otthont jelentette ez a ki fa, meg a szeretet. Semmi számtantanáros nincs abban a mozdulatban, ahogy a szemüvegét megigazítja. Tűnődve folytatja a témát, ami „nem téma”: — Vagy ha a negyedik«: sek négy évi fáradságért összerakják a két-három forint zsebpénzüket és vesznek valamit. Vagy ha az osztálykönyvborítót közösen hímezi k-varrják meg az embernek. Vagy ha virágot hoznak, amit csak a kertből fogadok el, és kezdetleges madzagokkal, csúf kis csokrokat hoznak ... Érték? Nevetséges. A pedagógusok nem gazdag emberek, és még ha el is fogadnának harminc tojást néha és egyebet, az életszínvonalukon mit se lendítene. Mondok egy másik példát. Levelezőket tanítok, s egy időben ki volt a gyomrom, estig egyfolytában tanítottam, megkértem őket, hogy hozzanak nekem minden "korrepetálásra két kiflit, természetesen a saját pénzemért. A kifliből napok alatt nápolyi lett, aztán aprósütemény. Persze, megsértődtek volna, ha kierőszakolom, hogy kifizetem. Azóta a gyomrom rendbejött, de az aprósütemény hagyomány lett. Nagyon boldog, aki éppen hozhatja. Vérig sértődnének, ha visszautasítanám. Nem tudom őket leszoktatni az aprósüteményről, de nem is akarom. A havi 600 forint mellék- keresetért este kell dolgozni. Kesernyésen legyint. — Az ember rettentően kimerül. Háromszor úgy kell táplálkoznia, kétszer annyi kávét inni, a fele rámegy erre. Aztán meg este dupla annyi idő alatt készül el a másnapi munkával, mert fáradt. — Sok jogos panasza van egy pedagógusnak. Sokat dolgozik, a közvélemény sokszor igazságtalan vele szemben, mint ezzel a „lekenyerezés” dologgal is. És kevés a kereset. De hát, amikor valaki pályát választ, ezzel tisztában van, akkor mégis miért...? Váratlan erélyes, kerek, mondhatni derűs mozdulat. — Ez egy más dolog. Igaz, hogy néha este 11-kor, amikor javítom a dolgozatokat és majd szétszakad a fejem a fáradtságtól, eszembe jut, hogy azt mondják: de jó is a pedagógusoknak, nyári szabadság, satöbbi. Olyankor nagyon dühös vagyok és elhatározom, hogy más pályára megyek. De mikor belépek az osztályba — vége. Akármilyen buták, hálátlanok, szeretem őket. A felnőtteket meg Imádom. Olyan nehezen megy nekik és olyan szorgalmasak! Az különleges élvezet, amikor egy „berozsdásodott” fejű, ötven éves ember, a napi munkája után végre megért és megold egy feladatot! Borzasztóan tudnak örülni. Én is. Matematika tanárnő, s valami kis erőltetett szárazsággal beszél. De egy-egy lyukas órában irodalmi folyóiratok kerülnek elő a táskájából, meg tiszta, gondos füzetek, gyönyörű, színes ábrákkal, új és új ötletekkel, hogyan lehetne kömy- nyebben, gyorsabban megtanítani a függvényeket, a másodfokú egyenleteket, a hatványozást. Issza a kávét, mint az orvosságot, azt mondja: csodálatos lehet nyolc órát dolgozni naponta, de a felnőtteket nem adná oda ezért sem, legfeljebb ha rendes óraszámban lehetne tanítani őket, az igen. A „lekenyerezés” problémája nevetségessé zsugorodik. — Ez nem üzlet — né? rám szemüvege mögül — ez kötelesség, vagy ha úgy tét« szik, rögeszme. Hailama Erzsébet Hogyan keletkezett az élet?
