Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-22 / 301. szám

DECEMBER 22, napló 5 Állati tetemek a mezőn Mikor költözik el Pécsről az Állatifehérje Vállalat? — Erős gyomra van? — kérdezte egy férfi a telefon­ban, majd bemutatkozott: K. L, a Pécsi Hőerőmű műszaki ellenőre. Szabad idejében va- dászgat, a napokban az ÁT EV (Allatifehérje és Takarmány Előállító Vállalat) közelében cserkészett fácánok után és megdöbbentő látványban volt része. Az ügy feltétlenül a nyilvánosság elé kívánkozik. Igen hasznos volna, ha érte­sítenénk a KÖJÁLL-t is .., Éjjeli vendégek Néhány nap múlva dr. Rat- kóczi Károly, a városi KÖJ- ÁLL igazgató főorvosának kí­séretében megjelentünk a kér­déses helyen. K. I. vezetett bennünket. Derékig, mellig érő gazban jártunk. Hol itt, hol ott tűnt fel egy disznó- fej, máshol egészben maradt állati tetemet láttunk, Voltak csontok és belső részek is, de nem folytatom a felsorolást... A vállalat mögött feltűnt egy tanya. Kinyílt az ajtó, s, egy középkorú férfi jelent meg a küszöbön, — Bleies István aszfaltozó — mondotta. — Önök mindent látnak a házból; — szóltam hozzá. — Mondja, hogyan kerülnek a tetemek a mezőre? — Egyszerűen! — válaszol­ta legyintve. — Esténként, amikor már sötétedni kezd, felbukkan vagy tizenöt-húsz cigány. Bemennek az üzembe, kihozzák az állati hullákat a mezőre, s feltrancsfrozzák ma­guknak. — Mióta van ez így? — kérdeztem tőle. — Amióta az Allatifehérje Vállalat itt van. Tizennégy éve. — És senki sem figyelmez­teti a cigányokat a veszélyre? — Ki mérne azoknak szól­ni?! Tizenöt-húszán vannak, kés. .van a kezükben, s azon­nal fenyegetnek. Egy embert mór megvertek ezért. Az üzembe mentünk. A hátsó kaputól tíz-tizenöt mé­ternyire másfél-két mázsás hír zó teteme hevert. Hiányzott a hátsó sonkája. — A cigányok vágták le az éjjel — mondja Ott József üzemvezető. — Itt az üzem területén? — Igen, itt. — S az éjjeliőr? — Az éjjeliőrünket tavaly annyira megverték, hogy kór­házba kellett szállítani. Nem mer szólni. — S a rendőrség? — A rendőrség? Több eset­ben írtunk már. Azt válaszol­ták. nincs annyi emberük, hogy őrt állítsanak ide... „ Járványveszély Ratkóczi doktor az öltözőt reklamálja. Csakhamar kide­rül. hogy az öltöző állapotát kritikán alulinak kell minősí­tenünk. Olyan helyen ugyan­is. ahol járványveszélyes anyaggal dolgoznak, fekete­fehér öltözőt kellene építeni 'a fürdő mellé. Vasszigorral kellene őrködni azon, hogy^ a dolgozó fürdés után ne tér­hessen vissza a fekete öltöző­be. ne érinthesse meg szeny- nyezett munkaruháját. És mi van ehelyett? Egyetlen öltö­zőszekrény — minden ember­nek. Amikor tehát a dolgozó műszakra készül, kiveszi a szekrényből a munkaruhát, s oda _ a fertőzött ruha he­ly ére' — akasztja az utcait. Munka után felveszi, s abban a ruhában megy haza a csa­ládjához. abban a ruhában utazik az autóbuszon is. Tíz, húsz. vagy ki tudja hány em­bert veszélyeztet az utazással járó tolongásoknál, amikor a ruhájához hozzáérnek. És minderről a dolgozó semmit sem tehet! — Nehéz ügy ez! — vála­szolta Ratkóczi doktor észre­vételé-“ az üzemvezető. — Nincs helyünk, ahová elhe­lyezzük az öltözőszekrénye­ket ... Itt lakik az üzem te- rületén egy nyugdíjas háza*­pár. Ha azokat a városba köl­töztetnék, felszabaduló laká­suk helyén elférne egy csomó öltözőszekrény, a szó szoros értelmében is kialakíthatnánk a fekete-fehér öltözőt. Csak- hát a tanács nem adott la­kást ... — Mi hír az új telephely­ről? — fordultam az üzemve­zetőhöz. — Mikor építik fel az új üzemet, mikor költöz­nek el a városból? — Néhány év múlva — vá­laszolta óvatosan. — a leg­jobb akarattal sem mondha­tok többet. És nincs is Pé­csett olyan szerv vagy intéz­mény, mely pontos informá­ciókat adhat önnek erről. Azt ajánlanám, utazzon fel válla­latunk központjába, Buda­pestre. 1967-ben épül az új üzem Az ÁTEV központja a IX. kerületben fekszik az Illatos úton. A pesti üzem kapacitása többszöröse a pécsinek, s mégis, ebben az üzemben egészen elviselhető a szag. A vállalat vezetői messze­menő udvariassággal fogad­tak. Dr. Imre Dénes beruhá­zási csoportvezető közölte: az új üzem beruházási program­ja elkészült. Zók közelében építik fel csaknem 30 millió forintos költséggel. A kivi­teli terveket az Élelmiszer- ipari Tervező Intézet készíti. Határidő: 1966. július 18. Az építkezés 1967 elején kezdődik meg s 1968 végén fejeződik be. A Zók környéki lakók nem szenvednek majd a szagtól, mert teljesen zárt térben dol­gozzák fel az állatokat. A zó­ki berendezés lesz a legmo­dernebb az országban. Dr. Imre Dénes megmutat­ta a beruházási program el­fogadását bizonyító iratokat, a Tervező Intézettel megkö­tött szerződést, a Baranya megyei Építőipari Vállalattal folytatott levelezésüket stb. Hozzátette: gondoskodtak a gépek beszerzéséről fa. Né­hány már megvan. Gál Jenő, a vállalat igazga­tója rezignál tan mondta: — Már megint Pécs; Nyolc üzemünk van az országban, most építjük a kilencediket Győrben, de még egyikkel sem volt annyi bajunk, mint Péccsel! Kidéfült, hogy az igazgató rendkívül jól tájékozott a pé­csi viszonyokról, s igen sokat járt az üzemben. Valaki mindig megtorpedózta Az iroda falán egy modern üzem fényképét láttam, a következő felírással: Sárvár, 1957. Mi sem természetesebb, hogy erre terelődött a beszél­getés. — Nem akarom megbánta­ni a sárváriakat, mégis fel kell tennem a kérdést: nem nálunk kellett volna-e felépí­teni először egy új üzemet? Sárváron körülbelül tízezer embert érint az üzem leve­gője, Pécsett pedig vagy száz­ezret! — A kérdés jogos. De nem­csak rajtunk múlott a dolog. Elismertük igényeiket, szám­talanszor leutaztunk Pécsre, sokszor tárgyaltunk a város vezetőivel az új telephelyről. Mindig megegyeztünk, ám amire visszaértünk Pestre, valaki mindig megtorpedózta Pécsett az ügyet, s elölről kellett kezdeni az egészet. így történt' például legutóbb is a Hird közelébe tervezett telep­helyünkkel. Ott a községi ta­nács emelt szót, holott már a beruházási program is ké­szen volt. Pécs éveket vesz­tett ezzel. — Az öltözők állapota jár- ványveszéíyt jelent. Mit kí­vánnak tenni ez ellen? — A legegyszerűbb volna, ha az a nyugdíjas házaspár elköltözne. De ha még ott is marad: akkor is ■ megígérem, hogy egészen rövid idő alatt, megoldom a dolgot. Ha kell fegyelmi határozattal kötele­zem az üzemet a körülmé­nyek megváltoztatására, a* előírások betartására. Fegyveres őr — Éjjeliőrüket megverik, a rendőrség emberhiányra hi­vatkozik. Mi a véleménye: nem kellene odaállítani éjjel­re egy fegyveres ipari őrt? — Szerintem az is segíte­ne, ha a rendőrség sűrítené a járőrszolgálatot azon a kör­nyéken. A mi iparágunk egyébként nem alkalmaz ipa­ri őröket. Ennek ellenére azonnal készek vagyunk biz­tosítani az ehhez szükséges béralapot. Ezenkívül eljárunk felettes hatóságunknál, a Földművelésügyi Miniszté­riumnál egy ipari őr alkal­mazása tárgyában. Befejezésül arra kért, hogy írjuk meg a pécsieknek: min­dent elkövetnek, hogy meg­tarthassák ígéreteiket. S ha-az új üzem ügyében, vagy bár­miben olyan akadállyal talál­koznának, amely meghaladja az erejüket, ők maguk for­dulnak a sajtóhoz, illetve a nyilvánossághoz. Magyar László Ünnepi műszak a GELKA-nál A Gépipari Elektromos Kar­bantartó Vállalat (GELKA) ünnepi műszakot tart kará­csonykor és újévkor. Mint Jánosi Sándor, a GELKÁ ve­zetője elmondotta, december 25-én és 26-án, valamint ja­nuár 1-én és 2-án a televízió­tulajdonosok rendelkezésére állnak a vállalat műszerészei. A szerviz ugyan nem lesz nyitva, tehát oda készüléket nem lehet vinni, de telefonon bejelenthetik a hibát az elő­fizetők. Ezután kimennek a házakhoz a szerelők. A beje­lentéseket az 51-79 telefon- számon fogadják el 25-én reg­gel 8-tól este 8-ig, 26-án reg­gel 8-tól délután 14-ig, ja­nuár 1-én 14—20 óráig, 2-án 8—14 óráig. Ugyanezen a szá­mon telefonálhatnak 24-én 17 óráig és 31-én 17 óráig az ügyeletre. A GELKA igyekszik napra kész állapotba hozni a bent lévő készülékek javítását, hogy az ünnep alatti bejelen­téseknek egy napon belül ele­get tehessenek. Megjegyzendő még, hogy ezek az adatok Pécsre vonatkoznak, vidékre az ünnepek alatt nem tudnak a szerelők menni. Dr. Mírey Klára A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudo­mányos Intézetében igen ér­dekes mű készült el: az Aka­démia kiadásában megjelent T. dr. Mérey Klárának: „A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitaliz­musba” című könyve. Ezt a munkát a szerzőnek már több mezőgazdaságtörté­neti tárgyú tanulmánya előz­te meg, amelyekben sokolda­lúan elemezte Somogy megye gazdaságtörténetét a török uralom alól történt felszaba­dulástól egészen az 1848. évi forradalomig; Űj művében- a megye népének osztályharcát mutatja be a török kiűzésétől a XIX. század végéig, ami­kor végre az egykori jobbágy úrbéri földjének birtokosa lett. A XVIII. század közepe tá­ján a gazdasági eredménye­ket elért jobbágy már a föl­desúr egyre növekvő követe­léseivel kénytelen harcolni. Az 1767. évi urbárium vég­képp megszabja terheit és kor látok közé szorítja terjeszke­dési, földszerzési lehetőségeit. A szerző bemutatja a fran­cia forradalom nyomán meg­induló háborúk hatását terü­letünkre is, Érdekes képet raj­zol a gabonakonjunktúrában meggazdagodó földesúr és a szűkös termés idején csutájá- val együtt darált kukoricán tengdődő jobbágy ellentétéről. Amíg a jobbágy a használa­tában lévő földek után hol­danként 1 forint készpénz­adót fizetett, addig a nagybir­tokosok hozzájárulása a köz­kiadásokhoz ugyanilyen vi­szonylatban alig érte el a 0,1 forintot. Ekkor kezdik meg a földes- urak az első rohamot a job­bágyság ellen és házi rende­zések, birtokok elkülönítésé­nek ürügyén a jobb földeket elveszik a parasztoktól s he­lyette rosszakat adnak. A bé­csi kongresszus (1815) után a gyapjúkonjunktúra időszaka következett s emiatt meg a községi legelőket csonkította meg az uraság. A sok sérelem, súlyos pa­nasz az 1848. évi polgári for­radalomban sem nyerhetett teljes orvoslást. Ekkor ugyan a jobbágy telkének tulajdo­nosa lett, de a zsellérek, kis­bériek, akik pedig olykor év­tizedeken át művelték ugyan­azt a területet, nincstelenek maradtak. A szerző községekre lebont­va mutatja be, hogy mennyi A szerkesztőséghez cím­zett névtelen levélből csak a lényeget idézem: „Har- kányfürdő vitathatatlanul sokat fejlődött, szépült az utóbbi években. Többet mint az előző évtizedek alatt együttvéve. Büszkék va­gyunk rá. Van azonban egy régi keletű olyan sérelmünk is, ami felett évek óta nem tudunk és nem is akarunk napirendre térni. Jöjjenek ki és nézzék meg SZTK fo­gászati rendelőnket. Szé­gyenfoltja Harkánynak, de az egész megye egészség- ügyi intézményeinek is stb., stb.”. A részleteket, a benne foglalt „erős” hasonlatok miatt mellőzöm és megpró­bálom saját benyomásaim alapján leírni a látottakat. Kezdem azzal, hogy amikor benyitottam a harkányi fo­gászati rendelő sötét, nyir­kos várószobájába, csak a sorukra várakozó betegek látványa sejtette velem, hogy hol járok. Amikor az­tán még beljebb nyitottam, és be is csuktam magam után a tulajdonképpeni ren­delő ajtaját, legnagyobb meghökkenésemre a kilincs a kezemben maradt. Dr. Báldy Tibor fogorvos és asszisztense, Tihanyi Zsu­zsa elnézést kérő, de ruti­nos mosollyal megnyugta­tott; — Nem történt semmi baj, mindennapos nálunk a kilincs-ügy — s már kopog­tak is némi segédletért a várószobaiaknak, akik per­cek alatt rendbehozták a hibát. S ha már leírtam a vá­rószobát, hadd mondjam el véleményemet a rendelőről is. Eredetileg konyhája vagy szerszámos kamrája lehe­tett annak a vályogból ké­szült földszintes, roskatag házikónak, amelyből ren­delő céljára leválasztották. A várószobától egy farost­lemezből összeeszkábált fal, illetve ajtó választja el, nem csoda hát, ha a kilincs nem bírta ki a próbát. A há­romszor három lépésnyi ter­jedelmű rendelő alacsony mennyezete omlással fenye­get, de nem kevésbé veszé­lyes a derékig vizes falra felszerelt elektromos kap­csolótábla sem. A csepp ablak alig-alig ad termé­szetes világosságot a helyi­ségnek, amelynek párás, nyomasztó levegője inkább menekülésre, mint marasz­talásra inspirál. — Két éve Komlón volt körzetem, és emellett a ren­delőintézetben is dolgoztam. A megyei fogász főorvos ra­gaszkodott ahhoz, hogy a harkányi területet sürgősen el kell látni fogászati ren­deléssel. Választása reám esett, s én elfogadtam. Nem tesz mártíromi hang­súlyt az „elfogadtam”-ra, föld, legelő és erdő jutott a 1 jobbágyok birtokába s ered- j ményeit összegezve megálla- ; pítja, hogy a megye lakosai- ; nak háromnegyedét kitévő pa- ' rasztság a földterület egyhar- ! madának birtokába jutott. Ez : a mennyiség nem volt ele- ; gendő ahhoz, hgoy a parasz- < tokát eltarthassa és így So- ! mogy népének a kivándorlás' maradt a menedéke. | T. dr. Mérey Klára műn- í kája természetesen elsősor- \ ban a somogyiak számára ér­dekes. De fontos a Dél-Du- j nántúl, ezen belül a Baranya i megye fejlődését figyelemmel ! kísérők számára is nemcsak 1 azért, mert például Szigetvár ] és környéke a XIX. század- ] ban még Somogy megyéhez ! tartozott, hanem azért is, i mert Dél-Dunántúl megyéi- ! ben hasonló viszonyok vol- ! tak. ] A munka jelentőségét or- j szágos távlatú történetírásunk j ban növeli az a tény, hogy < egyetlen tájegység parasztsá- ! gának útját rajzolja ennek ! legfontosabb szakaszában, be- J mutatva, milyen terhes örök- j séget hozott magával a pa- < rasztság a múltból és milyen ! kérdések felszámolása várt a ! legújabb kor haladó nemze- J dékére. < inkább valami elszántság van a szavában. — Elfogadtam, s azóta megállás nélkül verekszem is a jobb körülményekért. Milyen eredménnyel? — Az egészben az az ért­hetetlen, hogy éppen a fe­lettesem, a járási főorvos segít a legkevésbé. Pedig ő is jól tudja, hogy nem­csak a helybelieket kell el­látnom, hanem 18 község is­kolafogászatát is, összesen tízezer embert. Utánajártam és kiderült hogy nem is olyan „érthetet­len” a járási főorvos kö­zömbössége. A járásban bő­ven találni olyan paciense­ket, akiknek nincs SZTK- juk, ellátásukat tehát ma­gánrendeléssel lehet csak megoldani. Meglátogattam a gyűdi szociális otthont, de elbeszélgettem helyi és más községbeli emberekkel is, hogy Báldy doktor helyett megválaszoljak az „érthetet- len”-re. Lehetséges, hogy a fő-fő okot ezek után sem talál­tam meg, de néhány példa talán hozzásegít a megfej­téséhez. A gyűdi szociális otthonban megnéztem pár tucat nyugtát, melyek sze­rint 30, 60. 80 forintos fo­gászati kezelésben részesül­tek olyan betegek, akik nem tagjai az SZTK-nak. Talál­tam 1200 forintos számlát is közöttük, s egyik számlán sem láttam a harkányi fo­gászat pecsétjét. De utána­jártam annak is, hogy kü- $ lönösmód a járási főorvos í „közömbösségének” köszön- > hető a_ harkányi fogászati > rendelő megoldásának kínos > huzavonája. Van erre bő- ; ven bizonyíték Báldy dók- ! tor szép számmal össze- j gyűjtött kérvényeiben, s az í ezeket követő visszautasító- { sok dokumentumaiban is. > Rövidre fogom a dolgot > Végeredményben nem is ott > a hiba, hogy az.. SZTK-val i nem rendelkező harkányi- > ak, gyűdiek, siklósiak váló- { gathatnak rendelő és rende- 1 lő között, hanem abban, j hogy a rendelőorvosok egyi- > kének nincs joga magán- i rendeléshez. Pontosabban J arról van szó, hogy a sik- ’ lósi járás főorvosa az or- > vosi rendtartással ellenke- > ző magángyakorlatot foly- ! tat. Maradt azért valami ért- > hetetlen is a dologban. Az } egészségügyi intézményekért } felelős felsőbb szervek tud- > nak a dologról, s ez ideig ■ mégis nagyon keveset tét- ! tek annak érdekében, hogy I felszámolják a tűrhetetlen állapotot. > Igaza volt a névtelen le- , vélírónak. Harkány szép- j ségét, fejlődését nem rútít* > hatják el ilyen és ehhez • hasonló példák. P. Gy. Egy hét a * oi'$K2ign(akon HÉTFŐ: Faller György az általa veze­tett társasigépkocsival Pécsett, a Fürst Sándor utcában hátulról belehajtott Dugonics István teher gépkocsijába, melyben ötezer fo­rint, a buszban háromezer forint kár keletkezett. A baleset követ­keztében Potári Andrásné meg­sérült. Faller György ellen eljá­rás indul. KEDD; Személygépkocsijával Komlón a Pécsi úton nekihajtott a villany- oszlopnak Duzsl István. A gép- kocsitulajdonos ellen ittas veze­tés miatt feljelentést tettek. Szederkény felől Pécs felé köz­lekedett vontatóval Szimcsák László. Vezetés előtt szeszes italt fogyasztott: Haladás közben át­tért a bal oldalra és emiatt neki­ütközött a vele szemben szabá­lyosan közlekedő' Borsodi László társasgépkocsijának. A baleset után Szimcsák László a helyszín­ről elhajtott, ellene eljárás in­dul. SZERDA: Bognár József személygépkocsi­jával Pécsett, a Zsolnay szobor­nál a jobb irányú kötelező ha­ladási irány ellenére behajtott balra, nem adta meg az elsőbb­séget Kaposi Béla tehergépkocsi­vezetőnek, és összeütköztek. Bog­nár József ellen eljárás indul. Üjhelyi László autóbusszal el­ütötte a féktávolságon belül eléje futó Csányi Ildikót Pécsett , a- Doktor Sándor utcában. CSÜTÖRTÖK: Molnár Lajos Pécsett, a Szigeti úton gépkocsival előzte a jöbb oldalról kanyaródó Fazekas Jó­zsef vontatóvezetőt, összeütköztek és hétezer forint értékű anyagi kárt okoztak. A balesetért mind­ketten okolhatók, ellenük eljá­rás Indül. PENT EK; Tehergépkocsival Pécsett, a Jó­zsef Attila úton nem adta meg az áthaladási elsőbbséget Ková- csevics Mihály Zsiga Sándor tár- sasgépkocsijának, s összeütköz­tek. Kovácsevics Mihály ellen el­járás indul. SZOMBAT; Bárdos József tehergépkocsival Sásdon, a Rákóczi úton nekito­latott a mögötte álló Juhász Fe­renc személygépkocsijának Bár­dos József ellen eljárás indul. Takó János pótkocsis vontató­val Pécsvárad felöl Pécsre köz­lekedett. A martonfai útkereszte­ződésben fékezés közben, a rosz- szul felszerelt fékberendezés miatt a pótkocsi eleje leszakadt, majd az utána közlekedő Martin An­tal személygépkocsijának u L.tű­zött. A baleset következte her. Martin Antalné megsérült. A2 anyagi kár ötezer forint. T. só János ellen eljárást inditanak. Braun Ferenc személygépkocsi­jával Szekszárd és Pécs között megcsúszott a sáros úton, s emiatt felborult. Felesége, Gj regy Ernő és felesége megsérül­tek. Az anyagi kár háromezer forint. Az' ügyet még vizsgálják. VASÁRNAP; Pécsett, a Rét utcában közle­kedett Sztipánovics Dezső, aki nem adta meg az elsőbbséget dr. Jilllng Ádám személygépkocsi, ú- nak. s összeütköztek. Sztlpáno- vics Dezső ellen eljárás indul. HÉTFŐ: Társasgépkocsival Pécsett a Fürst Sándor utcában haladt R . . - váth Miklós, aki a lezárt sorom­pónak ütközött, majd áttörte a másik sorompót is, mert -fékbe­rendezése nem működött. Az anyagi kár 9 ezer forint. Motorkerékpárjával Pécs és Mo­hács között közlekedett Vaica Sándor, aki figyelmetlen és «on- dutlan vezetés következtében ütötte a vele azonos irány ön iadó Sokácz Mihálynét. A 2car­gos megsérült. A balesetért Var­ga Sándor okolható, ellene eljá­rás indul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents